Adatok
teresa
0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kedden volt a lengyel-magyar barátság napja, amit az A38-on sokan meg is ünnepeltünk, ahol ez alkalomból a Zakopower nevű polák banda lépett fel a Zubollyal és a Folk Errorral. Itt a Konzervatóriumon az ünneplés kicsit csúszott, mert későn eszméltünk, de azért még kedden…..
teresa
2010.03.27 21:22:48
Boli, köszönöm a bókot, de az az igazság, hogy nem váltam magyarrá. Az én helyzetemben ez talán nem is volna lehetséges, de amellett az a megfigyelésem, hogy hasznosabb vagyok itt lengyelként. Így többet tudok tenni.
Egyszer az Új Generáció egyik aktivistája jegyezte meg egy ismerősünk ismerőse ismerősének, hogy sajnos az SZDSZ ifjúsági szervezetében régebben még volt némi kakaó, de mára már nem több, mint budapesti meleg fiatalemberek ismerkedési fóruma, így túl sok mondanivalója…..
"Fényképek az abortusz után" volt a címe az eredeti bejegyzésnek... 2009. szeptember 21-i kiegészítés:OLVASD EL A KOMMENTÁROKAT, HA ABORTUSZON GONDOLKODSZ! Ez a bejegyzés 2007. április 22-én született. Azóta a Google már az első 10 között…..
teresa
2009.07.13 12:34:14
@N.Bianka: Bianka, ha egy nőnek gyereke van és elfogadja, szereti, nemhogy gyengébb, tehetetlenebb nem lesz, hanem sokszor még többet tud tenni mint más, úgymond "szabad" nők. Lehet, hogy Isten segítségével a terveid sokkal jobb, gazdagabb formában megvalósulnak, mint ahogy te most el tudod őket képzelni. Ha nem is vártad most ezt a gyereket, fogadd el, és ezentúl tervezd úgy, hogy őneki is helye legyen a terveidben. Próbáld elképzelni, milyen most, milyen lesz néhány hónap múlva, milyen élmény lesz megölelni, hogy fog hozzád szaladni, bújni. Ezentúl soha nem leszel már magányos, lesz mindig kiért élni - hidd el, fantasztikus dolog, ha az embernek van gyereke. Azok a nők, akiknek nem adatik, tudják ezt, ezért nincs az a pénz és erőfeszítés, amelyet sajnálnák, csakhogy gyerekük legyen. És köztük sokan azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert egyszer lehetett gyerekük, de ők ezer okot találtak arra, hogy most még ne, most még túl korán.
Bianka, légy bátor! Fogadd el Isten ajándékát, Ő százszor fog megjutalmazni ezért és ha kéred, megad neked mindent, amire szükséged lesz, hogy a gyerekedet felneveljed. Én is négy gyerekem mellé mindig megkaptam Tőle mindazt, amire szükségünk volt és van. A gyerek vállalása a legjobb dolog, amit mi, nők, megtehetünk ezen a földön - és amellett még annyi minden belefér!
Imádkozom érted, sok szeretettel - Tereza
Bianka, légy bátor! Fogadd el Isten ajándékát, Ő százszor fog megjutalmazni ezért és ha kéred, megad neked mindent, amire szükséged lesz, hogy a gyerekedet felneveljed. Én is négy gyerekem mellé mindig megkaptam Tőle mindazt, amire szükségünk volt és van. A gyerek vállalása a legjobb dolog, amit mi, nők, megtehetünk ezen a földön - és amellett még annyi minden belefér!
Imádkozom érted, sok szeretettel - Tereza
„Az Isten küldött, testvérem, Tinéktek, Hogy sugarai eleven tüzét, Amik Arcáról a szívembe égtek, Sugározzam csendesen szerteszét, A Testvéreknek, kik az éjben járnak, Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.” (Sík Sándor) Lapozgatok valamit, amit…..
teresa
2009.07.10 08:40:19
@Teddypompom: köszi a francia tv programleírását, ez ok, ismerek egy ilyet Lengyelországban (ott 2 vallásos tv van, az egyik nagyon hagyományos, a másik meg ehhez hasonló (na, erre még várhatunk Magyarországon, az itt nem felsorolható okoknál fogva).
Továbbá még a kifakadással kapcs.: nagyon értem az elkeseredésedet az egyházban megtapasztalt, hitben éretlen vagy formális, giccses megnyilvánulások miatt. Régebben osztozkodtam volna ezekben. De most már nem. Most azt gondolom, hogy mindenki úgy hisz és úgy beszél róla, ahogy tud és ahogy a maga közegében megtanulja, megszokja. Nekem meg ezt nyugodtan el kell fogadnom. Itt van például az úgynevezett népegyházi attitűd - gondolom, az is irritálhat. Pedig, amikor az ember eltölt egy hetet közös konyhában egy falusi nénivel, aki számára a rózsafűzér különböző változatai (rengeteg van) jelentik a vallási megnyilvánulásai alapját, és ugyanakkor megtapasztalja, hogy ezen a "gügyögő" nyelven kifejeződő hite mennyire konkrét, teli jósággal, nyitottsággal, megbocsátással és életörömmel, rettentő nehéz sorsa ellenére, seperc alatt megváltozik az ember optikája. Számomra felemelő, hogy ebben a nagy térben, amelyet az Egyház képez, annyiféle ember megfér, ha egy közös hit van, a Krisztusban vetett hit.
És még egy - valamikor nem nagyon szerettem némely zsoltár nyelvét (most sem vagyok úgy a rajongója, de már másként állok hozzá), az átokzsoltárokra gondolok. Alapvetően nyugis ember vagyok és idegenek tőlem ezek az bosszús érzések. Míg el nem jött egy korszak, amelyben nagyon bántottak valakit, aki hozzám igen közel áll. Elkeseredett, kiszolgáltatott, tehetetlen állapotban voltunk. Akkor minden este olvastuk ezeket az átokzsoltárokat és annyira kifejezték a mi érzéseinket, reményeinket, hogy magam is megdöbbentem. És még ráadásul a végén minden úgy, zsoltárosan elrendeződött ("az Úr igazságot szolgáltatott nekem").
Ezt azért írom, mert még veled is előfordulhat, hogy egyszer csak ott állsz egy emberrel vagy egy közösséggel valahol, érzelmileg felfokozott állapotban, tapasztalod, hogy ilyen egyébként nincs, az ilyen közelség, nyitottság, szeretet és öröm, egy csomó ember megölel, megköszöni a közös időt, sokan könnyeznek örömükben (micsoda borzalmas érzelgősség!), és megdöbbenten realizálod, hogy te is ugyanúgy érzel, te is meghatódsz ettől a sehol máskor nem tapasztalt közelségtől, és hogy ez az, amit máskor egyébként oltári giccsnek nézel. Még a legnagyobb cinikusok - te pedig, ugye, nem vagy a legnagyobb cinikus? - ilyenkor megérintődnek. Amit őszintén kívánok neked, mert ez egy kicsit olyan, mintha egy pillanatra eltűnne az a függöny, amely miatt most csak homályosan látunk, és bekukucskálnánk egy olyan világba, ahol sem a nem, sem a kor, sem a származás, sem a tanultság, mindazok a dolgok, amely most folyton elválasztanak bennünket egymástól, semmit sem számítanak, olyan természetes, magától értetődő szeretettel tudsz odafordulni bárkihez.
Továbbá még a kifakadással kapcs.: nagyon értem az elkeseredésedet az egyházban megtapasztalt, hitben éretlen vagy formális, giccses megnyilvánulások miatt. Régebben osztozkodtam volna ezekben. De most már nem. Most azt gondolom, hogy mindenki úgy hisz és úgy beszél róla, ahogy tud és ahogy a maga közegében megtanulja, megszokja. Nekem meg ezt nyugodtan el kell fogadnom. Itt van például az úgynevezett népegyházi attitűd - gondolom, az is irritálhat. Pedig, amikor az ember eltölt egy hetet közös konyhában egy falusi nénivel, aki számára a rózsafűzér különböző változatai (rengeteg van) jelentik a vallási megnyilvánulásai alapját, és ugyanakkor megtapasztalja, hogy ezen a "gügyögő" nyelven kifejeződő hite mennyire konkrét, teli jósággal, nyitottsággal, megbocsátással és életörömmel, rettentő nehéz sorsa ellenére, seperc alatt megváltozik az ember optikája. Számomra felemelő, hogy ebben a nagy térben, amelyet az Egyház képez, annyiféle ember megfér, ha egy közös hit van, a Krisztusban vetett hit.
És még egy - valamikor nem nagyon szerettem némely zsoltár nyelvét (most sem vagyok úgy a rajongója, de már másként állok hozzá), az átokzsoltárokra gondolok. Alapvetően nyugis ember vagyok és idegenek tőlem ezek az bosszús érzések. Míg el nem jött egy korszak, amelyben nagyon bántottak valakit, aki hozzám igen közel áll. Elkeseredett, kiszolgáltatott, tehetetlen állapotban voltunk. Akkor minden este olvastuk ezeket az átokzsoltárokat és annyira kifejezték a mi érzéseinket, reményeinket, hogy magam is megdöbbentem. És még ráadásul a végén minden úgy, zsoltárosan elrendeződött ("az Úr igazságot szolgáltatott nekem").
Ezt azért írom, mert még veled is előfordulhat, hogy egyszer csak ott állsz egy emberrel vagy egy közösséggel valahol, érzelmileg felfokozott állapotban, tapasztalod, hogy ilyen egyébként nincs, az ilyen közelség, nyitottság, szeretet és öröm, egy csomó ember megölel, megköszöni a közös időt, sokan könnyeznek örömükben (micsoda borzalmas érzelgősség!), és megdöbbenten realizálod, hogy te is ugyanúgy érzel, te is meghatódsz ettől a sehol máskor nem tapasztalt közelségtől, és hogy ez az, amit máskor egyébként oltári giccsnek nézel. Még a legnagyobb cinikusok - te pedig, ugye, nem vagy a legnagyobb cinikus? - ilyenkor megérintődnek. Amit őszintén kívánok neked, mert ez egy kicsit olyan, mintha egy pillanatra eltűnne az a függöny, amely miatt most csak homályosan látunk, és bekukucskálnánk egy olyan világba, ahol sem a nem, sem a kor, sem a származás, sem a tanultság, mindazok a dolgok, amely most folyton elválasztanak bennünket egymástól, semmit sem számítanak, olyan természetes, magától értetődő szeretettel tudsz odafordulni bárkihez.
teresa
2009.07.10 18:22:46
@Grift: Hála Istennek, szabadság van és mindenki attól kap agyvérzést, amitől kedve tartja.
Én kicsit másként látom az énekek kérdését - számomra a gyerekek, fiatalok azonosulása a döntő. Tény, hogy a gitáros énekekkel azonnal azonosul a többség, szívesen éneklik, gitároznak, ez is ima. Viszont mi a jó, minőségi, és mi nem az - ó, az egész más kérdés. Valószínűleg a gregoriánok között is lehetett unalmas, kevésbé kidolgozott, csak az nyilván már nem maradt ránk. A népénekek között is némely borzalmas, ósdi istenképpel, ma már nem használt nyelvezettel, szóval a fiatalok nyilván nem érzik a magukénak. És van közte nagyon szép is. A gitárosok közül pl. az Apokrif ima szerintem igen eltalált, és még mondhatnék néhányat; amellett sok lapos, zeneileg ötlettelen is van,, de, Isten bocsássa meg vétkem, ha a gyerekek ezeket akarják énekelni, én bizony zokszó nélkül elgitározom nekik. Mert abban több energia van, hogy énekelnek, mintha ülnének savanyú jóska módjára és mindent sorra lekritizálnának.
@Teddypompom: Nagyon érdekes, amit írsz a magyar katolikus fiatalokról. Nekem nincs ilyen összehasonlításom. Kicsit meg is lep. A Bogárra rávetítve a jellemzésedet, nem nagyon tudok konkrét arcokra gondolni. Ezt csak első reflexióként írok, mert az egész gondról többet kellene tudnom, hogy ennél megalapozottabb legyen a véleményem. De az elvárás kérdése számomra másként áll - azt hiszem, mindenképpen kell az elvárás a fiataloknak (JPII is azt mondta: Még ha nem vár el tőletek senki semmit, nektek azért legyenek elvárásaitok önmagatokkal szemben). Mindenki több lehet annál, ami, ehhez vagyunk meghívva. Ha nincs elvárás, a nevelés nem megy át önnevelésre - pedig az a célja. Csak nyilván nem kell utánozni más érzéseit, vágyait, viselkedését, hanem fel kell fedezni és megvalósítani a sajátunkat. Szerintem a Bogárban éppen olyan a légkör; amikor a fiatalok jellemzik ezt a közösséget, azt mondják a legtöbben, hogy itt az ember el van fogadva olyannak, amilyen, és senkinek nem kell megjátszania magát.
Ami pedig a zenei választást illeti, nos, igaz, akkoriban nem nagyon ismertem mást, tulajdonképpen csak ezt a kettőt. Én külföldi vagyok, akkor azt tudtam megismerni, és ebből választani. De időnként javítva újra kiadjuk a Szentjánosbogár Énekeskönyvet, és talán egyre több benne az igényes, többszólamos dolog, mert vannak ám itt remek, értő zenészek. Most talán kicsivel tájékozottabb vagyok, de annyira sokfélét még most sem látok. Elvétve valami más hang.
Én kicsit másként látom az énekek kérdését - számomra a gyerekek, fiatalok azonosulása a döntő. Tény, hogy a gitáros énekekkel azonnal azonosul a többség, szívesen éneklik, gitároznak, ez is ima. Viszont mi a jó, minőségi, és mi nem az - ó, az egész más kérdés. Valószínűleg a gregoriánok között is lehetett unalmas, kevésbé kidolgozott, csak az nyilván már nem maradt ránk. A népénekek között is némely borzalmas, ósdi istenképpel, ma már nem használt nyelvezettel, szóval a fiatalok nyilván nem érzik a magukénak. És van közte nagyon szép is. A gitárosok közül pl. az Apokrif ima szerintem igen eltalált, és még mondhatnék néhányat; amellett sok lapos, zeneileg ötlettelen is van,, de, Isten bocsássa meg vétkem, ha a gyerekek ezeket akarják énekelni, én bizony zokszó nélkül elgitározom nekik. Mert abban több energia van, hogy énekelnek, mintha ülnének savanyú jóska módjára és mindent sorra lekritizálnának.
@Teddypompom: Nagyon érdekes, amit írsz a magyar katolikus fiatalokról. Nekem nincs ilyen összehasonlításom. Kicsit meg is lep. A Bogárra rávetítve a jellemzésedet, nem nagyon tudok konkrét arcokra gondolni. Ezt csak első reflexióként írok, mert az egész gondról többet kellene tudnom, hogy ennél megalapozottabb legyen a véleményem. De az elvárás kérdése számomra másként áll - azt hiszem, mindenképpen kell az elvárás a fiataloknak (JPII is azt mondta: Még ha nem vár el tőletek senki semmit, nektek azért legyenek elvárásaitok önmagatokkal szemben). Mindenki több lehet annál, ami, ehhez vagyunk meghívva. Ha nincs elvárás, a nevelés nem megy át önnevelésre - pedig az a célja. Csak nyilván nem kell utánozni más érzéseit, vágyait, viselkedését, hanem fel kell fedezni és megvalósítani a sajátunkat. Szerintem a Bogárban éppen olyan a légkör; amikor a fiatalok jellemzik ezt a közösséget, azt mondják a legtöbben, hogy itt az ember el van fogadva olyannak, amilyen, és senkinek nem kell megjátszania magát.
Ami pedig a zenei választást illeti, nos, igaz, akkoriban nem nagyon ismertem mást, tulajdonképpen csak ezt a kettőt. Én külföldi vagyok, akkor azt tudtam megismerni, és ebből választani. De időnként javítva újra kiadjuk a Szentjánosbogár Énekeskönyvet, és talán egyre több benne az igényes, többszólamos dolog, mert vannak ám itt remek, értő zenészek. Most talán kicsivel tájékozottabb vagyok, de annyira sokfélét még most sem látok. Elvétve valami más hang.
teresa
2009.07.11 18:17:52
@Teddypompom: Azért kicsit nehéz ezekről így szót váltani - és ilyen feleslegesen megterhelő emociókkal - mert mi olyasmiről írunk, amit ismerünk, úgy látom, veled ellentétben. A Szentjánosbogár Közösség 21 éve kicsiben kezdődött egy kis településen, minden nagyravágyó terv nélkül, pusztán csak az égető szükség következtében, aztán a legnagyobb meglepetésünkre naggyá, országossá lett, de nincs véglegesen kialakult arculata, minden állapotában tulajdonképpen in statu nascendi, mivé lesz idővel és milyenné fogják alakítani a következő generációk - fogalmunk sincs. (Még az is lehet, hogy misét is írnak valamikor, mert, mint említettem, értő zenészek vannak köztünk.) Most azt látjuk, hogy egy csomó gyerek és fiatal számára nagyon fontos, sok rút kiskacsát láttam már ez alatt az idő gyönyörű hattyúvá válni a jótékony közegében, az emberek kiteljesednek, élményekkel gazdagodnak, többen párt találtak, Bogárbabák is vannak már, szóval szokványos közösségi történet tulajdonképpen. Mi elbeszélünk itt egymás mellett, mert egészen máshonnan merítünk tapasztalatokat arról, milyen a mai magyar katolikus fiatalság. Mi remek embereket ismerünk, neked összességében negatív a véleményed, ha jól értettelek. Neked a gitáros dalok tüncimünci, nekik nem - mit lehet itt tenni! Hadd éljen mindenki úgy, ahogyan akar.
Én nem nagyon szoktam írni kommenteket posztokhoz, mert mindig azt látom, hogy az emberek egymást gyepálják verbálisan, ahelyett, hogy a dologról magáról cseréljenek eszmét nyugodt, józan stílusban. Még az úgynevezett "jobb helyeken" is egy csomó színvonaltalan, rossz érzést keltő beírás van. Csak azért léptem be, mert Gergőt ismerem. A magam részéről megpróbáltam, hogy kievezzünk a tárgyilagosság vizeire, de ezt a próbálkozásomat végül is sikertelennek ítélem. Búcsúzóul szeretettel invitállak, hogy személyesen ismerd meg a közösségünket, biztos új tapasztalatot hoz, van egy honlapunk, www.szentjanosbogar.hu, nézd meg - főleg a képeket ajánlom, sokat mondanak a hangulatról. A legjobbakat neked, Isten veled.
Én nem nagyon szoktam írni kommenteket posztokhoz, mert mindig azt látom, hogy az emberek egymást gyepálják verbálisan, ahelyett, hogy a dologról magáról cseréljenek eszmét nyugodt, józan stílusban. Még az úgynevezett "jobb helyeken" is egy csomó színvonaltalan, rossz érzést keltő beírás van. Csak azért léptem be, mert Gergőt ismerem. A magam részéről megpróbáltam, hogy kievezzünk a tárgyilagosság vizeire, de ezt a próbálkozásomat végül is sikertelennek ítélem. Búcsúzóul szeretettel invitállak, hogy személyesen ismerd meg a közösségünket, biztos új tapasztalatot hoz, van egy honlapunk, www.szentjanosbogar.hu, nézd meg - főleg a képeket ajánlom, sokat mondanak a hangulatról. A legjobbakat neked, Isten veled.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz