Falat 2019.08.19 07:41:40

Csak egy kiegészítés: June-ék kimentek a Lawrence-kúriából lepedőket kötözni a fákra, aztán ugyanoda mentek vissza.

Falat 2018.05.04 03:50:30

Hmm... ezeken kívúl ott volt a Tesó, a Fehér agyar, Saul fia, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan.

Falat 2013.04.24 12:03:07

@skarlát betű:
Nem is állítottam, hogy nyitottnak indul minden nyitott házasság. Nem tudom, ez honnan jött.
Nem, nem készítek szmsz-t, de pl. a hűség is felfogható szmsz-ként, és igenis kellenek közös megállapodások, az mindegy, hogy kimondva vagy kimondatlanul. Azt sem értem, honnan jött, hogy szerinted másra gondoltam.
Nem lepődnék meg, ha azt mondanád, vannak olyan gyerekek, akiket említettél, hiszen mostanában kezdek közel kerülni a gyermekvédelemhez szakmai szinten, úgy érzem, van valamennyi rálátásom. Ezt sem értem, miből szűrted le a leírásomban, hogy nem tudok ilyen dolgokról.
Sosem állítottam, hogy a gyerekre tartozik a szülők szexualitása, de azt azért már régóta tudjuk, hogy az otthoni minta a lényeg, és főleg nem a kimondott, hanem a felszín alatt zajló. Mert hogy a gyerek elég sok minden, de nem hülye - még ha nem is tudatosul benne, amit lát, felnőtt korában akkor is az fogja meghatározni az életét, amit gyerekkorában mintaként kap (az más kérdés, hogy ugyanazt csinálja-e vagy épp hogy túlkompenzál, vagy csak másba menekül, de akkor is az határozza meg), de erről pedig azért nem érdemes vitát nyitnunk, mert ezen állításom nem más, mint tény.

Falat 2013.04.24 13:01:37

@skarlát betű: Épp azt mondom, hogy nem az számít, miről tud a gyerek, hanem az, hogy mi az, ami VAN. Ha hűtlenség van vagy nyitott kapcsolat vagy diszfukncionális a család, akkor hiába titkolod el a gyerek elől, az határozza meg az életét. Ezek tudományosan igazolt tények. Egy olyan család, ahol van vagy vannak külső kapcsolatok, simán lehet jól működő, ha mindenkinek így jó, csak kizárt, hogy ez valahogyan ne legyen hatással a gyerkőcök életére (pont mint ahogy az is hatással van, ha hiperszuper megajó a család - bár ugye kinek mi számít jónak: én épp ezért nem ítélem el, csak a hazudozást, kamuzást, a gyerek hülyének nézését, vagy a felelősség rátolását, mert ezeknél jobban semmivel sem árthatunk neki).
Jaja, valóban nem sok kétszülős család lenne, erre próbáltam meg utalni akkor, amikor azt írtam, sajnálom az ilyen családokat, mert nem felnőtt emberek kötötték bennük össze az életüket.

Falat 2013.04.24 14:21:16

@KovA: Bizony, az önismeret hiánya bejátszhat, de ezt már meg sem említettem, mert ez "alaphiba" minden emberi kapcsolatunk esetén (értsd: nem csupán hűtlenségi kérdéseknél lehet baj, hanem mindenhol az életben). Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy sajnálom a "nem-felnőtt" embereket, akik felnőtteset játszanak. Szóval ebben egyetértünk :)

Falat 2011.06.22 16:46:47

Sziasztok!

Nem olvastam végig, úgyhogy bocs, ha bárkit ismétlek.
Egy válni nem akaró nőhöz kell egy válni nem akaró nőt elfogadó férfi is. Ha a pasi válni akarna, elvált volna.
Nem tudom, a szeretőt mire tartja, de para ez a feleséggel utazgatás. Nekem gyanús, hogy az egész egy ragaszkodó feleség, egy döntésképtelen vagy kényelmes férj és egy naiv szerető hétköznapi szappanoperája.
Kedves Posztoló!
Amiket kaptál a kedves nejtől, azt totál elhiszem, hogy rosszul esett, nekem is szarul esett volna. Az azonban, hogy a feleség mond valamit, a férj pedig valami tök mást, könnyel leellenőrizendő. Ha bírod a stresszt, akkor nincs más teendő, mint a férjet rávenni, hogy üljetek össze hármasban egy kávéra. Ha kibújik alóla, akkor egyből kiderül, hogy kamugép (gyanakodj, ha azt mondja, ez sehová nem vezet, a felesége hülye vagy depressziós vagy beteg vagy akármi, vagy nem akar balhét - a balhé már itt van, nagyobb meg nem lesz). Ha belemegy, akkor el lehet mondani mindkét nő előtt, hogy válni akar, hogy nem ingyenkurva vagy, stb.
A lányukat pedig szerintem ne fikázd. Kamaszt és kész. Akármilyen is, mindannyian gázok voltunk ennyi idősen, ha meg nem, az a legnagyobb gáz. Ráadásul a saját pasim mástól "származó" gyerekét alapból nem fikáznám, mert nem tudnék tárgyilagos lenni.

Falat 2008.12.16 07:09:08

Sziasztok!

Nekem már volt abortuszom. Pszichiáterhez járok miatta, pedig két és fél éve történt. Apukával nem sokkal előtte jöttünk össze, ismertem már egy ideje, de krónikus hazudozó volt. Védekeztünk, de volt egy tök szerencsétlen kivétel.
Óriási dilemmában voltam, mert tényleg nem tudtam magamról elképzelni, hogy ilyen velem megtörténhet. Persze apuka, amint megtudta, menekülőre fogta a dolgot. Gyakorlatilag egyedül hagyott a bajban, bár ígérgetett mindenfélét. Beszélni egyetlen szót sem lehetett vele a témáról, gyorsan elköltözött vidékre. Amit hozzá tudott szólni, az annyi volt: vetesd el, majd ha lesz pénzem, kifizetem a felét (jólmenő vállalkozó volt). Sokat gondolkodtam a lehetséges alternatívákon. Az már akkor nyilvánvalóan látszott, hogy apukából esetleg egy néha-hétvégi apa válhat, de inkább az sem. És akkor: jó-e egy gyereknek, ha nem ismeri az apját? Jó-e egy apának, ha nem ismeri a gyerekét? Jó-e egy anyának, ha azon szorong, hogy rossz anya, mert nem tud apa is lenni? Jó-e anyaotthonban szülni (az én szüleim alkalmatlanok nagyszülőnek, de ez egy másik történet)? Jó-e egy gyereknek ezer traumát átélni, mire felnő, Aztán még együtt maradtunk két évig apukával. Ő elnyomta ezt az egészet magában, aminek következtében nem dolgozta fel, és tudat alatt visszaköszön az egész: most egy kétgyerekes anyukával van együtt, ott csalja, ahol tudja, a gyerekeknek mindent megvesz, de nekem azt mondta: "nem az én gyerekeim, semmi közöm hozzájuk, van apjuk, nevelje ő őket".
És itt jön a kérdés: mondjuk megszülöm. A baba most lenne két éves. És mondjuk szeretné tudni legalább azt, hogy néz ki az apukája. És mondjuk megmutatom neki az iwiw-en, ahol épp minden fényképen két idegen gyerekkel van. Na, akkor hogy magyarázom el neki, hogy "Apa biztos nem utál téged, apának csak pótléknak kell a másik két gyerek, apának fontos lennél, csak szegényke beteg, és anya is az, mert az elején hitt neki, másmilyennek gondolta, mint amilyen?"

Sokat tudnék még írni a témáról. Egy biztos: gyötört a lelkifurdalás évekig, most is gyötör. Nincs olyan perc, hogy ne jutna eszembe a gyermekem. De Neki lehet, hogy jobb így. Valóban magam áldoztam fel inkább, mint őt, nem ment fel semmi az alól, amit tettem, de most először merem kimondani: lehet, hogy ennek a babának jobb így.

És nemcsak az a kérdés: emberi jog-e az abortusz. Az is a kérdés, és talán fontosabb, emberi jog-e az, hogy aki részt vesz benne ugyanúgy, mint a nő (tehát a férfi) ledobhatja-e magáról a terhet minden következmény nélkül, joga van-e magára hagyni a nőt és a saját gyerekét, és joga van-e elmebetegeknek az utcán szabadon kóborolni?
Az a nő, aki felelősségtudattal bír, aki szeretne gyereket, akinek fáj az, amit tett, megbünhődik az abortuszért.
Lehet, hogy nem kellene még jobban bántani olyan kijelentésekkel olyan emberek által, akik nem voltak még ilyen helyzetben, mert higgyétek el, bántja magát pont eléggé (ugyanúgy, ahogy egy apa is, aki részt vesz benne, csak ő tudattalanul, más módot választ a vezeklésre).

Üdv:

Morgómackó