Adatok
Dominicus
2 bejegyzést írt és 156 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az eszközök újdonsága és a gondolatok frissessége mellől a taktikai érzék sem hiányozhat. A közvélemény formálásának domináns iránya néhány éve változóban van, a szellemi kezdeményezést a konzervatívok elvették a liberálisoktól, a sokáig uralkodó baloldali szél…..
Az Egyház emberi szinten már az apostoli korban is romlott volt. Amennyiben tiszta volt és makulátlan, azt isteni Jegyesének köszönhette. Isteni Jegyese pedig ugyanaz maradt egész történelme folyamán mindmáig: nem valamiféle kezdeti impulzust adott neki, amely később magára maradva…..
Dominicus
2009.10.13 21:20:33
@Csomorkány:
A modern "biblia-tudmány" jórészt neomodernista, hamis prekoncepciókkal dolgopzik. Ajánlom figyelmébe Kühár Flóris bencés atya vallástörténet és valláslélektan c. munkáit.
A "Bábel" elbeszélés az ún. őskinyilatkloztatás része, minden nép elbeszéléseiben megtalálható. Ez az "ősélmény" a kinyilatkoztatás során a helyi emlékképekbe kódoltan nyilvánult meg Mózes első könyvében.
A modern bibliakritika tele van prekoncepciókkal, és deista előítéletekkel. legyen, de azt ne nevezzük se tudományosnak, se katolikusnak.
Isten képes cosdát tenni, ráadásul a Szentírás szövegei inspiráltak. Azaz Isten az elsődleges szerzőjük. Nem azon kell elmélkedni, koncepciókat építeni, hogy mit akart Izajás mondani, hisz mi az egészet Krisztus fényében, és a Szenthagyomány egészében értelmezzük.
Mikor látott jelenkori bibliatudományi munkában egyházatyát idézve?
A Szent Lélek az Egyházon keresztül magyarázza a Szentírást.
Bábel történte lényegileg (szubsztanciálisan) valós történet, nem "tanmese".
Ezért 100 éve kiközösítés járt volna, s a Biblikus Bizottság döntvényét máig nem vonták vissza, sőt 1948-ban megerősítették, hogy mit kell valós történeti ténynek tekinteni a Biblia első 11 fejezetében.
Logikai csúsztatás van a "nudista" érvrendszerében. Nem szüntette meg evilágon a hármas concupistentiát Krisztus, de mi a "már igen, de még nem" állapotában vagyunk. A liturgia ezt kifejezi, ki kell fejeznie. A keresztség szentsége performatív, nemcsak informatív hitünk szerint, szemben Luther állításával. Azaz belső átalakulás ilyenformán már most elkezdődik.
Az "Éli, Éli..." fölkiáltás az egyik evangéliumban van, am interpretál, de az egyházatyák konszenzusa, hogy héberül mondta. Ezenkívül a mási kevangélium, ahol ez említettetik, az "Eloi, Eloi..." változatot hozza.
"kisebbrendűségi érzés". Ahogy Barsi atya mondaná, nem más ez mint előfeltevéses "pszichologizmus". A "relatív" és nem "abszolút" (ami valóban lehet kompenzáció eredménye) tirglosszalizmus a hagyomány része a Katolikus Egyházban.
Trient németül, Trentino olaszul, Trient latinul.
Én a "Trentó"-t mondtam, magyarosan hagyományosan így van. Ráadásul Trient/Trentino városában a németség mindig csupán relatív többségben volt, a XX. század elején pedig már gyakorlatilag 50%-ban olasz volt.
Trentino-Alto/Adige olasz tartomány déli részén (ahol Trient is fekszik) olasz többség van, északi részén van német nyelvű többség.
Nem állítottam, hogy a latin "elsődleges" szent nyelv (föntebb, első hozzászólásomban olvasható), abban az értelmben mint az héber/arameus, vagy a görög.
De nem kidobható, több szempontból sem, főkébb, mert a legfőbb egyházdoktor (II. Vaticanum szerint is!), Aquinói Szent Tamás és az egész katolikus teológia ezen alapszik.
Ebben a témában a szerzőnek (FIM) megjelent egy írása. Ajánlom olvasásra az itt kibontakozó polémia helyett. ;-)
A modern "biblia-tudmány" jórészt neomodernista, hamis prekoncepciókkal dolgopzik. Ajánlom figyelmébe Kühár Flóris bencés atya vallástörténet és valláslélektan c. munkáit.
A "Bábel" elbeszélés az ún. őskinyilatkloztatás része, minden nép elbeszéléseiben megtalálható. Ez az "ősélmény" a kinyilatkoztatás során a helyi emlékképekbe kódoltan nyilvánult meg Mózes első könyvében.
A modern bibliakritika tele van prekoncepciókkal, és deista előítéletekkel. legyen, de azt ne nevezzük se tudományosnak, se katolikusnak.
Isten képes cosdát tenni, ráadásul a Szentírás szövegei inspiráltak. Azaz Isten az elsődleges szerzőjük. Nem azon kell elmélkedni, koncepciókat építeni, hogy mit akart Izajás mondani, hisz mi az egészet Krisztus fényében, és a Szenthagyomány egészében értelmezzük.
Mikor látott jelenkori bibliatudományi munkában egyházatyát idézve?
A Szent Lélek az Egyházon keresztül magyarázza a Szentírást.
Bábel történte lényegileg (szubsztanciálisan) valós történet, nem "tanmese".
Ezért 100 éve kiközösítés járt volna, s a Biblikus Bizottság döntvényét máig nem vonták vissza, sőt 1948-ban megerősítették, hogy mit kell valós történeti ténynek tekinteni a Biblia első 11 fejezetében.
Logikai csúsztatás van a "nudista" érvrendszerében. Nem szüntette meg evilágon a hármas concupistentiát Krisztus, de mi a "már igen, de még nem" állapotában vagyunk. A liturgia ezt kifejezi, ki kell fejeznie. A keresztség szentsége performatív, nemcsak informatív hitünk szerint, szemben Luther állításával. Azaz belső átalakulás ilyenformán már most elkezdődik.
Az "Éli, Éli..." fölkiáltás az egyik evangéliumban van, am interpretál, de az egyházatyák konszenzusa, hogy héberül mondta. Ezenkívül a mási kevangélium, ahol ez említettetik, az "Eloi, Eloi..." változatot hozza.
"kisebbrendűségi érzés". Ahogy Barsi atya mondaná, nem más ez mint előfeltevéses "pszichologizmus". A "relatív" és nem "abszolút" (ami valóban lehet kompenzáció eredménye) tirglosszalizmus a hagyomány része a Katolikus Egyházban.
Trient németül, Trentino olaszul, Trient latinul.
Én a "Trentó"-t mondtam, magyarosan hagyományosan így van. Ráadásul Trient/Trentino városában a németség mindig csupán relatív többségben volt, a XX. század elején pedig már gyakorlatilag 50%-ban olasz volt.
Trentino-Alto/Adige olasz tartomány déli részén (ahol Trient is fekszik) olasz többség van, északi részén van német nyelvű többség.
Nem állítottam, hogy a latin "elsődleges" szent nyelv (föntebb, első hozzászólásomban olvasható), abban az értelmben mint az héber/arameus, vagy a görög.
De nem kidobható, több szempontból sem, főkébb, mert a legfőbb egyházdoktor (II. Vaticanum szerint is!), Aquinói Szent Tamás és az egész katolikus teológia ezen alapszik.
Ebben a témában a szerzőnek (FIM) megjelent egy írása. Ajánlom olvasásra az itt kibontakozó polémia helyett. ;-)
Dominicus
2009.10.15 07:37:14
@Csomorkány:
1909-es határozat.
Benne van a Denzingerben is.
Manapság nemhogy latin, de semmilyen nyelven jórészt nem születnek komoly teológiai művek. Különben is nem tartják be a Zsinat követelményét, hogy a teológiát Aquinói Szent Tamás "sophia perennis"-ével sajátítsák el, hanem a Jaques Maritain által ideozófusoknak nevezett "filozófusok" metódusait használják szinte mindenütt. A Vulgata mellett Tamás mester Summája feküdt a Trentói Zsinat asztalán.
Ahogy látom, magázódásra váltott át.
Nézze, a modern és a modernista szentírástudomány között óriási a különbség. Elég ha valaki belelapoz egy Szentiványi-féle szentírástudományba.
A Szentírás nem olyan értelemben vett irodlami mű, mint bármely más többi irodalmi mű. Sugalmazott. Ez objektív tény. Ha ettől eltekintünk, akkor egyfajta "nesztorianizmusba" süllyedünk, mely szétválasztja Krisztus isteni és emberi természetét.
Ahogy Barsi atya fogalmazta, minden eretnekség visszavezethető a megtestesülés félreértelmezéséhez. A helyes és a helytelen exegézis is.
A helyes exegézis nem lép túl a tudományosság ismeretkritikai határain.
Semmivel sem lehet tagadni, hogy a "bábeli esemény" (függetlenül az elbeszélési kerettől, ami helyi irodalmi hagyományba ágyazódhat) nem történt meg. Ez nem filológiai kérdés.
A modernista (és nem modern!) exegézis egyik csúsztatása például az, hogy Máté evangéliuma a templom lerombolása után keletkezett, mivel Jézus jövendöl róla. Ez nem filológiai érv, hanem ideologikus prekoncepció. Jézus nem tud jövendölni. Ráadásul ott van Caeserea Filippi, amit már ilyen néven nem ismertek évtizedek múlva, csak Baniásként.
Egyébként csúnya dolog az a csúősztatás, amit Aranyszájúval tesz, hisz ő sohasem vonta kétségbe a "Bábel-esemény" történeti valóságát. Nagyon jól tudom a "négyes" értelem megkülönböztetését. A neo-modernista ideológia (mert ez visszaélés a filológia szóval) dekonstrukcionalista a biblikum területén. Történetkritikailag nem bizonyítható módon "mesének" titulál eseményeket. Milyen alapon? Ezen az alapon Thermopülai sem volt, mivel csak Hérodotosz tudósít róla. Ráadásul Hérodotosz is csak középkori átiratokban maradt fönn napjainkig. Akkor középkori kitaláció a görög-perzsa háború? Világos, hogy itt nem üdvtörténeti eseményről van szó, így ezt senki sem vitatja. A 300 hős spártai csak egy tanmese. A bizonyíték hiánya, még nem a hiány bizonyítéka.
A "tridenti" vita lezárásához. Az olaszok évszázadokkal ezelőtt is így hívták a várost. A "Napoca"-féle megalomán hozzátoldás a 70-es évekből való. Az olaszok sohasem használtak báérmilyen ókori, organikus továbbélésről nem tanúskodó elnevezést a város elnevezésében.
Tényekkel vitázom?
Az egyik evangélium a héber (Mk 15: 34) eredetit, a másik arámi (Máté 27: 47) átiratot hoz.
Egyet nem vesz észre, hogy pl. az Újszövetség a Septuagintát használta alapszövegként. Az ún. "Maszoréta"-szöveg sok tekintetben nem eredeti (például az ún. szamaritánus Tórával összevetve), hanem polemikus céllal átírt szöveg a kereszténységgel szemben.
Így a Septuaginta az eredeti héber szöveg értelmét sok tekintetben inkább visszatükrözi.
1909-es határozat.
Benne van a Denzingerben is.
Manapság nemhogy latin, de semmilyen nyelven jórészt nem születnek komoly teológiai művek. Különben is nem tartják be a Zsinat követelményét, hogy a teológiát Aquinói Szent Tamás "sophia perennis"-ével sajátítsák el, hanem a Jaques Maritain által ideozófusoknak nevezett "filozófusok" metódusait használják szinte mindenütt. A Vulgata mellett Tamás mester Summája feküdt a Trentói Zsinat asztalán.
Ahogy látom, magázódásra váltott át.
Nézze, a modern és a modernista szentírástudomány között óriási a különbség. Elég ha valaki belelapoz egy Szentiványi-féle szentírástudományba.
A Szentírás nem olyan értelemben vett irodlami mű, mint bármely más többi irodalmi mű. Sugalmazott. Ez objektív tény. Ha ettől eltekintünk, akkor egyfajta "nesztorianizmusba" süllyedünk, mely szétválasztja Krisztus isteni és emberi természetét.
Ahogy Barsi atya fogalmazta, minden eretnekség visszavezethető a megtestesülés félreértelmezéséhez. A helyes és a helytelen exegézis is.
A helyes exegézis nem lép túl a tudományosság ismeretkritikai határain.
Semmivel sem lehet tagadni, hogy a "bábeli esemény" (függetlenül az elbeszélési kerettől, ami helyi irodalmi hagyományba ágyazódhat) nem történt meg. Ez nem filológiai kérdés.
A modernista (és nem modern!) exegézis egyik csúsztatása például az, hogy Máté evangéliuma a templom lerombolása után keletkezett, mivel Jézus jövendöl róla. Ez nem filológiai érv, hanem ideologikus prekoncepció. Jézus nem tud jövendölni. Ráadásul ott van Caeserea Filippi, amit már ilyen néven nem ismertek évtizedek múlva, csak Baniásként.
Egyébként csúnya dolog az a csúősztatás, amit Aranyszájúval tesz, hisz ő sohasem vonta kétségbe a "Bábel-esemény" történeti valóságát. Nagyon jól tudom a "négyes" értelem megkülönböztetését. A neo-modernista ideológia (mert ez visszaélés a filológia szóval) dekonstrukcionalista a biblikum területén. Történetkritikailag nem bizonyítható módon "mesének" titulál eseményeket. Milyen alapon? Ezen az alapon Thermopülai sem volt, mivel csak Hérodotosz tudósít róla. Ráadásul Hérodotosz is csak középkori átiratokban maradt fönn napjainkig. Akkor középkori kitaláció a görög-perzsa háború? Világos, hogy itt nem üdvtörténeti eseményről van szó, így ezt senki sem vitatja. A 300 hős spártai csak egy tanmese. A bizonyíték hiánya, még nem a hiány bizonyítéka.
A "tridenti" vita lezárásához. Az olaszok évszázadokkal ezelőtt is így hívták a várost. A "Napoca"-féle megalomán hozzátoldás a 70-es évekből való. Az olaszok sohasem használtak báérmilyen ókori, organikus továbbélésről nem tanúskodó elnevezést a város elnevezésében.
Tényekkel vitázom?
Az egyik evangélium a héber (Mk 15: 34) eredetit, a másik arámi (Máté 27: 47) átiratot hoz.
Egyet nem vesz észre, hogy pl. az Újszövetség a Septuagintát használta alapszövegként. Az ún. "Maszoréta"-szöveg sok tekintetben nem eredeti (például az ún. szamaritánus Tórával összevetve), hanem polemikus céllal átírt szöveg a kereszténységgel szemben.
Így a Septuaginta az eredeti héber szöveg értelmét sok tekintetben inkább visszatükrözi.
Pánczél Hegedűs János írása Hazajőve a családi nyaralásról az a hír fogadott, hogy "támadás ért engem". Gondoltam, hogy talán a baloldalon prüszkölni fognak néhány dolog miatt, de sajnos a támadás jobbról jött és egy régi kedves ismerős tette…..
Dominicus
2009.08.09 13:57:54
@Benei_Peter:
Állításod banalitás. Volt olyan korszak, mikor nem voltak a gyakorlatban egyházak - lásd Albánia - az emberek mégsem voltak boldogabbak.
Állításod banalitás. Volt olyan korszak, mikor nem voltak a gyakorlatban egyházak - lásd Albánia - az emberek mégsem voltak boldogabbak.
Korunkban, ha valaki szalonképes politikus, helyesebben szólva demagogos – mert világnézeti gerinccel rendelkező államférfiakról nem beszélhetünk – akar lenni, egy szót, illetve tartalomnélküli szólamot nem szabad retorikai fegyvertárából kihagynia. Ez az elcsépelt,…..
Dominicus
2009.08.04 00:34:46
@Bal:
„Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy egy üres szobában ülsz, és van egy dobókockád. Talán abban megegyezünk, hogy minden szempontból értelmes kérdés, hogy cinkelt-e. Ezt könnyű eldönteni a véletlenben rejlő szabályszerűségekkel: egyszerűen dobálni kezded a kockát, és lejegyzed, hányszor jött ki vele 6-os valahány dobásból. Ha ez sokkal-sokkal több, mint amennyinek egy jó kocka esetén kellene, meggyőződhetsz róla, hogy a kocka cinkelt. Néhány ezer, tízezer dobás után pedig egész biztosan kijelentheted, hogy a kocka cinkelt.
Mi történt itt? Véletlenszerű kísérletet végeztél, és a véletlen egy szükségszerűségét vizsgálod, miszerint nem cinkelt kockák esetében 6-osnak a dobások kb. hatodában kellene kijönnie. A kísérlet igazolhatja azt is, hogy a jóslatod, azaz a véletlen ezen szükségszerűsége nem teljesül, tehát a kocka cinkelt.”
Megint „fából vaskarika” érvelést használsz. Nem vizsgáltad a kocka esésének minden körülményét, így a kocka nem „véletlenszerűen”, hanem „szükségszerűen” esik. Harmadik lehetőség nincs. Különben nem beszélünk véletlenről. De eleve fölteszed a „véletlen” létezését, bizonyítás nélkül. Azután pedig „szabályszerűséget” keresel, de a véletlen lényege pont az, hogy nincs szabályszerűség benne.
A „véletlen” és a „valószínűség” fogalma teljesen más.
„A fizikusok pontosan ezt csinálják a kvantummechanikában. Az anyagi világot apró darabokra szabdalva kis "kockákba" ütközünk, amikről csak azt tudjuk megállapítani, hogy cinkeltek-e, de azt nem, hogy legközelebb milyen számot dobnak. Úgy találták, hogy a cinkeltség ténye és mértéke viszont már determinisztikus szabályoknak engedelmeskedik. Az is kiderült, hogy a "klasszikus" világ valójában csak egy speciális eset, ami ezen apró dolgok viselkedéséből következik: az alma nem feltétlen esik mindig lefelé, csak nagy valószínűséggel, bár eonokat kellene várni, hogy egyszer felfelé essen.”
Ez álfizika, ahogy több neves fizikus a „koppenhágai filozófusok” ideálmonizmusát kritizálta, semmi köze sincs a tudományhoz, ahol azt vizsgáljuk, hogy adott körülmények között, adott jelenség hogyan következik be. Heisenberg mondta azt a baromságot pl., hogyha ő nem néz a Holdra, akkor az nem is létezik.
Az exakt tudomány kritériuma: kvantitatív valóságok (mozgással és kiterjedéssel bíró valóságok) kvantitatív bizonyos viszonyítási valóságok közötti szükségszerűségeinek valószínűségi vizsgálata. Tudományosan az bizonyított, ami „négykilences” pontossággal bekövetkezik. Minden egyéb hipotézis és teória.
„Ez *nem* filozófia vagy ideológia, hanem igazi tudomány, ami annak minden kritériumát teljesíti.”
Mint fentebb bizonyítottam, nem teljesíti.
„Működő példái ott vannak körülötted: a számítógép, amin ezeket írod, nem lenne képes működni a véletlenben rejlő törvényszerűségek nélkül. A primer anyagi véletlen ténye ezerszer, milliószor bizonyított. A fizika legpontosabb jóslatait épp a kvantummechanika és a relativitáselmélet bizonyos egyesítései adják.”
Ez sem igaz. A számítógép exaktul leírható természettudományos alapon működik, semmi köze sincs az istenített, természettudományosan nem igazolt „véletlenhez”.
„Bizonyos egyesítések?” Hol vannak exakt „egyesítések”? Sehol. Épp ez a modern fizika egyik nagy dilemmája, mondhatni paradoxona, ső
„A minőség értelme a csoportok léte.”
Ez megint egy üres szóvirág. Minőség az, amely léttöblettel bír, amely nem mennyiségi alapon jön létre. A „mennyiségek minőségbe csapnak át” ideológia, és nem bizonyítás. Minőség az, amely olyan léttöblettel bír, ami nem jöhet létre immanens alapon. Ez viszont monista valóságban nincsen.
„Mint írtam, attól, hogy a tigris is lefelé esik a fáról, meg én is, nem jelenti azt, hogy azonos vagyok a tigrissel.”
Ilyet senki sem állított.
„Ő például csíkos. Sőt, vannak tárgyak, más tigrisek, amikkel ő sokféle szempontból sokkal inkább egy csoportba tehető, mint velem.”
Ettől még materiálmonista szempontból nem vagy minőségileg különböző.
„A minőségnek nem kell ontológiai kategóriának lennie, és a jogot, emberséget vagy akármit definiálhatjuk ezen csoportminőség keretében.”
Már hogyne kéne ontológiai kategóriának lennie.
„Miért kellene az erkölcsnek abszolút értékkel rendelkeznie? Milyen negatív hatása van annak, ha az erkölcs valamilyen társadalmi kompromisszum kérdése?”
Az, hogy bármikor megváltoztatható. Az pedig nem abszolútérték, hanem kompromisszum. Azaz arra hivatkozva senki sem követelhet föllépést senkire sem nézve, hogy ezeket meg akarja változtatni. Pl. embereket (magzat, más gondolkodású, más biológiai tulajdonságú, szellemi képességű, más nemű) „nem-embernek” tekinteni, vagy nem-teljes értékűnek, s így akár legyilkolhatónak.
„Az emberi természetből, annak biológiai tényeiből nemcsak a hedonizmus és az utilitarizmus következik. Következnek például az altruizmus, az önfeláldozás bizonyos formái is.”
Már miért következne?
„Lényegében az összes magas szintű emberi viselkedés megérthető és levezethető az ember biológiai tényeiből.”
Blal-bla…
„Ezek többnyire spekulációk, de elég meggyőző spekulációk, és egyre inkább meggyőzőek lesznek.”
Mitől lennének meggyőzőek, ha spekulációk? Az anyag természetéből adódóan az ún. „altruizmus” csupán illúzió, és felesleges dolog. Sőt igazi altruizmus nincs is.
„Gondolom, alacsonyabb entrópiát akartál írni. Az entrópia csak nőhet. A trükk az, hogy a világ alacsony entrópiából indult.”
Már hogy indult volna alacsonyabb entrópiából? Bizonyíték? Ez valóban csak trükk, de nem bizonyítás.
„Az, hogy az életnek semmi "értelme" se lenne, azon múlik, milyen értelmet tulajdonítunk az "értelem" szónak.”
„Az emberiség 99%-a köszöni, elég jól elvan anélkül is, hogy megmagyaráznánk neki élete értelmét, és meg se kérdőjelezi fenntartását, pusztán biológiai programját követve.”
Rendben, de akkor minek gondolkodni bármin is? Ezzel még nem válaszoltál az élet értelmére, azaz céljára.
„Nem hiszem, hogy ezért el kellene ítélni őket, vagy hogy ez alacsonyabbrendű dolog volna.”
MÍt értünk az „ítélet” szón? Én ugyan senkinek a belsőjéről nem ítélek, de akár bevallja, akár nem, minden ember gondolkodik, azaz célt keres. Ez a természetéből fakad és kiirthatatlan. Az a kérdés, van-e objektív célja az emberi létezésnek, vagy csak illúzió bárminemű cél.
„Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy egy üres szobában ülsz, és van egy dobókockád. Talán abban megegyezünk, hogy minden szempontból értelmes kérdés, hogy cinkelt-e. Ezt könnyű eldönteni a véletlenben rejlő szabályszerűségekkel: egyszerűen dobálni kezded a kockát, és lejegyzed, hányszor jött ki vele 6-os valahány dobásból. Ha ez sokkal-sokkal több, mint amennyinek egy jó kocka esetén kellene, meggyőződhetsz róla, hogy a kocka cinkelt. Néhány ezer, tízezer dobás után pedig egész biztosan kijelentheted, hogy a kocka cinkelt.
Mi történt itt? Véletlenszerű kísérletet végeztél, és a véletlen egy szükségszerűségét vizsgálod, miszerint nem cinkelt kockák esetében 6-osnak a dobások kb. hatodában kellene kijönnie. A kísérlet igazolhatja azt is, hogy a jóslatod, azaz a véletlen ezen szükségszerűsége nem teljesül, tehát a kocka cinkelt.”
Megint „fából vaskarika” érvelést használsz. Nem vizsgáltad a kocka esésének minden körülményét, így a kocka nem „véletlenszerűen”, hanem „szükségszerűen” esik. Harmadik lehetőség nincs. Különben nem beszélünk véletlenről. De eleve fölteszed a „véletlen” létezését, bizonyítás nélkül. Azután pedig „szabályszerűséget” keresel, de a véletlen lényege pont az, hogy nincs szabályszerűség benne.
A „véletlen” és a „valószínűség” fogalma teljesen más.
„A fizikusok pontosan ezt csinálják a kvantummechanikában. Az anyagi világot apró darabokra szabdalva kis "kockákba" ütközünk, amikről csak azt tudjuk megállapítani, hogy cinkeltek-e, de azt nem, hogy legközelebb milyen számot dobnak. Úgy találták, hogy a cinkeltség ténye és mértéke viszont már determinisztikus szabályoknak engedelmeskedik. Az is kiderült, hogy a "klasszikus" világ valójában csak egy speciális eset, ami ezen apró dolgok viselkedéséből következik: az alma nem feltétlen esik mindig lefelé, csak nagy valószínűséggel, bár eonokat kellene várni, hogy egyszer felfelé essen.”
Ez álfizika, ahogy több neves fizikus a „koppenhágai filozófusok” ideálmonizmusát kritizálta, semmi köze sincs a tudományhoz, ahol azt vizsgáljuk, hogy adott körülmények között, adott jelenség hogyan következik be. Heisenberg mondta azt a baromságot pl., hogyha ő nem néz a Holdra, akkor az nem is létezik.
Az exakt tudomány kritériuma: kvantitatív valóságok (mozgással és kiterjedéssel bíró valóságok) kvantitatív bizonyos viszonyítási valóságok közötti szükségszerűségeinek valószínűségi vizsgálata. Tudományosan az bizonyított, ami „négykilences” pontossággal bekövetkezik. Minden egyéb hipotézis és teória.
„Ez *nem* filozófia vagy ideológia, hanem igazi tudomány, ami annak minden kritériumát teljesíti.”
Mint fentebb bizonyítottam, nem teljesíti.
„Működő példái ott vannak körülötted: a számítógép, amin ezeket írod, nem lenne képes működni a véletlenben rejlő törvényszerűségek nélkül. A primer anyagi véletlen ténye ezerszer, milliószor bizonyított. A fizika legpontosabb jóslatait épp a kvantummechanika és a relativitáselmélet bizonyos egyesítései adják.”
Ez sem igaz. A számítógép exaktul leírható természettudományos alapon működik, semmi köze sincs az istenített, természettudományosan nem igazolt „véletlenhez”.
„Bizonyos egyesítések?” Hol vannak exakt „egyesítések”? Sehol. Épp ez a modern fizika egyik nagy dilemmája, mondhatni paradoxona, ső
„A minőség értelme a csoportok léte.”
Ez megint egy üres szóvirág. Minőség az, amely léttöblettel bír, amely nem mennyiségi alapon jön létre. A „mennyiségek minőségbe csapnak át” ideológia, és nem bizonyítás. Minőség az, amely olyan léttöblettel bír, ami nem jöhet létre immanens alapon. Ez viszont monista valóságban nincsen.
„Mint írtam, attól, hogy a tigris is lefelé esik a fáról, meg én is, nem jelenti azt, hogy azonos vagyok a tigrissel.”
Ilyet senki sem állított.
„Ő például csíkos. Sőt, vannak tárgyak, más tigrisek, amikkel ő sokféle szempontból sokkal inkább egy csoportba tehető, mint velem.”
Ettől még materiálmonista szempontból nem vagy minőségileg különböző.
„A minőségnek nem kell ontológiai kategóriának lennie, és a jogot, emberséget vagy akármit definiálhatjuk ezen csoportminőség keretében.”
Már hogyne kéne ontológiai kategóriának lennie.
„Miért kellene az erkölcsnek abszolút értékkel rendelkeznie? Milyen negatív hatása van annak, ha az erkölcs valamilyen társadalmi kompromisszum kérdése?”
Az, hogy bármikor megváltoztatható. Az pedig nem abszolútérték, hanem kompromisszum. Azaz arra hivatkozva senki sem követelhet föllépést senkire sem nézve, hogy ezeket meg akarja változtatni. Pl. embereket (magzat, más gondolkodású, más biológiai tulajdonságú, szellemi képességű, más nemű) „nem-embernek” tekinteni, vagy nem-teljes értékűnek, s így akár legyilkolhatónak.
„Az emberi természetből, annak biológiai tényeiből nemcsak a hedonizmus és az utilitarizmus következik. Következnek például az altruizmus, az önfeláldozás bizonyos formái is.”
Már miért következne?
„Lényegében az összes magas szintű emberi viselkedés megérthető és levezethető az ember biológiai tényeiből.”
Blal-bla…
„Ezek többnyire spekulációk, de elég meggyőző spekulációk, és egyre inkább meggyőzőek lesznek.”
Mitől lennének meggyőzőek, ha spekulációk? Az anyag természetéből adódóan az ún. „altruizmus” csupán illúzió, és felesleges dolog. Sőt igazi altruizmus nincs is.
„Gondolom, alacsonyabb entrópiát akartál írni. Az entrópia csak nőhet. A trükk az, hogy a világ alacsony entrópiából indult.”
Már hogy indult volna alacsonyabb entrópiából? Bizonyíték? Ez valóban csak trükk, de nem bizonyítás.
„Az, hogy az életnek semmi "értelme" se lenne, azon múlik, milyen értelmet tulajdonítunk az "értelem" szónak.”
„Az emberiség 99%-a köszöni, elég jól elvan anélkül is, hogy megmagyaráznánk neki élete értelmét, és meg se kérdőjelezi fenntartását, pusztán biológiai programját követve.”
Rendben, de akkor minek gondolkodni bármin is? Ezzel még nem válaszoltál az élet értelmére, azaz céljára.
„Nem hiszem, hogy ezért el kellene ítélni őket, vagy hogy ez alacsonyabbrendű dolog volna.”
MÍt értünk az „ítélet” szón? Én ugyan senkinek a belsőjéről nem ítélek, de akár bevallja, akár nem, minden ember gondolkodik, azaz célt keres. Ez a természetéből fakad és kiirthatatlan. Az a kérdés, van-e objektív célja az emberi létezésnek, vagy csak illúzió bárminemű cél.
Dominicus
2009.08.04 18:53:54
@Bal:
Mielőtt érdemben cáfolnám az áltudományos prekoncepciókat (köztük a QED-t) pár kérdést tennék föl.
Szerinted az anyagi világ végtelen térben?
Szerinted az anyagi világ örökkévaló időben?
Szerinted a az anyagi világ léte szükségszerű vagy esetleges lét?
Szerinted a "semmiből" létrejöhez "valami"?
Mielőtt érdemben cáfolnám az áltudományos prekoncepciókat (köztük a QED-t) pár kérdést tennék föl.
Szerinted az anyagi világ végtelen térben?
Szerinted az anyagi világ örökkévaló időben?
Szerinted a az anyagi világ léte szükségszerű vagy esetleges lét?
Szerinted a "semmiből" létrejöhez "valami"?
Ha valaki azt gondolná, hogy Franciaország nemzeti mottóját önkényesen buzerálom, annak elárulom, hogy csak bizonyos hagyományokat követek. Mindannyian tudjuk, hogy a mottó eredete visszamegy egy forradalomra (1789), hivatalos mottóvá azonban csak a Harmadik…..
Dominicus
2009.07.15 08:10:27
@izrael miszteriuma:
Mit bújjak egy a katolikus hitegységben nem lévő, posztmodern, nem a Szenthagyományon alapuló értelmezéstani álláspontot?
A Szentírást az Egyházon kívül autentikusan értelmezni nem lehet.
Mit bújjak egy a katolikus hitegységben nem lévő, posztmodern, nem a Szenthagyományon alapuló értelmezéstani álláspontot?
A Szentírást az Egyházon kívül autentikusan értelmezni nem lehet.
A gazdasági válság közepette, a kormányozatlanság és az amorális vezetés érájának végén, egy hagyomány-, család- és vállalkozáspárti korszak kezdetén olyan erényekre van szüksége a társadalomnak, amelyet csak és kizárólag a konzervativizmus biztosíthat számára, a…..
A Jézusról alkotott baloldali kép általában úgy jelenik meg, mint a szegények mellett és a gazdagokkal, az adott társadalom vezetőivel szemben fellépő Krisztus képe. Csakhogy a baloldal számára a lényeg a társadalom megváltoztatása, s ez teljesen ellentétben áll Jézussal és…..
Dominicus
2009.05.16 12:48:58
@KA_Steve:
Mi a jobb- és baloldaliság?
Ceterum censeo bölcseleti, vagy eszmei szempontból "baloldali" az, aki végső értelemben immanentista, ahogy "kétbalkezes mosómedve" atyafink megfogalmazta.
Én - szimbolikusan - úgy szoktam mondani, hogy jobboldali a jobb lator, vagy akik Krisztus jobbjára állanak, baloldali, akik a baljára.
Már önmagában - nomen est omen - "ciki" a baloldaliság.
A balság, balgaság, rosszaság hasonló gyökerű szavak.
Jobb, jog, jó hasonlóan azonos tőről fakadnak.
A társadalmi szolidaritás nem világmegváltás. A reális szociálpolitika még nem baloldaliság, sőt az Egyház "caritas"-át Marx maga támadta, hogy ez csak fönntartja az igazságtalan rendszert.
Egy baloldali azért nem támogatja a szegényeket, hogy ezzel katalizálja a világforradalmat.
Különben is ez nem abszolútérték. "Szegények mindig lesznek véletek."
Én alapvetően "tamáskodva", szenttamási úton közelítem meg a kérdést:
Tételezzük föl, hogy a jobboldaliság társadalomszemlélete, politikai fölfogása hibás.
Ha a baloldal - az ember valós fizikai és metafizikai természetével ellentétben - valóban immanentizált megváltást ("lehet egy jobb világ") végre tudna hajtani, ez valóban mire lenne jó?
Tételezzük föl, hogy megszűnik minden társadalmi igazságtalanság, az emberek csak jót cselekszenek, nincsenek - katolikus erkölcstani szempontból - súlyos bűneik, emberi szinten nincs hiba a gépezetben.
Az ember végső - egzisztenciális - kérdéseire ez a bábeli falanszter választ nem adhat. Bábel kertje csak illúzió, délibáb az elvesztett Paradicsomhoz képest. Ábrahámnak ki kell mennie a pusztába, mert az lehet igazi tükre lelkünknek, ami pusztaság még Ur városának illuzórikus valóságában is. Istennel kell találkozni.
No és még valami. Ha a távoli jövőben megvalósulna ez az ideálállapot, én miért legyek vértanú? Baloldali, materialista szempontból a hősiességnek, az eszméknek nincs értelme. Én azt nem érem meg, sohasem lehetek boldog, hisz nem fogok élni a kommunista paradicsomban.
A személytelenítés a legnagyobb embertelenség. "Élő halottá" lenni.
Idézném végül XVI: Benedek "Spe salvi" kezdetű enciklikáját a keresztény reményről:
20. A 19. század ragaszkodott a haladás-hithez, mint az emberi remény új formájához, és továbbra is vezércsillagokként tekintett az észre és a szabadságra, melyeket a remény útján követni kell. A technikai fejlődés állandó gyorsulása és a vele kapcsolatos iparosodás azonban most egy teljesen új társadalmi helyzetet teremtett: létrejött az ipari munkások osztálya és az „ipari proletariátus”, melynek sanyarú életföltételeit Friedrich Engels 1845-ben megrázó módon vázolta. Az olvasónak világosan kellett látnia: ez nem maradhat így. Változásra van szükség. A változás azonban a polgári társadalom egész struktúráját meg fogja rengetni és föl fogja forgatni. Az 1789-es polgári forradalom után egy új proletárforradalom vált esedékessé: a haladás tovább nem folytatódhatott lineárisan kis lépésekben. Forradalmi ugrásra volt szükség. Karl Marx fölfogta az órának e fölhívását, s nyelvi és gondolkodói erővel megkísérelte elindítani a történelemnek ezt az üdvösségre (amit Kant „Isten országának” nevezett) vezető új, nagy – s miként ő vélte – végső lépését. Miután a másvilág igazsága szertefoszlott, evilág igazságát kellett hatályba léptetni. A menny kritikája a föld kritikájává, a teológia kritikája a politika kritikájává vált. A haladás a jobb, a véglegesen jó világ felé már nem egyszerűen a tudományból ered, hanem a politikából – egy tudományosan végiggondolt politikából, mely ismeri a történelem és a társadalom struktúráját, és megmutatja az utat a forradalomhoz, minden dolgok átalakulásához. Marx jóllehet pártos egyoldalúsággal, de aprólékos pontossággal írta le korának helyzetét, és nagy elemző erővel mutatta meg az utat a forradalomhoz – nem csak elméletileg, hanem az 1848-as Kommunista kiáltványból született kommunista párttal gyakorlatilag is. Ígérete a világos elemzéssel és a radikális változtatás eszközeinek egyoldalú bemutatásával elbűvölő volt, és még ma is az. A „forradalom” pedig ki is tört, a legradikálisabban Oroszországban.
21. A győzelemmel együtt azonban Marx alapvető tévedése is láthatóvá vált. Ő ugyanis nagyon pontosan megmutatta, hogyan kell a forradalmat megvalósítani. De semmit sem mondott arról, hogy utána hogyan kell továbbmenni. Egyszerűen föltételezte, hogy az uralkodó osztály kisajátításával, a politikai hatalom megdöntésével és a termelőeszközök államosításával megjelenik az új Jeruzsálem. Minden ellentmondás megszűnik, az ember és a világ végre tisztán önmaga lesz. Minden magától a helyes útra tér, mert minden mindenkié és mindenki a legjobbat akarja a másiknak. Így Leninnek a sikeres forradalom után látnia kellett, hogy mestere írásaiban semmi sem szól arról, hogyan kell továbbmenni. A proletárdiktatúra közbeeső időszakáról mint szükségszerűségről beszélt, mely idővel önmagától fölöslegessé válik. Ezt a „közbeeső időszakot” nagyon pontosan ismerjük, azt is, mivé fejlődött, s hogy nem üdvösséget hozott a világnak, hanem pusztító rombolást hagyott maga után. Marx nem csak azt mulasztotta el, hogy kigondolja az új világ rendjét – szerinte erre nincs is többé szükség. Hogy erről semmit nem mond, az az ő szempontjából nézve teljesen logikus. Tévedése mélyebben van. Megfeledkezett arról, hogy az ember mindig ember marad. Megfeledkezett az emberről és az emberi szabadságról. Elfelejtette, hogy a szabadság mindig szabadság a rosszra is. Azt hitte, hogy ha a gazdaság rendben van, minden magától rendbe jön. Tulajdonképpeni tévedése a materializmus: az ember ugyanis nem csak gazdasági tényezők produktuma, és nem üdvözíthető pusztán kívülről, kedvezőbb gazdasági föltételek megteremtésével.
22. Így most újból itt állunk a kérdés előtt: mit remélhetünk? Az újkor önkritikájára van szükség a kereszténységgel és annak reménységével folytatott dialógusban. Egy ilyen párbeszédben a keresztényeknek is újra meg kell tanulniuk ismereteik és tapasztalataik összefüggésében, hogy valójában miben áll a reményük, mit kell hozniuk és mit nem tudnak hozni a világnak. Az újkor önkritikájához az újkori kereszténység önkritikájának is társulnia kell, melynek saját gyökereiből kiindulva újra meg újra meg kell tanulnia megérteni önmagát. Itt erre csak néhány utalást próbálhatunk tenni. Először azt kell megkérdeznünk: mit jelent valójában a haladás, mit ígér, és mit nem ígér? Már a 19. században is érte kritika a haladás-hitet. A 20. században Theodor W. Adorno nyersen fogalmazta meg a haladás-hit problematikáját: a haladás, közelebbről nézve, a parittyától a hidrogénbombáig tartó haladás. Valójában ez a haladásnak csak az egyik oldala, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Más szóval: a haladás kétarcúsága vált láthatóvá. A haladás kétségtelenül új lehetőségeket nyit a jóra, de megnyitja a rossz mélységes lehetőségeit is, melyek korábban nem léteztek. Valamennyien tanúi vagyunk annak, hogy a gonosz kezekbe került haladás milyen rettenetes haladás lehet és lett a rosszban. Ha a technikai haladásnak nem felel meg az ember erkölcsi formálásában, „a belső ember növekedésében” (vö. Ef 3,16; 2Kor 4,16) való haladás, akkor az nem haladás, hanem fenyegetés az ember és a világ számára.
23. Ami az „ész” és a „szabadság” két nagy témáját illeti, itt csak éppen utalhatunk a velük kapcsolatos kérdésekre. Az ész Isten nagy ajándéka az embereknek és az ész győzelme az esztelenség fölött a keresztény hitnek is célja. De igazában mikor uralkodik az ész? Akkor, ha elszakad Istentől? Akkor, ha vakká válik Isten számára? A világ hatékony formálására és a kivitelezésre használt ész azonos lenne magával az ésszel? Ha a haladásnak szüksége van az emberiség erkölcsi jobbulására ahhoz, hogy haladás lehessen, akkor a hatékony és kivitelező észnek éppen úgy sürgősen szüksége van arra, hogy kiegészüljön az ész nyitottságával a hit megmentő erői felé, a jó és a rossz megkülönböztetésének irányában. Csak így lesz igazán emberi ész. Csak akkor lesz emberi, ha utat tud mutatni az akaratnak, és erre csak akkor képes, ha túllát önmagán. Különben az ember állapota az anyagi lehetőségek és a szív tanácstalansága közötti kiegyensúlyozatlanságban fenyegetéssé válik önmaga és a teremtés számára. Ugyanígy a „szabadsággal” kapcsolatban emlékeztetnünk kell arra, hogy az emberi szabadság mindig igényli más szabadságok együttesét. Ez az együttes azonban nem jön létre, ha nem az a közös belső mérték határozza meg, amely szabadságunk alapja és célja. Ugyanezt nagyon egyszerűen kifejezve azt mondhatjuk: az embernek szüksége van Istenre, különben nincs reménye. Szent Pál korábban idézett kijelentése (vö. Ef 2,12) az újkor folyamán nagyon valóságosnak és nyilvánvalóan igaznak bizonyult. Ezért igaz az, hogy egy Isten nélkül megvalósított „Isten országa” – tehát egy merőben emberi ország – menthetetlenül minden dolgok Kant által leírt „visszájára fordított” végéhez vezet. Ezt mi már láttuk, és újra és újra mindig ezt látjuk. De az is igaz, hogy Isten akkor lép be igazán az emberi dolgok világába, amikor nemcsak mi gondoljuk el, hanem amikor ő maga eljön közénk és szól hozzánk. Ezért van szüksége az észnek a hitre, hogy teljesen önmaga lehessen: az észnek és a hitnek kölcsönösen szüksége van egymásra, hogy igazi mivoltuknak megfelelhessenek és küldetésüket betölthessék.
(...)
26. Nem a tudomány váltja meg az embert. Az embert csak a szeretet váltja meg. Ez először a tisztán evilági területen érvényes. Ha valaki megtapasztalja életében a nagy szeretetet, ez a „megváltás” pillanata, amely új értelmet ad az életének. De hamarosan azt is fölismeri, hogy a neki ajándékozott szeretet önmagában nem oldja meg életének problémáját. Ez a szeretet veszélyeztetett. A halál szétzúzhatja. Az embernek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. Szüksége van arra a bizonyosságra, melynek alapján elmondhatja: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38–39). Ha ez a feltétel nélküli szeretet a feltétlen bizonyosságával adva van, akkor – és csak akkor – az ember „meg van váltva”; bármi is történjék vele ezután. Erről van szó, amikor ezt mondjuk: Jézus Krisztus „megváltott” minket. Általa megbizonyosodtunk Istenről – egy olyan Istenről, aki nem a világ távoli „első oka”, hiszen az ő egyszülött Fia emberré lett, és mindenki elmondhatja róla: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és odaadta értem önmagát” (Gal 2,20).
(...)
37. De térjünk csak vissza témánkhoz. Megkísérelhetjük korlátozni a szenvedést, harcolhatunk ellene, de nem tudjuk eltüntetni a világból. Éppen ott torkollik ürességbe az emberek élete, ahol a szenvedés elkerülése érdekében igyekeznek magukat megkímélni mindattól, ami szenvedést okozhat, ahol ki akarnak bújni az igazság, a szeretet és a jóság szolgálata által megkívánt, minden fáradság és fájdalom elviselése alól. Ez az élet fájdalommentes talán, de egyre inkább eltölti az értelmetlenség és az elveszettség tompa érzése. Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.
(...)
42. Az újkorban az utolsó ítélet gondolata elhalványult: a keresztény hit az egyén ügye lett, s elsősorban az egyes hívő lelki üdvösségére irányult; a világtörténelem szemléletét az utolsó ítélet helyett a haladás gondolata hatotta át. Ennek ellenére az ítélet várásának eszméje nem tűnt el nyomtalanul, de teljesen más formát öltött. A 19–20. század ateizmusa gyökerét és célját tekintve moralizmus: tiltakozás a világ és a világtörténelem igazságtalanságai ellen. Az a világ, amelyben az igazságtalanság, az ártatlanok szenvedése és a hatalom cinizmusa ilyen szélsőségekben mutatkozhat meg, nem lehet egy jóságos Isten műve. Az az Isten, aki felelősségre vonná ezt a világot, nem volna igazságos és még kevésbé volna jóságos Isten. A morál érdekében kell ezt az Istent vitatni. Úgy tűnt, hogy mivel nincs Isten, aki igazságot tesz, magának az embernek a hivatása az igazságtétel. A világban tapasztalható szenvedést látva az Isten elleni tiltakozás ugyan érthető, mégis fennhéjázó és bensőleg hamis volt azon igény, mely szerint immáron az emberiség képes és köteles is megtenni azt, amit semmiféle Isten nem tett meg és nem tud megtenni. Hogy ebből a legnagyobb kegyetlenségek és jogrombolások származtak, az nem véletlen, hanem e követelmény belső hamisságának a következménye. Remény nélküli az a világ, melynek önmagának kell igazságot tennie. Senki és semmi nem válaszol az évszázadok szenvedésére. Senki és semmi nem kezeskedik azért, hogy a hatalom cinizmusa – bármilyen ideológiai köntösben – ne uralkodjék tovább a világon. A frankfurti iskola nagy gondolkodói, Max Horkheimer és Theodor W. Adorno ezzel egyformán bírálták az ateizmust és a teizmust. Horkheimer radikálisan tagadta, hogy bármilyen immanens pótlékot lehetne találni Isten helyett, s ugyanakkor elvetette a jóságos és igazságos Isten képét is. Az ószövetségi képtilalom szélsőségesen radikális formájában beszél „a vágyról az Egészen Más után”, aki megközelíthetetlen marad – ez a vágynak az egyetemes történelemhez intézett kiáltása. Adorno is határozottan ragaszkodott ehhez a képnélküliséghez, mely ugyanúgy a szerető Isten „képét” is kizárja. De ő is mindig újra hangsúlyozta ezt a „negatív” dialektikát, és azt mondta, hogy az igazságosság, a valódi igazságosság egy olyan világot követelne, „amelyben nemcsak a jelenlévő szenvedés szűnne meg, hanem még a visszavonhatatlanul elmúlt dolgokat is vissza lehetne vonni”.[30] Ez azonban azt jelentené, hogy – pozitív és ezért számára megengedhetetlen szimbólumokban kifejezve – az igazságosság lehetetlen a halottak föltámadása nélkül. Ám egy ilyen távlatú látásmód magával hozná „a test föltámadását, azt, ami az idealizmustól, az abszolút szellem országától teljesen idegen”.[31]
43. A szigorú képnélküliségből, amely hozzátartozik Isten első parancsolatához (Kiv 20,4), a keresztények is tanulhatnak és tanulniuk is kell. A negatív teológia igazságát a IV. Lateráni Zsinat tanította, amikor kifejezetten úgy fogalmaz, hogy bármekkora hasonlóságot is lehet megállapítani a Teremtő és a teremtmény között, a köztük lévő különbség mindig nagyobb.[32] Ennek ellenére a képnélküliség a hívők számára nem lehet olyan mértékű, hogy – miként Horkheimer és Adorno gondolta – tagadniuk kellene mind a teizmus, mind az ateizmus álláspontját. Isten maga adott egy „képet”: az emberré lett Krisztust. Őbenne, a Megfeszítettben a hamis istenképek tagadása a legfelső fokot érte el. Most Isten éppen a Szenvedő alakjában mutatja meg arcát, abban, aki az ember Istentől való elhagyatottságát is vele együtt hordozza. Ez az ártatlanul Szenvedő vált a remény bizonyosságává: Isten van, és Isten tud oly módon igazságot szolgáltatni, amit mi elgondolni sem tudunk, de a hitben megsejthetünk. Igen, létezik a test föltámadása.[33] Van igazságosság.[34] Létezik a múltbeli szenvedés „visszavonása”, van jóvátétel, mely helyreállítja a jogot. Ezért az utolsó ítéletbe vetett hit elsősorban és mindenekelőtt remény – az a remény, melynek szükséges volta éppen az utolsó évszázadok vitáiban vált világossá. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazságosság kérdése a tulajdonképpeni, mindenesetre a legerősebb érv az örök életbe vetett hit mellett. Önmagában az egyéni élet beteljesedésének a vágya, mely ebben az életben nem lehetséges, és a szeretet halhatatlanságának az igénye, amelyre várunk, kétségtelenül jelentős alap ahhoz, hogy higgyük, az ember örökkévalóságra van szánva; ám Krisztus visszatérésének és az új életnek a szükségessége csak akkor válik teljesen meggyőzővé, ha az egyéni élet beteljesedésének és a szeretet halhatatlanságának a vágya összekapcsolódik annak lehetetlenségével, hogy a történelem igazságtalanságáé legyen az utolsó szó.
Mi a jobb- és baloldaliság?
Ceterum censeo bölcseleti, vagy eszmei szempontból "baloldali" az, aki végső értelemben immanentista, ahogy "kétbalkezes mosómedve" atyafink megfogalmazta.
Én - szimbolikusan - úgy szoktam mondani, hogy jobboldali a jobb lator, vagy akik Krisztus jobbjára állanak, baloldali, akik a baljára.
Már önmagában - nomen est omen - "ciki" a baloldaliság.
A balság, balgaság, rosszaság hasonló gyökerű szavak.
Jobb, jog, jó hasonlóan azonos tőről fakadnak.
A társadalmi szolidaritás nem világmegváltás. A reális szociálpolitika még nem baloldaliság, sőt az Egyház "caritas"-át Marx maga támadta, hogy ez csak fönntartja az igazságtalan rendszert.
Egy baloldali azért nem támogatja a szegényeket, hogy ezzel katalizálja a világforradalmat.
Különben is ez nem abszolútérték. "Szegények mindig lesznek véletek."
Én alapvetően "tamáskodva", szenttamási úton közelítem meg a kérdést:
Tételezzük föl, hogy a jobboldaliság társadalomszemlélete, politikai fölfogása hibás.
Ha a baloldal - az ember valós fizikai és metafizikai természetével ellentétben - valóban immanentizált megváltást ("lehet egy jobb világ") végre tudna hajtani, ez valóban mire lenne jó?
Tételezzük föl, hogy megszűnik minden társadalmi igazságtalanság, az emberek csak jót cselekszenek, nincsenek - katolikus erkölcstani szempontból - súlyos bűneik, emberi szinten nincs hiba a gépezetben.
Az ember végső - egzisztenciális - kérdéseire ez a bábeli falanszter választ nem adhat. Bábel kertje csak illúzió, délibáb az elvesztett Paradicsomhoz képest. Ábrahámnak ki kell mennie a pusztába, mert az lehet igazi tükre lelkünknek, ami pusztaság még Ur városának illuzórikus valóságában is. Istennel kell találkozni.
No és még valami. Ha a távoli jövőben megvalósulna ez az ideálállapot, én miért legyek vértanú? Baloldali, materialista szempontból a hősiességnek, az eszméknek nincs értelme. Én azt nem érem meg, sohasem lehetek boldog, hisz nem fogok élni a kommunista paradicsomban.
A személytelenítés a legnagyobb embertelenség. "Élő halottá" lenni.
Idézném végül XVI: Benedek "Spe salvi" kezdetű enciklikáját a keresztény reményről:
20. A 19. század ragaszkodott a haladás-hithez, mint az emberi remény új formájához, és továbbra is vezércsillagokként tekintett az észre és a szabadságra, melyeket a remény útján követni kell. A technikai fejlődés állandó gyorsulása és a vele kapcsolatos iparosodás azonban most egy teljesen új társadalmi helyzetet teremtett: létrejött az ipari munkások osztálya és az „ipari proletariátus”, melynek sanyarú életföltételeit Friedrich Engels 1845-ben megrázó módon vázolta. Az olvasónak világosan kellett látnia: ez nem maradhat így. Változásra van szükség. A változás azonban a polgári társadalom egész struktúráját meg fogja rengetni és föl fogja forgatni. Az 1789-es polgári forradalom után egy új proletárforradalom vált esedékessé: a haladás tovább nem folytatódhatott lineárisan kis lépésekben. Forradalmi ugrásra volt szükség. Karl Marx fölfogta az órának e fölhívását, s nyelvi és gondolkodói erővel megkísérelte elindítani a történelemnek ezt az üdvösségre (amit Kant „Isten országának” nevezett) vezető új, nagy – s miként ő vélte – végső lépését. Miután a másvilág igazsága szertefoszlott, evilág igazságát kellett hatályba léptetni. A menny kritikája a föld kritikájává, a teológia kritikája a politika kritikájává vált. A haladás a jobb, a véglegesen jó világ felé már nem egyszerűen a tudományból ered, hanem a politikából – egy tudományosan végiggondolt politikából, mely ismeri a történelem és a társadalom struktúráját, és megmutatja az utat a forradalomhoz, minden dolgok átalakulásához. Marx jóllehet pártos egyoldalúsággal, de aprólékos pontossággal írta le korának helyzetét, és nagy elemző erővel mutatta meg az utat a forradalomhoz – nem csak elméletileg, hanem az 1848-as Kommunista kiáltványból született kommunista párttal gyakorlatilag is. Ígérete a világos elemzéssel és a radikális változtatás eszközeinek egyoldalú bemutatásával elbűvölő volt, és még ma is az. A „forradalom” pedig ki is tört, a legradikálisabban Oroszországban.
21. A győzelemmel együtt azonban Marx alapvető tévedése is láthatóvá vált. Ő ugyanis nagyon pontosan megmutatta, hogyan kell a forradalmat megvalósítani. De semmit sem mondott arról, hogy utána hogyan kell továbbmenni. Egyszerűen föltételezte, hogy az uralkodó osztály kisajátításával, a politikai hatalom megdöntésével és a termelőeszközök államosításával megjelenik az új Jeruzsálem. Minden ellentmondás megszűnik, az ember és a világ végre tisztán önmaga lesz. Minden magától a helyes útra tér, mert minden mindenkié és mindenki a legjobbat akarja a másiknak. Így Leninnek a sikeres forradalom után látnia kellett, hogy mestere írásaiban semmi sem szól arról, hogyan kell továbbmenni. A proletárdiktatúra közbeeső időszakáról mint szükségszerűségről beszélt, mely idővel önmagától fölöslegessé válik. Ezt a „közbeeső időszakot” nagyon pontosan ismerjük, azt is, mivé fejlődött, s hogy nem üdvösséget hozott a világnak, hanem pusztító rombolást hagyott maga után. Marx nem csak azt mulasztotta el, hogy kigondolja az új világ rendjét – szerinte erre nincs is többé szükség. Hogy erről semmit nem mond, az az ő szempontjából nézve teljesen logikus. Tévedése mélyebben van. Megfeledkezett arról, hogy az ember mindig ember marad. Megfeledkezett az emberről és az emberi szabadságról. Elfelejtette, hogy a szabadság mindig szabadság a rosszra is. Azt hitte, hogy ha a gazdaság rendben van, minden magától rendbe jön. Tulajdonképpeni tévedése a materializmus: az ember ugyanis nem csak gazdasági tényezők produktuma, és nem üdvözíthető pusztán kívülről, kedvezőbb gazdasági föltételek megteremtésével.
22. Így most újból itt állunk a kérdés előtt: mit remélhetünk? Az újkor önkritikájára van szükség a kereszténységgel és annak reménységével folytatott dialógusban. Egy ilyen párbeszédben a keresztényeknek is újra meg kell tanulniuk ismereteik és tapasztalataik összefüggésében, hogy valójában miben áll a reményük, mit kell hozniuk és mit nem tudnak hozni a világnak. Az újkor önkritikájához az újkori kereszténység önkritikájának is társulnia kell, melynek saját gyökereiből kiindulva újra meg újra meg kell tanulnia megérteni önmagát. Itt erre csak néhány utalást próbálhatunk tenni. Először azt kell megkérdeznünk: mit jelent valójában a haladás, mit ígér, és mit nem ígér? Már a 19. században is érte kritika a haladás-hitet. A 20. században Theodor W. Adorno nyersen fogalmazta meg a haladás-hit problematikáját: a haladás, közelebbről nézve, a parittyától a hidrogénbombáig tartó haladás. Valójában ez a haladásnak csak az egyik oldala, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Más szóval: a haladás kétarcúsága vált láthatóvá. A haladás kétségtelenül új lehetőségeket nyit a jóra, de megnyitja a rossz mélységes lehetőségeit is, melyek korábban nem léteztek. Valamennyien tanúi vagyunk annak, hogy a gonosz kezekbe került haladás milyen rettenetes haladás lehet és lett a rosszban. Ha a technikai haladásnak nem felel meg az ember erkölcsi formálásában, „a belső ember növekedésében” (vö. Ef 3,16; 2Kor 4,16) való haladás, akkor az nem haladás, hanem fenyegetés az ember és a világ számára.
23. Ami az „ész” és a „szabadság” két nagy témáját illeti, itt csak éppen utalhatunk a velük kapcsolatos kérdésekre. Az ész Isten nagy ajándéka az embereknek és az ész győzelme az esztelenség fölött a keresztény hitnek is célja. De igazában mikor uralkodik az ész? Akkor, ha elszakad Istentől? Akkor, ha vakká válik Isten számára? A világ hatékony formálására és a kivitelezésre használt ész azonos lenne magával az ésszel? Ha a haladásnak szüksége van az emberiség erkölcsi jobbulására ahhoz, hogy haladás lehessen, akkor a hatékony és kivitelező észnek éppen úgy sürgősen szüksége van arra, hogy kiegészüljön az ész nyitottságával a hit megmentő erői felé, a jó és a rossz megkülönböztetésének irányában. Csak így lesz igazán emberi ész. Csak akkor lesz emberi, ha utat tud mutatni az akaratnak, és erre csak akkor képes, ha túllát önmagán. Különben az ember állapota az anyagi lehetőségek és a szív tanácstalansága közötti kiegyensúlyozatlanságban fenyegetéssé válik önmaga és a teremtés számára. Ugyanígy a „szabadsággal” kapcsolatban emlékeztetnünk kell arra, hogy az emberi szabadság mindig igényli más szabadságok együttesét. Ez az együttes azonban nem jön létre, ha nem az a közös belső mérték határozza meg, amely szabadságunk alapja és célja. Ugyanezt nagyon egyszerűen kifejezve azt mondhatjuk: az embernek szüksége van Istenre, különben nincs reménye. Szent Pál korábban idézett kijelentése (vö. Ef 2,12) az újkor folyamán nagyon valóságosnak és nyilvánvalóan igaznak bizonyult. Ezért igaz az, hogy egy Isten nélkül megvalósított „Isten országa” – tehát egy merőben emberi ország – menthetetlenül minden dolgok Kant által leírt „visszájára fordított” végéhez vezet. Ezt mi már láttuk, és újra és újra mindig ezt látjuk. De az is igaz, hogy Isten akkor lép be igazán az emberi dolgok világába, amikor nemcsak mi gondoljuk el, hanem amikor ő maga eljön közénk és szól hozzánk. Ezért van szüksége az észnek a hitre, hogy teljesen önmaga lehessen: az észnek és a hitnek kölcsönösen szüksége van egymásra, hogy igazi mivoltuknak megfelelhessenek és küldetésüket betölthessék.
(...)
26. Nem a tudomány váltja meg az embert. Az embert csak a szeretet váltja meg. Ez először a tisztán evilági területen érvényes. Ha valaki megtapasztalja életében a nagy szeretetet, ez a „megváltás” pillanata, amely új értelmet ad az életének. De hamarosan azt is fölismeri, hogy a neki ajándékozott szeretet önmagában nem oldja meg életének problémáját. Ez a szeretet veszélyeztetett. A halál szétzúzhatja. Az embernek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. Szüksége van arra a bizonyosságra, melynek alapján elmondhatja: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38–39). Ha ez a feltétel nélküli szeretet a feltétlen bizonyosságával adva van, akkor – és csak akkor – az ember „meg van váltva”; bármi is történjék vele ezután. Erről van szó, amikor ezt mondjuk: Jézus Krisztus „megváltott” minket. Általa megbizonyosodtunk Istenről – egy olyan Istenről, aki nem a világ távoli „első oka”, hiszen az ő egyszülött Fia emberré lett, és mindenki elmondhatja róla: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és odaadta értem önmagát” (Gal 2,20).
(...)
37. De térjünk csak vissza témánkhoz. Megkísérelhetjük korlátozni a szenvedést, harcolhatunk ellene, de nem tudjuk eltüntetni a világból. Éppen ott torkollik ürességbe az emberek élete, ahol a szenvedés elkerülése érdekében igyekeznek magukat megkímélni mindattól, ami szenvedést okozhat, ahol ki akarnak bújni az igazság, a szeretet és a jóság szolgálata által megkívánt, minden fáradság és fájdalom elviselése alól. Ez az élet fájdalommentes talán, de egyre inkább eltölti az értelmetlenség és az elveszettség tompa érzése. Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.
(...)
42. Az újkorban az utolsó ítélet gondolata elhalványult: a keresztény hit az egyén ügye lett, s elsősorban az egyes hívő lelki üdvösségére irányult; a világtörténelem szemléletét az utolsó ítélet helyett a haladás gondolata hatotta át. Ennek ellenére az ítélet várásának eszméje nem tűnt el nyomtalanul, de teljesen más formát öltött. A 19–20. század ateizmusa gyökerét és célját tekintve moralizmus: tiltakozás a világ és a világtörténelem igazságtalanságai ellen. Az a világ, amelyben az igazságtalanság, az ártatlanok szenvedése és a hatalom cinizmusa ilyen szélsőségekben mutatkozhat meg, nem lehet egy jóságos Isten műve. Az az Isten, aki felelősségre vonná ezt a világot, nem volna igazságos és még kevésbé volna jóságos Isten. A morál érdekében kell ezt az Istent vitatni. Úgy tűnt, hogy mivel nincs Isten, aki igazságot tesz, magának az embernek a hivatása az igazságtétel. A világban tapasztalható szenvedést látva az Isten elleni tiltakozás ugyan érthető, mégis fennhéjázó és bensőleg hamis volt azon igény, mely szerint immáron az emberiség képes és köteles is megtenni azt, amit semmiféle Isten nem tett meg és nem tud megtenni. Hogy ebből a legnagyobb kegyetlenségek és jogrombolások származtak, az nem véletlen, hanem e követelmény belső hamisságának a következménye. Remény nélküli az a világ, melynek önmagának kell igazságot tennie. Senki és semmi nem válaszol az évszázadok szenvedésére. Senki és semmi nem kezeskedik azért, hogy a hatalom cinizmusa – bármilyen ideológiai köntösben – ne uralkodjék tovább a világon. A frankfurti iskola nagy gondolkodói, Max Horkheimer és Theodor W. Adorno ezzel egyformán bírálták az ateizmust és a teizmust. Horkheimer radikálisan tagadta, hogy bármilyen immanens pótlékot lehetne találni Isten helyett, s ugyanakkor elvetette a jóságos és igazságos Isten képét is. Az ószövetségi képtilalom szélsőségesen radikális formájában beszél „a vágyról az Egészen Más után”, aki megközelíthetetlen marad – ez a vágynak az egyetemes történelemhez intézett kiáltása. Adorno is határozottan ragaszkodott ehhez a képnélküliséghez, mely ugyanúgy a szerető Isten „képét” is kizárja. De ő is mindig újra hangsúlyozta ezt a „negatív” dialektikát, és azt mondta, hogy az igazságosság, a valódi igazságosság egy olyan világot követelne, „amelyben nemcsak a jelenlévő szenvedés szűnne meg, hanem még a visszavonhatatlanul elmúlt dolgokat is vissza lehetne vonni”.[30] Ez azonban azt jelentené, hogy – pozitív és ezért számára megengedhetetlen szimbólumokban kifejezve – az igazságosság lehetetlen a halottak föltámadása nélkül. Ám egy ilyen távlatú látásmód magával hozná „a test föltámadását, azt, ami az idealizmustól, az abszolút szellem országától teljesen idegen”.[31]
43. A szigorú képnélküliségből, amely hozzátartozik Isten első parancsolatához (Kiv 20,4), a keresztények is tanulhatnak és tanulniuk is kell. A negatív teológia igazságát a IV. Lateráni Zsinat tanította, amikor kifejezetten úgy fogalmaz, hogy bármekkora hasonlóságot is lehet megállapítani a Teremtő és a teremtmény között, a köztük lévő különbség mindig nagyobb.[32] Ennek ellenére a képnélküliség a hívők számára nem lehet olyan mértékű, hogy – miként Horkheimer és Adorno gondolta – tagadniuk kellene mind a teizmus, mind az ateizmus álláspontját. Isten maga adott egy „képet”: az emberré lett Krisztust. Őbenne, a Megfeszítettben a hamis istenképek tagadása a legfelső fokot érte el. Most Isten éppen a Szenvedő alakjában mutatja meg arcát, abban, aki az ember Istentől való elhagyatottságát is vele együtt hordozza. Ez az ártatlanul Szenvedő vált a remény bizonyosságává: Isten van, és Isten tud oly módon igazságot szolgáltatni, amit mi elgondolni sem tudunk, de a hitben megsejthetünk. Igen, létezik a test föltámadása.[33] Van igazságosság.[34] Létezik a múltbeli szenvedés „visszavonása”, van jóvátétel, mely helyreállítja a jogot. Ezért az utolsó ítéletbe vetett hit elsősorban és mindenekelőtt remény – az a remény, melynek szükséges volta éppen az utolsó évszázadok vitáiban vált világossá. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazságosság kérdése a tulajdonképpeni, mindenesetre a legerősebb érv az örök életbe vetett hit mellett. Önmagában az egyéni élet beteljesedésének a vágya, mely ebben az életben nem lehetséges, és a szeretet halhatatlanságának az igénye, amelyre várunk, kétségtelenül jelentős alap ahhoz, hogy higgyük, az ember örökkévalóságra van szánva; ám Krisztus visszatérésének és az új életnek a szükségessége csak akkor válik teljesen meggyőzővé, ha az egyéni élet beteljesedésének és a szeretet halhatatlanságának a vágya összekapcsolódik annak lehetetlenségével, hogy a történelem igazságtalanságáé legyen az utolsó szó.
Miközben ezeket a sorokat írom egy Buddha szobor ül csendben, mélységes békében mellettem. Ebben az információ-dömpingben, amikor még a "no news is bad news"-ként van feltüntetve, olyan jó érzés rátekinteni a Megvilágosodott békés arcára, elmerülni rendületlen…..
Dominicus
2009.04.26 13:58:39
Dominicus
2009.04.26 14:00:17
Az imádság életforma. Senki sem tud (nagyon) másként imádkozni, mint ahogyan él. Az ima (és az élet) magasiskolájában egyetlen megtanulandó szabály van: nem beleszólni. Jálics Ferenc, aki sokunk számára tekintélynek számít ezen a téren - négy gyakorlatot javasol, amelyek…..
Dominicus
2009.04.26 13:46:58
@esősévszak:
Szerintem van. :-)
Az emberben alapvető élmény, készség az áhitat. Ha már csak egy naplementét, vagy felkeltét nézel...
Ez a készség meg fejleszthető (erről szól Ignác lelkigyakorlata is), a többi meg kegyelem. :)
Szerintem van. :-)
Az emberben alapvető élmény, készség az áhitat. Ha már csak egy naplementét, vagy felkeltét nézel...
Ez a készség meg fejleszthető (erről szól Ignác lelkigyakorlata is), a többi meg kegyelem. :)
Vannak bizonyos merev, rendszerető, lelkiismeretes és szabálykövető emberek. Ismertek ilyeneket? Viselkedésük, mozgásuk szertartásos, öltözetük pedáns, konvencionális. Rendszerint komolyak, humortalanok, kevés érzelmet mutatnak. Kicsit úgy tűnik, mintha nem is volna nekik.…..
Dominicus
2009.04.26 13:13:55
@izrael miszteriuma:
Drága barátom ki "holokauszt-tagadó"?
A szemtanúk beszámolói tele vannak súlyos ellentmondásokkal...
S mint említettem volt, az ún. revizionisták semmi esetre sem állítják, hogy a zsidóság nem szenvedett a II. világháború alatt és előtt a hitleri rendszer uralma alatt, és nem is tartja ezt jónak.
De pl. a Zündel perben az egyik fő "tanú", rudolf Vrba azt mondotta, hogy ő csak hallott elgázosításról, sohasem látott, és a "hiteles rajzai"-ba a fantáziáját is belevitte...
Drága barátom ki "holokauszt-tagadó"?
A szemtanúk beszámolói tele vannak súlyos ellentmondásokkal...
S mint említettem volt, az ún. revizionisták semmi esetre sem állítják, hogy a zsidóság nem szenvedett a II. világháború alatt és előtt a hitleri rendszer uralma alatt, és nem is tartja ezt jónak.
De pl. a Zündel perben az egyik fő "tanú", rudolf Vrba azt mondotta, hogy ő csak hallott elgázosításról, sohasem látott, és a "hiteles rajzai"-ba a fantáziáját is belevitte...
Dominicus
2009.04.26 13:17:41
@izrael miszteriuma:
Drága Barátom,
Ez a történész ismerte el nemrégiben, hogy Szálasi sohasem adott parancsot a zsidók kiírtására.
Ezzel nem állítható az, hogy a zsidók ellen elkövetett diszkrimináció és atroictások önmagukban erkölcsileg helyesek, viszont erre alapozva nem kell meséket költeni az amúgy is megtörténtekhez.
Amikor pl. kimutatták, hogy az ún. gázkamrákban, amit annak mutogatnak, hidrogén-cianid szinte kimutathatatlan (annyi mint egy barakkban), akkor minden teketória nélkül az ezt kimutató tudóst lecsukták Németországban.
Ennyit arról ki hisz fanatikusan valamiben, kiszínezve a történelmi tényeket, és ki az, aki kérdést tesz föl, s már a puszta kérdésfeltevés börtönnel jár...
Ha ez annyira egyértelmű lenne, nem lenne büntetőjogi kategória.
Drága Barátom,
Ez a történész ismerte el nemrégiben, hogy Szálasi sohasem adott parancsot a zsidók kiírtására.
Ezzel nem állítható az, hogy a zsidók ellen elkövetett diszkrimináció és atroictások önmagukban erkölcsileg helyesek, viszont erre alapozva nem kell meséket költeni az amúgy is megtörténtekhez.
Amikor pl. kimutatták, hogy az ún. gázkamrákban, amit annak mutogatnak, hidrogén-cianid szinte kimutathatatlan (annyi mint egy barakkban), akkor minden teketória nélkül az ezt kimutató tudóst lecsukták Németországban.
Ennyit arról ki hisz fanatikusan valamiben, kiszínezve a történelmi tényeket, és ki az, aki kérdést tesz föl, s már a puszta kérdésfeltevés börtönnel jár...
Ha ez annyira egyértelmű lenne, nem lenne büntetőjogi kategória.
Dominicus
2009.04.26 13:34:14
@izrael miszteriuma:
Kedves barátom,
Én attól a barátomnak tartalak. Jézus is az őt megvetőket nem vetette el, hisz önmaguknak ártottak csak ezzel.
Nem kötelező olvasni, sőt egyetérteni sem.
Sajnálom, ha valamit félreértettél. Én is elnézésedet kérem, ha valamit félreértettem.
Pax tecum!
Kedves barátom,
Én attól a barátomnak tartalak. Jézus is az őt megvetőket nem vetette el, hisz önmaguknak ártottak csak ezzel.
Nem kötelező olvasni, sőt egyetérteni sem.
Sajnálom, ha valamit félreértettél. Én is elnézésedet kérem, ha valamit félreértettem.
Pax tecum!
Az egyházi (értsd: róm.kat.) tekintély felbomlását nem a „liberálisok" vagy azok rendszere, hanem a katolikus egyház egyeduralmát megkérdőjelező más keresztény felekezetek (a reformáció) váltották ki, s ez vezetett a katolikus hegemónia összeomlásához. A…..
Dominicus
2009.04.20 12:16:06
@erőspista:
Drága erőspista!
Minden idézés egyben értelmezés is. A Sátán is idézgette Jézusnak az Írást.
A "sola Scriptura" sehol sincs benne a Bibliában, sőt még az sincs benne, hogy mely könyvek, és azoknak mely részei kanonikusak.
Ha pedig igaz lenne a "sola Scriptura", akkor az anarchizmushoz vezet, hisz akkor nekem, a hívőnek senki sem mondhatja meg, mely értelmezés a helyes, kizárólag a Szent Lélek sugallmazza azt nekem.
Ez pedig radioaktív bomláshoz vezet, amit már a reformáció kezdete is mutat.
Egyébként a gyakorlatban senki sem alkalmazta (kivéve a XIX. század racionalistáit) a sola Scripturát, hisz mindenki elfogadta egy közösségalapító (Luther, Kálvin, Németh Sándor) stb. "confessióját", Biblia-értelmezését. Azaz sehol sem önmagában a Biblia a tekintély.
Ám sem Lutherről, sem Kálvinról, sem Németh Sándorról egy sort sem találtam az Írásokban.
Jó, természetesen XVI. Benedekről sem, azonban én nem is hozakodtam elő a "Sola Scriptura"-val.
Ha pedig igaz a "sola Scriptura", mivel magáról, erőspistáról sincs szó a Szent Írásban, miért kéne elfogadnom az ön értelmezését igaznak?
Drága erőspista!
Minden idézés egyben értelmezés is. A Sátán is idézgette Jézusnak az Írást.
A "sola Scriptura" sehol sincs benne a Bibliában, sőt még az sincs benne, hogy mely könyvek, és azoknak mely részei kanonikusak.
Ha pedig igaz lenne a "sola Scriptura", akkor az anarchizmushoz vezet, hisz akkor nekem, a hívőnek senki sem mondhatja meg, mely értelmezés a helyes, kizárólag a Szent Lélek sugallmazza azt nekem.
Ez pedig radioaktív bomláshoz vezet, amit már a reformáció kezdete is mutat.
Egyébként a gyakorlatban senki sem alkalmazta (kivéve a XIX. század racionalistáit) a sola Scripturát, hisz mindenki elfogadta egy közösségalapító (Luther, Kálvin, Németh Sándor) stb. "confessióját", Biblia-értelmezését. Azaz sehol sem önmagában a Biblia a tekintély.
Ám sem Lutherről, sem Kálvinról, sem Németh Sándorról egy sort sem találtam az Írásokban.
Jó, természetesen XVI. Benedekről sem, azonban én nem is hozakodtam elő a "Sola Scriptura"-val.
Ha pedig igaz a "sola Scriptura", mivel magáról, erőspistáról sincs szó a Szent Írásban, miért kéne elfogadnom az ön értelmezését igaznak?
Dominicus
2009.04.20 19:36:28
@Joejszaka:
Kedves Jó éjszaka!
Eszem ágában sem volt önt "meggyőzni", viszont érvelni érveltem.
A kinyilatkoztatás teljességét bírja a Katolikus Egyház és mindazon kegyelem eszközök teljességét, amelyek az üdvösségre szükségesek, míg minden egyéb, ebből a Krisztus által alapított látható közösségből kivált krisztushívőket tömörítő közösség e szempontból hiányt szenved, ezt még a II. Vaticanum is hangsúlyozta.
Adtam meg két fontos jelenkori dokumentumot, föltételezve, hogy a korábbi egyetemes zsinatok és pápák egyhangú tanítását ismeri az I.niceai zsinattól a II. vatikáni zsinatig bezárólag.
Mondtam, ott utánanézhet, nem fogom offolni 1000 oldalnyi dokumentummal a témát.
Kedves Jó éjszaka!
Eszem ágában sem volt önt "meggyőzni", viszont érvelni érveltem.
A kinyilatkoztatás teljességét bírja a Katolikus Egyház és mindazon kegyelem eszközök teljességét, amelyek az üdvösségre szükségesek, míg minden egyéb, ebből a Krisztus által alapított látható közösségből kivált krisztushívőket tömörítő közösség e szempontból hiányt szenved, ezt még a II. Vaticanum is hangsúlyozta.
Adtam meg két fontos jelenkori dokumentumot, föltételezve, hogy a korábbi egyetemes zsinatok és pápák egyhangú tanítását ismeri az I.niceai zsinattól a II. vatikáni zsinatig bezárólag.
Mondtam, ott utánanézhet, nem fogom offolni 1000 oldalnyi dokumentummal a témát.
Rózsa György Eduardó élete kezdetétől végéig annak a vörösbarna tengelynek a tagja maradt, mely a kommunistáktól a radikális jobboldalig és az iszlamistákig terjed. Az írás a Konzervatórium.hu-n olvasható. ..
Dominicus
2009.04.19 22:41:07
Globalizálódunk, elidegenedünk, gyorsulunk, semmire sincs időnk. Szidjuk a globalizátorokat, elidegenítőket, gyorsítókat (azokat nem mindig), az időcsökkentő tényezőket. Meg azokat, akik – boldogok a lelki szegények (vagy csak annak képzelik magukat) – élvezik a…..
Dominicus
2009.04.12 00:56:12
Körkérdésünkben a közélet aktuális történéseiről kérdezzük az EP-választások előtt egyre aktívabb parlamenten kívüli pártokat, melyeknek véleménye, álláspontja sokszor alig jut el a szélesebb nyilvánossághoz. Először a Humanista Párt álláspontját ismerhetik meg, mely…..
Dominicus
2009.03.20 08:48:58
@Shenpen:
A thomizmus nem "megkövesedett" rendszer, hanem organikusan, nem revolutívan fejlődő valóság. A korábbiból organikusan továbbfejlődik a tanítás.
Pl. jött a kanti agnoszticizmus kihívása, létrejött a thomista ismeretelmélet, értékbölcselet.
Az eretnekségek mindig kihívások, s erre mondják bölcsen, hogy az Ördög is csak a téglát hordja Isten Városához.
Új problémákat vetett föl a történeti valóság, egy szerves, élő világnézet erre reagál, választ ad.
A salamancai iskola sok kötete ma is egy spanyol kolostori könyvtár, vagy a Spanyol Nemzeti Könyvtár polcain porosodik, latinul...
Megelőzték Grotiust, Adam Smith-et és sokan másokat is. (Ahogy a jezsuita Bangha Béla "Magyarország újjáépítése és a kereszténység" c. 1920-as művében ugyanazt vázolja föl, mint Szekfű a "Három nemzedék"-ben... Ki kinek volt a forrása, a filológusok föladata eldönteni, bár mind a kettő volt akkora koponya, hogy magától rájőjjön a bajok okaira.)
A thomizmus nem "megkövesedett" rendszer, hanem organikusan, nem revolutívan fejlődő valóság. A korábbiból organikusan továbbfejlődik a tanítás.
Pl. jött a kanti agnoszticizmus kihívása, létrejött a thomista ismeretelmélet, értékbölcselet.
Az eretnekségek mindig kihívások, s erre mondják bölcsen, hogy az Ördög is csak a téglát hordja Isten Városához.
Új problémákat vetett föl a történeti valóság, egy szerves, élő világnézet erre reagál, választ ad.
A salamancai iskola sok kötete ma is egy spanyol kolostori könyvtár, vagy a Spanyol Nemzeti Könyvtár polcain porosodik, latinul...
Megelőzték Grotiust, Adam Smith-et és sokan másokat is. (Ahogy a jezsuita Bangha Béla "Magyarország újjáépítése és a kereszténység" c. 1920-as művében ugyanazt vázolja föl, mint Szekfű a "Három nemzedék"-ben... Ki kinek volt a forrása, a filológusok föladata eldönteni, bár mind a kettő volt akkora koponya, hogy magától rájőjjön a bajok okaira.)
Konzervatórium
Az ajtók a jobboldalonk nyílnak, II. rész: A konzervativizmus ígérete
2009.03.05 10:46:00
„Kezdtük felismerni, hogy egy jobb és kiegyensúlyozottabb társadalom megteremtésében a siker kulcsa – ha van egyáltalán – olyan dolgoktól függ, mint a hagyományos orientáció, az értékek, vagy ha tetszik az erények; és sokkal inkább ezeken, mintsem a társadalom…..
Dominicus
2009.03.14 08:50:02
@Gabrilo:
"A második hsz-ben viszont sajnos nincs igazad..."
Lehet, hogy így van, véleményemet mindenesetre fönntartom, azt hiszem ennyi "varietas delectat". ;)
Minderről persze mi tehetünk. Mert a szó mai értelmében vett liberalizmus a férfiatlanság melegágya. A valódi férfi sohasem lehet liberális; hierarchikus tengelyben éli meg a világot, mindennek megteremti a maga funkcióját: a háborúnak, politikának, asszonynak, gyermeknek, vacsorának és gyengédségnek. A nők ezt el is várják tőle: tulajdonnak lenni egy magam kiválasztotta férfi oldalán. Az én uram, az én emberem – mondják. Csak egy igazi férfi tud gyengéd lenni, a liberálisan nyafogó, férfinak álcázott kreatúrák csak imitálják ezt. Társadalmunk nem elnőiesedik, hanem a férfiai mondanak csütörtököt, s a nők azért kénytelenek maszkulin vonásokat fölvenni, mert mi férfiatlanok vagyunk.
Ha bor s nő nem vidít minket, ördög vigye a lelkünket.
Így Czelderhez csatlakoznék... Nem a baloldalhoz képest kell magunkat definiálni, hisz a jobboldaliság kvázi előbb volt, mikor még nem is hívták annak.
A Nap-Hold szimbolikából is érthető. Változatlan erő, mely mindig sugároz... A Hold "eltakarja", provokálja, és kvázi erre reflektál, de ontológiailag mindig azonosan ragadva meg a problémát... Rossz, hamis a baloldaliság valóságképe, ezért hibádzik...
Mindig ugyanúgy sugárzik a Nap, csak a Hold játszadozásai miatt látszik változónak a fény... Az ő fényében fürdik... A tömeg meg forog mint a Föld. Attól a jobboldaliság állandó értéktengely mentén létezik.
"A második hsz-ben viszont sajnos nincs igazad..."
Lehet, hogy így van, véleményemet mindenesetre fönntartom, azt hiszem ennyi "varietas delectat". ;)
Minderről persze mi tehetünk. Mert a szó mai értelmében vett liberalizmus a férfiatlanság melegágya. A valódi férfi sohasem lehet liberális; hierarchikus tengelyben éli meg a világot, mindennek megteremti a maga funkcióját: a háborúnak, politikának, asszonynak, gyermeknek, vacsorának és gyengédségnek. A nők ezt el is várják tőle: tulajdonnak lenni egy magam kiválasztotta férfi oldalán. Az én uram, az én emberem – mondják. Csak egy igazi férfi tud gyengéd lenni, a liberálisan nyafogó, férfinak álcázott kreatúrák csak imitálják ezt. Társadalmunk nem elnőiesedik, hanem a férfiai mondanak csütörtököt, s a nők azért kénytelenek maszkulin vonásokat fölvenni, mert mi férfiatlanok vagyunk.
Ha bor s nő nem vidít minket, ördög vigye a lelkünket.
Így Czelderhez csatlakoznék... Nem a baloldalhoz képest kell magunkat definiálni, hisz a jobboldaliság kvázi előbb volt, mikor még nem is hívták annak.
A Nap-Hold szimbolikából is érthető. Változatlan erő, mely mindig sugároz... A Hold "eltakarja", provokálja, és kvázi erre reflektál, de ontológiailag mindig azonosan ragadva meg a problémát... Rossz, hamis a baloldaliság valóságképe, ezért hibádzik...
Mindig ugyanúgy sugárzik a Nap, csak a Hold játszadozásai miatt látszik változónak a fény... Az ő fényében fürdik... A tömeg meg forog mint a Föld. Attól a jobboldaliság állandó értéktengely mentén létezik.
Minden kedves Olvasónak szerettel ajánljunk a képen látható úriember, Bangha Béla (1880-1940) kiváló könyvét:
Világnézeti válaszok
Az írást különös tekintettel ajánljuk az egyébként ateista, vagy agnocisztista olvasóknak, hiszen a szerző a hétköznapinak, tipikusnak…..
Konzervatórium
A holokauszt, mint probléma, avagy miért nem része Magyarország a Soá érzületi térképének?
2008.11.06 19:09:15
A Soa egyik fő színtere Magyarország volt. Akiket érintett, azok meg mi vagyunk. Mindenképpen indokolt lett volna, hogy a holokausztnak, mint drámának az emlékezeti kultusza elterjedt volna az országban, hiszen ártatlan emberek, magyar állampolgárok százezreit ölték meg, ráadásul…..
Vajon elég felkészült Barack Hussein Obama arra, hogy elnökként vezesse az USÁ-t? Még nem tudjuk, de azt igen, hogy az elnöki eskü szövegébe kissé belegabalyodott - rossz ómen? (Ld. CrL kommentjét)A Konzervatórium nevében kívánunk neki sikeresebb folytatást, és kissé…..
Dominicus
2009.01.24 17:35:45
Emberek!
Komolyan nem értem, hogy egy amerikai választást "választásnak" hogyan gondolhat egy ember...
Komolyan mondom ez olyan, mint mikor a paprikáskruplmi-kommunizmusban a népfrontválasztások eredményeiről vitáztak...
Ez egy színjáték a tömegnek, ahogy Xenophón már jó régen leírta...
A lényeg nem változik, akárki van elnöki székben az USA-ban:
Obama a siratófalnál:
msnbcmedia.msn.com/j/msnbc/Components/Photo/_new/080724-obama-wall-hmed-525a.hmedium.jpg
G.W. Bush a siratófalnál:
media.houston.indymedia.org/uploads/2005/06/bush_wall.jpg
G.W. Bush szabadkőművesekkel:
www.cuttingedge.org/Bush_Masonic_TexasPublicSchool.jpg
Komolyan nem értem, hogy egy amerikai választást "választásnak" hogyan gondolhat egy ember...
Komolyan mondom ez olyan, mint mikor a paprikáskruplmi-kommunizmusban a népfrontválasztások eredményeiről vitáztak...
Ez egy színjáték a tömegnek, ahogy Xenophón már jó régen leírta...
A lényeg nem változik, akárki van elnöki székben az USA-ban:
Obama a siratófalnál:
msnbcmedia.msn.com/j/msnbc/Components/Photo/_new/080724-obama-wall-hmed-525a.hmedium.jpg
G.W. Bush a siratófalnál:
media.houston.indymedia.org/uploads/2005/06/bush_wall.jpg
G.W. Bush szabadkőművesekkel:
www.cuttingedge.org/Bush_Masonic_TexasPublicSchool.jpg
Dominicus
2009.01.25 00:15:42
@mr. pharmacist1:
Ha-ha-ha...
Köszönöm, hogy megnevetettett drága gyógyszerész úr. Ez egy adag morfiumnál is bódítóbb volt.
A humorérzéket persze sohasem szabad elveszíteni. :)
Ha-ha-ha...
Köszönöm, hogy megnevetettett drága gyógyszerész úr. Ez egy adag morfiumnál is bódítóbb volt.
A humorérzéket persze sohasem szabad elveszíteni. :)
Konzervatórium
"Nem piacpárti akarok lenni, hanem gondolkodáspárti" - Interjú Balázs Zoltánnal
2009.01.07 08:04:00
Interjú Balázs Zoltán filozófussal, a Közjó és Kapitalizmus Intézet ügyvivőjével erkölcs, vallás és kapitalizmus összefüggéseiről, a kapitalizmus és a protestantizmus, illetve a kapitalizmus és a katolicizmus viszonyairól, a globalizációról szóló hazai diszkurzusról és a…..
Dominicus
2009.01.13 11:53:27
@Gabrilo:
Nicolaus Cusanus, Meister Eckhart?
A borongos, ködös északi lélek hajlamos erre, és ez nem is baj (önmagában), amíg nincs egyházszakadás. :-))))
Nicolaus Cusanus, Meister Eckhart?
A borongos, ködös északi lélek hajlamos erre, és ez nem is baj (önmagában), amíg nincs egyházszakadás. :-))))
Dominicus
2009.01.13 22:21:12
@tölgy:
A szkepszist is túlzásba lehet vinni.
Erről részletesen ír Schütz Antal az "A bölcselet elemei" c. egyáltalán nem "elemis" munkájának ismeretelméleti részében. (Ezzel nem akarom "offolni" a témát, akit érdekel, ott elolvashatja. N.B. műve a legjobb máig megjelent magyar nyelvű rendszeres összefoglalás a skolasztikus bölcseletről.)
(N.B. a Katolikus Egyház dogmatikailag elítélte az ún. "ismeretelméleti tradicionalizmus"-t, mely szerint az istenismeret kizárólag hagyományok tekintély alapon való elfogadása által lehetséges. Ez a romantika korában futott föl. Ahogy elítélte korábban az ész kizárólagosságát hírdető francia felvilágosodás racionalista deizmusát. Lásd részletesen az I. Vatikáni Zsinat "Dei Filius" kezdetű dogmatikai konstitúcióját, melyben a hit és értelmi megismerés helyes viszonyáról is értekezik.)
A szkepszist is túlzásba lehet vinni.
Erről részletesen ír Schütz Antal az "A bölcselet elemei" c. egyáltalán nem "elemis" munkájának ismeretelméleti részében. (Ezzel nem akarom "offolni" a témát, akit érdekel, ott elolvashatja. N.B. műve a legjobb máig megjelent magyar nyelvű rendszeres összefoglalás a skolasztikus bölcseletről.)
(N.B. a Katolikus Egyház dogmatikailag elítélte az ún. "ismeretelméleti tradicionalizmus"-t, mely szerint az istenismeret kizárólag hagyományok tekintély alapon való elfogadása által lehetséges. Ez a romantika korában futott föl. Ahogy elítélte korábban az ész kizárólagosságát hírdető francia felvilágosodás racionalista deizmusát. Lásd részletesen az I. Vatikáni Zsinat "Dei Filius" kezdetű dogmatikai konstitúcióját, melyben a hit és értelmi megismerés helyes viszonyáról is értekezik.)
Dominicus
2009.01.17 18:08:12
@tölgy:
Mit értesz szkepticizmuson?
A bölcselet alapvető kérdésfelvető mechanizmusát (szkepszis), vagy pedig egy ismeretelméletileg agnosztikus álláspontot, amit az Egyház mindig is elítélt.
Mit értesz szkepticizmuson?
A bölcselet alapvető kérdésfelvető mechanizmusát (szkepszis), vagy pedig egy ismeretelméletileg agnosztikus álláspontot, amit az Egyház mindig is elítélt.
Meghalt Samuel P. Huntington. 81 évesen, Szenteste napján, karácsony előtt hunyt el a Massachusetts állambeli Martha's Vineyard-ban. Kortársai közül elsősorban hosszú-hosszú egyetemi praxisával, állásfoglaló, vitára ingerlő könyveivel, korszak-meghatározó elméleteivel tűnt ki.…..
Dominicus
2009.01.13 09:10:20
@Gabrilo:
„Engem ez a szabadkőműves-narratíva sem hat meg annyira. Ilyenkor mindig az a katkó válasz jut eszembe, amikor érkezik a vád, hogy bírálják a protestánsokat, és gyön a kérdés: "melyikeket"?”
Nem is kell, hogy meghasson. Melyiket? Mindegyiket. Ui. gyökerében rossz az individualista szentírásértelmezés miatt, ami elvezet 1968. beteges autonómia-értelmezéseihez. Hisz pontosan a hierarchia-ellensség a lényeg. Katolikusság => episzkopalizmus => presbitarianizmus => independesség. Bomlik le minden, demokratizálódik.
N.B. itt nem gonosz emberek összeesküvését kell elképzelni. A világban van olyan hogy milliő, koreszme, amely akarva akaratlanul (akár reflektív módon) kihat. (Azt, hogy ezt most angyalok közvetítik, az egy más kérdés, de ezt nem boncolgatom, mert így is már kihívtátok az orvost reám.) Pl. a protestantizmus nélkül nem lett volna katolikus megújulás, hisz a Trentói Zsinat dogmái tkp. a protestantizmus fölvetéseire válaszoltak, mint kihívásra. (No az angolszász jellemben pont ezt a „kihívás-válasz” gondolkodást tartom egyetemes értéknek, többek között.) Azaz nekem, katolikusnak kihívás minden úgymond koreszme, a neokonzervativizmus is. Ui. minden dolog, mégha rossz gyógyszert, vagy félig ható gyógyszert is ad (helyes meglátásokkal), alapvetően egy problémára ad választ. A protestantizmus is valós problémára reagált, az más kérdés, hogy katolikus szempontból kiöntötte a fürdővízzel együtt a gyereket is. (A történelem már csak ilyen, ebben a létállapotban.)
Azaz az OK-ot is mindig föl kell tárni, nemcsak az OKOZAT-ot püfölni. (Pl. a zsidóság jelentős részének antiszemitizmus mániájával is ez a baj, hogy abba még bele sem gondolnak, hogy ennek kialakulásában milyen valós problémák játszottak szerepet, és nem esnek az „isteni ártatlanságú zsidóság” hibás szempontjába, ezt erősítik a filmek is. Nemcsak a többségi társadalom a hibás. Hangsúlyozom, NEM CSAK. Az antiszemiták szerint csak a zsidók, a szűklátókörű zsidók szerint az antiszemiták. Én sem mondom, hogy az Egyház embereiben tökéletes, hisz mindannyian készülünk még, és nem kész vagyunk. Nem arról volt szó, hogy jött a gonosz Luther ördögi sugallatra, és az Egyházat el akarta pusztítani.)
Egyébként a nyugati társadalom atomizálódása, anorganikussá válása is ide vezethető vissza. A középkori Európában családokra épült a társadalom, nem bürokráciára. A család fölbomlása a kapitalizmusban gyökerezik, (amin ebben az értelemben nem a magántulajdont, vagy a piacot értem. Ilyen értelemben az iszlám, vagy japán nem kapitalista, bár japán már azzá változott). Az embernek a saját személyességén túl korporatív személyisége is volt (család, eredeti értelemben vett rend, kávzi „hivatásrend” stb.), amibe tartozott. Sok ilyen kis hálózat alkotta a társadalmat, ami szétesett.
„Straussra direkt nem hivatkoztam, Voegelinre apelláltam csak. Hogy ő nem volt kifejezetten "katolikus" gondolkodó, azt aláírom. De az ő politikaelmélete inkább alátámasztja a középkori-katolikus Európa helyességét, mint bármi mást. (Amúgy Straussé is, asszem) Emellett viszont nem volt nehéz az USA és az UK védelmét leírnia. Oka lehet ennek is talán.”
Nézd, Marx is írt le igazságokat, vagy Lenin, pl. helyeselték az antik műveltség oktatását. Ettől még gyökerében az egész rossz.
„A Te gondolkodásod - bár sok mindenben egyetértek - kissé vonalasnak tűnik nekem. (Tényleg, Molnár T. CIA-biznicéhez mit szólsz?:))”
Mit értesz vonalasságon? Egyébként ha azt, hogy a hagyományos katolikus bölcselethez és valláshoz ragaszkodom, akkor igen. De mindenki volanalas, ahogy szokták mondani. Mindenki egyoldalú, de attól még lehet széleslátókörű. Én nem „abszolút rossz”-ként definiálom akár a protestantizmust sem, benne is ott van „logoi spermatikoi”, ahogy minden eszmében. De a katolikusságban a tiszta Logoszt kapja az ember, utána nem vágyik már az ember „igazságmagvakra”, amelyek minden más emberi gondolkodást meghatároznak. Molnárral kapcsolatban tisztán eszmei alapon (ide értve a gyakorlati javallatait is) sok mindenben nem értek egyet. N.B. nem azért mert amerikai, vagy azért mert esetleg CIA ágens volt. Ez sohasem érdekelt engem. Aquinói Szent Tamás is mondotta: „Nem az a lényeg, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond!” neki sem az volt az érve az egyébként általa is tisztelt Maimonidész ellen, hogy „zsidó”. Bocsánat, ez minden, de nem érv. Nekem sem az a bajom az USA-val, hogy ilyen vagy olyan alapú. Azaz nem „etikai” (jó-rossz) kérdése ez számomra, hanem eszmei, amely eszmeiség meghatározza a cselekvési modellt részben (hogy még mi határozza meg még, arról kicsit lejjebb).
„De jobbat mondok: Erik v. K-L-t talán nehéz lenne nem katolikus gondolkodónak nevezni. És az ő "kiállása" Amerika és az "atlantizmus" mellett? Állandó szerzősége a National Review-ba? (Még a Buckley-érában) Azt hova tesszük? (Katolikusként egyébként jelentősen "javította" a nézeteit pl. Lutherrel kapcsolatban - a későbbi írásaiban már sokkal kedvesebbeket ír róla.)”
E. v. K-L a szememben nem katolikus gondolkodó. „Arch-liberal” nézetei kimerítik a XIII. Leó által elítélt amerikanista eretnekséget, ő egyszer azt a böszmeséget is megengedte magának, mikor nekiszegezte egy tomista, hogy kérem az ön nézetei amerikanisták, nem tudott mit válaszolni. (A szabadságeszménye, az állam-egyház viszonyának fölfogása stb.)
A “Liberty or Equality”-ben (99. old.) így ír erről: "America is built on a voluntaristic basis. To be an American is frequently not an accident but a matter of choice and free decision. It means conscious assimilation and amalgamation. The word Americanism is not without real significance."
Ez minden, csak nem-katolikus álláspont. Nézd, ma Rahnert, és több más, korábban indexen lévő embert annak tekintenek. Latin-Amerikában papok is mondják hogy ők katolikusok és marxisták. A voluntarista alapvetés (szabadság az igazság előtt) tipikus eretnekség, amely a protestantizmus hit-fölfogásán alapszik, mondom, katolikus szempontból.
Ettől alanyilag akár Kühnelt-Leddihn jó szándékát, akár azokét, akik ebbe szocializálódtak, kétségbe nem vonom.
„Amit '68-cal kapcsolatban írsz, az szvsz. badarság, bocs (zsidó és protestáns gyökerek? Hol? Az ateista-szekularista baloldal hol a bánatban volt protestáns vagy zsidó?)
Nézd, maga Marx protestánsnak megkeresztelt volt, Engels német protestáns volt. A modernizmus gyökere a protestantizmus, innét indult ki az egész. Európában pedig minden antikatolikus eszmeiség hordközegében szignifikáns volt mindig a zsidók részvétele. Term. „dialektikusan meghaladták” már azt, amit az originál protestantizmus és zsidó vallás antikatolikussága hirdetett. Egy aufklérista, vagy szabadkőműves katolikusnak el kellett hagynia a hitét. Egy protestánsnak vagy zsidónak nem.
„Itt bizony a kérdés az, hogy Voegelinnek igaza volt-e abban, hogy miközben Európa nagy része aláfeküdt az immanentizmusnak és a totalitarizmusnak, az US és az UK jobban őrizte-e közben az antik és keresztény gyökereket? Voegelin válasza "affirmatív". (G. Fodor Gábor írt erről a Kommentárban)”
Az US és UK nem őrizte jobban. A protestantizmus és minden újkori eszmeiség ennek tagadása, ill. ellen-pólus állítás. Példával illusztrálom: Isten megteremti a méhet, erre az Ördög mismásolni akarja, és átformálja léggyé, Isten megteremti az almát, az Ördög átalakítja vackorrá, Isten megteremti az embert, az ördög majmot csinál belőle.
Hasonlóan:
Isten Fia megtestesül, beteljesíti az Ószövetséget, az Ördög létrehozza a farizeuspártot, ami ÓSZ-i értelemben csak vérségileg, de nem szellemileg örökös már. (Lásd amikor a gazdag embert „fiának” ismeri el Ábrahám, de óriási szakadékot lát közöttük. Jézus egyéb kitételei.)
Van az Egyház, erre Luther fölépít egy másikat. Van Európa, erre pár szektás menekült és aufklérista maszon fölépít egy másikat „Capitoliummal” stb.
Ilyen értelemben persze, hogy gyökerében valahol az, hisz minden tagadás az identitását abban leli meg, amit tagad.
„Lehet, hogy te hardliner katolikusként elutasítod az US és az UK "protestáns" "zsidó" meg "szabadkőműves" gyökereit, meg működését, azonban valami tény marad: Európa nagy részén a vallásosság a lehető leggyengébb, míg a két említett vidéken sokkal erősebb (különösen az US-ban, és a katolicizmus is!). Tehát sikeresebbnek bizonyultak a modernizmussal szemben végső soron. Ráadásul a történelem alakulása korántsem írható le tudatos folyamatok összességével, rengeteg nem szándékolt következmény is van benne - náluk valamiért jobban alakult.”
Való igaz, és ez nem véletlen. Ott a legerősebb a nyomás, ahol a legnagyobb a világosság. Jézusnak hol volt a legkisebb sikere? Saját népe körében. Hogy a vallásosság mennyire erős az US-ban, és az milyen vallásosság. Ilyen alapon az iszlám is sikeresebb. Egyébként az, hogy egyfajta modernizmus sikeresebb egy másfajta modernizmussal szemben, ez katolikus szempontból csak annyi különbséget jelent, minthogy Alzheimer-kórban bomlik föl lassan az ember, vagy az Ebola vírus 12 óra alatt végez vele. A végeredmény ugyanaz.
Amiket leírtam, azok nem emberi szinten tudatos folyamatok. A történelem végső elemzésében tudatos, mivel „minden őbenne és őáltala lett”, aki maga a Logosz. Persze ezt nem „racionalista” értelemben kell érteni, ez nem emberi Tudat, és emberileg ki nem meríthető.
„Azt is érdemes lenne megfigyelni, hogy vajon az angolszász konzervativizmus miért "győzte le" a kontinentálist. Én ugyan az utóbbit is szeretem, de ez utóbbi azért megbukott - és ezt nem is csak én mondom, Tölgy is mondta.”
Legyőzte? Megbukott? A történelem végére ért? Nem ti vagytok (nagyon helyesen) antifukuyamisták. Ha ez így van, én tévedtem, az én meggyőződésem, vallásom hamis vallás. Emberből vagyok.
„Az US-ban legalább nem röhögnek ki, ha vallásos vagy (sőt, ha nem vagy az, akkor valószínűleg komcsinak néznek:))). Itthon mi is a helyzet ezzel?”
Attól függ, hol vagy. Azért az USA nagyon megosztott társadalom. Erről Buchanan is ír. Az USA katolicizmus is a hippi-„katolicizmustól” kezdve a spanyolok népi vallásosságán át terjed a tradicionalistákig. N.B. egy kisebbségi társadalomban a „teher alatt nő a pálma”-elv szerint is világosan radikálisnak kell lenni. Mo-n a legkeményebb tradicionalista katolikus csoport (családok és papok) Debrecenben van. Az iszlámban is a keresztények nagyon jól szervezettek és nem liberálisak.
„Szép dolog egy elméleti-romantikus pozíció és a jelen onnan való bírálata, néha én is elmélázom benne, de a valós lehetőségekkel kell operálni (ugye, Kirk bácsi: politics is the art of the possible, vagy valami ilyesmi). A valóság pedig az, hogy itt jelentős erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy egyáltalán mondjuk a lakosság 20%-a gyakorolja is a vallását. A "szabadkőműves, protestáns, zsidó" USA-ban lényegesen jobb a helyzet e téren. Is.”
Én nem Kirk-re hivatkoznék (ami igazat mondtak, már régen leírták katolikus bölcselők), a politikai gyakorlat – tomista értelemben – az ontológiai értelemben vett létrendek sorában a tapasztalati létrendbe tartozik, nem az metafizikai, az eszmei (ideális), vagy az értéklétrendbe. Ezt szerintem mindig tudta minden józan ember, különben gyorsan orvost kell hívni. Ez a természetes ész fényénél belátható igazság. Term. nem „elméleti-romantikus” oldalról bíráltam a dolgokat. Mint kifejtettem lejjebb, a történeti folyamatokban nem csupán eszmeiségek vesznek részt, nem „az abszolút Szellem megtestesülése” (Hegel) zajlik. Politikai, gazdasági, stb. értelemben is a „mérsékelt indeterminizmus” metafizikai álláspontján vagyok, vagy angolszász kifejezéssel élve a „posszibilizmus” álláspontján. Az embernek szabad akarata van, de rengeteg egyéb tényező befolyásolja a döntéseit, meghatározza viselkedését, kultúráját. Családi, nemzeti, nyelvi, öröklött, klímabeli, földrajzi helyzete. Az ember képes ezektől elvonatkoztatni (ennyivel több az állatnál), de alapvetően nem „outsider” a részben anyagi, de mindenképpen mennyiségi (téridő-korláttal bíró) automatizmusoktól (akár piaciakról legyen szó, mielőtt valaki „commutarizmussal” címkézett volna meg.) Hú, de ez már a történetbölcselethez vezet el! :-)
Mielőtt félreértenél. Nem a „jelent” bíráltam, hanem a gyengébb ellenállás irányában való elmozdulást. Megértelek akár téged, akár másokat, ahogy megértem a kínabarátokat, oroszbarátokat stb.
(N.B. titeket, vagy a russzofileket jobban megértelek, mert mondjuk világosan a katolikus Európából alakult ki mind a kettő.)
Az USA nem „szabadkőműves, protestáns, zsidó”. Azt állítottam, hogy gyökerében eszmeiségében. Még egyszer hangsúlyozom, ezt nem dualistán fogtam föl (jó vs rossz). Minden létezőben, sőt minden eszmeiségben van jó is.
Egyébként megjegyezném, s szerintem meg is érted, mivel antiideologikus vagy, hogy az US és UK kialakulását (ezt BM barátom is hangsúlyozta) nem lehet csupán eszmei alapon megérteni. Történetileg hatott a folyamatokra a földrajzi fekvés, a klíma, a népek temperamentuma, vagy akár a nyelv is. (Ahogy föntebb hangsúlyoztam.)
Egy Chesterton-t olvasva mindig az angol empírikus gondolkodás („The proof of the pudding is in the eating.”) jut eszembe. Ez Isten gondviselése, az emberek közötti akcidentális különbségek, tónusok (nem mechanikusan vett különbségek!) egymás kiegészítésére vannak rendelve. Ilyen szempontból a katolikusság sem „vonalas”, vagy „egyveretű”.
Az biztos, hogy Európa szegényebb lett az angol ember nélkül, ahogy az orosz ember nélkül. (Itt bizonyos szignifikánsan megjelenő mechanizmusokról – viselkedés, jellem, helyi sajátosság – beszéltem, amelyek nem determinisztikusan automatikusak!)
A legjobb lenne egy teljes „Északi Arcvonal” (USA – Európa – Oroszország) ami megint maximum egy nemes cél lehet.
N.B. tisztelem erőfeszítéseteket, és megértem.
Számomra az a kihívás, hogy megtaláljam ezt az autonóm európai-katolikus modell lehetőségét, a politikum szintjén is. Az európai iszlám erősödése elő fogja ezt hozni. Lehet, hogy mint kisebbségi modell fog megjelenni, de ez úgymond jogos büntetés lett azért, mert Európa önmagát tagadta meg szellemileg, és így fizikailag is elérte öngyilkosságát.
Vannak erre realizációs lehetőségek, közegek, de hozzátenném (amit rólam való előismereteidből feltételezek, hogy feltételezel rólam :-) ) ezt nem nosztalgiázás (pl. formális monarchia-restauráció, nem ez most a legfontosabb dolog sztem, ezért pár jó barátom meg is haragudott reám anno), vagy „mindent vissza!” alapon képzelem el. A középkori Európa is messze nem volt tökéletes (ahogy semmi sem a földön), s ahogy az emberiség élete is hasonlít (analóg értelemben) egy emberéhez, az ember is tanul a hibáiból, anélkül, hogy megtagadná lényegét. Ez az organikus fejlődés alapja.
„Engem ez a szabadkőműves-narratíva sem hat meg annyira. Ilyenkor mindig az a katkó válasz jut eszembe, amikor érkezik a vád, hogy bírálják a protestánsokat, és gyön a kérdés: "melyikeket"?”
Nem is kell, hogy meghasson. Melyiket? Mindegyiket. Ui. gyökerében rossz az individualista szentírásértelmezés miatt, ami elvezet 1968. beteges autonómia-értelmezéseihez. Hisz pontosan a hierarchia-ellensség a lényeg. Katolikusság => episzkopalizmus => presbitarianizmus => independesség. Bomlik le minden, demokratizálódik.
N.B. itt nem gonosz emberek összeesküvését kell elképzelni. A világban van olyan hogy milliő, koreszme, amely akarva akaratlanul (akár reflektív módon) kihat. (Azt, hogy ezt most angyalok közvetítik, az egy más kérdés, de ezt nem boncolgatom, mert így is már kihívtátok az orvost reám.) Pl. a protestantizmus nélkül nem lett volna katolikus megújulás, hisz a Trentói Zsinat dogmái tkp. a protestantizmus fölvetéseire válaszoltak, mint kihívásra. (No az angolszász jellemben pont ezt a „kihívás-válasz” gondolkodást tartom egyetemes értéknek, többek között.) Azaz nekem, katolikusnak kihívás minden úgymond koreszme, a neokonzervativizmus is. Ui. minden dolog, mégha rossz gyógyszert, vagy félig ható gyógyszert is ad (helyes meglátásokkal), alapvetően egy problémára ad választ. A protestantizmus is valós problémára reagált, az más kérdés, hogy katolikus szempontból kiöntötte a fürdővízzel együtt a gyereket is. (A történelem már csak ilyen, ebben a létállapotban.)
Azaz az OK-ot is mindig föl kell tárni, nemcsak az OKOZAT-ot püfölni. (Pl. a zsidóság jelentős részének antiszemitizmus mániájával is ez a baj, hogy abba még bele sem gondolnak, hogy ennek kialakulásában milyen valós problémák játszottak szerepet, és nem esnek az „isteni ártatlanságú zsidóság” hibás szempontjába, ezt erősítik a filmek is. Nemcsak a többségi társadalom a hibás. Hangsúlyozom, NEM CSAK. Az antiszemiták szerint csak a zsidók, a szűklátókörű zsidók szerint az antiszemiták. Én sem mondom, hogy az Egyház embereiben tökéletes, hisz mindannyian készülünk még, és nem kész vagyunk. Nem arról volt szó, hogy jött a gonosz Luther ördögi sugallatra, és az Egyházat el akarta pusztítani.)
Egyébként a nyugati társadalom atomizálódása, anorganikussá válása is ide vezethető vissza. A középkori Európában családokra épült a társadalom, nem bürokráciára. A család fölbomlása a kapitalizmusban gyökerezik, (amin ebben az értelemben nem a magántulajdont, vagy a piacot értem. Ilyen értelemben az iszlám, vagy japán nem kapitalista, bár japán már azzá változott). Az embernek a saját személyességén túl korporatív személyisége is volt (család, eredeti értelemben vett rend, kávzi „hivatásrend” stb.), amibe tartozott. Sok ilyen kis hálózat alkotta a társadalmat, ami szétesett.
„Straussra direkt nem hivatkoztam, Voegelinre apelláltam csak. Hogy ő nem volt kifejezetten "katolikus" gondolkodó, azt aláírom. De az ő politikaelmélete inkább alátámasztja a középkori-katolikus Európa helyességét, mint bármi mást. (Amúgy Straussé is, asszem) Emellett viszont nem volt nehéz az USA és az UK védelmét leírnia. Oka lehet ennek is talán.”
Nézd, Marx is írt le igazságokat, vagy Lenin, pl. helyeselték az antik műveltség oktatását. Ettől még gyökerében az egész rossz.
„A Te gondolkodásod - bár sok mindenben egyetértek - kissé vonalasnak tűnik nekem. (Tényleg, Molnár T. CIA-biznicéhez mit szólsz?:))”
Mit értesz vonalasságon? Egyébként ha azt, hogy a hagyományos katolikus bölcselethez és valláshoz ragaszkodom, akkor igen. De mindenki volanalas, ahogy szokták mondani. Mindenki egyoldalú, de attól még lehet széleslátókörű. Én nem „abszolút rossz”-ként definiálom akár a protestantizmust sem, benne is ott van „logoi spermatikoi”, ahogy minden eszmében. De a katolikusságban a tiszta Logoszt kapja az ember, utána nem vágyik már az ember „igazságmagvakra”, amelyek minden más emberi gondolkodást meghatároznak. Molnárral kapcsolatban tisztán eszmei alapon (ide értve a gyakorlati javallatait is) sok mindenben nem értek egyet. N.B. nem azért mert amerikai, vagy azért mert esetleg CIA ágens volt. Ez sohasem érdekelt engem. Aquinói Szent Tamás is mondotta: „Nem az a lényeg, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond!” neki sem az volt az érve az egyébként általa is tisztelt Maimonidész ellen, hogy „zsidó”. Bocsánat, ez minden, de nem érv. Nekem sem az a bajom az USA-val, hogy ilyen vagy olyan alapú. Azaz nem „etikai” (jó-rossz) kérdése ez számomra, hanem eszmei, amely eszmeiség meghatározza a cselekvési modellt részben (hogy még mi határozza meg még, arról kicsit lejjebb).
„De jobbat mondok: Erik v. K-L-t talán nehéz lenne nem katolikus gondolkodónak nevezni. És az ő "kiállása" Amerika és az "atlantizmus" mellett? Állandó szerzősége a National Review-ba? (Még a Buckley-érában) Azt hova tesszük? (Katolikusként egyébként jelentősen "javította" a nézeteit pl. Lutherrel kapcsolatban - a későbbi írásaiban már sokkal kedvesebbeket ír róla.)”
E. v. K-L a szememben nem katolikus gondolkodó. „Arch-liberal” nézetei kimerítik a XIII. Leó által elítélt amerikanista eretnekséget, ő egyszer azt a böszmeséget is megengedte magának, mikor nekiszegezte egy tomista, hogy kérem az ön nézetei amerikanisták, nem tudott mit válaszolni. (A szabadságeszménye, az állam-egyház viszonyának fölfogása stb.)
A “Liberty or Equality”-ben (99. old.) így ír erről: "America is built on a voluntaristic basis. To be an American is frequently not an accident but a matter of choice and free decision. It means conscious assimilation and amalgamation. The word Americanism is not without real significance."
Ez minden, csak nem-katolikus álláspont. Nézd, ma Rahnert, és több más, korábban indexen lévő embert annak tekintenek. Latin-Amerikában papok is mondják hogy ők katolikusok és marxisták. A voluntarista alapvetés (szabadság az igazság előtt) tipikus eretnekség, amely a protestantizmus hit-fölfogásán alapszik, mondom, katolikus szempontból.
Ettől alanyilag akár Kühnelt-Leddihn jó szándékát, akár azokét, akik ebbe szocializálódtak, kétségbe nem vonom.
„Amit '68-cal kapcsolatban írsz, az szvsz. badarság, bocs (zsidó és protestáns gyökerek? Hol? Az ateista-szekularista baloldal hol a bánatban volt protestáns vagy zsidó?)
Nézd, maga Marx protestánsnak megkeresztelt volt, Engels német protestáns volt. A modernizmus gyökere a protestantizmus, innét indult ki az egész. Európában pedig minden antikatolikus eszmeiség hordközegében szignifikáns volt mindig a zsidók részvétele. Term. „dialektikusan meghaladták” már azt, amit az originál protestantizmus és zsidó vallás antikatolikussága hirdetett. Egy aufklérista, vagy szabadkőműves katolikusnak el kellett hagynia a hitét. Egy protestánsnak vagy zsidónak nem.
„Itt bizony a kérdés az, hogy Voegelinnek igaza volt-e abban, hogy miközben Európa nagy része aláfeküdt az immanentizmusnak és a totalitarizmusnak, az US és az UK jobban őrizte-e közben az antik és keresztény gyökereket? Voegelin válasza "affirmatív". (G. Fodor Gábor írt erről a Kommentárban)”
Az US és UK nem őrizte jobban. A protestantizmus és minden újkori eszmeiség ennek tagadása, ill. ellen-pólus állítás. Példával illusztrálom: Isten megteremti a méhet, erre az Ördög mismásolni akarja, és átformálja léggyé, Isten megteremti az almát, az Ördög átalakítja vackorrá, Isten megteremti az embert, az ördög majmot csinál belőle.
Hasonlóan:
Isten Fia megtestesül, beteljesíti az Ószövetséget, az Ördög létrehozza a farizeuspártot, ami ÓSZ-i értelemben csak vérségileg, de nem szellemileg örökös már. (Lásd amikor a gazdag embert „fiának” ismeri el Ábrahám, de óriási szakadékot lát közöttük. Jézus egyéb kitételei.)
Van az Egyház, erre Luther fölépít egy másikat. Van Európa, erre pár szektás menekült és aufklérista maszon fölépít egy másikat „Capitoliummal” stb.
Ilyen értelemben persze, hogy gyökerében valahol az, hisz minden tagadás az identitását abban leli meg, amit tagad.
„Lehet, hogy te hardliner katolikusként elutasítod az US és az UK "protestáns" "zsidó" meg "szabadkőműves" gyökereit, meg működését, azonban valami tény marad: Európa nagy részén a vallásosság a lehető leggyengébb, míg a két említett vidéken sokkal erősebb (különösen az US-ban, és a katolicizmus is!). Tehát sikeresebbnek bizonyultak a modernizmussal szemben végső soron. Ráadásul a történelem alakulása korántsem írható le tudatos folyamatok összességével, rengeteg nem szándékolt következmény is van benne - náluk valamiért jobban alakult.”
Való igaz, és ez nem véletlen. Ott a legerősebb a nyomás, ahol a legnagyobb a világosság. Jézusnak hol volt a legkisebb sikere? Saját népe körében. Hogy a vallásosság mennyire erős az US-ban, és az milyen vallásosság. Ilyen alapon az iszlám is sikeresebb. Egyébként az, hogy egyfajta modernizmus sikeresebb egy másfajta modernizmussal szemben, ez katolikus szempontból csak annyi különbséget jelent, minthogy Alzheimer-kórban bomlik föl lassan az ember, vagy az Ebola vírus 12 óra alatt végez vele. A végeredmény ugyanaz.
Amiket leírtam, azok nem emberi szinten tudatos folyamatok. A történelem végső elemzésében tudatos, mivel „minden őbenne és őáltala lett”, aki maga a Logosz. Persze ezt nem „racionalista” értelemben kell érteni, ez nem emberi Tudat, és emberileg ki nem meríthető.
„Azt is érdemes lenne megfigyelni, hogy vajon az angolszász konzervativizmus miért "győzte le" a kontinentálist. Én ugyan az utóbbit is szeretem, de ez utóbbi azért megbukott - és ezt nem is csak én mondom, Tölgy is mondta.”
Legyőzte? Megbukott? A történelem végére ért? Nem ti vagytok (nagyon helyesen) antifukuyamisták. Ha ez így van, én tévedtem, az én meggyőződésem, vallásom hamis vallás. Emberből vagyok.
„Az US-ban legalább nem röhögnek ki, ha vallásos vagy (sőt, ha nem vagy az, akkor valószínűleg komcsinak néznek:))). Itthon mi is a helyzet ezzel?”
Attól függ, hol vagy. Azért az USA nagyon megosztott társadalom. Erről Buchanan is ír. Az USA katolicizmus is a hippi-„katolicizmustól” kezdve a spanyolok népi vallásosságán át terjed a tradicionalistákig. N.B. egy kisebbségi társadalomban a „teher alatt nő a pálma”-elv szerint is világosan radikálisnak kell lenni. Mo-n a legkeményebb tradicionalista katolikus csoport (családok és papok) Debrecenben van. Az iszlámban is a keresztények nagyon jól szervezettek és nem liberálisak.
„Szép dolog egy elméleti-romantikus pozíció és a jelen onnan való bírálata, néha én is elmélázom benne, de a valós lehetőségekkel kell operálni (ugye, Kirk bácsi: politics is the art of the possible, vagy valami ilyesmi). A valóság pedig az, hogy itt jelentős erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy egyáltalán mondjuk a lakosság 20%-a gyakorolja is a vallását. A "szabadkőműves, protestáns, zsidó" USA-ban lényegesen jobb a helyzet e téren. Is.”
Én nem Kirk-re hivatkoznék (ami igazat mondtak, már régen leírták katolikus bölcselők), a politikai gyakorlat – tomista értelemben – az ontológiai értelemben vett létrendek sorában a tapasztalati létrendbe tartozik, nem az metafizikai, az eszmei (ideális), vagy az értéklétrendbe. Ezt szerintem mindig tudta minden józan ember, különben gyorsan orvost kell hívni. Ez a természetes ész fényénél belátható igazság. Term. nem „elméleti-romantikus” oldalról bíráltam a dolgokat. Mint kifejtettem lejjebb, a történeti folyamatokban nem csupán eszmeiségek vesznek részt, nem „az abszolút Szellem megtestesülése” (Hegel) zajlik. Politikai, gazdasági, stb. értelemben is a „mérsékelt indeterminizmus” metafizikai álláspontján vagyok, vagy angolszász kifejezéssel élve a „posszibilizmus” álláspontján. Az embernek szabad akarata van, de rengeteg egyéb tényező befolyásolja a döntéseit, meghatározza viselkedését, kultúráját. Családi, nemzeti, nyelvi, öröklött, klímabeli, földrajzi helyzete. Az ember képes ezektől elvonatkoztatni (ennyivel több az állatnál), de alapvetően nem „outsider” a részben anyagi, de mindenképpen mennyiségi (téridő-korláttal bíró) automatizmusoktól (akár piaciakról legyen szó, mielőtt valaki „commutarizmussal” címkézett volna meg.) Hú, de ez már a történetbölcselethez vezet el! :-)
Mielőtt félreértenél. Nem a „jelent” bíráltam, hanem a gyengébb ellenállás irányában való elmozdulást. Megértelek akár téged, akár másokat, ahogy megértem a kínabarátokat, oroszbarátokat stb.
(N.B. titeket, vagy a russzofileket jobban megértelek, mert mondjuk világosan a katolikus Európából alakult ki mind a kettő.)
Az USA nem „szabadkőműves, protestáns, zsidó”. Azt állítottam, hogy gyökerében eszmeiségében. Még egyszer hangsúlyozom, ezt nem dualistán fogtam föl (jó vs rossz). Minden létezőben, sőt minden eszmeiségben van jó is.
Egyébként megjegyezném, s szerintem meg is érted, mivel antiideologikus vagy, hogy az US és UK kialakulását (ezt BM barátom is hangsúlyozta) nem lehet csupán eszmei alapon megérteni. Történetileg hatott a folyamatokra a földrajzi fekvés, a klíma, a népek temperamentuma, vagy akár a nyelv is. (Ahogy föntebb hangsúlyoztam.)
Egy Chesterton-t olvasva mindig az angol empírikus gondolkodás („The proof of the pudding is in the eating.”) jut eszembe. Ez Isten gondviselése, az emberek közötti akcidentális különbségek, tónusok (nem mechanikusan vett különbségek!) egymás kiegészítésére vannak rendelve. Ilyen szempontból a katolikusság sem „vonalas”, vagy „egyveretű”.
Az biztos, hogy Európa szegényebb lett az angol ember nélkül, ahogy az orosz ember nélkül. (Itt bizonyos szignifikánsan megjelenő mechanizmusokról – viselkedés, jellem, helyi sajátosság – beszéltem, amelyek nem determinisztikusan automatikusak!)
A legjobb lenne egy teljes „Északi Arcvonal” (USA – Európa – Oroszország) ami megint maximum egy nemes cél lehet.
N.B. tisztelem erőfeszítéseteket, és megértem.
Számomra az a kihívás, hogy megtaláljam ezt az autonóm európai-katolikus modell lehetőségét, a politikum szintjén is. Az európai iszlám erősödése elő fogja ezt hozni. Lehet, hogy mint kisebbségi modell fog megjelenni, de ez úgymond jogos büntetés lett azért, mert Európa önmagát tagadta meg szellemileg, és így fizikailag is elérte öngyilkosságát.
Vannak erre realizációs lehetőségek, közegek, de hozzátenném (amit rólam való előismereteidből feltételezek, hogy feltételezel rólam :-) ) ezt nem nosztalgiázás (pl. formális monarchia-restauráció, nem ez most a legfontosabb dolog sztem, ezért pár jó barátom meg is haragudott reám anno), vagy „mindent vissza!” alapon képzelem el. A középkori Európa is messze nem volt tökéletes (ahogy semmi sem a földön), s ahogy az emberiség élete is hasonlít (analóg értelemben) egy emberéhez, az ember is tanul a hibáiból, anélkül, hogy megtagadná lényegét. Ez az organikus fejlődés alapja.
Dominicus
2009.01.13 11:27:09
@hcrules:
Papp Laci atyát ismered pl.?
Bökő Péter?
A múltkori tridenti szentmisén (és keresztelőn) 50-60 ember volt, és ez gyarapszik.
Most már Szegeden is lesz hagyományhű közösség...
Alanyilag lehet tanulni egy reformátustól mint embertől, de mivel téves vallás, mely az igazság-vallás ellenében jött létre, így sokat nincs mit tanulni teológialag.
Olvastam pl. retorikailag jó buzdító beszédet, pl. Kossuth Lajostól, ettől még nem leszek kossuthista.
A püspök, ahol lehet, keresztbe tesz a tradicionalistáknak. A feszületét a zsebébe csúsztatja a zsinagógában stb, ez is sokat elárul, de a láncot kintt hagyj, hogy azért lássák, hogy ő a püspök. ("Mi nagyobb az oltár, vagy amit az oltárra teszel?" - Jézus Krisztus)
Sőt mikor Bp-en a tradicionalista konferencián ő, mint a Liturgikus Bizottság elnöke szentmisét mutatott be NOM-ban, a sekrestye után, már a Bazilikában a zsebébe csúsztatta korpuszt...
Agnosztikus emberek között, mivel az agnoszticizimusban egy a világnézetük, persze, hogy jó a viszony világnézetileg is. (Emberileg másvallásúval lehet jó viszonyban lenni, sőt kötelesség is.) De az agnosztikus ember már nem katolikus, maximum naív és tudatlan saját hite felől is.
Pár gondolat a püspök atya kijelentéseihez (összevetve Schütz Antal Dogmatikájával), amiből kitetszik, hogy mennyire modernista szellemben nevelkedett már ő maga is (nem tehet róla, nem "rossz szándékból" tett ilyen antikatolikus kijelentéseket, a modernista szemináriumokban, továbbképzések során már ezt a levegőt szívta magába):
I. „Ha a régi bérmálási formát használjuk, akkor a bérmálás érvénytelen lehet, mert az Egyház már megváltoztatta a formát.”
Minősítés:
propsitio captiosa (téves tétel helyes kifejezésekbe burkolva)
sententia iniuriosa (igazságtalan kijelentés)
Magyarázat:
A tévedés mögött az az önmagában helyes tétel áll, hogy egyrészt a forma önkényes megváltoztatása bűn, másrészt, hogy a forma lényege sérül, akkor a szentség is érvénytelen lesz. De a szentség formájának a lényege az, hogy kifejezze, amit a szentség közvetíteni akar. (Ez természetesen nem áll meg ott, ahol az Üdvözítő közvetlenül meghatározta a formát: Keresztség, Oltáriszentség) Tehát ha valaki önkényesen megváltoztatná is a formát, de az új forma kifejezné az Egyház hitét a szentségről, a szentség érvényes lenne, bár a kiszolgáltató súlyos bűn terhét vonná magára.
Bizonyítás:
1. XIII. Leó pápa az Apostolicæ curæ et caritatis levelében sem azért jelenti ki az anglikán papszenteléseket érvénytelennek, mert azok megváltoztatták a szentségalkotó formát, hanem azért mert úgy változtatták meg, hogy az már nem fejezte ki az Egyház szentségről vallott hitét és ezáltal nemcsak a forma, de a szándék is sérül. De a forma mássága önmagában soha nem jelentett problémát az Egyházon belül, sőt egy rítuson belül sem, csakis akkor, ha a forma önmagában hibás volt. (DH 3316)
2. XII. Piusz pápa a Sacramentum ordinis apostoli rendelkezésében is megerősíti, hogy a szentségek formája az, ami egyértelműen jelzi a szentségi hatásokat. Ez a rendelkezés tehát benne foglaltan tanítja, hogy a forma bizonyos esetekben (papszentelés, bérmálás, betegek kenete) annyiban kötetlen, hogy a forma változása ill. mássága önmagában nem hordja magában az érvénytelenség kockázatát. (DH 3859)
II. „Nem csak a Katolikus Egyház üdvözít.”
Minősítés:
Propositio hæresi proxima (eretnekséggel határos, majdnem eretnek tétel)
Haeresi suspecta (eretnekgyanús tétel)
Magyarázat:
A tévedés mögött az az önmagában helyes és tűrhető hipotézis áll, hogy nem feltétlenül csak a katolikusok üdvözülhetnek, hanem más felekezetek illetve vallások hívei is. Abból azonban, hogy nem csak a katolikusok üdvözülnek, még nem következik, hogy nem csak a Katolikus Egyház üdvözít. Ugyanis azok az nem katolikus keresztények illetve pogányok, akik nyílván nem tagjai az Egyháznak, üdvözülhetnek ugyan, de nem a saját vallásuk vagy felekezetük által, hanem a Katolikus Egyház által. Nem saját vallásuk által üdvözülnek tehát, hanem saját vallásuk ellenére. Hiszen csak Krisztus által van üdvösség, és Ő Krisztus Egyháza által van jelen a földön. A tétel tehát lényegében eretnekség, hiszen közvetlenül szemben áll az extra Ecclesiam nulla salus dogmával, de mert megfelelő kontextusban helyes értelmezést is tűrhet, ezért a kijelentés megbélyegzése egy fokozattal enyhébb.
Bizonyítás:
1. Alapvetően hirdeti a tant a Szt. Atanáz féle hitvallás. (DH 75-76)
2. Kifejti ezt a IV. Lateráni zsinat is, amikor dogmatizálja, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség (DH 802).
3. Igaz ugyan, hogy a tan szélsőséges értelmezőivel szemben, akik szerint senki sem üdvözülhet, aki nem katolikus, az Egyház meghatározta a fenti helyes értelmezést, amikor a St. Benedict’s center és Boston College-el szemben tanítja az Egyház abszolút szükségességét az üdvösségre, de a jóhiszemű tévedőt lelki értelemben az Egyházhoz kapcsolja. (DH 3866)
4. Ugyanígy tanít XII. Piusz is a Mystici corporis kezdetű körlevelében (DH 3821).
III. „Az ortodox egyház is Egyház”
Minősítés:
Sententia hæretica (tévtanítás, eretnekség)
Magyarázat:
A tévedés mögött az az önmagában helyes vélemény áll, hogy az különböző Rómával nem egyesült keleti keresztények egyházi jellegű közösségei a nem katolikusok közül teológiai és liturgikus szempontból a legközelebb állnak hozzánk. És mert „ezen egyházak a szakadás ellenére az igaz szentségeket bírják, mégpedig mindenekelőtt az apostoli utódlásnál fogva a papság és az eucharisztia szentségét, miáltal mai napig szoros közösségben állnak velünk, megérdemlik a „rész- vagy helyi egyházak elnevezést.” (Az Egyház lényege – a Hittani Kongregáció dokumentum). Ez azonban csak kegyeletből és megszokásból jár ki neki, hogy megkülönböztessük őket a tévedésben még inkább megrekedt, az egyházi jellegétől még inkább megfosztott protestáns közösségtől. Tehát csak kisbetűs értelemben egyház, de semmiképpen sem a szó tulajdonképpeni értelmében. Hiszen az Anyaszentegyház kezdetektől vallja és hitvallásaiban rögzíti, hogy csak egyetlen Egyház létezik, ti. amelyet Krisztus alapított és Péterre épített. Túl azon, hogy ezek a feltételek csak a Katolikus Egyházban állnak fenn, az idézet mondat már önmagában téves, hiszen a mondatban szereplő „is” kizárja az egyetlenségbe vetett hitet. Ugyanis ha valljuk egy felekezetről, amely nincs közösségben Róma püspökével, hogy a szó valódi értelmében Egyház, akkor ez csak három dologhoz vezethet, melynek mindegyike eretnekség: vagy két Egyházat vallunk; vagy Katolikus Egyházat, csak egy nagyobb, egyetemesebb és valódibb értelemben felfogott Egyház részének, hisszük, mely mellé más, tőle idegen tagok is beférnek, és azáltal a Katolikus Egyházat nem tekintjük azonosnak Krisztus Egyházával; vagy a Római Egyházat nem tekintjük Egyháznak. Az ilyen mondatok sem segítenek: „Csak egy hajszál választja el az ortodox egyházat attól, hogy Egyház legyen, ui. megvannak benne azok az alkatrészek, amik az Egyházat Egyházzá teszik.”, ui. egyrészt a mondat ellentmondásos, hiszen maga is elismeri, hogy az ortodox egyház nem Egyház, másrészt ez ugyanolyan abszurd, mind azt állítani, hogy valakit egy hajszál választ el attól, hogy éljen.
Bizonyítás:
1. A Szentmisében imádkozott Nicao-Konstantinápolyi Hitvallás alapdogmaként rögzíti, hogy az Egyház egyetlen. (Ezt egyébként maga az ortodox egyház is tanítja.) (DS 86).
2. A II. Vatikáni Zsinat kifejezetten is tanítja a tételt (LG. 8. fejezet – DH 4119)
3. Az újonnan megjelent római dokumentumok is megerősítik a dogmát. Pl. Dominus Iesus.
IV. „A pápaság nem olyan lényeges.” (ti. az Egyház lényege szempontjából)
Minősítés:
Sententia notorie hæretica (Nyilvánvaló eretnek tanítás, melynek már a megfogalmazásáról lerí, hogy ünnepélyesen kimondott dogmával áll szemben.)
Propositio piarum aurium offensiva (jámbor füleket sértő állítás)
Propositio temerata et scandalosa (vakmerő és botrányos kijelentés)
Magyarázat:
Az Üdvözítő világosan kifejtette, hogy az Egyházát Péterre építi. Vagyis a Péteri elem nemhogy lényeges, hanem egyenesen elengedhetetlen alkatrésze az Egyháznak. Amely egyház tehát nincs a péteri alapon, ami maga a pápaság, az nem Egyház, ezért a pápaság abszolút lényeges az Egyház lényege szempontjából.
Bizonyítás:
1. Az I. Vatikáni Zsinat Pastor æternus fejezetének mind a kánonjai (DH 3050 - 3074), mind azok magyarázatai ellentétesek az idézet állítással.
2. A II. Vatikáni Zsinat is, ugyan nem a tévedhetetlenség igényével, de mégis apostoli tekintéllyel fogalmazta meg a katolikus tanítást. (DH 4119)
3. Ha valaki azt vetné közbe, hogy az Egyház Péterre való építése nem azonos a pápaságra való építéssel ill. annak abszolút szükségességével, mert elegendő ha egy egyház apostoli eredetű és Szt. Péter személyes főségét elismeri, akkor újabb dogmába ütközik (DH 3058).
Papp Laci atyát ismered pl.?
Bökő Péter?
A múltkori tridenti szentmisén (és keresztelőn) 50-60 ember volt, és ez gyarapszik.
Most már Szegeden is lesz hagyományhű közösség...
Alanyilag lehet tanulni egy reformátustól mint embertől, de mivel téves vallás, mely az igazság-vallás ellenében jött létre, így sokat nincs mit tanulni teológialag.
Olvastam pl. retorikailag jó buzdító beszédet, pl. Kossuth Lajostól, ettől még nem leszek kossuthista.
A püspök, ahol lehet, keresztbe tesz a tradicionalistáknak. A feszületét a zsebébe csúsztatja a zsinagógában stb, ez is sokat elárul, de a láncot kintt hagyj, hogy azért lássák, hogy ő a püspök. ("Mi nagyobb az oltár, vagy amit az oltárra teszel?" - Jézus Krisztus)
Sőt mikor Bp-en a tradicionalista konferencián ő, mint a Liturgikus Bizottság elnöke szentmisét mutatott be NOM-ban, a sekrestye után, már a Bazilikában a zsebébe csúsztatta korpuszt...
Agnosztikus emberek között, mivel az agnoszticizimusban egy a világnézetük, persze, hogy jó a viszony világnézetileg is. (Emberileg másvallásúval lehet jó viszonyban lenni, sőt kötelesség is.) De az agnosztikus ember már nem katolikus, maximum naív és tudatlan saját hite felől is.
Pár gondolat a püspök atya kijelentéseihez (összevetve Schütz Antal Dogmatikájával), amiből kitetszik, hogy mennyire modernista szellemben nevelkedett már ő maga is (nem tehet róla, nem "rossz szándékból" tett ilyen antikatolikus kijelentéseket, a modernista szemináriumokban, továbbképzések során már ezt a levegőt szívta magába):
I. „Ha a régi bérmálási formát használjuk, akkor a bérmálás érvénytelen lehet, mert az Egyház már megváltoztatta a formát.”
Minősítés:
propsitio captiosa (téves tétel helyes kifejezésekbe burkolva)
sententia iniuriosa (igazságtalan kijelentés)
Magyarázat:
A tévedés mögött az az önmagában helyes tétel áll, hogy egyrészt a forma önkényes megváltoztatása bűn, másrészt, hogy a forma lényege sérül, akkor a szentség is érvénytelen lesz. De a szentség formájának a lényege az, hogy kifejezze, amit a szentség közvetíteni akar. (Ez természetesen nem áll meg ott, ahol az Üdvözítő közvetlenül meghatározta a formát: Keresztség, Oltáriszentség) Tehát ha valaki önkényesen megváltoztatná is a formát, de az új forma kifejezné az Egyház hitét a szentségről, a szentség érvényes lenne, bár a kiszolgáltató súlyos bűn terhét vonná magára.
Bizonyítás:
1. XIII. Leó pápa az Apostolicæ curæ et caritatis levelében sem azért jelenti ki az anglikán papszenteléseket érvénytelennek, mert azok megváltoztatták a szentségalkotó formát, hanem azért mert úgy változtatták meg, hogy az már nem fejezte ki az Egyház szentségről vallott hitét és ezáltal nemcsak a forma, de a szándék is sérül. De a forma mássága önmagában soha nem jelentett problémát az Egyházon belül, sőt egy rítuson belül sem, csakis akkor, ha a forma önmagában hibás volt. (DH 3316)
2. XII. Piusz pápa a Sacramentum ordinis apostoli rendelkezésében is megerősíti, hogy a szentségek formája az, ami egyértelműen jelzi a szentségi hatásokat. Ez a rendelkezés tehát benne foglaltan tanítja, hogy a forma bizonyos esetekben (papszentelés, bérmálás, betegek kenete) annyiban kötetlen, hogy a forma változása ill. mássága önmagában nem hordja magában az érvénytelenség kockázatát. (DH 3859)
II. „Nem csak a Katolikus Egyház üdvözít.”
Minősítés:
Propositio hæresi proxima (eretnekséggel határos, majdnem eretnek tétel)
Haeresi suspecta (eretnekgyanús tétel)
Magyarázat:
A tévedés mögött az az önmagában helyes és tűrhető hipotézis áll, hogy nem feltétlenül csak a katolikusok üdvözülhetnek, hanem más felekezetek illetve vallások hívei is. Abból azonban, hogy nem csak a katolikusok üdvözülnek, még nem következik, hogy nem csak a Katolikus Egyház üdvözít. Ugyanis azok az nem katolikus keresztények illetve pogányok, akik nyílván nem tagjai az Egyháznak, üdvözülhetnek ugyan, de nem a saját vallásuk vagy felekezetük által, hanem a Katolikus Egyház által. Nem saját vallásuk által üdvözülnek tehát, hanem saját vallásuk ellenére. Hiszen csak Krisztus által van üdvösség, és Ő Krisztus Egyháza által van jelen a földön. A tétel tehát lényegében eretnekség, hiszen közvetlenül szemben áll az extra Ecclesiam nulla salus dogmával, de mert megfelelő kontextusban helyes értelmezést is tűrhet, ezért a kijelentés megbélyegzése egy fokozattal enyhébb.
Bizonyítás:
1. Alapvetően hirdeti a tant a Szt. Atanáz féle hitvallás. (DH 75-76)
2. Kifejti ezt a IV. Lateráni zsinat is, amikor dogmatizálja, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség (DH 802).
3. Igaz ugyan, hogy a tan szélsőséges értelmezőivel szemben, akik szerint senki sem üdvözülhet, aki nem katolikus, az Egyház meghatározta a fenti helyes értelmezést, amikor a St. Benedict’s center és Boston College-el szemben tanítja az Egyház abszolút szükségességét az üdvösségre, de a jóhiszemű tévedőt lelki értelemben az Egyházhoz kapcsolja. (DH 3866)
4. Ugyanígy tanít XII. Piusz is a Mystici corporis kezdetű körlevelében (DH 3821).
III. „Az ortodox egyház is Egyház”
Minősítés:
Sententia hæretica (tévtanítás, eretnekség)
Magyarázat:
A tévedés mögött az az önmagában helyes vélemény áll, hogy az különböző Rómával nem egyesült keleti keresztények egyházi jellegű közösségei a nem katolikusok közül teológiai és liturgikus szempontból a legközelebb állnak hozzánk. És mert „ezen egyházak a szakadás ellenére az igaz szentségeket bírják, mégpedig mindenekelőtt az apostoli utódlásnál fogva a papság és az eucharisztia szentségét, miáltal mai napig szoros közösségben állnak velünk, megérdemlik a „rész- vagy helyi egyházak elnevezést.” (Az Egyház lényege – a Hittani Kongregáció dokumentum). Ez azonban csak kegyeletből és megszokásból jár ki neki, hogy megkülönböztessük őket a tévedésben még inkább megrekedt, az egyházi jellegétől még inkább megfosztott protestáns közösségtől. Tehát csak kisbetűs értelemben egyház, de semmiképpen sem a szó tulajdonképpeni értelmében. Hiszen az Anyaszentegyház kezdetektől vallja és hitvallásaiban rögzíti, hogy csak egyetlen Egyház létezik, ti. amelyet Krisztus alapított és Péterre épített. Túl azon, hogy ezek a feltételek csak a Katolikus Egyházban állnak fenn, az idézet mondat már önmagában téves, hiszen a mondatban szereplő „is” kizárja az egyetlenségbe vetett hitet. Ugyanis ha valljuk egy felekezetről, amely nincs közösségben Róma püspökével, hogy a szó valódi értelmében Egyház, akkor ez csak három dologhoz vezethet, melynek mindegyike eretnekség: vagy két Egyházat vallunk; vagy Katolikus Egyházat, csak egy nagyobb, egyetemesebb és valódibb értelemben felfogott Egyház részének, hisszük, mely mellé más, tőle idegen tagok is beférnek, és azáltal a Katolikus Egyházat nem tekintjük azonosnak Krisztus Egyházával; vagy a Római Egyházat nem tekintjük Egyháznak. Az ilyen mondatok sem segítenek: „Csak egy hajszál választja el az ortodox egyházat attól, hogy Egyház legyen, ui. megvannak benne azok az alkatrészek, amik az Egyházat Egyházzá teszik.”, ui. egyrészt a mondat ellentmondásos, hiszen maga is elismeri, hogy az ortodox egyház nem Egyház, másrészt ez ugyanolyan abszurd, mind azt állítani, hogy valakit egy hajszál választ el attól, hogy éljen.
Bizonyítás:
1. A Szentmisében imádkozott Nicao-Konstantinápolyi Hitvallás alapdogmaként rögzíti, hogy az Egyház egyetlen. (Ezt egyébként maga az ortodox egyház is tanítja.) (DS 86).
2. A II. Vatikáni Zsinat kifejezetten is tanítja a tételt (LG. 8. fejezet – DH 4119)
3. Az újonnan megjelent római dokumentumok is megerősítik a dogmát. Pl. Dominus Iesus.
IV. „A pápaság nem olyan lényeges.” (ti. az Egyház lényege szempontjából)
Minősítés:
Sententia notorie hæretica (Nyilvánvaló eretnek tanítás, melynek már a megfogalmazásáról lerí, hogy ünnepélyesen kimondott dogmával áll szemben.)
Propositio piarum aurium offensiva (jámbor füleket sértő állítás)
Propositio temerata et scandalosa (vakmerő és botrányos kijelentés)
Magyarázat:
Az Üdvözítő világosan kifejtette, hogy az Egyházát Péterre építi. Vagyis a Péteri elem nemhogy lényeges, hanem egyenesen elengedhetetlen alkatrésze az Egyháznak. Amely egyház tehát nincs a péteri alapon, ami maga a pápaság, az nem Egyház, ezért a pápaság abszolút lényeges az Egyház lényege szempontjából.
Bizonyítás:
1. Az I. Vatikáni Zsinat Pastor æternus fejezetének mind a kánonjai (DH 3050 - 3074), mind azok magyarázatai ellentétesek az idézet állítással.
2. A II. Vatikáni Zsinat is, ugyan nem a tévedhetetlenség igényével, de mégis apostoli tekintéllyel fogalmazta meg a katolikus tanítást. (DH 4119)
3. Ha valaki azt vetné közbe, hogy az Egyház Péterre való építése nem azonos a pápaságra való építéssel ill. annak abszolút szükségességével, mert elegendő ha egy egyház apostoli eredetű és Szt. Péter személyes főségét elismeri, akkor újabb dogmába ütközik (DH 3058).
Dominicus
2009.01.13 14:33:42
@Gabrilo:
Várj!
Önmagában egy pápai enciklika nem bír a tévedhetetlenség karizmájával. Az más kérdés, hogy egy pápai enciklika tartalmazhat tévedhetetlen aktust.
A katolikus hitszabályról részletesen olvashatsz a www.depositum.hu oldalon.
N.B. a teológiában egy levezetés - mivel a teológia tekintélyelvű tudomány, bizonyos dolgokban hiszel, akkor vagy katolikus - relatíve egyszerűbb.
Még valami. Önmagában az "amerikanizmus" a vallásszabadság értelmezésre vonatkozik. Nem a politkai rendszerre egészében. (Pláne nem közgazdasági kérdésekben.)
Az Egyház társadalmi kérdésekben annyiban tévedhetetlen, amennyiben etikai kérdéseket érint a dolog.
Pl. igazságosság stb.
N.B. az én véleményem az, hogy maga a gazdasági rendszer (akár lokális, akár globális értelemben) sem állandó, hanem egyfajta ciklikusság szerint változik. Hol az állami beavatkozás erősödik, hol pedig visszaszorul. Ez az USA-ban is mindig így volt, függetlenül attól, hogy alapjában véve mi a meghatározó jelleg.
A gazdasági szisztéma (ahogy a politikai) alapvetően nem etikai kérdés.
A rendszerben részt vevő emberek etikai magatartásán múlik gyakorlatilag minden.
Minden ember alkotta rendszert ki lehet játszani, a tételes jogban meg lehet találni a kiskapukat.
Két példát hozok.
Mózes egyik törvénye szerint a frissen fejt tejet, ha marad, még aznap ki kell önteni, méghozzá az istálló kövére.
Ennek pragmatikus okai is voltak.
Mit találtak ki, ma, a tartósítás korában?
Totál sterilizált istállókövet beraknak egy tárolóedénybe, abba öntik a tejet, és beteszik a hűtőbe.
(A Talmud tanulmányozása közbeni dohányzás dilemmája...)
Így te betartod Isten törvényét, és megigazulsz.
Hasonlóan ehhez a középkor legnagyobb muszlim egyházjogásza évente átiratta a vagyonát az egyik feleségére, a másikéra a harmadikéra (vagy fiára, nem tudom), és így az nem számított egy éve birtokolt jövedelemnek, tehát a muszlim jog szerint nem kellett belőle adózni a szegényeknek.
A törvényt betartotta, igaz ember Allah előtt.
A szúnyog megszűrése ez, és a teve lenyelése. (Jézus Krisztus) A kereszténységben a természettörvény és a kinyilatkoztatott isteni törvény a tételes jog felett áll.
Ezért nem a bizonyos szempontból képzetes struktúrák, hanem a valós emberi viszonyok alakítják a társadalmat, s a szív szándékától függ az ember igaz volta. Mert magának is, a gyóntatójának is tud hazudni az ember, Istennek nem.
Ezért "a körülmények megváltoztatásával" nem lesz dialektikus ugrás a társadalomban, nem lesz minőségi változás.
De ez megint egy más téma.
Várj!
Önmagában egy pápai enciklika nem bír a tévedhetetlenség karizmájával. Az más kérdés, hogy egy pápai enciklika tartalmazhat tévedhetetlen aktust.
A katolikus hitszabályról részletesen olvashatsz a www.depositum.hu oldalon.
N.B. a teológiában egy levezetés - mivel a teológia tekintélyelvű tudomány, bizonyos dolgokban hiszel, akkor vagy katolikus - relatíve egyszerűbb.
Még valami. Önmagában az "amerikanizmus" a vallásszabadság értelmezésre vonatkozik. Nem a politkai rendszerre egészében. (Pláne nem közgazdasági kérdésekben.)
Az Egyház társadalmi kérdésekben annyiban tévedhetetlen, amennyiben etikai kérdéseket érint a dolog.
Pl. igazságosság stb.
N.B. az én véleményem az, hogy maga a gazdasági rendszer (akár lokális, akár globális értelemben) sem állandó, hanem egyfajta ciklikusság szerint változik. Hol az állami beavatkozás erősödik, hol pedig visszaszorul. Ez az USA-ban is mindig így volt, függetlenül attól, hogy alapjában véve mi a meghatározó jelleg.
A gazdasági szisztéma (ahogy a politikai) alapvetően nem etikai kérdés.
A rendszerben részt vevő emberek etikai magatartásán múlik gyakorlatilag minden.
Minden ember alkotta rendszert ki lehet játszani, a tételes jogban meg lehet találni a kiskapukat.
Két példát hozok.
Mózes egyik törvénye szerint a frissen fejt tejet, ha marad, még aznap ki kell önteni, méghozzá az istálló kövére.
Ennek pragmatikus okai is voltak.
Mit találtak ki, ma, a tartósítás korában?
Totál sterilizált istállókövet beraknak egy tárolóedénybe, abba öntik a tejet, és beteszik a hűtőbe.
(A Talmud tanulmányozása közbeni dohányzás dilemmája...)
Így te betartod Isten törvényét, és megigazulsz.
Hasonlóan ehhez a középkor legnagyobb muszlim egyházjogásza évente átiratta a vagyonát az egyik feleségére, a másikéra a harmadikéra (vagy fiára, nem tudom), és így az nem számított egy éve birtokolt jövedelemnek, tehát a muszlim jog szerint nem kellett belőle adózni a szegényeknek.
A törvényt betartotta, igaz ember Allah előtt.
A szúnyog megszűrése ez, és a teve lenyelése. (Jézus Krisztus) A kereszténységben a természettörvény és a kinyilatkoztatott isteni törvény a tételes jog felett áll.
Ezért nem a bizonyos szempontból képzetes struktúrák, hanem a valós emberi viszonyok alakítják a társadalmat, s a szív szándékától függ az ember igaz volta. Mert magának is, a gyóntatójának is tud hazudni az ember, Istennek nem.
Ezért "a körülmények megváltoztatásával" nem lesz dialektikus ugrás a társadalomban, nem lesz minőségi változás.
De ez megint egy más téma.
Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke új projektet indított. Ez a projekt a konzervatív fundamentalizmus kigyomlálása a magyar állam különböző tartoziékaiból (különösképpen az Alkotmánybíróságról, és a Köztársasági Elnökről van szó). A projektek egymás után…..
Dominicus
2009.01.10 12:46:33
@Szász Péter:
No és természetesen a "subsidiaritas" legcsekélyebb mértéke sem nyilvánul meg a totalitarizmusokban, az emberek szabad kezdeményezését, személyesedését elnyomja.
Gondolom ilyen értelemben érted ezt, Gabrillo.
Javíts ki, ha tévedek.
Nos, ha ilyen értelemben értjük a "totalitarizmus" fogalmát, akkor teljes mértékben elfogadom a "totalitarizmus-ellenességedet".
No és természetesen a "subsidiaritas" legcsekélyebb mértéke sem nyilvánul meg a totalitarizmusokban, az emberek szabad kezdeményezését, személyesedését elnyomja.
Gondolom ilyen értelemben érted ezt, Gabrillo.
Javíts ki, ha tévedek.
Nos, ha ilyen értelemben értjük a "totalitarizmus" fogalmát, akkor teljes mértékben elfogadom a "totalitarizmus-ellenességedet".
Dominicus
2009.01.10 15:13:02
@mr. pharmacist1:
Amint írtam, a totalitarista rezsimek a szubszidiaritásra tesznek...
A szubszdiaritás a létezők valós, belső autonómiáját figyelembe vevő hozzáállás.
A magasabb hatalom kisegítő jellegű az alacsonyabbal kapcsolatban (miniszterialitás => szolgálat), végső soron a személy kiteljesedését szolgálja.
Ezért szoktam mondani (bár ez is félreértelmezhető), hogy én perszonalista vagyok, nem liberális individualista.
Amint írtam, a totalitarista rezsimek a szubszidiaritásra tesznek...
A szubszdiaritás a létezők valós, belső autonómiáját figyelembe vevő hozzáállás.
A magasabb hatalom kisegítő jellegű az alacsonyabbal kapcsolatban (miniszterialitás => szolgálat), végső soron a személy kiteljesedését szolgálja.
Ezért szoktam mondani (bár ez is félreértelmezhető), hogy én perszonalista vagyok, nem liberális individualista.
Dominicus
2009.01.10 16:33:50
Egy hír a "fundik" nyomulásáról:
Csak a „bocsánatkérések” és kompromisszumok nélküli hit lehet vonzó
(forrás: www.kath.net – 2009. január 5.)
Ha az Egyház el akar jutni korunk fiataljaihoz, akkor ellen kell állnia annak a kísértésnek, hogy a katolikus hit legfontosabb tartalmát „meghamisítsa” vagy „megédesítse”, hogy ez által a korunkbeli ízlés számára kellemesebbé tegye – ezt hangsúlyozta J. Augustine Di Noia OP (domonkos) atya, a vatikáni Hittani Kongregáció titkára.
„Egyetlen tiszta agyú ember sem érdeklődik olyan vallás iránt, melynek tanítását annak hivatalos képviselői láthatólag nagyon szégyellik, és ezért kendőzetlenül nem is merik továbbadni. Meg kell lennünk győződve arról, hogy Jézus Krisztus üzenetének igazsága és szépsége egész teljességében nagyon vonzó akkor, ha bocsánatkérések és kompromisszumok nélkül adjuk tovább”, mondta Di Noia Rómában, a pápai Észak-Amerikai Kollégiumban (USA, Kanada) papok és szeminaristák előtt tartott előadásában.
Ezután a titkár a katolikus vallás fiatal emberek számára szóló hirdetésének három fő akadályát nevezte meg.
Ezek között első „az a vélemény, mely szerint arrogáns dolog azt állítani, hogy Jézus Krisztus a menekvés egyetlen közvetítője”. A keresztény megváltás a bűnök megbocsátását és az embernek Isten életébe való emelését jelenti. Ez pedig nem történhet meg magából a világból. „Nem csak a tévedésektől, szenvedéstől, vágytól, igazságtalanságtól és szegénységtől kell megmenteni bennünket. Isten nem vágyik kevesebbre, mint hogy életét megoszthassa velünk. Csak Krisztus tudta ezt megvalósítani.” Jézus „nem csak valamilyen szabadító”.
A második akadály annak feltételezése, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy fel kell adni a saját szabadságot és azt külső törvények egy készletével való konformitással kell helyettesíteni. Valójában az emberi személyt éppen csak a Krisztussal való konformitás realizálja, ahelyett hogy elnyomná.
A harmadik akadály az a gondolat, hogy az Egyház erkölcsi tanítása önkényesen tilt meg dolgokat és az embert nem teszi jobbá. Holott ahogy a sportolót az edzés teszi egyre jobb eredményekre képessé, úgy célozza meg az erkölcstan is, hogy az embert igaz jóságra és boldogságra nevelje.
Csak a „bocsánatkérések” és kompromisszumok nélküli hit lehet vonzó
(forrás: www.kath.net – 2009. január 5.)
Ha az Egyház el akar jutni korunk fiataljaihoz, akkor ellen kell állnia annak a kísértésnek, hogy a katolikus hit legfontosabb tartalmát „meghamisítsa” vagy „megédesítse”, hogy ez által a korunkbeli ízlés számára kellemesebbé tegye – ezt hangsúlyozta J. Augustine Di Noia OP (domonkos) atya, a vatikáni Hittani Kongregáció titkára.
„Egyetlen tiszta agyú ember sem érdeklődik olyan vallás iránt, melynek tanítását annak hivatalos képviselői láthatólag nagyon szégyellik, és ezért kendőzetlenül nem is merik továbbadni. Meg kell lennünk győződve arról, hogy Jézus Krisztus üzenetének igazsága és szépsége egész teljességében nagyon vonzó akkor, ha bocsánatkérések és kompromisszumok nélkül adjuk tovább”, mondta Di Noia Rómában, a pápai Észak-Amerikai Kollégiumban (USA, Kanada) papok és szeminaristák előtt tartott előadásában.
Ezután a titkár a katolikus vallás fiatal emberek számára szóló hirdetésének három fő akadályát nevezte meg.
Ezek között első „az a vélemény, mely szerint arrogáns dolog azt állítani, hogy Jézus Krisztus a menekvés egyetlen közvetítője”. A keresztény megváltás a bűnök megbocsátását és az embernek Isten életébe való emelését jelenti. Ez pedig nem történhet meg magából a világból. „Nem csak a tévedésektől, szenvedéstől, vágytól, igazságtalanságtól és szegénységtől kell megmenteni bennünket. Isten nem vágyik kevesebbre, mint hogy életét megoszthassa velünk. Csak Krisztus tudta ezt megvalósítani.” Jézus „nem csak valamilyen szabadító”.
A második akadály annak feltételezése, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy fel kell adni a saját szabadságot és azt külső törvények egy készletével való konformitással kell helyettesíteni. Valójában az emberi személyt éppen csak a Krisztussal való konformitás realizálja, ahelyett hogy elnyomná.
A harmadik akadály az a gondolat, hogy az Egyház erkölcsi tanítása önkényesen tilt meg dolgokat és az embert nem teszi jobbá. Holott ahogy a sportolót az edzés teszi egyre jobb eredményekre képessé, úgy célozza meg az erkölcstan is, hogy az embert igaz jóságra és boldogságra nevelje.
Konzervatív fordulat jön. Így fél a miniszterelnök. És igaza van, tényleg jön. Nem rövidtávú pártpolitikai fordulat Magyarországon, hanem masszív és erős történelmi fordulat egész Európában. Sőt, nem is igazán kérdés, hogy jön a konzervatív fordulat. Ez tény. A kérdés…..
Dominicus
2009.01.06 13:56:24
@NovákAttila:
Mi a sötétség? Az első három évszázad keresztényüldözése?
Szerintem az a minősíthetetlen, ha valaki mindig csak az őt ért sérelmekre hivatkozik (én nem tagadtam a katolikusok bűneit), de mikro valaki fölvilágosítja, hogy a zsidók sem a megtestesült abszolút jóság, sötétnek minőpsíti az illetőt.
Mikor a farizeusok azt mondták, nekünk nincs bűnünk, mert zsidók vagyunk, Jézus ekkor nevezte őket a "sötétség fiainak".
El lehet dönteni...
Mi a sötétség? Az első három évszázad keresztényüldözése?
Szerintem az a minősíthetetlen, ha valaki mindig csak az őt ért sérelmekre hivatkozik (én nem tagadtam a katolikusok bűneit), de mikro valaki fölvilágosítja, hogy a zsidók sem a megtestesült abszolút jóság, sötétnek minőpsíti az illetőt.
Mikor a farizeusok azt mondták, nekünk nincs bűnünk, mert zsidók vagyunk, Jézus ekkor nevezte őket a "sötétség fiainak".
El lehet dönteni...
Dominicus
2009.01.06 15:08:06
@Gabrilo:
Gabrillo,
USA => skót rítusú szabadkőművesség deista agnoszticizmusa.
"Európa" => francia rítusú szabadkőművesség atesita agnoszticizmusa.
Katolikus szempontból annyi a különbség, mint a "Reformátorok Társasága" (1990-ben az MDF játszotta ezt a szerepet a "Nemzeti Színházban" => Parlament => USA-ban megfelelőjük a republikánusok) és a "Szabadság és Egyenlőség Társasága" (1990-ben az SZDSZ játszotta ezt a szerepet a "nemzeti Színházban" => Parlament => USA-ban megfelelőjük a demokraták).
Ettől alanyilag a benne "hívők", vagy "szemléletet követők" nem rosszak, követ nem vetek, de az Istenszeretet alapján tanaikat elvetem, az emberszeretet alapján a tévedőket is szeretem, mégha egyet nem is értek velük.
Gabrillo,
USA => skót rítusú szabadkőművesség deista agnoszticizmusa.
"Európa" => francia rítusú szabadkőművesség atesita agnoszticizmusa.
Katolikus szempontból annyi a különbség, mint a "Reformátorok Társasága" (1990-ben az MDF játszotta ezt a szerepet a "Nemzeti Színházban" => Parlament => USA-ban megfelelőjük a republikánusok) és a "Szabadság és Egyenlőség Társasága" (1990-ben az SZDSZ játszotta ezt a szerepet a "nemzeti Színházban" => Parlament => USA-ban megfelelőjük a demokraták).
Ettől alanyilag a benne "hívők", vagy "szemléletet követők" nem rosszak, követ nem vetek, de az Istenszeretet alapján tanaikat elvetem, az emberszeretet alapján a tévedőket is szeretem, mégha egyet nem is értek velük.
Dominicus
2009.01.06 15:22:34
@Lord_Valdez:
Ez nem a "csík húzza repülőt" esete.
Ui. teológiailag az "antijudaizmus" azt jelenti, hogy a rabbinikus judaizmus mint a farizeuspárt utóda tévedésben van, míg az Ószövetség a pátriárkák igaz utóda a Katolikus Egyház, az üdvösség egyetlen látható hajója. Akik rajta kívül önhibából vannak (nem makacs elutasításból), azok tévedésük ellenére üdvözülhetnek, a Katolikus Egyházon keresztül a világra áradó kegyelem által. Vérségileg az Eucharisztiában mi vagyunk valóságosan is az igaz Izrael Isten szemében.
Kész, passz ennyi.
Ebben nincs szó gyűlöletről, sem arról, hogy a rabbinikus judaizmus híveit meggyőződésük miatt meg kell gyilkolni, ki kell rabolni stb.
Ha a modernista baromság lenne az igaz (a téves antijudaizmus-ellenességük miatt), akkor nem Jézus a Messiás, azaz tévtanítás a katolikus hit.
A "csík húzza a repülőt" eset, mint már említettem az, mikor valaki pl. a zsidó állam emberiségellenes bűneiből (falvak kiírtása) azt a következtetést vonja le, hogy azért, mert a béke-Nobel díjas Begin válogatás nélkül, gyermekeket, asszonyokat kiírtott, ezért a zsidóknak nincs joguk saját államra.
Ez sok anticionista állítása, akik egyik végletből (a zsidók mindig ártatlanok) a másik végletbe esnek (maguk a megtestesült gonoszság).
Mind a kettő téves álláspont. A soviniszta cionistáké, és a soviniszta anticionistáké.
Az érvelés kb olyan lenne, hogy a magyar soviniszták miatt (akik vannak szép számmal) szégyellni kéne a magyarságot, és nem lenne szabad kiállni a magyarságuk miatt üldözöttekért.
Zárásként annyit:
Elnézést kérek azoktól, akik szerint félrevittem a témát. (Tiszteletben tartom véleményüket.) Jelzem, e témában ez az utolsó megszólalásom.
Sajnos a "blogolós"-kommunikáció hátránya (az élő-spotán, és az írott kommunikációs alak közötti átmenet révén), a félreértések sorazata, az érzelmi konnotációk miatt is.
Ezért jobban szeretem az élőszót, az élő disputát, diskurzust. Én szívesen leülök bárkivel beszélni, egy csésze tea, kávé, pohár bor, korsó sör, kósher pálinka mellett. Épp beszéltem BM úrral közös ismerősünkkel (Balogh úr) hogy régen beszéltünk. Attilával (NA) is szívesen beszélgetek.
Apropó Attila,
Nyugodjon meg. Az "setít" gondolatom saját meglátásom szerint sem lesz társadalmilag meghatározó erő pillanatnyi meglátásom szerint. Európa annál mélyebbre süllyedt már, szerintem iszlám dominancia lesz, föl kell készülnünk a kisebbségi létre.
Az más kérdés, hogy elvileg lehetséges egy katolikus reneszánsz is Európában... A bölcs Gamáliel rabbi szavait idézhetem csak, mikor a Jeruzsálemi Főtanács előtt álló Péter és János okán így szólott: "Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szálnátok szembe."
Ez nem a "csík húzza repülőt" esete.
Ui. teológiailag az "antijudaizmus" azt jelenti, hogy a rabbinikus judaizmus mint a farizeuspárt utóda tévedésben van, míg az Ószövetség a pátriárkák igaz utóda a Katolikus Egyház, az üdvösség egyetlen látható hajója. Akik rajta kívül önhibából vannak (nem makacs elutasításból), azok tévedésük ellenére üdvözülhetnek, a Katolikus Egyházon keresztül a világra áradó kegyelem által. Vérségileg az Eucharisztiában mi vagyunk valóságosan is az igaz Izrael Isten szemében.
Kész, passz ennyi.
Ebben nincs szó gyűlöletről, sem arról, hogy a rabbinikus judaizmus híveit meggyőződésük miatt meg kell gyilkolni, ki kell rabolni stb.
Ha a modernista baromság lenne az igaz (a téves antijudaizmus-ellenességük miatt), akkor nem Jézus a Messiás, azaz tévtanítás a katolikus hit.
A "csík húzza a repülőt" eset, mint már említettem az, mikor valaki pl. a zsidó állam emberiségellenes bűneiből (falvak kiírtása) azt a következtetést vonja le, hogy azért, mert a béke-Nobel díjas Begin válogatás nélkül, gyermekeket, asszonyokat kiírtott, ezért a zsidóknak nincs joguk saját államra.
Ez sok anticionista állítása, akik egyik végletből (a zsidók mindig ártatlanok) a másik végletbe esnek (maguk a megtestesült gonoszság).
Mind a kettő téves álláspont. A soviniszta cionistáké, és a soviniszta anticionistáké.
Az érvelés kb olyan lenne, hogy a magyar soviniszták miatt (akik vannak szép számmal) szégyellni kéne a magyarságot, és nem lenne szabad kiállni a magyarságuk miatt üldözöttekért.
Zárásként annyit:
Elnézést kérek azoktól, akik szerint félrevittem a témát. (Tiszteletben tartom véleményüket.) Jelzem, e témában ez az utolsó megszólalásom.
Sajnos a "blogolós"-kommunikáció hátránya (az élő-spotán, és az írott kommunikációs alak közötti átmenet révén), a félreértések sorazata, az érzelmi konnotációk miatt is.
Ezért jobban szeretem az élőszót, az élő disputát, diskurzust. Én szívesen leülök bárkivel beszélni, egy csésze tea, kávé, pohár bor, korsó sör, kósher pálinka mellett. Épp beszéltem BM úrral közös ismerősünkkel (Balogh úr) hogy régen beszéltünk. Attilával (NA) is szívesen beszélgetek.
Apropó Attila,
Nyugodjon meg. Az "setít" gondolatom saját meglátásom szerint sem lesz társadalmilag meghatározó erő pillanatnyi meglátásom szerint. Európa annál mélyebbre süllyedt már, szerintem iszlám dominancia lesz, föl kell készülnünk a kisebbségi létre.
Az más kérdés, hogy elvileg lehetséges egy katolikus reneszánsz is Európában... A bölcs Gamáliel rabbi szavait idézhetem csak, mikor a Jeruzsálemi Főtanács előtt álló Péter és János okán így szólott: "Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szálnátok szembe."
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Hogy lesz-e bármilyen fordulat, milyen fordulat, és milyen időtartamú...