Adatok
- r -
87 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
azt hiszem az életem egy szakasza véget ért, ezért ezt a blogot is berekesztem egy év után. szerettem, de most más jön. más fórumon, megújult témával még írok majd...
ezt még korábban írtam... évzárás. nem jár a villamos. felhajtva az ablaktörlők. felöltöztünk rendesen és lelassult a világ. nem lehet taxit sem hívni. egész délután szakadt. forralt bor és az otthonok melege. ropog a hó a talpam alatt. sízokni, kesztyű. eszkimóasszony…..
tudom én hogy óvodás dolog mások sms-eit mutogatni, de nem érdekel. a karácsonyi hangulathoz ezt kaptam tegnap: akkora fát vett muter hogy alig bírtam behozni stop holnap sütjük a májat stop megtaláltam a csilingelőt stop nehogy vonattal gyere stop később tesztelem a sütiket stop…..
drága m! azt hiszem tegnap este tényleg szembesültem a dekadenciával. nyilván érzelmi félrelövések közepette tapasztalok leginkább ilyesmiket, de most tényleg ott voltam benne a tökéletes dekadens helyzetben. szinte harapni lehetett. fura íze van, de annyira nem is rossz. olvad a hó…..
lassan véget ér ez az év. nem vagyok szomorú miatta, örülök hogy ezen is túl vagyunk. minden év végén megnézem mi történt. az idei leltár is készül, nem lesz rövid. nemsokára fel is teszem, de ki tudja mit tartogat még ez a pár nap :) viszont egy hatalmas bolond, aki ilyenkor…..
lapozgatom a naptárat. pénteken egy Gandhi-idézet volt soron. "először magadban kell létrehozni a változást, melyet a világtól követelsz." betalált. legjobbkor. nyilván igaza van. nahát akkor így. és ami még nagyon kemény, hogy egyetlen este alatt vissza lehet…..
nagyon vicces. segítséget vártam. meg egy kis karnyújtást, biztató szavakat, törődést, válaszokat. aztán tegnap beszélgettünk. és kiderült, hogy maga a kérdés nem stimmel. nem jó irányban tettem fel a kérdéseket. nem az a kérdés, hogy fej vagy írás, hanem hogy van-e érme…..
a düh. a harag. a féltékenység. az irigység. a félelem. a kapzsiság. a vágyakozás. a rettegés. a ragaszkodás. az ítélkezés. a rosszindulat. a levertség. az önsajnálat… ez mind ott van. és milyen könnyen hatalmába veszi az embert. pedig egyáltalán nincsen rá okunk.…..
elkéstem. nagyon. és jönnek a foszlányok ♪ szigorúan sinatra szól ♪ egészen az erkélyig felhallatszik. a margit hídról szép a város. ♪ csakis a jazz ♫ a riksás fiúnak be nem áll a szája ♪ sanzonok ♫ hopp a róna hogy került az arcomra? ♫ alig hallhatóan szürke macska…..
elgondolkoztam, hogy vajon engem is elvittek-e az idegenszívűek? lassan megfertőznek. pedig csak szeretnék hinni. ígyhát az összes ostoba klisét beveszem. szeretném hinni, hogy most működni fog. és még úgy is, ha bele kell tennem egy csomó szabadidőmet, és beáldozni kedvenc…..
már rég nem túlóráztam... két koncert is lehetett volna ma, jobbnál jobbak. erre helyettük itt ülök a kihalt irodában és az évvégi megjelenéseken morfondírozok, meg leveleket küldözgetek embereknek, akik már rég otthon vannak. vicces, vicces. mindegy. az indiai útért mindent.…..
kicsit fekete a következő bejegyzés, de azért nem vészes. tegnap egy pillanatra megálltunk egy sírnál. nem rokon. frici bácsi gyógyszerész volt. 1910-ben született. és tavaly felakasztotta magát. értitek? tessék számolni! frici bácsi 98 évesen akasztotta fel magát, elege lett.…..
nagyon nem mindegy hogy csak kitalálod vagy meg is csinálod a hüjeségeket. van amikor elszakad a cérna, és kibújsz a bőrödből. egyszerűen nem lehet mindig mindent kontrollálni. nyilván várakozásokkal élünk... nameg a remény. és jönnek a vésztervek. a jobb vagy rosszabb…..
annyi minden változik most körülöttem, hogy csak na... és még egyik sem történt meg, de egy-két héten belül minden lemegy... nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni. minden téren. egyensúly meg béke van, így jöhetnek a viharok meg a felfordulás. keep smilin'..
láttam már ezt-azt (indián-féléken edződve elég nehéz meglepni az embert), de komolyan mondom, ilyet még nem pipáltam. mi az hogy valaki eltűnik napokra? legalább életjelet adna. nyilván nekem való feladat. amúgyse szeretem ha valami teljesen rendben megy. bár mostmár kezdünk…..
ebben egészen jó vagyok... meg a végletekben is. persze ez a kettő igencsak kéz a kézben jár... egy tündér vagyok. de az érzelmi játékokat nem szeretem. ha kihúzod a gyufát, bizony megjárod... a nagy hídégetés örömére persze hogy álljon itt a nagy klasszikus, Kelly hősei és a…..
megtalálunk, majd úgy ahogy kell, el is veszítünk embereket… ez mindig nagyon nehéz. egyrészt azért, mert ott a remény. a remény arra, hogy azt hiszed, ő az. aki azt mondja, hogy ő bizony ebben nem reménykedik, minden bizonnyal hazudik. reménykedünk ebben, ha kell, ha nem.…..
ez se jó, az se jó? se a túl meleg, se a túl hideg. se a túl korán, se a túl későn. túl messze, túl közel. túl sok vagy túl kevés. túl kedves, túl akaratos. túlontúl..... túlzottan beosztott napok, majd elfolyik egy hét... ha túl sok a munkám, belegebedek. ha túl kevés,…..
egy kicsit megnyugodtam. elmentek a ronda nagy fellegek a fejem felől. erre itt az ősz. akarom mondani a tél. igen, sál-sapka-kesztyű, veszek egy kalapot, a gyönyörű feketét tavaly elfújta a szél... és csinálok végre forrócsokit, beüzemelem a kenyérsütőt, és a biciklimet…..
fejlődő országban ne igyál vizet. fejlett országban ne vegyél levegőt! :) a jazzyn hallottam. ..
mikor néztél meg utoljára sok-sok évvel ezelőtti képeket magadról? tanulmányút, komolyan mondom. például négy évvel ezelőtt annyira szép voltam, hogy azokat a képeket tutira mutogatom majd az unokáimnak. és nem csak azért mert nagyon hosszú volt a hajam és göndör. egyszerűen…..
már egy ideje gondolkozom a sorrenden. pedig előbb vagy utóbb oda kell tenni a sorszámot a listában lévők elé… nem lehet mindent egyben. legalábbis nem mindig. :) annyira vágyom a stabilitásra, de állítólag még egy év. viszont semmi más nem jelent stabilitást a…..
mindenki vágja nagyon jól, hogy mi a titok-sztori. én is elkezdtem olvasni egy vagy két évvel ezelőtt. hűdejó. aztán elég hamar megálltam vele. mert ugye annyi van, hogy találd ki, hogy mit szeretnél, és gyúrj rá és megkapod. naigen. itt voltak kérdéseim, aggályaim. fogalmam sem…..
vannak azok a tányértörős késdobálós esték. amikor minden olyan klasszul összejön. amikor a leginkább béke-szeretet kéne, mert az utolsó. és olyasmiket vágunk egymás fejéhez, amik habár igazak, nagyon nem szabadna kimondani. a szavainkkal lerombolunk mindent. totál. háború…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz