Regisztráció Blogot indítok
Adatok
AZP-23

0 bejegyzést írt és 58 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A közvetlen szomszédságunkban közel húsz évvel ezelőtt lezajlott (hol forradalomnak, máskor államcsínynek, esetleg népfelkelésnek vagy simán egy monstre titkosszolgálati műveletnek kikiáltott) események kapcsán a konteók széles köre áll a műértő közönség rendelkezésére.…..
Magyaridióta Isten barmai 2009.06.12 14:33:00
A kép innenRákerestem a humor, humorérzék szavakra a Bibliában, de nem találtam benne. Rákerestem a jókedv szóra, az benne van többször is, de tiltó vonatkozásban nincs. Fellélegeztem. Tehát a Szentírás nem tiltja a jókedvet, a humorizálást. Helyes. Akkor vajon mi okozza, hogy a…..
A Közel-Kelet gyöngyszeméről mostanság nem sok szó esett a blogon, pedig zajlik azért ott is az élet, Netanyahu például nemrég próbált lobbizni Obamánál az Irán ügyében, látszólag nem sok sikerrel, de hát ki tudja, mit hoz a jövő. De a mostani írásnak nem is ez az apropója,…..
AZP-23 2009.05.31 23:20:14
@SchA: "fáj a fejem ettől a sok keresztény-cionista baromságtól"
hehe..., az Armegeddon-ra utalás egy poén akart lenni, tudod egy vicc... én az ateista légiók oldalán leszek ott.

"Te jóságos...
És még az irániak elvakultak és fanatikusok..."
nem csak, ezt magyarázzuk!
AZP-23 2009.06.01 16:10:27
@Rammjaeger83: "azért még ne kezdjétek el egymás f*szát szopni..."

nemtom, nekem ilyen még nem jutott eszembe. neked szokott?
AZP-23 2009.06.01 18:03:16
@Rammjaeger83: "Látom, nem vágod, honnan származik az idézet, és mire utal. "

valóban nem tudom honnan származik, segíts! műveltségem fölöttébb hiányos, amit bár szörnyen szégyellek, palástolni nem lenne értelme. leragadtam én a csöves légvédelemnél, ahogy itt ki is tűnhetett (na jó..., sztrelát azért tanultam egy keveset).
w Távozz, Szentlélek 2009.06.01 06:45:00
Magyarország nem keresztény ország, de a rendszerváltás óta – a két forradalmi ünnepet és a tűzijátékosat kivéve – a pirosbetűsök az egyházi hagyomány szerint alakulnak: karácsony, húsvét, pünkösd. Az első kettő nem okoz zavart, a keresztények megülik a maguk…..
AZP-23 2009.06.01 12:01:48
Tóta W. mán megin gúnyolódik - és jól teszi!
A hülyeség elleni küzdelem leghatásosabb módja a gúny. Nem véletlen, hogy ez az ami ellen minden vallás egységesen lép fel, tiszteletet követelve az általa értéknek tekintett önmagának. Teszik ezt úgy, hogy szervezeteik a kikövetelt és egyedül rájuk vonatkozó tradicionális kivételek előnyeit kihasználva tartják fenn magukat, mások szellemi megfertőzéséhez a személyi (lelkiismereti) szabadság védelme okán követelve jogokat. Ha látszólag hajlandók is felvenni a kesztyűt, akkor is ragaszkodnak az őket körülvevő tiszteletből és áhítatból szőtt burok sérthetetlenségéhez, így velük szemben soha nem lehet nyílt, egyenlő a küzdelem. Megkövetelik tőlünk, hogy tekintettel legyünk un. "vallási érzékenységükre" de ők, a fogalmaikból formált szitokszavaikat használják ellenünk. A nyílt eszmei küzdelem számukra elfogathatatlan sértés, amiért a megtorlás nem maradhat el.
Én kb. tíz évesen a templomban jöttem rá, hogy ezek tényleg azt(!) akarják. Tényleg azt akarják, hogy mondjak le az önálló véleményformálásról, a döntéseim szabadságáról, lényegében az önálló gondolkodásról. Akkor döntöttem..., de sok évbe került amíg fel tudtam dolgozni magamban ezt a döntésemet annak következményeivel. Nehéz volt belátnom, hogy az értékrend amiben felnőttem ócska hazugságokra alapuló undorító mesterkedés terméke, de már merem vállalni, hogy önálló véleményem van (ami egy kicsit mindig változik, fejlődik, egyre megalapozottabb, teljesebb, de egyetlen része sincs, amit tények és érvek újra ne írhatnának). Meggyőződésem, hogy sokkal teljesebbé tudok így válni a magam számára, jobb tudok lenni és hasznosabb mások számára, mintha bármiben hinnék. Vallom, a hit a megismerés egyetlen ismert korlátja.
Toleráns vagyok a másmilyenekhez, magaménak tudom az "élni és élni hagyni" eszméjét, igyekszem elkerülni, hogy önérzetükben megsértsek másokat, de nem könnyű az undort palástolnom előttük, amit a hit minden fajtájával, a dogmákkal és a rajtuk alapuló vallásokkal szemben érzek. Nehezen találom a helyes arányt mások megbántásának elkerülése és a között, hogy a saját és mindannyiunk érdekében, felhívjam figyelmüket arra, meggyőzzem őket arról, lehet a hittől nem beszennyezetten élni és így érdemes.
A sorkatonai szolgálaton alapuló Magyar Királyi Honvédséget az 1868. december 4-én elfogadott XL. törvénycikk alapján szervezték meg, ezután indulhattak a magyar bakák vígan (?) a sorozóbizottságok elé. A véres világháborúk kissé lecsillapították a bevonulási kedvet, de a…..
AZP-23 2009.05.30 09:01:49
@Vérnűsző Barom: "meg is adva közben a megoldás lehetséges módját"
Ne, értékeld túl amit itt összehordunk! pl. kell némi kényszer (önfegyelemre, mások tiszteletére neveljen), de legyen önkéntes különben eleve szembe helyezkedik vele a gyerek, már aki nem ijed meg a pisis víztől, a büdös bajtárstól és ezért nem kerüli el nagy ívben), hazaszeretetre neveljen (politikai/ideológiai küzdőtérré válva) vagy szakmaiságra, katonásdi (tartalékos képzés) vagy sportklub (MHSZ) legyen elsősorban, stb. Ötletelni könnyű, de a mai magyar valóságban egy hatékony rendszert felállítani teljesen esélytelen, akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy sokan lennénk akik önkéntes munkával is segítenénk.
De!, az igazi baja az ötleteinknek, hogy az esetleges társadalmi haszna (épp testben/épp lélek és együtt szívunk/nevetünk, hogy együtt dolgozzunk/adózzunk) mellett, katpolilag teljesen értelmetlen. Az is kérdés kell e egyáltalán védekezni tudnunk (szerintem nem, csak támadni), de a reálisan elérhető gépkarabélyos honvéd képességeknek már ma sem sok értelme van (a kutya sem akar megszállni). A háború már nagyon megváltozott, talán nem is így kellene hívni és egyre furcsább dolgok jönnek, szépen fokozatosan (nehogy észrevedd).
Nem is vagyok paranoiás..., nem eléggé!
AZP-23 2009.05.31 08:42:01
@Wendriner Tódor Emánuel: "...a nagy liberalizáció már nem visszafordítható."

Ezen a blogon az a csudajó, hogy távol tartja magát a politikától. De!, ennél a posztnál természetes, hogy bejön a politika, mert ez egy politikai kérdés.
M.o-on a sorkatonaság eltörlése a Liberális Párt érdeme vagy hibája (minden bizonnyal érdeme és hibája). Ez egy liberális lépés, hogy miért, ahhoz tisztázni kellene mi is ez a bizonyos liberalizmus. Ez itt nagyon off lenne, ezért fogadjátok el tőlem, hogy a liberálisok elvi(!) síkon a sorkatonasággal nem másért, mint az önrendelkezés jogának korlátozása miatt helyezkednek szembe. Ha valakit érdekel miért így gondolom, akkor jelezze és elküldöm email-ben. A gyakorlati okok pedig nyilvánvalóak - azért a sorkatonaságért nem kár. Nem változtat ezen az sem, hogy kiképzésre (nevelésre) szükség lenne.
Ha megnézed a korábbi kommenteket szinte mindenki egyetért ebben veled, a hogyanra nincs megoldás.
Zig Zag barátommal több, mint másfél éve indítottuk az - azóta szép olvasottságra szert tett - rendvédelemtörténeti és katonahistóriai blogunkat. Most, hogy ott lassan, de biztosan közeledünk a 200. poszt felé, egyre többször vettem észre, hogy a hozzászólók (ilyen-olyan…..
AZP-23 2009.05.12 17:24:34
@tiboru: már másodszor kapok "Internal Server Error"-t üzenetküldés-nél amikor el akarom küldeni az eddig kommentbe nyomott sztoriiamat és további instrukciókat kérek. kaphatnék egy emílcímet?
AZP-23 2009.05.12 20:19:24
@tiboru: akkor meg vagyok nyugodva!
Ugye nem baj, ha idepottyantok egy apró sztorit, amit egy megbízhatatlan alaktól hallottam ezért felelőséget nem vállalok érte. Ez nem olyan mint amilyeneknek ez a blog lett szánva, ezt csak úgy, szórakoztatásul.

Emberünk üldögélt a sátorban amikor betoppant marsall elvti, egyesített erőink főparancsnoka. Ő nem volt mindennapi vendég kishazánkban, de akkor éppen, büszke néphadseregünk hadijátékát volt meglátogatni. Akinek nem lenne világos, annak annyit, hogy ez az a helyzet, amiről szinte el sem lehet képzelni, hogy előfordulhat. Kis ország, kis seregének honvéde (aki még az utolsótól is sokkal-sokkal hátrébb áll a sorban), találkozik az élet és halál globális urával, a világ legnagyobb haderejének parancsolójával. Ez pontosan úgy történt, hogy marsall elvti belépett és köszönt (drasztutyitováris). Na ez eléggé meglepte emberünket mert köszönést csíkosgatyástól még soha nem hallott. Aztán jött a következő meglepi, székletvisszatartási problémával küzdő, remegőlábú, falfehérrévált emberünkhöz odalépet és kezetrázott, majd kedélyesen érdeklődött a helyzetről (a köpési-nyelési problémák miatt választ nem igen kapott). Emberünknek némi időbe telt míg helyre tette magában, hogy a mi csíkosgatyásaink és az ő csíkosgatyásaik ezek szerint másként viszonyulnak a katonához, de az igazi meglepi csak ez után következett, ugyanis annak is tanúja lehetett, hogy az ő csíkosgatyásaik hogyan viszonyulnak a mi csíkosgatyásainkhoz, mivel rövid időn belül marsall elvti kiismerte magát a helyzeten. Bár jobb lett volna, ha nem merül bele a részletekbe, mert ez fölöttébb megviselte, aminek szép tányérsapkája látta kárát, melyet felindultságában alaposan megtaposott, majd a pont jókor érkező Czinege elvtit (hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, egyébként féreg) japfájimattyozással zavarta ki a sátorból, miközben valami operetthadseregről üvöltött torkaszakadtából. Emberünkkel távoztában is kezet fogott és további jó munkát kívánt. Még mielőtt valaki meggyanúsítana közlöm, hogy soha nem voltam ruszkifán, sőt mindig arra vágytam, hogy ha meglátom a Mi-8-at amit két Mi-24 kísér (látványos!) akkor legyen nálam egy csúzli.
AZP-23 2009.05.12 22:19:27
@MTi: Uram, eltrafáltad rendesen a lényeget! Ez az érzékeny pontom, ez az amiért én bármikor, bármire hajlandó vagyok a kollektivizmus minden formája ellen.
"A legnagyobb érték az ember", na ja!
Még meg sem születtem amikor közölték apámmal, hogy a dolgozók, akik pártunk és kormányunk vezetésével, a kommunizmushoz vezető Lenini úton, nap mint nap súlyos áldozatokat hozva, kemény munkával építik a szocializmust, nem lehetnek tekintettel holmi személyes érdekekre. Milyen alapon meri elvárni, hogy az imperialisták ellen, a világbékéért folytatott harcukban, a velem terhes anyám megmentésére is áldozzanak. Annak köszönhetem az életem, hogy egy fiatal orvos még emlékezett valami esküre és elkezdett leveleket irogatni szerte a világba, aztán a svájci vöröskereszttől jött egy kis csomag egy kedves levéllel.
Érzékeny műhelytitokkal kezdem, de csak azért, mert tudom, hogy köztünk marad. Amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy ki is legyen blogunk kémek és hírszerzők sorozatának következő alanya, rájöttem, hogy a pártatlanság, az objektivitás és a kiegyensúlyozottság fenntartása…..
AZP-23 2009.05.10 21:03:29
@Super 64: A lényegre tapintottál rá. Itt van a probléma.
Az aki nem magára, hanem az őt követő generációk jövőjére gondol (gondolkodik!) nagy valószínűséggel cselekedetei indirekt hatásával is számol, mert belátja, hogy saját leszármazottai csak a másokéval együttműködésben, egy élhető környezetben boldogulhatnak (a jövőért érzett felelőség vezérli ezért szeretjük!), de ez sajnos nem feltétlenül van így. Cselekedhet nagyon hasonlóan az is, aki agyatlanul valamilyen viselkedési mintában hisz(!). A hittel élő pl. valamilyen vallással fertőzött esetében már korántsem biztos, hogy a sajátjai mellett a mi leszármazottaink érdekét is figyelembe veszi cselekedeteiben (sőt!...).
A személyemet érintően nem érzem magam illetékesnek állást foglalni, de azt hiszem azokhoz hasonlóan akik ismernek, te sem féltenéd a jövőt tőlem. A románokkal (SZEKU) annak idején volt dolgom, a magam szerény eszközeivel (pl. biblia becsempészés - hehe) igyekeztem kivenni részem rendszerük lebontásában.
Megjegyzem elég elcseszett egy rendszernek kell annak lenni, amit érdemes elárulni (hazaárulni), mert igencsak furcsa helyzet az, amikor a te érdeked nem a hozzád közelebb állók érdekével egyezik jobban, hanem egy más országéval, de mint tudjuk vannak elcseszett rendszerek. Vagy csak azok vannak!?...
AZP-23 2009.05.12 17:41:59
@Vérnűsző Barom: hát ja...! figyelmesen olvasol látom. természetesen igyekeztem más módon is bomlasztani, a bibliát poénként emeltem ki (örülök, hogy valakinek lejött), de így van..., bonyolult ez...
Viki bácsitól ezúttal egy katonahistóriai visszaemlékezést kapunk, a világtörténelem első írott haditudósításáról (megtűzdelve csipetnyi gasztronómiai történelemmell), amely alsó hangon három és fél évezredet ölel át – ha nem számítjuk persze azt az apróságot,…..
AZP-23 2009.05.05 12:03:44
@mr nemo: ja..., nem lesz könnyű, de elkapjuk a rohadékot!
Nem szokásom, de remélem, senki nem haragszik, ha most kivételt teszek: ide kattintva lehet elolvasni rövid összefoglalómat a Francia Idegenlégió történelmének egyik legdicsőségesebb, leghősiesebb és legtragikusabb csatájáról, melyre minden év április 30-án ünnepélyes körülmények közepette…..
AZP-23 2009.05.02 19:45:53
@MTi: Szerintem ez az 'IGAZI katona"-e, ha rossz ügyet szolgál dolog akkora hülyeség, hogy ezzel máshol sem kellene foglalkozni. A légiónak is volt számos hőstette amiből igencsak nem kértek akikért véghezvitték.
Az viszont mélyen elgondolkodtató, hogy a katona, akiről régen tudni lehetett, hogy hogyan és miszerint az (legalábbis elvben - Genfi konvenció), mostanság (vallásháborúk idején) amikor pl. terhes nőnek, vallásilag védetten álcázott, öngyilkosok ellen kell harcolnia, miért is kellene, hogy ugyanazokat a szabályokat kövesse? A szabályokon túli elvárások irracionális voltáról nem is beszélve. A nem katonával (nevezzük akárhogy), ha harcban fogják el, miért kellene polgári jog szerint eljárni, miközben mindenki számára nyilvánvaló, hogy harci körülmények között lehetetlen, tettének kivizsgálása és bűnösségének bizonyítása, na persze ezzel nem azt mondom, hogy katonaként kellene kezelni. Viszont az ő hősiességük elvitatása ugyanúgy baromság.
AZP-23 2009.05.03 23:30:51
@Vérnűsző Barom: Szerintem ezt más jobban el tudná magyarázni, de megpróbálom. A katona a katonaság tagja, egy erőszakszervezeté, amit egy állam (vagy államok szervezete) működtet, érte felelőséget vállalva, nemzetközi szerződésekben rögzített szabályok szerint. A katonaság minden tagja köteles gondoskodni, az e szerződésekkel összhangban lévő belső szabályzatainak betartásáról és betartatásáról. Ha valami csúnyaság történik és számonkérésre kerül a sor (régebben a győztesek által, manapság leggyakrabban magukat széplelkeknek beállító különféle élősködők által) akkor elegendő e szabályok betartását vizsgálni. Ez elv, jobb nem kipróbálni! A probléma amit bizonyára nem elég világosan feszegetni próbáltam, akkor van, ha nem katona háborúzik katona ellen (pl. katonával népírtatnak, katonának terrorista, gerilla, népfelkelő, stb. ellen kell harcolnia) merthogy e szabályok katonaságok közti háborúzáshoz lettek kitalálva. Megjegyezném még, hogy sajnos/szerencsére a nemes eszmék a fegyverek működését nem befolyásolják és az sem, hogy aki kezeli őket, az önként és dalolva csatlakozott vagy jó pénzért teszi - érdemes óvatosnak lenni!
AZP-23 2009.05.04 10:23:44
@Vérnűsző Barom: Aki elfogadja a játékszabályokat, az elvárhatja, hogy szabályosan játszanak ellene, akikre te gondolsz azoknak ez a legkevésbé sem érdeke. Ők ha erre módjuk lenne sem akarnák betartani a mi általunk diktált szabályokat, de azok betartását tőlünk elvárják ill. harcukban hatékonyan kihasználják ellenségük kognitív liberális egocentrizmusát. Jól csinálják, igazuk van, öljük meg őket, hogy ne csinálhassák (ha szükséges)!
Ez a katonásdi, az európai ember kitalációja, szigorúan azonos kultúrkörhöz tartozó emberek számára. Máshol máshogy csinálják, megjegyzem gyakran sokkal logikusabban pl. csak a férfiakat és gyerekeket verik agyon a nőket megerőszakolják.

Tudomásul kell vennünk, hogy kultúránk a végét járja, valami igen nagy buktának kell ahhoz jönni, hogy elcseszett szabályaink helyett új életképesek születhessenek, ha erre van egyáltalán esély. Addig meg megy az értetlenkedés, hogy hogyan is van ez, ha ők különbek nálunk és ugye nálunk mindenki különb, hiszen mi bűnösök vagyunk, akkor mi milyen jogon bántjuk őket ("mer mán megin az olajér") és miért nem akadályozzuk meg, hogy egymást bántsák ("ott szervezett népirtás folyik, ezt hagyni bűn és mi felelősek vagyunk az áldozatokért") és nehogy már kiszolgáltassuk őket a hazájuknak ahol súlyos büntetés várna rájuk az ellenünk elkövetett bűnökért.
Minden bizonnyal nem vagyok egyedül aki már rájött, hol van ez elcseszve, talán van aki itt még egy kicsit gondolkodik és szintén rájön, de én nem merem leírni (nincs hova menekülnöm előletek).
Nagyon szégyellem a pofám, mert ez már tényleg nagyon off, boccsss...
Sokat gondolkodtam, hogy benyomjunk-e egy ilyen posztot, de aztán egyhangúlag megszavaztam, hogy igen, helye van a lemilblogon egy olyan bejegyzésnek, ahová kommentként az olvasók egy-egy (esetleg több), lehetőleg ne túl hosszú katonasztorit írhatnak, amelyek főszereplője a kommentelő…..
AZP-23 2009.04.16 13:40:04
A legénységi állomány panaszkodott az élelmezésre, de hát a kaja soha nem lehet elég jó, így szartunk rá. Egyszer aztán megláttam mit adtak nekik, na az embertelen volt. Nem értettem a kolbászos autóról amiről a kantinnál lepakolnak a konyhánál miért fel. Elvégre a konyhán nem keletkezhet kolbász, felesleges pedig végképp. Egyszer aztán éppen a kantin raktárában volt dolgom, amikor belépett a hadtápfőnök és menten ki is parancsolt. Kijött a pulthoz a kantinos is, aki miután nagy köteg pénzt vett ki a pultból visszalépett a raktárba, ahonnan mindezek után távozott az őrnagy elvti. Egyfajta összefüggés homályos körvonalai sejlettek fel előttem.
Egyszer valami dolga akadt velem a beosztásához képest igencsak harcias hadfinak, aki mellesleg továbbszolgálóból lett őrnagy (ez lényeges körülmény!). Beugrottam az irodájába, lecsüccsentem egy fotelba keresztbe raktam a lábam és kedvesen rámosolyogtam. Egy időbe beletelt amíg legyűrve a meglepetését elkezdett üvölteni. Kicsit megnyugtattam, hogy csak egész nyugodtan kérjen, számíthat rám, szívesen állok rendelkezésére csak kicsit próbálja jobban artikulálni amit mond, mert nem teljesen értem. Aztán elkezdtem aggódni az egészségéért, mert egyre furcsább színű volt a feje. Szívélyességem mély hatással lehetett rá, de sok időbe tellett amíg annyi levegőt össze tudott szedni, hogy ismét üvöltsön. Felajánlottam, hogy boldogan benézek máskor, ha nem érzi jól magát, most egyébként is sok a dolgom, de távozásom előtt még megemlítettem, hogy a szakszi haver akit az előző héten helyeztek át (valami konfliktusuk volt ha jól tudom) most a HM-ben egy csinos irodát kapott a személyügyi főcsoport főnökségen - egyszer meg kellene látogatni. Persze a pk-m perceken belül rohanhatott hozzá és amikor visszajött, eléggé fosott a további sorsom miatt, de az nem várt fordulatot vett. Egészen rövid időn belül az ismeretlen tisztek is elkezdtek köszönni, a katonák félreálltak az utamból míg korábban igyekeznem kellett, hogy fel ne lökjenek. Ellenségünk ellenségeként barátja lettem mindenkinek.
Legbüszkébb arra voltam, hogy talán egyedül én ugrathatta, cikizhette a törzsfőt, pedig ő igazán nagy vaddisznó volt, neki élők még csak gondolatban sem mertek visszapofázni. Én becsültem, mert ő legalább "tökös csávó" volt, ő lett volna élesben az első hősi halott. Amikor a lőszerraktár szállt el, akkor is beugrott az egyedül mindig tuti üzemképes harckocsijába és belement a tűzbe körülnézni, ami tőkre menő, csak értelme nem volt semmi, de semmi. Róla azért érdemes megjegyezni, hogy egyszer a Bakonyban órákat késett egy támadásról, mert hármasával kellett vontatniuk egymást egy pocsolyán keresztül. Utána még hetekig eszelősen üvöltött. Na, nem a kemény megpróbáltatások felett aratott győzelme okán, hanem mert miközben sáros disznó zuhanyról álmodik módra szenvedtek, a mieink kikerülték őket, mivel az út menti fák között volt elég hely megkerülni a pocsolyát.
AZP-23 2009.04.16 20:31:07
A szomszédok felderítők voltak, de nem tanítottak meg felderíteni, hiába kértem. Én viszont gyorsan megtanultam hogyan lehet őket felderíteni, ami nem volt nehéz, mivel a szokásos bádog bili mellett, egy mesterien elrendezett növénykompozíciót is hordtak a fejükön. Gondolom az ikebana volt a nagy titok, amit el akartak hallgatni előlem.
Én is könnyen beazonosítható voltam látványra, hangra, szagra, mert Trabanttal jártam. Megjegyzem az volt a legélvezetesebb autóm. A fene érti ezt! Ahogy telnek az évek egyre drágábbat vesz az ember, azt hiszi majd ettől jobban megy a dolog, e helyett egyre kevesebb élvezet van benne. Nem volt az szűk, csak le kellett tekerni a jobb ablakot, hogy a hölgy mindkét lábának legyen hely.
Szépidőben bokros terepen jól ment a dolog, amikor arra lettem figyelmes, hogy a környező bokrok mindegyikében egy-egy hervadt virágkompozíció mozog ütemesen. Mindegyik fiú külön bokorban, diszkrét távolságot tartva foglalt el megfigyelő pontját. Megnyugtató volt látni, hogy egyedül is boldogulnak a feladattal. Szóba is hoztam egyszer a parancsnokuknak a kiképzés magas színvonalát, amiről volt módom meggyőződni, láthatóan nagyon jól esett neki és mint mindig, addig maradt nálunk vendégségben amíg az utolsó csepp piánk is el nem fogyott.
Ő mesélte egyszer (szeretett nekem mesélni mert én mindent elhittem neki, míg a többiek inkább elmenekültek), hogy volt egy csodálatos élménye. Valami kisváros mellett derítettek fel éppen, amikor a tanácselnök feltűnően elegáns, varázslatosan szép, de egyébként szűziesen tartózkodó felesége annyira rágerjedt, hogy nem hagyta békén és kénytelen volt a sátrában fogadni. Persze bármennyire is tökéletes volt az asszony, őt nem érdekelte különösebben a dolog, csak feküdt szivarozott és néha kortyolt egyet a mellén lévő kis ezüst tálcán, kristálypohárban álló francia pezsgőből. A nő pedig csak egyre élvezett és hálálkodott, mert ilyen élményben még nem volt része. Én csak annyit jegyeztem, meg, hogy ha esetleg maradt volna abból a pezsgőből, akkor most nem kellene a mi tisztító szeszünket inni, már nem azért, csak ugye fogy.
A szesz elfogyott, ő elment és nem sokkal később beállított az írnokuk valamit kölcsönkérni, de nem állhatta meg, hogy ne üljön le egy kicsit és ne mesélje el legújabb rémtörténetét. Képzeljük el, hogy ez az állat már megint mit csinált, így kezdte. Valami nevenincs tanya mellett képes volt egy öreg, szakadt, koszos, büdös, kurvának fizetni aki közben még a cigarettáját se tette le és a mellére hamuzott, egy zsíros mocskos mustáros pohárból vedelte a pálinkájukat, amit neki kellett újra és újra teletölteni és közben folyamatosan azt rikácsolta, mikor végez már, mert menne hányni.
A felderítőknél volt még egy fiatal hadnagy, de ő nem szokott vedelni és mesélni, viszont egyszer átjött és csőre rántotta a pisztolyát ami akkor nagy szívesség volt, mert anélkül nem biztos, hogy én lettem volna az éppen folyó küzdelem nyertese.
A kutyákkal folytatott bármilyen interakció lényegéhez tartozik, hogy amit csinálunk, azt higgyük is el. Ha valaki fél a kutyáktól, akkor ez nagyon nehéz lesz, de nem lehetetlen. A szakértők azt mondják, a kutya megérzi az emberen a félelem szagát. Ez azonban önmagában kevés.…..
AZP-23 2009.02.21 15:41:59
@jacky13:
"Hát lehet, hogy a te köröd ilyen, sajnállak. "
Ne engem sajnálj, én megszoktam a hülyéket, szegény kutyákat sajnáljuk együtt, akiket német juhász idomárok kezére adnak. Tudom (mert mondták...), hogy van másfajta trainer is, felénk mind egyforma.
Nem "vagyok el" a pitbullokkal, pitbullnak lenni egy lehetőség, ahogy embernek lenni is. Sajnos nagy divat manapság a tartásuk. Az emberek felelőtlenek, szaporítanak olyan vonalakat amit nagyon nem szabadna pl. pár éve, gazdára támadás miatt elaltatott ivadéka, maradandó sérülést okozott a gazdájának, hasonlóan mint a mostanság olvasható ágyban orrleharapós eset.
Mennyire állok közeli kapcsolatban a kutyákkal? Tudnék mesélni..., de megítélni ezt nem tudom, mert nem tudom másnak mi a közel. Talán elég közel, mert általában gazdik nem szokták érteni miért viselkedik a kutyájuk úgy velem, ahogy mással még soha.
"ilyen "5 kutyát szúrt le" típus vagy"
Kés mindig van nálam (pl. CQD Mark V, Surefire Delta). Ember ellen örömmel használnám, de ha kutya ellen kellene azt szégyellném és nagyon sajnálnám.
Arra próbálok biztatni mindenkit, hogy próbáljon meg a másik lény iránti tisztelettel, mint egyenrangú fél közeledni a kutyákhoz. Megéri, sokat lehet kapni! Természetesen a viselkedésükkel tisztában kell lenni, mert köztük is vannak, gyenge képességűek, örültek, gonoszok, ha kevesebb is mint a mi fajtánkban.