Adatok
Banonym
118 bejegyzést írt és 167 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem hozza a sötét az álmot.az éjszaka sem,ahogy mered a szem a csillagokbaés a sötét hozza a csendet,ami félelmetesebb mint a sóhaj,pedig ha csak várni kellene,ólmos perceket múlni látni,nem ezerszer nyitogatni az ablakot,és a semmi,ahogy ékként kúszik bele a jövőbe,mint a lassan növő folyondár,a…..
Ha csak álomban él is a lélek,s nem bántja a holnap valósága,nem gyötri megannyi fájdalomahogy húzza vissza a föld, a jelen,ha csak egy sóhajra, fordulásra ébredmelletted ágymelegen az elérhetetlens veti szemedre a kárt ahogy lerombolodsaját önbecsülésed, mégiscsakminden pillanat amit az álomban…..
Szép szót nem tart megnyári fuvallat, csak szív,szem halk sóhaja...
Van mikor agondolat helye isfelesleges, amikor csakörvényt vet a test,Lángol az akar,mindent beborít,észt hagyni a szóhozábránd csakölelne a kar, fedeznéfel tested minden zugát,ahogy pihegve forr összea gyönyör két pohárban,Míg pirkad a deres hajnal,S elszakít az induló élet...
Most, körülötted forogMinden. A világ,a gondolat. Mert,messze vagy, bármég sohasem voltálközel és lehet sohanem is leszel, ugyanközben már bent a lelkemben - ha mégvan olyan - külön bugyorépül kettőnknek, valamifurcsa anyagból, amikörül is ölel, de elmulasztjaAz időt...
Lassan kel fölnéma magányában a nap,fényét csíkokban engedi bea résre eresztettredőny köze,míg mögötte az ágyban márcsak te alszol, énnézem a saját boldogságom,és nem értemhogy kerültem a magam helyére.Nem oszlik a puha csend,a tegnap illata zár körbe,mutatja, hol ért össze a lélekés mily kecses az…..
Egy párhuzamos univerzumban, ahovamostanában álmom visz,az én ugyanúgy rebben, ésfekszünk a fűben ketten,felettünk a csillagok ragyognak, a sötét kirajzolja merre fénylika tejút miközben a kezed fogom és fontoskodvamutatom hol fénylik a Nyilas és az Sas.Ebben az univerzumban nem harapjuk elazt a…..
Kérdést, ha röppengondol-e lelked szállvaoda, hol kel a nyár?..
Már füstje sem látszik,máshol kószál vizeken, ámulod:öleli-e úgy, ahogy te tetted, álmaik:összefonódnak-e a sötétben.Tudja amit tudtál: nevettetni,megijeszteni, csodáltatni,megszelídíteni.Ahogy telnek az évek, már füstje semlátszik, de ha egyszer a golyóbistúloldalán már szembemegy mi addig…..
Hova mennél, ha malátni akarnál, csak elmennimellettem, hagyni hogy, illatodahogy megcsap megtorpanjak zavartan,forduljak hátra, keressek milliom emléket?
Ha kézen fognál, mertcsak az este a mienk, mit tennél,hova húznál be, mely kapu takarnászemérmesen, amíg összegabalyodiktestünk, ismerve már az…..
Nem lelked, tested kell.bár persze mind, telhetetlen kikevesebbre vágy.De mégis a szó, hiszen több azmi szó kössön belénk, vagy össze:kéne röhögni együtt a sokéleten. Lépni túl, tovább, melletted, de nem együtt:látni, hallani, mosolyogni, vigyázni.törölni.Ami mi voltunk, nem.Magunk pedig…..
Hogyan kell felejteniNem tudni ami jó, nem érezniahogy a hegek ott vannak belülmind feszítik a bőrt, nem vágyniaz illatot, nem szólni, a test hívásátvagy vágyni csak egyszer, hogy utánacsalódva ne álmodozzunk magunk.Nem emlékezni utcára, kertre,nem gondolni annyi percre, zenéreszóra, nem emlékezni…..
Jó volna úgy elaludni,melletted, halkan reccsen az ágyahogy fordulunk békésen szuszogvaés még ha szúr isa vánkos alá rejtett borsó szemünkboldogan nyílik reggel...
Félek tőled. Félek, hogy csöndedhiába részegít és bódít a kép és ha a várt időt is hozzáteszük:felhőt kergetek álmomban.És a türelem mely szétfeszít, tanulniúj nekem, tudni, hogy nincs mit,magam lenni a várakozásban amelykét hete holnapig tart.Félek tőled, hogy te…..
Mikor a kanapén, megfáradvaérzed ahogy tisztul a vérfáradtan emel ki emlékek közülmegannyi bosszantó kacatot, mitmáshogy tennél, most meg röhögnekrajtad a démonok - hess, inkábbmég egy pohár lassítson le, ahogysötétedik kint, úgy erősödik a hang,majd szót ha illékony…..
Szeretlek, hogy szerethess,hogy a szavak séta közben,ha rugdossuk az avart mosolytcsaljanak arcodra, szeleburdiankapd el kezem és húzz oda csókért.Este összebújva érjen minketaz éjfél, pihegve, boldogkimerültségben csókoljalak hol érlek.Reggel mikor nem esik jól a szemednyitni,…..
Szeretem illatod, vagycsak ahogy összekucorít az éj,mikor nincs kérdés, meg szavak,cáfolni ami történik. Amikor,csak mi vagyunk. Úgy,szép a világ veled. Máshogy?Csak hiányt élek, mintha félénem, a semmiben ágál, fél,keresi miért hiányzik békéje.S közben hol keresel…..
Tudod, én soha nem küzdöttemszeretni, az csak jött, ésmost hogy szeretek, mindentmegteszek, érted.Látod, mert itt vagyok, mégmindig, már megint, ésnem megyek el, többet.Tudod. Ismersz. Persze,nem. Mondod, de mégis, ottbelül, én te vagyok. Néhaalig, sokszor teljesen, amígegy…..
Olyan illékony boldogság ez,telnek a percek gyorsans mégis mintha nem múltakvolnahónapok fájdalomban, úgyölelsz, s ölellek csendben,fonódik össze lélegzetünk,majd ahogy riadsz, nyúlszkezemért, érinteni, bújni,szeretni.olyanillékony boldogság ez,mégis a…..
Megszelídítettél, hogy tudjakörülni minden,Veled töltött percnek, szónak,hogy ölelésedre vágyjak mikornem vagy mellettem,álmom körülötted zsongjon,ha az éj megszorítja testem.Nyugalom szálljon meg, végreotthonom legyen a világ amikorvelem vagy.Megszelídítettél, látni jövőts…..
föl-föl riaszt az éjszaka,ahogy álmodom: átölelleknémán, s ahogy nyílikszemem, tolul a keserűség,majdakad meg a hang.
Némán ölellek tovább,nézlek, s nem hiszem:bújva alszol, ahogyannyi ideje várom.
S bárcsak el ne telneaz éjszaka, ahogy én semtelek a káprázattal, hogyfáradt…..
Nem csönd fáj, hanem vagyok melletteda tudat, hogy feszül lelked,s nem segíthetek.Miközben nincs kérdés,veled lenni, építeni világot,készen várom, hogy mellém lépj, megfogd kezemés induljunk, merre?S addig, egy kicsitmindannyian meghalunk.Tort ül a fájdalom, kinekmiért, némán…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz