Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Shine)

0 bejegyzést írt és 57 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
- Előző blogomban írtam, hogy még akarok neked többet mondani érzelmeinkről, különösen arról, hogy miért tekinthetjük azokat KINCSEKNEK. Ennek felfedezése számomra elég keserves körülmények között született meg. A rákkal való hosszú küzdelem után jöttem rá, hogy a…..
Shine) 2010.07.20 21:26:21
@kis_csirke: OK:)
Shine) 2010.07.21 22:20:26
@álomfejtő: :-)
Amikor engedjük előbújni magunkból a bennünk élő, tüzijátékra v. bármi másra önfeledten rácsodálkozó gyermeket, akkor valahogy mindig jobb lesz, nem?
Kis_csirke: ezúton is köszönöm szépen a soraidat.
Shine) 2010.07.22 14:49:12
@álomfejtő: szerintem az fontos, hogy Jézus miként tekint ezekre a pillanatokra: ha általuk Te magad vagy mások közelebb kerültök Hozzá, az nagyon jó:-)
Kis_csirke: örülök:-)
Így nevezi a rendalkotmányunk a jezsuita képzés utolsó fázisát, amit tertia (ejtsd: tercia), vagy harmadik próbáció néven emlegetünk magunk között. A jezsuita képzés bizony elég hosszú, 10-12 év is eltelik mire valakit pappá szentelnek nálunk, de még ez sem elég. Eltelik még…..
Shine) 2010.05.19 13:57:42
@kis_csirke:
Szerintem hihetetlen jó dolog a MÉCS-házasközösség. Nagyon hálásak vagyunk, hogy annak idején olyan szeretettel hívtak és befogadtak bennünket.
Apó, szeretnék valami komolyat kérdezni tőled: Mit tartasz a legfontosabbnak az életben? A hitet és a szabadságot. Miért? Mert a hittel kapcsolódsz az élet forrásához, az igazi alapokhoz, a szabadság pedig kihozza belőled a legjobbat, az igazi kincseket, amikkel Isten…..
Shine) 2010.05.09 10:48:32
@Felicitasz: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat..." Azt hiszem, Apó vagyis Szakaszu ebben a kérdésben is teljesen szabad: hogy ha írunk a poszthoz úgy is jó, ha nem úgy is, Isten kegyelme attól függetlenül dolgozik azokban, akik olvassák a sorait. Mondjuk lehet, hogy nem kéne megmagyaráznom, mit érezhet Szakaszu, de azért ilyesmit sejtek:)

Egyébként már többször gondoltam, hogy hozzászólok a témához, de épp azért, mert mostanában több dologban nem érzem magam szabadnak, nehéz lenne belekezdenem... Talán mások is így vannak ezzel. Azért hátha...

Kiscsirke, szuper volt a link is, köszi szépen!
Shine) 2010.05.12 22:58:46
@eber: szerintem nem baj, ha keressük az életünkben Isten akaratát, és mondjuk adott döntési helyzetben, a lehetőségeket, mérlegelve, megkülönböztetve kimondjuk, hogy az adott döntés inkább Isten szíve szerint való, a másik pedig kevésbé vagy egyáltalán nem.
Fontosnak tartom, hogy ne különüljön el a kettő: mi van megírva, és mi az, ami az én cselekedeteimben az Ő akarata szerint való.
Én úgy látom, hogy épp az a fontos, hogy ez a kettő egyre nagyobb összhangban legyen az életünkben - hitem szerint az Ő akaratából ;-)

