Adatok
CdB
0 bejegyzést írt és 50 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hadd kezdjem egy provokatív felütéssel. A neves magyar humánetológus, Csányi Vilmos legutóbbi könyvében ezt írja: „Az erkölcs első fokozata az, amikor a szabályokat a csoport kényszerei miatt tartják meg. Második fokozatán az erkölcsöt kényszerítő szankciókat a csoporton kívülre, ősökre, büntető…..
CdB
2017.02.26 17:56:15
„A gyakorlat és az elmélet elméletileg ugyanaz. Gyakorlatilag nagyon nem.” [Yogi Berra]
Röviden szeretnék nektek egy olyan témáról írni, amiről majdnem soha nem olvashatunk a spirituális élettel kapcsolatban. Pedig nekem úgy tűnik, hogy fontos, sőt nélkülözhetetlen kérdés; olyasvalami amivel mindenki találkozik, ha valaha is komolyan és tudatosan rászánta magát a lelki életre. A…..
CdB
2016.06.14 15:42:24
@pacsy: Tudom, nem nekem szól a kérdés, de újkeletű szokásom szerint belepofázom.
Én azt hiszem, hogy egy csomó dolog egyszerűen nem működik a neten, amihez szokva lehetsz. Ha előben—különösen egy jól megállapodott vezetett–vezetői viszonyban—mosollyal vagy őszinte tekintettel azt mondod, hogy „figyelj egy kicsit arra, amit mondani akarok” vagy csak „nekem ez most rosszul esik”, azzal, szmájlik ide vagy oda, a neten paradox módon könnyen épp az ellenkezőjét lehet elérni, mint ami valóban a cél: ahelyett, hogy „lásd a másik nézőpontot”, az, hogy „nem is érdekel, hogy mit mondasz”. Figyelembe kell venni, hogy az éter túloldalán valaki hosszas gépelés és megfontolások után jutott oda, hogy leírta, s így szükségszerűen egy kicsit a lelkét beleadta, és azt is, hogy nincs konstans módon (pl. mire a választ kapja) egy elmélyült/ésre kész állapotban. Ugyanez áll a mókásnak szánt kiszólások egy nagy csoportjára. Ez az inherensen zajos, valamint publikus csatorna sokkal… vagy inkább másképp nehéz. (Én például következetesen rosszul csinálom, azért is merem azt gondolni, hogy van mit mondanom rosszul csinálásról.)
Ezzel együtt persze azért jönnek ide az emberek, mert kíváncsiak arra, amit vitán felül tudsz nekik mondani. Épp azért kíváncsiak és várják a válaszodat, és csalódottak, ha mégsem nyilvánvaló, ahogy a témához kapcsolódik. Lehet, hogy más lelkülettel kéne erre járnunk? Szerintem ígér a blog műfaja klasszikus eszmecserét. Akkor is, ha a fentiek szerint (is) a szerepek aszimmetriája azért megkérdőjelezhetetlen.
Ráadásul azt is értem, hogy baromi nehéz egyszerre partnerként kezelni az embereket („Heidegger [és] a II. Vatikáni zsinat mögé nem lehet visszamenni”: én például nem tudom elég nagy biztonsággal, hogy egész pontosan mire gondolsz), és nem lekezelően el is mondani a dolgokat. Pedig itt valami ilyesmi lehetetlen várunk tőled.
@türkiz: Én személy szerint pont azt a jó szándékot látom a rendszer premisszájának, amivel valaki idejön, és adni próbál. Tudom értelmezni a sértődésjátszmákat például egy új falusi kispap félresikerült (nem tudatos?) érvényesülési próbálkozásaként egy már nélküle kialakult kapcsolatrendszerben. Akkor én is (talán) kézzel-lábbal tiltakoznám, és eloldalgásnak tartanám, ha nem. De így nem tudom rendszerbe rakni, hogy valaki idejön megteremteni a saját maga játszmáinak terepét (ahonnan bárki bármikor simán el is mehet). Lehet, hogy borzasztó naivitás, de én ezzel az „irgalommal” olvasom… amúgy mindenki hozzászólását. Megadom persze a lehetőségét, hogy túl sok olyasmiből maradtam ki, ahol ez még így sem működhetett. (Azaz ez nem a „megvédem az ártatlant” fóbia, hanem a „mindenkinél jobban tudom, és így mindenkit ki tudok békíteni” fóbia, és inkább ily módon balsugallatú a kívül nem maradásom.)
@jabbok: Azt hiszem, egy kicsit jobban értem, neked hol a tét a „nekem nagyon fontos” kapcsán. Most már inkább így attól félek, hogy annál is kevesebbet tudok, mint ami már kiderül, és mint amit már bevallottam. Mindenesetre valahogy a fentiek szerint lesz nekem a közegben stílushiba, amire ti jellemhibát mondotok (az tényleg létrarugdosás). Függetlenül az okozott frusztráció nagyságától.
@Felicitasz: Na, tessék, és megint másképp. Én meg tökre örültem Pacsy példájának, mert szerintem épphogy senki nem kérdőjelezi meg a gyerekek hitének, imájának nem alárendeltségét, mert annyira világos… miközben az is, hogy bizonyos értelemben, de így aztán szigorúan értéksemlegesen a felnőtt előtte jár: pusztán időben, vagy ahogy szükségszerűen az orr a szem előtt van (szándékos a ferdítés). Mégis akarhat az ember tanítani neki valamit arról, ami előtte áll… állhat, ha aztán arra megy. Értem persze, csak akkor érdemes, ha vevő rá. Talán nagyon erős volt valóban a kondicionálás, hogy automatikusan a másik értelmezést válaszd (Pacsytól) (…vagy az én naivitásom, előzményhiányom, hogy ezt).
Én azt hiszem, hogy egy csomó dolog egyszerűen nem működik a neten, amihez szokva lehetsz. Ha előben—különösen egy jól megállapodott vezetett–vezetői viszonyban—mosollyal vagy őszinte tekintettel azt mondod, hogy „figyelj egy kicsit arra, amit mondani akarok” vagy csak „nekem ez most rosszul esik”, azzal, szmájlik ide vagy oda, a neten paradox módon könnyen épp az ellenkezőjét lehet elérni, mint ami valóban a cél: ahelyett, hogy „lásd a másik nézőpontot”, az, hogy „nem is érdekel, hogy mit mondasz”. Figyelembe kell venni, hogy az éter túloldalán valaki hosszas gépelés és megfontolások után jutott oda, hogy leírta, s így szükségszerűen egy kicsit a lelkét beleadta, és azt is, hogy nincs konstans módon (pl. mire a választ kapja) egy elmélyült/ésre kész állapotban. Ugyanez áll a mókásnak szánt kiszólások egy nagy csoportjára. Ez az inherensen zajos, valamint publikus csatorna sokkal… vagy inkább másképp nehéz. (Én például következetesen rosszul csinálom, azért is merem azt gondolni, hogy van mit mondanom rosszul csinálásról.)
Ezzel együtt persze azért jönnek ide az emberek, mert kíváncsiak arra, amit vitán felül tudsz nekik mondani. Épp azért kíváncsiak és várják a válaszodat, és csalódottak, ha mégsem nyilvánvaló, ahogy a témához kapcsolódik. Lehet, hogy más lelkülettel kéne erre járnunk? Szerintem ígér a blog műfaja klasszikus eszmecserét. Akkor is, ha a fentiek szerint (is) a szerepek aszimmetriája azért megkérdőjelezhetetlen.
Ráadásul azt is értem, hogy baromi nehéz egyszerre partnerként kezelni az embereket („Heidegger [és] a II. Vatikáni zsinat mögé nem lehet visszamenni”: én például nem tudom elég nagy biztonsággal, hogy egész pontosan mire gondolsz), és nem lekezelően el is mondani a dolgokat. Pedig itt valami ilyesmi lehetetlen várunk tőled.
@türkiz: Én személy szerint pont azt a jó szándékot látom a rendszer premisszájának, amivel valaki idejön, és adni próbál. Tudom értelmezni a sértődésjátszmákat például egy új falusi kispap félresikerült (nem tudatos?) érvényesülési próbálkozásaként egy már nélküle kialakult kapcsolatrendszerben. Akkor én is (talán) kézzel-lábbal tiltakoznám, és eloldalgásnak tartanám, ha nem. De így nem tudom rendszerbe rakni, hogy valaki idejön megteremteni a saját maga játszmáinak terepét (ahonnan bárki bármikor simán el is mehet). Lehet, hogy borzasztó naivitás, de én ezzel az „irgalommal” olvasom… amúgy mindenki hozzászólását. Megadom persze a lehetőségét, hogy túl sok olyasmiből maradtam ki, ahol ez még így sem működhetett. (Azaz ez nem a „megvédem az ártatlant” fóbia, hanem a „mindenkinél jobban tudom, és így mindenkit ki tudok békíteni” fóbia, és inkább ily módon balsugallatú a kívül nem maradásom.)
@jabbok: Azt hiszem, egy kicsit jobban értem, neked hol a tét a „nekem nagyon fontos” kapcsán. Most már inkább így attól félek, hogy annál is kevesebbet tudok, mint ami már kiderül, és mint amit már bevallottam. Mindenesetre valahogy a fentiek szerint lesz nekem a közegben stílushiba, amire ti jellemhibát mondotok (az tényleg létrarugdosás). Függetlenül az okozott frusztráció nagyságától.
@Felicitasz: Na, tessék, és megint másképp. Én meg tökre örültem Pacsy példájának, mert szerintem épphogy senki nem kérdőjelezi meg a gyerekek hitének, imájának nem alárendeltségét, mert annyira világos… miközben az is, hogy bizonyos értelemben, de így aztán szigorúan értéksemlegesen a felnőtt előtte jár: pusztán időben, vagy ahogy szükségszerűen az orr a szem előtt van (szándékos a ferdítés). Mégis akarhat az ember tanítani neki valamit arról, ami előtte áll… állhat, ha aztán arra megy. Értem persze, csak akkor érdemes, ha vevő rá. Talán nagyon erős volt valóban a kondicionálás, hogy automatikusan a másik értelmezést válaszd (Pacsytól) (…vagy az én naivitásom, előzményhiányom, hogy ezt).
CdB
2016.06.14 23:55:10
@Felicitasz: Végsőkig egyetértek veled.
Csak azt a tapasztalatomat tenném hozzá, hogy mintha mégis mindennek az életben volna egy természetes útja (azért állítom, mert az enyémben legalábbis így van). Úgy érzem, haladok előre. Nem úgy előre, mint valami ranglétrán vagy tanulmányokban, ahol értelmezhető a hátra is, hanem mint időben, ahol az előző világállapot elég jól meghatározott következménye a következő… tekintsünk most el a kvantumjelenségektől… sőt ne is, mert nincs rá szükség, és a lelkiélet talán még egy kicsit jobban kiszámíthatatlan. Így vagy úgy, nem tudunk inherens fejlődés szükségszerűségéről sem ebben sem abban. Sőt gyakran érzem (én is) úgy, hogy ez nem hogy jobb, de egyenesen rosszabb, mint volt, de visszaút nincs, így aztán az „előre” teljesen értelmes viszonyítás.
Az én életemben ezek a stációk önreflexiós ciklusoknak tűnnek (ezért sincs visszaút), kicsit talán, mint a művészetekben a korszakok. Azt hiszem, senki nem fogja mondani, hogy Bartók jobb, mint Mozart (sőt igazi műértőket hallottam már Mozartot mindennek a tetejére rakni), mindazonáltal Mozart ritkán tud _már_ nekem valami mélyet mondani (ritkán persze tud). Meghaladtam: nem minőségben, hanem időben. Valószínűleg sosem adott annyit nekem, mint azoknak az igazi műértőknek, és Bartók sem fog soha, de ez az én hibám. Nekik Mozart is jobb és Bartók is, sőt talán nekem is jobb volt Mozart, nem tudom megmondani.
Persze értem, hogy mint minden példa sántít, mert ennek van valami kialakult útja, amit az én ízlésem is egész szorosan követett, mert a reflexiók következő lépése már adott volt történelmileg, ehhez képest a lelki élet útja jó eséllyel közel sem ennyire egyenes, viszont szerteágázó. Mégis úgy tűnik, hogy vannak iskolák, sokba el sem jut az ember (mégegyszer: teljesen értéksemleges az „előre”), amik megjárt utakat ajánlanak teljesen hasonlóan, mert kész van, és mert én valószínűleg sosem találtam volna fel Rahmanyinovból Bartókot. Nem állítom, hogy a késő romatika után nekem _kellett_ még egy lépés (aztán még mások), de mégis mutatott nekem valamit akkor, készet, jót, és valószínűleg azért is volt vonzó, mert az előző(k)re reflektált. Ezeket lehet, és érdemes tanítani, viszont nem érdemes elhallgatni, hogy reflektál másokra, és hogyan van ezáltal (értéksemlegesen)… utána. (De jó! Látod? Mikor halad előre az ember, oda jut el, ami az után van, ahonnan elment, és ez pont fordítva is hangzik akkor.)
Túlmagyarázom megint. Most kéne visszanéznem, de majd talán megmondjátok, mi az, ami nem volt a blog történetében értelmezhető ebben a kontextusban.
Csak azt a tapasztalatomat tenném hozzá, hogy mintha mégis mindennek az életben volna egy természetes útja (azért állítom, mert az enyémben legalábbis így van). Úgy érzem, haladok előre. Nem úgy előre, mint valami ranglétrán vagy tanulmányokban, ahol értelmezhető a hátra is, hanem mint időben, ahol az előző világállapot elég jól meghatározott következménye a következő… tekintsünk most el a kvantumjelenségektől… sőt ne is, mert nincs rá szükség, és a lelkiélet talán még egy kicsit jobban kiszámíthatatlan. Így vagy úgy, nem tudunk inherens fejlődés szükségszerűségéről sem ebben sem abban. Sőt gyakran érzem (én is) úgy, hogy ez nem hogy jobb, de egyenesen rosszabb, mint volt, de visszaút nincs, így aztán az „előre” teljesen értelmes viszonyítás.
Az én életemben ezek a stációk önreflexiós ciklusoknak tűnnek (ezért sincs visszaút), kicsit talán, mint a művészetekben a korszakok. Azt hiszem, senki nem fogja mondani, hogy Bartók jobb, mint Mozart (sőt igazi műértőket hallottam már Mozartot mindennek a tetejére rakni), mindazonáltal Mozart ritkán tud _már_ nekem valami mélyet mondani (ritkán persze tud). Meghaladtam: nem minőségben, hanem időben. Valószínűleg sosem adott annyit nekem, mint azoknak az igazi műértőknek, és Bartók sem fog soha, de ez az én hibám. Nekik Mozart is jobb és Bartók is, sőt talán nekem is jobb volt Mozart, nem tudom megmondani.
Persze értem, hogy mint minden példa sántít, mert ennek van valami kialakult útja, amit az én ízlésem is egész szorosan követett, mert a reflexiók következő lépése már adott volt történelmileg, ehhez képest a lelki élet útja jó eséllyel közel sem ennyire egyenes, viszont szerteágázó. Mégis úgy tűnik, hogy vannak iskolák, sokba el sem jut az ember (mégegyszer: teljesen értéksemleges az „előre”), amik megjárt utakat ajánlanak teljesen hasonlóan, mert kész van, és mert én valószínűleg sosem találtam volna fel Rahmanyinovból Bartókot. Nem állítom, hogy a késő romatika után nekem _kellett_ még egy lépés (aztán még mások), de mégis mutatott nekem valamit akkor, készet, jót, és valószínűleg azért is volt vonzó, mert az előző(k)re reflektált. Ezeket lehet, és érdemes tanítani, viszont nem érdemes elhallgatni, hogy reflektál másokra, és hogyan van ezáltal (értéksemlegesen)… utána. (De jó! Látod? Mikor halad előre az ember, oda jut el, ami az után van, ahonnan elment, és ez pont fordítva is hangzik akkor.)
Túlmagyarázom megint. Most kéne visszanéznem, de majd talán megmondjátok, mi az, ami nem volt a blog történetében értelmezhető ebben a kontextusban.
CdB
2016.06.18 11:55:41
@pacsy: Hmm, [persze nem ezalattt a cikk alatt kéne, de] nem tartom túl jó érvnek, ha tényleg a merénylő meleg volt. Sőt: milyen elképesztő öngyűlöletet s meghasonlottságot mutat, hogy azt másokon, így… Ha igaz, elég racionális feltevés, hogy durva társadalmi nyomás vezetett ide. Én nem mernék olyan messze menni, hogy megállapítsam, hogy melyik szegletéből, de annyira igen, hogy így a társadalom felelőssége semmivel sem kevésbé tagadható.
Nemrégiben kispapoknak kellett elmélkedési pontokat adnom. Ilyenkor az ember próbálja előszedni a legjobb tudományát és olyasmit igyekszik mondani, amit tényleg a legfontosabbnak tart. S lehetőleg úgy, hogy az segítse is őket; hogy aztán majd „nagy pap” korukban is emlékezzenek rá… Én arra jutottam,…..
CdB
2016.05.28 00:33:21
@matthaios:
Nem látszik nagyon ellentmondani nekem.
Hogy különböznénk: persze – hogy lényegi a különbség: nem hiszem. A kéz, láb, szem, fül dolog is épp az 1Kor12-re utalás (bocsánat, ha nem volt elég egyértelmű), ami ha nagyon szorosan követve a szöveget nem is, tartalmában nekem pontosan ilyesmiről szól. Hogy a kéznek írás, a lábnak járás a feladata, részlet: minkettő csak feladat. Lehet, persze a „feladatok az egyházban” interpreteciónál megmaradni, de ennél sokkal tartalmasabb szerintem ahogy összefaktoráljuk tagokat [milyen szépen jön ki ez a „tag” szó magyarul] az allegóriájukban.
Hogy Isten megszenteli papjait, hogy áldozatát általuk újra bemutassa, nem vitatom. Azt, hogy az embertől mást kíván, az életét másféle szentségre hívná, azt már inkább. Persze vannak mennyiségi különbségek az élet változó területein: nem vitatom Pacsy állítását sem, hogy lehetne benne „kibírhatatlanul nehéz”. De talán azok sem nagyon különböznek a dolgok legmélyén igazán minőségileg. Akkor viszont elég sokat lehet tanulni magunkról és életünkről a dolog ilyen szempontból nehéz végét megfogóknak adott gyakorlati tanácsokból. Tartom: ha így lehet működtetni minket, akkor az valamit elmond arról, hogy milyenek is vagyunk.
Nem látszik nagyon ellentmondani nekem.
Hogy különböznénk: persze – hogy lényegi a különbség: nem hiszem. A kéz, láb, szem, fül dolog is épp az 1Kor12-re utalás (bocsánat, ha nem volt elég egyértelmű), ami ha nagyon szorosan követve a szöveget nem is, tartalmában nekem pontosan ilyesmiről szól. Hogy a kéznek írás, a lábnak járás a feladata, részlet: minkettő csak feladat. Lehet, persze a „feladatok az egyházban” interpreteciónál megmaradni, de ennél sokkal tartalmasabb szerintem ahogy összefaktoráljuk tagokat [milyen szépen jön ki ez a „tag” szó magyarul] az allegóriájukban.
Hogy Isten megszenteli papjait, hogy áldozatát általuk újra bemutassa, nem vitatom. Azt, hogy az embertől mást kíván, az életét másféle szentségre hívná, azt már inkább. Persze vannak mennyiségi különbségek az élet változó területein: nem vitatom Pacsy állítását sem, hogy lehetne benne „kibírhatatlanul nehéz”. De talán azok sem nagyon különböznek a dolgok legmélyén igazán minőségileg. Akkor viszont elég sokat lehet tanulni magunkról és életünkről a dolog ilyen szempontból nehéz végét megfogóknak adott gyakorlati tanácsokból. Tartom: ha így lehet működtetni minket, akkor az valamit elmond arról, hogy milyenek is vagyunk.
Sok évvel ezelőtt történt az eset. Még kezdő papként Németországban beszélgettem egy fiatalasszonnyal, akiről kiderült, hogy kilépett az egyházból. Arrafelé ez egyáltalán nem ritka jelenség; nem is ütköztem meg rajta. Ám amolyan jószándékú-tájékozatlan…..
Jezsuita bloggerek
Újra egy szó a papok szexuális visszaéléseiről… (könyvajánló)
2012.10.01 22:26:03
Egy új kiadványt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A könyv szörnyűséges témával foglalkozik: aligha van valaki, akire az újdonság erejével hatna a keresztény egyházakat világszerte megrázó, hatalmas médiavisszhangot és érthető felháborodást kiváltó botránysorozat, a…..
Sajnálom az elnököt, mert szánalmassá vált szegény az elmúlt napokban a magyarázkodásával. Miután megvonták a doktori címét, egyszerűbb lett volna mindenféle magyarázkodás nélkül lemondania. Mind az ő becsülete, mind a politika, amit képvisel, jobban járt volna vele. Ez így sajnos tragikomikus. ..
Ez a 2,41 perces nyúlfarknyi videó nem Magyarországon, nem is Magyarországról készült, mégis van köze a témához. Ha elsőre kicsit talán szentimentálisnak tűnik is néhányaknak, azt hiszem, mégis valami lényegeset ragad meg abból, amit hiteles vallásosságnak mondunk. Nekem minden…..
CdB
2011.07.10 00:01:36
@Felicitasz: Ha szabad nem tényleg-jezsuitaként, mert ez bennem is forgolódott.
Szerintem évi három szentmise nem rosszabb az évnyitó-ballagás-évzáró kombónál a nem katolikusoknak, a másik oldal (ha szabad így fogalmazni) meg csak épp saját kincseit értékteleníti ugyanarra a szintre, ami sokkal inkább kétségbeejtő. Lehet persze túlzottan belefásult vagyok, hogy nem is vagyok meglepődve, hogy néhány fejesnak (ha szabad így fogalmazni) csak ennyit jelent az egész, meg mint a májusegy-felvonulás.
Mármint ha csak ennyi volna az egész, plusz kereszt a tábla felett és lehetőség napközbeni hittanórára az iskolában. Így aztán a zsombói iskola (index.hu/belfold/2011/05/04/az_iskola_egyhazi_fenntartasba_adasa_ellen_tiltakoznak_a_szulok_zsombon/) kapcsán elszőrör csak széttártam a kezem, hogy most akkor mi. Persze aztán ott is volt valami sánta. Viszont a te indexes cikked egyszerűen felháborító, és semmi közösséget nem vagyok hajlandó ezzel a "katolicizmussal" vállalni.
Mindezzel együtt még mindig kérdéses, hogy miért jár egy katolikus iskolának relevánsan több pénz. Miért nincs lényegében ugyabban a forrásban egyszerűen csak a iskolára? Mert, hogy nincs pénz, az tény... vagy kerülővel mégis?... bár valójában nincs, az tény. Ez sem tetszik nekem.
Bocs, hogy pont az offhoz kapcsolódtam.
Szerintem évi három szentmise nem rosszabb az évnyitó-ballagás-évzáró kombónál a nem katolikusoknak, a másik oldal (ha szabad így fogalmazni) meg csak épp saját kincseit értékteleníti ugyanarra a szintre, ami sokkal inkább kétségbeejtő. Lehet persze túlzottan belefásult vagyok, hogy nem is vagyok meglepődve, hogy néhány fejesnak (ha szabad így fogalmazni) csak ennyit jelent az egész, meg mint a májusegy-felvonulás.
Mármint ha csak ennyi volna az egész, plusz kereszt a tábla felett és lehetőség napközbeni hittanórára az iskolában. Így aztán a zsombói iskola (index.hu/belfold/2011/05/04/az_iskola_egyhazi_fenntartasba_adasa_ellen_tiltakoznak_a_szulok_zsombon/) kapcsán elszőrör csak széttártam a kezem, hogy most akkor mi. Persze aztán ott is volt valami sánta. Viszont a te indexes cikked egyszerűen felháborító, és semmi közösséget nem vagyok hajlandó ezzel a "katolicizmussal" vállalni.
Mindezzel együtt még mindig kérdéses, hogy miért jár egy katolikus iskolának relevánsan több pénz. Miért nincs lényegében ugyabban a forrásban egyszerűen csak a iskolára? Mert, hogy nincs pénz, az tény... vagy kerülővel mégis?... bár valójában nincs, az tény. Ez sem tetszik nekem.
Bocs, hogy pont az offhoz kapcsolódtam.
A brit Robert Edwards nyerte az idei orvosi Nobel-díjat - jelentette be hétfő délelőtt a kitüntetést odaítélő stockholmi bizottság, amely azzal indokolta döntését, hogy a mesterséges megtermékenyítés úttörőjének számító kutató munkássága mérföldkövet jelent a modern…..
CdB
2010.10.06 21:04:07
@khamul:
"De jó, hogy ott volt az a hajszál!"
Lol. Gondolom azért, mert ha nem lett volna, akkor most azt mondaná az Egyház, hogy szabad, ami mekkora skandallum volna, mert hát az Egyház is megmondta, hogy nem szabad.
"De jó, hogy ott volt az a hajszál!"
Lol. Gondolom azért, mert ha nem lett volna, akkor most azt mondaná az Egyház, hogy szabad, ami mekkora skandallum volna, mert hát az Egyház is megmondta, hogy nem szabad.
CdB
2010.10.07 00:32:36
@khamul:
Ou, köszi.
No, nehéz elképzelnem, hogy ez a kérdés itt még ne merült volna fel, és nehéz így azt is elképzelni, hogy olyanfajta dolgokat ne írtak volna, amit épp készülök, dehát mindegy.
Én ezzel szemben viszont azt hiszem, hogy hihetetlen arrogancia eldönteni Isten helyett, hogy hogy is kell a "lélekvándorlásnak" működnie. Nem vagyok hajlandó Istent abba a keretbe szorítani, hogy -- ez eredetileg kicsit túl sokkoló (bár nem vulgáris) lett a szárazságát túlhangsúlyozadnó -- "megtörtént -- célbaért -- nesze lélek" automatává legyen a teremtés a reprodukcióban. Persze nem akarom elvenni a lehetőséget sem, hogy ő tudja, hogy így szent és jó, ezért így kell lennie. Túl nagy "varázslat" ez nekem ahhoz, hogy eldöntsem, és azt hiszem, mindenkinek az. Ám nekem sokkal jobban tetszik az a hozzáállás, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és bár vannak számunkra egyértelmű esetek (pl. senki nem gondolja, hogy az értelmi fogyatékosokból a lélek hiányzik), de sokkal nehezebb kérdésekben határozott állást foglalni nekem egyszerű arrogancia.
Van az a nagyon szép végű hasonlat Tézeusz hajójának analógiáján: Mondaná-e bárki is, hogy ha egy ember a fele testét elveszti egy balesetben, és protézist kap helyette, hogy már nem is ember? És ha megint ezt történik vele? És ha csak a hajszála eredeti? És ha az első baleset után az orvosok össze nem tudják rakni a két felet, de mindkettőt életben tudják tartani? És akkor melyik örökölte a lelket, vagy furán teremtettünk egy újat?
Megintcsak, nem vagyok hajlandó ennek olyan megoldását számomra elfogadni, ami valami félkarú rablóhoz hasonlóan kipörgeti a választ az eredeti állapotból. A szép befejezés pedig az, amivel én is egyetértek, hogy a teremtés Istené, de a részvétel benne az ő ajándéka, történjék így vagy úgy. Övé hát a döntés számunkra kifürkészhetetlen utakon. A mi részünknek a döntése viszont a lehetőség fényében muszáj.
Persze azzal, hogy újabb és újabb úton veszünk részt a művének alakításában egyre nagyobb a felelőség. Ki fogja eldönteni, meddig tartsa meg a balesetes emberünk a szavazójogát? Emberi jogait? Vagy néha gyilkolunk hajvágáskor is? Nem hiszem. Kicsit örülök, hogy nem tart itt az orvos tudomány, mert nem bírnám elviselni a döntés felelősségét.
