Adatok
Gorni
0 bejegyzést írt és 31 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Forrás: http://szilvinaplo.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=290432&Hajdina kolbász(krém)Ez a recept már régóta érlelődött a gondolatomban, de csak most valósult meg. Két gyermekem lisztérzékeny, ezért teljesen elfogadom, hogy a gabona káros az embernek. A hajdina…..
Gorni
2020.02.05 15:39:42
@Ballainé Hajdu Gyöngyi: Mint a rizst, a hajdinát is pirítani kell, mielőtt főzöd (egy-két evőkanálnyit finom olajon vagy vajon).
Az intelligens elektron
Szin: A hidrogén atom
Szereplők: A Fizikus és az Elektron
Jellemzés: A fizikus a klasszikus fizikai gondolkodást képviseli, míg az elektron a mikrovilágból nyeri ismeretét
. . . . . . . . . .
Fizikus: Merre jársz most?
Elektron: Én nem járok, én vagyok.
Fizikus: Jó,…..
A fizika kalandja
Paradigmaváltás a fizikában: téridő görbülete kontra kvantumelv
2016.02.04 08:22:57
Háromnegyed éve indítottam el „A fizika kalandja” című blogot. Azóta már a félszázadik bejegyzésnél tartok, ezért ideje, hogy összefoglaljam mit tartok a legfontosabbnak írásaimban. Indulásként nézzük meg, hogy mi történt a modern fizika hajnalán.
A fizika XX: századi forradalma
A XX: század…..
Gorni
2018.04.02 14:57:00
@38Rocky: Valami hasonló az én “végső” megértésem is. Ma már bátran kételkedem abban, hogy a tudomány folyamatosan közelebb kerül az igazsághoz. Jelenleg egyerértek Kuhn-nal abban, hogy hasonlóan a földi élethez, a tudomány nem fejlődik valami felé, hanem pusztán távol marad valamitől.
Hadd használjam szabadon az általam olvasott könyvekből azokat a megállapításokat, amelyekkel teljes mértékben egyetértek – és biztosíthatom, hogy igyekszem az ön könyvét is hamarosan elolvasni.
Kuhn azt állította, hogy paradigmáink úgy váltakoznak, ahogy kultúránk átalakul. Különböző csoportok, illetve azonos társaságok más időben – mondta Kuhn egy beszélgetésünkben – eltérő tapasztalatokkal rendelkezhetnek, ezért bizonyos értelemben különböző világban élnek. Nyilvánvalóan minden embernek mindenki mással van közös tapasztalata is, pusztán örökölt biológiai tulajdonságai révén – tette hozzá Kuhn. De bármi is legyen univerzális az emberiség tapasztalatában, bármi maradjon fent kultúráin és a történelmi változások ellenére, az „leírhatatlan”, túl van a szavak birodalmán. A nyelv – ahogy Kuhn kijelenti – nem univerzális eszköz.
És a matematika sem az – teszem ezt hozzá már én (aki matematikusnak készült anno 40 éve).
A matematikai formulák, képletek célja – az én megértésem szerint –, hogy uniformizált ismereteket kapjunk, és közöljünk másokkal. Amikor ezt tesszük, azt feltételezzük, hogy a természet rendelkezik egy változatlan jellemzővel, ami önmagában létezik és alapvetően meghatározza azt. Más szóval a természet mindig objektíven meghatározható egységes típusú jellemzők segítségével. Ám a mikrovilág tanulmányozásakor a kvantumfizikusoknak legalább annyira törődniük kell a megfigyelő tetteivel, mint amennyire „a kívül létező dolgok”-kal (a méréskor alkalmazott beavatkozás “súlya” nem elhanyagolható a megfigyelt eseményhez képest), a megfigyelés aktusa által a tudatosság alapvetően a természet részévé válik, tehát a természet objektív uniformitásának legendája abban a pillanatban megsemmisül, ahogy rátekintünk arra. Nem állíthatjuk tovább, hogy amit megfigyelünk, az pusztán csak a természet, az igazi, előttünk passzívan heverő természet, mely arra vár, hogy feltárjuk mibenlétét. Ha egyáltalán mondhatunk valamit az az, hogy mit tapasztalunk a tanulmányozási módszerünk segítségével. Nem húzhatunk éles határt a megfigyelő és a természet között. (Nem határozhatjuk meg, hogy hol végződik a megfigyelés és hol kezdődik a természet.) Ha nem nyúlunk a dolgokhoz, akkor nem tudjuk megmondani milyenek. Következésképpen a mikrovilág – ahová a tudósok a makrovilág parányi építőköveinek felfedezése érdekében fordulnak – csupán pillanatnyi megnyilvánulásként értékelhető.
Tehát:
1. Lehetetlenné válik a külső világról precíz tudást szerezni.
2. A természet működését nem vagyunk képesek valósághűen modellezni a tér és idő keretein belül.
Az atom megfigyelése gyakorlatilag egy új atomot hoz létre.
Felmerülhet egy természetes kérdés: „Mi teszi különbözővé az új, ’megfigyelt’ atomot attól, ami a megfigyelés kezdete előtt volt?” Könnyű kimondani, hogy a választ: az atom mozgásenergiájának megváltozása, de nem olyan egyszerű fel is fogni a kijelentést. Az atomfizikusok tapasztalataik alapján annyit tudnak mondani, hogy egy jellemző megváltozása minden atomi jellemző változását vonja maga után, és ezáltal alapvetően az atom létezésének folytonossága is megszűnik. Az atom megfigyelésének egyedüli módja, hogy annak belsejében megváltoztatjuk valamely kvantumnyi jellemzőjét. Ez a beavatkozás képletesen olyan, mintha félveszakítottuk volna az adott atom fizikai létezését. Ha viszont nem avatkozunk be az atom létezésének egységébe, nincs mód bármit is megtudnunk annak kvantum-jellemzőiről. Csak azt tudjuk feltételezni ilyenkor, hogy „mozdul” valamerre. Azaz az atomok „mozgása” nem ábrázolható ugyanúgy, mint egy biliárdgolyó haladása a zöld bársonyasztalon. Az atom esetében a ’golyó’ továbbgördülését úgy foghatjuk fel, hogy előrehaladásakor a régi helyzetből kilépve egy új golyó jelenik meg a következő helyen. (Ezzel a kijelentéssel találkoztam a Védák anyag-energia-világegyetem leírásában.)
3. A szubjektív és objektív létezés között nem létezik többé határozott, vagy pontos különbség; csak egységnek kezelve a kettőt jelenthetünk ki precízen bármit is.
4. Mai tudásunk alapján az okozati törvény jelentését veszíti.
Ez a pont ismét a kvantum ugrásra utal, amikor egy atom energiájának megváltozása annak „fizikai mivoltában” történő törését jelenti. Ha egy golyót meglökök, hogy az gurulni kezdjen, és az az érintés pillanatában eltűnik, majd egy tőle különböző golyónak adja át a helyét, mely szintén eltűnik, és egy újabb jelenik meg, végig a golyó feltételezett útja mentén, …akkor közönséges értelemben vett okozatiságból semmi sem marad.
Hadd használjam szabadon az általam olvasott könyvekből azokat a megállapításokat, amelyekkel teljes mértékben egyetértek – és biztosíthatom, hogy igyekszem az ön könyvét is hamarosan elolvasni.
Kuhn azt állította, hogy paradigmáink úgy váltakoznak, ahogy kultúránk átalakul. Különböző csoportok, illetve azonos társaságok más időben – mondta Kuhn egy beszélgetésünkben – eltérő tapasztalatokkal rendelkezhetnek, ezért bizonyos értelemben különböző világban élnek. Nyilvánvalóan minden embernek mindenki mással van közös tapasztalata is, pusztán örökölt biológiai tulajdonságai révén – tette hozzá Kuhn. De bármi is legyen univerzális az emberiség tapasztalatában, bármi maradjon fent kultúráin és a történelmi változások ellenére, az „leírhatatlan”, túl van a szavak birodalmán. A nyelv – ahogy Kuhn kijelenti – nem univerzális eszköz.
És a matematika sem az – teszem ezt hozzá már én (aki matematikusnak készült anno 40 éve).
A matematikai formulák, képletek célja – az én megértésem szerint –, hogy uniformizált ismereteket kapjunk, és közöljünk másokkal. Amikor ezt tesszük, azt feltételezzük, hogy a természet rendelkezik egy változatlan jellemzővel, ami önmagában létezik és alapvetően meghatározza azt. Más szóval a természet mindig objektíven meghatározható egységes típusú jellemzők segítségével. Ám a mikrovilág tanulmányozásakor a kvantumfizikusoknak legalább annyira törődniük kell a megfigyelő tetteivel, mint amennyire „a kívül létező dolgok”-kal (a méréskor alkalmazott beavatkozás “súlya” nem elhanyagolható a megfigyelt eseményhez képest), a megfigyelés aktusa által a tudatosság alapvetően a természet részévé válik, tehát a természet objektív uniformitásának legendája abban a pillanatban megsemmisül, ahogy rátekintünk arra. Nem állíthatjuk tovább, hogy amit megfigyelünk, az pusztán csak a természet, az igazi, előttünk passzívan heverő természet, mely arra vár, hogy feltárjuk mibenlétét. Ha egyáltalán mondhatunk valamit az az, hogy mit tapasztalunk a tanulmányozási módszerünk segítségével. Nem húzhatunk éles határt a megfigyelő és a természet között. (Nem határozhatjuk meg, hogy hol végződik a megfigyelés és hol kezdődik a természet.) Ha nem nyúlunk a dolgokhoz, akkor nem tudjuk megmondani milyenek. Következésképpen a mikrovilág – ahová a tudósok a makrovilág parányi építőköveinek felfedezése érdekében fordulnak – csupán pillanatnyi megnyilvánulásként értékelhető.
Tehát:
1. Lehetetlenné válik a külső világról precíz tudást szerezni.
2. A természet működését nem vagyunk képesek valósághűen modellezni a tér és idő keretein belül.
Az atom megfigyelése gyakorlatilag egy új atomot hoz létre.
Felmerülhet egy természetes kérdés: „Mi teszi különbözővé az új, ’megfigyelt’ atomot attól, ami a megfigyelés kezdete előtt volt?” Könnyű kimondani, hogy a választ: az atom mozgásenergiájának megváltozása, de nem olyan egyszerű fel is fogni a kijelentést. Az atomfizikusok tapasztalataik alapján annyit tudnak mondani, hogy egy jellemző megváltozása minden atomi jellemző változását vonja maga után, és ezáltal alapvetően az atom létezésének folytonossága is megszűnik. Az atom megfigyelésének egyedüli módja, hogy annak belsejében megváltoztatjuk valamely kvantumnyi jellemzőjét. Ez a beavatkozás képletesen olyan, mintha félveszakítottuk volna az adott atom fizikai létezését. Ha viszont nem avatkozunk be az atom létezésének egységébe, nincs mód bármit is megtudnunk annak kvantum-jellemzőiről. Csak azt tudjuk feltételezni ilyenkor, hogy „mozdul” valamerre. Azaz az atomok „mozgása” nem ábrázolható ugyanúgy, mint egy biliárdgolyó haladása a zöld bársonyasztalon. Az atom esetében a ’golyó’ továbbgördülését úgy foghatjuk fel, hogy előrehaladásakor a régi helyzetből kilépve egy új golyó jelenik meg a következő helyen. (Ezzel a kijelentéssel találkoztam a Védák anyag-energia-világegyetem leírásában.)
3. A szubjektív és objektív létezés között nem létezik többé határozott, vagy pontos különbség; csak egységnek kezelve a kettőt jelenthetünk ki precízen bármit is.
4. Mai tudásunk alapján az okozati törvény jelentését veszíti.
Ez a pont ismét a kvantum ugrásra utal, amikor egy atom energiájának megváltozása annak „fizikai mivoltában” történő törését jelenti. Ha egy golyót meglökök, hogy az gurulni kezdjen, és az az érintés pillanatában eltűnik, majd egy tőle különböző golyónak adja át a helyét, mely szintén eltűnik, és egy újabb jelenik meg, végig a golyó feltételezett útja mentén, …akkor közönséges értelemben vett okozatiságból semmi sem marad.
Az ősrobbanás és a teremtésmítoszok
Ennek a bejegyzésnek kettős célja van. Egyrészt az ókori ember gondolkozásmódját hasonlítom össze a modern kor tudományokra alapozott felfogásával, másrészt az ősrobbanás mai elméletét vetem össze a részecskék fénysebességű mozgásából származtatható…..
Felnőttkorom küszöbén sokat utaztam stoppolva. Egyszer valahol egy nyugat-európai kisváros szélén ragadtam, gondoltam keresek egy vendéglátó egységet, ahol nyugodt körülmények között egy hideg ital társaságában átgondolhatom a továbbiakat...
Gorni
2018.08.24 17:57:39
@'it's cool to know nothing': Ha feltételezzük, hogy kreált világban élünk, akkor lehetőségünk van megkérdezni: mi a fenének vagyunk ebben, ha van nem-kreált világ is. Miért nem ott vagyunk. Egyáltalán mit keresünk it, hogy kerültünk ide, stb.
"Vagy mégis van egy világ, amit nem kreált senki?
Akkor akár a mi világunk is lehet nem kreált?"
A világunk vagy kreált, vagy nem. Mindkettő logikailag nem lehetséges. Vagy-vagy. Ha feltételezed, hogy létezik nem-kreált világ, és mi kreált világban élünk, akkor van lehetőség eljutni (átkerülni) a nem-kreált világba. Ha azt feltételezed, hogy a mi világunk nem-kreált, és mégis az, akkor itt ragadtál. Ha azt feltételezed, hogy a mi világunk kreált és mégsem az, akkor bolonddá tetted magad, feleslegesen erölködtél kijutni belőle.
Van bőven választék a lehetőségekből. De azért van a tudós, hogy tudakozódjon, keressen, kutasson és bizonyítson (legalább magának). Különben nem tudós, hanem álmodozó (hívő, bolond, stb.)
"Vagy mégis van egy világ, amit nem kreált senki?
Akkor akár a mi világunk is lehet nem kreált?"
A világunk vagy kreált, vagy nem. Mindkettő logikailag nem lehetséges. Vagy-vagy. Ha feltételezed, hogy létezik nem-kreált világ, és mi kreált világban élünk, akkor van lehetőség eljutni (átkerülni) a nem-kreált világba. Ha azt feltételezed, hogy a mi világunk nem-kreált, és mégis az, akkor itt ragadtál. Ha azt feltételezed, hogy a mi világunk kreált és mégsem az, akkor bolonddá tetted magad, feleslegesen erölködtél kijutni belőle.
Van bőven választék a lehetőségekből. De azért van a tudós, hogy tudakozódjon, keressen, kutasson és bizonyítson (legalább magának). Különben nem tudós, hanem álmodozó (hívő, bolond, stb.)
Gorni
2018.08.24 21:45:59
@'it's cool to know nothing': Én úgy olvastam a Védákban, hogy a mi világunkat kreáló világ formailag nagyjából ugyanúgy működik, de érzelmileg és kapcsolatilag másként. Egy ellentét-párral tudom ezt a másságot értelmezni: önző / önzetlen az élőlények alap hangulata. A másság ebből a "gyökérből" nő ki. A mi (szerintem kreált) világunkban csak nagyon ritkán találkozunk önzetlen élőlényekkel (beleértve minden fajt). Ezért erről nem sok valós tapasztalatunk van. A filmek nem igazán segítenek tapasztalatot szerezni, mind kitalált és erősen korlátozottan önzetlen emberekről beszélnek.
Nekem szerencsém volt élőben találkozni egyértelműen önzetlen emberekkel, sőt egy ideig velük is éltem. Ez meggyőzött arról, hogy érdemes kutatni a "nem önzetlen" világ iránt.
Egy önző élőlény (szerintem) megváltozhat, önzetlenné válhat. Azaz, kialakulhat benne egy olyan állandó érzés mások iránt, hogy ők fontosabbak önmagánál. Furcsa érzés. De meghatározza az ember viszonyát, kapcsolatait, érzelmi világát.
Ha tehát ritkán ugyan, de léteznek ilyen élőlények, akkor az is ennek a világnak a része, tehát akár a te érdeklődésedet is felkeltheti, mert esetleg "tudni akarod, hogy hogyan működnek az önzetlen emberek". Szerintem "nem szaros" az életük.
Nekem szerencsém volt élőben találkozni egyértelműen önzetlen emberekkel, sőt egy ideig velük is éltem. Ez meggyőzött arról, hogy érdemes kutatni a "nem önzetlen" világ iránt.
Egy önző élőlény (szerintem) megváltozhat, önzetlenné válhat. Azaz, kialakulhat benne egy olyan állandó érzés mások iránt, hogy ők fontosabbak önmagánál. Furcsa érzés. De meghatározza az ember viszonyát, kapcsolatait, érzelmi világát.
Ha tehát ritkán ugyan, de léteznek ilyen élőlények, akkor az is ennek a világnak a része, tehát akár a te érdeklődésedet is felkeltheti, mert esetleg "tudni akarod, hogy hogyan működnek az önzetlen emberek". Szerintem "nem szaros" az életük.
Gorni
2018.08.24 21:57:57
@'it's cool to know nothing': "Ma annyival vagyunk előrébb, hogy nem csak gondolatkísérletek ezek, de egy részüket ki tudjuk mérni."
És 5000 évvel ezelőtt szintén fejlett tudományuk volt a pontosan olyan embereknek, mint mi vagyunk. És lecáfolták a szoikusokat. Tapasztalatokra hivatkozva. Valóban nincs új a nap alatt. Erre utal a Védák ciklikus történelem szemlélete. 4.300.000 éves ciklusban nagyjából ugyanaz ismétlődik meg. Négy korszak követi egymást - 10% időintervallumos átfedésekkel. Az első korszak 4x, a második 3x, a harmadik 2x, míg a negyedik 1x430.000 évig tart. Jelenleg a 3-ból a 4-be átmenet zajlik. Napra meghatározva i. e. 3102. február 17-ről 18-ára virradó éjszaka éjfélkor kezdődött el a 4. korszak.
Ha nagyon akarnánk, régészeri módszerekkel ki lehetne mutatni a ciklikusságot. Nem könnyű, de vannak erre utaló leletek. Sajnos ellentmondanak a fő régészeti elméleteknek, ezért nem látjuk őket nyilvános bemutatókon. Raktárakban csücsülnek.
"A közelmúltban magyarul is megjelent a 'Tiltott régészet. Az emberi faj rejtélyes eredete' címû vaskos kötet cáfolja, hogy az ember az állatvilág részeként és annak folytatásaként, abból fejlõdött ki, és nem is olyan régen, mindössze néhány százezer éve léteznek a bolygó felszínén a mai emberhez hasonlatos lények.
Cremo vaskos kötetében cáfolja, hogy az ember az állatvilág részeként és annak folytatásaként, abból fejlődött ki, és nem is olyan régen, mindössze néhány százezer éve létezik a bolygó felszínén a mai emberhez hasonlatos lény. Állítását pedig számos olyan lelettel és bizonyítékkal támasztja alá, amely nemhogy nem illik bele a darwini folyamatba, hanem azt egyenesen romba dönti!"
És 5000 évvel ezelőtt szintén fejlett tudományuk volt a pontosan olyan embereknek, mint mi vagyunk. És lecáfolták a szoikusokat. Tapasztalatokra hivatkozva. Valóban nincs új a nap alatt. Erre utal a Védák ciklikus történelem szemlélete. 4.300.000 éves ciklusban nagyjából ugyanaz ismétlődik meg. Négy korszak követi egymást - 10% időintervallumos átfedésekkel. Az első korszak 4x, a második 3x, a harmadik 2x, míg a negyedik 1x430.000 évig tart. Jelenleg a 3-ból a 4-be átmenet zajlik. Napra meghatározva i. e. 3102. február 17-ről 18-ára virradó éjszaka éjfélkor kezdődött el a 4. korszak.
Ha nagyon akarnánk, régészeri módszerekkel ki lehetne mutatni a ciklikusságot. Nem könnyű, de vannak erre utaló leletek. Sajnos ellentmondanak a fő régészeti elméleteknek, ezért nem látjuk őket nyilvános bemutatókon. Raktárakban csücsülnek.
"A közelmúltban magyarul is megjelent a 'Tiltott régészet. Az emberi faj rejtélyes eredete' címû vaskos kötet cáfolja, hogy az ember az állatvilág részeként és annak folytatásaként, abból fejlõdött ki, és nem is olyan régen, mindössze néhány százezer éve léteznek a bolygó felszínén a mai emberhez hasonlatos lények.
Cremo vaskos kötetében cáfolja, hogy az ember az állatvilág részeként és annak folytatásaként, abból fejlődött ki, és nem is olyan régen, mindössze néhány százezer éve létezik a bolygó felszínén a mai emberhez hasonlatos lény. Állítását pedig számos olyan lelettel és bizonyítékkal támasztja alá, amely nemhogy nem illik bele a darwini folyamatba, hanem azt egyenesen romba dönti!"
Varnásrama-dharma
"A narádhamák, az emberiség söpredéke teljesen elhanyagolja az emberi lények elsődleges kötelességét."
2016.10.21 11:04:56
Azoknak, akik gyermekeket nevelnek, kötelességük felébreszteni védenceikben a bennük szunnyadó isteni tudatot. A Manu-szmriti, a vallásos elveket lefektető könyv tíz megújító ceremóniáról ír, melyek célja, hogy a varnásrama rendszerén belül ismét életre keltsék az Isten-tudatot. Manapság azonban a…..
Hogyan énekeljük megfelelően a Hare Krsna Maha mantrát?
A japa unalmas
"Amikor sértést követek el a szent név ellen, a japázás unalmassá válik. Ebben a tudatban a japa ízetlen, kellemetlen, unalmas és ez az utolsó dolog, amit szivesen csinálnék.
Így csak kötelességből…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz