Adatok
klór
428 bejegyzést írt és 56 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
feljegyzések, noteszlapok, valójában [ csupán egypár kóbor cetli az elmúlt hónapokból, mintha ráültem volna holmi megalkuvó közös nevezőre, pedig csak lenyűgözött ismét a precíz, pucér cinizmussal összebaszott világ, melyben feloldódott, eltűnt megint a nemrég épp csak megtalált énem,…..
pünkösdvasárnap, keserű pontatlanság szívtájékon, mert beleszerettem a városba, melyet ma el kell hagynom. én csak „idenőttem” hat rövid hétre, bele egy szebb zsinórmértékbe; barokk mondatokkal kellene felépítenem, amit belaktam. halogatom a belső vonat menesztését; élek, és már nem tudok…..
várhatatlan halálhírrel üt ki közelről egy túlpihent reggel, az épp puhagyolcs-pozsonyban. megkapaszkodom; káromkodom magamban (itt alig is értené bárki). nem is oly régen gondoltam ilyen csúnyákat. kényszer és kötelezettség: beülök egy autóba. senki nem tud semmit. vöröskő vára; neki tetszett…..
újraíródik a magány nyelve, amikor valóban eltűnni és megkerülni. ahogyan az ajtó előtt az előreláthatatlan dolgok ücsörögnek. hetek óta legnagyobbrészt egyedül, szinte némán; rozsdásodik becsülettel az artikulációs bázis. a séták hajnal- és alkonyzónák, senkiföldjék kutyák és farkasok idői…..
szebb zsinórmérték, egészen más anatómia; mozaik- pozsony. ahol két hete egyedül. és nincs bennem honvágy semmi. hiányzik persze néhány ember; de az idő is csak türelmetlenség. ezt üzentem egy szerdán varjúval odinnak, meg hogy maradok még. mert tényleg teljesen eltűnni, elveszni, és megkerülni…..
álló nap szíves türelmünket és megértésünket kérték, a késések voltak menetrendszerűek, a debreceni nagyállomáson több vonat vesztegelt, mint egy kezemen megszámolni; a másik foglalt ismét — hibáival kecses ez a nap. „engem az érdekel, ami szépség nélkül tetszik” — írtam egyszer, hogy mára…..
nagyvárad, más időzóna, új időszámítás, váratlanul mintha élnék; és már nem akár egy latin- amerikai szappanoperában, komisz súlyegyenben. tavaszelő, körös-parti séta, kezemben kéz, kezem egy kézben, szél fújja ki a grafitszín telet belőlem. benne járva, körbekerülve, a hegyről nézve is elragad…..
hideg napok, hideg helyek, nem kelletek már senkinek, sötét hetek, sötét nevek, benneteket nem szeretlek, részeg éjek, részeg napok, elegem van, távozzatok! élni akar újra énem, nem eltűnni balfenéken, nem baszódni csöndben újra — átkozottként hazatérek. valaki más, nem én vagyok sziklaközöny…..
a hátamról jutott eszedbe — írtad abban a versedben, melynek párdarabját én követtem el, s aztán egymás mellett jelentek meg —, hogy megrontott szemmel néztél addig, „öntelt törvénnyé lett a szürkehályog”; régi ismerősként tekintettél a bennem garázdálkodó sötétségre. és „vértolulás szoros ruha…..
mi tűnik elő belőlünk, mi bújt ennyire mélyre, hogy ebben a télben mégis megmutatja magát egypár zavaros szívdobbanásig, csak mintha valaki, jobb életet ajánlva neked, a sírunkon járkálna. zártkörű korszak. majd már kitartóbban, hideg helyek, még hidegebb nevek, kivilágosodik, szürke lesz a…..
minek nőni fel, ha az erodáló légkörben az összes kis jó mentén ugyanaz az üresség tör meg. minden állat szomorú; szeretkezés után bakelitről hallgattuk szótlanul, hogy stand by me, tét és terv nélkül. nem ezt akartuk megtapasztalni soha. hiába lehet szakszerű nevet adni e semmisedésnek. minek…..
októbervég, rendes ember ilyenkor már lehullott levelek között tapos, nem egy szemetes utcán vacog dohányozva a munkahelye előtt, ahogy most a szinte távoli, őrjítően tűző napra gondolok, mikor egy nyári délután kis időre elveszítettem ép eszem. ültem csak értetlenül egy primitív…..
egy söröző pultja mögül elnézve a világot, jóféle italokat csapolva, azt is hihetnénk, megvan minden rendben; de nem kell nagyon hunyorogni, hogy a bejáraton túllássak (és nem pusztán azért, mert a pult másik oldaláról minden jobban észrevehető). az igazságnak nincs kedve, hát itt áll előttem…..
„nyers sötétet festve” — jutott eszembe egy befejeztlen vers címe, mikor megint komolyan éreztem, jobb volna egyszerű embernek lenni; igen, túl nagy a metavers csábítása, mert elképzeltem már régebben is, történhetett volna minden máshogyan, lehetnék akár inszeminátor borsodban, afféle…..
egy sosemvolt aranykorra gondolok most, mint honfitársaim java, mindennapi tévedésben, pedig csak tükörben bámulom már megint a megereszkedett bőrt és az üres tekintetet; keresem, szépnek mi is tűnhetett fel bárki számára ebben a testben és fejben valaha, fénykoromban. az állandósuló keserű ízt…..
én írni járok a kocsmába. feltenni a pontot az ı-re. remegni. élni. volt egy sor a fejemben még reggel, eleresztettem végül, minek forogjon bent feleslegesen. el kellene indulni, gondosan dokumentált ámokfutás, meg kéne érkezni, úton lenni mégsem mindig boldogság; elengedni erény, megnyugodni…..
elfogytak, nem voltak már szavaink. békétlen, zaklatott tájkép veszekedés után. a miért immár mellékes is, csak a csend szigorú. megkérdezhetetlen vagy ilyenkor. nehéz a szívem, és ez nem holmi „képes beszéd”, valódi fájdalmaim vannak, akár egy pánikroham során. hasmenésre banán, kakaóporral.…..
a minap szembejött velem a régi életem, holott tényleg nincsenek történeteim, csak rögeszméim, „régi életem” is csak egy meg sem valósult, immár nem is kívánt idea volt, amikor még hinni akartam kényszeresen, megindult bogár, holmi eszmékben, spekulatív lényegekben, hogy esetleg rengeteg dolog…..
mint egy idegen, vagy valami különös, tétova turista, aki eltévedt egy távoli város ismerősnek feltűnő utcáin, és nem csak a látvány riasztja — körbefordultam kétszer a vörösmarty és a jósika utca sarkánál az út közepén megállva. akkurátus panoráma tárult elém aktuális éllel, mint mikor …..
egészen hétköznapi szombatnak indult. felkeltem, kávét főztem az enyhe másnappal mit sem törődve. szorongtam egy sort, ahogy a majdnem felhőtlen égre néztem a belső udvar szűk perspektíváján keresztül. a napot nem láttam. ki akartam nyitni egy sört, de inkább ittam még egy kávét, dohányoztam,…..
húsvéthétfő estéje, kinyitottam a sörözőt még délben, mintha magamnak, alig volt vendég, órákat töltöttem fülledt csöndben. elmém szabad volt, talán túlságosan is, bármi gyökeret verhetett benne, és nehéz a lelkem, ahogy újra bezáruló életemen végignéztem: iskolaévek, számszerűen huszonegy, de…..
kezdeni (nyilas atilla mondhatójára) magammal mit, ha valamennyi lehető módon elmondták már az összes mondhatót, és én is talán, amit tudtam, mindent; de nem. (2018. január 10.)
ma nem bántó a csend,…..
mert az elmúlt napokban (és hetekben és hónapokban) sok minden történt, és mégis mintha mi sem történt volna, akarom mondani, mert már megint elbaltáztam a konjugációt, semmi nem történt, és mintha mi sem történt volna, holott; és mert aztán az volt, hogy semmit sem bírtam tenni, hideg…..
a kezdőkörnél feláll két pompás csapat, hazai és vendég, egymásra mered két azonos erejű akarat, örömtől a gyászig, elhibázott alfától megvetett omegáig. ha felnézünk, mégis látni ezt-azt még — marad kérdés, megéri-e a szemlélést, hogy talán mégis…..
A kiállítás március 31-ig tekinthető meg hétköznapokon 10–18, szombaton 10–13 óra között a Falk Miksa u. 30. alatt. Fotó: Kishonthy Zsolt ..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz