Adatok
csőrike1
0 bejegyzést írt és 115 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy falu - mondjuk ki őszintén - egy államilag leszart vidéki forma, ahol nem másképpen, mint önerőből és közösségé alakulásból tudnánk valahogy életben maradni. Ápolni, gondozni kéne a környezetünket és mindenáron megvédeni azoktól a hatásoktól, amik idáig juttattak…..
Kedves barátaim, sorstársaim!
Köszönöm, hogy a napirendünk fontosságára való tekintettel ilyen szép számmal megjelentetek. Külön köszönet a kissé mozgáskorlátozott fák, bokrok jelenlétének, de érintettségük okán, kérném az ő véleményüket is. Lehet, hogy furcsa nektek,…..
csőrike1
2014.06.07 10:53:07
A zseblámpa fényében jól lehetett látni a - sárgára szikkadt vetés földjén - a disznó vérét. Sötétebb volt a vér, mint amit húslövéskor találunk, lehetett találgatni, melyik szervét érte a golyó, mert hogy érte, azt a kiváló becsapódási hangból következtettem.…..
..és akkor egy zsiráf koncolását - kitakarás nélkül - közvetíti ugyanezen csatorna. Most akkor igazam volt, az előző bejegyzésemmel, vagy csak kényes vagyok a mundér becsületére? Szóljon már valaki valamit?..
Hát megjött, itt van, hajnal négyre ideért. Torokszorító látvány a Duna, ahogy önmagából kikelve rohan a gátak között, hozva magával az Alpokban lezúduló víztömeget és az útjába kerülő szennyet, mocskot - mintha egész Európa minden baja, vétke, természet elleni…..
csőrike1
2013.06.14 17:47:51
csőrike1
2013.06.15 15:33:32
@Acél Csaba: Igen. Fonákságok, potyalesők mindig mindehol voltak és vannak.
Hála Istennek azért nem ez az általános, és az összbenyomás mégis csak az, hogy mindenki (egy-két kivétellel) ahol és amiben tudott segített.
Valóban pezsgőt bontanunk nem kell, mert ha az ember nem avatkozna be , - és főleg nem szakszerűtlenül- a természet rendjébe, és nem lenne íly mohó, akkor ezeket a helyzeteket jórészt el lehetett volna kerülni.
De ha már így alakult, akkor én is azt mondom, hogy most ezúttal tényleg minden nagyon szervezetten , átgondoltan történt, amire nem mostanában volt példa erre , ebben az országban.
Bebizonyosodott, hogy az emberek ha szükséges, képesek félretenni a politikai, vallási, származási és egyéb nézetbeli különbözőségeiket, és megfeszítetten egy közös célért képesek kűzdeni, még akkor is, ha személy szerint esetleg nem is érintettek.
Voltak vezetők, irányítók, akik nyíltan, világosan megmondták mi a terv,(mert volt) a cél, és hozzá az eszközök.
Világos és korrekt volt a tájékoztatás mindvégig. Kivételesen amit ígértek, az betartatódott. A döntések pedig szakmai alapon történtek, és minden jel eddig arra mutat, hogy korrekt volt.
Dejó lenne, ha ezen felbúzdulva általánossá és uralkodóvá válna ez a mentalitás a honatyák részéről is.
Hála Istennek azért nem ez az általános, és az összbenyomás mégis csak az, hogy mindenki (egy-két kivétellel) ahol és amiben tudott segített.
Valóban pezsgőt bontanunk nem kell, mert ha az ember nem avatkozna be , - és főleg nem szakszerűtlenül- a természet rendjébe, és nem lenne íly mohó, akkor ezeket a helyzeteket jórészt el lehetett volna kerülni.
De ha már így alakult, akkor én is azt mondom, hogy most ezúttal tényleg minden nagyon szervezetten , átgondoltan történt, amire nem mostanában volt példa erre , ebben az országban.
Bebizonyosodott, hogy az emberek ha szükséges, képesek félretenni a politikai, vallási, származási és egyéb nézetbeli különbözőségeiket, és megfeszítetten egy közös célért képesek kűzdeni, még akkor is, ha személy szerint esetleg nem is érintettek.
Voltak vezetők, irányítók, akik nyíltan, világosan megmondták mi a terv,(mert volt) a cél, és hozzá az eszközök.
Világos és korrekt volt a tájékoztatás mindvégig. Kivételesen amit ígértek, az betartatódott. A döntések pedig szakmai alapon történtek, és minden jel eddig arra mutat, hogy korrekt volt.
Dejó lenne, ha ezen felbúzdulva általánossá és uralkodóvá válna ez a mentalitás a honatyák részéről is.
Számoljunk ! Páros lyukakból van négy, páratlanokból is négy. Az összesen nyolc, de csak alapesetben és körülbelül. Nyílhat az emberen ott is bejárat,( vagy kijárat) ahová a Teremtő eredetileg nem tervezett. Most nem olyan nyílásra gondolok, amit háborúban egy…..
csőrike1
2013.06.03 23:01:47
@fica kornelia: .... majd lesz egy málha cipelője.
csőrike1
2013.06.03 23:03:04
A félkövérre hízott Hold épp a fejem fölött kíváncsiskodott, az éjszakai őrjáratát korán kezdte, hiszen még alig múlt fél kilenc és "delelőn" állt. Az erdő egyik oldalának egy kaszáló támaszkodott, a másiknak meg egy kukoricavetés. Amíg a …..
csőrike1
2013.05.21 16:06:59
Erősen akadoznak a beírásaim, mert igaz ugyan, hogy nincs két egyforma vadászat, de a különbségek sokszor csak "sóhajtásnyiak", leírásukban a jelzők előbb utóbb elfogynak és ismétléssé válik az egész. Miután nem publicistaként jegyzem a blogom, a magamra kényszerített…..
csőrike1
2013.05.18 12:55:53
csőrike1
2013.05.18 12:58:28
Jött egy nagy hóvihar - egyébként előre jelezték - és lebénult az ország nagy része. Azt is tudni lehetett, hogy az ünnepek miatt, már csütörtökön elindul mindenki, mert mi egy olyan gazdag ország vagyunk, hogy négy napokra elmegyünk ünnepelgetni.
Most zajlik a mutogatás,…..
csőrike1
2013.03.16 22:47:47
@Acél Csaba: A számból tetszett kivenni a szót.
Olyan primitív dolog még ebben a helyzetben is ahogy egymással marakodnak.
Valóban nem minden ment talán flottul , de ez tényleg rendkívüli helyzet volt.
Amikor a hókotró is elakad a több méteres hótorlaszban, és 100 km/h szélvihar tombol, arról tényleg ki lehet nyilatkoztatni, h rendkívüli helyzet.
Valószínű , h voltak hiányosságok a kormány és a katasztrófa elhárítás részéről, de hogy még ebben a helyzetben is az hangzott el egyesek szájából, h meg fogják keresni a felelősöket, ahelyett, h segítő javaslatokkal álltak volna elő, ez felhábrorító.
Én kicsit bepöccentem.
A jó Istennél kéne panaszkodni tán.
Nagyon jól mondtad, az időjárás az nem nézet kérdése, nem lehet felpanaszolni.
Én még annyit azért hozzáfűznék , h nem ártana tudomásulvenni, h néha van olyan időjárás, amikor egyszerűen nem lehet útrakelni. Ennyi!
Én is szeretek nagyon úszkálni a Dunában, de árvíz idején nem teszem, mert ha elsodor az ár, nem a vizirendőrök lesznek a hibásak, ha nem tudnak kimenteni.
Az emberek is kicsit /nagyon/ felelőtlenek.
Nyári gumival, pár liter benzinnel, hosszú hétvégére utazgatnak, figyelmen kívül hagyva a már egy hete tartó előrejelzéseket, riasztásokat.
Arról nem is beszélve, hogy az autópályán a leálló sávokat is benépesítették és eltorlaszolták az elakadt autók, az tán némileg nehezítette a mentést.
Gondolom a lánctalpas sem tud repülni.
Azon se lennék meglepve, ha kitalálódna, hogy "az" is monjon le.
Persze nem akarom elbagatelizálni a dolgot, őszintén remélem, mindenki hazaért, vagy ahová akart épségben.
Olyan primitív dolog még ebben a helyzetben is ahogy egymással marakodnak.
Valóban nem minden ment talán flottul , de ez tényleg rendkívüli helyzet volt.
Amikor a hókotró is elakad a több méteres hótorlaszban, és 100 km/h szélvihar tombol, arról tényleg ki lehet nyilatkoztatni, h rendkívüli helyzet.
Valószínű , h voltak hiányosságok a kormány és a katasztrófa elhárítás részéről, de hogy még ebben a helyzetben is az hangzott el egyesek szájából, h meg fogják keresni a felelősöket, ahelyett, h segítő javaslatokkal álltak volna elő, ez felhábrorító.
Én kicsit bepöccentem.
A jó Istennél kéne panaszkodni tán.
Nagyon jól mondtad, az időjárás az nem nézet kérdése, nem lehet felpanaszolni.
Én még annyit azért hozzáfűznék , h nem ártana tudomásulvenni, h néha van olyan időjárás, amikor egyszerűen nem lehet útrakelni. Ennyi!
Én is szeretek nagyon úszkálni a Dunában, de árvíz idején nem teszem, mert ha elsodor az ár, nem a vizirendőrök lesznek a hibásak, ha nem tudnak kimenteni.
Az emberek is kicsit /nagyon/ felelőtlenek.
Nyári gumival, pár liter benzinnel, hosszú hétvégére utazgatnak, figyelmen kívül hagyva a már egy hete tartó előrejelzéseket, riasztásokat.
Arról nem is beszélve, hogy az autópályán a leálló sávokat is benépesítették és eltorlaszolták az elakadt autók, az tán némileg nehezítette a mentést.
Gondolom a lánctalpas sem tud repülni.
Azon se lennék meglepve, ha kitalálódna, hogy "az" is monjon le.
Persze nem akarom elbagatelizálni a dolgot, őszintén remélem, mindenki hazaért, vagy ahová akart épségben.
A magaslesről jól láttam a Mecsek fölött cikázó villámokat. A dörgésig számolva - nyugodt voltam, ez a vihar nem egyhamar ér ide. Úgy lekötötte a figyelmemet a szarvas rudli, hogy a hátam mögött tornyosuló, szinte a földig érő szennyes szürke viharfelhőket csak akkor vettem…..
Gyertek fiúk, itt kell bemászni, én már ástam is egy kis lyukat, innen már gyerekjáték lesz levadászni ezt az embert. Már éppen ideje volt, hiszen jó pár napja, hogy kitüsszentett bennünket egy jól meggyötört áldozat., azóta csak céltalanul keringtünk, de végre újból…..
csőrike1
2013.02.01 18:33:26
Hűha! Mit rosszat mondhatnék egy olyan napról és vadászatról, amikor baráti társaságban vadászva - a terítéken 23 kakas, két szajkó és egy menyét feküdt - szóval egy ilyen napra rosszat nem lehet és nem is szabad mondani. Icipici" szépséghibája a…..
csőrike1
2013.01.01 08:54:19
Az ablakom éppen a "vadászterületre" nyílik, mert valóban az már, csak a vadászati törvény tolta odébb azt a határt, ahol lőhetek is - háromszáz méterrel. Szóval az udvarom már vadászterület, de nem csak nekem, hanem az ideszokott cinkéknek, csúszkáknak, vadgalamboknak,…..
Döntöttem, a fal tövében fogok felosonni a lépcsőn - éjszaka is ott szoktam - mert nem világít a szemembe az a lámpa, ami még a farkam mozgatására is nappali fényt ad. De most nappal van, már hallom is, ahogy a jóízű kis sárgák zajonganak, össze-vissza csivitelnek,…..
csőrike1
2012.12.13 18:13:33
@Acél Csaba: ... de kutyául mennek itt a dolgok. Hála Istennek!
Ha választani lehet, én is inkább a kutyusom gondolat - és érzésvilágával azonosulok, mint mondjuk a politikusokéval. Nem is tudom, h egyébként az említett állatfajt nevesítették-e már,és vajon felvették-e a fajok rendszerébe, bár remélem h nem, mert csak szégyent hozna az állatvilágra (is).
Egyébként, épp most olvastam, h a legújabb kutatások
(nem britt kutatók) is azt támasztják alá, h a kutyusok és a gazdik hasonlítanak egymásra, temperamentumban, őszinteségben, mentalitásban és egyébként szocializációban is.
Nyilván, ez már a fajta kiválasztásnál is jelentkezik, hiszen egészen "más" embertipusok választanak pld. harcikutyákat, ezzel szemben én ugye a Goldit. Most ahogy visszagondolok, volt egy bejegyzésem, amikor agyonra dícsértem a kutyusomat, a kutatások szerint amennyiben hasonlítunk egymásra, akkor a ráaggadott dícséret rám is visszaszáll. Jujdejó!!!
Már régóta lesben álltam, valami kutyás témára várva. Most ráfaragtatok megint velem.
Itt is elújságolom, h a legszebb ajándékot karácsonyra a kutyus kapta, egy szigetelt ólacskát. Igaz, kicsit előrehozva neki az ajándékát, dehát sürgetős volt a hideg miatt.
Jóérzés volt látni, ahogy birtokba vette szinte azonnal.
Az ólacskába sok-sok meleg holmi is került, amit rendre kipakol reggel, kihúzza a hóra. Én aztán mindennap megszárítgatom, és amikor már vacsizott, és besötédetett, akkor egy számára óvatlan pillanatban gyorsan megint becuccolom a sok meleg holmit a kis vackába, és gyorsan lekapcsolom a villanyt és beszaladok.
Így aztán, amikor a sötétben, jobbhíjján megtér a kis odujába, csak annyit észlel, h valami jótündér megint elárasztotta sok-sok melegséggel és puhasággal az ólacskáját. Gondolom, jóérzés neki ráfeküdni , amikor kinnt már röpködnek a mínuszok. Meg sem fordul abban az okos kis buksibájában, h kipakolja. Én pedig este többször is meglesem, ahogy édesdeden alszik.
Mindig melegség járja át a szívem, h jót tettem neki, hogy gondoskodhattam róla, ő pedig elfogadta.
Igaz, minden reggel, amikor kisüt a napocska, akkor kirámol.
De aztán megint jön a jótündér, aki megszáritja, és előkésziti majd estére.
Így megy ez nálunk , amióta beállt a hideg.
Igaz, nem kérdezte senki, akarok-e beszélni a kutyusomról, de hát..... bocsánat, én már csak ilyen vagyok.
De hogy mondókám ne legyen teljesen öncélú, hozzátenném, h szeretném remélni, h minden gazdi felelősségteljesen gondoskodik a négylábújáról, mert a cudar hidegben ők is fáznak. Főleg amelyiknek nincs olyan vastag bundája, tán kicsit öregecske, betegecske.
Jó érzés lenne azt hinni, h egyetlen kutyus sem szenved télen (sem).
Persze tudom, hogy rengeteg hajléktalan ember is van, akiket keményen érint a zord idő. Ha belegondolok, különösen az ünnepek közeledtével, hétrét facsarodik a lelkem.
De sajnos a világ baját egy ember nem tudja megoldani.
Az is elég lenne, ha mindenki csak a közvetlen környezetére figyelne jobban.
Idáig bírtam eljutni a kutyusoktól, de a gondolatsorba beleillik: a gondoskodás, a törődés, és hogy amit megszelidítettünk azért felelősek vagyunk.
Ámen!
Ha választani lehet, én is inkább a kutyusom gondolat - és érzésvilágával azonosulok, mint mondjuk a politikusokéval. Nem is tudom, h egyébként az említett állatfajt nevesítették-e már,és vajon felvették-e a fajok rendszerébe, bár remélem h nem, mert csak szégyent hozna az állatvilágra (is).
Egyébként, épp most olvastam, h a legújabb kutatások
(nem britt kutatók) is azt támasztják alá, h a kutyusok és a gazdik hasonlítanak egymásra, temperamentumban, őszinteségben, mentalitásban és egyébként szocializációban is.
Nyilván, ez már a fajta kiválasztásnál is jelentkezik, hiszen egészen "más" embertipusok választanak pld. harcikutyákat, ezzel szemben én ugye a Goldit. Most ahogy visszagondolok, volt egy bejegyzésem, amikor agyonra dícsértem a kutyusomat, a kutatások szerint amennyiben hasonlítunk egymásra, akkor a ráaggadott dícséret rám is visszaszáll. Jujdejó!!!
Már régóta lesben álltam, valami kutyás témára várva. Most ráfaragtatok megint velem.
Itt is elújságolom, h a legszebb ajándékot karácsonyra a kutyus kapta, egy szigetelt ólacskát. Igaz, kicsit előrehozva neki az ajándékát, dehát sürgetős volt a hideg miatt.
Jóérzés volt látni, ahogy birtokba vette szinte azonnal.
Az ólacskába sok-sok meleg holmi is került, amit rendre kipakol reggel, kihúzza a hóra. Én aztán mindennap megszárítgatom, és amikor már vacsizott, és besötédetett, akkor egy számára óvatlan pillanatban gyorsan megint becuccolom a sok meleg holmit a kis vackába, és gyorsan lekapcsolom a villanyt és beszaladok.
Így aztán, amikor a sötétben, jobbhíjján megtér a kis odujába, csak annyit észlel, h valami jótündér megint elárasztotta sok-sok melegséggel és puhasággal az ólacskáját. Gondolom, jóérzés neki ráfeküdni , amikor kinnt már röpködnek a mínuszok. Meg sem fordul abban az okos kis buksibájában, h kipakolja. Én pedig este többször is meglesem, ahogy édesdeden alszik.
Mindig melegség járja át a szívem, h jót tettem neki, hogy gondoskodhattam róla, ő pedig elfogadta.
Igaz, minden reggel, amikor kisüt a napocska, akkor kirámol.
De aztán megint jön a jótündér, aki megszáritja, és előkésziti majd estére.
Így megy ez nálunk , amióta beállt a hideg.
Igaz, nem kérdezte senki, akarok-e beszélni a kutyusomról, de hát..... bocsánat, én már csak ilyen vagyok.
De hogy mondókám ne legyen teljesen öncélú, hozzátenném, h szeretném remélni, h minden gazdi felelősségteljesen gondoskodik a négylábújáról, mert a cudar hidegben ők is fáznak. Főleg amelyiknek nincs olyan vastag bundája, tán kicsit öregecske, betegecske.
Jó érzés lenne azt hinni, h egyetlen kutyus sem szenved télen (sem).
Persze tudom, hogy rengeteg hajléktalan ember is van, akiket keményen érint a zord idő. Ha belegondolok, különösen az ünnepek közeledtével, hétrét facsarodik a lelkem.
De sajnos a világ baját egy ember nem tudja megoldani.
Az is elég lenne, ha mindenki csak a közvetlen környezetére figyelne jobban.
Idáig bírtam eljutni a kutyusoktól, de a gondolatsorba beleillik: a gondoskodás, a törődés, és hogy amit megszelidítettünk azért felelősek vagyunk.
Ámen!
csőrike1
2012.12.13 21:28:31
@Acél Csaba: Igen , úgy van.
Én tartom szerencsémnek,h egy ilyen kutyusnak lehetek a gazdija.
Ha belegondolok, valahányszor rossz napom van, elég csak kimennem hozzá, és máris mosolyt fakaszt az arcomra.
Azt hiszem, h Ő egy szeretet gombócka.
Igazi terápiás kutyus lett- akarva, akaratlanul.
Én tartom szerencsémnek,h egy ilyen kutyusnak lehetek a gazdija.
Ha belegondolok, valahányszor rossz napom van, elég csak kimennem hozzá, és máris mosolyt fakaszt az arcomra.
Azt hiszem, h Ő egy szeretet gombócka.
Igazi terápiás kutyus lett- akarva, akaratlanul.
csőrike1
2012.12.14 09:55:01
@Paci-ens: A mosásnak a beáztatási fázisa Hectornak is megy, ő is berámol a kerti tóba, bár most befagyott, így rám maradt a
mosás.
mosás.
Cibálja a viharos szél a cserepeket, úgy zörögnek, mint egy elhangolódott xilofon. Nagyobb széllökésnél az üstdob hangja is durván beleszól a vihar-szimfóniába - ez már majdnem viszi a cserepet is - szóval tombol a hóvihar, ahogy az előrejelzésekben…..
csőrike1
2012.12.08 14:48:23
Két nappal ezelőtt már megrázta szakállát a Mikulás , kevéske hó esett, ami gyorsan elolvadt. Mára, éppen a névnapjára semmi sem maradt belőle, a vadászatot csak barátságtalan köd kísérte, a fácánoknak sem volt kedvük röpülni, meg mi is fázósan durrogtattunk. Nem sok…..
csőrike1
2012.12.07 20:26:32
@Acél Csaba: Igen, valóban szóvátetted. Köszönöm.(tem)
Úgy fogom fel, hogy ez is része volt az etikai "kiképzésemnek", mintegy illusztrálva, hogyan nem szabad vadászni.
Úgy fogom fel, hogy ez is része volt az etikai "kiképzésemnek", mintegy illusztrálva, hogyan nem szabad vadászni.
A somfaháncsból készült Gordiuszi csomót - nem sokat tökölve a megoldáson - egyetlen kardvágással oldotta Nagy Sándor - ha igaz a legenda, de ami ennél is több, hogy bekerült napjaink retorikájába is.
A Mátrai vadászat másnapjának elmesélésében gyors leszek és frappáns.…..
A sűrű nehéz ködben még a fák ágain gubbasztó varjak is némán billegtek, tudták, hiába is kárognak, a köd hamar elnyeli a hangjukat. A fák leveleiről esőként csepegett a köd, a színes bogyós, büszke bokrok is megadóan görnyedeztek a rájuk nehezedő…..
csőrike1
2012.11.10 20:01:09
csőrike1
2012.11.11 15:22:10
@Paci-ens: ..van még "ott" elég hely, a liba miatti verés még rámférne.
Mindenszentekkor, halottak napján - aki tud felkerekedik - hogy lerója kegyeletét halottainál. Mint mindenből, ebből is üzletet csinálnak sokan. Jól jövedelmező üzletág lett a temetői kirakodóvásár - horribile dictu - már léggömböst és műagyag- gagyist is láttam ilyen helyen…..
csőrike1
2012.11.01 17:52:37
csőrike1
2012.11.01 20:03:50
@Az angol beteg: ... ez a telepátia.
Épp arra gondoltam, ha jól emlékszem, tavaly "rajzolgattál" gyertyát.
Nagyon eltűntél.
Épp arra gondoltam, ha jól emlékszem, tavaly "rajzolgattál" gyertyát.
Nagyon eltűntél.
Már hetek óta etetem a kertem kis madarait, cinkéket, egy nagyon torkos csúszkát és pár darab élelmes verebet .Nagy a sürgés forgás az etető körül, egyik nap összeszámoltam őket, mintegy húsz kis kosztosom van, pedig még el sem kezdődött az igazi tél, a nagy éhínség…..
Sok a gerle - jött a szívmelengető hír - amire ugye menni "kell". Zárójelben megjegyezném, ezt a - vadászni kell mennem - kijelentésemet a környezetem nem nagyon érti, csak annyit, hogy megkötni sem lehetne ilyenkor. A meterológiai előrejelzés is adott erre napra haladékot, a zord…..
A legutóbbi irományom- ahogy a kommentekben vadásztársaim lereagálták - valóban kissé "Vukosra" sikeredett, pedig bevallom egy percig sem jutott eszembe, hogy azt a rókát - rajzfilm hatására - futni engedem. Sőt, igazi vadászélménynek tartom, amikor fácánvadászat közben a…..
Még az éjszakai munkám sem pihentem ki rendesen, éppen azon gondolkodtam, hogy a maradék tollast is megeszem, amikor idegesítő zajokat, szagokat hozott felém, a nádast is alig mozgató gyenge szellő. Már megint a kétlábú, meg a csahos szolgája - és ettől az emléktől sajogni…..
Jött a hír, van gerle "dögivel". Azt már csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy - az eddigiekkel ellentétben - nem csak a mi kis csapatunk fog ennél a társaságnál gerlézni. Kezdenek rájönni a vadásztatók, hogy kapós lett a gerlevadászat, amit eddig vadkárelhárításban…..
Ha valaki azt mondaná - na jóember, kap húszezer forintot, semmi mást nem kell érte csinálni, csak beállni a napraforgó tábla közepébe, délelőtt tíztől, mondjuk este hatig, mindezt 40 fokos hőségben, víz nélkül, - nem biztos, hogy ráállnék. Ja, hogy el ne felejtsem, közben…..
csőrike1
2012.08.21 22:37:00
@szocped: ...hogy mi a mozgató rugó?
Valami megmagyarázhatatlan, ősi, elemi ösztön, olthatatlan, csillapíthatatlan szenvedély, vágy.
Olyan ez, mint egy lángoló, szenvedélyes szerelem. Legalábbis én ezt érzem.
Testi adottságaim , fizikumom , nem épp a legalkalmasabb a vadászságra.
Ennek ellenére "állom a sarat", mert minden megpróbáltatás okozta fájdalom, gyötrelem elszáll a vadászat alkalmával.
Lázas betegen nem tudok dolgozni, de vadászni már voltam sokszor. Akkor, érdekes mód , nem érzékelem a fájdalmat, mert a szenvedély mindent überel. OLyan ez, mint a kompetitív gátlás.
Tegnap, ahogy álltam én is a napraforgó szélében , szinte izzott a levegő, állig beöltözve, mert napallergiám is van.
AZ ájulás határán álltam, de amikor megjelentek a gerlék, mindezt már nem érzékeltem. "Üresjáratban" viszont én is arra gondoltam, hogy nem vagyok normális, mert ebben a szinte elviselhetelen kánikulában pld. nem tudnék kintt kapálni, mert biztosan elájulnék. Ráadásul, hosszú nadrág, hosszú ing, sapka , zárt cipő, és a "vasdarabot" emelgetni az ég felé.
De az ellentettjére is volt már példa, amikor dermesztő hideg volt, h szinte az ember , szó szerint csonttá fagyott, de mégis szinte lélegzetvisszafojtva ücsörög a lesen órákon át, óvatos vadra várva. Néha fülzsibbasztó csend van, h szinte az ember a saját szívverését is hallja a fülében dobolni.
..... szóval, az igazi vadász.... megszállott, nem egészen normális. Vállalom...
Valami megmagyarázhatatlan, ősi, elemi ösztön, olthatatlan, csillapíthatatlan szenvedély, vágy.
Olyan ez, mint egy lángoló, szenvedélyes szerelem. Legalábbis én ezt érzem.
Testi adottságaim , fizikumom , nem épp a legalkalmasabb a vadászságra.
Ennek ellenére "állom a sarat", mert minden megpróbáltatás okozta fájdalom, gyötrelem elszáll a vadászat alkalmával.
Lázas betegen nem tudok dolgozni, de vadászni már voltam sokszor. Akkor, érdekes mód , nem érzékelem a fájdalmat, mert a szenvedély mindent überel. OLyan ez, mint a kompetitív gátlás.
Tegnap, ahogy álltam én is a napraforgó szélében , szinte izzott a levegő, állig beöltözve, mert napallergiám is van.
AZ ájulás határán álltam, de amikor megjelentek a gerlék, mindezt már nem érzékeltem. "Üresjáratban" viszont én is arra gondoltam, hogy nem vagyok normális, mert ebben a szinte elviselhetelen kánikulában pld. nem tudnék kintt kapálni, mert biztosan elájulnék. Ráadásul, hosszú nadrág, hosszú ing, sapka , zárt cipő, és a "vasdarabot" emelgetni az ég felé.
De az ellentettjére is volt már példa, amikor dermesztő hideg volt, h szinte az ember , szó szerint csonttá fagyott, de mégis szinte lélegzetvisszafojtva ücsörög a lesen órákon át, óvatos vadra várva. Néha fülzsibbasztó csend van, h szinte az ember a saját szívverését is hallja a fülében dobolni.
..... szóval, az igazi vadász.... megszállott, nem egészen normális. Vállalom...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Persze az "elkövető" nem biztos h látni fogja. Pedig az lenne jó, és közben szégyenében elbujdokolna, de előtte elvinné az erdőszélről a kazánját.
AZ is megfordult a fejemben, h a fényképet ki kéne tenni az Önkormányzat hirdetőtáblájára, és valami zangzatos szöveget mellé.
Mondjuk : "sürgősen jelentkezzen a jogos tulajdonos, és szállítsa megfelelő helyre a kazánját", vagy "kérjük a lakosság segítségét, tud-e valaki az esetről valamit".
Valahogy szégyent, felelősséget, és esetleg némi félelmet is lehetne kelteni az illegális szemétlerakóban, hiszen az Önkormányzat előtt biztosan elhalad egyszer.