Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Julius Confessor

5 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Mária Jézus anyja. Mit mondott Jézus, amikor arról szóltak neki, hogy anyja jött el érte miközben tanított? Hogy fontosabbak számára azok, akik hallgatják tanítását. Mit mondott, mikor valaki így méltatta anyját: „Áldott a méh mely kihordott és az emlő, melyet szoptál”? Megint önmagára vezette…..
Julius Confessor 2014.12.11 23:29:18
@Levi04287:

Kedves Levi! :)

Teljesen egyetértek veled, az a fajta közbenjárás, ami Jézushoz tartozik, nevezetesen, hogy lehetővé teszi, hogy az Atyához jussunk, az egyedül az övé.

Amiről a cikkben szó van, az arra vonatkozik, amit talán már te is megtapasztaltál, hogy megkérted egy barátodat, vagy a lelkészedet, hogy imádkozzanak érted, és az ő imáik révén Isten valamit cselekedett. Ebben az értelemben ők jártak közben érted az imáikkal. Máriát is ilyen értelemben kérjük meg, hogy imádkozzon értünk. Ennyi az egész!

Abban is egyetértünk, hogy Isten mindig volt, nem született, így szülői sincsenek. :)

Az "Isten anyja" kifejezés egy összetett fogalmat rövidít le, mint egy betűszó, vagy monogram.
Ami mögötte van, lényegében azt mondja el, hogy hogyan értendő, hogy Jézus egyszerre Isten és ember.
Isten Fia sokféleképpen beléphetett volna a világunkba, ő mégis azt választotta, hogy teljesen hasonlóvá lesz hozzánk. Nem csak látszat teste lesz, és egyből felnőttként tűnik fel, és rögtön kezdi a karrierjét, hogy ne fecséreljen fölöslegesen semmi időt. Ehelyett Jézus-Isten ránk szánja emberi életének egész 33 évét, vállalja az emberként levés minden cikis, gázos kényelmetlenségét, hogy teljesen egy lehessen velünk. Eközben viszont nem lesz kevesebb, mint Isten. Az, hogy neki is volt gyermekkora, Istenről árul el dolgokat, például, hogy Isten szeret pepecselni. Lehet hogy ez csak nekem jut eszembe erről elsőre? ;)

Máriát valóban nem szabad imádni, az imádás egyedül Istent illeti meg. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban a Katolikus Egyház egyik tanító hivatali megnyilatkozásából:

"Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos részvételt.

Máriának ezt az alárendelt szerepét az Egyház kétkedés nélkül vallja, szüntelenül tapasztalja, és a hívők szívének ajánlja, hogy ennek az anyai oltalomnak támogatásával bensőségesebben ragaszkodjanak a Közvetítőhöz és Üdvözítőhöz."/Lumen Gentium 62./

"Ez a tisztelet, ahogyan az Egyházban mindig él, teljesen egyedülálló ugyan, mégis lényege szerint más, mint az imádás, mellyel a megtestesült Igét, valamint az Atyát és a Szentlelket imádjuk" /u.o. 66./

Mindaz amit írsz összekapcsol bennünket. ;)
 Az utóbbi időben az ember több helyen is szembekerülhet olyan nézetekkel, mint amilyen ez is itt: „Az öszes világvallás még a katolicizmus is azt tanítja, hogy az üdvösséghez (megbékélés Istennel) elegendőek a cselekedeteink.” Ezt egy…..
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én mostanában elgondolkodtam azon, hogy az életemben gyakori, hogy ugyanazokat a bűnöket követem el újra és újra, és ha eredményt is érek el a visszaszorításukban, előbb-utóbb valamennyire visszaesek a hibáimba. A legutóbbi ilyen elcsüggedésem…..
 Beteljesedett próféciák százai bizonyítják Isten létezését, azt, hogy a Biblia az Ő tévedhetetlen Szava, hogy a zsidók az Ő választott népe, és hogy a názáreti Jézus a megígért Messiás, aki meghalt a bűneinkért, aki feltámadt, és aki újra eljön. A legtöbb…..
„Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben.”  (Fil 2,14-15)„Nem tudjátok, hogy Isten…..
Ezen a héten volt szerencsém több misére is ellátogatni és úgy érzem, valami vagy inkább valaki újra és újra megfog engem benne. Az a véleményem, hogy a szentmise felépítése nem hiába olyan, amilyen. Nagyon jól van összerakva. Valahogy mindig felkészít a Jézussal való…..
Julius Confessor 2010.10.16 00:02:43
Bocsi, hogy csak most írok. Krónikus időhiányom van, ami sok kötelességgel párosul ;)
Köszönöm a türelmed!

Ezt írtam: "Ezekből a részekből nekem az jön le, hogy Krisztus teste és vére összekapcsolódik az áldozat fogalmával, és az Ő személyéből és folyamatos közbenjárói tevékenységéből adódik(7,25)(10,19), hogy kapcsolódhatunk az áldozatához. Ennek a kapcsolódásnak a módja a miseáldozat.
Így azt gondolom, ez nem fokozás, inkább csak az Istenhez közeledni akarásunkat fejezi ki.”

Ezt válaszoltad: „Hát, nekem az a véleményem, hogy az Istenhez közeledni akarásunkat legjobban úgy tudjuk kifejezni, hogy az Ő akaratát akarjuk cselekedni (bocs a hülye megfogalmazásért, de remélem, érthető). Tehát, függetlenül a hagyományoktól, rendelkezésektől (protestánsoknál is vannak ám ilyenek) én azt akarom tudni, és tenni, hogy mi valójában az Isten szerint való.”

Igazad van, ha közeledni akarok Istenhez, azt úgy tudom megtenni, ha teljesítem az akaratát. És ha azt kérte, hogy cselekedjük azt, amit ő tett az utolsó vacsorán, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, és követni azt, amit mondott. Ha már te is a katekizmusból idéztél, akkor én is idéznék még belőle:
1356 „A keresztények az Eucharisztiát kezdettől fogva ünneplik, éspedig olyan formában, amely lényegét tekintve nem változott sem a korok, sem a liturgiák különbözősége miatt. Ez azért van, mert tudjuk, hogy köt bennünket az Úr parancsa, amelyet szenvedésének előestéjén mondott: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”(1Kor 11,24-25).”
Az én értelmezésem szerint itt egy ugyan olyan természetfeletti csoda történt, mint pl. a kenyérszaporításoknál. Ugyanúgy vezeti be Jézus, mint azokat a csodatetteket, és ugyanúgy meghökkentő az eredmény, ott jóllakat több ezer embert, itt valamilyen (természetfeletti) szinten meg is valósítja, amiről beszél, amit tesz. Szerintem ez itt afféle prófétai cselekedet is volt.
1365 „Mert Krisztus húsvétjának emlékezete áldozat is. Az Eucharisztia áldozati jellegét maguk az alapítás szavai kinyilvánítják: „Ez az én testem, amely értetek adatik”, és „ez a kehely az új szövetségé az én véremben, amely értetek kiontatik”(Lk 22,19-20). Az Eucharisztiában Krisztus ugyanazt a testet adja, amelyet ő értünk adott a kereszten, és a vér is ugyanaz, amelyet ő „sokakért kiontott a bűnök bocsánatára”(Mt 26,28).”

Egyébként eszembe jutott még egy érdekes dolog, hogy mindhárom szinoptikus kiemeli az utolsó vacsora bevezetésénél, hogy „… amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni” (Mt26,17;Mk14,12;Lk22,7-8)

1366-ot inkább így idézném: „… látható áldozatot akart hagyni, amelyben jelenvalóvá lesz a véres áldozat, hiszen annak a kereszten egyszer s mindenkorra történő betöltése előtt állt, és annak emlékezete meghosszabbodik az idők végezetéig (1Kor 11,23), üdvözítő ereje pedig a bűnök megváltását szolgálja, a bűnökét, melyeket mi minden nap elkövetünk.”

Szerintem, ha szentmise áldozathoz járulunk, „az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé”(Zsid 12,24), akkor ez az, amiről a fenti rész szól, amelyben Jézus, mint közbenjáró üdvözítő ereje (Zsid 7,25) a bűnöket eltörli.

Zsid 10,19-20 „Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe: ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül.” És szerintem ez az út az Eucharisztia útja. Ha az ő teste és vére összekapcsolódik az áldozat fogalmával és általa Istenhez közeledhetünk (Zsid 7,25), akkor itt erről van szó.
(A Bibliám a fenti idézethez ezt a magyarázatot fűzi: „Számunkra ez (10,19-20) az üdvösség útja, ha Krisztussal a hitben egyesülünk és egyedül az ő érdemeiben bízunk, és nem a sajátunkban.”)

„… de ehhez mi mit tudunk hozzátenni?” – Nem teszünk hozzá semmit, általa (áldozata által) közeledünk Istenhez.

„bocsánat a profán hasonlatért, de Krisztus azt is mondta, én vagyok a szőlőtő, én vagyok az ajtó, stb. Most akkor a fenti analógia alapján, ha egy felszentelt pap kimondaná egy hétköznapi szőlőtő vagy ajtó felett a konszekráló szavakat, akkor az is szubsztanciálisan Krisztus testévé és vérévé, Lelkévé és istenségévé válna?”

Egyes protestáns felekezeteknél, amikor a Szentírásból akarnak alátámasztani valamit, ahhoz több igehely együttes értelmezésével jutnak el. Úgy gondolom a szőlőtő és az ajtó hasonlata könnyebbé teszi Jézus művének és mondanivalójának megértését, de ennél többre más igehelyek nem mutatnak. Míg az Úrvacsora utalásai gyakorlatilag mind a négy evangéliumban megtalálhatók, még Pál levelei között is. Ez is azt hangsúlyozza számomra, hogy nem akármiről van itt szó.

„A másik pedig, amit észrevettem, hogy a Mt 26,29-ben Jézus újra borként hivatkozik a borra, pedig elvileg előtte átváltoztatta. Ez hogy lehet?”

Tudom, nem illik itt más igehelyre mutatni, ha ezt hoztad fel, de pl. Lukácsnál le van írva, hogy ez a szöveg előbb hangzott el, és a vacsora végén mondja a szövetség vérének a kehely tartalmát, akár csak Pálnál. Ugyanakkor Márk is úgy hozza, mint Máté, vagy fordítva?
Azt hiszem, ha a kenyér meg a bor teljesen olyan lenne, mintha hús és vér lenne, akkor az Úrvacsora egy nagyon undorító dolog volna. Épp ezért hisszük, hogy az Úr teste és vére ezek alatt a „színek” alatt van.

„harmadszor: A Zsid 1,3, de az 1Pt 3,22 szerint is Jézus fizikailag az Atya jobbján van - hogyan lehet akkor testben egyszerre világszerte többszázezer katolikus templomban minden nap? Mert az oké, hogy a Szentlélek által mindenütt, és a hívőkben is legfőképpen, folyamatosan jelen van. De testben..?”

1373 „Jézus Krisztus, aki meghalt, sőt aki föltámadt és az Isten jobbján közbenjár értünk" (Róm 8,34), Egyházában sokszorosan jelen van: igéjében, Egyháza imádságában, "ahol ketten vagy hárman összegyűltek az én nevemben" (Mt 18,20), a szegényekben, a betegekben, a foglyokban…”

Ez érdekes, és kevéssé megfogható. Tudod, amikor ott imádkozom az oltáriszentség közelében, nem azon töprengek, hogy „hogyan lehetséges ez” (hogy Máriát idézzem), hiszen az életem tele van még vagy tucatnyi megmagyarázhatatlan kérdéssel, hanem egyszerűen elfogadom és élvezem, hogy nem kell erőlködnöm, hogy vele legyek, mert az Ő hite megelőzi az enyémet és nem függ attól, hogy elfogadom-e vagy sem az ő jelenlétét. Én azt tapasztaltam, hogy az életemet gyümölcsözőbbé tette az az idő, amit vele töltöttem. Lehetne ez független a helytől, de még akkor sem tagadhatnám le a gyümölcseit. Bevallom, nem tudom, hogy ez hogy működik!

„Tehát itt egyértelmű, hogy a bűnökért való folyamatos áldozatbemutatás történik. A Zsid 9,22 szerint azonban "vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat". Én értem, hogy azért, mert Jézus már megtette, és akkor történt vérontás, de akkor ez azt jelenti, hogy most is érvényes az áldozata, nem?”

Érvényes bizony, azon áldozata által megyünk Isten elé, ez az út, amelyet megnyitott nekünk saját testén keresztül és vére által. Jézus közbenjár értünk, ez az oka, hogy meghallgatja az Atya az imánkat, amit általa kérünk.

Számomra az utolsó vacsora és körülményei azt sugallják, hogy itt többről van szó, mint ami elsőre látszik és emiatt összetettebb is. De Jézus még Nikodémusnak sem kezdett hosszasan magyarázni bármiféle teológiát. Egyszerűen azt mondta, hogy ez olyan, mint a szél… és ha meggyógyított egy vakot annak sem ecsetelte Jézus az Istenhit mélységeit, csak annyit kérdezett, „hiszel az Emberfiában?” Azt hiszem, Isten nem szorít bennünket sarokba, csak arra vár, hogy kövessük az Ő Fiát!

(Szerinted nem fura, hogy Jn 6-ot (ami ugye botrányos volt) és az utolsó vacsora részeit szó szerint veszik a katolikus egyházban, és ez az, ami sokszor nehézséget okoz a kommunikációban?)
Julius Confessor 2010.09.17 15:59:47
@Kéry Zsuzsanna: Hello itt is :)

Tök jó, hogy feltetted ezt a kérdést. Sokat gondolkoztam ezen (áldozaton), és az egésznek a lényege szerintem, az Úr vacsorája, amit az imáimban, az Istennel való kapcsolatomban értek meg igazán.

Tehát az áldozat szoros kapcsolatban van az Úrvacsorával. Szeretem ezt a témát (Úrvacsora), és ez is az egyik ok, amiért katolikus vagyok.
Olvastam ezzel kapcsolatban egy könyvet, ami számomra egész jól megvilágította ennek az áldozatnak a lényegét. Ebből idéznék most egy részt:

"Ha az áldozatot elsősorban nem rituális cselekménynek tekintjük, hanem önmagunk Istennek való átadásának, amelynek hitelességét embertársaink szolgálata bizonyítja, akkor az evangéliumok bőséges bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Jézus egész nyilvános működése áldozat volt. Isten akaratának való engedelmessége arra készteti, hogy életét fokról fokra az Atyának ajánlja fel, az ő népének szolgálatában."

A miseáldozatra nekem van szükségem, hogy újra és újra odategyem magam Isten elé. Olvasgattam a Zsidókhoz írt levelet és arra jutottam, hogy ha feltételezzük, hogy az akkori keresztényeknél megvolt a gyakorlata az Úrvacsorának, akkor a Zsidókhoz írt levélben számos utalást találunk az Úrvacsorára:

A Zsid 5,7 – 6,3 –ból megtudhatjuk, hogy az egyház tagjainak szól ez a tanítás, amely a korábban tanult alapokra épít, a 6,4-ben pedig, ahol a hittagadástól óv, azt a kifejezést használja, hogy: „Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit, azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek.” – a megízlelték a mennyei ajándékot lehet egy utalás erre.
A Zsid 10,29-ben: „Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amely által megszentelődött, megszégyeníti s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?” itt is az elpártolástól óv. És egy másik postnál beszéltünk arról, hogy a megszentelődés folyamatos. A szövetség vére kifejezés szerepel Máténál az utolsó vacsora alapításánál.
Zsid 10,10: „Ezzel az akarattal nyertük el a megszentelést Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.” Vagyis Krisztus teste ugyanúgy áldozat.
A Zsid 7,25 azt írja: „Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.” Jézus műve folyamatos.
A Zsid 10,19 – 25 –ig: „Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe: ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül. Miután van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében … ne hagyjuk el összejöveteleinket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.” Jézus testén keresztül és vére által vezet az út a Szentek Szentjébe, az előző idézethez kapcsolódva ezek által Istenhez közeledünk. Másik dolog: itt Istenhez járulás valahogy összekapcsolódik a gyülekezetbe járással. Vagy lehet, hogy ezt a részt rosszul értelmezem?
A Zsid 12,22 – 24-nél: „De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.” Ez is az előzőhöz kapcsolódik, Jézus vére a szövetség, vére által.
A Zsid 12,16 írja: „Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét.” – akik fölcserélnék az Úrvacsorát egy zsidó kultikus lakomával.
Zsid 13,9 – 10: „Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni, mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem pedig olyan ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak.” – ez is a 12,16-hoz kapcsolódik.
Zsid 13,8: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.”

Ezekből a részekből nekem az jön le, hogy Krisztus teste és vére összekapcsolódik az áldozat fogalmával, és az Ő személyéből és folyamatos közbenjárói tevékenységéből adódik(7,25)(10,19), hogy kapcsolódhatunk az áldozatához. Ennek a kapcsolódásnak a módja a miseáldozat.

Így azt gondolom, ez nem fokozás, inkább csak az Istenhez közeledni akarásunkat fejezi ki. Neked mi a véleményed?

//A könyv, amit idéztem felhoz még egy dolgot, ami összekapcsolja Mt26,28-at ezzel a levéllel:
Például, ha megnézzük a Mt 26, 28-at: " Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Utána megnézzük a Zsidókhoz írt levelet, láthatjuk, hogy előkerülnek a mátéi utolsó vacsora beszámolójának kulcsszavai.
Zsid 9,22: „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.”
10,4: „Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.”
10,29: „aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amely által megszentelődött, megszentségteleníti... ”
9,28: „Úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye” És még ennyit ír:
„Jóllehet Krisztus önfeláldozása egyszer és mindenkorra beteljesedett, és Krisztus most Atyja jobbján ül királyi trónján, papi szolgálata azonban folytatódik. Hiszen a mennyei szentélybe azért lépett be, „hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk” (9,24); „így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.”(7,25).
Krisztusnak, mint főpapnak ez a közbenjárói tevékenysége mennyben nem teszi feleslegessé áldozatát, hanem abból származik. Jézus vére azért kiált hathatósabban, mint Ábelé, mert közben jár a bűnösökért és nem bosszút követel (12,18-24). Az Egyházhoz tartozni azt jelenti, hogy „szabad bejárásunk van” a mennyei Jeruzsálemhez, és ezért Krisztus véréhez is, amely irgalomért és bocsánatért esedezik.” //
Julius Confessor 2010.09.17 17:34:44
@Kéry Zsuzsanna:
:)
Lehet, hogy ezért zúgolódtak az emberek, mert idegen volt tőlük a kisbicskával kikanyarítás :)

És ahogy mondtad, a teológiai különbségek az eltérő értelmezésből fakadnak.

Az én elképzelésem ilyesmi:

(a történetet folytatva:)
Jézus tudta, hogy ezen zúgolódnak, és mégis "rátesz egy lapáttal":

"Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne..."

Ez volt az a tanítása, ami megbotránkoztatta a tanítványait. Nem is csoda, hiszen a zsidóknál a emberevés, vérivás bűn volt. De ugyan akkor azt is jelzi számomra, hogy ez valami fontos dolog lehet.

"Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet."

Jézus fölülről való, Isten Fia, ezért nem kannibalista emberevésről beszél.Talán ez is olyasmi, mint amikor azon megbotránkoztak, hogy megbocsáthatja a bűnöket. Ezek a szavai igazán az utolsó vacsorán válnak érthetővé. Egy részt, ahogy a szinoptikusoknál és Pálnál le van írva, másrészt Jánosnál ("Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek...",+szőlőtőves példa)(14-15 rész), ott ahol megígéri a Szentlelket, hiszen mindez a Lélek által megy végbe.

"Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: "Talán ti is el akartok menni?" Simon Péter azt felelte: "Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje."

Jézus kérdése annyira ember közeli, és tök jó, ahogy Péter lezárja ezt a dolgot. Sokszor nem értik mesterüket, de nem hagyják el, mert hisznek benne. Hm...

Ez persze az én véleméyemet tükrözi, és a legkevésbé sem kizárólagos, más értelmezést is el tudok képzelni. Talán azon múlhat, hogy hogyan értjük az "élet és Lélek"-et, nem?
   Gyerekkoromtól kezdve nyughatatlanul kerestem az igazságot és vágytam arra, hogy bizonyosságom legyen. Fiatalkori meggyőződésem szerint a papság volt az igazság megtapasztalásának és a lélek üdvösségének a legbiztosabb útja. Egyik tanárom mondta nekem egyszer:…..
Julius Confessor 2010.09.17 22:51:05
@Ráczné: Tetszik a vers!:)

Lehet, nem hétköznapi környezetben vagyok, de katolikusok, akiket korábban megkérdeztem, nem a jó és rossz cselekedetek arányát mondták, ami az üdvösséghez számít.;) A válaszok között előkerült:
-Jézus segítségül hívása,
-Elfogadni az akaratát, segítségét, megbocsátását, amit célszerű itt a földön begyakorolni, mert ha itt nem megy, az ítéletnél sem fog...
-Az a szeret, amiről Pál ír, meg van-e bennünk?(1Kor13; a törvény teljesítése a szeretet)
-Elfogadom-e Jézus megváltó áldozatát, hogy a bűneim meg vannak bocsátva?

Nem állítom, hogy minden katolikus így gondolja, de szerintem a hívő katolikusok (akik komolyan veszik) nagy részének gondolkodás módja nem áll távol a Biblia nézőpontjától.
Julius Confessor 2010.09.18 15:18:52
@Kéry Zsuzsanna: Én is így látom. És akkor abban is egyetértünk, hogy erre nem árt felhívni embertársaink figyelmét;) .

@Ráczné: A "begyakorolni" alatt arra gondolok, hogy nagyon sokan vannak, akik az életükben elutasítják Istent. Meg vannak elégedve az életükkel, nincs szükségük Istenre. És van az a történet, hogy az utolsó ítéletkor lesznek, akik azt mondják Istennek, hogy legyen meg a te akaratod, és lesznek, akiknek Isten mondja majd, hogy legyen ahogy akarod... Isten nem erőszakolja rá magát senkire, de felajánlja, hogy kövessük Őt, felajánlja a segítségét. És nem csak azok imáját hallgatja meg, akik elfogadták Őt, vagy a Fiát, csak aztán ezek az emberek, ha az életük jobbra fordul, elfordulnak Istentől, saját lábra állnak és nezebben hallják meg a hangját. Azoknak viszont, akik Isten akaratát keresik, egyszerűbb lesz majd Lélekben és igazságban imádni az Atyát. Azt hiszem, amit gyakorolhatunk, az a mellette döntés.

Lehet, hogy nem tudok még eleget, de én úgy látom, hogy az, hogy valaki katolikus és az, hogy valaki a Bibliát követi, számomra nem ellentmondás.

A golgota gyülekezetnek jutott eszembe a mottója: "Lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet."
Szerintem ez is olyan, ami lehetővé teszi az együttgondolkodást.
 Megosztom Veletek, kedves Olvasóim, mert úgy éreztem, ez most nagyon nekünk szól. Több fordításban bemásolom, mert árnyalatnyi különbségeket látok; engem az angolban a "being like-minded" és a "being one in spirit and purpose" kifejezések fogtak meg…..
 (Részlet a Far from Rome, Near to God c. könyvből, amely 50 megtért katolikus pap bizonyságtételét tartalmazza, Richard Bennett és Martin Buckingham szerkesztésében.) Krisztus szeretete indít arra, hogy bizonyságot tegyek róla, hogyan lettem római katolikus papból Jézus…..
Julius Confessor 2010.09.11 20:12:13
@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsanna!
Istenhez már eljutottam és megélem az Ő kegyelmét, de még nem vagyok olyan, mint Jézus. Isten kegyelme formál engem olyanná, de addig az esendőségeim miatt csak botladozom, és ezt nevezem én törekvésnek.

A keresztény élet számomra aktív befogadást jelent, Isten kegyelme csak úgy tud formálni, ha hagyom; ez, és az emberi természet okozza a botladozást.

Személyes tapasztalatom, hogy nehéz hagyni, hogy az legyen, amit ő akar és ne az én görcsös ragaszkodásom az elképzeléseimhez a dolgokról. Meg kell halnom önmagamnak, hogy neki élhessek, nap, mint nap lemondani az önzőségemről, hogy az ő kegyelme akadálytalanul működhessen, de valahogy mindig könnyebb, ha elég időt töltök vele.

Ebben az esetben az, hogy imádkozom, vele töltöm az időmet, és az, hogy lemondok azokról a dolgokról, amik gátolják a nyitottságomat felé, mind olyan dolgok, amit helyettem nem tesz meg az Úr, de ez mind olyan, amelyeknek forrása az ő kegyelme.

Tehát az ő kegyelméből eltakarítok mindent, ami közte (az ő kegyelme) és köztem van.
Azt hiszem, ez az aktív befogadás.

És a végére eszembe jutott, hogy csak fogalmi kérdés volt talán, de nem volt kétséges számomra az üdvössége; Viszont az életünknek, mint megváltottaknak, nem az a célja, hogy folyamatosan közeledjünk Istenhez? Nem az, hogy hiteles keresztény életet éljünk? Ez Isten kegyelme nélkül lehetetlen. Pál hasonlatával élve futni a kitűzött cél felé.

Huh, nem akartam ilyen hosszú postot írni!

Bocsi, hogy ha túl ragoztam, remélem nem értettelek félre.
Gondolatok Sajnálatos módon a hívő keresztények közül is nagyon sok olyan akad, aki magát a keresztény szót a kereszthez, mint tárgyhoz köti. Erre egyszerű a magyarázat, hiszen a templomokba belépve elénktáruló keresztek, vagy akár - a keresztény mivoltot hirdető - nyakláncok…..
Julius Confessor 2010.09.11 23:21:41
@Rojo: A válasz a kérdésedre a www.apologia.hu címen olvasható, de lényegében azért, mert a rabszolgáknak és gonosztevőknek számító legsúlyosabb büntetés volt, és mert annyira sokkoló volt. Csak mikor Constantinus császár eltörölte, és kezdett halványodi a keresztre feszítés iszonyata, akkor terjedhetett igazán a 4. sz közepétől.
1981 óta a "medjugorjei történet" megosztja a vallási közösségeket; folyik a vita a világ katolikusai körében arról, hogy vajon Mária állítólagos "megjelenései", a hat "látnokkal" állandóan közölt "üzenetei" hitelesek-e. A háttérben…..
Zion Semmi misztikum... ez van 2007.08.01 16:01:00
Talán most arra gondolsz, hogy ez megint valami elrugaszkodott Mátrix-elmélet, vagy hasonló. Neeem, nem! A Menny nem nyírkos templomok mennyezetén, vagy bekattant fazonok elméjében van, hanem a legvalóságosabb módon létezik, ahogy létezik Isten is, aki Mennynek és Földnek…..
Julius Confessor 2010.08.10 14:50:41
@Zálog: Kedves Zálog!
Amit az első hozzászólásodban kérdeztél, azt egy másik blogon valaki szintén megkérdezte, és az az igazság, hogy a Bibliában is fölmerült ez a dolog, és egy Pál nevű ember válaszolt rá: (megpróbálom lefordítani mai nyelvezetre)
Amikor egy olyan ember, aki életében nem ismerte meg azokat a törvényeket, amikben Isten tudatta az emberekkel, hogy mi a bűn, de életében úgy cselekszik, hogy természetes számára, hogy nem tesz meg bizonyos dolgokat, (pl. nem öl embert, meg ilyesmi), ez arról árulkodik, hogy az Isten a szívébe írta ezeket a törvényeket. Erről lelkiismerete és önítélete tanúskodik, amely hol vádolja, hol menti őt azon a napon, amelyen Isten majd Jézus által ítélni fog az emberek rejtett dolgai felett.
Vagyis Isten figyelembe veszi a körülményeidet. Viszont, jó, ha tisztában vagy bizonyos dolgokkal.
A magad erejéből nem tudsz bűn mentes életet élni. Nincs a földön egy ember sem, aki ne követne el bűnt.
Jézus azért halt meg a kereszten, hogy kifizesse a bűneinkért járó büntetést, mert a bűn büntetése a halál.
Van választásod:
Vagy elutasítod azt, hogy Isten meg akar menteni, és folytatod az eddigi életed, mindent a magad erejéből, és kizárod Isten gondoskodó szeretetét,
Vagy elfogadod az ajándékot, hogy Jézus eltörölte minden bűnödet, és ezért nem esel majd ítélet alá, és elfogadod amiket Isten még ajándékozni akar neked, és új életet kezdesz Isten ingyenes szeretetéből, amit legjobban Jézuson keresztül ismerhetsz meg. ;)
Szerintem, amíg tart ez az akciós ajánlat, érdemes élni vele, mert ki tudja, mit hoz a holnap... ;)
Minden jót! :)
//Amúgy itt került elő a dolog:
jezsuita.blog.hu/2010/07/30/egyenes_labirintus_avagy_gondolatok_a_tulvilagrol#comments
//
1 millió forintot fizetek* annak, aki a tudományos módszertannal létrehozott, Általános Isten meghatározása istenérvemet, rövidebben IGe istenérvét, cáfolni tudja. Következetes érvekkel írásban,  vagy akár bemutatással, demonstrációval hogy az alapjaiban hibás. Mert a hibás istenérveket könnyű…..
Julius Confessor 2010.08.09 23:07:30
@IGe: Így van. Isten fiának kellett meghalnia érted és értem. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságunkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés. Nevezheted gyilkosnak, de nem nevezhetnéd igazságosnak, ha a bűnt nem büntetné meg. És mivel Isten fia magára vette a bűneinket, hogy megmentsen bennünket az ítélettől, őt sújtotta az, amit mi érdemelnénk meg, mert a bűn büntetése a halál. Még mindig nevezheted gyilkosnak, de választhatod azt is, hogy elfogadod a megváltást, és nem esel ítélet alá.
Részlet Dave Hunt: To Russia with Love c. könyvéből  Kisgyermekkoromtól kezdve az a meggyőződés élt bennem, hogy azért vagyok keresztény, mert templomba járok. Hittem Istenben, és komolyan vettem a lutheránus vallást, amiben neveltek. A barátaim előtt azonban…..
Nem tudom, titeket is foglalkoztat-e a „túlvilág” kérdése. Tudatosan kerülöm az „örök élet” kifejezést. Keresztényként ugyanis nem az eddigiek folytatását várjuk, hanem valami gyökeresen új dolog eljöttét. A fizikai életünk örökké tartó folytatása…..
Julius Confessor 2010.08.02 15:42:22
@Tilikov:
Nem tudom mások hogy vannak vele, de Pál és János szerint nem a jó és rossz tettek aránya dönti el, hogy ki hova jut, hanem hogy elfogadja-e, hogy Jézus megváltotta, ezért nem esik ítélet alá.
/Róm 8,1; Jn 3,18/
Julius Confessor 2010.08.07 16:39:34
@Tilikov: Nincs egyetlen olyan ember sem a földön, aki nem követne el bűnt./Róm 3,10/
Ha valaki elfogadta, hogy Jézus megváltotta és megértette ennek a súlyát, akkor tudja, hogy le van kötelezve Istennek. Ha ennek tudatában tudatosan elfordul Isten követésétől és inkább a saját gyönyöreinek szenteli az életét, az félredobta Isten mentőövét.

Más az, ha akarod követni Istent, de az esendőséged miatt képtelen vagy a bűnt kizárni az életedből. Ha ezt felismerted, akkor értetted meg, hogy mekkora az értéke a megváltásnak.

A példás életű bangkoki családnak üzeni Pál:
"Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, amelyen evangéliumom szerint Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött." /Róm 2,14-16/
Itt a törvény alatt azt érti, amiben Isten az embereknek tudtára adta, hogy mi számít bűnnek.

Isten igazságos, de komolyan! :)
Az Egyházfórum legutóbbi száma (2010/2) Hans Küng német teológusnak 2010. április 12-én kelt “Történelmi Bizalomvesztés” című nyílt levelét közli, amelyet a világ püspökeihez intéz. “Kemény beszéd ez, ki hallgathatja.” Bizonyságul álljon itt pár…..
Julius Confessor 2010.07.07 10:24:01
@Glis glis: A hozzászólásoddal egyetértek, és én is fontosnak tartom, hogy megoldást keressünk ezekre a problémákra. De nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. Az, ahogy te megfogalmaztad sokkal inkább elgondolkozásra buzdít.
1.Ilyen fórumok megszervezése jó ötlet, de a tapasztalat szerint az emberek kis része jönne el, és még kisebb hányada tenne valamit is a változásokért (helyi példákból kiindulva). Legalábbis alsóbb szinten. Az a tapasztalatom, hogy nagyon kevés embernek van motivációja erre, és ezért lehetne imádkozni, hogy a Jóisten hívjon el alkalmas embereket (Mt 9,38), akik egységben dolgoznának ezért, ideális esetben minden szinten. Ez a többi probléma kiindulási pontja is szerintem.

@og-zol: Azt írtam csak le, amiről tudomásom volt.
Hallottam például nálunk olyanról, hogy a házaspár evangélikus fele püspöki engedéllyel áldozhatott közösen a férjével. De tisztában vagyok azzal, hogy ebben a témában sem vagyok képzett.

"Most hol vannak hithű katolikus kommentezőink ?"
Nem tudom, de szívesen segítek megkeresni őket!:)
Julius Confessor 2010.07.07 11:02:20
@jan: Bár tudom, hogy nem hozzám intézted a kérdést, de én szívemen viselem az ökumené sorsát, és az a véleményem, hogy nagyon sokat ront a kapcsolatokon, ha az a felfuvalkodottság jellemez bennünket a párbeszédekben, hogy az igazság csak nálunk van. Most sem azt mondom, hogy fel kéne adni a ragaszkodásunkat a megismert igazságokhoz, hanem hogy ne ez határozza meg a kommunikációnkat, hogy tudjunk alázatosak maradni. És tisztelni a másikat.

A másik meg a nyitottság kérdése. Ha kiváncsiak vagyunk a másikra, sok mindent tanulhatunk tőle. És van mit tanulnunk, szerintem.
Eucharisztia, szentmise vagy oltáriszentség mind olyan katolikus szakszavak, amelyek protestáns testvéreinket (és másokat) egy csapásra padlóra terítenek. Nem is csoda. Csakhogy ezt az esési technikát nem ők gyakorolták elsőnek. Már az első századokban az híresült el a…..