Regisztráció Blogot indítok
Adatok
CortezCorleone

0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Az idei statisztikák szerint a háztartások által igénybevett fogyasztási hitelek felvétele nem csökkent az elmúlt évhez viszonyítva. Ez a trend nem igaz a vállalati hitelek felvételére, az jelentősen visszaesett. E két makrogazdasági statisztikákon alapuló kijelentésből…..
CortezCorleone 2009.12.10 23:07:10
Lucky Strike:

Jogos a felvetés, egy minimális pénzügyi ktudás elvárható lenne az emberektől. Nem az kell, hogy Józsi bácsi és Mari néni tudjon opciót árazni, csak annyira van szükség, hogy tudják a pénzügyeiket 2-3 évre adekvát módon megbecsülni. Egyébként a lakosság pénzügyi tudásának bővítését célozta meg anno a Raiffeisen az RLT Klubbal közösen a "pénzügyi professzoros" miniműsor/reklámmal. Nem tudom, hogy készült-e azóta felmérés, hogy mennyivel tudatosabbak teszem azt a Raiffeisen hitelfelvevői, vagy hogy lehet-e ezt egyáltalán mérni, mindenesetre szerintem ez egy jó kezdeményezés volt, és akkora pluszköltséggel szerintem nem jár a banknak, hisz ezt a pénzt valószínűleg amúgy is kifizette volna hirdetésre.
Mindazonáltal nem hiszem, hogy a hitelkövetés egy kivitelezhető megoldás lenne az emberek bankkal való kapcsolatának megváltozására. Szerintem ez még inkább "para" lenne, hogy nem elég, hogy x összeggel tartozik valaki a banknak, de az még rendszeresen ellenőrzi is, hogy éppen mit csinál az illető vagy mit nem. Szerintem ez a jelenlegi kapcsolat a bank és az ügyfelek között kielégítő, és megfelel a piaci viszonyoknak, és a magyar fogyasztói szokásoknak.
Apropó, magyar fogyasztói szokások. Érdekes megfigyelni, hogy nálunk mennyire nem ütött be a válság a fogy. szokásokat tekintve, úgy értve, hogy a fogyasztást nem igazán esett vissza, egészen a mostani negyedévig. Az USÁban kb. a LB csődje után azonnal visszafogta a lakosság a fogyasztást. Lehet, hogy ők tudatosabbak a pénzügyeiket tekintve? Egyébként a héten két Világgazdaság számban is írtak a témáról: egyrészt visszaestek az áruhitelek, másrészt durván csökkent a fogyasztás (és sajnos a beruházás is) a harmadik negyedévben. Annyira talán mégsem reménytelen a helyzet ezek szerint, legalábbis bízzunk benne...

A vállalatok egészen más kategóriát képeznek, sokkal tudatosabbak a pénzügyeiket tekintve. A "nagyok", akik adott esetben külföldön is tevékenykednek, érzik a kereslet megcsappanását, a KKV-k pedig már korábban sem voltak túl rózsás helyzetben. A stratégiájuk ez esetben egyértelmű: túlélni. A túlélés kulcsa pedig a pénzügyek fokozott kontrollja, tehát csökkenteni az olyan nem létfontosságú kiadásokat, mint például a marketing, innováció, stb, más részről szebb napokra odázzák el a beruházásokat, hisz ezekhez nagyobb pénztőke szükséges, amit hitelből tudnak fedezni. Nyilvánvaló, hogy százmilliós összegeket nem egy recessziós időszakban fog hitel formájában felvenni egy tudatos vállalat. Ez persze a mi fogyasztói szempontunkból egyáltalán nem jó...
Csökkentek a vállalati felvásárlások és egyesülések is Magyarországon. Ez eddig is csupán a "nagyok" játéktere volt, de a restriktív vállalati pénzügyi megfontolások miatt most ők sem erre törekednek (jó, van kivétel, például a Telekom nemrégiben szerette volna felvásárolni az egyik kisebb szolgáltatót, a GVH azonban nem bólintott rá). Pedig a kisebb vállalatok szinte kínálják magukat a számukra életmentő fúziókra. Erre azonban a válság végéig várniuk kell, az idő pedig igen gyorsan ketyeg náluk...
 A diákhitelt néhány éve azért vezették be, hogy a hallgatók e kedvezményes konstrukcióval támogatni tudják felsőfokú tanulmányaik végzését. Mi a véleménye a diákhitel intézményéről? Kedves Blogolók! Nagyon örültem, hogy a diákhitel konstrukcióval…..
CortezCorleone 2009.12.07 13:36:45
A diákhitel alapvetően egy jó elgondolással készült hitelkonstrukció, melynek megvannak a maga "buktatói". Bármely lakossági hitelnél kedvezőbb feltételeket biztosít - ahogy a honlapjuk hirdeti, nincs hitelbírálat, rugalmas a futamidő, jövedelemarányos törlesztés. Ugyanakkor a kamatnál már nem feltétlenül ennyire rózsás a helyzet, mivel annak megállapítása ki van téve a piaci viszonyoknak, és gyakorlatilag független a jegybanki alapkamattól (ha jól tudom, anno úgy lett megtervezve a rendszer, hogy nem haladhatja meg a mindenkori jegybanki alapkamat mértékét, most viszont már komolyabb kritériumok vannak érvényben, 10-13%-os átlagkamattal). Más részről felvetődik annak a kérdése, hogy érdemes-e tartozással kezdeni a felnőttlétet?
Sajnos akadhat olyan helyzet, amikor valaki anyagi helyzetéből fakadóan tényleg rá van kényszerülve. Ez esetben a döntés helyes lehet, mert egy biztosabb/stabilabb életet teremthet a jövőben, egy piacképes diplomával a kezében. (tengernyi szakirodalom foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a diplomások életszínvonala tényleg magasabb-e, pl. Kevin Murphy a Neumann-díj átvételekor a Rajkban pont ezt a kérdést vizsgálta, és egyértelműen pozitív kapcsolatot feltételezett a diploma és a magas életszínvonal között). Ha ehhez diákhitel kell, ám legyen.
Ugyanakkor szerintem érdemes mérlegelni azt, hogy tényleg szükség van-e feltétlenül hitelre. A felsőoktatási intézmények többségében lelkiismeretes diákjóléti bizottságok tevékenykednek, illetve különböző szociális juttatásokat lehet igényelni (vegyük alapul a Corvinust, nálunk van rendszeres szociális támogatás, alaptámogatás, Tardoss-ösztöndíj, második félévtől bejön a képbe a tanulmányi ösztöndíj, kimagasló tanulmányi eredménnyel lehet pályázni köztársasági, illetve kiemelt kari ösztöndíjra is). Ezekből - a valóban rászoruló tanulók esetében, jó, de nem kiváló tanulmányi eredménnyel is - összejöhet közel havi 50-60 ezer Ft, amiből lehet fizetni a kolidíjat/albérletet és a hazautazást. Nyilván az otthoni támogatásra ez esetben is szükség van. Alternatíva lehet a diákmunka is, bár ez időt és energiát von el a tanulástól, így ez inkább egy B alternatíva
Szerintem egyébként minden azon múlik, hogy a hitelfelvételkor a jövőbeni, diplomázás utáni helyzetét hogyan látja az illető; aki optimista, az nagyobb eséllyel veszi fel a hitelt, mondván, hogy a jól fizető állásából pikk-pakk kifizeti a tartozását. Ha viszont visszafelé sül el a jövőbeni helyzet felmérése, akkor igen kellemetlen lehet a szituáció, amikor a családalapításon, lakásvásárláson és egyéb, a felnőttkor fundamentális kérdésein gondolkodva ott áll az ember egy millió feletti diákhitel-tartozással.
Mindent összevetve én azon az állásponton vagyok, hogy diákként inkább ne adósodjon el az ember, még ha olyan kedvező feltételekkel is teheti ezt, mint a diákhitel. Ha azonban feltétlenül szükség van rá, akkor inkább ezzel a lehetőséggel éljenek, mint az uzsorahitelekkel és egyéb, bizonytalan lakossági hitelekkel. Végtére is, ha valóban a tanulás finanszírozására használja fel a hitelfelvevő, akkor ez egy jó befektetés.
CortezCorleone 2009.12.07 13:35:25
A diákhitel alapvetően egy jó elgondolással készült hitelkonstrukció, melynek megvannak a maga "buktatói". Bármely lakossági hitelnél kedvezőbb feltételeket biztosít - ahogy a honlapjuk hirdeti, nincs hitelbírálat, rugalmas a futamidő, jövedelemarányos törlesztés. Ugyanakkor a kamatnál már nem feltétlenül ennyire rózsás a helyzet, mivel annak megállapítása ki van téve a piaci viszonyoknak, és gyakorlatilag független a jegybanki alapkamattól (ha jól tudom, anno úgy lett megtervezve a rendszer, hogy nem haladhatja meg a mindenkori jegybanki alapkamat mértékét, most viszont már komolyabb kritériumok vannak érvényben, 10-13%-os átlagkamattal). Más részről felvetődik annak a kérdése, hogy érdemes-e tartozással kezdeni a felnőttlétet?
Sajnos akadhat olyan helyzet, amikor valaki anyagi helyzetéből fakadóan tényleg rá van kényszerülve. Ez esetben a döntés helyes lehet, mert egy biztosabb/stabilabb életet teremthet a jövőben, egy piacképes diplomával a kezében. (tengernyi szakirodalom foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a diplomások életszínvonala tényleg magasabb-e, pl. Kevin Murphy a Neumann-díj átvételekor a Rajkban pont ezt a kérdést vizsgálta, és egyértelműen pozitív kapcsolatot feltételezett a diploma és a magas életszínvonal között). Ha ehhez diákhitel kell, ám legyen.
Ugyanakkor szerintem érdemes mérlegelni azt, hogy tényleg szükség van-e feltétlenül hitelre. A felsőoktatási intézmények többségében lelkiismeretes diákjóléti bizottságok tevékenykednek, illetve különböző szociális juttatásokat lehet igényelni (vegyük alapul a Corvinust, nálunk van rendszeres szociális támogatás, alaptámogatás, Tardoss-ösztöndíj, második félévtől bejön a képbe a tanulmányi ösztöndíj, kimagasló tanulmányi eredménnyel lehet pályázni köztársasági, illetve kiemelt kari ösztöndíjra is). Ezekből - a valóban rászoruló tanulók esetében, jó, de nem kiváló tanulmányi eredménnyel is - összejöhet közel havi 50-60 ezer Ft, amiből lehet fizetni a kolidíjat/albérletet és a hazautazást. Nyilván az otthoni támogatásra ez esetben is szükség van. Alternatíva lehet a diákmunka is, bár ez időt és energiát von el a tanulástól, így ez inkább egy B alternatíva
Szerintem egyébként minden azon múlik, hogy a hitelfelvételkor a jövőbeni, diplomázás utáni helyzetét hogyan látja az illető; aki optimista, az nagyobb eséllyel veszi fel a hitelt, mondván, hogy a jól fizető állásából pikk-pakk kifizeti a tartozását. Ha viszont visszafelé sül el a jövőbeni helyzet felmérése, akkor igen kellemetlen lehet a szituáció, amikor a családalapításon, lakásvásárláson és egyéb, a felnőttkor fundamentális kérdésein gondolkodva ott áll az ember egy millió feletti diákhitel-tartozással.
Mindent összevetve én azon az állásponton vagyok, hogy diákként inkább ne adósodjon el az ember, még ha olyan kedvező feltételekkel is teheti ezt, mint a diákhitel. Ha azonban feltétlenül szükség van rá, akkor inkább ezzel a lehetőséggel éljenek, mint az uzsorahitelekkel és egyéb, bizonytalan lakossági hitelekkel. Végtére is, ha valóban a tanulás finanszírozására használja fel a hitelfelvevő, akkor ez egy jó befektetés.
Japán csajok minden nap! Sonim 2009.02.09 22:07:51
..
CortezCorleone 2009.02.11 10:28:02
..
CortezCorleone 2009.01.16 20:07:41
Teljes galéria letöltése: ..