Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Luszi8

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az európai zöldek az LMP mellett - aláírásgyűjtés 5 millió munkahelyért                     A Lehet Más a Politika is csatlakozott az Európai Zöld Párt (EGP) nemzetközi petíciós kampányához, amelynek célja, hogy öt éven belül…..
A Vállalkozók Szövetsége álláspontja az, hogy Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét nem azért alapította valamikor a magyar állam, hogy bankvédő hivatalként tetszelegjen a pénzügyi közélet amúgy is kétes hírnévnek örvendő porondján.A válság váratlanul érkezett, de…..
Luszi8 2009.03.18 01:36:56
Nekem a CIB-nél van hitelem, de még a mosolyért is fizetni kell. Most legutoljára például csak úgy kiröpült az ablakon 1000 Ft monitoringra (?!), a díjakat meg megemelték 40%-kal.
Úgy érdekelne, ha már nekem kell kifizetni a monitoring díját, noha nem rendeltem ilyet, vajon miért nem kapom meg?! Természetesen választ nekem sem küldenek.

A legocsmányabb gazfickók gazfickója Felcsuti bankja, a Raiffeisen. Ott káosz és anarchia van, meg jó nagy emelés, kommunikáció nincs, ha nem tudsz valamit elintézni, akkor az a te bajod, mert a management semmivel sem foglalkozik!

A Raiffeisent már fel is jelentették a PSZÁF-nél, de mivel a Bankszövetség vezetője is Felcsuti, nem hiszem, hogy nagy elmarasztalások lesznek, miközben herdálják a pénzünk!

Elég csak elolvasni a Népszabadság szombati számát, ahol egy oldalon keresztül írják le, hogy valakinek hogyan herdálták el 45 millióját. Erről ennyit, nem valami bizalomgerjesztő: először csináltak 45 milkából 92 milliót a tőzsdén, majd értesítették a napokban, hogy nem elég, hogy mindene elúszott, még ő jön 4 millával és a maguk részéről az a véleményük, hogy aki nem ért a tőzsdéhez, az ne bizza rájuk a pénzét, mert ők "csak" brókerek.

Obama habzó szájjal szidta a AIG-t, mert osztogattak maguknak, nem kell aggódni, mert a magyar vezetők is kaptak, de ez nem publikus, Ráadásul még az országot is többletköltségekbe verik, mert ha nem kell az EU-ból a pénz, akkor meg minek kellett erre felvenni: csak "áll" ott, és a rendelkezésre állásért is fizetni kell, milliókat, természetesen euróban. Akkor miért nem tesz semmit a PSZÁF?
Luszi kritikai kommentjeit dőlt betűvel ide szerkesztem, majd igyekszem jobban kifejteni, hogy mit értettem a tételek alatt a nemzeti kultúrákra alapuló tudás alapú váltás bejegyzésnél: 1) Sikerorientált angolszász rendszer. Két nagy hátrányát látom, az egyik politikai: a…..
Luszi8 2009.02.24 02:16:02
Remélem, nem lesz túl egyoldalú a dolog, hogy csak én reagálok, de...

Hát akkor lássuk csak, amit írtál.

1) angolszász rendszer
Fenntartva azt, hogy a Westminster-modell nekünk (Mo. számára) nem jön be, azért mindent összevetve az angolszász társadalom sokkal mobilabb, mint a magyar. Ennek több oka is van, de azok a csoportok, amelyek nem képesek a foglalkozási mobilitásra, azok a csoportok igencsak veszélyben vannak ebben a XXI. században, márpedig a magyar társadalom munkavállalóinak nagyrésze egyáltalán nem nyitott a mobilitásra sem a foglalkoztatásban, sem földrajzilag. A többit már nem is nézem.
Mindamellett az önszerveződő, önmagát segítő és így előbbre jutó közösségeknek nagyobb, jóval nagyobb esélyük van a túlélésre. A rendszerváltás utáni teljes politikai elit érdeke volt, hogy egyrészt a third sectort ill. a civil szerveződéseket kontrol alatt tartsa és irényítsa, másrészt korlátozza azokat: ez - érzésem szerint - inkább egy rossz kádári beidegződés, de érdekes módon midegyik párt így kívánta idáig. Minden bizonnyal egyszerűnek és ésszerűnek tűnt, hogy az "értelmiségi holdudvart" ezen keretek között kezeljék. Persze ennek az volt a következménye, hogy új vagy más hangok nem juthattak át a tömegmédia rostáján.
Mindezek a jelenségek nem így és nem ilyen fokon vannak jelen a legtöbb fejlett ipari ország társadalmaiban, mint pl. az angolszász ill. skandináv országokban stb.

2) Kínát nem becsülném le, mert a demokrácia teljes hiánya - a fenntartható fejlődés gátja. Sőt - álláspontom szerint - a FF gondolatmenetének következménye az, hogy azzal is szembe kell néznie a föld államainak, hogy az újraelosztás koncentrálása és más okok miatt is választanunk kell: Kína VAGY India. És ha választanunk kell, mindenképpen India mellett kell letennünk a voksunkat, csak a politikai okok miatt:
- Kínában a demokrácia teljes hiánya az FF ellenében hat;
- Kínában nem ismerik el a fejlett ipari társadalmak hagyományos jogrendszerét a leglényegesebb kérdésekben: emberi jogok, vallásgyakorlás szabadon, kisebbségi jogok, végül, de nem utolsó sorban a fogyasztási jogok, valamit a szabadalmak és licencek kapcsán;
- Kína ráadásul földrajzi korlátok között tartja a fejlődést, melynek értelmében egyre nagyobb a társadalmi szakadék a különböző csoportok között - földrajzilag.
Mindezek olyan súlyos handikeppek, hogy ezek okán Indiát kell választanunk, ha kénytelenek vagyunk ezt megtenni.

3) Sajnos gyakorta vagyok EU szkeptikus, mert erkölcstelennek tartom a kétutas fejlődési modellre tett javaslatokat (Kelet kontra "fejlett" Nyugat), a mérhetetlen korrupciót, és azt, hogy ráhagyja az EU és az állampolgár közé ékelt állam túlburjánzását. Ez mind kifejezetten az FF ellen hat. Persze kellemes lenne minden hibát az EU "nyakába" varrni, de ez nem lenne igazságos. Mindazonáltal egyelőre még a tevékenységük ezen a téren nem valami hatékony (l. az euró megmentése úgy, hogy a "keleti blokkot" elengedik, oldják meg maguk a gazdasági problémájukat, miközben ezek az országok az EU belépéssel még sérülékenyebb és nyitott gazdaságokkal rendelkeznek, mint a belépés előtt).

Mint látod, én egy kicsit mindig a közösségi ill. egyéni jogok mentén nézem az FF lehetőségeit. Ebben persze - úgy tűnhet - más a véleményünk, de ez nem igaz: ez csak más aspektusa a dolgoknak.
Még egy gondolat: én is azt érzem, hogy a mostani zöld mozgalmak alkalmatlanok az FF ilyen szintű artikulálására, tehát mindig a közösség marad: kisebb vagy nagyobb - nem számít, csak az, hogy képes legyen megjelenni a tömegmédiában úgy, hogy az még ne sértse más csoportok, közösségek, egyének alkotmányos jogait.

Ezért javaslom, hogy szentelj egy-két gondolatfutamot az egyén és közösség jogaira, mert akkor még inkább egyértelmű lesz, hogy az FF hogyan jelenjen meg Mari néni és a kormányzat szintjén is.
Múlt hét pénteken a nagybankok bejelentették, hogy három hétre felfüggesztik az elmaradt jelzáloghitelek fizetése miatti ingatlanárveréseket.  Ennyi időt adnak a kormányzatnak, hogy kidolgozzon valamilyen tervet ennek a problémának a kezelésére.  Ha megint olyanra…..
Luszi8 2009.02.20 01:17:11
Nemrégiben a brit pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy az USA "érzi" a felelősségét annak, hogy ezt a válságot "nemzetközivé" tették, így a lépéseik is ehhez mértek lesznek. Elég optimista álláspont, főleg, hogy egyáltalán nem látszik ez a fajta "felelősségvállalás".
A bankrendszert kicsit jobban "kisegítették" ott, mint itt, mégis mi lett a vége?! Bónuszként szétosztogatták egymás között a bank dolgozói a "csekket".
Nézzük egy kicsit máshonnan: ha ott (a bankrendszerben) a legmagasabb az átlagbérszínvonal, továbbá a 90-es évek óta, de a 2000-es években mindenképpen rekordbevételeket és hasznot mutató cégeket megsegíteni az adónkból kifejezetten akkor tisztességes, ha ehhez a másik fél - jelen esetben - a bankok is hozzáteszik a magukét. Nos, ezt sem itt, sem ott nem látom.
De még csak szándék sincs rá azon az oldalon, hogy tennének valamit (a bankok oldalán).
Hozzáteszem, hogy Obama, mindamellett, hogy történelmet írt, nem sokat tett (a "biankó csekk": a gazdasági csomag sikeressége egyáltalán nem olyan biztos, mint szeretnék), 4 hónapja képtelen egy tisztességes kormány felállítására, persze, lehet, hogy az USA-ban ez nem gáz, és 4 évig is el lehet így evickélni, de felesleges. Nem látom a Demokrata Párt teljesítményét a kormány mögött.
Ez a helyzet ráadásul nagyon nehéz, tehát Obama "elkúrtam" válsága és a többi csak hab a tortán.
Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az első útja az elnöknek mindig egy jelentős esemény, melyet nem sikerült Európának abszolválnia: ez annyit tesz: Európa az USA számára nem annyira lényeges vagy jelentős, de más kérdésekben (katonapolitika, gazdasági kérdések) jó az "öreg" a háznál.
Európából minden egy kicsit más: még a beiktatási ünnepség is, melyet élőben közvetített az HBO és volt szerencsém megtekinteni: itt, Magyarországon sok embernek rossz lett tőle a "szájíze", hiszen már végig néztünk néhány temetést és beiktatást az elmúlt 40 évben: na, ahhoz hasonlítottak, csak ott nem Bruce vagy Mellenkamp lépett fel (akiket mellesleg szeretek, kiváló zenészek).
Fel kéne ébredni és vállalni a feladatokat, de úgy, hogy lehetőség szerint Európa és hazánk számára ne legyen még tragikusabb.
Most írhatnék arról is, hogy Obamának külön elképzelése van Irán és Szíria kérdésében, de innen megint egy kicsit más minden: még Békéscsaba elérhető az iráni középhatótávolságú rakétákkal, így mi nem nagyon gondolkodhatunk abban, hogy a világbéke kitörése milyen szuper lenne, ha kapnánk egy rakétát onnan. Amikor Európa együttműködik az USA-val, ne úgy legyen, hogy a biztonságunk nem annyira fontos Washingtonnak, hiszen messze vagyunk.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Obama hogy NEM nyilatkozott meg Izrael-kérdéssel kapcsolatban.
Szurkoltunk a Demokrata Pártnak, sőt önkéntesek is voltunk, de ez most kicsit csalódás politikailag, és attól tartok, hogy a gazdaságpolitikai válaszok sem lesznek valami fényesek....
Végiggondoltam, hogy a Globe - Hoffsted kutatásban 61 országban bevizsgált szempontok miként alapozhatják meg egy-egy társadalomban a tudás alapú gazdasági - kultúrális váltást.1. A sikerorientált angolszász világ országai (UK, USA, Ausztrália, Kanada) meglehetősen a…..
Luszi8 2009.02.18 01:52:07
Szia Saman,

Ismét én. A végén még párbeszéd lesz ebből....))))):

Akkor kezdjük. Egyrészről mit hallunk? A központi költségvetésben a két nagy alrendszer viszi a legtöbb pénzt (oktatás, kultúra + eü, szocpol, nyugdíj), és a redisztribúció (újraelosztás) a költségvetésben eléri a 60%-os szintet is. Álláspontom szerint ennél jóval magasabb, akár 80%-os is lehet (más nézetek szerint a költségvetés maga az újraelosztás...).
És persze imádja ezt az éppen kormányzó párt(ok) fúrni, faragni, és persze elmondható, hogy mind a két nagy alrendszer alapvetően forráshiányos, de - éppen ezért is - pazarló is egyben. Természetesen ez csak látszólagos ellentét.
Közben meg hallgatjuk, hogy milyen jó lenne, ha az emberek, okosak, intelligensek, elkötelezettek stb. lennének, továbbá minden segítség nélkül leélnék az életüket (és csak kicsit cinikusan jegyzem meg: remélik, hogy még az aktuális öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt feldobjuk a bocskort, mi adófizetők).

Nos, igen.

Akkor talán végig kellene gondolni azt, hogy
1) a közösségnek feladata a társadalom minden tagjának alternatívát nyújtani a különböző társadalmi élethelyzetekben.
Ezért minden épeszű közösség alapvető eszméje kell legyen és éppen ezért
2) törekednie kell a teljes foglalkoztatásra, amely azt jelenti, hogy minden munkaképes korú polgárnak munkát kell biztosítani. Itt ragozhatjuk a dolgokat, de egészséges psziché hosszú távon nagyon ritkán viseli el sérülés nélkül a tartós munkanélküliséget.
3) Mindehhez nem kellene más csak egy koncepció, amely azt mondja (mondaná) meg, hogy kicsiny országunk a következő 25-50 évben milyen csapásirányon halad gazdaságilag, és ebből kifolyólag
4) mely gazdasági ágakban fogják foglalkoztatni (és milyen arányban) a magyar munkaképes korú lakosság nagy arányát. (Na, ez már feladat...) Így az oktatás csapásiránya is adott lenne, mind a gyerekek, mind a felnőttképzés tekintetében.
5) Végül, de nem utolsó sorban, mint tudjuk, az oktatás ill. az oktatási rendszer alkalmas arra egyedül jelenleg a fejlett ipari országokban arra, hogy a társadalmi különbségeket csökkentse.
6) Tehát az oktatás valós feladata a társadalmi különbségek minél nagyobb arányú lecsökkentése, amely - minden bizonnyal -ahhoz vezet, hogy emberek nagyszámban végeznek el iskolákat és szereznek végzettsége(ke)t (nem felsőfokú végzettség a minden!!!!), amelynek segítségével a társadalmi, gazdasági változásokhoz is rugalmasabban fognak alkalmazkodni.

Végül, de nem utolsó sorban már a 90-es évek közepén a munkanélküli, alacsony iskolázottságú cigány nők számára tudtunk volna ezres nagyságrendben biztosítani munkát, de maga a Munkaügyi Központ tette lehetetlenné az egészet, noha csak ez a program - ameddig működött - 2%-kal javította meg a munkanélküliségi rátát a Dél-Alföldön.
Luszi8 2009.02.18 02:40:35
Szeretnék még hozzászólni a tudásalapú társadalmakkal és nemzeti sajátosságokkal kapcsolatos mondandódra.

1) Sikerorientált angolszász rendszer. Két nagy hátrányát látom, az egyik politikai: a Westminster-modell (egyszerűség kedvéért "kétpárt-rendszer") alkalmazása ott bevált, nálunk soha sem lesz megfelelő. Ez politikai síkon "vág alá" ennek a rendszernek, a másik társadalmi.
Ha megnézed az angolszász országok társadalmi rendszerét, gyakorta éri az a vád, hogy a not-forproft (nonprofit) rendszer társadalma leképezi az állam társadalmát, tehát Mari néni a társadalomban betöltött pozícióját nem haladhatja meg a 3. szektorban (third sector - nonprofit szféra). Ez viszont egyáltalán nem tűnik hasznosnak és rugalmasnak.

2) Skandináv rendszerek: igen, nagyon jó, csak éppen - a már leírt forráshiányos ÉS pazarló - magyar rendszer alkalmatlan ennek a gondolatvilágnak a befogadására.

3) Japán nagyon sokat áldoz erre a hagyományra, és valóban beágyazta azt a mai, modern gazdasági rendszerébe, így nem nyújt kiemelkedő teljesítményt az oktatás általában, a gazdasági és foglalkoztatási válságok közepette az elbizonytalanodás olyan társadalmi pszichés nyomást fejt ki, amely pl. vezető öngyilkossági stisztikákhoz vezet stb. Végül, de nem utolsó sorban ebben a társadalomban a nők helyzete még kiszolgáltatottabb, mert a hagyományok kötelezik a nőket, és elvárják az ebből következő társadalmi szerepeket is, de a nők elvárásainak - esetleges - változásaira nem figyelhet. Ha kicsit belenézel, akkor ezt tapasztalod az uralkodó család esetében: a trónörökös fiú nem született meg, csak egy lány, az is nagy nehézségek árán, melynek következtében a hercegnő többször is öngyilkosságot követett el (nem tudta teljesíteni a társadalmi elvárásokat, de a nyomás nagy volt...)

4) Kína: Kína ennél többet tesz: a gazdasági fejlődés javait szűkebb társadalmi körben osztja szét döntően, elárasztja a világot a rossz minőségű, olcsó árukkal, melynek következtében számos országban, de Magyarországon is tönkrement pl. a textilipar, vagy bőripar, ahol tömegesen szűntek meg magyar munkahelyek, és nagyon fontos, hogy "exportálja" a forradalmat és antidemokráciát, és beavatkozik agresszívan más országok életébe.
Végül, de nem utolsó sorban pl. a találmányok és szabadalmak területén teljesen és totálisan jogtipróan és tiszteletlenül működik: a technológiákat egyszerűen ellopja: megvesz egy termék prototípusát, majd gyártani kezdi engedély és a védjegy vagy szabadalom oltalma ellenére.

5) EU: számomra az EU olyan, mint a Csillagok háborúja c. filmben a bolygóközi szenátus, miután Palpatin szenátor felszólalt: csak kiabálnak és "kaparnak" maguknak. Még emlékeztet a 300-as évek Rómájára is: mindenki a magáét hajtja, de azt nagyon, közben meg a világ ott van a kapuk alatt. Fel kellene ébredni...
Mindenben igazunk van! Ezeket a gondolatokat artikulálni kell, de a mai tömegmédia, a kormányzat, a politikai elit stb. erre a vitára, annak lebonyolítására és a felvetett problémák - egyáltalán - elfogadására (már, hogy létezik) alkalmatlan. Amúgy mióta közösségek vannak -…..
Mivel nagyon örülök annak, ha bekapcsolódnak mások is ezekbe a témákba, kiteszem Luszi kömmentjét, hogy el ne vesszen idővel. No meg hátha többet ír majd ő is.Szia!Szerintem fontos, amit írsz, erről beszélni kell.Egyrészt érteni vélem a mondandódat, de a jóléti állam (amelyet…..
Luszi8 2009.02.09 22:30:08
Kedves Saman,

Mindenben igazunk van!
Ezeket a gondolatokat artikulálni kell, de a mai tömegmédia, a kormányzat, a politikai elit stb. erre a vitára, annak lebonyolítására és a felvetett problémák - egyáltalán - elfogadására (már, hogy létezik) alkalmatlan.
Amúgy mióta közösségek vannak - mint a történelmi példák mutatják - a nagy problémákkal, mint például a jövőkép (hogyan fognak élni ükunokáink?!) nem igazán foglalkoztak az emberek, csak néhányukat érdekelte, mi is lesz tulajdonképpen.
A zöd mozgalmakkal manapság az a baj, hogy egyre inkább marginalizálódnak itthon, és egy kissé "zárt" szempontok szerint közelítenek: a problémát, szerintem Mari néni szintjén is lehet kommunikálni, tehát nemcsak zöldproblémákról beszélünk. Mert az, hogy pl. a tengerek állatállományát lehalászta az ember - persze - egyrészt élelmezési probléma, de másrészt vastagon társadalmi is, és nem csak annyiban, hogyha - ad abszurdum - elfogy a hal, mit is eszik több milliárd ember.
Az ember "célja" - a társadalmi külső nyomásnak engedelmeskedve - jelenleg a fogyasztás, főleg a fejlett ipari országokban. Ezért kezdtem a jóléti állammal a mondandómat.
Az én véleményem az, hogy az általad felvetett problémákkal foglalkozni kell, de úgy, hogy az - az egyszerűség és a praktikum kedvéért - a tömegkultúra számára is "fogasztható" legyen... Látod, megint a fogyasztás...
Történelmileg úgy alakult, hogy a XVIII-XIX. század az emberi, majd a XIX. század vége, XX. század eleje az állampolgári (l. választójogi küzdelmek), a XX. század közepe és vége a jóléti jogokért folyt.
Szerintem a XXI. század pedig a fogyasztási jogoké lesz: a fogyasztásunkon keresztül sértik meg emberi és állampolgári jogainkat. Ez már mindjárt nem a fogyasztásról szól, hanem mindarról, amiről írtál.
Például arról, hogy a jövő fenntartható-e, s ha igen, hogyan legyen ez?

A fentebb felsoroltak egyéni jogok, de mindig fel kell tennünk azt a kérdést, hogyha az egyén és a közösség jogai összeütközésbe kerülnek, vajon kié az előbbre való?
Nem véletlen, hogy az egyéni jogok és a közösségi jogok egymással szembeni küzdelme már évezredek óta tart, és csak 2 évszázada beszélhetünk érdemben az egyéni jogokról ill. azok előretöréséről.
A közösség mindig fog alkotni olyan szabályokat, melyek elnyomják az egyén jogait a közösség jogaival szemben. Minél többet lazítunk ezen - annál nehezebb a dolgunk, mert végül mind a 7 milliárdan nem költözhetünk ki az erdőbe remetének, tehát marad az együttélés - más emberekkel, tehát a közösségel.
(Végülis már az ókori görögök is ismerték a cserépszavazást, és hát dicső hadvezérüket, Periklészt, nagy csaták megnyerése után, nem kiszavazták és száműzték?! Éljenek a birkák?!)
Tegnap a BBC 2 TV hiradójában két nagy témát vezettek fel, az egyik a munkahelyteremtés, a másik a fenntartható fejlődés egyik fontos területe a népességrobbanás és az azt követő élelmiszer válság. Jelen esetben arról beszéltek, hogy lehetne-e a világban minél több olyan…..
Luszi8 2009.02.04 02:11:28
Szia!
Szerintem fontos, amit írsz, erről beszélni kell.
Egyrészt érteni vélem a mondandódat, de a jóléti állam (amelyet így definiálunk) alkalmatlan arra, hogy ezeket a kérdéseket érdemben feltegye és kommunikálja az állampolgárok felé: a jóléti állam önmagában a fejlett ipari országok nagy kudarca: sem az állampolgárok, sem a kormányok számára nem hozott annyi előnyt, min amennyi kudarcot. Ezért teljesen új gondolkodásra és nézőpontokra van szükség.
A gyermekvállalás - egyrészt - a pár, a család, tehát az állampolgár mély magánügye kell, hogy legyen: mindenki szeretné eldönteni, hogy kivel, mikor és hogyan akarja vállalni a gyereke(i)t. (Nem véletlen, hogy a totális államok sajátja pl. az abortusz tilalma.)
Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a közösségnek (melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk időnként államnak vagy kormánynak, noha ez nem ugyanaz) teljesen mások az érdekei: az állam - fenntarthatósága érdekében - törődnie kell azzal, hogy a körforgásban ne legyen nagyobb hiba: mindig legyen megfelelő számú polgár, aki fenntartja azt.
A Föld kapacitása ellenben véges, ez is érthető, de ez az államok egyesével és végül azok összességének is a problémája, miközben minden állam a maga módján egyfajta egyeduralomra tör(ne) a kölünböző gazdasági és poltikai érdekei mentén: a megtermelt javak minél nagyobb részét szeretné magának tudni (többek között a fenntarthatósága érdekében). Nem is véletlen, hogy a jóléti állam eszméje a fejlett ipari országokban volt erős, és a megvalósítás is ott kezdődhetett el.
Még egy felvetés: nagyon nehéz fogalmakról beszélni, ha nem értjük meg egymást: az emberek zöme nem is érti, jobb esetben sejti csak mi is az az ún. fenntartható fejlődés. A magánvéleményem az, hogy a "fenntartható fejlődés" szóösszetétel egy kifejezetten rossz fordítás, mivel értelmetlen: ha a fejlődés nem fenntartható, akkor - ugye - nem is fejlődés. (De ez csak játék a szavakkal...)
(Ilyen a magyar nyelv sajátosságai és logikája.)