rozé 2010.05.13 21:33:12

A poszt tartalmáról egyetlen szót sem érdemes vesztegetni, szánalmas. De annyira jó lenne, hogy ha már valaki nyilvánosság elé áll, és történetesen írásban teszi, tanulmányozná előbb a magyar helyesírás szabályait! És is be tartaná őket, nem annyira nehéz...

rozé 2009.10.19 18:23:56

Én is ofő voltam, gimnázium, Budapest, negyedikes osztály. Aznap azt mondtam az igazgatónőnek, szeretném kivinni az osztályt, csak a saját óráimat veszem igénybe, és mégis egyszer van ilyen egy ember életében. Azt mondta, ehhez nem járulhat hozzá, de ahogy emlékszem, nem tiltotta meg, mást szerintem nem is mondott - rendes volt tőle. Már nem emlékszem, mondtam-e neki vagy csak utaltam arra, hogy akkor mi dél körül (kora délután? mikor volt?) a Kossuth téren leszünk, de valahogy egyértelmű volt, és így is lett. Kimentünk, semmi baj nem lett a dologból, másnap nem is kérdezte tőlem senki, mi volt. Amennyire tudom, a suliból sok gyerek kint volt, volt, akit ofők, más tanárok vittek/kísértek.
Egyébként Mátyás lova mögött álltunk, alig lehetett valamit látni, hallani semmit. Nagyon sokat voltak, és nagyon emlékszem rá, mennyire kiakasztott, hogy nem tudok szívből örülni, mert épp a volt moszkvai nagykövet, SzM kiáltja ki a köztársaságot.

rozé 2009.08.13 13:33:20

@LMS:
"magyar emigráció jóformán jogvesztett lett volna" Nem is ismerte el egyetlen hatalom sem a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Más kérdés persze, hogy nagyhatalmi konfliktusok között őrlődve célszerű létrehozni egy emigráns kormányt, hátha bejön... A poszt azonban Görgeyről és Világosról szól.

"Kossuthnak csak száműzött miniszterelnökként volt esélye egyáltalán hallatni a hangját"
Kossuth soha nem volt magyar miniszterelnök. Volt pénzügyminiszter, az OHB vezetője, kormányzó elnök (=államfő), de kormányfő soha. Ha kötözködés, akkor elnézést érte.

rozé 2009.08.13 17:00:17

@X14NZ:
Azt gondolom, mégiscsak kell legyen erkölcsi-etikai eleme és tanulsága a történelemnek (is). Többek között ezért érdekes, szerintem.
Igen, Kossuth folyton bele akart szólni a hadvezetésbe, Görgey olykor politizált, ami megintcsak nem helyes. De hogy kettejük közül ki árulta el - nem az országot, mert azt egyikük sem - a másikat, nos az szerintem egyértelmű. Görgey méltósággal viselte a rámért sorsot, Kossuth...
A fenti idézetből is kitűnik: az emigráns magyar politikusoknak saját legitimitásuk (és megélhetésük?) érdekében árulóra volt szükségük. És Görgeyből lehetett legkönnyebben árulót kreálni. Kossuthék habozás nélkül megtették. És ezt sehogyan sem tudom helyesnek tartani.
Tehát hogy egy politikus tetteiben eleve ne is keressünk erkölcsöt, mert nekik más síkon kell mozogniuk, nem tudom elfogadni.

Egyébként érdekes felvetés ez a Hősök tere. A Millenumi emlékmű jobb oldali karéjában eredetileg Ferenc József szobra állt (ez is szép történet, hogy lett belőle ferencjóska, de ez most mellékszál), ezt a szobrot cseréltette le Rákosi Kossuth szobrára.
Szerintetek kinek a szobra állna ott méltón?

rozé 2009.08.13 17:14:46

@Titus Pullo Urbino:
"Kapisztrán Szent János"
:-))

rozé 2009.03.14 19:56:04

Széchenyi az első pillanattól kezdve erősen kritizálta Kossuth radikális nézeteit, majd amikor körvonalazódott, programját. Sok cikket, röpiratot írt, amelyekben arra figyelmeztetett, Kossuth végiggondolatlan (és olykor khm... furcsa módon megvalósított) ötletei veszélyeztetik azt az utat, amit ő Magyarország felemelésére fontosnak és megvalósíthatónak gondolt. Tudjuk utólag, Széchenyi alkotásai a mai napig működnek, nélkülük nincs modern Magyarország (már ha van egyáltalán, de ez most mellékszál), Kossuth pedig bekerült a népdalokba, de maradandót nem sokat alkotott Kossuth politius volt, Széchenyi országépítő. Komoly személyes ellenszenv is feszült közöttük A Batthyányi-kormány legtöbb tagja elfogadhatatlanul radikálisnak látszott neki, ráadásul Kossuth is kollégája lett, Széchenyi mégis elvállalta a közmunka- és közlekedésügyi tárcát (ki más: több mint egy évtizede ezen dolgozott, saját vagyonát és rengeteg energiáját fektette a vasútépítés, gőzhajóhzás, Duna- és Tisza-szabályozás, Lánchíd-építés megvalósításába). Naplójába azt jegyezt fel, most írta alá a halálos ítéletét, ráadásul Kossuthtal együtt akasztják majd fel, de azt reméli, egymásnak háttal lógnak majd.
Lehet, hogy mégiscsak volt itt valami összefogás, saját érzelmek-ellenszenvek háttérbe szorítása?
Más kérdés persze, hogy a Batthyányi-kormány minden minisztere Magyarországért akart tenni, és ez talán elegendő alap volt a közös munkához.
Ma aligha lehet ilyesmit megtalálni: van, aki eladja (-ta) az országot, van, aki ezt nem akarja.

rozé 2009.03.15 18:32:13

@is: "te is a 300FT-ra gondolsz? hogy megért 18 hónap kampányt, meg egy népszavazást, hogy megmutassuk, a népet fel lehet hergelni?"
Nem, én egyáltalán nem erre gondoltam. Ha valaki a reformkorban vagy 48/49-ben "hergelte a népet", az Kossuth volt, ráadásul úgy, hogy 1841 után személyes felelősséget nem vállalt. 49-ben pedig elment, füstölgő romokat hagyott maga után (Damjanich Aradon a kivégése előtt: Kossuth a jégre vitt minket és itthagyott.).
Az ország mégis talpraállt, sőt képes lett a továbbfejlődésre is. Széchenyi pedig rendőri zaklatások közepette is védte Kossuthot és a forradalom eredményeit a röpirataiban, bár Kossuthtal szinte semmiben nem értett egyet. De látta, hogy az eredmények az egész ország, az egész nép által kivított és megvédett vívmányok. Nem felülről adott kegy, hanem a magyarság összefogása volt képes rendszert váltani 48/49-ben. És az eredmény 67-ben realizálódott.
Kossuth soha nem jött vissza Magyarországra. Neki a függetlenség, a republikanizmus, ha úgy tetszik, a baloldali radikális politizálás látszata fontosabb volt.
"Széchenyi főnemes (herceg) volt, Kossuth meg vidéki kisnemes. érted: Széchenyi pesten nőtt fel, és Angliában látott világot, Kossuth meg vidékről jött energikusan'
Széchenyi gróf volt, amint Corry kolléga már megjegyezte, nem Pesten nőtt fel és nem Angilában látott világot. Rendkívül tehetséges katonatiszt volt, bejárta egész Európát, és azért mondott le a katonai karrierről, hogy az országgyűlésben és másutt szabadon beszélhessen. A vidékről energikusan "feljött" Kossuth olykor kínosan nem tudott elszámolni bizonyos összegekkel, és komoly botrány volt az is, hogy a Védegylet kitűzőit osztrák gyárral készíttette.
De Széchenyi mégis hajlandó volt együtt dolgozni vele, ahogy ő is a gróffal.
Az összefogáshoz, a sérelmek és egyéni elképzelések félretevéséhez nyilván meg kellett taláni a közös miniumot: akkor az olyan lendületet adott Magyarországnak, amire előtte-utána nincs példa. És persze olyan politikus-egyéniségek is kellettek hozzá, mint a Batthyány-kormány tagjai vagy szinte bárki a magyar politikai-katonai-gazdasági elitből.