Kontrafesszor 2010.03.17 11:00:30

Körülbelül másfél éve vezetek Angliában napi rendszerességgel, és gyakran visszasírom a hazai körülményeket, ami a közlekedési kultúrát illeti. A követési távolság itt is elég problémás ügy, de a leginkább a tökölés zavaró, amit az autóutakon levág az autósok zavaróan nagy része. Kétsávos úton, ami lehet autóút vagy pálya, 70 mérföld a sebességhatár, kábé 115 km per óra. Az autósok igen nagy része körülbelül 50 mérfölddel halad, nem éppen rossz állapotú autókban, ami teljesen indokolatlan, mert az utak rendszerint megfelelő minőségűek. Ami viszont borzasztóan idegesítő, hogy zöldhullámmal még sohasem találkoztam, pedig beautóztam jószerivel az egész szigetet. Egyenesen haladva, lakásomtól a bevásárlóközpontig 2 mérföld alatt általában 5 pirosat szoktam bekapni, tartva az ajánlott sebességet. A másik furcsaság a lámpás körforgalmak burjánzása, de a legkellemetlenebb az, hogy a kereszteződések túlnyomó többsége telezöldes. Gyakorlatilag úgy kell megtervezni forgalomban az útvonalat, hogy lehetőleg ne kelljen nagyívben kanyarodni lámpás kereszteződéseknél, mert tíz autós sornál gyakran 2-3 zöldet kell várni. Általános jelenség még az általam csak "játszátok le" sávösszevonás. Sok helyen úgy lesz két sávból egy, hogy megszűnik a felezővonal, majd kétoldalról egyenletesen összeszűkül a két sáv eggyé, gyakran anélkül, hogy tábla jelezné. Az elsőbbségi viszonyok tisztázatlanok. A helyiek is szívnak vele rendesen. Továbbá elég rendszeresen ledudálnak a zebráról is, amikor gyalogosan közlekedem, ami szintén meglepő annak fényében, hogy az egekig szokás dícsérni az angol közlekedési kultúrát. A megállni tilos-helyeket általában parkolókként kezelik az autósok, ráadásul nem is nagyon szokás ezért büntetni. Gyakran az utcámba is nehéz emiatt behajtani. A dologhoz hozzátartozik, hogy északon lakok, nem Londonban. Az a benyomásom, hogy sokan a közlekedési kultúrát meg az utak minőségét dél-angliai látogatásaik alapján mérik fel, pedig messze nem olyan jó a helyzet nagy általánosságban. Én például Newcastle-ben lakom, ahol már megtanultam, hol kell kikerülni a tengelytörő kátyúkat. Elég gyakoriak. Elég gyakran találkozni borzasztóan keskeny utakkal, ahol gyakorlatilag lehetetlen elférni. Skóciában a legdurvább, ahol A-jelű utakon is olykor el kell engedni a szembejövőt. Inverness-től északra vannak egysávos A-jelű utak, párszáz méterenként passing zone-okkal, ahová le lehet húzódni a szembeforgalom elől. Nagy kedvencem, hogy a munkahelyemnél tavaly februárban lezárták az autóút egyik sávját kábé öt kilométeren burkolati munkák miatt, és valamikor novemberben szedték fel a bólyákat. Minden nap dugó volt. Már 1 centi hó miatt kitör a pánik, téli gumija senkinek sincs, hómunkagép pedig egy darab se. Persze nem gyakori itt a hó. Viszont valamiért az esőre sem készültek fel, pedig elég általános jelenség errefelé. A manchester-i körgyűrű egyes szakaszain például már egy kiadósabb zuhé után is víz alatt áll egy-egy sáv. Annyi boyracer sehol máshol nincs, mint itt. Az egyik ismerősnek két, teljesen tálagos autóját lopták el egy éven belül joyride-ra a fiatalok. Másnap persze megtalálta őket összetörve az út szélén. Az utcámban egyszer brahiból végigsétált pár ifjonc és kiszúrták minden autó összes kerekét. Pedig nem olyan rossz környék. Sokat szoktam mosolyogni, amikor az angol közlekedési körülményeket hozzák fel pozitív példaként. Összességében Magyarországon szerintem nem rosszabb a helyzet, de nem is nevezném jobbnak. Viszont otthon kevesebbet tökölnek az utakon. Nálunk meg is őrülnének, ha annyi ember hajtana 80-al az autópályán, mint itt. Egy pozitívum: még nem villogtak itt le soha az autópályán a belső sávból. Tapadni viszont tapadnak rendesen.

Kontrafesszor 2010.03.17 11:54:51

@visszakettopadlogaz: könnyen lehet, hogy amerikában több a boyracer. Akad itt is. Dél-Anglia tapasztalataim szerint valóban kulturáltabb közlekedésben. A bevándorló-dolgot részben igaznak vélem, a pakisztáni taxisofőr például külön kategória. Azok aztán tojnak mindenre. Hányszor kellett kérnem hiába a szomszéd taxist, hogy ne parkoljon már a garázsom előtt, pláne, hogy volt hely máshol is. Hiába, neki ott volt kényelmes, simán elhajtott a francba, ahányszor csak kértem. Volt, hogy a taxi oldalán lévő számon felhívtam a társaságot és kértem, hogy hívják fel az ilyen és ilyen rendszámú dolgozójukat, hogy álljon már el a garázsom elől, mert nem tudok munkába menni. Közölték, hogy az illető éppen nincs szolgálatban, úgyhogy nem hívják fel, viszhall. Kedves. Az is elég gyakori, hogy anyuka alá be van vágva egy batár Land Rover vagy Range Rover, az meg se lát, se hall, megy keresztül mindenen, szép komótosan. Ugráltam már le faluhelyen az útról félig az én sávomban, szemben közlekedő kanyonérók elől. Ugyanakkor valóban nem tragikus a helyzet, de türelem itt is kell rendesen, nem csak hazánkban. Tapasztalatom szerint az átlag angol semmivel sem kulturáltabb vagy tapasztaltabb sofőr az átlag magyarnál. Az indiánok meg hozzák otthonról a közlekedési stílust, ami finoman szólva is minősíthetetlen.

Kontrafesszor 2009.06.17 10:17:49

"π≠5"
"Azért, mert!"

Esetleg alapigazságok, pl.:

"Ausztrália a kenguruk földje"
"Boci, boci tarka"

Prófétikus felhanggal:

"Eljövend!"
"Közelg!"

Kontrafesszor 2008.12.18 15:34:36

Gratula!

Nem semmi adag jött itt össze egy év alatt, és én csak csendben örültem, hogy vannak még akkora állatok rajtam kívül, akiket szórakoztatnak a fos filmek, csak hajlandók abba is energiát fektetni, hogy a diskurzust kivigyék a kocsmából a webre. Minden tiszteletem. Mellesleg egyik személyes kedvencem a Yonggary, támad a hüllő c. kulturbűntény. Eredeti DVD-n megvan. Sajnálom. Szóval arról lehetne regélni, mert bizony abból kiderül, hogy Godzillának is van még mit tanulnia.