Adatok
Spartanhun
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az előző Enya album úgy nullás, ahogy van (ráuntam, hogy SEMMIT nem újít, ezerszerszed elő dolgokat, melyek - számomra, ezek szerint - 999-szer működtek, de ezredszerkiszámíthatóak és hatástalanok), talán kétszer hallgattam összesen.Tisztelem annyira és szeretem annyira a régi…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem érdemes elfelejteni azt sem, hogy míg a legtöbb együttesben hangszeres előadók, énekesek, dalszerzők, szövegírók együttes munkájának eredménye egy-egy lemez, addig Enya szinte teljesen egyedül dolgozik. Az első hangtól az utolsóig, a több száz vokál szólamon keresztül ő komponál és ő ad elő mindent, és létrehoz olyasvalamit, mely méltó vetélytársa a legigényesebb zenekarok csapatmunkával készült alkotásainak is. Felületesen szemlélve nagyon hasonlónak tűnnek ezek a dalok, de azt állítani, hogy egyik olyan mint a másik annyi mint azt mondani, hogy egyik virág olyan mint a másik. Szerintem nagyon jól elkülöníthető az egyes albumok atmoszférája, témaválasztása, új hangszereket, új kompozíciós és vokál megoldásokat is fel lehet fedezni minden egyes albumon. Az általad erősen kritizált Amarantine pl. szerintem a legtöbb újítást tartalmazza a korábbi lemezekhez képest, és méltán kapott Grammy-díjat. Az új albumról csupán annyit mondanék, hogy napjainkban a legtöbben úgy adnak ki karácsonyi lemezt, hogy mindenről énekelnek benne, csak Krisztusról nem. Akár vallásos vagy, akár nem, el kell ismerned, hogy a karácsony Krisztus születésének ünnepe, ez a lényege. Nagyon örülök, hogy Enya ezt szem előtt tartotta, és az albumon nagyon sok helyen emlékezteti a hallgatót erre.
Az egyetlen dolog, ami felhozható az ír hölgy ellen, hogy mindmáig nem rendezett egy igazi, színvonalas koncertet. Szüksége lenne egy menedzser-gárdára, mely profi módon megszervezné a fellépéseit, szimfónikusokkal, énekkórussal és megfelelő helyszínválasztással. Az élő hangszerek gyakoribb használatát én is szívesen fogadnám és azt is sajnálom, hogy a felső vokál regiszterét nem használja gyakrabban annak ellenére, hogy időnként játszi könnyedséggel villant meg egy-egy szopránó C-t a háttérszólamokban.
Nem célom, hogy bármiről is meggyőzzelek, csupán arra biztatlak, hogy amikor zenét hallgatsz, néha próbáld meg objektívan elemezni azt, keresd az igényességet és az értékeket a zenében.
Ui.: Az új borítón a ló Boreas-t jelképezi. Boreas az északi szél és a tél istene az ókori mitológiában, akit gyakran ló képében ábrázoltak.