Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Rewan

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.03.07. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Demotivátor Jézus! Kondom! 2010.04.07 08:00:17
Rewan 2010.04.07 08:29:06
Demotivátor Zsebibaba 2010.04.04 06:27:00
Rewan 2010.04.05 14:07:42
Demotivátor Dolgozat 2010.04.02 06:29:00
Rewan 2010.04.02 14:18:42
Demotivátor A nagypapa kedvence 2010.03.27 06:27:00
Rewan 2010.03.31 20:08:39
Demotivátor Terra Incognita 2010.03.29 06:28:00
Rewan 2010.03.31 20:06:18
Palindróma Menekülő foglyok 2009.01.11 00:15:00
Ott vannak mindenhol, de valójában nincsnek ott sehol. Legfeljebb testben. Emberek, akik saját gondolataik foglyaivá válltak, akik nem találják a kiútat, nem találják a kulcsot az áhított boldogsághoz. Pedig mindent megtennének érte,  de mindhiába, csak szenvednek.S választ…..
Rewan 2009.11.17 21:25:28
Azt hiszem, kicsit most bennetek magamra is rálátást nyertem/nyerek.
Dina én 21 vagyok és már arra sem emlékszem, mikor jutott eszembe az, hogy nem vagyok e világra való.

Egy iskolai felmérésen nem rég 20 kérdésre kellet válaszolni a jövőképpel, vágyakkal, álmokkal kapcsolatban - legszívesebben elbőgtem volna magam, alig volt olyan, amire tudtam választ adni, s aztán, a nevelő felolvastatta a csoporttal. Mások olyanokat írtak, amiket el sem tudtam képzelni. Nekem is fel kellett olvasnom - 1. a nevelő leszidott, miért nem töltöttem ki minden pontot, 2. kinevetett a csoport és a nő is, hogy milyen buta kis vágyaim vannak, miért nem kívántam én is, hogy híres egyiptológus legek?!
Azt hiszem valahol elvesztettem valami nagyon nagyon értékeset... csak nem tudom, mi volt az és hol keressem.

Úgy érzem, minden tagom fáj, de nem fizikailag, a lényem sajog. Hangosan nem merek segítségért kiabálni, mert úgyis csak egy újabb csalódás várna tárt karokkal, nevető egyedek... nem kell. Viszont olyan, mintha belűről valami kaparna, felhasítaná a húsom, a szerveim, ki akarna jönni, de amikor már kétségbeesésemben magam tépném ki, visszabújik és hallgat, míg be nem hegednek a sebek, melyeket ütött.
Felkelek, megyek, megyek, elvégzem a feladatom, lefekszek, s közben gondolkodom, ez volna az élet?! Mert ha ez, bizony nekem nem kell, vigye az, aki akarja. Szeretem a szüleimet, sosem követnék el öngyilkosságot, mert az nekik fájdalmat okozna és nem értenék meg, de napra nap vágyom, hogy történjen valami, valaki vessen véget ennek a rémálomnak. Nem érdekel, mennyire fog fájni, meddig tart majd, vagy csúnya maszat leszek- e a boncasztalon, csak legyen már vége!
Nem kíváncsi rám senki, elég az a felület, ami vagyok... a dolog, aki belőlem kitörni kíván, talán én magam vagyok. Nem érdekel senkit és már engem sem érdekel és az sem érdekel, hogy mások nem törődnek vele. Fáj, fáj mindig, hol tompán, hol jobban. S ahogy magamat szemlélem, undorodom. Mi vagyok én?! Önsajnálat, semmi, senki ruhában.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása