Adatok
Devourius
0 bejegyzést írt és 1015 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az amerikai angolt beszélők egy része a cot és a caught szavak magánhangzóját, azaz az /ɑ/-t és az /ɔː/-t azonosan ejti. De hogy hogyan, azt érdemes egy kicsit közelebbről is megnézni, és az is jó kérdés, hogy mennyire elterjedt ez a fajta kiejtés, ill.…..
Devourius
2018.05.17 17:16:04
Igazából meg amit a Wellsék meg a hagyományos szakirodalom cot-caught mergerként írnak le, az valójában a kanadaiak által kitalált caught-cot mergernek, vagyis a kiterjesztett lot-cloth splitnek a visszafordítása nyomán keletkező hiperkorrekció, amikor az //ɒ// archi/diafonémát használják akkor is, amikor a lot-cloth split, vagy kiterjesztett lot-cloth split szerint /ɔː/-val kéne ejteni (hagyományos: off, long, sorry, kiterjesztett chocolate, monster, stb.) az adott szót. Ez egy kicsit olyasféle hiperkorrekció, mintha egy alföldi ö-zös beszélő olyan helyekre tenne vissza köznyelvi e-hangot, ahol nem volt ilyen e-ö ingadozás, és emiatt eme eszperenete nyelvet használna. Tehát pont hogy egy antimerger felé ható hiperkorrekció, amiben próbálják a //ɒ//=/ɑː/ fonémát megőrizni, külön tartani az /ɔː/-tól, visszahozni jelentősebb szerepbe, mivel sok amerikai úgy érzi, hogy á-s hangzású /ɑː/ sokkal helyesebbnek, amerikaiasabbnak, tökösebbnek, tradicionálisabbnak hangzik, mint a túl modern, kanadaias, Valley girlös, surferdude-os, modern nyugati parti utcai hipszteres, aaaa-s hangzású caught-cot merged [ɑ̮ː, ɒː]. Ennek ellenére ezen konzervativizmusra törekvő amerikai beszélőket is eléri a valódi caught-cot merger (nem véletlenül írom fordítva), mert mikor nem figyelnek, akkor például nazálisok előtt az /ɑː/ átmegy /ɔː/-ba (pl. Don-dawn merger, monster, mom, prom szavakban), meg akkor is megtörténik ez, ha az /ɑː/ kerekítéses/labiális/veláris hang környezetében áll (job, problem, chocolate, stb.). Csak ezt sokszor maguk sem veszik észre, mivel hiába próbálnak tudatosan figyelni a beszédükre, ez sokszor nem megy, mivel az anyanyelvi beszélők ösztönösen beszélnek. Így ha tudnak is rá ügyelni (pl. cot-caught ne essen egybe, vagy ha egybe is esik, akkor a cot hangja maradjon benne), messze nem mindig.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Az angol able szóval sok helyen összefuthatunk, akár önmagában, akár más szavak részeként. Érdemes vetni egy pillantást a kiejtésére is. Az able melléknévként a létige mellet szokott állni, és mint…..
Devourius
2018.10.05 17:48:54
A cikkek többsége még úgy volt megszerkesztve, hogy a hangminták lejátszásához QuickTime plugin kelljen a böngészőbe. Aztán több ember kérésére elkezdte lecserélni a bloggazda Flash-t használó linkekre ezeket, de csak az újabb cikkekben, és a régiek egy kisebb részében. De már ezek a flash-es linkek sem működnek, gondolom azért, mert a böngészők már újfajta, Pepperflash-t (PPAPI) használnak Adobe Flash Player (NPAPI) plugin helyett.
Vagy próbáld meg Internet Explorer alatt vagy Edge-dzsel, ha úgy sem megy, akkor Chrome, Firefox alatt a Webfejlesztő eszközöket indítsd el, és úgy kattints egy ilyen hangmintára, akkor sem fogja betölteni, de ki fogja írni a hangfájl URL-jét, pl. ilyesmit:
idegennyelvor.blog.hu/media/file/able/able.mp3
Ezt beilleszted a böngésző címsorába, és meg tudod hallgatni az adott hangmintát.
Vagy próbáld meg Internet Explorer alatt vagy Edge-dzsel, ha úgy sem megy, akkor Chrome, Firefox alatt a Webfejlesztő eszközöket indítsd el, és úgy kattints egy ilyen hangmintára, akkor sem fogja betölteni, de ki fogja írni a hangfájl URL-jét, pl. ilyesmit:
idegennyelvor.blog.hu/media/file/able/able.mp3
Ezt beilleszted a böngésző címsorába, és meg tudod hallgatni az adott hangmintát.
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az angol hot szót lehet /hɒt/-nak átírni brit kiejtés szerint. De mi van az amerikai kiejtés szerinti /hɑt/-tal? Valóban két különböző fonéma szerepel bennük? Lehet egy szónak egynél több fonémikus…..
Devourius
2018.06.04 16:25:33
@Devourius: közben kiderült, hogy nem mintha csak hallanék svát a Derek, Alexander nevekben, hanem azt is ejtenek, nem képzelődtem, nem hallottam félre. Azóta már átálltam egy olyan amerikai modellre, hogy minden /ₒɪ(.)C/-ből /əC/ lehet, kivéve ha szünet vagy magánhangzó előtti tensing miatt [i] lesz belőle (happy, rearrange) vagy ha nem teljesen hangsúlytalan szótagról van szó (mert fő, vagy mellékhangsúlyt kap, pl. a lunatic végén, impolite elején). Tehát az -ic, -ish, -ive, -age, -ship, stb. képzőkben is /ə/ van az Amerikában elterjedt norma szerint, nem csak US-ben, de Kanadában is. Ez a szép ebben az egységességben, hogy nincsenek kivételek. Vagyis vannak, de nem kötelező jellegűek. Pl. az -ing végződés is svásodhat, de ritkán fordul elő, inkább /ɪ/ marad, ami legtöbbször tensing alá is esik, és [i] vagy ahhoz közelebb eső magánhangzó lesz belőle. Inkább akkor svásodik, ha -in’-nek ejtik. Meg van még néhány ilyen eset, az általam múltkor már említett with, amely svásodhat, de legtöbbször valami miatt nem ezt preferálják az anyanyelvi beszélők. Sajnos korábban félrevitt ebben a kérdésben a szótárak meg fonológiai leírások konzervativizmusa, amelyek ezekben az -ic, -ish, -age, in-, im-, stb. esetekben kifejezetten úgy jelölik, hogy nincs svás variáns, mikor pedig van. Ez volt egyébként az utolsó olyan vonás, amit anno a Canepari-féle semleges amerikai angol modelljéből felszámoltam, a most használt modellem már egy elemében sem egyezik meg vele, mégis szerintem meglehetősen sztenderd maradt, csak nem akadémiai, hanem gyakorlati értelemben, modernségét tekintve.
Ma már csak mosolygok azon, mikor a régi kommenteket olvasom, amiben azon vergődtünk, hogy mikor van ilyen tekintetben svásodás, meg próbáltunk nyakatekert, bonyolult szabályokat felállítani, meg szótárakra hivatkozni, ezt jelölő szótárt keresni. Közben meg mindig lehetséges, ha tensing vagy bizonyos fokú hangsúlyosság egyértelműen meg nem akadályozza, de a tensing hangkörnyezetből, a hangsúlyosság meg ritmusban, vagy az Marriam Webster szótárából a mellékhangsúlyokat is ellenőrizve mindig kitalálható 100%-os biztonsággal, nincs az, hogy egy szónál lexikális kivételre kéne támaszkodni, meg találgatni, hogy a szótár miért nem említi a svás változatot, esetleg azért, mert lehetetlen, vagy csak elfelejtették odaírni.
Egyébként ennek a weak vowel mergernek az az érdekessége, hogy bár apróságnak tűnik, hiszen az [ɪ, ə, ɯ] magánhangzók nincsenek egymástól szörnyen messze akusztikailag, így az ember azt gondolná, hogy nem jelentős kérdés. A gyakorlatban meg az egyik leglátványosabb rendszerbeli eltérés. Itt Angliában pl. nekem mindig nagyon bántja a fülem, mikor az angolok nem svásítanak, de nem csak hogy /ɪ/-nél maradnak ilyenkor [ɪ]-nek ejtve, de egyenesen túlhúzzák az ellenkező végletbe, és [i]-szerű hanggal ejtik, így pedig nagyon nevetségesen hangzik az „oniszli”, meg „fitid", sőt, néha „í”-be hajlik. Nekik meg szerintem az /ə/ erőltetése hangzik bénának vagy igénytelennek.
Eleinte furcsa volt átállni, hogy az -ic(s), -ish, -age, -ship, stb. esetén is svásodás van, fura érzés volt így mondani, de alig 1-2 hét gyakorlással, meg hanganyagokból anyanyelvi megerősítéssel annyira könnyedén átszoktam, hogy ma már /ɪ/-val furcsa mondani, meg bántja a fülem, ha [ɪ, ɘ]-vel hallom [ə, ɯ*] helyett. Az -ive végződésnél már majdnem 2 éve átálltam.
Ma már csak mosolygok azon, mikor a régi kommenteket olvasom, amiben azon vergődtünk, hogy mikor van ilyen tekintetben svásodás, meg próbáltunk nyakatekert, bonyolult szabályokat felállítani, meg szótárakra hivatkozni, ezt jelölő szótárt keresni. Közben meg mindig lehetséges, ha tensing vagy bizonyos fokú hangsúlyosság egyértelműen meg nem akadályozza, de a tensing hangkörnyezetből, a hangsúlyosság meg ritmusban, vagy az Marriam Webster szótárából a mellékhangsúlyokat is ellenőrizve mindig kitalálható 100%-os biztonsággal, nincs az, hogy egy szónál lexikális kivételre kéne támaszkodni, meg találgatni, hogy a szótár miért nem említi a svás változatot, esetleg azért, mert lehetetlen, vagy csak elfelejtették odaírni.
Egyébként ennek a weak vowel mergernek az az érdekessége, hogy bár apróságnak tűnik, hiszen az [ɪ, ə, ɯ] magánhangzók nincsenek egymástól szörnyen messze akusztikailag, így az ember azt gondolná, hogy nem jelentős kérdés. A gyakorlatban meg az egyik leglátványosabb rendszerbeli eltérés. Itt Angliában pl. nekem mindig nagyon bántja a fülem, mikor az angolok nem svásítanak, de nem csak hogy /ɪ/-nél maradnak ilyenkor [ɪ]-nek ejtve, de egyenesen túlhúzzák az ellenkező végletbe, és [i]-szerű hanggal ejtik, így pedig nagyon nevetségesen hangzik az „oniszli”, meg „fitid", sőt, néha „í”-be hajlik. Nekik meg szerintem az /ə/ erőltetése hangzik bénának vagy igénytelennek.
Eleinte furcsa volt átállni, hogy az -ic(s), -ish, -age, -ship, stb. esetén is svásodás van, fura érzés volt így mondani, de alig 1-2 hét gyakorlással, meg hanganyagokból anyanyelvi megerősítéssel annyira könnyedén átszoktam, hogy ma már /ɪ/-val furcsa mondani, meg bántja a fülem, ha [ɪ, ɘ]-vel hallom [ə, ɯ*] helyett. Az -ive végződésnél már majdnem 2 éve átálltam.
Van, aki szerint az angolban az /ə/ és /ʌ/ fonéma között olyan szoros a kapcsolat, hogy nyugodtan lehet egyetlen fonémának tekinteni őket. Mások szerint meg elég laza a kapcsolatuk ahhoz, hogy önálló fonémaként tartsák számon őket. Megint mások meg semmi…..
Mire lehet használni és mire nem? Alkalmas arra, amire kitalálták? De mire találták ki egyáltalán? És mire használják ma? A képzett hangokat vagy a hallott hangokat jelöli? Szubjektíven objektív elemzés következik gondolatébresztő célzattal…..
Eddig a blogom olvasói csak kommentben szólhattak hozzá a blogomhoz, most viszont eljött az idő, hogy hallassák a hangjukat is. Szó szerint. A kiejtési felmérésnek az a célja, hogy megállapítsa a magyar anyanyelvűek átlagos angol, német, francia,…..
Épp a vacsora végéhez közeledtem, a háttérben ment a Híradó, majd Véber Pisti elmondta milyen idő lesz holnap, utána jött az Üzenet Cserháti Zsuzsáról, aztán beütött a ménkű: Reflektor – Détár Enikővel. Shia LaBeouf aktuális filmje kapcsán kapott helyet a műsorban,…..
Devourius
2016.05.23 01:12:05
Ez volt a blog történetének leglevegőbelógóbb cikke, mindössze egyetlen név kiejtésével foglalkozik, nincs benne olyan általánosabb tanulság, mint a többi cikkben.
@Zsalugater: „Ilyen körülmények között szerintem az a meglepő, hogy az átlag magyar fiatalok egész jól beszélnek angolul, és ahol tennivaló van, az jellemzően nem a kiejtés, hanem a nyelvtan és a szókincsbővétés.”
Ez az egész gondolat nagyon mellément, egyik eleme sem állja meg a helyét konkrétan. Egyrészt nincs itt semmi meglepő, a magyar fiatalok többsége nem hogy nem beszéli jól az angolt, de egyáltalán nem beszéli. Ahol tennivaló van, az elsősorban a kiejtés, és nem azért, hogy jó kiejtésük legyen, hanem hogy ki tudják ejteni minimális szinten a szavakat, és olyan szavakba, mint a miscellaneous ne törjön bele a nyelvük, meg a world-öt ne vordnek ejtsék, meg legalább egy angol szöveget érthetően, magabiztosan, akadozás, nyelvbotlás nélkül fel tudjanak olvasni. Pont, hogy nem a nyelvtannal és a szómagolással kell őket terhelni, mert a hagyományos nyelvoktatás nem is tesz mást, csak ezt a kettőt erőlteti, és pont emiatt nem beszélnek idegen nyelveket a fiatalok sem. Szóval nyelvtan helyett igenis kiejtés kell, a szókincsbővítés helyett pedig kifejezések tanítása. Emellett pedig angol anyanyelvi anyagokat kéne hallgattatni velük, sokkal többet.
@Zsalugater: „Ilyen körülmények között szerintem az a meglepő, hogy az átlag magyar fiatalok egész jól beszélnek angolul, és ahol tennivaló van, az jellemzően nem a kiejtés, hanem a nyelvtan és a szókincsbővétés.”
Ez az egész gondolat nagyon mellément, egyik eleme sem állja meg a helyét konkrétan. Egyrészt nincs itt semmi meglepő, a magyar fiatalok többsége nem hogy nem beszéli jól az angolt, de egyáltalán nem beszéli. Ahol tennivaló van, az elsősorban a kiejtés, és nem azért, hogy jó kiejtésük legyen, hanem hogy ki tudják ejteni minimális szinten a szavakat, és olyan szavakba, mint a miscellaneous ne törjön bele a nyelvük, meg a world-öt ne vordnek ejtsék, meg legalább egy angol szöveget érthetően, magabiztosan, akadozás, nyelvbotlás nélkül fel tudjanak olvasni. Pont, hogy nem a nyelvtannal és a szómagolással kell őket terhelni, mert a hagyományos nyelvoktatás nem is tesz mást, csak ezt a kettőt erőlteti, és pont emiatt nem beszélnek idegen nyelveket a fiatalok sem. Szóval nyelvtan helyett igenis kiejtés kell, a szókincsbővítés helyett pedig kifejezések tanítása. Emellett pedig angol anyanyelvi anyagokat kéne hallgattatni velük, sokkal többet.
//
Akinek a cím sérti a vallási meggyőződését, az is nyugodtan olvasson tovább, nincs mitől tartania. A poszt szakmai kérdést fog feszegetni: a kettőshangzó jelentése egyértelműnek tűnik, mégis gyakran furcsa értelmezésben találkozhatunk vele. Főleg a spanyol…..
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
A hónapok és napok angol nevei is tudnak időnként meglepetéssel szolgálni, fussuk át őket. Hónapok A hónapok neveit – a magyarral ellentétben – mindig nagybetűvel írjuk.…..
Devourius
2017.01.02 02:19:15
A February /bj/-vel nem csak az US-ben fordul elő, hanem a britben is, igaz ott ritkább.
Néhány hónapnak pedig van gyenge alakja:
yek.me.uk/Blog.html#blog519
A weekend hangsúlyozása pedig eltér GB-ben (2-1 a hangsúlymintája) és US-ben (1-2, ahogy a cikkben is fel van tüntetve).
A napok neveiben a -day /d/-je flapesedhet Amerikában, ha alkalmas rá a hangtani környezet. Hasonlóan az idea szóhoz, bár abban gyakoribb a /d/, mint a flap.
Néhány hónapnak pedig van gyenge alakja:
yek.me.uk/Blog.html#blog519
A weekend hangsúlyozása pedig eltér GB-ben (2-1 a hangsúlymintája) és US-ben (1-2, ahogy a cikkben is fel van tüntetve).
A napok neveiben a -day /d/-je flapesedhet Amerikában, ha alkalmas rá a hangtani környezet. Hasonlóan az idea szóhoz, bár abban gyakoribb a /d/, mint a flap.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Sokaknak okozott már fejtörést, hogy Demi Moore, Michael Moore és Roger Moore családnevének mi a helyes kiejtése: "múr" vagy "mór"; és hasonló dilemma elé állíthat minket…..
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
…ahogy Buzz Lightyear, a Toy Story űrhajósa szokta mondani. Tekintsünk hát fel az égre, és nézzünk körül odakint. Űrsiklók, NASA Így írjuk Így mondjuk…..
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
New York City Staten Island nevű városrésze sokakat visz tévútra kiejtésileg. A név első szavának kiejtése ugyanis nem úgy kezdődik, mint a state szóé, hanem úgy, mint a fat-é, így a Staten…..
Devourius
2010.07.10 14:07:29
@Donjuan: regeltem a frovo.com-ra, mert csak úgy engedett belehallgatni a hangmintákba.
Senkinek nem ajánlom azt az oldalt!
Példának a Caribbean szó kiejtését próbáltam ki. Mindenfélét mondtak a hangmintákban, mindenféle kiejtéssel, holott csak két változat helyes: [kɘ'ri:biɘn] vagy ['kʰæribiən]. Nincs lektor, mindenki tölt fel mindent, lehet válogatni a Fradi-levesből, aztán vagy jó, vagy nem. De legalább regisztrálni is kötelező hozzá. Zseniális.
Nagy hiányt pótolna pedig egy olyan netes szótár, amiben IPA-val benne lenne mindenféle tulajdonnévnek az anyanyelvileg is lektorált ejtése, esetleg szótagolása.
Nemrég találtam egy oldalt: howjsay.com. Itt Flash pluginnel lehet belehallgatni gépies beszédű hangmintákba, cserébe viszont korrektnek tűnik. Legalábbis eddig baromságot nem fedeztem fel benne. Teljes értékű megoldásnak azonban ez sem tekinthető sajnos.
Senkinek nem ajánlom azt az oldalt!
Példának a Caribbean szó kiejtését próbáltam ki. Mindenfélét mondtak a hangmintákban, mindenféle kiejtéssel, holott csak két változat helyes: [kɘ'ri:biɘn] vagy ['kʰæribiən]. Nincs lektor, mindenki tölt fel mindent, lehet válogatni a Fradi-levesből, aztán vagy jó, vagy nem. De legalább regisztrálni is kötelező hozzá. Zseniális.
Nagy hiányt pótolna pedig egy olyan netes szótár, amiben IPA-val benne lenne mindenféle tulajdonnévnek az anyanyelvileg is lektorált ejtése, esetleg szótagolása.
Nemrég találtam egy oldalt: howjsay.com. Itt Flash pluginnel lehet belehallgatni gépies beszédű hangmintákba, cserébe viszont korrektnek tűnik. Legalábbis eddig baromságot nem fedeztem fel benne. Teljes értékű megoldásnak azonban ez sem tekinthető sajnos.
Devourius
2016.07.12 05:56:51
@IdegenNyelvŐr: a status kiejtése nem tér el a britszerű és az amerikai vonalon, a fő ejtésvariáció mindegyikben az /eɪ/-s. A különbség csak annyi, hogy az /æ/-s kiejtés ugyan másodlagos variáció mindegyikben, de a briteknél gyakrabban találkozni vele, az amerikaiaknál sokkal ritkább.
IdegenNyelvŐr
New Call of Duty Trailer on YouTube (avagy az angol "nyú-tyú-gyú")
2009.12.20 07:00:00
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Az angolban nem létezik a magyar ny, ty és gy hang – mégis sokunk a címben szereplő szavakat "nyú"-nak, "gyúti"-nak és "jútyúb"-nak ejtené. De akkor hogyan ejtik az angolok…..
Devourius
2016.06.25 20:32:30
@Devourius: azóta így több mint 3 év távlatából részben megkövetem magam az avenue-t illetően. Tényleg lehet szinkópával érintett, és kieshez a második szótagbeli svá, de ez egyrészt ritka, másrészt magyaroknak nem ajánlott, mert az evön-jú kiejtése jobb lenne, mint az evnyúzás. Egyébként az avenue szónak sokféle kiejtése van, diafonémikusan /ˈæˑv(ə̣)n(j)uː/ és /ˈæˑvə̣njə/ alakban írható le, az /æˑ/ itt azt jelzi, hogy az /æ/ feszesedhet Amerikában.
Némi adalék még a cikkez: ez a nyunyú gyutyúúúzós, lézerpisztolyhang-utánzós Hunglish-megoldásban nem is az a gáz, hogy magyaros hangokat alkalmaz, de egy angol anyanyelvűnek morbidnak tűnik, hogy az /uː/ előtt egy j-vel összeolvadt, de rövid (!) mássalhangzó van. Nem az a baj vele, hogy az angolban nem létező mássalhangzót használ. Ugyanis pont az a lényege az /uː/ előtti yod-nak a britszerű nyelvjárásokban, hogy egy régi kettőshangzó első elemeként lágyítsa, elnyújtsa a mássalhangzó és magánhangzó közötti átmenetet, elnyújtsa a megelőző mássalhangzót, míg a magyaros nyú, tyú, gyú megoldásokban az ú előtti mássalhangzót képtelenség megnyújtani. Ráadásul a tyú-zás azért is gáz, mert lehetetlenné teszi a hehezetes ejtést. Sokkal jobb ilyenkor a j-t dobni amerikai mintára, vagy ha meghagyjuk, akkor modern britszerű mintára n(j)ú, csú, gyú megoldást használni helyette (Estuary English módjára)
Ennyit akartam hozzáfűzni, a „gyuk(e)nyukem” legyen veletek testvéreim :D
Némi adalék még a cikkez: ez a nyunyú gyutyúúúzós, lézerpisztolyhang-utánzós Hunglish-megoldásban nem is az a gáz, hogy magyaros hangokat alkalmaz, de egy angol anyanyelvűnek morbidnak tűnik, hogy az /uː/ előtt egy j-vel összeolvadt, de rövid (!) mássalhangzó van. Nem az a baj vele, hogy az angolban nem létező mássalhangzót használ. Ugyanis pont az a lényege az /uː/ előtti yod-nak a britszerű nyelvjárásokban, hogy egy régi kettőshangzó első elemeként lágyítsa, elnyújtsa a mássalhangzó és magánhangzó közötti átmenetet, elnyújtsa a megelőző mássalhangzót, míg a magyaros nyú, tyú, gyú megoldásokban az ú előtti mássalhangzót képtelenség megnyújtani. Ráadásul a tyú-zás azért is gáz, mert lehetetlenné teszi a hehezetes ejtést. Sokkal jobb ilyenkor a j-t dobni amerikai mintára, vagy ha meghagyjuk, akkor modern britszerű mintára n(j)ú, csú, gyú megoldást használni helyette (Estuary English módjára)
Ennyit akartam hozzáfűzni, a „gyuk(e)nyukem” legyen veletek testvéreim :D
Devourius
2016.07.12 05:44:41
@Devourius: *kieshez, kieshet.
akkor modern britszerű mintára n(j)ú, csú, *gyú megoldást használni helyette (Estuary English módjára)
Itt úgy akartam írni, hogy n(j)ú, csú, dzsú megoldást.
akkor modern britszerű mintára n(j)ú, csú, *gyú megoldást használni helyette (Estuary English módjára)
Itt úgy akartam írni, hogy n(j)ú, csú, dzsú megoldást.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Az angol nyelvjárások közti eltérések alapvetően a magánhangzók képzésében nyilvánulnak meg, és az alól nem kivétel pl. a back szó /æ/ hangja sem. A /æ/ jelölés azt sugallja, hogy ennek a…..
Devourius
2016.06.25 20:10:15
@IdegenNyelvŐr: ez így igaz. Azóta figyelem ezt a jelenséget, hogy itt szóba került, és tényleg ez a canIPA[E]/offIPA[ɛ]-ből kiinduló változat a leggyakoribb prenasal tensinges forma.
A cikk kapcsán hiányérzetem van azóta is, mivel tárgyalja ugyan a Mary-marry-merry összeolvasztást és a prenasal /æ/-tensingt, de az általános /æ/-tensingről nem ír semmit, pedig ott lenne a trap-bath split, a bad-lad-split, az US keleti parti/New York-i /æ/-tensing.
Ráadásul a trap-bath splittel érintett vagy érinthető (a britszerű angol nyelvjárásokban utóbbiak kivételek a split alól, pl. gas, math, stb.) szavakban a blog által használt, és a Canepari által semleges amerikai kiejtés (amit én ARP-nek, azaz American RP-nek csúfolok) is megengedi az /æ/-tensingt, [æː] formájában.
A cikk kapcsán hiányérzetem van azóta is, mivel tárgyalja ugyan a Mary-marry-merry összeolvasztást és a prenasal /æ/-tensingt, de az általános /æ/-tensingről nem ír semmit, pedig ott lenne a trap-bath split, a bad-lad-split, az US keleti parti/New York-i /æ/-tensing.
Ráadásul a trap-bath splittel érintett vagy érinthető (a britszerű angol nyelvjárásokban utóbbiak kivételek a split alól, pl. gas, math, stb.) szavakban a blog által használt, és a Canepari által semleges amerikai kiejtés (amit én ARP-nek, azaz American RP-nek csúfolok) is megengedi az /æ/-tensingt, [æː] formájában.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Az angol mássalhangzók ismertetésekor már esett szó az /ɹ/ fonéma néhány realizációjáról, de a valóság – mint mindig – ez esetben is…..
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
A mindeki által ismert secret és a csak ritkán használt secrete ugyanarra a latin eredetre vezethető vissza, az angol kiejtésük azonban eltérő.
A secret kiejtése elég közismert ahhoz, hogy ne…..
Azt tudjuk, hogy a mássalhangzók gyakran idomulnak valamelyik jellemzőjükben a mellettük álló hangokhoz. Ez szinte elkerülhetetlen, a gördülékenyebb kiejtést szolgálja. De az effajta hasonulások nemhogy nem univerzálisak a nyelvek között, hanem…..
Devourius
2016.05.24 19:18:15
@Olman: írok én neked példát. Sok amerikai (én is ezt vettem át) a /l/-eket mindenhol sötétíti, még elöl képzett magánhangzó és /j/ előtt is, ezért a value pl. canIPA[ˈvᴀ̮ˑɫ̧j̴ɨ̮ɯ̮], practIPÁ-val [ˈvæʷˑɫjˠɨʷɯʷ], az offIPA is ugyanez, de ott az [æ] helyett [a] van, esetleg alá lehet képzelni egy kis vízszintes vonalat. A lényeg, hogy ilyenkor az l sötét marad, és magával sötétíti a [j]-t is.
Sőt, a felvetésedre talán még jobb példa, hogy az arabban az [i] előtti [k] nem lesz preveláris, marad veláris, ez is a hasonulásnak való ellenállás. Vagy britszerű angolban a szótag eleji /nj/-ből sem lesz harmadik hang, vagy az n sem hasonul a j-hez.
Sőt, a felvetésedre talán még jobb példa, hogy az arabban az [i] előtti [k] nem lesz preveláris, marad veláris, ez is a hasonulásnak való ellenállás. Vagy britszerű angolban a szótag eleji /nj/-ből sem lesz harmadik hang, vagy az n sem hasonul a j-hez.
Ugyan szomorú aktualitása van a posztnak, de legalább halála kapcsán tanuljuk meg rendesen kiejteni Carradine nevét. A magyar híradásokban – amúgy logikusan – mindig is "keredájn"-ként emlegették, csakhogy őt angol nyelvterületen /ˈkæɹəˌdɪin/-nek,…..
Devourius
2016.05.23 12:47:42
@Devourius: ezt azóta sem tudnám szebben megfogalmazni. Átlag embertől nem tekintem hibának, ha a külföldi személyneveket nem ejti jól, kivéve, ha túl jól ismert az illető, nagyon elterjedt a köztudatban a nevének a helyes ejtése. Bemondótól viszont elvárom, hogy autentikusan ejtse, legalább fonémikusan, meg újságíróktól, íróktól is, hogy egy név után adják meg a kiejtést is, járjanak utána, ha máshogy nem megy, a tömegtájékoztatásnak ez is része.
A Carredine-t én mindenképp kerödín-nek írnám át magyar beszédben való ejtéshez, kezdőbb angol beszédben kherödín-nek.
A földrajzi nevekkel más a helyzet, jobban vannak dokumentálva, ott elvárható az ejtés ismerete, mármint angolból. A lényeg mégis a tulajdonnévnek nem minősülő angol szavak következetes, fonémikusan autentikus ejtése, ezeket mára bármelyik modern és netes szótár hozza, és ilyen tekintetben tényleg csak a merő lustaság lehet gátló tényező.
A Carredine-t én mindenképp kerödín-nek írnám át magyar beszédben való ejtéshez, kezdőbb angol beszédben kherödín-nek.
A földrajzi nevekkel más a helyzet, jobban vannak dokumentálva, ott elvárható az ejtés ismerete, mármint angolból. A lényeg mégis a tulajdonnévnek nem minősülő angol szavak következetes, fonémikusan autentikus ejtése, ezeket mára bármelyik modern és netes szótár hozza, és ilyen tekintetben tényleg csak a merő lustaság lehet gátló tényező.
//
Bár kettőshangzókkal, azaz diftongusokkal szinte a blog minden posztjában találkozhattunk, érdemes lesz közelebbről szemügyre vennünk őket és a „nagytestvéreiket”, a hármashangzókat, azaz a triftongusokat is.
A kettős- ill.…..
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Az utóbbi időben az angol kiejtés egyszerűsödéseivel foglalkoztunk, ez alkalommal viszont egy bonyolítással fogunk. Legalábbis „matematikai” értelemben véve bonyolítással, ha…..
Devourius
2016.05.22 01:10:06
Hasznos volt ezt a cikket is újraolvasni, főleg a kommentek miatt. Egy tanács kezdőbb nyelvtanulóknak: ezeket a zárhangokat ne szúrják be, főleg ne [s] előtt, vagy [s]-nek ejtett /θ/ előtt, mert csábulás lesz a c-s ejtésre, ami a kiejtést elmagyarosítja. Egyébként sem jó ötlet tudatosan, és következetesen beszúrogatni ezeket a zárhangokat, mert az angol lágyabb hangzású nyelv, ezek a zárhangok meg élessé, pattogóssá teszik a nyelvet. Persze nem baj, ha néha öntudatlanul beleejtjük.
@szigetvari.peter: azért ez így öt év után visszaolvasva is erős, és annak idején is az volt. Még ha létezik is olyan, hogy standard angol, akkor sem lehet kijelenteni, hogy ezek a homorganikus zárhangok mindig beszúródnak, és a prince/prints feltétlenül homofón lenne. Beszédstílustól, tempótól, idiolektustól függ, szavanként változhat, és mondatban elfoglalt helytől is függhet. Attól nem lesz hunglishos hangzású senki, mert kihagyja ezeket a zárhangokat.
@IdegenNyelvŐr: annak idején kimaradt ez a kommented. Utólag jöttem rá vagy 2 éve, hogy én a prekonzonantális nazálisokat magyarul semi-nasalnak ejtem, kizárólag alveolárisnak ráadásul, tehát a magyar bank szóban is alveoláris nazális approximánst ejtek, nem velárisat. Épp ezért, az én anyanyelvi hangkészletemből teljesen hiányzott, hiányzik az [ŋ] hang, amit utólag kellett az angol miatt megtanulnom, és nagyon nehezen tanultam meg, néha még most is beletörik a nyelvem olyan szavakban, ahol k/g nélkül áll, singing, ringing, rang, sung, wrong, long, stb.. Ugyanez a helyzet a magyar beszédemben a prekonzonantális l-lemmel. Az is semi-lateral alveoláris approximáns, már ha nagyon igénytelen beszédben nem esik ki (volt-vót).
Egyébként ezt az approximáns-rendszert a jelenlegi SoCal kiejtésnél is használom, mivel amerikai angol anyanyelvűek is használják, persze annyi módosítással, hogy az angol bank szóban, és úgy általában az /ŋ/ helyén veláris nazális approximánst ejtek, nem alveolárisat, a prekonzonantális, prepauzális semi lateral /l/ pedig velarizált természetesen, kivéve a little, rattle, hasonló szavakban, ott a flap után valódi velarizált laterális van a flapes képzés miatt. Persze minden /l/-em teljesen velarizált, sötét, még az elől képzett V/j előtt is. Nazálisok előtt a magánhangzót nem nazalizálom, vagyis csak olyan nagyon enyhe mértékben, mint a köznyelvi magyarban, standard angol nyelvjárásokban, ilyen kisfokú nazalizációt a szakirodalom nem tekint nazális magánhangzónak. Kivétel a prenazális, raisingelt /æ/, amit nem az általános, nálam szokásos canIPA[Aː] allofónnal ejtek, hanem canIPA-0D-1D kettőshangzónak, amit offIPA[ɛɜ]-s átírással lehetne némileg közelíteni. Ez a diftongus nálam nem nazális, de nazális mellékrezonanciás, azaz a lágy szájpad elzárja az utat az orrüreg felé, de a feszes képzés miatt az orrüreg mégis berezonál egy kicsit. A szakirodalom ezt sem tekinti valódi nazalizációnak, bár a nazalizációra kényes fülű emberek hallhatják nazalizációnak.
@szigetvari.peter: azért ez így öt év után visszaolvasva is erős, és annak idején is az volt. Még ha létezik is olyan, hogy standard angol, akkor sem lehet kijelenteni, hogy ezek a homorganikus zárhangok mindig beszúródnak, és a prince/prints feltétlenül homofón lenne. Beszédstílustól, tempótól, idiolektustól függ, szavanként változhat, és mondatban elfoglalt helytől is függhet. Attól nem lesz hunglishos hangzású senki, mert kihagyja ezeket a zárhangokat.
@IdegenNyelvŐr: annak idején kimaradt ez a kommented. Utólag jöttem rá vagy 2 éve, hogy én a prekonzonantális nazálisokat magyarul semi-nasalnak ejtem, kizárólag alveolárisnak ráadásul, tehát a magyar bank szóban is alveoláris nazális approximánst ejtek, nem velárisat. Épp ezért, az én anyanyelvi hangkészletemből teljesen hiányzott, hiányzik az [ŋ] hang, amit utólag kellett az angol miatt megtanulnom, és nagyon nehezen tanultam meg, néha még most is beletörik a nyelvem olyan szavakban, ahol k/g nélkül áll, singing, ringing, rang, sung, wrong, long, stb.. Ugyanez a helyzet a magyar beszédemben a prekonzonantális l-lemmel. Az is semi-lateral alveoláris approximáns, már ha nagyon igénytelen beszédben nem esik ki (volt-vót).
Egyébként ezt az approximáns-rendszert a jelenlegi SoCal kiejtésnél is használom, mivel amerikai angol anyanyelvűek is használják, persze annyi módosítással, hogy az angol bank szóban, és úgy általában az /ŋ/ helyén veláris nazális approximánst ejtek, nem alveolárisat, a prekonzonantális, prepauzális semi lateral /l/ pedig velarizált természetesen, kivéve a little, rattle, hasonló szavakban, ott a flap után valódi velarizált laterális van a flapes képzés miatt. Persze minden /l/-em teljesen velarizált, sötét, még az elől képzett V/j előtt is. Nazálisok előtt a magánhangzót nem nazalizálom, vagyis csak olyan nagyon enyhe mértékben, mint a köznyelvi magyarban, standard angol nyelvjárásokban, ilyen kisfokú nazalizációt a szakirodalom nem tekint nazális magánhangzónak. Kivétel a prenazális, raisingelt /æ/, amit nem az általános, nálam szokásos canIPA[Aː] allofónnal ejtek, hanem canIPA-0D-1D kettőshangzónak, amit offIPA[ɛɜ]-s átírással lehetne némileg közelíteni. Ez a diftongus nálam nem nazális, de nazális mellékrezonanciás, azaz a lágy szájpad elzárja az utat az orrüreg felé, de a feszes képzés miatt az orrüreg mégis berezonál egy kicsit. A szakirodalom ezt sem tekinti valódi nazalizációnak, bár a nazalizációra kényes fülű emberek hallhatják nazalizációnak.
Devourius
2016.05.22 15:24:50
@hozzászóló-2: még attól sem lesz hunglishos, vannak olyan angol nyelvjárások, amelyek ez a magyarosnak ítélet megoldás opcionálisan létezik. Legfeljebb az akadémiai álláspont szerint nem lesz sztenderd, nem lesz RP ejtés, de hát ez az érv már egy 50 éve nem játszik komolyan, pláne Anglián kívül. Igazából talán az RP-t beszélők sem szúrnak ki ilyen kicsit különbséget, az egész akcentus szempontjából egy ilyen jellemző elenyészik a hangminőség, hanglejtés, beszédritmus, magánhangzók ejtése mellett. Ha pedig a magyar anyanyelvű mindenképp [n]-nel akarja ejteni a prince-t, akkor meg zárhangbeszúrás esetén a cés ejtés nem fog stimmelni, bár az sem feltétlenül Hunglish önmagában, amerikai hangmintákban hallani [ʦ]-affrikátás /ts/-t a [ts] mássalhangzó-sorozat helyett, először én sem akartam elhinni, de szigetva kolléga linkelt hozzá anno egy neves online angolszótárból amerikai angol anyanyelvű hangmintát, talán lehet nem is a prince volt, de egy hasonló szó. Ami viszont semmiképp nem stimmel a hunglishos cés ejtéssel, hogy a magyar beszélők hosszú cével ejthetik, nem röviddel, tehát az it's/its általában icc, míg a beszúrt zárhangos prince kisebb valószínűséggel, de lehet princc. Ettől sokkal jobb megoldás a nazalizált magánhangzós vagy a nazális approximánsos ejtés.
Egyébként örülök, hogy akadt hozzászóló, már azt hittem, hogy kihalt ez a blog, és csak bittemetőbe írogatok cikk/kommentnekrofília jelleggel. Persze arra szerintem már nincs esély, hogy a bloggazda előkerüljön, de arra talán igen, hogy az egyes cikkek alatt értelmes vita alakuljon ki a kommentekben, és újabb témák kerüljenek elő.
Egyébként örülök, hogy akadt hozzászóló, már azt hittem, hogy kihalt ez a blog, és csak bittemetőbe írogatok cikk/kommentnekrofília jelleggel. Persze arra szerintem már nincs esély, hogy a bloggazda előkerüljön, de arra talán igen, hogy az egyes cikkek alatt értelmes vita alakuljon ki a kommentekben, és újabb témák kerüljenek elő.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Nem kell sokáig böngésznünk a szótárakat, hogy találjunk olyan angol szavakat, melyek kiejtése fonémaszinten különbözik US-ben és GB-ben. Ebben a posztban azonban nem a korábban már…..
Devourius
2016.05.21 14:15:41
@IdegenNyelvŐr: ez az aluminium/aluminum különbség sok embert megzavar, a YouTube-on is félreértelmezik az emberek accent tages videókban. Ez ugyanis nem egy szó kétféle kiejtéssel, hanem két külön szó külön egyféle kiejtéssel. Az elemet felfedező tudós először -um végződéssel nevezte el az új elemet, majd a többi kémiai elem mintájára később átnevezte -ium-re. Amerikában az előbbi terjedt el, más országokban az utóbbi.
Ha pl. a szövegben aluminium van -ium végződéssel, akkor azt nem lehem -um-nak olvasni, és fordítva. Ahogy pl. egy magyar szövegben váralja van, ott nem olvashatjuk azt, hogy várja, mert nem az van odaírva, ahogy Marcellt sem költhetjük át Mariskának, olyan alapon, hogy nincs közöttük sok különbség.
Az eltérés nem kiejtési, hanem szóhasználati, mint a pityóka, krumpli, burgonya esetében, csak az aluminum/aluminium kettőse írásképben és kiejtésben is közelebb van egymáshoz.
Ami a routert illeti, a /aʊ, ʊu/-s variációk fonetikai sajátosságra vezethetők vissza. A brit és britszerű nyelvjárásokban a t-t nem flapesítik, és sokszor az /r/-t is másképp ejtik, fogmedri képzési hellyel. Amerikában viszont a t-t mindig flapesítik, és az /r/ is szinte mindig preveláris (bunched, molar, humped), így amerikai /r/ és flap közé nehezebb /ʊu/-t ejteni, főleg, ha nem frontingolt, míg az /aʊ/ is ráillik az írásképre és azzal már kényelmesen ejthető ez a hangkörnyezet. Ez az oka az eltérésnek főként, és ez az oka annak is, hogy sok amerikai a route-ot és a routert más magánhangzó-fonémával ejti, hiszen az előbbiben legtöbbször nem flapesedik a /t/ (hacsak nem kerül utána egy magánhangzóval kezdődő szó), míg a routerben mindig. A brit, britszerű nyelvjárásokban erre a fondorlatra nincs szükség, ott sokkal inkább egységesen /ʊu/-t ejtenek ezekben a szavakban. Nem olyan nagy talány ez, mint sokan hiszik, sokszor az eltérő ejtésnek teljesen logikus, egyszerű okai vannak.
Egyébként meg sok nyelvliberális nyelvtanuló ezen a ponton csúszik el. Ők ugyanis azt hirdetik, hogy mindegy hogyan ejtjük az angol szavakat, úgyis annyiféle nyelvjárás van, annyiféle kiejtéssel, hogy teljesen véletlenszerű, akárhogy lehet találomra ejteni. Na ez egy oltári nagy tévedés. Valóban sokféle kiejtés van az angol anyanyelvű nyelvjárásokban, de egy beszélőnél, egy nyelvjáráson belül mégse véletlenszerűen, összevissza ejtődnek a szavak, hanem egy logikus, zárt, következetes rendszer, egységes szabályok szerint, csak a kívülállónak tűnik úgy, hogy a különböző rendszert használók összevissza ejtenek. Igen, egymáshoz képest úgy tűnik, de ez nagyon csalóka. Ha viszont ezzel a téves logikával összevissza kiejtéseket veszünk át, akkor a mi angol beszédünkben nem lesz következetesség, rendszer, így elveszünk a rengetegben, és nagyobb eséllyel nem fognak minket megérteni. Ezzel a hozzáállással öszvérangolt, pidgint tanulunk meg, ami nekünk sem jó. Ha egységes, következetes nyelvjárást tanul meg az ember, akkor az új szavakat is könnyebben tanulja meg, hiszen be tudja illeszteni egy meglévő rendszerbe (pl. a kirakós darabja illeszkedni tud majd a többi darabhoz), és nem lesz zavarban, nem érez majd bizonytalanságot, hogy az adott új szót mivel kéne rímeltetni, milyen szabályt kéne ráhúzni. Ez nem csak a kiejtésünket javítja nagy mértékben, hanem a hallás utáni értésünket is, és nem csak az angolra igaz, hanem minden nyelvre.
Jó példa erre Győzike. A köznyelvi magyart beszélő magyar ember számára nevetségesen hangzik, minden szót másképp ejt. Mégse összevissza tér el a köznyelvtől, hanem minden szót ugyanazzal a logikával, ugyanazon szabályok szerint, következetesen az észak-magyaroroszági, nógrádi, palóc nyelvjárásban ejt, és egy szónál sem tesz kivételt, nem töri meg ezt a logikát.
Ezért nem jó példa Fekete Pákó itt a blogon. Ő, mikor magyarul beszél, nigériai fonotaktikát, hanghelyettesítéseket használ, de következetesen. Nevetségesnek, bénának hangzik, de mégis minden szavát megértjük, hozzá tud szokni a fülünk.
Ezzel szemben a legtöbb magyar idegen nyelven, főleg angolul, még úgy sem beszél, ahogy Pákó magyarul, ugyanis a Hunglish kiejtést pont az jellemzi, hogy keverednek benne mindenféle elemek, magyar, német, brit RP, amerikai, és ráadásul összevisszaságban, a hallgatóság fülének nincs nagyon esélye hozzászokni. Hiányzik mindenfajta következetesség, összevisszaság van. Persze a megértés így sem teljesen lehetetlen, de jóval nehezebb, a hallgatóság idegrendszere jobban fárad, jobban dolgozik, sokkal nagyobb az esélye a meg nem értésnek, vagy a félreértésnek.
Ha pl. a szövegben aluminium van -ium végződéssel, akkor azt nem lehem -um-nak olvasni, és fordítva. Ahogy pl. egy magyar szövegben váralja van, ott nem olvashatjuk azt, hogy várja, mert nem az van odaírva, ahogy Marcellt sem költhetjük át Mariskának, olyan alapon, hogy nincs közöttük sok különbség.
Az eltérés nem kiejtési, hanem szóhasználati, mint a pityóka, krumpli, burgonya esetében, csak az aluminum/aluminium kettőse írásképben és kiejtésben is közelebb van egymáshoz.
Ami a routert illeti, a /aʊ, ʊu/-s variációk fonetikai sajátosságra vezethetők vissza. A brit és britszerű nyelvjárásokban a t-t nem flapesítik, és sokszor az /r/-t is másképp ejtik, fogmedri képzési hellyel. Amerikában viszont a t-t mindig flapesítik, és az /r/ is szinte mindig preveláris (bunched, molar, humped), így amerikai /r/ és flap közé nehezebb /ʊu/-t ejteni, főleg, ha nem frontingolt, míg az /aʊ/ is ráillik az írásképre és azzal már kényelmesen ejthető ez a hangkörnyezet. Ez az oka az eltérésnek főként, és ez az oka annak is, hogy sok amerikai a route-ot és a routert más magánhangzó-fonémával ejti, hiszen az előbbiben legtöbbször nem flapesedik a /t/ (hacsak nem kerül utána egy magánhangzóval kezdődő szó), míg a routerben mindig. A brit, britszerű nyelvjárásokban erre a fondorlatra nincs szükség, ott sokkal inkább egységesen /ʊu/-t ejtenek ezekben a szavakban. Nem olyan nagy talány ez, mint sokan hiszik, sokszor az eltérő ejtésnek teljesen logikus, egyszerű okai vannak.
Egyébként meg sok nyelvliberális nyelvtanuló ezen a ponton csúszik el. Ők ugyanis azt hirdetik, hogy mindegy hogyan ejtjük az angol szavakat, úgyis annyiféle nyelvjárás van, annyiféle kiejtéssel, hogy teljesen véletlenszerű, akárhogy lehet találomra ejteni. Na ez egy oltári nagy tévedés. Valóban sokféle kiejtés van az angol anyanyelvű nyelvjárásokban, de egy beszélőnél, egy nyelvjáráson belül mégse véletlenszerűen, összevissza ejtődnek a szavak, hanem egy logikus, zárt, következetes rendszer, egységes szabályok szerint, csak a kívülállónak tűnik úgy, hogy a különböző rendszert használók összevissza ejtenek. Igen, egymáshoz képest úgy tűnik, de ez nagyon csalóka. Ha viszont ezzel a téves logikával összevissza kiejtéseket veszünk át, akkor a mi angol beszédünkben nem lesz következetesség, rendszer, így elveszünk a rengetegben, és nagyobb eséllyel nem fognak minket megérteni. Ezzel a hozzáállással öszvérangolt, pidgint tanulunk meg, ami nekünk sem jó. Ha egységes, következetes nyelvjárást tanul meg az ember, akkor az új szavakat is könnyebben tanulja meg, hiszen be tudja illeszteni egy meglévő rendszerbe (pl. a kirakós darabja illeszkedni tud majd a többi darabhoz), és nem lesz zavarban, nem érez majd bizonytalanságot, hogy az adott új szót mivel kéne rímeltetni, milyen szabályt kéne ráhúzni. Ez nem csak a kiejtésünket javítja nagy mértékben, hanem a hallás utáni értésünket is, és nem csak az angolra igaz, hanem minden nyelvre.
Jó példa erre Győzike. A köznyelvi magyart beszélő magyar ember számára nevetségesen hangzik, minden szót másképp ejt. Mégse összevissza tér el a köznyelvtől, hanem minden szót ugyanazzal a logikával, ugyanazon szabályok szerint, következetesen az észak-magyaroroszági, nógrádi, palóc nyelvjárásban ejt, és egy szónál sem tesz kivételt, nem töri meg ezt a logikát.
Ezért nem jó példa Fekete Pákó itt a blogon. Ő, mikor magyarul beszél, nigériai fonotaktikát, hanghelyettesítéseket használ, de következetesen. Nevetségesnek, bénának hangzik, de mégis minden szavát megértjük, hozzá tud szokni a fülünk.
Ezzel szemben a legtöbb magyar idegen nyelven, főleg angolul, még úgy sem beszél, ahogy Pákó magyarul, ugyanis a Hunglish kiejtést pont az jellemzi, hogy keverednek benne mindenféle elemek, magyar, német, brit RP, amerikai, és ráadásul összevisszaságban, a hallgatóság fülének nincs nagyon esélye hozzászokni. Hiányzik mindenfajta következetesség, összevisszaság van. Persze a megértés így sem teljesen lehetetlen, de jóval nehezebb, a hallgatóság idegrendszere jobban fárad, jobban dolgozik, sokkal nagyobb az esélye a meg nem értésnek, vagy a félreértésnek.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Van néhány szó az angolban, melyek kiejtéséből az idők során elveszett a /t/ hang, de írásban a mai napig megjelenik bennük. Néhány évszázaddal ezelőttig általános volt a /t/ ejtése a címben…..
Devourius
2016.05.20 20:00:21
Ami az ikes ragozást illeti, én mindig is kifejezetten az iktelen formát használtam, eszek egy almát, és lakok. Egyszerűen modernebb forma, és nagyon elterjedt. A hagyományos eszem, lakom alakkal sincs baj, csak konzervatívabb, ámbár az sem ritka. Az avval tényleg csak régiesebb, tájnyelvim, kicsit bántja a fülem, de nagy bajom azért nincs vele.
Az often, soften, listen, whistle, castle-ben a /t/ ejtése nem is amerikai-angol szembenállás, vagy akcentus kérdése, hanem idiolektus. A legtöbb beszélő, nyelvjárás /t/ nélkül mondja, és ritkább a /t/-s alak. Mégis, a Brit-szigeteken azért találkozni kicsit gyakrabban a t-s változattal, mert itt egyszerűen nagyobb a szórás minden tekintetben a kiejtéseket, akcentusokat illetően, így megnő az esélye, hogy kifogjuk. Amerikában azért ritkább, mert ott kevesebbféle akcentus van, és azok is közelebb esnek egymáshoz. Ennek ellenére néhány ember hiperkorrekció miatt ejt ezekben a szavakban /t/-t, azt hiszik, hogy íráskép szerint helyesebb ejteni, ami persze tévhit.
Felhozta az egyik kommentelő a twenty-t: itt Dél-Kelet-Angliában 10 emberből 8 twunny-nak/twenny-nek ejti, pedig mivel ez az én ejtésem is (twunny nazális flappel, a twelve-re meg a twulve, a seventy/ninety-ra a sevendy és ninedy, n+flappel), hogy ki fogok lógni, de nem. A /t/ helyetti flap is elég gyakori, bár a glottal stop jóval beelőzi gyakoriságban. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezek sokéves hozzászólások, de mivel ez egy blog, nem chat, meg tényekkel foglalkozik, ezért egy komment, cikk soha nem veszíti el az aktualitását, nem hullagyalázás egy 5-6 éves kommentre, cikkre reagálni.
@Birkesz: ez nincs így, csak azok terjesztik, akik nem tudnak angolul. A legtöbb brit akcentust egyáltalán nem nehéz megérteni, ha normálisan tudsz angolul, és a britek is nagyon jól megértik egymást. Vannak ugyan tényleg nagy durva akcentusok, ahol kapaszkodni kell, pl. a glasgow környéki skót, vagy a newcastle-i Geordi-kiejtés, de azok sem reménytelenek, szokni kell. Csak annyi az igazság, hogy a brit akcentusok jobban szórnak, többféle van belőlük, nagyobb az ejtésvariáció, ez pedig megzavarhatja azokat, akiknek gyengébb az angolja.
Az often, soften, listen, whistle, castle-ben a /t/ ejtése nem is amerikai-angol szembenállás, vagy akcentus kérdése, hanem idiolektus. A legtöbb beszélő, nyelvjárás /t/ nélkül mondja, és ritkább a /t/-s alak. Mégis, a Brit-szigeteken azért találkozni kicsit gyakrabban a t-s változattal, mert itt egyszerűen nagyobb a szórás minden tekintetben a kiejtéseket, akcentusokat illetően, így megnő az esélye, hogy kifogjuk. Amerikában azért ritkább, mert ott kevesebbféle akcentus van, és azok is közelebb esnek egymáshoz. Ennek ellenére néhány ember hiperkorrekció miatt ejt ezekben a szavakban /t/-t, azt hiszik, hogy íráskép szerint helyesebb ejteni, ami persze tévhit.
Felhozta az egyik kommentelő a twenty-t: itt Dél-Kelet-Angliában 10 emberből 8 twunny-nak/twenny-nek ejti, pedig mivel ez az én ejtésem is (twunny nazális flappel, a twelve-re meg a twulve, a seventy/ninety-ra a sevendy és ninedy, n+flappel), hogy ki fogok lógni, de nem. A /t/ helyetti flap is elég gyakori, bár a glottal stop jóval beelőzi gyakoriságban. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezek sokéves hozzászólások, de mivel ez egy blog, nem chat, meg tényekkel foglalkozik, ezért egy komment, cikk soha nem veszíti el az aktualitását, nem hullagyalázás egy 5-6 éves kommentre, cikkre reagálni.
@Birkesz: ez nincs így, csak azok terjesztik, akik nem tudnak angolul. A legtöbb brit akcentust egyáltalán nem nehéz megérteni, ha normálisan tudsz angolul, és a britek is nagyon jól megértik egymást. Vannak ugyan tényleg nagy durva akcentusok, ahol kapaszkodni kell, pl. a glasgow környéki skót, vagy a newcastle-i Geordi-kiejtés, de azok sem reménytelenek, szokni kell. Csak annyi az igazság, hogy a brit akcentusok jobban szórnak, többféle van belőlük, nagyobb az ejtésvariáció, ez pedig megzavarhatja azokat, akiknek gyengébb az angolja.
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Legutóbb a gyorsabb beszédtempó mellett kieső magánhangzókról volt szó, most pedig nézzük meg, mikor tűnhetnek el a mássalhangzók. A kiegyszerűsödés továbbra sem kötelező.A /t/ és a /d/A…..
function PlaySound(url)
{
document.getElementById('spanDyn').innerHTML="";
}
Az /aʊ/ fonéma kiejtését a magánhangzókról szóló posztban [aΩ]-ként adtam meg, de emellett még számos kiejtése létezik a nyelvjárásokban, így senki ne lepődjön meg, ha mást…..
Devourius
2012.05.12 16:04:40
Itt vagy egy tipikus példa az anyanyelvi kanadai [σɷ]-zásra (0:08-nál, ha nem ugrana oda):
www.youtube.com/watch?v=bKb6AeO8ynw#t=0m8
Amúgy nagyon korrekt angolt beszél. Külön tetszik, hogy nagyon következetesen cot-caught mergerkedik, amelynek az eredménye mindig [ɑː], nem az a homokos hangzású [ɒ]. Sőt, még [μu]-zik is. Csak az /aʊ/ realizációja baáncsalya a fülemet. Más hibáját nem hallok a semlegeshez képest.
www.youtube.com/watch?v=bKb6AeO8ynw#t=0m8
Amúgy nagyon korrekt angolt beszél. Külön tetszik, hogy nagyon következetesen cot-caught mergerkedik, amelynek az eredménye mindig [ɑː], nem az a homokos hangzású [ɒ]. Sőt, még [μu]-zik is. Csak az /aʊ/ realizációja baáncsalya a fülemet. Más hibáját nem hallok a semlegeshez képest.
Devourius
2012.05.25 20:51:05
@Devourius: csalódtam benned INyŐ, vártam, hogy jössz majd azzal, hogy nem hallom jól, az nem [σɷ], meg különben is a vonatkoztatási rendszer :-D
Az angol szótagolás korántsem olyan egyszerű, mint pl. a magyar. Sokféle elmélet létezik rá, főleg fonológiai megközelítésűek – most következzen egy fonetikai megközelítés. (A szótagolás és a szavak sorvégi elválasztása nem feltétlenül…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz