Regisztráció Blogot indítok
Adatok
F. T.- (törölt)

0 bejegyzést írt és 992 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Lévén, hogy nem ezen ország határain belül születtem és már 20 éves is elmúltam, mire ideértem, így egy s más kimaradt az életemből. Például itt tanultam meg szeretni a Kádár rendszert (mert az is jobb volt, mint a Gyurcsányé - hallom), és arra is itt döbbentem rá, hogy a…..
F. T.- (törölt) 2009.06.18 02:04:01
@Tikk-Takk:
Mi a francot akarsz te, úgy őszintén?
Beidézel 3 bibliaverset, majd megállapítod, hogy nincs ez, nincs az, nincs katolikus egyház, neoprotestáns szekták vannak. Ugyan, menjél már el a francba...
F. T.- (törölt) 2009.06.18 02:17:59
@Tikk-Takk:
Nem tudom honnan tetszett előszedni a Szentháromságot, ugyanis szó nem volt róla, hacsak nem ismerem magát régtől fogva jól, hogy most ezen cseszekedjen.
Magának egy undorító, halálra idegesítő, kötekedő stílusa van, és nem értem mi a büdös francot keres itt?

Maga azt csinál a Bibliával amit akar, az senkit nem érdekel, de ez nem az a blog, ahol az undorító, alacsonyabbrendű szektás eszméket kell terjeszteni, arra megvannak a megfelelő oldalak erre, had ne ajánlgassam őket.
F. T.- (törölt) 2009.06.18 02:46:47
@Tikk-Takk:
A Szentírás egyéni magyarázata

Iz 53,6
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

Iz 28,8-9
Igen, minden asztal tele van okádékkal, egy csöpp hely sem marad tőlük tisztán. „De kit akar az ilyen tudásra tanítani? Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást? A csecsemőknek, akiket éppen elválasztottak, akiket csak most vettek el anyjuk kebelétől.

Iz 56,11
Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi.

1Jn 2,27
A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.

Mt 13,10-11
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem.
Mt 13,36
Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!”


Mt 15,15
Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

Mk 7,17
Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme.


Jn 16,17
A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?”
Jn 16,18
Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.”


Lk 24,13
Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
Lk 24,27
Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
Lk 24,32
„Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?”
Lk 24,35
Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
Lk 24,44-45
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:


Júd 1,8
Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, a felsőbbséget megvetik, a dicsőítendőket pedig káromolják. (KNV)

Péld 3,5-6
Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.


Péld 3,7
Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat!


Péld 28,26
Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztos úton jár.


Róm 12,16
Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. (MBT)


2Pét 1,20-21
Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.

2Pét 3,15-16
Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.

1Kor 1,10
Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.

Iz 11,1-3
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,

Róm 12,3-8
A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.

1Kor 12,4-11
A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

1Kor 12,28-30
Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket?

Ef 4,8-13
Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokatevangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.

ApCsel 13,1
Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul.


ApCsel 8,27-31
Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!” Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?” „Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé.


ApCsel 18,24-26
Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.


Jn 14,26
S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Jn 16,13
Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

Lk 24,44-49
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.”


Lk 10,16
Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.


Tit 2,15
Erről beszélj, erre buzdíts és figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen!


Sir 3,21-24
Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj. Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak.


1Kor 8,2
Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret.


Gal 6,3
Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.
EP-választás, I. rész - JobbikGyőzött a Jobbik. A harmadik helyhez nekik kellett a legmélyebbről, a legnagyobbat ugrani. A nemlétezésből most végre megszülettek, keserves munkával törték át a kirekesztettség és a megvetés falát. Most már nem úgy fognak megjelenni a médiában,…..
F. T.- (törölt) 2009.06.08 07:31:17
@Tóta W. Árpád:
Akkor az SZDSZ miért sugallja azt, hogy izmos kopasz emberek a fasiszták, hiszen nyilvánvalóan nem mind az.

Gondolom mert ők is toposzokra építenek: ilyen egy tipikus fasiszta, pedig nyilván vannak hosszúhajú, sörösüvegválló fasiszták is.

Toposz az is, amikor egy tipikus bűnözőnek egy tróger cigányt képzelünk el, nem valami tipikus svájci egyetemi professzort.
F. T.- (törölt) 2009.06.16 06:12:09
@teemur:
"A Jobbik jelenlegi szavazótáborának igenis részét képzik szélsőséges nézeteket valló szavazók. Ez perszer nem jelenti azt, hogy minden Jobbik-szavazó szélsőséges, vagy hogy – szerinted – a vezetői azok lennének."

Így van, az MSZP se kommunista attól, hogy szavazóinak igen nagy hányada bevallottan Kádár-nosztalgiás oldschool kommunista...
Tavaly októberben egy csapat ateista kampányt indított a londoni buszokon, amelyek oldalán elhelyezett hirdetéseken azt üzenték az embereknek, hogy talán isten nem is létezik, így aztán mindenki jobban tenné, ha az aggódás helyett elkezdené élvezni az életet. Ez a kezdeményezés…..
F. T.- (törölt) 2009.06.12 16:57:25
@T1GRIS:
De sokan mégis a tudományra hivatkozva, magukt gőgösen okosnak képzeve pocskondiázzák a vallást és a vallásos embereket...
F. T.- (törölt) 2009.06.12 17:03:41
@lama:
"Amúgy én is katolikus vagyok, mert a nagyanyám erőltette"

Tudok jobba is:

150 érv, hogy miért vagyok katolikus
www.depositum.hu/150.html
F. T.- (törölt) 2009.06.13 01:32:08
@őröltbors:
Néhány idézet az iszlámról:

"az iszlám is "felekezetekre" oszlik, komoly ellentétekkel, s az egyes theológiai-bölcseleti-jogi iskolák az egyes "felekezeteken" belül kölcsönösen kizárják a másik felekezetet, azt nem muszlimnak tartva. A két fő felekezet a szunni és a siíta.

Az összehasonlítás így csalóka, bár súlyos tendenciákat mutat. Mutatja egyrészt azt, hogy a kereszténység nem itatja át a "keresztény" társadalmakat, míg az iszlám egyre jobban átitatja a muszlim társadalmakat. Kézzelfogható ez a demográfiai adatokban.

Hozzá teendő, hogy a muszlim országokban (már amelyek konzekvensen azok) nincs vallásszabadság európai, katolikus értelemben, tehát a kitérőkre halál vár.

Mi katolikusok is valljuk, hogy a hitünk igazságvallás, ám a kényszert elvetjük, és a más meggyőződésen lévőket is csak akkor tartjuk az állam részéről korlátozhatónak, ha egyéni vagy közösségi, magán vagy nyilvános gyakorlatuk és hitelveik a természetjoggal ellentétesek; halál csak legvégső esetben alkalmazható, sohasem kollektív jelleggel, ha egy illető személy (mégha közösségben elkövetve, pl. muszlim had részeként) más ember élethez való jogát fenyegeti, és elhárítására csakis az ő életének kioltása által van lehetőség. Ezért lehet jogos - megfelelő keretek között - egy keresztes hadjárat, amely sohasem irányulhat civilek ellen, s alapvetően a kereszténység védelmében, a másik személy természetjogot sértő megnyilvánulása ellen irányulhat.

Mondjuk ezen az alapon az iszlám korlátozható lenne, mivel a természetjognak mond ellent, aminek része a vallásszabadság katolikus értelmezése, mely az ember transzcendens képéből indul ki, s amely a természetes ész fényénél bizonyítható.

A regensburgi beszéd fényében is vallanunk kell azonban, hogy az iszlám nem igazságvallás, fanatikus, akarati (voluntarista) vallás; s mivel nem igaz, így az emberi természettel is ellentétes. A problémát növeli, hogy erősen korlátozza az igazságvallást, ezért nekünk, világi katolikusoknak kötelességünk szellemi fegyverekkel küzdeni, és a természetjog által meghatározott önvédelem körében fizikai fegyverekkel védekezni az iszlám esztelen hazugságon alapuló terrorizmusával szemben.

Számomra világos volt a Szentatya üzenete, a kényszeredett vatikáni kimagyarázások ellenére, ami a világi katolikusok szégyene! Az összes keresztény cégérrel takaródzó európai pártnak (főleg a katolikusoknak) egy emberként kellett volna kiállnia a Szentatya mellett! A Szentatya beszédének igazságát éppen az iszlám primitív, emberellenes, fanatikus, hazug módozatú Isten"szeretete" bizonyította, amellyel reagált a beszédre."

A Qu' uran tele van olyan bődületes ostobaságokkal(például a kereszténységben Szűz Mária a "harmadik isteni személy" az Atya és a Fiú után, etc.)


"ez vakhit, azaz fanatizmus per definitionem.

Erről beszélt a regensburgi beszédében a Szentatya, amire a vakhitből eredő primitivizmussal válaszoltak, s ezzel mintegy igazolták azt, ami ellen erőszakkal, gyilkolással "tiltakoztak".

Voluntarista (akarati) vallás "logika", Logos, Értelem, Bölcsesség nélkül, magyarul "ostobaság".
Az iszlám tehát nem kinyilatkoztatott vallás, mivel ellent mond az emberi természet egyik fő komponensének, az értelemnek.
A szenvedélyekre épít, nem pedig az ember szellemi képességeire.

A szellemi gyávaságot, fizikai erőszakkal kompenzálják...

Egyébként, HA igaz a hitem, akkor nyugodt szívvel vitára bocsátom hittételeit is. A keresztény ember számára szabad a kételkedés, a tagadás bűn. A hit és az értelem összhangja a cél.

HA pedig nem igaz a hitem, akkor elhagyom, hisz szívem szerint az Igazságot keresem.

Az iszlám ezért is egy primitív, erőszakos-akaratos vakhit, hamis-vallás, érzelem-vallás, a katolikus keresztény egyetlen igaz hittel, a katolikus értelem-vallással szemben.

Ezt az állításomat pedig észérvekkel is alá tudom támasztani.

Természetellenes is tehát is iszlám, amire pedig mindig hivatkoznak."
XII. Piusz már bíborosként náciellenes volt: 1935-ös lourdes-i beszédében a nácikat "szerencsétlen plagizátornak" nevezte, akiket "elragadott a faj-és vérkultusz babonája", majd a Vatikánban tevékenyen részt vett annak az 1937-es pápai enciklikának (Mit…..
F. T.- (törölt) 2009.06.13 01:15:36
Magyaridióta Isten barmai 2009.06.12 14:33:00
A kép innenRákerestem a humor, humorérzék szavakra a Bibliában, de nem találtam benne. Rákerestem a jókedv szóra, az benne van többször is, de tiltó vonatkozásban nincs. Fellélegeztem. Tehát a Szentírás nem tiltja a jókedvet, a humorizálást. Helyes. Akkor vajon mi okozza, hogy a…..
F. T.- (törölt) 2009.06.12 16:52:30
@idelle:
Ha így lenézed az argumentum ad populumot, akkor mér vagy liberális?:)
Mély megdöbbenéssel olvastuk Tóta W. Árpád istenkáromló pünkösdi írását. Ezer és ezer írás közül is felismerem ezt a hangot. A hangot, mely a feneketlen sötétségből érkezik, hogy megrontsa testvéreink ártatlan, szűzies lelkét. Igen, Tóta W. a sátán hangján szólt! Nem…..
F. T.- (törölt) 2009.06.01 14:43:12
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adá”
Prédikáció Pünkösd hétfőre
Lepsényi Miklós,
ferences áldozópap, pozsonyi hitszónok prédikációja 1888-ból
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adá” (Jn 3,16)

Még ma is tart a Szentlélek eljövetele feletti öröm; még a mai napot is a harmadik isteni személy imádására szenteljük. Ebből is kitűnik, mily nagy ünnep a pünkösd napja, a Szentlélek eljövetelének, malasztjai és kegyelmei kiömlésének ünnepe. Örvendjetek tehát ma is kedves keresztények! és öntözzétek arcotokat örömkönnyekkel! Újuljanak meg a tegnapi dicsénekek, mert drága percei az örömnek egyre tartanak még ma is! Ereszkedjetek térdeitekre és repeső szívvel az égboltra tekintve imádkozzatok: oh, Szentháromságnak harmadik személye, imádandó Szentlélek Úristen! ki az ártatlan bárány felett galamb képében lebegtél s az apostolok előtt tüzes nyelvek alakjában lettél látható, imádlak téged és magasztallak lelkem minden erejével, amiért a szent keresztség fürdőjében engem is méltóztattál megszentelni, amiért azóta is folyton segélyemre vagy, ragyogó szárnyaiddal betakarsz, a jóra ösztönzesz s kegyeiddel erősíteni nem szűnsz meg. Oh! ne vond meg kegyeidet tőlem soha, mert csak ennek verőfénye alatt érhet meg üdvösségem drága gyümölcse. Oh védelmezz! oh gyámolíts! oh erősíts malasztoddal mindenkor!

Midőn azonban egyházunk a Szentlélek dicsőségét zengedezi még ma is és imái s énekei által a harmadik isteni személyt magasztalja, ne feledkezzetek meg az Atya és Fiúról sem, kik szintén részesei a Szentlélek dicsőségének, mert az ő munkálkodásából sincsenek kizárva. Vajon ki ígérte a Vigasztalót az apostoloknak? Jézus Krisztus. S ki küldte el hozzájuk? Jézus Krisztus. Tehát a Fiú már ezáltal is részt vett a Szentlélek áldásos működésében. De nem ígérheti meg apostolainak a Vigasztalót és el sem is küldi, ha ő maga is nem jár a földön, tanítványokat nem gyűjt, kik mély fájdalmat éreztek távozása felett. De az Úr Jézust ki ígérte meg a paradicsomban siránkozó ősszülőknek? s ki küldte, ha nem az Atya? Így tehát a Fiúval együtt az Atya is részes a harmadik személy dicsőségében, mert munkálkodásában is van része. Erre akar figyelmeztetni bennünket az anyaszentegyház, midőn a mai evangélium által azt mondja: Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adá. Tehát: az Atya adta egyszülött Fiát a világnak, ki elküldi a Szentlelket. Íme a három isteni személy működése egy és ugyanazon célra!

S mi volt e működés rugója? mi indította Istent, hogy ily kegyelmekkel halmozza el a világot? A szeretet! Isten szerette a világot, s e szeretet indította őt a legnagyobb kegyességre; a szeretet indította, hogy teremtsen bennünket, a szeretet indította, hogy bűneink rabláncát széttépje halála által, a szeretet indította, hogy malasztjával boldogítson. Tehát Isten szereti a világot! Oh mily megfoghatatlan titok, mily nagy kegy, mily határtalan irgalmasság ez!
Halljátok ezt, ti népek és minden nemzetek! Isten szeret benneteket! Halld ezt, te bűnökkel terhelt világ! Isten szeret téged! Oh miként hálálod ezt meg? miként fizeted le a nagy tartozást, melyet ez istenszeretet ró reád.
Úgy, ha te meg szereted őt, a teljes Szentháromság egy Istent, ki a menny fényességében lakik. Ha szereted az Atyát, ki teremtett, ha szereted a Fiút, ki megváltott, ha szereted a Szentlelket, ki megszentelt.
Hogy pedig e szeretet annál forróbb, annál lángolóbb legyen, gondoljuk meg, mily érdemetlenek vagyunk, s mennyire szeret mégis Isten.

Ha végig tekintünk a tágas láthatáron, ha szemügyre vesszük hajnalban a rózsás fényt, mely kelet hegyláncait pirosra festi, nappal a kéken mosolygó égboltot, melyen, mint azúr tengerfodron lángoló hajóként úszik a nap, ha este tekintjük azt a csillagos fátyolt, mely fejünk felett terjed szét, lehetetlen, hogy szívünk a gyönyör édes érzete alatt nagyot ne dobbanjon és elragadtatásunkban fel ne kiáltsunk: „Méltó vagy Urunk Istenünk dicsőséget és tiszteletet és erőt venni, mert te teremtettél mindent” (Jel 4,11);. „szent, szent, szent a seregek Istene, teljes az ég és föld az ő dicsőségével” (Iz 6,3), mert ,,ő teremtett mindent egyenlőképpen”. (Sir 18,11) És ha elgondoljuk, hogy ezt a sok ékességet, a földet füveivel és virágaival, az égboltot nap, hold és csillagaival a mi hasznunk és gyönyörűségünkre teremtette: akkor boldogságunk és örömünk még nagyobb lesz, s a dicséret szavai még inkább lelkünk mélyéből törnek fel.
Úgy van, Isten nem magának, hanem nekünk, a mi számunkra alkotott mindent. Azért semmi nem volt a világon, míg csak az ember teremtését el nem határozta az örök Úr. De amint elhatározta ezt, előbb alkotta a nagy világot s csak ezután a kis világot (microcosmos), mint a régi bölcsek az embert nevezték. Világos tehát, hogy Istennek a világra semmi szüksége nem volt, mert hisz öröktől fogva az ember teremtéséig anélkül élt. Az ember azonban nem lehetett külvilág nélkül, mert ő maga is anyag lévén, nem nélkülözhette az anyagot. Tehát Isten nem maga, hanem a mi számunkra alkotta a nagy mindenséget ezer csodáival.

Meggondolva már most ezt, arra a gondolatra kellene jönnünk, hogy az ember valami felséges, nemes és tiszta teremtmény, ki érdeménél fogva teljesen méltó Isten e nagy jótéteményére. De, oh sírjatok emberek! mert nincs így. Mi érdemetlen szolgák, bűnös teremtmények vagyunk, kikkel Isten nem érdemüknél fogva bánik kegyesen, hanem csak ingyen, irgalomból.
Már teremtésünk is meggyőzhet alacsony voltunkról. Alkottattunk földből, a föld agyagából, mint a szent könyv mondja. Szennyes föld, piszkos sár adta testünk anyagát. Igaz, hogy a föld még szűz és szeplőtelen volt, még nem undokítá semmi; igaz, hogy a Teremtő szentséges keze még tisztábbá tevé, de azért mégis csak föld volt az, jelképe az alacsonyságnak. Tehát már ezen származásunk tudata eloszlathatja minden büszkeségünket, mert ez bizony csekélységünk és nyomorult voltunk mellett tanúskodik. De arról tesz tanúságot megsemmisülésünk is. Amint por és föld voltunk, úgy ismét por és föld leszünk. A halál visszafektet bennünket oda, ahonnét felkeltünk, a földbe. „Egyszerre elfogy minden test és az ember ismét hamuvá lesz” (Jób 34,15), mondja a türelem szent pátriárkája, Jób. Igen, mert „az ember rothadás és az ember fia féreg.” (Jób 25,6)
„Por vagy és porrá leszesz” (1 Móz 2,19), így szólott az Úr Ádámhoz. Kevélykedjél hát te ember, ha képes vagy erre. Kevélykedjél csak, hisz van okod rá, mert por vagy és ismét csak por leszesz. Ah, szerencsétlen halandók! hát nektek nem jut az eszetekbe? hát nem tudjátok-e, mily nyomorultak vagytok? Miként lehet kevély léptekkel, felemelt fővel járnunk, holott csak hitvány por vagyunk és semmi más, csak hitvány por leszünk és semmi más? Vagy talán azt hiszed, oh ember! hogy több vagy mint a fűszál, mint a rét virága? Az elhervad, de elhervadsz te is; az porrá lesz, de porrá lész te is. Mivel vagy tehát különb a fűszálnál? Sőt úgy látszik, hogy az túlszárnyal téged; úgy látszik, mintha a Teremtő kegyesebb lett volna iránta, mint irántad, mert annak hervadása jó illat között megy végbe, míg a te feloszlásod oly kiállhatatlan bűzt terjeszt, hogy sokszor legjobb barátaid, fiaid és leányaid undorodnak tőled és kívánják, vajha már ne undokítanád a ház környékét. Tehát csakugyan „minden ember por és hamu” (Sir 17,31), mert „az emberek mindnyájan sárból és földből vannak, melyből Ádám teremtetett” (Sir 33,10), és így sár és föld lesznek mindnyájan. De ha ez így van, ha az élet előtt por voltál és por leendesz az élet után is, mondd: nem végtelenül nyomorult, nem végtelenül alacsony, törpe és hitvány teremtmény vagy-e?

„Van lelkem, halhatatlan lelkem – így beszélsz talán; ez megnemesíti a sarat, fölemeli a port és minden teremtmény fölé helyezi. E lélek az én büszkeségem.” Igaz, lélekkel meg vagy áldva édes Atyámfia! mert az Isten alkotá az embert „a föld agyagából és orcára lehelé az élet leheletét.” (1 Móz 2,7) E lehelet adott életet az agyagnak, mert lélek volt az. Így lehelt Isten láthatatlan módon reánk is, mindnyájunkra, anyánk méhében, hogy élet szálljon belénk. Kétségkívül a lélek megsemmisítheti a testet, valamint a kovász a tésztát megsavanyítja. A kertészek a vad csemetébe, ha egy nemes magot oltanak, a kis magocska az egész fát nemessé teszi. De nem példanélküli eset, hogy néha mindegyik kivész, elszárad: szintígy gyakran a lélek sem fejtheti ki nemesítő hatását, hanem maga is megromlik. És tudjátok, mi a lélek gyilkosa? a bűn. Ez rabolja meg életétől, „akik bűnt cselekszenek és hamisságot, ellenségei lelküknek”. (Tób 12,10)
Oh, ti bűnösök! értsétek meg ezt. Ha az Isten törvényeit megvetitek: ellenségei vagytok lelketeknek; ha gonoszságokat visztek véghez: ellenségei vagytok lelketeknek; ha nem igyekeztek a vétektől szabadulni, egész bensőtökben megtisztulni és megjavulni: ellenségei vagytok lelketeknek. És mily sors vár még reátok? Megtudhatjátok szent Dávidtól, ki sírva mondogatta, hogy „a bűnösök elvesznek”. (Zsolt 11,20)
Nem félsz-e tehát bűnös atyámfia, tudva a kinyilatkoztatást? Nem reszketsz-e ha meggondolod, hogy a bűnösök elvesznek, hogy az Úr „a bűnösökre tőröket hullat”. (Zsolt 11,7) Lehetsz-e kevély halhatatlan lelkedre is? Ah, nem, arra sem, mert ártatlansága ékes koronáját a szenvedélyek vihara lesodorta a porba, és a gonoszság vaspörölye összetöré azt. Bár az istenséggel rokon a lélek, de azért nem véthet meg az sem az elbukástól. Tehát egészen méltatlanok és érdem nélküli vagyunk, akár testünket tekintsük, akár lelkünkre gondoljunk, akár alkotásunk alacsonyságát, akár feloszlásunk undokságát vegyük is figyelembe.
E csekély voltunkat forgatta elméjében szent Pál is, midőn kicsinylőleg így sóhajtott fel: „Oh ember, ki vagy te?” (Róm 9,20) Bizony ki és mi vagy te ember, ha nem por és hamu, ha nem sár és föld, ha nem rothadás és féreg, ki víz gyanánt iszod a gonoszságot? (Jób 15,16) Nem vakság, együgyűség és gonoszság-e tehát büszkélkedésünk, midőn ily hitvány férgek, ily semmik vagyunk?

Vagy talán azt mondod, nekem vétkem nincs; lelkem tiszta és szenny nélküli, mint a napsugár és virág kelyhe, mert teljes életemben kerültem a bűnt és futottam minden gonosztól! – Oh szerencsétlen ember! te önmagodat csalod. Isten szerinti férfi volt szent Dávid, és mégis ment volt-e a bűntől? vajon nem esett-e el? Szent Pál nem a legbuzgóbb apostol volt-e? és nem kiáltott-e fel mégis: „Én testi vagyok, rabszolgája a bűnnek.” (Róm 7,14) Szent Jánost nem szerette-e különösen az Úr Jézus ártatlanságáért? És mégis így ír: „Ha azt mondjuk, hogy nincs vétkünk, magunkat csaljuk meg és igazság bennünk nincsen.” (1 Jn 1,8) S mit mondasz te, Szentlélek Úristen? „Hétszer esik el az igaz” (Péld 24,16), így szól ő.
Ha tehát „nincs igaz ember a földön” (Préd 7,21), mert még a legigazabb is hétszer esik el: miként emelheted fejedet oly magasra?' miként tarthatod tisztának magad? Ki az, ki az Isten törvényének ösvényén oly szilárdan áll, hogy nem bukhatnék el? Ki az, ki mindig hű volt a törvényekhez és azoktól soha nem távozott? „Ki mondhatja, tiszta az én szívem és tiszta vagyok a bűntől” (Péld 20,9), miután oly szent emberek, az Istennek legjobb gyermekei, az anyaszentegyház legnagyobb dicsőségei siránkozva ismerik el vétkes voltukat? Oh! ne mondjátok tehát, hogy bűnmentesek vagytok; ne mondjátok, hogy szenny nem tapad lelketekhez, hanem alázatos szívvel rebegjétek a szent próféta után: „Vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, gonoszul viseltük magunkat, Urunk Istenünk, minden igazságod ellen.” (Baruk 2,12) Mondjuk ezt mindnyájan kegyes keresztények! mert mindnyájan vétkeztünk, mindnyájan a bűnök tengerében úszunk.

De hátha csakugyan úgy van, hogy lelkünk jelenleg tiszta, misem szeplősíti azt, mert talán épp most keltünk fel a gyóntató széktől, hol bűneink sokaságát leraktuk Isten helynöke előtt, fájdalmainkra csak most kértünk irt, s néhány pillanat előtt nyertük csak meg a feloldozást? Talán még fakadoznak szemeinkből a bánat könnyei s arcunk még nedves azoktól a cseppektől? De hát a mi érdemünk-e, ha most csakugyan tiszták és ártatlanok vagyunk? Oh! az Isten kegye, az Isten kegye ez, kegyes keresztények! Őneki kell köszönnünk, hogy bűneinkből kitisztulhatánk, mert ő megtehette volna, hogy megigazulásunk előtt ujjával érint és mi bűneinkben veszünk el. Vagy talán nem szakíthatta volna meg életed fonalát, mielőtt e templom küszöbét átlépted? nem zárhatta volna-e le ajkaidat örökre bűneid elszámlálása előtt? Oh! bizonyára megtehette volna, de nem tevé, mert könyörülettel viseltetik irányodban, mert sajnál téged, mivelhogy szeret.

Az Isten szeret téged, oh ember!
Szeret az Isten, ki a viharok kormányrúdját tartja kezében, ki beszél a mennydörgés iszonyú morajában, ki mindenhatóságát a villámok vakit lángbetűivel írja az égboltozatra, ki haragja idején megrengeti a föld sarkait, hogy városok omlanak porba és hullámok csapnak ki medreikből. És ez a nagy, felséges, hatalmas Isten téged, oh ember! szeret, minden érdemetlenséged dacára is szeret. Oly kegyelem ez, melyet mivel sem lehet összehasonlítani. Oh! miért nem szólhatok a menydörgés hangján; miért nem emelhetem fel szavamat, hogy a nagy világ meghallja; miért nem kiálthatom minden ember fülébe, hogy az Isten szeret téged? Az Isten szeret, kivétel nélkül mindenkit szeret. Oh! ő mindenkit szeret. Ti gyermekek, ti ifjak, ti szüzek, ti házasok, ti özvegyek, ti deres fürtű aggastyánok! az Isten mindnyájatokat szeret. Igen, szeretetének sugarait senkitől nem vonja meg, valamint a nap válogatás nélkül kiönti fényét a rózsára és tövisre, a virágra és a gyomra.
De hát ne dicsőítsük-e az Isten e végnélküli szeretetét? Ne magasztaljuk-e szívünk mélyéből jóságos voltát? És mennyire szeret bennünket az Isten! Vajon nem halmoz-e el jótéteményeivel? nem adja-e áldását kezünk munkájára? nem ad-e egészséget és erőt? nem rakja-e fel asztalainkra a napi kenyeret? nem terheli-e meg fáink ágait jóízű gyümölccsel? nem lát-e el a szükséges ruházattal és lakóhellyel? Helyesen mondja tehát a szentírás, hogy „Isten a földre tekintett és betöltötte azt javaival”. (Sir 16,30) Sőt gyönyörködtetésünkre, kihímezte a földet a virágok ékes csillagaival, és az eget a csillagok sugárzó virágaival? „Tekints az égre, földre és mindenekre, amik azokban vannak és értsd meg, hogy az Isten semmiből teremtette azokat” (2 Mak 7,29) és a te számodra, oh ember! Mert szeret téged.

De az Isten szeretetének nem ez a legnagyobb bizonyítéka, oh nem! Szívének irgalmát, irántunk való forró szeretetét másként is kimutatta. Oh! figyelj most ég, nyisd fel füledet föld, mert egy titkot mondok, mely örökre imádatunk bámult tárgya leend. Az Isten egyszülött Fiát adta az emberiségért! Saját édes gyermekét küldötte el, hogy itt vérét a legborzalmasabb kínok között kiöntse és meghaljon, csak hogy mi ne szenvedjünk kínokat és halált örökre. Hát nem a legnagyobb szeretetnek jele-e az? Isten elhagyja dicsőségét, leszáll az égből, itt nyomorog, szenved, végül meghal iszonyú gyötrelmek közepett, hogy az embert, háládatlan teremtményét, ki hozzá csak egy porszem, egy csúszó-mászó féreg, egy lehelet, egy semmi, megmentse az örök kárhozat veszélyéből. Oh Isten! mivel mérjem meg e szeretet tengerét, s hogyan beszéljem el határtalanságát? Te szeretsz bennünket oly szeretettel, melyre teljesen méltatlanok vagyunk, drága kincseit mennyei szeretetednek oly pazarul szórod közénk, hogy rideg szívünk szégyenében lángol.

Hogy Isten e határtalan szeretetét festeni megkíséreljem, te hozzád fordulok, keresztény anya! A Mindenható talán megáldott gyermekekkel, kik jók, szófogadók, engedelmesek, azon vannak, hogy minden alkalommal örömet szerezzenek neked s ha látják, hogy arcodon a fájdalom kinyomata ül, hogy te keseregsz és könnyeid patakként csurognak, az ő örömük is megszakad, az ő szívük is megtelik fájdalommal. Oh! ha ilyen jó gyermekeitek vannak, vajon nem szeretitek-e őket? nem kívánjátok-e reájuk a mennyország minden áldását? s nem adtok-e könnyes szemmel hálát az Istennek, hogy ilyen jó gyermekekkel áldott meg? Oh! bizonyára, ti fölemelitek karjaitokat az ég felé és szívetek mélyéből imádjátok gyermekeitekért a nagyhatalmú Alkotót. Ha már most e gyermekeket veszély fenyegetné, nem védenétek-e őket? Ha fájdalmas betegség az ágyra vetné, ha iszonyú kínok gyötörnék, vajon nem kiáltoznátok-e velük együtt? nem sírnátok-e ti is? nem virrasztanátok álmatlanul ágyaik mellett, lesve minden óhajukat, várva kívánságaikat? és ha a kérlelhetetlen halál akarná fagyos csókját homlokukra illeszteni: vajon nem szívesen halnátok-e meg édes gyermekeitek helyett? Oh igen, mert szeretitek őket, szeretitek jobban, mint a világ minden kincsét, jobban mint szemetek világát, jobban mint élteteket. Hátha valaki gyermekeiteket kérné, ha azért könyörögne előttetek, hogy áldozzatok fel közölök egyet őérette; ha egy ismerőstök, jó barátotok, jótevőtök, rokonotok így szólna: nekem meg kell halnom, el kell vesznem, ha nem könyörültök rajtam! Oh! adjatok egyet gyermekeitek közül, aki az általam elkövetett gonoszságot, magára vállalván, engem a biztos haláltól megszabadítson. Vajon mit szólnátok az így esengőhöz? Ti bizonyára azt mondanátok neki: szerencsétlen ember! szívünkből sajnálunk, de azt ne kívánd, azt nem kívánhatod, hogy kedves gyermekünket áldozzuk fel érted.

És az Isten megtette azt! Ő feláldozta fiát érettünk, kik nem vagyunk rokonai, jó barátai, jótevői, hanem bűnös teremtményei. Pedig nem volt több gyermeke Jézuson kívül, és ez egyet is odaadta a mi váltságunkra. Oh egek! mily szeretet ez! Isten, a te szerelmed végnélküli és nincs határa annak! Valóban jól mondja az apostol, hogy „szeretet vagy te”, mert ily áldozatot csak maga a szeretet hozhat. A te szívedhez szólok anya, kit egyetlen gyermekkel áldott meg az ég s az néked örömed, boldogságod, mindened volt, de kit aztán megszeretett az Isten s magához emelte az égbe. Mondd, mit érzett szíved, midőn egyetlen fiad hűlt tetemeire borultál, midőn félholtan vánszorogtál koporsója után a temetőbe, midőn ott a hideg hantok eltakarták szemeid elől? Nem szenvedtél-e iszonyú gyötrelmet? nem gondoltad-e, hogy szíved szakad meg a fájdalom súlya alatt? Lásd a mennyei Atya százszor jobban szerette egyszülött Fiát, mint te szeretted gyermekedet és ő mégis feláldozta azt. Feláldozta, hogy mi éljünk, hogy mi el ne vesszünk mindörökké. Nem kell-e az Isten e határnélküli szeretete fölött dicsénekekre olvadnunk, örömkönnyekre fakadnunk? nem kell-e imádattal borulnunk le, e fölséges szeretet előtt, és magasztalnunk annak forrását, az Istent?

De hogyan fogjuk leginkább magasztalni Istent? Úgy, ha nem leszünk háladatlanok iránta s nagy szeretetét viszonozzuk. Keresztény lélek! lehetnél-e annyira romlott, hogy ne szeretnéd őt a legfőbb szeretettel, ki szeretetből oly nagy jótéteményben részesített? Oh! iszonyú sors vár akkor reád, „mert aki nem szeret, halálban marad”. (1 Jn 3,14) Hisz ha a kősziklának szíve volna, nagyot dobbanna az isteni szeretettől, és te ember, te nem szereted őt? Oh, sirassuk, sirassuk az ily szerencsétlent. Oh, bár a mi szívünket is azon lángoló érzelem hevítené, mely szent Pálét hevítette, ki elragadtatásában így kiáltott fel: „Semmi teremtmény sem szakaszthat el engem Isten szeretetétől.” (Róm 8,9) Oh, bár úgy szeretnők Istent, mint szent Ágoston, ki így áradozott.: Úr Isten, úgy szeretlek, hogy ha én volnék Isten és te Ágoston, én szeretnék Ágoston lenni, hogy te Isten légy. Oh mily csodálatos szeretet ez egy ember szívében! Mért nem ég e nagy szeretet a mi szívünkben is? mért nem szeretjük ily forrón, ily igazán az Istent mi is? Aki nem szeret, halálban marad.

„Aki nem szeret, halálban marad.” Emlékezetes szavak. Méltók, hogy szívünkbe véssük és soha ne tévesszük szem elől. Az Isten minden méltatlanságunk mellett is szeret bennünket, még pedig oly égőn, hogy egyetlen Fiát is feláldozta üdvösségünkért. A hála is kötelez, hogy e nagy jótéteményt tőlünk kitelhetőleg viszonozzuk. Szeressük tehát mi is szívünk mélyéből Istent, szeressük mindenek felett, szeressük azzal a szeplőtelen önzésnélküli szerelemmel, mellyel szerették a szentek; mert aki folyton szereti őt, ki szeretetében megmarad, az Istenben marad és Isten őbenne. Amen.
F. T.- (törölt) 2009.06.11 14:14:27
Nem tudom, ismeritek-e a régi egyházi lózungot: extra ecclesiam nulla salus! Diadalmas formula, nem?! De vajon igaz? Szerencsére egyre kevesebben gondolják így – és ez így van az egyházon belül is! Tudtátok ezt, Kedves Ateisták (Agnosztikusok/ Keresők/Még-Csak-Nem-Is-Keresők…..
F. T.- (törölt) 2009.06.10 15:09:18
w No pasaran 2009.06.09 17:50:00
EP-választás, III. rész - MSZP Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Gyurcsány Ferenc, Ősz 27,1 Ez eddig reménytelien hangzik, a 18 százaléka majdnem…..
Viktor bácsi! Matekozzunk!Az emberek 36,29%-a szavazott.A megjelentek 56,37%-a szavazott a Fidesz-KDNP közös listájára.Ez számításaim szerint ~20,46% os támogatottság, megosztva a Fidesz és a KDNP között, vagyis a tényleges Fidesz szavazatok száma még ennél is…..
F. T.- (törölt) 2009.06.09 19:56:12
@maxt:
"Én nem fenyegettem, csak kértem."

Pedig elég konkrét dilemma elé állítottál: "...vagy szedd ki a linket, vagy ne kommentelj ezen a blogon." Ez azért nem járja.

"A "c" típus mindent elmond, és bár racionálisan szinte lehetetlen fogást találni a dolgon, mindenki pontosan tudja mire utal a film. Nyilván ez volt a cél és nyilván jogtalan emiatt megsértődni."

Igen, tényleg a cigányság demográfiai robbanásáról van benne szó, és ez volt a cél. De én nem azt nehezményeztem, hogy felismerted, hogy miről van benne szó, hanem, hogy:

???MIÓTA CIGÁNYOZÁS A CIGÁNYOK DEMOGRÁFIAI MUTATÓIT KUTATNI???

Cigányokról írni, beszélni = cigányozás?

"még mindig gyűlölöm a moderálást, mert ugyanúgy a szólásszabadság korlátozását látom benne, mint a jobboldal, de van egy - egyébként teljesen szubjektív - határ, ami fölött kénytelen vagyok megtenni... Előre is köszönöm, hogy nem éltek vissza ezzel..."

Ez attól még egy szadis tempó volt.
Igen, elismerem a szólásszabadságot, DE... ezt meg azt, meg amazt be kell tiltani... Innentől meg elrelativizálódik az egész.
Egész egyszerűen arról van szó, hogy míg az egyik vélemény előre dicséretesnek van beállítva, a másikat valami állítólagos szalonképtelenség címén (amit soha, senki nem tud normálisan megindokolni) eltapossák, lehurrogják, letiltják.

Ajánlott olvasmány:
A modern boszorkányper. Rasszizmus: a vád, ami ellen nem lehet védekezni
konzervativok.blogspot.com/2009/06/modern-boszorkanyper-rasszizmus-vad-ami.html
F. T.- (törölt) 2009.06.09 20:03:55
@maxt:
Nomeg választ adhatnál emellett arra is, hogy moderátortársad - aki egyébként teljesen egyenes módon cenzúrával fenyegetett meg - miért mondta azt a videóra, hogy "gusztustalan és lélegzetelállítóan ostoba"?

Ha valami a cigányokról szól, akkor az ipso facto "cigányozás", "gusztustalan" és "ostoba"?
Komolyan ennyire csőlátásúak vagytok?
F. T.- (törölt) 2009.06.09 20:10:43
@Nils. H:
"Mindig önfeledten mosolygok, amikor a külön fajról beszélő, poloskázó, patkányozó Prohászkáról kiderül, hogy áááá, nem is volt antiszemita."

Inkább olvasd el, kérlek, az idézettt könyvet:
www.piar.hu/pazmany/k488.htm

"A helyzet FT által felvázolthoz képest éppen fordítva van. Jön a zsidózás-cigányozás, és utána kikérik maguknak a kirekesztőt (stb.).... Unalmas."

Nem, itt a probléma azzal van, hogy nem értem, hogy attól, hogy a videó a cigányokról (is) szól, miért lenne kirekesztő cigányozás. Meg tudnád nekem magyarázni?
Ha valaki azt gondolná, hogy Franciaország nemzeti mottóját önkényesen buzerálom, annak elárulom, hogy csak bizonyos hagyományokat követek. Mindannyian tudjuk, hogy a mottó  eredete visszamegy egy forradalomra (1789), hivatalos mottóvá azonban csak a Harmadik…..
Hamarosan megváltozik a mise egyik legfontosabb imaszövege. Az eucharisztikus imában: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik” lesz. Azaz az eddig használt „mindenkiért” szó helyett a „sokakért” fog szerepelni. „Ennek használata 2009. Pünkösd ünnepétől kötelező” - írja a püspöki kar papokhoz szóló…..
Mi történt a szabad demokraták szövetségével? Mi lett azzal a rendszerváltó párttal, amelyik 1990-ben a négyigenes népszavazást még magabiztosan megnyerte, majd az akkori parlamenti választások során alig pár ezer szavazattal maradt alul a naftalinszagú MDF-fel szemben.…..
rea meneh Ki tehet a Jobbikról? 2009.06.09 01:00:00
 „Úristen, de ciki!”, „nem tudom elhinni”, „szégyen magyarnak lenni!”. Ilyesmiket küldözgetnek egymásnak a fészbukon meg sms-ben meg mindenfelé azok, akik most meglepődtek.Pedig sok csodálkoznivaló nincs. Ha a kormánypártnak és főleg külső…..
F. T.- (törölt) 2009.06.09 14:50:50
@Legelő Őse:
"dehogy szarjuk le - a holokauszt tagadás, és a cionistázás, a rohadt cigány orkozás szerintem nem eu konform...szerinted az? - forrás kuruc.info"

Értem, tehát nem az érdemi mondanivaló számít, hanem, hogy mit szól a hatalmas külföld. Igazi szolgalelkű mentalitás.
Ennyi erővel nem tudom mi a francnak magyar szuverenitás, nyugodtan hozzácsatolhatnának minket Hollandiához, elvégre úgyis csak olyan politikai irányzatnak szabad kormányzati pozícióba kerülni, ami az ő szájuk ízének megfelel, amit kineveztek eu konformnak.
Régóta gondoltuk, és fogalmazgattuk magunkban, mi lehet ennek a következménye. Erre még nagyobb meglepetés kopogtat be. A magyar politikai élet ritkán produkál meglepetéseket, de ha igen az általában nagyot szokott ütni. Így volt ez 1994-ben, amikor az MSZP abszolút többséget…..
F. T.- (törölt) 2009.06.08 19:26:35
@Lord_Valdez:
Én inkább csak úgy mondanám, hogy kicsinyes, övön aluli és tahóság, és legfőképp érvelési hiba (reductio ad hitlerum, argumentum ad hominem stb.)
F. T.- (törölt) 2009.06.09 14:24:50
@Shenpen:
"- történelmileg műveletlenek (rosszul látják egy csomó dolog okát)"

Őszintén: ebben az országban melyik párt értelmezi helyesen a történelem menetét?

"- kossuthisták (ebben sok minden benne van, és a legtöbb igen negatív)"

Okos, egy tisztes ultrakonzi az ilyentől fintorog, DE! Ebben az országban mélyen bele van verve a népbe a Kossuth-kultusz, a 48azás (amivel ter. nem értek egyet), ezt felróni a Jobbiknak kicsit igazságtalan. Mentségükre legyen szólva Kossuthot nem úgy értelmezik, mint az szdsz (Kossuth liberális volt, ő rulz, tehát legyen buziházasság), hanem a nemzeti büszkeség jegyében értelmezik (amire szerintem nagy szükség van ebben a kozmopolita mocsárban). Ja és teszem hozzá: ők az egyetlen párt, amelyik felvállalja Horthy Miklós örökségét, és foglalkozik a Szentkorona-tannal (mégha sokszor hülye szinten is, de legalább foglalkozik [vö. Gusztos]).

"- erősen balos elemek vannak a gondolkodásmódjukban (túl sok a szocialistoid elem)"

Hát akkor kapitalistán értelmezzük, hogy miért: erre van piaci igény. Orbán balos retorikáját szerintem ne elemezzük, megjegyzem szerintem ez csak duma, nyilvánvalóan csak a lelki szegény hívek kedvéért megy az ökölrázás a multik ellen, nem kell komolyan venni, ez amolyan brand.

"- ideológusok (normális patriotizmus helyett ideológiává emelt nacionalizmus), az ideológusokra jellemző egyoldalúsággal, kalapácsom-van-és-mindent-szögnek-nézek dologgal"

Ez igaz, de inkább legyen kicsit nacionalista (és nativista), mint ilyen kisebbségbabusgató kozmopolita szar, mint az SZDSZ. :) Majd kinövik, és kiforr ebből valami - megjegyzem a Fideszből soha nem fog kiforrni semmi konzi szempontból komolyan vehető dolog.
Megjegyzem egyik szélsőségre (az elvtelenségre) jött ellensúlyként egy ideológusabb vonal, majd kialakul ebből a szintézis.
Megjegyzem: szerintem még mindig jobb ha kicsit ideológusok (és a legközelebb járnak az Igazsághoz a pártok között), mintha elvtelen, gerinctelen puhatestűek lennének, mint a mostani elit.

"- sokkal többször kínálnak az embereknek indulatokra levezetési lehetőséget, mint megoldásokat, és vajon ez-e a politika feladata? mert szerintem erre a rockkoncert való"

Ez olyan gusztospetis volt. Tény, hogy van egy ilyen rétege is a bázisnak, de kérem: na és? Az MSZP kommunista párt lett azért, mert a szavazótáboruk tele van kádárnosztalgiás nénikékkel?
Egyébként szerintem ezek az állapotok joggal nyitják ki az ember zsebébena bicskát, még akkor is ha nem értek egyet az indulati politizálással.
Nomeg még mindig jobb indulatból az Igazság környékén járni, mint megfontoltan rombolni az országot (ld. ballib).
F. T.- (törölt) 2009.06.09 14:27:26
@Shenpen:
Őőő... én nem tudom, hogy az országot a szakadék felé bőszen tologató ballib elit milyen etnikai összetételű, és nem is kívánok feltételezésekbe bocsátkozni, de remélem nem azért mondta, hogy magyarok mert a francia típusú (politikai) nemzetfelfogást vallja, amelynek értelmében milyen magyar állampolgár az magyar és kész?

Megjegyzem: ne tessék csomagokban gondolkodni, és berakni engem a kocsmában zsidózó alakokra.
EP-választás, II. rész – SZDSZ és MDF Mikor kiszívta már szegény csontom velőjét, s arcához lankatag hajoltam én előrébb egy csókot nyomni rá: nem láttam semmi mást, csak izzadt bőrcsomót és tele rothadást. Bezártam szemem nagy hideg borzadályban, s amint az eleven…..
F. T.- (törölt) 2009.06.08 23:08:45
„A XXI. század elején az európai szocialista pártok mintha pontosan ezt csinálnák: új népet választanak. A hidegháború után valószínűleg az volt a baloldali pártok legravaszabb húzása, hogy multikulturális bevándorlást támogató pártokká váltak és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mitöbb, még azt is elérték, hogy az ellenzéket rasszistának, bigottnak, szélsőségesnek tekintsék. A baloldaliak és a muszlim bevándorlók között egy új, kényelmes szövetség kezd kialakulni Európában. Az alku úgy néz ki, hogy a baloldali pártok új klienseket, vagyis szavazókat kapnak, ezért cserébe támogatják és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határaikat az új muszlim bevándorlók előtt. Mint ahogy egy muszlim mondta, "azért a szocialistákra szavazok, mivel több pénzt kapok tőlük". A baloldal alapjában véve egy új népet választ, lecseréli a már létezőt egy olyanra, amelyik jobban rokonszenvez az irányelveikkel.

Természetesen ebben semmi új nincs, úgy vesznek szavazatokat és "klienseket", hogy megígérik nekik, majd hozzáférhetnek mások pénzéhez. Végülis ez a baloldaliság alapja. Végzetes hibája a demokratikusnak nevezett rendszernek, hogy a demokrácia továbbra is működött a stabil nemzetállamok határain belül. Ez a hiba persze kezd nagyon veszélyessé válni, amikor masszív immigrációval kombinálják, amikor bizonyos politikai pártok egész egyszerűen más országokból importálnak embereket, időnként olyanokat, akik ellenségesen viselkednek. Mindezt azért, hogy rövidtávon feltornázzák a támogatottságukat a választásokon. Ez idővel haragot fog kiváltani az eredeti lakosságból, akiket ezáltal arra kényszerítenek, hogy a saját gyarmatosításukat finanszírozzák. Európa szemszögéből nézve a muzulmán bevándorlás a demokráciát egy saját magát legyőző rendszerré fogja átalakítani, ami idővel össze fog omlani, mivel az eredeti európaiak úgy fogják érezni, a demokrácia már nem szolgálja az érdekeiket.”
Reckl Amál blogja Hála 2009.06.08 16:31:00
Akármit is mond Pozsgay Imre, a többpártrendszer legnagyobb magyarországi híve (hiszen már több pártot is megjárt a kedélyes reformkommunista), a hálának mégiscsak a politikai kategóriának kell lennie.A Jobbik sikere ugyanis sok-sok a párttól független ember együttes segítsége…..
F. T.- (törölt) 2009.06.08 21:25:27
@changebug:
Igazad van, de ezzel a tempóval én is nevezhetlek téged egy primkó fasisztázó fasznak...

Mondjuk azt elmagyarázhatnád nekem, hogy te, mint szélsővadliberális, aki elvileg az ember önmeghatározását tekinti alapnak ("az a magyar, aki annak tartja magát"), akkor miért nem ismered el ezt a Jobbikkal kapcsolatban? Mivelhogy tán csak nem úgy van, hogy aki a kisebbséget kritizálja, az automatikus egy eltaposandó náci.
F. T.- (törölt) 2009.06.08 21:30:58
»Aki individualista, mechanizál és tényleges egyenlőséget akar, az lehet demokrata. Aki azonban kultúrállamot (Kulturstaat) akar, szellem által vezetett államot, nem lehet soha demokrata. Az univerzalista, aki az államot a szellemi élet szervezetének tartja, a leggyümölcsözőbb közösségiesítést akarja, a legjobbak uralmát, nem mindenki egyenlő uralmát, azaz nem a tömeg hatalmát.«

Othmar Spann


«A felség felelősségre nem vonható» ez a demokrata túlzóktól meg nem értett s azért rémképnek festett elv hatalmas erkölcsi erőt is rejt magában; az uralkodót kivonja a párthullámzások s a népszerűségnek magasabb értékeket feláldozó ingadozások veszélyeiből. Viszont ez az elv az egyenes felelősség helyett sokkal egyetemlegesebb erejű felelősségérzet alá helyezi az uralkodót: a monarcha tudja, hogy trónja és háza addig szilárd, amíg legjobb tudása és lelkiismerete szerint, őszintén s odaadóan, népszeszélyektől s pártszempontoktól függetlenül műveli népei boldogulását, szolgálja állama biztos és szilárd fejlődését.

A király és a nemzet közt ezenkívül, legalább ott, ahol örökösödő királyságról van szó, bizonyos megbecsülhetetlen szellemi közösség fejlődik ki, mely a nemzet és király közös jó- és balsorsából fakad. A nemzet a királyra mint önmaga magasabb megszemélyesítőjére tekint fel s benne látja államisága szilárdságának s fényének élő szimbólumát.

Bangha Béla


»A tapasztalat azt mutatja, hogy minden ellenkező igyekezet ellenére az emberi társadalomban a legfontosabb a világfölötti Isten létének elfogadása és egy magasabb túlvilági rendeltetés hite. A transzcendens hit megváltó tartalma nélkül a különböző civilizációk, vagy lassan, vagy gyorsabban, de egymásután elsorvadtak, kiürültek és azután eltűntek.«

»Aki eddig Isten trónjától függetlenül akart magának emberi méltóságot és hatalmat, az mindig lebukott a rabszolgaság színvonalára. Aki meghajolt Isten hatalma és fensége előtt, az emberi méltósággal magasodott mindig. Inkább féltem az embert magától az embertől, mert írva vagyon a Szentírásban: Átkozott, aki emberben bízik.«

»A múltnak tanulságai útmutatói a jövendőnek. Egyént, családot, nemzetet nem engedünk testünktől, lelkünktől idegen gondolatokba beöltöztetni. Ragaszkodunk tépett hazánknak a múltból örökölt, a jövőben híven örzendő, kipróbált nagy történelmi alapjaihoz, s akár titokban, akár nyíltan, ápolni fogjuk fenntartó erőinket.«

Mindszenty József


»Ifjúságom óta egyre azt hallottam, hogy Őfelsége mindenható, magasabb lény, aki elérhetetlen magasságban trónol. Most aztán szemtől szemben fogok vele állani, és ezentúl naponta személyes szolgálatot teszek majd körülötte. Amikor beléptem a dolgozószobájába, Őfelsége, aki tábornoki ruhát viselt, néhány lépést tett felém. Egyetlen más uralkodóval sem találkoztam életemben, aki hasonló mértékben személyesítette meg a »felség« méltóságának igazi fogalmát. Ez a vélemény, mely első kihallgatásom hatása alatt bennem későbben kialakult, sohasem változott meg. Lényéből sugárzott a megkapó méltóság; ez minden alakoskodástól mentesen, mindenkit illő tartózkodásra kényszerített; mégis nyomban éreztem, hogy jóságának és közvetlenségének hatására minden elfogultságom megszűnt. Nagy élmény maradt számomra az a pillanat, amidőn az ősz uralkodó színe előtt állottam. Amint megláttam hajlott alakját, amelyre családi tragédiák és kormányzati gondok súlya nehezedett, a meghatottság és szeretet érzése töltötte be lelkemet, és ez ma [1952] is változatlanul él bennem.

Őfelsége hozzám intézett kérdéseiből megtudtam, hogy származásom és eddigi pályafutásom felöl teljesen tájékozott. Úgy tűnik, mintha még ma is látnám kék szemének jóságos tekintetét, és hallanám hangjának csengését. Kihallgatásom - állva - mintegy tíz percig tartott. Miután Őfelsége elbocsátott, és én hátrálva kijutottam a teremből, az átéltek után lelkesedésemben megfogadtam, hogy a király és császár őfelségét híven szolgálom, és - ha úgy adódnék - életemet is boldogan adnám érte.«

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós I. Ferencz Józsefről
F. T.- (törölt) 2009.06.08 21:32:06
Dr. Padányi Viktor, az 1945 után ausztráliai emigrációba kényszerült nagy magyar történész pedig így ír A nagy tragédia című munkájában: "Jogrendszereink csúcspontja az ember fensége és az emberi élet szentsége, hangyavilágunk modern bölcseletében az ember az egykor csak a királyoknak kijáró személyi fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát, s hovatovább oda jutottunk, hogy egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz, hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra ne érezné feljogosítva önmagát. Ma már nincs szerénység, meghajlás, alázat és jelentéktelenség-tudat (s ha van, azt Freud óta betegségnek tekintik), emberi lények, akiknek szellemi világuk egy-két ezer szó használatán alig terjed túl, akikben a vegetatív léten túlterjedő 'szellemi' színvonalat csupán olcsó divatcikkek viselése és primitív szórakozások hajszolása jelenti, akik a világnak alig érnek többet azoknak a fizikai munkaóráknak effektív összértékénél, ami vegetatív szükségleteik kielégítésén felül az emberiség számára pluszként fennmarad, feljogosítva érzik magukat primitív jelentéktelenségük és a semminél alig több fontosságuk számára ugyanazt követelni, ami egykor csak a legnagyobb, legértékesebb és legfontosabb erőfeszítéseknek járt ki. Az utcalány demokratikusan egyenlőnek, emberi méltóságában azonosnak tekinti magát a tisztes és életét másokért elégető családanyával, a tolvaj és szélhámos szemtelenül emberi jogaira hivatkozik az életének mocskát likvidáló hatósági közegekkel szemben, s az izmait áruba bocsátani nem képes fölösleg nem emberséget és szívet kér és köszön meg, ha kap, hanem követel, mintha Istenen kívül bárki is jogszerűen felelős volna életéért és haláláért. Az emberi irgalom, belátás és együttérzés intézményeiből "panem et circenses" lett, amit mint kijáró jogot követelnek egyre többen, s mindezt annak a tulajdonképpen semmitmondó ténynek az alapján, hogy ők 'emberek'."
Megcsaltalak Pénz, pia, pina 2009.06.07 09:09:00
Szerintetek is minden férfi gyáva és hazug és csak a címben szereplő triumvirátus érdekli őket? Sziasztok!A házasság a jó magyar felfogás szerint a nő és gyerekei számára megaláztatások és sérelmek sorozata.Én ebben nőttem fel mint gyermek és az én házasságom is ilyen…..
F. T.- (törölt) 2009.06.07 13:06:46
FEMINIZMUS ÉS HEROIKUS TRADÍCIÓ

A kvalitás és a differenciáltság a tökéletesség felé, a kvantitás és a forma nélküliség a tökéletlenség felé mutat. Ebből a premisszából kiindulva máris bizonyítást nyer az a tény, miszerint a felmagasztalt nyugati kultúra nem evolúcióként, hanem visszafejlődésként és involúcióként fogható fel.
Mára végre a különböző tragikus események az olcsó optimizmus mítoszainak legtöbbjét lerombolták, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy ennek a látszólagos paradoxonnak az igazságát feltárhassuk. A nyugati világ már évszázadok óta a nivelláció szörnyű elhatalmasodásának van alávetve. A politikában megjelenő formák, a liberalizmustól a demokratizmuson át a bolsevik tömegkultúráig - különálló és már csupán külsőséges jelenségek. Nem csak a kasztok különbségei és a benső minőségek - melyeknek antik tradícióink nagyságukat köszönhetik - lettek aláásva, hanem a jövő ideáljaként is hasonló visszafejlődési folyamat kerül előtérbe: az ember és ember közötti teljes nivellációt a nemek közötti nivelláció követi. A modern világ hanyatlásának oly sok jelensége, és erőteljesen antiarisztokratikus és antihierarchikus törekvései között kialakul a feminizmus, amelynek akut kifejeződése leginkább abban a két országban található, amelyek, mint egy harapófogó két ollója, keletről és nyugatról a mi Európánkat akarják összeroppantani: Oroszországban és Amerikában. A nő bolsevista egyenjogúsítása a férfival szemben - minden szociális, jogi és politikai szempontból - valóban tökéletesen megegyezik azzal az emancipációval, amelyet a nő a feminizmus által, az óceán túlpartján már kivívott magának.
Segítségünkre siet a következő szembeállítás. Hogy világossá tegyük e modern elhajlást, és egyszersmind meghatározzuk azokat az értékeket is, amelyek ismét vissza vezethetnek a normalitáshoz, ahhoz a létszemlélethez fordulunk, amely minden nagy árja kultúrára, főképpen a klasszikus, görög-római, továbbá északi-római világra volt jellemző.
A forma kultusza - a formáé, mint rendező és megkülönböztető törvényé: ez volt ennek a létszemléletnek a középpontja. A világ kozmosz és nem káosz, amennyiben egy tökéletes organizmussal megegyező módon, számos jól differenciált és felcserélhetetlen részből és funkcióból épül fel. Valójában e részek végcélja nem az, hogy az individualitásukat feloldva abba az állapotba kerüljenek vissza, ahol még egyek voltak. A végcél sokkal inkább az, hogy önmaguk legyenek, minél inkább a saját természetüket fejezzék ki, amíg az abszolút individualitást el nem érik, amelyet úgy fogtak fel, mint a mindenség legteljesebb sokféleségének és meghatározottságának előfeltétele. Ezen az úton formálódtak ki a hierarchikus rend alapjai, ami a családban, a 'gens'-ben (nemzetség), a városban és végül magában a birodalomban is jelen volt; a hierarchiáé, amely nem kényszer és elnyomás hatására, hanem spontán módon jött létre, az emberek, nemek és rasszok közötti természetes különbségek elismerése révén.
Magától értetődően egyetlen lény sem csupán az, aminek empirikus közvetlenségében látszik. Ellentétes természetek merülnek fel, és ütköznek össze benne. A keveredettségnek ezt az állapotát tökéletlenségnek tartották; ezen állapot felülmúlása volt az etika, sőt az aszkétika tradícionális célja, egészen azon típusok megvalósításáig, amelyek kizárólag és tökéletesen "ők maguk": körülbelül úgy, mint egy művész által a formátlan anyagból készített élő szobrok. Nos, ami főképpen a nemeket illeti, a férfi és a nő két típusként jelenik meg, és aki férfinak születik, az férfiként, aki nőnek, az nőként kell, hogy tökéletesítse önmagát teljes egészében, testileg és lelkileg, minden összekeveredettség felülmúlásával. Még szellemi téren is külön utat kell járnia a férfinak és a nőnek, amit csupán minden összezavarodottság és ellentmondásosság nélkül szabad elhagyni.
Az általunk normálisnak tartható világban, ahol a teljesen természetes szabadság és az a fajta benső bátorság uralkodott, ami nélkül az élet szennyes és értelmetlen, s amely világban a férfiasságnak lényeges jellegzetessége volt a benső szerénység és uralom, az "önmagában létezés" és az erőből létrejövő tisztaság is - nos e cél felé két nagy út volt kijelölve: a tett (akció) és a szemlélődés (kontempláció) útja. Egyrészt a harcosban vagy hősben másrészt az aszkétában jutott tehát kifejezésre a kétféle tiszta férfiasság. Ezekkel a típusokkal szimmetrikusan a nőiség is kétféle lehet. A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át. A heroizmusnak éppen ez a kettőssége határozza meg azt a különbséget, ami a férfi és a nő tökéletesedésének útja között van. A harcos és az aszkéta önuralmának - amelyek közül az előbbi a tiszta tett által, az utóbbi a férfias elvonultság által határoz meg a maga számára egy az életen túlmutató életet - megfelel a nőben annak a folyamatnak a heroizmusa, ami által magát valakinek teljesen odaadja és ami által valaki más számára létezik, legyen az a férje (ekkor beszélhetünk a szerető-típusról, amely a harcos női megfelelője), vagy a fia (az anya típusa, amely az aszkéta megfelelője). Egy ilyen kapcsolatban a nő saját életének magasabb értelmét, boldogságát és - határhelyzetben - megszabadulását találja meg. A heroizmus e két különválasztott és felcserélhetetlen irányzatának egyre eltökéltebben gyakorolt megvalósítása vagyis a nemek tradícionális és normális törvénye: minden olyasminek az eltávolítása, ami a férfiban nőies és a nőben férfias, egészen addig, amíg tökéletesen meg nem valósul az abszolút nő és az abszolút férfi.
Szükségtelen arra utalnunk, mennyire ellentétben állnak ezek a nézetek azokkal a nivelláló és humanitárius alapelvekkel, amelyek az utóbbi időben a morál, a jog, a társadalmi rend, sőt a nyugati ember megismerésének és munkálkodásának ideálját is uralták. Ezen alapelvek segítségével határozhatjuk meg a modern feminizmus szellemiségét és arculatát.
Valóban nem gondolható el, hogy az a világ, amely a kasztokat "túlhaladta" és - hogy jakobinus zsargonban fejezzük ki magunkat - minden embernek visszaadta "méltóságát" és "jogait", éppen a nemek közötti helyes viszonyokra vonatkozó érzéket őrizte volna meg. A nő eman-ci-pációjának sorsszerűen követnie kellett a szolgák felszabadítását, és a rend és tradíció nélküliek - azaz az antik párják - dicsőítését. És a lemondást hódításnak tartották.
A szolgaság évszázadai után a nő szabaddá, önállóvá akart válni. A feminizmus azonban nem volt képes arra, hogy a nőnek más személyiséget kölcsönözzön, mint a férfiénak egyszerű utánzatát. Ezáltal az igényei és követelései pusztán maszkként szolgálnak, amely mögé az újfajta nő önmagával szembeni bizalmatlanságát, vagyis azon képességének hiányát rejti, miszerint alkalmatlan az lenni, ami: nő és nem férfi. A feminizmus számára az a premissza szolgál alapul, hogy a nő önmagában nem rendelkezik értékekkel, és csak abban az esetben ér valamit, ha amennyire csak lehet férfivá válik, és a férfi előjogait is igénybe veszi. Ezért a feminizmus a legrosszabb értelemben vett elfajzás szimptómája. És míg a tradicionális etika megkövetelte, hogy a férfi és a nő egyre inkább önmaga legyen, és egyre merészebb képekkel fejezték ki, hogy mitől lesz az egyik férfi, a másik nő, - addig láthatjuk, hogy a "modern" mozgalmak a nivellációra törekednek, egy olyan állapot felé, ami a nemi individuáción és differenciáción valójában nem túl, hanem innen van.
Más oldalról: amit a feminizmus a prakticitás síkján szem előtt tartott, az a bankok, hivatalok, piacok és a modern élet más irányadó centrumai által kitermelt homunkulusz. Épp ezért a feminizmus könnyen bizonyíthatja, hogy a nő is többé-kevésbé ugyanazokkal az intellektuális és praktikus képességekkel rendelkezik, mint amelyekkel az új, önnön árnyékává vált férfi jogait, autonómiáját és "fensőbbségét" indokolja. Más szempontból viszont a férfi nem avatkozott bele a dolgok menetébe, sőt még elő is segítette azokat: a nőt a nyilvános életbe, a hivatalba, az iskolába, a műhelybe és a modern társadalom és kultúra egyéb kártékony területeire kényszerítette. Ezáltal megadta az utolsó nivelláló lökést is.
Abban a világban, ahol a bokszoló, a cowboy és a zsidó bankár a legmagasabb férfiasság megtestesítőjeként tölti be az aszkéta és a harcos helyét, ott a modern materializált ember szellemi elférfiatlanodásában megelevenedni látszik az afroditéi nő ősi fensőbbsége az érte értelmetlen módon dolgozó és az érzékiség által elállatiasodott férfi felett. A másik oldalon: a nemi korrupció és elkeseredés válfajai állnak, amelyeket felületesség kísér, vagy a női típus akár a fizikai jellemzőkig elmenő elfajzása, a nő természetes lehetőségeinek elsorvadása, benső lényének megfulladása. Innen a garçonne típusa: az elférfiasított, sportos, üres, bármilyen önmagán túli benső folyamatra alkalmatlan lány, aki végül alkalmatlan magára a nemiségre is. Hiszen a modern nőben nem csak az anyaság lehetősége, hanem maga a szerelem lehetősége sem ébreszt fel végső soron lényegi érdeklődést, míg ezzel szemben vonzza a szépítkezés, a ruhákkal - vagy a lehető legkevesebb ruhával - való öndíszítgetés, a fizikai tréning, a tánc a tánc kedvéért, és így tovább.
Így aztán könnyű előre látni, hogy ezen az alapon - akár csak materiális szempontból - hová vezet a két nem kapcsolata. A szerelemben, ugyanúgy, mint a mágnesességben és elektromosságban, a teremtő szikra annál nagyobb és élőbb, minél erőteljesebb a polaritás, azaz minél nagyobb a nemek közötti differencia: tehát minél inkább valóban férfi a férfi és valóban nő a nő. Az evolúción átesett és "emancipált" nő világában ezt az erőt a kétszínű pajtáskodás promiszkuitása a sápadt "intellektuális" szimpátiától, vagy az új banális kommunista naturizmustól kaphatja; ez viszont többé már nem az a mély és elementáris értelemben felfogott szerelem, amelyben a régiek kozmikus őserőt ismertek fel.
Ahogyan a szociális egalitarizmus a korábbi férfias és élő - harcos és harcos, vezető és alárendelt közötti - viszonyokat eltörölte, hasonlóképpen fog a feminista egalitarizmus egy egyre inkább ízléstelenül eltorzult világhoz vezetni. Egy effajta világ élcsapata - Oroszország és Amerika - már tanulmányozható, és közvetíti számunkra a legfontosabb figyelmeztető jeleket.
Minden összefügg egymással a hanyatlásban éppúgy, mint az újraszületésben. Ha a modern nő dekadenciájáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy végül is a férfi az, aki ezért a dekadenciáért felelős. Ahogyan a plebsz sohasem tudott volna a szociális és kultúrális élet minden területére betörni, ha a királyok és az arisztokraták valóban alkalmasak lettek volna kezükben tartani a kardot és a jogart, úgy egy valódi férfiak által vezetett társadalomban sem tudta és nem is akarta volna a nő a mai feminista elfajzás útját választani. Ezért a valódi reakciónak kevéssé a nő mint inkább a férfi ellen kellene irányulnia. Nem lehet elvárni, hogy a nő ismét hű legyen a természetéhez, amíg a férfi csupán önnön torzképét ismeri és magasztalja. Minden külső látszat ellenére, a nemiség csak a szellemi síkokon valódi és feltétlen. A modern ember tradicionális értelemben vett reintegrációja - az arisztokratikus fensőbbség, az aszkétai és harcosi méltóság és a dór-árja tisztaság értelmében - egyet jelent a férfi önmagával létesített reintegrációjával. Ha mindezt csupán egy elit réteg hajtja végre, ez a reintegráció akkor is elengedhetetlen feltétele lesz a politikai újraépítésnek, - de nem csupán ennek, hanem a nemek közötti helyes viszonyok helyreállításának, a feminista tévtanok egy új heroikus stílus nevében történő elhárításának, és a nő természetes lehetőségeihez: a tűzhöz, a fényhez és a megszabadító odaadáshoz történő visszatérésnek is.
F. T.- (törölt) 2009.06.07 14:28:29
"A Nap jobboldali, a Hold baloldali. A politikai jobboldal változatlan erő, a politikai baloldal mindig változó gyengeség. Ha a baloldal egy-egy történelmi földcsuszamláskor hatalomra jut, akkor úgy viselkedik, mint egy emancipált, túlcicomázott, kielégítetlen nő. A jobboldalnak nem kell hatalomra jutni, mert mindig is ott van – néha ugyan elveszíti a férfiasságát, de csak ideiglenesen. A férfiember választott hölgyét a balján kíséri az oltár elé, pedig egész életében a jobbján hordja őt, nemcsak azon megfontolásból, hogy kardját a bal oldalára függeszti, hanem a férfi jobb karja a nő számára erőt, bizalmat és biztonságot is nyújt. Az oltár előtt szíve választottja a szívéhez közelebb eső felén térdel. Természetközeli családokban a nászágy fejrészét szemben az ajtóval, a fal közepére teszik, fölötte a feszület, szentképekkel vagy a koronás címer naiv ábrázolása. Civilizációnak álcázott barbarizmusunkban az ágyat, praktikus okokból, a fal mellé toljuk, megszakítva a tengelyt Teremtő, feszület és az élet áldott bölcsője: az ágy között. A parasztember ágya a földtől nyolcvan centiméter magasan áll, ő nem lefekszik, hanem fölfekszik rá: ez egy folyamatos levitációs állapot. Minél aljasabb korban élünk, annál közelebb kerülünk a talajhoz – ma már ágyra sincs szükségünk, elég a földön egy laticel. Az ágy nem alvásra való használati eszköz, az ágy a hálószoba oltára: a fogantatás, születés, álom és halál égi edénye. Reggelente újra és újra megszületünk, álmaink kuszaságából, holdkáoszából feleszmélünk, mint Finnegan, munkánk gyümölcsével megteremtjük a nap kozmoszát, és az ősz melankolikus hanyatlásával visszabújunk a védett és puha ágyunk anyaméhébe, asszonyunk ölébe. A Hold méhéből jöttünk és mindig oda kívánkozunk vissza, mintha soha nem tudnánk kiheverni azt a sokkot, hogy egyszer ki kellett onnan jönnünk – ebből az álomteli, gondtalan paradicsomból."
Ha a Habsburg Monarchia nem szenved háborús vereséget, s nem omlik össze az ország, akkor nincs Trianon. De az országot a történelmi határai között valószínűleg akkor sem lehetett volna fenntartani, a korábbi - 1914 előtti - viszonyai között pedig egész biztos, hogy nem. Ha a…..
w Távozz, Szentlélek 2009.06.01 06:45:00
Magyarország nem keresztény ország, de a rendszerváltás óta – a két forradalmi ünnepet és a tűzijátékosat kivéve – a pirosbetűsök az egyházi hagyomány szerint alakulnak: karácsony, húsvét, pünkösd. Az első kettő nem okoz zavart, a keresztények megülik a maguk…..
Kényes (hogy ne mondjam: nagyon kényes) témát melegítünk fel mai posztunkban. Egy kétezer éves konteó pár vetületét villantjuk fel, kockáztatva a kiátkoztatást. És elöljáróban azt is elmondjuk, hogy ilyesmiért bizony máglya jár. Azaz járt, úgy 400 évvel ezelőtt, de akkor…..
F. T.- (törölt) 2009.04.20 23:42:18
@Noir23:
"Ők a szentekre nem úgy tekintenek, mint Istenre, hanem mint közbenjáróra. Bár a Bibliában benne van, hogy csak egy közbenjáró van, még pedig Jézus."

www.depositum.hu/szentekhez.html - Imádkozni a szentekhez
F. T.- (törölt) 2009.06.01 18:15:52
Ajánlott olvasmány:

Isten-e Jézus? John Maisel egyik előadásának átdolgozott anyaga

http://maranatha.uw.hu/doc/KiJezus.doc
http://maranatha.uw.hu/kijezus.htm

Kis bevezető hozzá:

"ELŐSZÓ

Ezt az előadást a Moszkvai Állami Egyetem tanári kara és hallgatói számára tartottam a Szovjetunióban 1990-ben. Hallgatóságom nagyrészt ateista, templomba nem járó tanárokból és hallgatókból állt, akiknek nem volt ismeretük a keresztény hitről, sem bibliai tájékozottságuk. Az volt a célom, hogy világossá tegyem Jézus Krisztus személye; állításai és céljai egyedülálló voltát, és érthetően elmagyarázzam, hogyan létesíthet valaki kapcsolatot az igaz, élő Istennel Jézus Krisztuson keresztül. Az előadás eredményeként a hallgatóság nagy része jelezte, hagy szeretne velem imádkozni, és átadta az életét Jézusnak. Mint azt az egyik egyetemi tanár mondta: „Ez az első alkalom, hogy a keresztény hit egyedülállóságának ésszerű magyarázatát hallottam.”

Egy másik, fizika szakos tanár ezt mondta nekem: „Az egyetlen alkalom, amikor valaha is Istenre gondoltam akkor volt, amikor az ateista szemléletű tanári vizsgáimat tettem. Valamilyen ismeretlen okból eljöttem az ön előadására, és most már tudom, hogy csakis Isten töltheti be életem ürességét.” Remélem, hogy ha bőséges életet és megbocsátást keres, meg fogja találni e kis könyv olvasása közben, még akkor is, ha nem ateista, és jár templomba.

Szeretném hálámat kifejezni Jane Prattnek, azért a jó néhány óráért, melyet számítógépe előtt töltött begépelve és újragépelve ezt a magnófelvételről lejegyzett előadást; Jan Rodgernek, Carolyn Prince-nek, Ed és Catherine Headingtonnak szerkesztésbeli szaktudásukért, mellyel segítettek egy szóban elhangzott előadást könyv alakban olvashatóvá tenni.

Isten áldásával

John M. Maisel"
1. Mert segget mosok szarás után.2. Mert voltam már külföldön.3. Mert tudok írni-olvasni.4. Beszélek idegen nyelveket.5. Késsel és villával eszem.6. A nyálamat nem kifelé, hanem a nyelőcsövön át vezetem el.7. Nem szoktam megenni az orrváladékomat.8. Két lábon, felegyenesedve…..
F. T.- (törölt) 2009.06.01 14:30:18
@Madnezz:
"Ezek a Jobbikosok... azt hajtogatják, ők nem antiszemiták, csak éppen aki nem ért velük egyet az zsidó... hm!? Hogy is van ez?"

A Jobbik nem antiszemita párt, de attól még a legelvetemültebb ellenségei és támadói - éppen azért mert ők minden hazaszerető megnyilvánulásában fenyegető antiszemitizmust látnak - azok kőkeményen zsidók.
Tudod ahogy Horthy mondta az 1919-es bulitok kapcsán, hogy: azt, hogy a harmincnemtudomhány népbiztosból 29 zsidó, azt nem mi hoztuk létre...
F. T.- (törölt) 2009.06.01 14:40:15
@Nils. H:
""A Jobbik nem antiszemita párt" csak a tagjai, meg a mondanivalója. Voltál már gyűlésen? Elfelejtettél figyelni, vagy mi van?"

Ennyi erővel az MSZP kommunista párt, mert a tagjaik között rengeteg Kádár nosztalgiás öregasszony van. Menny ki egy gyűlésükre és kérdezd meg tőlük, hogy jó volt-e a szocialista rendszer.
F. T.- (törölt) 2009.06.01 14:42:33
@Ferenc Testvér:
Pardon, "menj"-et akartam írni, mielőtt belém tetszik kötni ;)
Egy oldalon ajánlják a JOBBIK-ot, a neonácik kedvenc ruhamárkáját, és a Mein Kampfot. Ez a képernyőkép mindent elmond a kurucról, és a mögöttük álló pártról. Nagyításhoz katt a képre Persze több kérdés is felmerül:Hogy lehet, hogy ez a Mein Kampf-ot dicsőítő cikk már…..
F. T.- (törölt) 2009.06.01 14:15:03
@idelle:
"a meinkapmf ideológiája és szerzője elég látványosan és csúfosan bukott meg. aki arra az ideológiára esküszik, az lúzer. ezt a világon nagyrészt mindenki tudja."

"Mindenki tudja, hogy..." = Argumentum ad populum
Sárdobáló Szabadságkorlátozók 2009.05.30 07:00:00
A gazdasági válság az egész világon háttérbe szoríthatja az emberi jogokat - áll az Amnesty International jelentésében. A jelentés Magyarországot is vizsgálta, melyből kiderül, hogy nem jó a cigányok, a nők és a szexuális kisebbségek helyzete. Kifejezetten pozitívan értékeli…..
Ma reggel a postaládámban színes, nyomtatott üzenetet találtam, mely a Jobbik Magyarországért Mozgalomtól érkezett. Mondanám, hogy egyszerű szórólap volt, de hát megszólított, beszélgetést folytatott le velem. Még azt is előre megmondta, melyik kérdésre mit kell válaszolni.…..
F. T.- (törölt) 2009.05.29 14:55:11
@Terror Dzsoni:
Csak bizonyos pártokban kissé felülprezentáltak az ilyen emberek, talán mert a párt maga erről szól... :)
F. T.- (törölt) 2009.05.29 15:33:38
@Blazzo:
Jó értem, szóval a kisebbségeket TILOS kritizálni, mert különben náci vagy...

Ugyan már...
Valakik folyton kettős mércét alkalmaznak. A strasbourgi bíróság szerint szabad vörös csillagot viselni, de a horogkereszt felszabadításáról nincs szó. Nyugati lapok magyar szélsőjobboldali veszéllyel riogatnak, ám egy szavuk sincs a kommunisták túlélőtechnikái ellen. Néhány…..
F. T.- (törölt) 2009.05.29 13:30:47
@ralf:
"A magyarországi jobboldal alapvetően egy divatjamúlt antiliberális nemzeti hagyományon nyugszik, alig van nyoma a nyugati típusú modern liberális individualista konzervativizmusnak. Annyira így van, hogy az sem biztos, hogy ma egy ilyen szemléletű embert a jobboldalhoz sorolnának."

A jobboldal számára nincs olyan, hogy "divatjamúlt", meg "elavult" meg "reakciós". A jobboldali értékek örökre szólnak, nem úgy mint a ballib elvtársaknál, akik ugye először nacionalisták voltak, aztán kozmopoliták aztán meg internacionlisták.

Mellesleg az individualista, hedonista az nem jobboldali, hanem szdsz-es! Mert egy jobboldali szereti a hazáját és nem a kozmopolita mocsárban fetreng.
F. T.- (törölt) 2009.05.29 13:48:40
@ralf:
"Nemzeti szemszögből a dolog úgy fest, hogy Magyarország (azaz mi, teis és én is) az utolsó pillanatig kitartott a németek oldalán. Ezt nehéz felfogni, hiszen nem szimpatizálunk a nácikkal"

Igen, valóban nehéz felfogni, hogy mi az becsület és hűség. Mi pl. nem olyan ország vagyunk, mint a románok, akik mindkét világháború során gyakorolták az átállás művészetét. Becstelennek, hitszegőnek lenni sajnos kifizetődőbb...