Adatok
dropout
0 bejegyzést írt és 106 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sziasztok! Az előző bejegyzésben egy elég komoly fejleményről beszéltem. Mármint azzal, hogy a tesóm próbálta manipulálni. Ami végül nem a várt eredményt hozta.Péntek reggel megbeszélni óhajtotta a dolgokat. Meghozta a maga döntését, és elmegy. Nem most, szóval ne…..
dropout
2009.09.04 22:39:16
Sziasztok!Tudom, tudom, jól eltűntem. Semmi baj nincs, csak nem történik semmi. Lassan haladnak a dolgok előre, bár nem feltétlenül, és egyedül és csak és kizárólag a jó irányba. Egyik oldalról nagyon-nagyon nehéz már elviselnem ezt a rámkényszerített együttélést.…..
dropout
2009.08.09 20:41:44
Sziasztok! Egy kicsit el vagyok keskenyedve. Egész nap sokat gondolkodtam, volt rá időm, mert utaztam. Most kettesben leszünk a kicsikével, bár még hazajön egy kicsit.Tegnap este voltunk apáméknál, és apukám behívott egy csevejre. Mondta nekem, hogy sokat gondolkodott a múlt…..
Sziasztok! Napok óta csak ez jár a fejemben. Mármint a cím. Hogy egy ostoba szőke liba vagyok, semmi más. :(Benyaltam, hogy öngyilkos akar lenni. Megsajnáltam őt, és megsajnáltam a gyerekemet. Meg magamat, hogy mi lesz akkor, ha a fiam majd engem vádol később azért, ami…..
dropout
2009.06.15 22:22:48
@mutymuty:
1. volt, hogy én zsaroltam mást. Nem szép dolog, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy a határán vagyok és a rossz helyzetemből máshogyan nem tudnék kilépni. Szilveszterkor fel akartam menni a 10. emelet fölé a tetőre és leugrani. Úgy éreztem, élő halott vagyok már így is, akkor nem mindegy?! Viszont a szavaktól a tettekig nagyon hosszú az út, és én a tettlegességig (kísérletig) egyszer sem jutottam el.
2. rokonságban is előfordult, nagyobb pénzösszeg kikunyerálása céljából! Én voltam az, aki a hideg racionalitást képviseltem az ügyben, és láss csodát: aki így akarta magának a "kölcsönt" kisírni, a mai napig él és virul. Nem is neki volt szüksége akkor a pénzre, hanem annak, aki tőle is sokat kicsalt már. Ezt nehogy már mi finanszírozzuk.
3. azt nem tudjuk, hogy Catherine élettársa szavakkal fenyegetőzött-e, vagy tényleg volt-e már próbálkozása. Nekem az jött le a bejegyzéseiből, hogy csak a szavak szintjén fenyegetőzött a pasi.
A te eseted más volt, hiszen ott volt a kezében a penge... :(
Szerintem "amelyik kutya ugat, az nem harap".
A fenyegetőzésnek két oka lehet. 1. Elkeseredés, segélykiáltás, lelkifurdalás ébresztése abban, akit a rossz helyzetünkért okolunk. Hogy engedjen el, hagyjon békén, ne kérje számon rajtam a szeretetet, ne akarja, hogy feláldozzam magam. Ez volt nálam anno.
2. Kifejezetten rossz szándékú, önző, fojtogató zsarolás. Üzenete: "Tőlem nem szabadulsz, kisanyám, mert nekem kell a te lakásod, ahol aludhatok, ehetek, tisztálkodhatok, kellesz te is, hogy kiszolgálj, kisegíts pénzzel, ha bajba kerülök (pl. megbírságolnak...)! És még neked kell hálásnak lenned én felém!"
1. volt, hogy én zsaroltam mást. Nem szép dolog, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy a határán vagyok és a rossz helyzetemből máshogyan nem tudnék kilépni. Szilveszterkor fel akartam menni a 10. emelet fölé a tetőre és leugrani. Úgy éreztem, élő halott vagyok már így is, akkor nem mindegy?! Viszont a szavaktól a tettekig nagyon hosszú az út, és én a tettlegességig (kísérletig) egyszer sem jutottam el.
2. rokonságban is előfordult, nagyobb pénzösszeg kikunyerálása céljából! Én voltam az, aki a hideg racionalitást képviseltem az ügyben, és láss csodát: aki így akarta magának a "kölcsönt" kisírni, a mai napig él és virul. Nem is neki volt szüksége akkor a pénzre, hanem annak, aki tőle is sokat kicsalt már. Ezt nehogy már mi finanszírozzuk.
3. azt nem tudjuk, hogy Catherine élettársa szavakkal fenyegetőzött-e, vagy tényleg volt-e már próbálkozása. Nekem az jött le a bejegyzéseiből, hogy csak a szavak szintjén fenyegetőzött a pasi.
A te eseted más volt, hiszen ott volt a kezében a penge... :(
Szerintem "amelyik kutya ugat, az nem harap".
A fenyegetőzésnek két oka lehet. 1. Elkeseredés, segélykiáltás, lelkifurdalás ébresztése abban, akit a rossz helyzetünkért okolunk. Hogy engedjen el, hagyjon békén, ne kérje számon rajtam a szeretetet, ne akarja, hogy feláldozzam magam. Ez volt nálam anno.
2. Kifejezetten rossz szándékú, önző, fojtogató zsarolás. Üzenete: "Tőlem nem szabadulsz, kisanyám, mert nekem kell a te lakásod, ahol aludhatok, ehetek, tisztálkodhatok, kellesz te is, hogy kiszolgálj, kisegíts pénzzel, ha bajba kerülök (pl. megbírságolnak...)! És még neked kell hálásnak lenned én felém!"
Sziasztok! Tudom, hogy aggódtok, de az utóbbi napokban rengeteg dolgom volt, és írni sem tudtam. Sajnos a szerda nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Kénytelen voltam belemenni egy időkérésesdibe. Konkrétan megfenyegetett, hogy öngyilkos lesz, és akkor, ott, abban a pillanatban…..
Sziasztok! Egyelőre nem történik semmi. Az elmúlt héten tovább győzködött, és továbbra is maradt a döntésem a régiben. Pár nap, és újra, immáron negyedszer kérem meg, hogy menjen el. És most már a drasztikus módszerrel is be fogom fenyegetni, amennyiben az…..
Sziasztok! Vasárnap, amikor hazajött a melóból feldobta, hogy szerdán beszéljük át a dolgainkat. Ő mondta ki a napot, én meg belementem. Szóval szerda. Tegnap éjjel nem bírtam aludni, leginkább azt szerettem volna, hogy a hétfő és a kedd érdeklődés hiányában elmaradjon.…..
dropout
2009.06.09 23:08:35
Avagy amikor már azt se hiszed el, amit kérdez. Sziasztok!Az utóbbi napban elég sokrétű információkhoz jutottam, és elég érdekes megérzéseim keletkeztek. Többek közt az is, ami a címben szerepel.Tegnap őurasága előállt azzal, hogy képzeljem, nem lesz semmi a…..
dropout
2009.05.29 20:21:33
Kedves Kátya!
Örülök, hogy nem orroltál meg rám - már ha van itt bármi is, aminek "örülni" lehet!
A helyzet az, hogy én borzasztóan féltelek, s egyre jobban aggódom miattad!!! :(
Végig az volt az érzésem, hogy minél tovább halogatod a döntést, annál rosszabb lesz a helyzet és annál nehezebb lesz belőle kimászni! Sajnos, ez be is jött.
Azt nem vonom kétségbe, hogy normális esetben a gyermeknek az lenne az érdeke, hogy a nevelésében az apja is tevékenyen vegyen részt. Ideális helyzetben úgy, hogy a szülei szeretik egymást és együtt is élnek, kevésbé ideális helyzetben pedig úgy, hogy a szülei külön élnek, de az apjával is rendszeresen tarthatja a kapcsolatot.
Igen ám, de ehhez "normális" apuka is kellene! Az a férfi azonban, aki a gyerek születése előtt sem volt normális (mert ugye a nagy stiklijeit még akkor csinálta, és később, amikor fény derült rájuk, elhallgatta-letagadta azokat), igen kevés eséllyel változik meg "csak úgy". (Ehhez valami nagy pálfordulás, esetleg vallásos megtérés kellene, de az meg más problémákat vonna maga után, lehet, hogy úgy sem lenne jobb, csak másként lenne rossz.)
Mitől is változna meg? Mi motiválja ebben? Ha eddig sem motiválta semmi és senki, a felesége és a gyermeke sem?
Való igaz, hogy sok embernek a saját család ad tartást. Sokan akkor komolyodnak meg, mert már van mit veszíteniük.
A te élettársad azonban sajnos nem ebbe a kategóriába tartozik. :( Nem azt éli meg veszteségként, hogy a szeretteitől el kell szakadnia, hanem azt, hogy nem kap elég szexet, nem kap elég kaját, esetleg egy lepukkant albérletben ahol 1 ágy és egy gardrob a berendezés, kell magát meghúznia...
Kárt szánt szándékkal én sem lennék képes okozni senkinek. Még az ellenségemnek sem, mert nem ér annyit.
De ezek a "nagy igazságok" csak és kizárólag a gyermektelen szingli állapotra érvényesek, mert ha gyermekem volna, és veszélyeztetve érezném azt (nemcsak anyagilag!), hogy őt tisztességgel fel tudjam nevelni, akkor semmire nem gyártanék ideológiát, mert csak ez számítana!
Ráadásul, kedves Catherine, itt nem arról van szó, hogy te juttatnád koldusbotra az exedet! NEM. Ő cselekvőképes felnőtt ember, a sz@rt ő csinálta magának! Neked nem erkölcsi kötelességed tartani a hátad helyette és kihúzni minden szarból. Nem kötelességed kifizetni helyette a bírságot, nem kötelességed tisztázni a parkolási bírság jogosságát, nem kötelességed utána járni semminek. Mert miért is?
Ha házasságot kötöttetek volna, s esetleg Isten nevére is felesküdtél volna, a "jóban-rosszban" való kitartás elve sem azt jelenti, hogy bárhogyan is visszaél a te bizalmaddal, szereteteddel, türelmeddel, jóindulatoddal a férjurad, akkor is mellette kell maradnod.
Ha már filozofálgatok, bennem felmerült még egy kérdés (ez most a gyermektől független):
Tudod, miért nem tolerálható egy percig sem az, amit ő művel?
Hát basszus, azért, mert eljátszottam a gondolattal: ha fordítva lenne, vagyis ha TE lennél az, aki ugyanazokat vétségeket elkövetted volna ővele szemben, vajon ő is ilyen elnéző lenne? Ő is méltányolná, hogy ha esetleg kirak, akkor te a szabad ég alatt aludhatsz?
Mert én abban szinte biztos vagyok, hogy nekem tizede ennyit sem bocsátana meg senki, még a Jóisten sem! :(
Itt most nem arról a "megbocsátásról" beszélek, amikor adsz még egy esélyt. Inkább arról, hogy továbbra is elnézel neki mindent, összeszorított fogakkal, mert... Miért is?
Mitől tartasz? Hogy ő hajlékony lesz? Így a végén meg addig is fajulhat a dolog, hogy ő zavar el téged a saját tulajdonodból, a gyereket "túszként" magánál tartva, vagy mittudomén! Amilyen szélsőségekre az élettársad eddig is képes volt, én bármilyen aljasságot kinézek belőle. Ja, és a betűk nem hazudnak, én láttam az aláírását (amatőr grafológus szemmel)...
Szóval ezért mondtam én azt, hogy ha egyedül nem tudsz/mersz cselekedni, akkor kérjél a családtagjaidtól (azon belül is elsősorban a férfiaktól - apa, báty) segítséget hozzá! Ők addig nem avatkoznak közbe, amíg te ezt kifejezetten nem kéred, de szerintem ha kérnéd, még a kezüket is tűzbe tennék érted!
Ez a dolog tényleg van olyan fajsúlyú, hogy egyedül egy nő nem képes végigvinni. :(((
Én pl. anno a gány munkát végző alkoholista szobafestőket sem tudtam kellő erélyességgel elzavarni, de találtam olyanokat - ráadásul nem is a vérrokonságból -, akik a puszta megjelenésükkel, erélyes fellépésükkel is hatni tudtak rájuk. Vannak ilyen helyzetek, s még te szégyelled magad, ismerem ezt az érzést. De akkor sem szabad annyiban hagyni! Mert itt most nem egy elrontott falfestés/parketta a tét, hanem a TE és a GYERMEKED jövője! Ha azt ez az ember tönkreteszi, azt nem lehet kijavítani, a múlt (ami most még a lehetséges jövő) nem tehető meg nem történtté.
Örülök, hogy nem orroltál meg rám - már ha van itt bármi is, aminek "örülni" lehet!
A helyzet az, hogy én borzasztóan féltelek, s egyre jobban aggódom miattad!!! :(
Végig az volt az érzésem, hogy minél tovább halogatod a döntést, annál rosszabb lesz a helyzet és annál nehezebb lesz belőle kimászni! Sajnos, ez be is jött.
Azt nem vonom kétségbe, hogy normális esetben a gyermeknek az lenne az érdeke, hogy a nevelésében az apja is tevékenyen vegyen részt. Ideális helyzetben úgy, hogy a szülei szeretik egymást és együtt is élnek, kevésbé ideális helyzetben pedig úgy, hogy a szülei külön élnek, de az apjával is rendszeresen tarthatja a kapcsolatot.
Igen ám, de ehhez "normális" apuka is kellene! Az a férfi azonban, aki a gyerek születése előtt sem volt normális (mert ugye a nagy stiklijeit még akkor csinálta, és később, amikor fény derült rájuk, elhallgatta-letagadta azokat), igen kevés eséllyel változik meg "csak úgy". (Ehhez valami nagy pálfordulás, esetleg vallásos megtérés kellene, de az meg más problémákat vonna maga után, lehet, hogy úgy sem lenne jobb, csak másként lenne rossz.)
Mitől is változna meg? Mi motiválja ebben? Ha eddig sem motiválta semmi és senki, a felesége és a gyermeke sem?
Való igaz, hogy sok embernek a saját család ad tartást. Sokan akkor komolyodnak meg, mert már van mit veszíteniük.
A te élettársad azonban sajnos nem ebbe a kategóriába tartozik. :( Nem azt éli meg veszteségként, hogy a szeretteitől el kell szakadnia, hanem azt, hogy nem kap elég szexet, nem kap elég kaját, esetleg egy lepukkant albérletben ahol 1 ágy és egy gardrob a berendezés, kell magát meghúznia...
Kárt szánt szándékkal én sem lennék képes okozni senkinek. Még az ellenségemnek sem, mert nem ér annyit.
De ezek a "nagy igazságok" csak és kizárólag a gyermektelen szingli állapotra érvényesek, mert ha gyermekem volna, és veszélyeztetve érezném azt (nemcsak anyagilag!), hogy őt tisztességgel fel tudjam nevelni, akkor semmire nem gyártanék ideológiát, mert csak ez számítana!
Ráadásul, kedves Catherine, itt nem arról van szó, hogy te juttatnád koldusbotra az exedet! NEM. Ő cselekvőképes felnőtt ember, a sz@rt ő csinálta magának! Neked nem erkölcsi kötelességed tartani a hátad helyette és kihúzni minden szarból. Nem kötelességed kifizetni helyette a bírságot, nem kötelességed tisztázni a parkolási bírság jogosságát, nem kötelességed utána járni semminek. Mert miért is?
Ha házasságot kötöttetek volna, s esetleg Isten nevére is felesküdtél volna, a "jóban-rosszban" való kitartás elve sem azt jelenti, hogy bárhogyan is visszaél a te bizalmaddal, szereteteddel, türelmeddel, jóindulatoddal a férjurad, akkor is mellette kell maradnod.
Ha már filozofálgatok, bennem felmerült még egy kérdés (ez most a gyermektől független):
Tudod, miért nem tolerálható egy percig sem az, amit ő művel?
Hát basszus, azért, mert eljátszottam a gondolattal: ha fordítva lenne, vagyis ha TE lennél az, aki ugyanazokat vétségeket elkövetted volna ővele szemben, vajon ő is ilyen elnéző lenne? Ő is méltányolná, hogy ha esetleg kirak, akkor te a szabad ég alatt aludhatsz?
Mert én abban szinte biztos vagyok, hogy nekem tizede ennyit sem bocsátana meg senki, még a Jóisten sem! :(
Itt most nem arról a "megbocsátásról" beszélek, amikor adsz még egy esélyt. Inkább arról, hogy továbbra is elnézel neki mindent, összeszorított fogakkal, mert... Miért is?
Mitől tartasz? Hogy ő hajlékony lesz? Így a végén meg addig is fajulhat a dolog, hogy ő zavar el téged a saját tulajdonodból, a gyereket "túszként" magánál tartva, vagy mittudomén! Amilyen szélsőségekre az élettársad eddig is képes volt, én bármilyen aljasságot kinézek belőle. Ja, és a betűk nem hazudnak, én láttam az aláírását (amatőr grafológus szemmel)...
Szóval ezért mondtam én azt, hogy ha egyedül nem tudsz/mersz cselekedni, akkor kérjél a családtagjaidtól (azon belül is elsősorban a férfiaktól - apa, báty) segítséget hozzá! Ők addig nem avatkoznak közbe, amíg te ezt kifejezetten nem kéred, de szerintem ha kérnéd, még a kezüket is tűzbe tennék érted!
Ez a dolog tényleg van olyan fajsúlyú, hogy egyedül egy nő nem képes végigvinni. :(((
Én pl. anno a gány munkát végző alkoholista szobafestőket sem tudtam kellő erélyességgel elzavarni, de találtam olyanokat - ráadásul nem is a vérrokonságból -, akik a puszta megjelenésükkel, erélyes fellépésükkel is hatni tudtak rájuk. Vannak ilyen helyzetek, s még te szégyelled magad, ismerem ezt az érzést. De akkor sem szabad annyiban hagyni! Mert itt most nem egy elrontott falfestés/parketta a tét, hanem a TE és a GYERMEKED jövője! Ha azt ez az ember tönkreteszi, azt nem lehet kijavítani, a múlt (ami most még a lehetséges jövő) nem tehető meg nem történtté.
dropout
2009.05.31 11:59:40
@Catherine: Dehogy csépellek, ez áll a szándékomtól a legtávolabb!
Te üsd a vasat addig, amíg forró.
Te üsd a vasat addig, amíg forró.
dropout
2009.05.31 12:01:41
@Catherine: még egy...
Ne nekem igérj bármit is. Mert nekem nem tartozol semmivel, legfeljebb magadnak.
Bárhogyan is cselekszel, én a barátod maradok!
Ne nekem igérj bármit is. Mert nekem nem tartozol semmivel, legfeljebb magadnak.
Bárhogyan is cselekszel, én a barátod maradok!
Sziasztok!Alvás nem nagyon megy, ezért leültem bepötyögni, mi volt tegnap. Tárgyalás rendben lezajlott reggel, bár kevesebbet ítélt meg a bíróság végül.Este meg megvolt a nagy beszélgetés. Mondtam neki, hogy beszélni akarok vele. Elmondtam, hogy márc-ban felfedeztem, hogy…..
dropout
2009.05.25 22:33:44
@evi65: Kedves Évi! Találtam egy cikket, szerintem a te helyzetedre vonatkozik részben.
www.noilapozo.hu/20090525/a_gyerek_szerepe_a_valas_utani_uj_parkapcsolatban_a_mukodokepesseg_gatjai
www.noilapozo.hu/20090525/a_gyerek_szerepe_a_valas_utani_uj_parkapcsolatban_a_mukodokepesseg_gatjai
Sziasztok!Remélem nem csömörlötök meg tőlem, de ezen a hétvégén jó sokat kaptok majd belőlem. Tudom, hogy elég fura volt, ahogy kvázi eltűntem, de technikai probléma lépett fel. A melóból nem tudok netezni, blogolni meg pláne nem. Esténként meg a volturam itthon volt az utóbbi…..
dropout
2009.05.28 21:10:48
@mutymuty: Nagyon furcsa nekem a parkolo cedulakon lovaglas a nagyobb fontosabb dolgok helyett.
Na ez az! Az ember lánya akkor akad fenn ilyen relatíve piszlicsáré ügyeken, ha minden rezdülését utálja az adott férfinek. A parkoló cédula vagy bármi más csak egy újabb csepp a már betelt pohárban!
Ha viszont szeretünk valakit, annak a hibázásán sem bosszankodunk, legalábbis én - aki az előző hsz-om alapján igen szőrős szívűnek tűnhetek - elintézem annyival, hogy "a francba!" és röhögök. Ha olyasvalakiről van szó, akit szeretek. Itt húzódik a demarkációs vonal.
Na ez az! Az ember lánya akkor akad fenn ilyen relatíve piszlicsáré ügyeken, ha minden rezdülését utálja az adott férfinek. A parkoló cédula vagy bármi más csak egy újabb csepp a már betelt pohárban!
Ha viszont szeretünk valakit, annak a hibázásán sem bosszankodunk, legalábbis én - aki az előző hsz-om alapján igen szőrős szívűnek tűnhetek - elintézem annyival, hogy "a francba!" és röhögök. Ha olyasvalakiről van szó, akit szeretek. Itt húzódik a demarkációs vonal.
Folyt köv. Na szóval tegnap arra jöttem haza, hogy a raktár (amit bérlet, de nem fizetett) kirámolásával töltött napja kellős közepén összehozott egy parkolási bírságot!Az agyam eldobom tőle. Annyi történt, hogy a mellékálláshoz kellett intézzen egy papírt, és ezért…..
dropout
2009.05.27 22:12:56
@maripán: you'd better stop (helyesen)
Sziasztok! Végre ide is eljutottam. Amióta nem írtam, nem sok mi történt, de az a kevés is éppen elég.Sajnos nem sikerült kitennem. Múlt vasárnap hazajött a munkából, és beszélgetést kezdeményezett mindenáron. Próbáltam kibújni, de nem sikerült. Megmondtam, hogy…..
Sziasztok!Rég jártam erre, mert nem tudtam nagyon ideülni a géphez. Nagyon nehéz lesz összeszedni a gondolataimat ahhoz, hogy egy épkézláb bejegyzést össze tudjak hozni.Tegnap írtam egy kommentet, és onnan folytatnám a történetet. Tegnap este eljátszotta a mintaférjet: virágot…..
dropout
2009.05.16 23:38:57
@Catherine: "Este megpróbáltuk felhívni, a gyereknek hiányzott, de nem volt elérhető, így azt se tudja, hogy próbálkoztunk."
Ezt nem kellett volna, hiba volt!
(Még jó, hogy nem vette fel.)
Tudom, hogy ebbe a részébe nincs jogom beleugatni, mert nincs gyerekem! :(((
És tudom, hogy a gyerek szemszögéből nézve drasztikus lépéseket tenni neked nagy lelki tusával jár, mert az exed ellen semmi olyat nem szeretnél tenni, ami végül a gyereknek lenne rossz. Ezt megértem, belátom.
DE! Nézzük onnan, hogy a gyereked még szerencsére kicsi. Elég kicsi ahhoz, hogy ebből ne fogjon fel túl sokat. Szerintem ő hamar képes lesz alkalmazkodni az új felálláshoz.
Nézd, én abba születtem bele, hogy az Apámnak olyan foglalkozása volt, hogy havonta egyszer, egy hétre láttam. És amikor tudtam, hogy hazajön, órákat töltöttem a várakozással, se játszani, se semmihez nem volt kedvem, csak várni.
A különbség az, hogy a szüleim szerették egymást, Apu hozzánk jött haza. És Anyukám legalább annyira várta, mint én.
A Nagymuteromhoz viszont nem mentem soha felhőtlen örömmel, és ha ő jött, ha őt vártam, abba mindig belevegyült a feszültség, a keserűség. Az a méreg, amely már a születésem előtt megmérgezte az Anyám és az ő anyja közötti viszonyt. Tiniként már úgy láttam (és nem sokban változott azóta a véleményem), hogy Anyukámnak ezt a kapcsolattartást a vér szerinti (de érzelmileg rideg) nagyszüleimmel nem kellett volna erőltetnie. Nem feltétlenül kellett volna totálisan megszakítani velük a kapcsolatot, talán azt mégsem, de állandóan esedezni a szeretetükért és nyelni a sok packázást, na azt sem kellett volna! :(
A gyerek szíve elsősorban azokhoz a családtagokhoz fog húzni, akikről érzi, hogy Te, az anyukája őket szereted, velük örömmel és nem kényszerből-kötelességből találkozol.
Ezt nem kellett volna, hiba volt!
(Még jó, hogy nem vette fel.)
Tudom, hogy ebbe a részébe nincs jogom beleugatni, mert nincs gyerekem! :(((
És tudom, hogy a gyerek szemszögéből nézve drasztikus lépéseket tenni neked nagy lelki tusával jár, mert az exed ellen semmi olyat nem szeretnél tenni, ami végül a gyereknek lenne rossz. Ezt megértem, belátom.
DE! Nézzük onnan, hogy a gyereked még szerencsére kicsi. Elég kicsi ahhoz, hogy ebből ne fogjon fel túl sokat. Szerintem ő hamar képes lesz alkalmazkodni az új felálláshoz.
Nézd, én abba születtem bele, hogy az Apámnak olyan foglalkozása volt, hogy havonta egyszer, egy hétre láttam. És amikor tudtam, hogy hazajön, órákat töltöttem a várakozással, se játszani, se semmihez nem volt kedvem, csak várni.
A különbség az, hogy a szüleim szerették egymást, Apu hozzánk jött haza. És Anyukám legalább annyira várta, mint én.
A Nagymuteromhoz viszont nem mentem soha felhőtlen örömmel, és ha ő jött, ha őt vártam, abba mindig belevegyült a feszültség, a keserűség. Az a méreg, amely már a születésem előtt megmérgezte az Anyám és az ő anyja közötti viszonyt. Tiniként már úgy láttam (és nem sokban változott azóta a véleményem), hogy Anyukámnak ezt a kapcsolattartást a vér szerinti (de érzelmileg rideg) nagyszüleimmel nem kellett volna erőltetnie. Nem feltétlenül kellett volna totálisan megszakítani velük a kapcsolatot, talán azt mégsem, de állandóan esedezni a szeretetükért és nyelni a sok packázást, na azt sem kellett volna! :(
A gyerek szíve elsősorban azokhoz a családtagokhoz fog húzni, akikről érzi, hogy Te, az anyukája őket szereted, velük örömmel és nem kényszerből-kötelességből találkozol.
dropout
2009.05.16 23:52:28
@dropout: ja és még egy!
Én még Anyámnál is jobban szerettem az Apámat. Amikor véletlenül mindketten értem jöttek a suli elé (Apu kocsival, Anyu gyalogosan), akkor én gondolkodás nélkül Apuhoz szaladtam és amikor Apu tréfásan megkérdezte, hogy "felvegyük Anyádat?", azt feleltem "Ne". És szegény gyalogolhatott/villamosozhatott haza (1 megálló csak, de akkor is... :P).
Mindezek ellenére, miután Apu meghalt, én nagyon vágytam arra, hogy újra teljes családban élhessek! El tudtam volna fogadni és tudtam volna szeretni egy másik férfit. Ha nem is ugyanúgy, mint Apámat - hiszen az ő helyébe nem léphet senki -, de szerethettem és tisztelhettem volna.
Ebből csak azt akartam kihozni, hogy a közös gyermeketek szeretheti a volt élettársadat apjaként, senki nem állította, hogy akár ő, akár a kissrác meg lenne ettől fosztva. De most nagyon szigorúan kell kijelölni a határokat, lehetőleg úgy, hogy később majd lazítani lehessen a feltételeken. Ha viszont most nem húzod elég szorosra, akkor vissza fog élni a helyzetével, a gyerekre hivatkozással fog zsarolni, lásd szegény Évi esetét!
A gyereknek (bármennyire is rossz lesz kezdetben) pedig alkalmazkodnia _kell_, meg _kell_ szoknia ezt a helyzetet. De hidd el, ugyanúgy fog ez menni, mint ha ne adj Isten kórházba kerülne pl. vakbélgyulladással egy hétre, totál idegen környezetbe, ahol csak a délután egy részében lehet együtt a szüleivel. Vagy a bölcsibe beszokás, az is egy elszakadás-jellegű helyzet volt. Mégis ment neki.
Én még Anyámnál is jobban szerettem az Apámat. Amikor véletlenül mindketten értem jöttek a suli elé (Apu kocsival, Anyu gyalogosan), akkor én gondolkodás nélkül Apuhoz szaladtam és amikor Apu tréfásan megkérdezte, hogy "felvegyük Anyádat?", azt feleltem "Ne". És szegény gyalogolhatott/villamosozhatott haza (1 megálló csak, de akkor is... :P).
Mindezek ellenére, miután Apu meghalt, én nagyon vágytam arra, hogy újra teljes családban élhessek! El tudtam volna fogadni és tudtam volna szeretni egy másik férfit. Ha nem is ugyanúgy, mint Apámat - hiszen az ő helyébe nem léphet senki -, de szerethettem és tisztelhettem volna.
Ebből csak azt akartam kihozni, hogy a közös gyermeketek szeretheti a volt élettársadat apjaként, senki nem állította, hogy akár ő, akár a kissrác meg lenne ettől fosztva. De most nagyon szigorúan kell kijelölni a határokat, lehetőleg úgy, hogy később majd lazítani lehessen a feltételeken. Ha viszont most nem húzod elég szorosra, akkor vissza fog élni a helyzetével, a gyerekre hivatkozással fog zsarolni, lásd szegény Évi esetét!
A gyereknek (bármennyire is rossz lesz kezdetben) pedig alkalmazkodnia _kell_, meg _kell_ szoknia ezt a helyzetet. De hidd el, ugyanúgy fog ez menni, mint ha ne adj Isten kórházba kerülne pl. vakbélgyulladással egy hétre, totál idegen környezetbe, ahol csak a délután egy részében lehet együtt a szüleivel. Vagy a bölcsibe beszokás, az is egy elszakadás-jellegű helyzet volt. Mégis ment neki.
dropout
2009.05.17 10:11:29
@Catherine: ha ez így van, akkor nem lesz nehéz dolgod! Kapd össze magad, kitartás, a célegyenesben vagy!
Pussz, este leszek.
Pussz, este leszek.
Sziasztok! A bejegyzés címe egy kvázi idézet. Reggel sms-t írt nekem. Így hangzik: "anya, te te sokáig akarod még apát büntetni? Nekem már nagyon rossz, hogy hozzád se érhetek, se puszi, se semmi."Erre varrjatok gombot!Ez már a pofátlanság újabb csúcsa.…..
dropout
2009.05.16 23:26:14
@Catherine: amikor veletek élt, tanúbizonyságot tett arról, hogy elég neki naponta 10 perc a gyerekből. A gyerekkel való foglalkozásból is csak a könnyű részét vette ki (pl. játék), még kérésedre sem volt hajlandó bepelenkázni a múltkor, felébresztette 2x is a buszon... Vagy tévedek?
Pénzt pedig egyáltalán nem volt hajlandó áldozni rá! Inkább telefonra, benzinre, borra, bulikra, nőkre, tököm tudja még mikre szórta el tízezresével a pénzt.
Az "akcióvásárlást" is azért vetette fel szerintem, mert ő a húzd meg-ereszd meg taktikát alkalmazta veled szemben: amikor érezte, hogy már túl pofátlan volt, akkor elkezdte játszani a jótékonykodót. :P
Nincs itt min elbizonytalanodni. A FIAD ÉRDEKÉBEN!
A láthatást szerintem célszerű lenne úgy megoldanotok (amíg még nem óvodás a gyerek), havonta 1 x, kb. 2 órára a szüleidnél. Lényeg, hogy ne csak te és a gyerek legyetek jelen olyankor.
Pénzt pedig egyáltalán nem volt hajlandó áldozni rá! Inkább telefonra, benzinre, borra, bulikra, nőkre, tököm tudja még mikre szórta el tízezresével a pénzt.
Az "akcióvásárlást" is azért vetette fel szerintem, mert ő a húzd meg-ereszd meg taktikát alkalmazta veled szemben: amikor érezte, hogy már túl pofátlan volt, akkor elkezdte játszani a jótékonykodót. :P
Nincs itt min elbizonytalanodni. A FIAD ÉRDEKÉBEN!
A láthatást szerintem célszerű lenne úgy megoldanotok (amíg még nem óvodás a gyerek), havonta 1 x, kb. 2 órára a szüleidnél. Lényeg, hogy ne csak te és a gyerek legyetek jelen olyankor.
Sziasztok!Két nap az élet, ahogy mondani szoktam. A tegnap estét sikerrel átvészeltem. Igaz hazajövetele után újra felvette az őstróger jelmezt, mint szokta. Először is közölte velem, hogy nem fog fürdeni, majd ma, hisz úgyis itthon van. Aztán jött a pizsifelső, fecskegatya…..
Sziasztok! A kocka el van vetve. :( Sajnos.Tegnap próbálkozott volna, de nem volt túl sikeres. A pénteki távolmaradásomat is felhánytorgatta nekem, hogy igazán hazamehettem volna, hogy "szexöljünk". Ez már nekem is sok!A tárgyalás mindjárt itt van. És nemcsak a nagy…..
dropout
2009.05.10 10:43:30
dropout
2009.05.11 22:13:41
@evi65: Kedves Éva!
Ne haragudj, hogy megszólítlak, hisz' itt Catherine a "főszereplő", de hadd fejezzem ki együttérzésemet feléd is!
Jelentem: van kiút!
Állj a sarkadra! Ne főzz, ne moss, ne takaríts rá. Magyarul ne úgy viszonyulj hozzá, mintha még mindig fennállna köztetek a házasság. Még akkor se, ha ne adj Isten, "szereted"! Egyáltalán nem kell neked 60 ropiból (gyerekekkel ráadásul) megélned! Te nem ezt érdemled, így látatlanban sem. Viszont kemény küzdelem vár rád, hogy az igazadért megharcolj.
Ő mást választott, slussz. Áldja-vigye.
Ha jogi segítség kell, itt vagyok*.
*Nem vagyok jogász, de konyítok hozzá. ;)
Ne haragudj, hogy megszólítlak, hisz' itt Catherine a "főszereplő", de hadd fejezzem ki együttérzésemet feléd is!
Jelentem: van kiút!
Állj a sarkadra! Ne főzz, ne moss, ne takaríts rá. Magyarul ne úgy viszonyulj hozzá, mintha még mindig fennállna köztetek a házasság. Még akkor se, ha ne adj Isten, "szereted"! Egyáltalán nem kell neked 60 ropiból (gyerekekkel ráadásul) megélned! Te nem ezt érdemled, így látatlanban sem. Viszont kemény küzdelem vár rád, hogy az igazadért megharcolj.
Ő mást választott, slussz. Áldja-vigye.
Ha jogi segítség kell, itt vagyok*.
*Nem vagyok jogász, de konyítok hozzá. ;)
Sziasztok! Maripán, ennyi kellett még nekem. Nemrégiben ment el, hazajött, lógó orral. Látszott rajta, hogy most szarul érzi magát. És jól esik látnom, hogy mérges, mert felültették. Szóval nekem ennyi kellett még, hogy tovább tudjak lépni. C holnaptól elpárolog, valami…..
dropout
2009.05.08 20:52:10
@mutymuty: szükség esetén megkérdezem a kollégákat.
dropout
2009.05.09 20:28:29
@Catherine: őt úgy kirúgnák, mint a szél! A te lakásodra ő nem tarthat igényt. + a megállapodásba is azt írtátok, hogy átmenetileg maradhat, de azóta annyi idő telt el, hogy az már nem átmeneti, tehát tirulnia kell!
Válás előtt, avagy szétszakított babaruha
Megfoltoztam a lódenkabátot - avagy megszántam. Hiba volt.
2009.05.08 13:22:36
Sziasztok! Baj van, elég komoly baj.Nem hiszem, hogy menni fog az elkövetkező pár nap. "A" terv dugába dőlni látszik, így sürgősen szükségem van egy "B" tervre. A helyzet a következő. Ugye ott maradt abba a történet, hogy tegnap hazakullogott lógó…..
Sziasztok! Tegnap nem történt semmi különös. Csak egy kis nézeteltérésünk volt a lódenkabátossal. Kitalálta, hogy elpasszolja a kocsiját, mert hogy totál veszteséges ez a cégautósdi. Amikor kb. 3 hete mondtam neki, hogy 7-8 ezret hoz csak havonta, akkor persze veszekedett…..
dropout
2009.05.07 21:21:01
Ezen gondolkodom. A helyzet az, hogy a helyzet tűrhetetlen. (De szép mondat lett!) Tegnap este is rámrepült. Elég durván utasítottam el. És jól esett, bár lehet, nem kellett volna. De már azt se bírom elviselni, hogy egy légtérben legyek vele. A szombati viselkedése, és a…..
dropout
2009.05.06 22:31:01
@Catherine: a mai anyagias világban mindenki azzal jön, hogy a legtöbb embernél (férfiaknál és nőknél kölcsönösen) a párválasztás sarkalatos kérdése az anyagi egzisztencia. Bizonyos vonatkozásban (ld. élettársad felelőtlen életvitele) valóban meg kell nézni, de számomra elsődleges a családi helyzet. A kiindulópont.
Van egy mondás: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát." Ez fordítva is érvényes.
Nekem nem túl kedvezőek a családi körülményeim, ezért nekem különösen fontos, hogy a leendő párom családja népesebb, szeretetteljes, összetartó és befogadó közeg legyen. Ahol gyűlölködés, alkoholizmus, széthúzás, vagy akár a gyakori halálozás jellemző, az nem túl jó ómen.
(Az én családomnak pl. az a hibája, hogy a szeretett rokonok közül túl sokan, túl korán meghaltak, testvérem nem született, anyám egyedül nevelt és kisajátított magának sokáig, az élő rokonság nem túlzottan összetartó. Ünnepeken nincs vendégjárás, nincs zsivaj, csak az a nyomasztó CSEND. A totális érdektelenség, unalom.)
Van egy mondás: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát." Ez fordítva is érvényes.
Nekem nem túl kedvezőek a családi körülményeim, ezért nekem különösen fontos, hogy a leendő párom családja népesebb, szeretetteljes, összetartó és befogadó közeg legyen. Ahol gyűlölködés, alkoholizmus, széthúzás, vagy akár a gyakori halálozás jellemző, az nem túl jó ómen.
(Az én családomnak pl. az a hibája, hogy a szeretett rokonok közül túl sokan, túl korán meghaltak, testvérem nem született, anyám egyedül nevelt és kisajátított magának sokáig, az élő rokonság nem túlzottan összetartó. Ünnepeken nincs vendégjárás, nincs zsivaj, csak az a nyomasztó CSEND. A totális érdektelenség, unalom.)
dropout
2009.05.06 22:32:59
@maripán: amíg nagyon kicsi a gyerek, pl. óvodáskorú, hogy a fenében tudna dönteni?
Ha egy 10 év fölöttiről lenne szó, az megint más lenne.
Ha egy 10 év fölöttiről lenne szó, az megint más lenne.
dropout
2009.05.06 22:36:31
@Catherine: én a Nagymuteromat vártam mindig hiába. Azt már-már megtiszteltetésnek kellett vennem, ha nemcsak megígérte, hanem el is jött. Aztán tinikoromban, amikor már nem akartam volna, hogy jöjjön (mert fény derült a stiklijeire), akkor bezzeg minden karácsonyra ide ette a fene. :PPP
Pár éve végleg elment - nem hiányzik. :(
Pár éve végleg elment - nem hiányzik. :(
Válás előtt, avagy szétszakított babaruha
Homo sapiens Lumpenprolikus, avagy pia, kolbi, májuselseje
2009.05.02 02:44:19
Sziasztok! Hajnali k.rvakorán van és nem bírok aludni. Két dolog miatt, amiket most ki kell írnom magamból, hogy még aludni is tudjak egy keveset. Azt egyik a címben szereplő "látomás". Emlékeztek a 70-es évek cuclista filmjeire? A félig meztelen…..
Válás előtt, avagy szétszakított babaruha
Kőkorszak, bunkó, szőrruha, artikulálatlan beszéd
2009.05.03 06:13:38
Sziasztok! Tegnap egy ősember képe rémlett fel nekem a férjemről. Ragaszkodott hozzá, hogy elmenjünk az apjáékhoz, busszal, messzire. 2 éves gyerekkel, mondom, ahha fasza egy ötlet.Sajnos ugye rosszul aludtam, így kellett nekem a hajnali kelés, mint kutyának a hátonúszás. De…..
dropout
2009.05.03 14:09:13
Válás előtt, avagy szétszakított babaruha
Az éhes coyote a síró oposszum fölé hajol
2009.05.02 02:51:27
Ez a másik része a kiírnivalómnak.Az este lefekvés után történt. Tudjátok, az oposszum az az állat, ami ha ellenséggel találkozi halottnak tetteti magát. No tegnap én voltam az oposszum.A gyereket a nászágyon altattam el. Azt hittem, alszik már, én meg a falat bámultam. Hátat…..
dropout
2009.05.03 13:42:58
@Catherine: Az én apám kamionsofőr volt, baráti házaspárból a férj szintén. Náluk nem volt ilyen!
Sziasztok! A címben leírt kép jár a fejemben. A szatír, aki a bokorban leskelődik, és onnan veti rá a gyanútlan áldozatára magát, nos ő visel ilyet. A filmekben és a valóságban is. Sok éve láttam egy ilyen fickót egy parkban. Szánalmasan mutogatta magát, mire a barátnőm…..
dropout
2009.05.01 10:40:34
@Catherine: a férjed rögtön az elején bevallotta C-nek, hogy nős? (Ált. a C-féle csajokat ez nem érdekli, ha nős a pasi, ha nem.)
Nem semmi!
Nem semmi!
dropout
2009.05.01 21:35:52
@Catherine: @Catherine: Nem mennek ki, ne parázz. Hatósági oldalról a te ügyed nem tűnik zavarosnak, meghozzák a határozatot és slussz. A törvényben pedig az van, hogy maga a lakcímbejelentés semmilyen jogot nem keletkeztet, így ha a férjed (helyesebben az élettársad) be is van a címedre jelentkezve, attól még nem lesz olyan jogállása sem, mintha bérlő lenne. Persze, kell (illik) pár nap (esetleg hét) határidőt adni neki, hogy keressen albérletet és csomagoljon össze, de jogilag akár aznap kirakhatod a sporttáskáját az ajtó elé. Szerintem.
Én nem akarlak téged a görénységre felbujtani, de szerintem ennek az embernek dupla tűzerővel lőhetsz vissza a jog eszközeivel! (Anélkül, hogy te bármi illegálisat csinálnál.)
Gondolkodj egy kicsit: egy olyan ember, aki annak "köszönheti" az adósságait is, hogy OSTOBA volt és nem járt utána semminek, a hivatalos leveleket fel sem bontotta...
Bakker, egy ilyennek, ha csak erélyesen, de higgadtan és tárgyilagosan megmondod, hogy "apuskám ez van, neked itt véged van" - nem tudna mivel védekezni. Saját kútfőből biztosan nem (ld. előző pont), ügyvédre meg nincs pénze. Neki itt totál vesztett ügye van.
Ja, és még valami: én nem érzelmi oldalról nyitnám meg a "nagy beszélgetést", hanem kő keményen pénzügyi és jogi oldalról. Nehogy már az ő "boldogságáért" aggódj! Van neked eszed, használd!!! Többet ésszel, mint erővel - tartja a mondás. Ez az ember fülét-farkát behúzva el fog sunnyogni a fenébe, ha te megfelelően érvelsz. (Akkor lenne gáz, ha az élettársad ezekben a dolgokban járatos, fineszes ember lenne + lennének kapcsolatai a hivatalos szerveknél.)
Mert ő az adósságaival, a felelőtlen magatartásával, hadd ne soroljam tovább még mivel Titeket nemcsak a "nyomor" szélére sodort, hanem belerángatott ezekbe a kétes ügyekbe is! És még most is elvárná a patkány, hogy te fizesd az ő autója után a biztosítást - megáll az eszem! ÉBRESZTŐ!!!
Tudom, hogy neki több kell és tudom, hogy én nem tudom és nem is fogom tudni megadni neki ezt.
Uramisten! Ezt ugye nem mondod komolyan?!
Mit akarsz neki még adni, mikor eddig is totálisan kiszipolyozott??? A te lakásodban lakott, a te pénzedből evett, a te pénzed ment el rezsire, autóra, benzinre, anyámkínjára - mi a rákot akar még???
És még neked van lelkifurdalásod... Basszus!
Én nem akarlak téged a görénységre felbujtani, de szerintem ennek az embernek dupla tűzerővel lőhetsz vissza a jog eszközeivel! (Anélkül, hogy te bármi illegálisat csinálnál.)
Gondolkodj egy kicsit: egy olyan ember, aki annak "köszönheti" az adósságait is, hogy OSTOBA volt és nem járt utána semminek, a hivatalos leveleket fel sem bontotta...
Bakker, egy ilyennek, ha csak erélyesen, de higgadtan és tárgyilagosan megmondod, hogy "apuskám ez van, neked itt véged van" - nem tudna mivel védekezni. Saját kútfőből biztosan nem (ld. előző pont), ügyvédre meg nincs pénze. Neki itt totál vesztett ügye van.
Ja, és még valami: én nem érzelmi oldalról nyitnám meg a "nagy beszélgetést", hanem kő keményen pénzügyi és jogi oldalról. Nehogy már az ő "boldogságáért" aggódj! Van neked eszed, használd!!! Többet ésszel, mint erővel - tartja a mondás. Ez az ember fülét-farkát behúzva el fog sunnyogni a fenébe, ha te megfelelően érvelsz. (Akkor lenne gáz, ha az élettársad ezekben a dolgokban járatos, fineszes ember lenne + lennének kapcsolatai a hivatalos szerveknél.)
Mert ő az adósságaival, a felelőtlen magatartásával, hadd ne soroljam tovább még mivel Titeket nemcsak a "nyomor" szélére sodort, hanem belerángatott ezekbe a kétes ügyekbe is! És még most is elvárná a patkány, hogy te fizesd az ő autója után a biztosítást - megáll az eszem! ÉBRESZTŐ!!!
Tudom, hogy neki több kell és tudom, hogy én nem tudom és nem is fogom tudni megadni neki ezt.
Uramisten! Ezt ugye nem mondod komolyan?!
Mit akarsz neki még adni, mikor eddig is totálisan kiszipolyozott??? A te lakásodban lakott, a te pénzedből evett, a te pénzed ment el rezsire, autóra, benzinre, anyámkínjára - mi a rákot akar még???
És még neked van lelkifurdalásod... Basszus!
dropout
2009.05.02 13:09:09
@Catherine: "Ha azt hitetem el vele, hogy az ő érdeke a távozása, és nem az enyém. Ha veszekedek, ha sértegetem, ha a fejéhez vágom az egészet vérben forgó szemű hárpiaként, akkor sanszos, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgokat. Minimum egy jókora ordibálás lesz belőle. De én ezt nem akarom. A lehető legjobban akarok kijönni az ügyből, és ha ezért a "végén" hazudnom és színészkednem kell, akkor megteszem."
Végülis, Te ismered őt, te élsz vele! Ha így jobban mattot lehet adni neki, akkor csináld így! :)
Egyébként a volt főnöknőmtől én is úgy szabadultam meg, hogy végig megőriztem angol hidegvéremet, hagytam, hadd higgye, hogy "sajnálom"... Kedvem lett volna elküldeni a rákba, vagy csak annyit mondani neki: "te nem becsültél meg engem" - de mégsem tettem. Nem érdemes. Az ilyen lelkületű emberek fel sem fognák.
Végülis, Te ismered őt, te élsz vele! Ha így jobban mattot lehet adni neki, akkor csináld így! :)
Egyébként a volt főnöknőmtől én is úgy szabadultam meg, hogy végig megőriztem angol hidegvéremet, hagytam, hadd higgye, hogy "sajnálom"... Kedvem lett volna elküldeni a rákba, vagy csak annyit mondani neki: "te nem becsültél meg engem" - de mégsem tettem. Nem érdemes. Az ilyen lelkületű emberek fel sem fognák.
Sziasztok!Tegnap este az első alkalmat várta csak meg, hogy írjon C-nek. Adatokat adott meg, amikkel el lehet ma érni. Nem hinném, hogy gyanakodna, hogy esetleg én írok neki. Ha így lenne, próbálkozott volna nálam tegnap. De még csak halvány kísérletet sem tett arra, hogy…..
dropout
2009.04.29 23:00:18
@Catherine: Megkérdem a jogász kollégáimat...
Amikor még én is jártam tárgyalni a bíróságra, akkor a szóban kihirdetett ítéletet mi már úgy kezeltük, hogy az megvan. Puszta formalitás volt, hogy pár nap (esetleg hét) múlva írásban is megkaptuk.
Amikor még én is jártam tárgyalni a bíróságra, akkor a szóban kihirdetett ítéletet mi már úgy kezeltük, hogy az megvan. Puszta formalitás volt, hogy pár nap (esetleg hét) múlva írásban is megkaptuk.
dropout
2009.04.30 20:42:08
@Catherine: másik cikkhez írtam erre vonatkozó választ. Annyit teszek még hozzá, hogy olyan is lehet, hogy ott helyben kinyomtatják és átadják nektek kézbe az ítéletet.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
"Meghozta a maga döntését, és elmegy. Nem most, szóval ne ujjongjatok. Elmegy a külföldi munkára, és ha minden jól megy, akkor szeptemberben kiutazik."
Szeretnék veled együtt örülni, a részeredménynek, a félsikernek is!
Amikor még csak körvonalazódott ez a külföldi munka-dolog, akkor én kezdtem optimistán látni a helyzetedet. Arra gondoltam, hogy kimenne (akár úgy, hogy te az elején "becsapod" őt és elhiteted vele, hogy visszavárod) és te a külföldi tartózkodása idején összepakolod a homijait, lecserélteted az ajtódon a zárat (vagy az egész ajtót, ha annyira spéci szerkezet!) és mikor visszajön, ultimátum. Vagy valami hasonló...
Aztán, most, hogy így alakult, tovább gondoltam én is ezt az egészet.
Ha egy korrekt emberről lenne szó, aki férfiasan viselkedve, fegyelmezetten képes lenne tudomásul venni, hogy a kapcsolatotoknak vége és nincs tovább, akkor én is úgy látnám, hogy ez egy megfontolt, higgadt döntés az ő részéről.
Ám az előzmények ismeretében nagyon félek attól, hogy ez újabb hazugság, hitegetés, fogadkozás. Ha eljön a szeptember, akkor megint kitalál valamit, csak hogy ne kelljen elmennie... :(((
Kérlek Catherine, ne rám haragudj ezekért a sorokért! Én továbbra is a te oldaladon állok, csak kritikus szemmel szemlélem az eseményeket.
Adja Isten, hogy tévedjek!