De hasonlatosan képzelem azt, ahol most jár. Addig egyszerű volt a helyzet, amíg a párok intimitásközösségét az adott aktus (elvben) garantálta. Azonban ez csak "(majdnem) elégséges, de nem szükséges" feltétele a szent emberi közösségeknek. Szerintem IVF egy másik lehetőség a gyermekáldásra, amivel csak a felelősség nő, hogy a gyermek akkor szülessék, amikor annak a feltétele adott. Nehéz, de sokkal kevésbé vállalhatatlan, mint a fantáziaműtét.
Mindazonáltal hihetetlenül emberi is egyúttal. A nehéz döntések és a velük járó felelősségek vállalása a szabadakarat definíciója, és így az élet szépsége is egyúttal.
Tovább megyek. Hasonlóan nem tudom, mi a helyzet a fogamzásgátlással, és skandallum(!): azt sem, hogy hogy van ez (megintcsak az egyértelmű esetektől eltekintve) az abortusszal.
Persze tudom, hogy mint minden hasonlat, ezek is sántítanak: a céljuk, hogy szemléltessenek. És mégegyszer: az állítás, hogy nem tudom, de szerintem... Így aztán semmivel sem rosszabb, mint más légből kapott állítások, mint "nem jár: pont".
Ou, köszi.
No, nehéz elképzelnem, hogy ez a kérdés itt még ne merült volna fel, és nehéz így azt is elképzelni, hogy olyanfajta dolgokat ne írtak volna, amit épp készülök, dehát mindegy.
Én ezzel szemben viszont azt hiszem, hogy hihetetlen arrogancia eldönteni Isten helyett, hogy hogy is kell a "lélekvándorlásnak" működnie. Nem vagyok hajlandó Istent abba a keretbe szorítani, hogy -- ez eredetileg kicsit túl sokkoló (bár nem vulgáris) lett a szárazságát túlhangsúlyozadnó -- "megtörtént -- célbaért -- nesze lélek" automatává legyen a teremtés a reprodukcióban. Persze nem akarom elvenni a lehetőséget sem, hogy ő tudja, hogy így szent és jó, ezért így kell lennie. Túl nagy "varázslat" ez nekem ahhoz, hogy eldöntsem, és azt hiszem, mindenkinek az. Ám nekem sokkal jobban tetszik az a hozzáállás, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és bár vannak számunkra egyértelmű esetek (pl. senki nem gondolja, hogy az értelmi fogyatékosokból a lélek hiányzik), de sokkal nehezebb kérdésekben határozott állást foglalni nekem egyszerű arrogancia.
Van az a nagyon szép végű hasonlat Tézeusz hajójának analógiáján: Mondaná-e bárki is, hogy ha egy ember a fele testét elveszti egy balesetben, és protézist kap helyette, hogy már nem is ember? És ha megint ezt történik vele? És ha csak a hajszála eredeti? És ha az első baleset után az orvosok össze nem tudják rakni a két felet, de mindkettőt életben tudják tartani? És akkor melyik örökölte a lelket, vagy furán teremtettünk egy újat?
Megintcsak, nem vagyok hajlandó ennek olyan megoldását számomra elfogadni, ami valami félkarú rablóhoz hasonlóan kipörgeti a választ az eredeti állapotból. A szép befejezés pedig az, amivel én is egyetértek, hogy a teremtés Istené, de a részvétel benne az ő ajándéka, történjék így vagy úgy. Övé hát a döntés számunkra kifürkészhetetlen utakon. A mi részünknek a döntése viszont a lehetőség fényében muszáj.
Persze azzal, hogy újabb és újabb úton veszünk részt a művének alakításában egyre nagyobb a felelőség. Ki fogja eldönteni, meddig tartsa meg a balesetes emberünk a szavazójogát? Emberi jogait? Vagy néha gyilkolunk hajvágáskor is? Nem hiszem. Kicsit örülök, hogy nem tart itt az orvos tudomány, mert nem bírnám elviselni a döntés felelősségét.
De hasonlatosan képzelem azt, ahol most jár. Addig egyszerű volt a helyzet, amíg a párok intimitásközösségét az adott aktus (elvben) garantálta. Azonban ez csak "(majdnem) elégséges, de nem szükséges" feltétele a szent emberi közösségeknek. Szerintem IVF egy másik lehetőség a gyermekáldásra, amivel csak a felelősség nő, hogy a gyermek akkor szülessék, amikor annak a feltétele adott. Nehéz, de sokkal kevésbé vállalhatatlan, mint a fantáziaműtét.
Mindazonáltal hihetetlenül emberi is egyúttal. A nehéz döntések és a velük járó felelősségek vállalása a szabadakarat definíciója, és így az élet szépsége is egyúttal.
Tovább megyek. Hasonlóan nem tudom, mi a helyzet a fogamzásgátlással, és skandallum(!): azt sem, hogy hogy van ez (megintcsak az egyértelmű esetektől eltekintve) az abortusszal.
Persze tudom, hogy mint minden hasonlat, ezek is sántítanak: a céljuk, hogy szemléltessenek. És mégegyszer: az állítás, hogy nem tudom, de szerintem... Így aztán semmivel sem rosszabb, mint más légből kapott állítások, mint "nem jár: pont".
Péter: Pár nappal ezelőtt a barátnőmtől kaptam egy kis kártyát, amin ez a szentírási szöveg volt nyomtatva: „Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: örüljetek” (Fil 4,4) Apó! Hogy lehet ilyent mondani! Senki sem képes erre! Ki hiszi ezt el? Apó: Péter, a magad…..
Hamarosan megváltozik a mise egyik legfontosabb imaszövege. Az eucharisztikus imában: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik” lesz. Azaz az eddig használt „mindenkiért” szó helyett a „sokakért” fog szerepelni. „Ennek használata 2009. Pünkösd ünnepétől kötelező” - írja a püspöki kar papokhoz szóló…..
CdB
2009.06.04 10:27:14
@jan: Dehát épp így esünk neki magyarázkodni, hogy amit mondok, nem is amit mondok, mert valami más, nem kopatibilis nyelven nem is azt jelenti, amit, hanem emezt, de én azért mégiscsak ezt mondom. Klasszikusan olyan emberek működése, akiket vmennyire tanítottak vmilyen nyelven, de fordítani sose, középfokúnyelvizsga-patológia: az van írva a szótárba, azt kell nekünk is írni. Igen, ezt gondolom a püspöki konferencia latintudásáról. Alaptétel, hogy a szavaknak nincs igazán önmagukban értelmük, és -- ha úgy tetszik -- a(z igényes) fordítás mindig interpretáció.
Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a…..
CdB
2009.04.27 15:22:44
@Téglagyári Megálló: Andew Wiles. Bocs az építőjellegű hozzászólásért.
Szerintetek van különbség vallás és vallás között? Nem a felekezetekről beszélek, ott már nincs probléma: a katonaságnál a legjobb barátom református teológus volt – én meg ugye jezsuita lettem… De ma mintha az ökumenizmus szónak lenne egy szélesebb jelentése.…..