Más kérdés, hogy nem értek egyet azzal, ha valaki úton-útfélen Isten akaratára hivatkozik, és olyan dolgokat tulajdonít annak, amely valójában az ő saját esendő emberi hozzáállását, vágyait, stb. tükrözi, abból fakad.
Jezsuita bloggerek A halálról.... 2010.04.02 13:29:00
- Apó, engem nagyon érdekelne hogyan képzeled, mi van a halál után? - Nem tudok erről sokat mondani. Mikor, hogyan fogok Istennel és szeretteimmel találkozni azt nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Arra is gondolok, hogy valamilyen…..
Shine) 2010.04.20 07:59:31
@saintlouisdefrance:
"semmi nincs ingyen, mindent ki kell érdemelni" Ez mit jelent számodra?
Sokféle pap van. Milyenek is? Annyit hallom templomba járó emberektől, különösen fiataloktól: „Nehéz szót váltani a papunkkal/plébánosunkkal, mert…”: a.) állandóan utazik („zarándok pap”); b.) minden környékbeli templomot és plébániát ő újít…..
Shine) 2010.04.10 13:05:06
@dormi: Nekem az ugrik be, hogy egy-egy kapcsolatban ahhoz is kell bőven erő és Istentől jövő kegyelem, hogy oda tudjak állni a másik ember keresztje mellé, valamiképp együttszenvedni a felebaráttal.
Ilyenkor különösen is van lehetőség elgondolkodnunk, mi mindent is jelenthetett Mária és János számára, hogy ott álltak Krisztus keresztje alatt?
Shine) 2010.04.11 12:24:48
@Felicitasz: egyetértek. A spiritualitás mellett, ill. attól el nem választható módon létszükség, hogy legyenek szeretetteljes, meghitt kapcsolataink, ahol szabadon lehetünk önmagunk, amelyben remélhetjük, érezzük, hogy a másik elfogad bennünket, úgy, ahogyan vagyunk, és mi is ugyanezt adhatjuk számára.
Ez valamennyiünk számára létszükség, szerintem papokat is ez képes megtartani.
Végső soron a legfőbb parancs életreváltása - vagy legalább is az ezirányba történő próbálkozásaink:)
Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a…..
Nagyon nagy fába vágom a fejszémet, de csak belevágom. Mindig is foglalkoztatott a kérdés – és jól tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül –, hogy mindent meg kell határozni, pontosan körülírni, akár embereket is jellemezni kell és meghatározni a helyüket, szóval…..
Shine) 2010.03.05 08:37:30
@homo secuiens secuiens: "Tehát szükség van a címkére, de nincs szükség a skatulyára? "
Én nem hinném, hogy ezek nélkül ne lenne élet.

Vajon hogyan viszonyul Jézus a címkéhez / skatulyához?

"Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek bölcsessége és csodatevő ereje? NEM AZ ÁCSNAK A FIA?""

Pedig, ha úgy tetszik, ez egy egészen nyitott skatulya, hiszen még csak nem is kijelentés, hanem kérdés formájában hangzott el, Jézus mégis határozottan elutasítja, és nem is tesz ott több csodát.

Nem lehetséges, hogy mi is hiába várjuk a csodákat, ha címke és/vagy skatulyakészítéssel töltjük az időnk egy részét?
Shine) 2010.03.05 09:24:51
@homo secuiens secuiens:
Ezek szerint Jézus úgy volt vele, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni... Bocsi:)
Shine) 2010.03.05 09:40:14
@homo secuiens secuiens:
Egyetértünk:) és köszi a cáfolatokat!
Egyébként valahogy ezt is olyan utánozhatatlanul jól csinálta Jézus, hogy tudott szólni így is, meg úgy is, mégis mindig hiteles volt.
Jezsuita bloggerek Hová mégy...? 2010.02.05 20:57:00
„Hová mégy – kérdezem feleled – nem tudom. Siettetném lépteim De te jobban sietsz. Előtted én te én előttem. Egy kapu előtt mégis megállunk. Megcsókollak Te nekem adsz csókot Aztán elindulsz szótlanul És magaddal viszed életem.” (Kassák Lajos: Veled…..
Shine) 2010.02.21 14:15:29
@rianás: múltkor olvastam a bejegyzésed, azóta többször is eszembe jutott. Valamennyi barátodat elveszítetted?
Nem tudom, ismeritek-e azt, akiről beszélni akarok. Elég ellentmondásos figura. Egyrészt rajonganak érte, 4-500 ember jár el hetente a hittanóraszerű „kedd esti alkalmaira”, másrészt vannak, akik kígyót-békát kiabálnak rá és legszívesebben azonnal máglyára…..
Shine) 2009.11.17 13:49:06
@bölcsésztanár: nálam is valami hasonló szokott történni. Lehet, hogy százhuszadszor megyek a paphoz, hogy meggyónjak valamit, aztán egyszercsak rájövök egy-egy ilyen előadás/könyv stb. segítségével, hogy mi is az én gondom, és jó esetben gyökerestöl szedi ki a problémát, ami nagyon felszabadító érzés. Lehet, hogy nekünkmilyen formában sugdos a Szentlélek, nem?
Shine) 2009.11.17 13:49:40
Réges-régen találkoztam egy öreg és bölcs emberrel, akit mindig csak Apónak szólítottam. Sokféle dologról beszélgettem vele és nagyon sokat tanultam tőle. Ezeket szeretném megosztani veletek. Egyszer megkérdeztem tőle: - Apó, te egész életedben hívő ember voltál. Miben…..
Shine) 2009.11.02 21:09:39
@Szakaszu: én is köszönöm a gondolataidat.

A hétvégén egy lelkigyakorlaton vettem részt, ahol a Szentlélek rámutatott arra is, hogy milyen fontos, hogy a szenvedéstől való félelmet ne szenvedésként éljük meg.
A hétvégén kicsit kimozdultunk egy csoporttal a kollégiumból, és ott láttam a következő jelenetet, ami újra előhozott bennem gondolatokat, amik már korábban is foglalkoztattak. Egy templomba mentünk be, előttünk egy házaspár fogyatékos gyerekükkel. A gyerek (tizenéves lehetett)…..
Shine) 2009.05.06 15:41:24
@Jezsu0: "A sokat emlegetett (nem vitatom most) "istenélmények" mellett az "emberélmények" keresése miért nem magától értetődő?"
Szerintem azért, mert könnyebb a "felemelő" szeretet megélése, mint a "lehajló" szeretet gyakorlása.
Amig erősnek mutatom magam, bár gyenge vagyok, inkább csak az előbbi után vágyakozom. Amikor viszont gyengének látszom, de Őbenne vagyok erős, akkor megy az utóbbi is.
Shine) 2009.05.06 21:23:16
@ige: Arra gondolok, ahhoz, hogy önmagunk legyünk, nem árt(ana) egyáltalán megismerni, milyen is az igazi önmagunk, a hiteles énünk. Ez az, amit csak Jézus szerető tekintetében fedezhetek fel (~egy életen át).

zzzsuzsa, jó volt olvasni a soraidat. És hogy nálatok is "ott van köztetek Jézus..." Nálunk is:), érezhetően.

Jezsu(): "az aki elkezdi élővé gyúrni a közösséget, talál-e ehhez a feladathoz társakat, segítőket? Ez nagyban befolyásolja a következő pontot is:
3. van-e ereje végig csinálni, vagy csak harc lesz változás nélkül, és minden marad a régiben"

Néhány hasraesés után lassan kezd mélyebbre jutni bennem a tapasztalat, hogy mint mindenben, a Szentlélek az, aki képes (jól) elrendezni a dolgokat, mi meg segíthetjük Őt.
Vagyis: a közösséget is egyedül Ő gyúrhatja élővé, a pap meg lehet az 1-es számú segítője, és persze valóban kellenek hozzá társak.
Ha a pap fővállalkozóként akar csodát tenni, akkor válik harccá az egész dolog.

De lehet, h. te is így értetted, csak nem részletezted, akkor bocs.
Shine) 2009.05.11 15:21:44
@izrael miszteriuma: mi ezt az ovis kislányunkon szoktuk ámulattal nézni, amikor az általad is említett, természetes, szívből fakadó mozdulatokban annyira megérezhető, hogy egész kis lényével jelen van a pillanatban. Olyan, mint egy imádság - vagy talán az is.
Asztrológia, okkultizmus, ezoterika - megannyi gyanús csengésű szó a keresztény füleknek. Mindez persze bizonyos fokig érthető is: az ilyesmi gyakran eltorzítja az igaz hitet, könnyen válhat "valláspótlékká" is. Ami azonban engem mindig fájdalmasan érint, hogy ezen a…..
Shine) 2009.05.06 22:25:35
@fasírt: Szia fasírt, de jó, hogy írtál :))!
Az idei húsvét különleges volt számomra. Mivel tavaly nyáron szenteltek pappá ezért most először végezhettem a nagyheti szertartásokat. A jezsuita jelöltekkel együtt egy Mátra közeli, aranyos faluba Mártaszőlősre mentünk, ahol nemrég szűnt meg az általános iskola és már…..
Shine) 2009.05.06 08:50:29
@bölcsésztanár: Fontos. És az se baj, ha hatnál többre futja:)
Jezsuita bloggerek Ki a felelős? 2009.04.23 17:58:00
A napokban kaptam egy emailt. Arról szólt, hogy valaki meglepődött, hogy bérmaszülőként nem fogadtak el egy elvált személyt, akinek új kapcsolata van. Mivel elvált, az egyház tanítása szerint nem vállalhatja a feladatot. Ma pedig órán az egyik tanárom, egy teljesen más…..
Shine) 2009.04.25 22:37:24
@P.E.: "Mellesleg, kiderül, hogy én és a férjem teljesen egy összeférhetetlen párosként indultunk a házasságba." Nemrégiben olvastam egy jó könyvet, amely többek közt arról is írt, hogy milyen remekül rá tudunk találni arra a nagy Ő-re, aki bizony egészen más mint mi: Ami belőlem (saját magam számára leginkább) hiányzik, az többé-kevésbé megvan benne, és viszont.

Én közel 9 évi házasság után ezt úgy tapasztalom, hogy ha hálával és alázattal tudjuk megélni azt, hogy ebben vagy abban egymás "jobbik felei" vagyunk, akkor jó esélyel mélyül a kapcsolat.
Ha meg leragadok ott, hogy hűűű, de mennyire más ez az ember, mint én, és hát emiatt mi talán nem is igazán illünk össze, akkor inkább távolodás várható. (Főleg, ha ezt a barátnőnek / fodrásznak / szomszédnak kezdi panaszolni valaki.)

Felelősség? Szerintem elsősorban maga a pár - mindketten egyformán, kölcsönösen. És igen, nyilván mindazok, akik (szeretet)kapcsolatban vannak a párral. És a pap, a felkészítők. A holnap du-t épp a jegyesekkel töltjük majd, "párbeszélgetünk".

P.E.: Bocs, hogy off: mond neked valamit a Dr. G.L. monogram Bp-ről?

Bölcsésztanár: nagyon köszi a soraidat.
Jezsuita bloggerek Apák haza!?? 2009.03.20 23:59:00
Nemrégiben a Népszabadság hasábjain értesülhettünk arról, hogy az EU kötelezővé tenné, hogy a GYES vagy a GYED idejéből néhány hónapot az apa vegyen igénybe. Ha így lesz, akkor mi sem térhetünk ki előle – teszi hozzá az illetékes elvtársnő. Az első kérdés, ami…..
Shine) 2009.03.26 20:45:21
Shine) 2009.03.27 06:11:15
@Felicitasz: Hűűű, a mérföldekkel mit sem törődve, szinte sütnek a gondolataid :), tényleg nagy indulatokat váltott ki belőled a téma.

A fent említett családokat illetően lehet, h félreértettél valamit, Felicitasz.
Az apukák nem a gyerekek és ház körüli teendők nehézségébe rokkantak bele félig-meddig, hanem az identitászavarba. Már amennyire ez laikusként lejött nekem. Érted mi a gond? Ha reprezentatívnak vennénk az egyébként annak nem min-hető fenti mintát, akkor az általad vágyott hatás, vagyis hogy ezentúl több megbecsülést kapjanak az anyák, NAGYON-NAGYON NEM következett be.
Ráadásul egyik eset sem azzal a belső (mondjuk Istentől (és emberektől) eltávolító) indíttatásból született, hogy "Nnna, én güriztem eleget itthon a gyerek(ek) körül, mostmár
hadd tudja meg az a mihaszna is, hogy mekkora szívás ez az egész(bocs)."
Szerintem az nem frankó, ha ilyen motivációink vannak, mert ebbe érzésem szerint vegyül némi rosszindulat (ha nekem rossz, legyen már a másiknak is az), amelyre válaszul kár azt várni, hogy majd ezek után még állatira meg is fognak becsülni bennünket... Szerintem.

Ezzel együtt engem is nagyon tud dühíteni az a hozzáállás, hogy Segítség! Mér' ha nem lenne felesége az illetőnek, akkor mi lenne? Koszos zokni egy hétig (Korizoli cáfolj meg ;-)? Igen, azt gondolom, hogy a férfi ne "szívességből meg jófejségből segítsen" otthon, hanem természetes módon érezze, hogy ez egy életközösség, ahol senki nem élősködhet a másikon, és Kivivel nagyon egyetértve, senkinek sem kéne az önállótlanságba taszítva a másikat, (kényszeredetten, magából mártírt faragva) mindent elvégezni másik helyett.
Shine) 2009.03.27 07:41:34
@Shine): bocs, kimaradt egy rész, szóval
"Ezzel együtt engem is nagyon tud dühíteni az a hozzáállás, hogy "kell-e valamit segíteni itthon?"

Még az jutott eszembe, hogy a téma kapcsán számomra a szabadságnak két dimenziója rajzolódik ki:
Az egyik, a társadalmi szintű, amelyet többen is említettetek, hogy jó lenne ezt a döntést mondjuk rábízni a családokra (és ne abban legyen döntési szabadságunk, hogy az apa akar-e otthon maradni vagy nem...)

A másik az egyén szintjén értelmezhető szabadság, hogy külső körülményektől függetlenül, adott valósághoz alkalmazkodva mennyire tudom szabadon megélni a helyzetemet.
Nem akarom rózsaszínre festeni az eget, mert anyaként én is nem egyszer éreztem és érzem azt, hogy ez időnként valami olyan szinten emberpróbáló, hogy ihaj, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy aki az egyik szerepben nem találja meg a helyes hozzáállást, az a másikban is gondban lesz.
Gyan

A másik rész pedig
Atyám, / Reád hagyatkozom, / tedd velem, ami Neked tetszik. / Bármit teszel is velem, / megköszönöm. / Kész vagyok mindenre, / elfogadok mindent, / csak akaratod teljesedjék bennem / és minden teremtményedben. / Semmi mást nem óhajtok, Istenem! / Kezedbe ajánlom lelkemet, / Neked adom,…..
Eucharisztia, szentmise vagy oltáriszentség mind olyan katolikus szakszavak, amelyek protestáns testvéreinket (és másokat) egy csapásra padlóra terítenek. Nem is csoda. Csakhogy ezt az esési technikát nem ők gyakorolták elsőnek. Már az első századokban az híresült el a…..
Shine) 2009.02.19 08:17:11
Szia @Felicitasz: "Azonnal ki is esek a szerepemből".
Nekem meg az jutott eszembe a bejegyzésedet olvasva , hogy olyan igazi, bensőséges pillanatokat élhettél meg önmagadban, ahogy Ky-Li írásának tükrében rácsodáloztál a benned élő gondolatokra.
(Mondjuk nem tudom, így volt-e; magam részéről nagyon tudom értékelni az ilyen pillanatokat :).
Tetszett az is, hogy református barátnőd nem próbálta meg rádbeszélni az ő elgondolását/vallását.

Ky-Li, köszi a fenti írást.
Jezsuita bloggerek Agyvihar 2009.02.15 15:00:00
Amikor a nyáron elkezdtünk blogolni még nem gondoltam, hogy annak, ami itt folyik valami köze is lesz majd az élethez. Pontosabban fogalmazva, nem is reméltem, hogy a blogolók által értékes hozzájárulást kaphatunk az apostoli munkáinkra vonatkozóan. Az első meglepetésem az volt,…..
Shine) 2009.02.18 07:27:50
@Tóta W. Árpád: és ha kivesszük a szerkezetből a keresztény szót, akkor mennyire érzed magadban, hogy valahogy - eltekintve a materiális javaktól és a múló, pillanatnyi élvezetektől - többre vágysz?
Shine) 2009.02.18 13:20:48
@spírea: de az az egy jó, hogy van belőle. Ahogy mindannyiunkból ;-)
Shine) 2009.02.18 22:20:16
@kis_csirke: :))
Korizoli, az eredeti kérdésedhez:
Volt rá példa, hogy sörfesztiválon! kapott az egyh.községünk egy sátrat, ahol egy egyszerű játék keretében beszélgettünk az érdeklődőkkel, és meglepően pozitívak voltak a visszajelzések. (Bár lehet, hogy nem mindegy, hogy sörözés közben evangelizálunk vagy evangelizálás közben sörözünk?:)
Egyébként az általad felvázolt ötletek ("két kávéház, táncház, imaiskola, előadássorozatok, lelkinap, film-színház, komolyzenei koncert") nagyon jól hangzanak, de mintha inkább az értelmiséget céloznátok meg a programokkal. Lehet, hogy nem így van, csak amit leírtál, abból számomra az jön le, hogy az egyszerű emberek (mint mondjuk Jézus idejében a halászok) esetleg messze kimaradnak az egészből.
Ezek azok a szavak, amelyeket Beppino Englaro az El País-nek adott tegnapi interjújában mondott. Hogy ki ez a Beppino? Hát Eluana Englaro apja. Na és ki az az Eluana? Hát én is csak a tegnap hallottam róla bővebben. Végül is emlékeztem a történetre, de olyan rég volt. Már 17 éve.…..
Shine) 2009.02.11 08:10:21
@északi szél: Engem nagyon foglalkoztat az általad megfogalmazott kérdés, csak a napokban nincs túl sok időm írni. Tényleg "furcsa" lenne (nem túl jó kifejezés), ha a haláltól való félelmünkben végül mindannyian elzárnánk magunkat, egymást az örök élettől. Bár gondolom, orvosi értelemben erre kevés esély van, hogy itt élhessük le az örök életet. Szerintem az Isten által megálmodott emberi test múlandó volta elméleti síkon tartja a kérdést.
Nemrégiben történt, hogy beszélgettem egy több gyermekes anyukával, akinek – hétköznapi eset a XXI. századi Magyarországon – gyakorlatilag semmilyen egyházi-vallási tapasztalata sem volt. Olvasott egy jezsuita spiritualitásról szóló újságcikket, ám egyszerre csak…..
Shine) 2009.01.21 08:25:04
@pacsy: "Hazáig azért végig imádkoztam a blogközösségünkért" :))

És nagyon köszi a kiüresedésről szóló gondolatokat is.
Shine) 2009.01.21 22:20:02
@bajszos: "(Valamint hazamegyek, és előkeresem a Lelkigyakorlatokat, amit kb. 8 éve vettem meg, de még nem olvastam. Most elolvasom.) " Ha jól tudom, Néri Szent Fülöp is gyúrt rá egy ideig (Bocs:))) Most csak ennyire futotta...

 Rendtársamhoz hasonlóan én is Észak-Amerikában tanultam teológiát és hamar azon vettem észre magam, hogy „más” vagyok. Na de nem egészen abban az értelemben, ahogy itt értjük a másságot. Számomra sokkhatás volt, hogy a nagyvárosokban homoszexuális városnegyedek…..
Shine) 2009.01.20 10:20:18
@Felicitasz: Szeretném megerősíteni fasírt véleményét, mi magunk is napról-napra tapasztaljuk, mit jelent családunk számára egy nagyobb közösségben élni. Fasírt leírt néhány kézzelfogható dolgot, ezzel együtt is azt hiszem, nehéz szavakkal visszaadni, mit jelent mindez az érzések szintjén.
Inkább azt gondolnám, hogy akik régen vágytak rá és hinni akartak benne, hogy szeretetben működhet a család, azoknál működött akkor is, és szerintem ez ma is így van. Nyilvánvalóan, ehhez kell, hogy mind a férfi, mind a nő vágyódjék a "jobb", szeretetteljesebb életre. Fontos, hogy tudjuk, felelősek vagyunk ezért. Ami az én felelősségem, azt ne akarjam áttolni a szomszédra, a társadalomra, a kormányra, stb.
Valamennyiünknek kőkemény, életen át tartó feladat, hogy mindez CSAK akkor működik, ha pl. a búzaszemhez hasonlóan egészen átadom önmagam, azért, hogy életet adjak másnak.
Szerintem nagyon nagy szükség lenne arra a társadalomban, hogy a férfiak (bármely életállapot választása esetén) olyan fajta belső megerősítést, tartást, önbizalmat nyerjenek, melyet már értékként lehet átadni a következő generációnak a rájuk bízottaknak.
Bár azt gondolom, sok olyan férfi van, aki bármilyen oknál fogva híján van ennek, szerintem mégis van remény, lehetőség, valahol elkezdeni vagy erősíteni, támogatni az ilyen jellegű értelmes törekvéseket.
Szeretnék egy eseményt megosztani az életemből. Nemrégiben „képzési napokon” voltunk, ami amolyan programszerű, másfél-kéthavonta esedékes, szokásos, „kötelező” találkozó a „fiatal dolgozó jezsuiták” számára. (Ha azt akarod, hogy majdnem…..