CdB
2009.02.24 09:39:27
@Tóta W. Árpád:
Szerintem nem jól érted, amit Pacsy írt. Szerintem határozottan azt mondja ez a tuti. Valahogy úgy, hogy Istent nem tudjuk sehogy sem teljes másik dimenzióból az agyunknak felfoghatóba vetíteteni, ezért is örök titok. De azt hisszük, hogy JK volt az a projekció, ami a leghitelesebb képet adja róla. Mivel minden emberben benne él egy misztika (-iránti igény), (én azt mondanám Isten, te biztos vmi pszichológiai magyarázkodásba kezdenél, bár nem egészen értem, azt hogy favorizálja az evolució, s akkor miért nincs az állatoknál), azért próbál róla vmilyen vetítést csinálni, s kinek hogy megy. Sőt, talán ezek a vallások gyengeségeik ellenére is lehetnek az Isten felé vezető út eszközei ilyen módon. Mindezek fényében tehát egyáltalán nem a kereszténységnek ellentmondó, esetleg ellenséges fantazmagóriák. Talán vmilyen ehhez hasonló ökumenéai elvet akarhatott Pacsy pedzegetni. Persze majd hátha jön, és megmondja hülyeség, amit írtam is, meg az is, hogy ő így gondolta volna.
Szerintem nem jól érted, amit Pacsy írt. Szerintem határozottan azt mondja ez a tuti. Valahogy úgy, hogy Istent nem tudjuk sehogy sem teljes másik dimenzióból az agyunknak felfoghatóba vetíteteni, ezért is örök titok. De azt hisszük, hogy JK volt az a projekció, ami a leghitelesebb képet adja róla. Mivel minden emberben benne él egy misztika (-iránti igény), (én azt mondanám Isten, te biztos vmi pszichológiai magyarázkodásba kezdenél, bár nem egészen értem, azt hogy favorizálja az evolució, s akkor miért nincs az állatoknál), azért próbál róla vmilyen vetítést csinálni, s kinek hogy megy. Sőt, talán ezek a vallások gyengeségeik ellenére is lehetnek az Isten felé vezető út eszközei ilyen módon. Mindezek fényében tehát egyáltalán nem a kereszténységnek ellentmondó, esetleg ellenséges fantazmagóriák. Talán vmilyen ehhez hasonló ökumenéai elvet akarhatott Pacsy pedzegetni. Persze majd hátha jön, és megmondja hülyeség, amit írtam is, meg az is, hogy ő így gondolta volna.
CdB
2009.02.25 00:33:20
@Tóta W. Árpád:
Evolúció léptékű időtávlatban, amikor az első vallások is kialakultak, nem látom, hogy ez így működ(het)ött volna. Gondolhatnál vmi társadalmi evolúcióra is, de, amikor már így működhetett, de akkor meg már rég voltak vallások. Persze ehhez (sem) nagyon nem értek, szóval lehet szimplán csak tévedek, alapvetően rossz a képem a történelem előtti időkről, de így látom, s ez volt az állítás eredetileg is.
Ne viccelj már! Természetesen tudom kábéra, mik az egyes nagy vallások alaptanításai. És nem is írtam mást, minthogy: igen, tévednek... de nem feltétlen mindenben alapvetően. Valóban vannak egyszerűen megfogalmazható állítások a felszínen, amikben markánsan különböznek (ezekben tévednek), de a mély lényegük az Isten felé törekvésben lehet legalábbis hasonlatos (mégha nekik nem is ezt jelenti a felszín miatt). Ezért mégsem feltétlen sarkalatos az ellentét, és tényállítasaikban meglevő nagy különbségek ellenére komoly, keresztényként értékelhető értéket tudnak hordozni, s Isten felé vezetni tudattalanul is. (Nem biztos, hogy lelkesednének, hogy ezt írom.)
Ezutóbbi bekezdés: hitem szerint. Talán valami ilyesmit kell/érdemes a kereszténységen túlmutató ökuménián is érteni. És talán valami ilyesmit akarhatott Pacsy is sugallni. Ez is lehet hülyeség.
Evolúció léptékű időtávlatban, amikor az első vallások is kialakultak, nem látom, hogy ez így működ(het)ött volna. Gondolhatnál vmi társadalmi evolúcióra is, de, amikor már így működhetett, de akkor meg már rég voltak vallások. Persze ehhez (sem) nagyon nem értek, szóval lehet szimplán csak tévedek, alapvetően rossz a képem a történelem előtti időkről, de így látom, s ez volt az állítás eredetileg is.
Ne viccelj már! Természetesen tudom kábéra, mik az egyes nagy vallások alaptanításai. És nem is írtam mást, minthogy: igen, tévednek... de nem feltétlen mindenben alapvetően. Valóban vannak egyszerűen megfogalmazható állítások a felszínen, amikben markánsan különböznek (ezekben tévednek), de a mély lényegük az Isten felé törekvésben lehet legalábbis hasonlatos (mégha nekik nem is ezt jelenti a felszín miatt). Ezért mégsem feltétlen sarkalatos az ellentét, és tényállítasaikban meglevő nagy különbségek ellenére komoly, keresztényként értékelhető értéket tudnak hordozni, s Isten felé vezetni tudattalanul is. (Nem biztos, hogy lelkesednének, hogy ezt írom.)
Ezutóbbi bekezdés: hitem szerint. Talán valami ilyesmit kell/érdemes a kereszténységen túlmutató ökuménián is érteni. És talán valami ilyesmit akarhatott Pacsy is sugallni. Ez is lehet hülyeség.
Vége a pótvizsgaidőszaknak. Kész’vagytok? És? Régebben volt már úgy, hogy nem sikerült elsőre? Ezt most komolyan kérdezem! Nem csak merő kíváncsiságból. Engem ugyanis már volt, hogy kirúgtak… Kicsit nehezemre esik bevallani, de így van. Még egyetemistaként is…..
Rendtársamhoz hasonlóan én is Észak-Amerikában tanultam teológiát és hamar azon vettem észre magam, hogy „más” vagyok. Na de nem egészen abban az értelemben, ahogy itt értjük a másságot. Számomra sokkhatás volt, hogy a nagyvárosokban homoszexuális városnegyedek (gay village) vannak és olyan…..
Évekkel ezelőtt, még kanadai tanulmányaim ideje alatt találkoztam azzal a ténnyel, hogy Észak-Amerikában úgy általában a teenagerek próbálgatják szexuális orientáltságukat. Az elején nagyon meglepett a tény, de aztán hozzászoktam. Itt már csak ilyenek, gondoltam, és azzal…..
CdB
2009.01.17 19:43:04
@Felicitasz:
Hát a kérdés valahol oda ment vissza, hogy gondolod, hogy lehet az ember teljesen boldog, és élhet teljes életet az önátadás megélése nélkül? Ha történetesen "más" (lesz), akkor azt várod majd el tőle, és arra neveled most, hogy akkor majd le mondjon az életének erről a részéről? Értem a választ is, miszerint "nem érdekel, hogy az intézményes egyház mit gondol erről". No én ezt még(?) nem merem ennyire egyértelműen kimondani, mert elég jól hangzik (bocs, ilyen jó érveket tudok mondani) a keresztes duma is. Lehet, hogy azt kéne megtanítani (nem tudom) neki, hogy ebben az áldozatban, hogy lemond erről, adja át magát Istennek és legyen boldog, kicsit hasonloán, mint a papok. Mindenkinek az életében ígyis-úgyis a helyzetének a kompromisszum nélküli, örömmel elfogadása a boldogság kulcsa: keveseknek, ha egyáltalán valakinek, adatik meg, hogy minden álma valóra váljon, és ne akarjon amúgy többet. Nem tudom viszont ez esetben, sem hogy jó-e, megnyomorító-e, sem hogy lehetséges-e, sem hogy ilyen-e a nem intézményesített vallásom/világképem, mert az (talán helyesen) erősen befolyásolja az intézményesített változata. Nem tudom.
Hát a kérdés valahol oda ment vissza, hogy gondolod, hogy lehet az ember teljesen boldog, és élhet teljes életet az önátadás megélése nélkül? Ha történetesen "más" (lesz), akkor azt várod majd el tőle, és arra neveled most, hogy akkor majd le mondjon az életének erről a részéről? Értem a választ is, miszerint "nem érdekel, hogy az intézményes egyház mit gondol erről". No én ezt még(?) nem merem ennyire egyértelműen kimondani, mert elég jól hangzik (bocs, ilyen jó érveket tudok mondani) a keresztes duma is. Lehet, hogy azt kéne megtanítani (nem tudom) neki, hogy ebben az áldozatban, hogy lemond erről, adja át magát Istennek és legyen boldog, kicsit hasonloán, mint a papok. Mindenkinek az életében ígyis-úgyis a helyzetének a kompromisszum nélküli, örömmel elfogadása a boldogság kulcsa: keveseknek, ha egyáltalán valakinek, adatik meg, hogy minden álma valóra váljon, és ne akarjon amúgy többet. Nem tudom viszont ez esetben, sem hogy jó-e, megnyomorító-e, sem hogy lehetséges-e, sem hogy ilyen-e a nem intézményesített vallásom/világképem, mert az (talán helyesen) erősen befolyásolja az intézményesített változata. Nem tudom.
CdB
2009.01.17 22:45:23
@Felicitasz: Szerintem elbagatellizálod a hatásodat a gyerekedre. Soha nem mondtam, hogy felnőtt fiad tiltsd el vagy se mitől, hanem a kérdés, mire neveled. Most. Nem feltétlen konkrétan ebben a kérdésben, hanem általában. Mekkora önállóságra, vagy helyette mekkora alázatra. Az szeretnéd-e látni, hogy önállóan véleményt formál mindenről, vagy hogy el tud fogadni esetleg számára nem kedvező és/vagy racionálisan nem megmagyarázható dolgokat is. Melyik legyen inkább neki a normális, és melyiktől legyen magával összhangban. Persze, hogy az ő döntése lesz, és persze, hogy minden lehet saját választása ebben a világban, amit a világi törvények megengednek, de azt akarod-e, hogy csak ez számítson/ez számítson-e inkább. Nagyon nagy a felelősséged, rendkívül meghatározod most a jövőbeni gondolkodását, amivel majd gondol és választ; engem az ilyen dolgok meg is rémísztenek. Jó, tudom, nem lehet ilyenre normálisan válaszolni, s azt szokták mondani valószínűleg, hogy azért érdemes ezen elgondolkodni, de épp abban sem vagyok biztos, hogy ezt lehet teljesen tudatosan alakítani, hanem már ez is a szülő természetéből fakad, amire meg nevelték.
CdB
2009.01.18 02:58:19
@Felicitasz:
Nem, nem mondunk egymásnak ellentmondóakat, leginkább, mert én nem mondok semmit, csak hogy nem tudom. Úgy tűnik, a látszattal ellentétben, nem is vitatkozni akartam. Mindkét oldalnak (önállóság vs. alázat) látom az erényeit, és nem tudom. És ezért kíváncsi vagyok mások véleményére. Ki tudja, még lehet tanulásra is képes vagyok.
A felelősség alatt azt értem, hogy most alakítod ki a gondolkodását ilyenre vagy olyanra. Nyílván nem felnőttként kell (lehet) neki megtiltani valamit, amit nem akarnál, hanem most kell (lehet) arra nevelni. Van persze saját része a dologban, de nagyon nagy rész a tied is. Nem mondom, milyennek kellene annak lennie, mert még mindig nem tudom, de csak az a tudat, hogy egy embernek az életét (és az azutánt) ennyire meghatározzam részben kihívás valóban, de egyúttal engem meg is ijeszt.
Nem, nem mondunk egymásnak ellentmondóakat, leginkább, mert én nem mondok semmit, csak hogy nem tudom. Úgy tűnik, a látszattal ellentétben, nem is vitatkozni akartam. Mindkét oldalnak (önállóság vs. alázat) látom az erényeit, és nem tudom. És ezért kíváncsi vagyok mások véleményére. Ki tudja, még lehet tanulásra is képes vagyok.
A felelősség alatt azt értem, hogy most alakítod ki a gondolkodását ilyenre vagy olyanra. Nyílván nem felnőttként kell (lehet) neki megtiltani valamit, amit nem akarnál, hanem most kell (lehet) arra nevelni. Van persze saját része a dologban, de nagyon nagy rész a tied is. Nem mondom, milyennek kellene annak lennie, mert még mindig nem tudom, de csak az a tudat, hogy egy embernek az életét (és az azutánt) ennyire meghatározzam részben kihívás valóban, de egyúttal engem meg is ijeszt.
A Népszabadság egyik múlt heti számában egy egész oldalas hirdetés jelent meg, amely arra szólítja fel Magyarország politikusait és civil szervezeteit, hogy „az önvédelmet gyakorló Izrael mellett” álljanak ki a gázai konfliktus kapcsán. Indoklásként megtudjuk, hogy a „terrorista” kisebbség által…..
CdB
2009.01.13 16:09:03
Az index mókásnak, de tényszerűnek szánt cikke szerint: "Az Izrael ellen 2008 decembere óta irányuló rakétatámadásokban egy katona és három civil halt meg, köztük egy ott élő beduin." (index.hu/politika/kulfold/gaza8376/)
De az arányosság, ahogy sokan gondolják, tök hülyeség, mert nyílvánvalóan nem is célja ez Izraelnek, hanem épp: "ha ti az életünkre törtök, tudjátok, hogy mi hogyan is bírjuk ezt válaszként csinálni; így lövöldözzetek". A szúnyogot sem arányosság alapján csapják le. Elég racionális elképzelésnek hangzik, hogy "mi békében akarunk élni, éljünk egymás mellett úgy". Kicsit ambivalensebb a "ha nektek nem megy, akkor megmutatjuk".
A baj persze az, hogy nem csak, hogy perszehogy nem lehet így békét gyártani, de még a megoldást sem ismeri senki. És nemcsak, hogy nem csinálja egyik fél sem tökéletesen, de indulatokkal született valónknak szerintem mindkét oldal helyzete át is érezhető.
De az arányosság, ahogy sokan gondolják, tök hülyeség, mert nyílvánvalóan nem is célja ez Izraelnek, hanem épp: "ha ti az életünkre törtök, tudjátok, hogy mi hogyan is bírjuk ezt válaszként csinálni; így lövöldözzetek". A szúnyogot sem arányosság alapján csapják le. Elég racionális elképzelésnek hangzik, hogy "mi békében akarunk élni, éljünk egymás mellett úgy". Kicsit ambivalensebb a "ha nektek nem megy, akkor megmutatjuk".
A baj persze az, hogy nem csak, hogy perszehogy nem lehet így békét gyártani, de még a megoldást sem ismeri senki. És nemcsak, hogy nem csinálja egyik fél sem tökéletesen, de indulatokkal született valónknak szerintem mindkét oldal helyzete át is érezhető.
Jezsuita bloggerek
Újévi megfontolások, avagy: mi is az élethivatásom? (Megtalálni, elvéteni, beteljesíteni)
2008.12.25 11:41:00
Papi képzésem alatt sokat hallottam a „hivatás” kérdéséről. Csakhogy akkoriban (még nem a jezsuitáknál) nekem mindig iszonyúan elvontnak tűntek ezek a fejtegetések. Gyakorta hallottam, hogy a hivatást „Istentől kapjuk”, de aki megkapta, „el is…..
CdB
2009.01.13 02:39:33
@P.E.: Hát ez kedves. Sajna nem úgy tudom, hogy oly sokkal fiatalabb volnék a posztszerzőnél. Mindenesetre azért ez a (amúgy talán egyáltalán nem alaptalan) bizonytalanság, mert akkora, akkora ajándéknak és kegyelemnek tűnik, ha valakinek sikerül, még akkor is, ha azért nagyon sok ember van, akinek az élete azért alakult valahogy, és elégedettként tud élni. Ezért is van azon mit örülni, hogy Pacsy így érzi, mert nem csak varázslatos, de fontos is.
December közepén egy előadást kellett tartanom. A témát én választhattam meg. Azt a címet adtam neki: "Amikor hallgatnak az istenek..." Kedvenc időtöltésem a vallás helyének és szerepének az elemezése egy társadalom vagy közösség életében. Az első részben arról…..
CdB
2009.01.11 21:56:37
@Felicitasz: Voltak? Vannak? Lattad oket (most/akkor)? Esetleg elhiszed? Valakinek? Mert latta? Vagy mert merte maskepp? Reszlet, de tudjuk(?), hogy a dolgok attol megvaltoznak, hogy rajuk nezunk, es akkor lehet, amikor epp nem nezi senki nagy atlatszo gombok vagy kicsi zoldek es negy labuk van. Vagy epp azert "vannak" vagy "nincsenek" ott, mert odaneztunk. Es akkor most olyanok vannak, amilyeneket lattunk vagy olyanok, amilyeneket sose lathatunk? Es akkor/egyaltalan mit jelent szerinted a bizonyitek? Es akkor az nem hit, hogy az ilyen bizonyitekok/jelek magukon joval tulmutatva valaminek a letezeset bizonyitjak? Vagy epp azt ertjuk letezes alatt, hogy van/lehet ilyen bizonyitek? Es akkor ha azt mondod, hiszel Isten letezeseben, valojaban azt allitod, hogy valahogy megmerheto? Es akkor az letezik, amire soha nem lesz/lehet muszer/latas, es (ezert) semmi koze, ahhoz a "vilaghoz", amiben elunk, de vilagban megis ott van? Es akkor miert allitjuk meggyozodessel, hogy nincsenek szellemek, goblinok, mittomenmik? Vagy az egy tok masik vilag es ezert semmi kozunk hozza, es ebben a vilagban nem letezonek tekintedoek? En nem tudom... de a poszt szerzojehez es, ugy tunik, hozzad hasonloan _hiszem_, hogy vannak dolgok, megtapasztalhatoak, sot a poszt szerzojenel meg tobbet is, mert meg az is hatarozott (hitbeli) meggyozodesem, hogy egy ezek kozul egyfajta abszolut igazsag.
CdB
2009.01.12 22:10:43
@Rojo: Ha azt mondod, hogy ahhoz, hogy valamit felismerjen, kigondoljon stb. az ember, ahhoz szükseg van arra, hogy ezt valamilyen nyelven ki tudja fejezni, részben meg kell legyenek rá a fogalmai, akkor szerintem tyúk tojás problémánál vagyunk, mert miért volna olyasmire fogalom és kifejezési lehetőség, amit és/vagy aminek a viselkedését valamelyest nem érti már az ember a priori? Soha nem alakult volna ki semmilyen nyelv meglátásom szerint, és semmit sose ismertünk volna meg. Én Felicitaszhoz hasonlóan azt gondolom, hogy első a kognitív rész, ami nem feltételezheti a verbális hátteret, ami csak épp a felismerés hatására alakul ki. Mondom én ezt úgy, hogy tök nem értek hozzám, s lehet jobb volna nekem is utána nézni, de én ezt másképp nem tudom elképzelni.
@Felicitasz: Ha ennek a második fele nekem volt válasz, szerintem nem mondunk nagyon mást, miszerint csak hisszük, hogy van valóság, igazság és Dsuang-Dszi, de azt feltétlen. Viszont racionálisan akár az ellenkezőjét is hihetnénk, vagy lehetnénk a kérdésben bizonytalanok. Tehát hisszük, hogy az igazság mégsem (lehet) mindig/teljesen konszenzus. Ez a válaszom Ky-Lí kérdésére.
@Felicitasz: Ha ennek a második fele nekem volt válasz, szerintem nem mondunk nagyon mást, miszerint csak hisszük, hogy van valóság, igazság és Dsuang-Dszi, de azt feltétlen. Viszont racionálisan akár az ellenkezőjét is hihetnénk, vagy lehetnénk a kérdésben bizonytalanok. Tehát hisszük, hogy az igazság mégsem (lehet) mindig/teljesen konszenzus. Ez a válaszom Ky-Lí kérdésére.
Jezsuita bloggerek
Immaculata conceptio (Szeplőtelen Fogantatás) - avagy: egy kis teológiai agytorna
2008.12.08 23:57:00
Mostanában volt december 8-a, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe. Persze, ha megkérdeznénk a mai átlagos templomjárót az ünnep tartalmáról, jó eséllyel – gyanítom, úgy 90%-ban – azt mondanák, hogy ilyenkor a Szűzanya szűzi foganását…..
CdB
2008.12.16 19:34:11
Az elmúlt egy hétben a szokásos évi lelkigyakorlatomat végeztem. Mint mindig: teljes csend, napi több órás imádság, meditáció és folyamatos hallgatás. Egyik nap lelkifurdalást éreztem egy esemény kapcsán. Egy anyuka jött hozzám, akit noha sohasem láttam azelőtt, megkérdezte:…..
Milyen ajándékot szeretnél kapni a Jézuskától? Minek örülnél a legjobban? Mi okozná a legszebb meglepetést számodra? Tegyünk egy gyors próbát ennek az eldöntésére! Kedves olvasó, dőlj most nyugodtan hátra, és hunyd be a szemedet! Nem jó, akkor nem tudsz tovább olvasni. :) Na…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz