Regisztráció Blogot indítok
Adatok
gyufaárus.hu

0 bejegyzést írt és 44 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.12.15. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jezsuita bloggerek Gondolatok az egyházi szexuális visszaélések kapcsán 2010.03.26 12:15:00
Szeretném folytatni a témát, amit rendtársam megkezdett. Az elmúlt napokban utána olvastam a dolgoknak és az ennek során megfogalmazott  gondolataimat szeretném most megosztani veletek. Elnézést, hogy hosszú lesz...
gyufaárus.hu 2010.05.13 20:09:05
Jezsuita bloggerek Szerzetesség a jövőben? 2010.04.20 15:47:00
Még egy vulkánkitörés sem tudta megakadályozni, hogy a hivatásgondozás európai jezsuita felelősei a hétvégén Lengyelországban találkozzanak. Igaz a visszaút vonattal kicsit macerás volt, de túléltük. Egy ilyen találkozó jó alakalom volt, hogy elgondolkodjak egy olyan kérdésről, amit korábban…..
gyufaárus.hu 2010.04.29 18:43:09
Jezsuita bloggerek Mi vonz be egy papot? És mi tartja meg a hivatásában? 2010.04.05 12:14:00
Sokféle pap van. Milyenek is? Annyit hallom templomba járó emberektől, különösen fiataloktól: „Nehéz szót váltani a papunkkal/plébánosunkkal, mert…”: a.) állandóan utazik („zarándok pap”); b.) minden környékbeli templomot és plébániát ő újít…..
gyufaárus.hu 2010.04.29 18:41:23
kis csirke, zsuzsa és hát mindenki figyelmébe:

"Böjte Csaba levele kapcsán elindult az www.ilyenazenpapom.com című oldal. Húsvéthétfőn kelt felhívásában arra kér „minden embert”, hogy tegyen közzé olyan igaz történeteket, „tanúságtételeket”, amelyekből kiviláglik, hogy a médiában az egyházról tálalt kép fals. A gyermekek ezreinek életét (és most már anyákéit is) a Dévai Szent Ferenc Alapítványon keresztül megmentő atya kiáltványában úgy fogalmaz, „kell beszélni arról az egy százalékról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzájuk”.

Április 7-én ezért az ő bejegyzésével életre kelt egy honlap néhány fiatal „civil” keresztény munkájából: az ilyenazenpapom.com. A portálon bárki – „elektronikus kordon”, azaz regisztráció nélkül! – leírhatja saját pozitív tapasztalatait papokról, szerzetesekről, lelki vezetőkről. Rövid idő alatt több tucat tanúságtétel érkezett már a honlapra, ahol a portál létrejöttének rövid indoklásán kívül egy szavazást is elhelyeztek ezzel a kérdéssel: „Te mit kaptál a papoktól?” A honlap készítői egy kérést is megfogalmaznak: „Jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.”

A honlap elkészültéről tudósító Magyar Nemzet Online emlékeztet: 151 évvel ezelőtt hunyt el Vianney Szent János, halálának tavalyi jubileumán hirdette meg a pápa, hogy 2009 nyarával kezdődően egy éven át a papokért imádkozik, őket helyezi a figyelem középpontjába a katolikus egyház. Június 19-én aztán Franciaországból Rómába érkeztek a szentéletű ars-i plébános földi maradványai, XVI. Benedek pedig bejelentette: egy év múlva Szent Jánost a papság, a gyóntatók és lelki vezetők szentjévé nyilvánítja, és az egyházfő könyv formájában megjelenteti a papi küldetés lényegi vonásait jellemző gondolatait.

A bejelentést követően aztán felerősödtek és azóta is hallatszódnak azok a hangok, amelyek megkísérlik aláásni a papság kétezer éves intézményét, külön hangsúlyozva egyházi személyek pedofil hajlamát, illetve a személyes tragédiák évtizedes eltussolását.

Éppen karácsony napján gombolyították tovább például az írországi pedofil püspökök történetét. Hamvazószerda előtt kevéssel felszólították a pápát „a pedofil papok áldozataival” való találkozásra. Márciusra már a hollandiai egyház „megfertőződéséről” szóltak a hírek – egy 1960-as évekre datálható esemény alapján –, majd magát a pápát állították be úgy, mint aki még bíborosként „falazott egy német pedofil papnak”.

A katolikus egyház a világsajtót bejáró ügyek mentén sosem tagadta, hogy érintett papja bűnös volna, sőt, Benedek pápa három hete bocsánatot kért az ír gyermekmolesztálási ügyek miatt – de fogalmazzunk pontosan: „szégyenét és lelkiismeret-furdalását” fejezte ki. A médiában ezután az amerikai, dán, francia, osztrák és olasz szálat is szorgalmasan futtatták, ám ekkor történt valami.

Hetven francia értelmiségi a pápát támogató, a pedofilügyek ferdítő és túlzó tálalásában jeleskedő sajtót bíráló levelet tett közzé, melyben nem mulasztják el kifejteni együttérzésüket az áldozatok felé, de mély tisztelettel tekintenek a pápára is, aki élen jár a botrányok felgöngyölítésében. A levél egyik fontos mondata pedig így hangzik: „a sajtó nagy része a keresztények tapasztalataival ellenkező módon mutatja be az egyházat”. Az írást egyébként szignálták más felekezetek képviselői is. "

Forrás: MNO/Magyar Kurír
KAPCSOLÓDÓ LINKEK
Jezsuita bloggerek Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés! 2010.04.16 10:37:00
Ezt a sort a nemrégiben magyarul megjelent A viskó c. könyv hátoldalán olvasom. Egy hete fejeztem be a könyv olvasását, és bevallom, nagy élmény volt. Most nem a könyv bemutatása a fontos számomra, hanem csak arról írok, ami nekem fontos lett belőle, ami különösen közel került…..
gyufaárus.hu 2010.04.23 16:14:23
Olyan ismerősöm ajánlására került kezembe a könyv, akivel gyakran folytatunk hitkérdésekről beszélgetéseket, ő jó szívvel ajánlotta, én megfogadtam a tanácsát és kézbevettem a könyvet. 80 oldal táján már nyögvenyelősnek éreztem a dolgot, és nagy szünetekkel küzdöttem magam a végéig. Aztán beszélgetni próbáltunk róla, de nem ment a dolog. Ő rajongott a könyvért, én nem. Tele voltam kérdőjelekkel… valami nem jött át az én agyamba, szívembe… valami mellett észrevétlenül elmentem volna?

Nagyon örülök, hogy felbukkant a téma itt a blogon.

Nem hiszem, hogy ilyen mértékű előemésztett, bébipapivá őrölt és butított változatban kellene beszélnünk Isten személyéről, magatartásáról, gondolkodásmódjáról, hogy így kellene fogyaszthatóvá tennünk embertársaink és magunk számára a Felfoghatatlant… Embernek akarjuk látni és láttatni az Istent? Ky-Ly korábbi írásának a címe jut eszembe: Ha megérted, nem Isten.

Jabbok és mások is idézték párszor a Citadellát Exupéry-től, ott biza húsbamélyedően elénk tárul az emberi küzdelem közepette Isten arca. Hálás vagyok érte, mert a ti nyomotokba lépve kezdtem el olvasni.

Más bejegyzések kapcsán felmerült szegény agyontépázott egyházunk mai állapota, én mégis azt mondom, amit megértettem, tanultam és életem eseményeit elemezve sejteni vélek a Világmindenségről, Istenről, a Szentháromságról, azt egyházunk tanításai alapján sajátítottam el, és számomra ezt az élményt meg sem közelíti a könyv.

Istennel nem akarok bratyizni, nem bocsi-val kérem bűneim bocsánatát, és nem szeretném „emberként” tudni jelenlétét az életemben. Az az Isten már nem lenne Isten számomra.
Nem lényeges, hogy Ő férfi-e vagy nő, ne főzzön nekem, ne tűrje össze a ruhámat, ne ölelgessen, stb.stb…hanem munkálkodjék a szívemben, adjon teremtő gondolatokat a hétköznapjaimhoz, engedje, hogy lelki közelségben merítkezhessek belőle, hordozza az életemet, legyen csend a zűrzavarok idején, és fogadjon magához, ha majd mennem kell ebből a földi létből… Ne hagyja, hogy elteljek ennek a világnak mindenféle „kínálatával” , hanem szomjúságom révén maradhassak meg mindvégig az Ő keresésében.

Talán emlékeztek ennek a blognak az indulásakor megjelent egy interjú, ahol Pacsy így nyilatkozott:
“Én az életemet kaptam az egyháztól. Ha igaz, hogy Isten beszélt az emberekhez, és ha igaz - meggyőződésem szerint így van -, hogy arról beszélt, hogy minden emberi értelmet meghaladó módon szeret bennünket, akkor ez azt jelenti, hogy igent mondott az életemre. Hogy nem kell jónak lennem ahhoz, hogy ő szeressen. Aki ezt nem csak a fejével érti meg, hanem mélyebben, a zsigereivel is, akkor az nem tud erről nem beszélni, nem tudja erre nem feltenni az életét. Engem ez a hit őriz meg az egyházban.”

Testvérek, ebben minden benne van. Nem vagyok szerzetes, nem részesültem jezsuita képzésben, de engem is ezt tart meg az egyházban.

Különösen fájt a könyvben a támadás az intézményes egyház ellen, valamint az a sugallat, hogy a bibliát mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja, a közösségnek nincs szerepe az Istenhit fejlődésében, hogy Istennek nincsenek megfogalmazott „ elvárásai” velünk szemben, és az egész cselekmény szirupos, meseszerű tálalási módja.

A mérleg pozitív oldalán volt azonban néhány hasonlat, ami valóban elgondolkodtató: - több gyermeked közül mi alapján választod ki, melyikük jut a mennyországba, s melyik a pokolba, nemde mindegyiket szeretnéd megmenteni…
- a megbocsátás: engedd el a torkát a másiknak, a továbbiakat pedig bízd Istenre
- mi alapján döntöd el, hogy valami jó vagy rossz az életedben?

A klinikai halál állapotát viszonylag hamar megsejtettem a regényben, de ebben a témakörben Moody „Élet az élet után”c. könyve – amit még kamaszfejjel olvastam - még mindig tartja az első helyet.

Gondolataim tovább kavarognak bölcsésztanár, kajla és namwen mondatai körül, a könyv egésze nagyon amerikai, éppúgy mint a végén a népszerűsítési ajánló …

Gyermekeimnek, kereső és bukdácsoló felebarátaimnak semmiképp sem ajánlanám nyugodt szívvel, a szentignáci szemlélődést, elcsendesedést viszont annál inkább…

És még valami, talán ti is fölfigyeltetek rá: Pacsy következetesen hallatja azon álláspontját - előadás, újságcikk, blogbejegyzés, homília - mely szerint minden embernek megvan a maga Istenélménye, és ez az élmény független bármilyen tanítástól, egyháztól, külső behatástól. Ha csendben tudsz maradni, és érzékennyé válsz a téged ért eseményeken keresztül a benned megszülető hangra, felfedezed az Istent.
gyufaárus.hu 2010.04.23 16:15:47
Részlet Joó Sándor: Élő reménység c. könyvéből

( a Szentháromságról)

Én is szoktam mondani pl. a konfirmandusoknak, mi vagyok én a gyermekeim számára? Édesapa. És a feleségem számára? Férj. És a ti számotokra? Sándor bácsi. Nos , tehát megint háromféleképpen, sőt talán még többféleképpen is ugyanaz az egy: én vagyok. Tehát valahogy ilyenformán van az egy Istenben is ez a hármasság (…)
Ezzel a szóval, hogy Szentháromság, elsősorban is azt a hitünket valljuk meg, hogy az Isten nem valami, hanem Valaki, tehát nem a gondviselés, hanem a Gondviselő, nem az örökkévalóság, hanem az Örökkévaló, nem a halhatatlanság, hanem az egyedül Halhatatlan, nem a világot fenntartó természeti törvény, hanem annak alkotója, nem az erkölcsi világrend, hanem annak ura. Tehát nem személytelen hatalom, hanem egy hatalmas Személyiség. Éppen úgy külön, önálló személy, mint ahogyan te, meg én különálló személyek vagyunk, de annyira magasabbrendű módon személy az Isten, amennyire egészen más és annyira sokkal több, mint emberi személy, hogy csak ilyen dadogva tudunk Róla beszélni, többesszámban, hogy Atya, Fiú, Szentlélek. És ez egyáltalán nem leszűkítése, egyáltalán nem megszégyenítése az Isten lényének, sőt éppen az Ő lényének mérhetetlen gazdagságát, azt a végtelenségét, és mégis önmagában való teljességét érzékelteti, amit emberi szavakkal egyszerűen nem lehet kifejezni és érzékeltetni, amit emberi értelemmel nem lehet felfogni. Lehet, hogy logikai abszurdum, de ez a Szentháromság az egy Istenben éppen annak a körülírása, hogy fölötte áll minden emberi gondolatnak és elképzelésnek.
Soha ne felejtsük el, hogy az Isten Isten, mi pedig emberek vagyunk. És hogy valljam meg, hogy én még örülök is annak, hogy számomra ilyen megfoghatatlan és kikutathatatlan az Istennek a lénye. Nem is tudnék hinni olyan Istenben, akit minden tekintetben meg tudnék érteni, akit az én emberi logikám kategóriái közé be tudnék fogni. Hiszen ez azt jelentené, hogy fölibe kerekedtem, birtokba vettem, sőt, kiderülne róla, hogy én magam csináltam. A saját fantáziámmal alakítottam ki. Istennek a lényege, a léte mindig misztérium marad, és az Ő lénye körüli misztériumot még az Ő önmagáról adott kijelentése sem oszlatja el, hanem inkább csak kibontja. Igen, magát a misztériumot bontja ki és részletezi, amikor Ő önmagát így jelenti ki a Biblia szavain keresztül, hogy Atya, Fiú és Szentlélek (…)

„ Magasságban és fenségben lakozom, de a megrontott és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosnak a lelkét és megelevenítsem a megtörtnek a szívét.” (…)

Tehát ez a magasságos és felséges Isten benne akar lenni a mozdulatainkban, benne akar hatni a szívünkben, a gondolatainkban, a cselekedeteinkben, a szeretetünkben, az imádságunkban, a szolgálatunkban, az orvosi, a mérnöki, a háziasszonyi, a gyári munkási munkásságunkban, benne akar lenni a művészi alkotásunkban, mint ihlető és mozgatóerő, mint megelevenítő és jóra vezérlő és tisztogató égi hatalom. Istennek ez a bennünk élő és bennünket éltető titokzatossága az, amit így nevezünk, hogy Szentlélek.

Ugyanaz az Isten fölöttem, mellettem és bennem. Ugyanaz az Isten a magasságban és mégis a mélységben, távol és mégis közel, elérhetetlen és mégis megtapasztalható valóságban. Megközelíthetetlenségben és mégis a legszorosabb életközösségben velem. Valahogy olyanformán, mint a mérhetetlen távolságban ragyogó nap, amelyik a maga sugarával eléri a földet és ragyogó világosságával és életadó melegségével betölti a szobát. Ezt a dinamikus feszültséget fejezi ki az Atya, Fiú, Szentlélek hármassága az egy igaz Istenben!
Jezsuita bloggerek Sokakért és mindenkiért 2009.05.28 19:59:00
Hamarosan megváltozik a mise egyik legfontosabb imaszövege. Az eucharisztikus imában: „Ez a vér értetek és sokakért kiontatik” lesz. Azaz az eddig használt „mindenkiért” szó helyett a „sokakért” fog szerepelni. „Ennek használata 2009. Pünkösd ünnepétől kötelező” - írja a püspöki kar papokhoz szóló…..
gyufaárus.hu 2009.06.15 13:14:38
gyufaárus.hu 2009.06.15 14:46:44
Jezsuita bloggerek Imaélmény, találkozás, barátság 2009.05.26 23:00:00
Így nyár közeledtével egy régi emlék jutott az eszembe. Történt egyszer, néhány éve már, hogy az életem valami nagyobb változás előtt állt – sürgős szükségét éreztem az imának. Elvonultam hát egy időre „hátat fordítani a világnak”: egy sátorral…..
gyufaárus.hu 2009.06.04 11:17:00
Kistoff

A visszamosolygást én is gyakorlom, ismerős élmény, köszönöm, hogy emlékeztetsz rá.

Másik, amikor a szenvedő, megcsúfolt, kitaszított, megalázott, meg nem értett Jézussal kell sorsközösséget vállalnom - ilyen is volt/van és miután ezt felismertem, melegség, nyugalom árasztott el, éreztem a hátam mögött az erőt, amit belém sugároz, és a végén szintén összenéztünk...

Zefirelli Napfivér, holdnővér c. filmjében van ehhez hasonló jelenet, amikor építik templomukat Ferenc és társai, s körülveszik magukat fogyatékos, mozgássérült gyerekekkel, Ferenc úgy rakja egymásra a köveket, hogy időnként hátranéz, és tekintete talákozik egy kisgyermekkel, akinek hiányzik a karja, viszont a szeme beszél, és a mosolyából kapva a bíztatást teszi aztán tovább a dolgát...

Néha eszembejut ez a kép, mikor napközben teszem a dolgom, mi lenne ha hirtelen megfordulnék? talán összeakadna a tekintetem Jézuséval? Olyan jó tudni, hogy ott van.
gyufaárus.hu 2009.06.09 16:17:46
Amikor sorsközösségre gondolok, a Jézussal vállalt, tudatos sorsközösségre, nem feltétlenül a fizikai bántalmazásra elsősorban, hanem pl. a Pilátus előtt megélt lélektani szituációra gondolok, vagy a főpapokkal szemben zajlott szópárbajra, amiben Jézusnak meg kellett kóstolnia azt is, hogy szűk látókörű, vélt igazát birtokló, a tradíciókhoz, ősi törvényekhez ragszkodó s azt szajkózó emberekkel szemben nem tud Isteni valóságról tanúságot tenni.

Ehhez hasonlót volt szerencsém munkahelyi milliőben átélni, akkor ugrott be nekem Jézus véres arca, s közben a mondat, amit Pilátushoz intézett: "semmi hatalmad nem volna, ha azt mennyei atyámtól nem kaptad volna" , miközben főnököm, akinek bizonsága, reménye és minden lelki ereje összeharácsolt millióiból eredt, nem tudott mit kezdeni az érveimmel, amikor egy hihetetlenül erkölcstelen helyzetbe próbált mézesen behálózni.

Akkor éreztem meg igazán, hány dimenzióban is szenvedett Jézus voltaképp, és ebben a lelki vívódást súlyosabbnak érzem a korbácsütéseknél.

Aznap úgy mentem haza mégis, hogy egy újabb ablak nyílt ki a számomra, egy kicsinyke lépéssel közelebb kerültem ahhoz, aki folyamatosan magának akar engem, és semmi mást nem imádkoztam jó ideig, csak ennyit : " én Uram, én Istenem".
gyufaárus.hu 2009.06.09 16:23:58
Jezsuita bloggerek De hát mit tehet egyetlen ember? 2009.05.09 19:17:00
Egyes előre jelzések szerint alacsony részvételre számíthatunk az Európa Parlamenti választásokon. Úgy sem változik semmi. Akkor meg minek - halljuk gyakran. Az egyik párt nem különb a másiknál. Semmi értelme az egésznek. Egy szavazat nem számít és, ha számítana is, akár ki…..
gyufaárus.hu 2009.05.11 14:43:04
Jezsuita bloggerek Pont a templomban ne lehetnék szabadon önmagam? 2009.05.05 19:31:00
A hétvégén kicsit kimozdultunk egy csoporttal a kollégiumból, és ott láttam a következő jelenetet, ami újra előhozott bennem gondolatokat, amik már korábban is foglalkoztattak. Egy templomba mentünk be, előttünk egy házaspár fogyatékos gyerekükkel. A gyerek (tizenéves lehetett)…..
gyufaárus.hu 2009.05.07 10:41:27
Nálunk is van gyerekmise, a 9-es. Van szülő, aki egy szatyor játékkal érkezik, gurulós motorral, pléddel, mesekönyvvel,ennivalóval a misére. Ügyet sem vet rá, hogy a gyerek a templomban is játszótéren érzi magát, két perc nyugta nincs, evés nélkül nem bír ki egy negyed órát. És az apuka most kapott engedélyt, hogy kisegítőként áldoztasson, a gyereket alig lehet levakarni róla, mikozben áldoztat.
Szerintetek ez a gyermek az iskolapadban hogy fog megülni 45 percig - elvonatkoztatva a templomtól?

Jómagam két gyermeket nevelek, soha nem volt gondunk a templomi viselkedéssel. Az volt a taktikám, hogy jó előre ültünk, pár hónapos kortól. Amikor összerezzentek az orgona hangjára, szorosabban magamhoz öleltem őket, egyébként arra figyeltem, hogy lássák az oltáron történteket, és ne egy felnőtt hátát... Nem mászkáltak, nem voltak éhesek, mert az utcán és egyéb helyen sem étkeztünk, annak otthon megvoltak a keretei.
Egyszerűen megszokták, hogy a templomba Istenhez jövünk, az öltözetünkkel, a viselkedésünkkel, a figyelmünkkel Őt szólítjuk meg - és mivel szentmisén komoly dolgok történnek, ezért mi is próbálunk erre ráhangolódni.
A kisebbik lányom mikor először ment ministrálni - saját kérésére - az atya nem hitte el, hogy fegyelmezetten tud állni és viselkedni az oltárnál. Nem volt olyan kis méretű ruha, ami jó lett volna, ezért úgy mentünk, hogy egy népviseletes szabású- fehér blúzomat vette föl, amit minden vasárnap válfán vittem neki... Próbaidőt kapott a gyermek, aztán az atya hamar belátta, hogy nincs rá szükség, mert a gyermek annyira akarta az aktív oltárszolgálatot, hogy ennek megfelelően tudott is viselkedni hozzá. Olyan kicsi volt, hogy szemmagasságban az oltár szélét látta a mise második felében... azon gondolkodtam, vajon mi járhat a fejében... Mikor kijöttünk, megkérdezte: anya szerinted jólesett a Jóistennek, hogy én is ott voltam az oltár körül? Látott engem? én még csak ennyit tudok neki adni...
Aztán nagyon hamar megtanulta az imákat, a liturgia szokott részeit, és mostmár elsősként magabiztosan ministrál.

És megvallom derekasan, nem járunk gyermek misére. Zavarnak a Jézuskázások, a meseszerű dolgok, amikkel csalogatni próbálják a gyermekeket, a Kindertojás osztogatások, amiket nagyon hamar ki fognak nőni, s ha helyette nem fognak mást kapni, ezek a gyerekek nagyon hamar valamelyik szektánál fognak kikötni...

A Mária utcába is - ha eljutunk, visszük a gyerekeket és semmi gond nincs velük, és utólag a gyermek által feltett kérdésekből tudom, hogy mennyire figyelt a prédikáción...

Hiszem, hogy felnőttként vinni fogják tovább azt, amit ezekben az években "összeszedtek" a miséken...

Kamaszlányom pl. rajong Nemeshegyi Atyáért... soha nem kérte, hogy inkább a gyerekváltozatos-mesés misét hallgatná.
gyufaárus.hu 2009.05.07 11:01:08
@bölcsésztanár:

tegnapi szülői értekezlet, első osztály, difer felmérés eredménye 94% - neked szakmabeliként mond valamit ez a szám.
Igen, ezt nem írtam meg, nagyon jó képességű a gyermek, ezt a szintet kéttannyelvű iskolában hozta, szerénytelenség nélkül mondhatom, a pedagógusok is mind nagyon szeretik a "kis büdöst", és mi is örülünk, hogy közöttünk lehet, de mint tudjuk, az érdem nem a mienk, hanem az Úristené, aki megtisztelt minket és ránk bízta...

Isten áldjon!
Jezsuita bloggerek Húsvéti tapasztalatok 2009.04.26 23:59:00
Az idei húsvét különleges volt számomra. Mivel tavaly nyáron szenteltek pappá ezért most először végezhettem a nagyheti szertartásokat. A jezsuita jelöltekkel együtt egy Mátra közeli, aranyos faluba Mártaszőlősre mentünk, ahol nemrég szűnt meg az általános iskola és már évek óta üres a plébánia is,…..
gyufaárus.hu 2009.04.28 16:26:33
Jezsuita bloggerek Török és jezsuita 2009.04.20 23:00:00
Szombaton életemben először jártam Velencében. Gyönyörűséges! Az alkalom viszont különleges volt. Pap- és diakónusszentelésre mentem. Két olasz jezsuita lett pap és egy török lett diakónus. Inkább mondjuk azt, hogy a török, hiszen az egyetlen török jezsuita a világon.…..
gyufaárus.hu 2009.04.22 13:01:41
Jezsuita bloggerek Nem a pasi hozza a boldogságot... 2009.04.17 11:35:00
Szerbusztok pártában élő vallásos leányok! Nektek szeretnék most valami fontosat üzenni. Meg akarom oldani az életetek nagy kérdését. (Csak, hogy érdemes legyen olvasni a jezsuita blogot! :) Én csak tudom hogy kell férjhezmenni: a cölebsz lelkipásztorok értenek igazán a…..
gyufaárus.hu 2009.04.20 14:49:52
Igyekeztem megválogatni a katolikus egyházon belül, kivel, melyik pappal kerülök közelebbi kapcsolatba, kivel tudom olyan mélységekig megbeszélni a gondolataimat, érzéseimet, hogy már- már átjárhatókká váltak az ővéi és az enyémek.
És volt ilyen. Nem is egy. Sőt mondhatom most is van. Vannak közöttük hiteles emberek, akik bármilyen látszólag intim, vagy diszkrétnek tűnő témához is konstruktív módon tudtak hozzáállni.A cöleb életformát nem éreztem soha akadálynak, és mivel annyi más emberrel kerültek hasonló mélységekig kapcsolatban, SJ-k esetében pl. a lelkigyakorlatokra gondolok, építő módon segíteni is tudtak, utólag nevetségesen egyszerűen megfogalmazottan. És nem értettem, hogy ez nekem miért is nem jutott eszembe?

Akire persze a zoknimat se bíznám rá, arra nyilván a lelkieket sem...
Jezsuita bloggerek Húsvéthetfű 2009.04.14 09:04:00
Hej, ma reggel es korán felkelék, met hallom eccer az iskoláját, valami olyan recsegés-ropogás ember, mondom emmi, há’ nem-e hogy a hajnal hasadt, ember... Na valahogy egy cseppet visszaaludnék, há’ akkora ásítozás ember, hogy esment felébredek, mondom az istálaját, még…..
gyufaárus.hu 2009.04.15 15:13:57
gyufaárus.hu 2009.04.19 13:52:34
zzzsuzsa

úgy tűnik igen, markáns székely jelenlét a jezsuita rendben - és még szerintem nincs is itt mindenki - Ez következmény, ami kézzelfogható, és ami utal a gyökerekre.
Miért? Talán a kisebbségi sors, és az elzártság, földrajzi és politikai értelemben.Ott még talán nem fertőzött annyira a globalizált szenny...
A vallásos létforma az emberek életének szerves része, kötődésük Istenhez olyan, mint a levegő, ami nélkül ugye nem lennénk, szent a vasárnap, és olyan alapvető emberi értékek lelhetők fel, amiket talán mi már elfelejtettünk...
Van egy ismerősöm, aki félévente elmegy Torockóra néhány napot "kikapcsolni", ottani ismerőseivel egy jót beszélgetni, mert nem bírja azt, ami itt van Pesten ( és Ő tősgyökeres Bp-i ).

Olvastátok Gábor Felícia: Csángó vagyok c. könyvét?
gyufaárus.hu 2009.04.20 09:25:22
Szeretettel mindenkinek:

Csángó vagyok. Azzá váltam, vagy az is voltam, nem tudom.

Tizenhárom éves lehettem, amikor először hallottam ezt a szót. Akkor semmit sem mondott. Azt mondták rám, hogy az vagyok. Biztos – gondoltam. Bozgor vagy. Ezt is mondták, de ezt már ismertem. Ha hallottam, szégyenkeztem, bár ezt sem értettem. Akkor.

Úgy nőttem fel, mint az ég madarai. Iskolába jártam, de tudatlan voltam. Tudtam azt, hogy van Isten.
Így hívta mindenki, hogy Istán. A pap nem. Azt mondta, hogy aki így hívja, az a pokolra jut. Megsúgta ezt nekem gyónás közben. Tizenévesen. Szaladtam is haza.
- Nagytátoka, nagytátoka! – mondtam nagyapámnak. – Ná mongya azt, hogy Istánem, Istánem, aggyal ágéséget házam népénák, asz’monta a pap, pokolra jut.

Nagypapa súgott valamit a fülembe. Nagypapa öreg. Anyám azt mondta: - Hallgassatok ria, igazat mond.
Utána titokban a templomban a Dumnezeu után mindig odatettem, hogy Istánem. Amikor kistestvérem és az apukám beteg volt, háromszor is hozzátettem. Biztos, ami biztos, gondoltam. Ha valaki beteg volt a családban, akkor esténként mindig imádkoztunk csoportosan. Legtöbbször a rózsafüzért mondtuk el. Én mindig olyan álmos voltam, de nem mertem elaludni, mert mi lesz, gondoltam, ha pont miattam nem gyógyulnak meg. Kisöccseim néha elaludtak. Akkor anyám csak biccentett valamelyikünk felé, s keményen ránk nézett, mi meg gyorsan megböktük az alvót. Hogy ne aludjunk el, tizedenként sorba mondtuk az imák elejét. Ez ébren tartott. Minden tized után a szokásos rózsafüzér-imától eltérően még két kérelmet is hozzátett az anyám: - Betegek anyja, könyörülj érettünk. Fiatalok anyja, könyörülj érettünk.

Sokáig nem is értettem, hogy kinek az anyja imádkozik értünk. Hogy lehet, hogy Szent Szűz Mária ennyiféle anya. De nagyapám azt mondta, hogy ahány csillag van az égen, annyiféle anya a Szűzanya, és mindig azt kell kérnünk, amire szükségünk van.

Hát ezért történt, hogy másnap az iskolában – első osztályban – elmagyaráztam mindenkinek, hogy mi mindenféle a Szűzanya. Így versanya is. És mivel előadásra készültünk, arra buzdítottam mindenkit, hogy imádkozzanak a versek anyjához. A tanító néni azt mondta, butaság, ilyen nincs, csak a tudás a segítség.

Tizenhárom évesen még soha nem voltam táborban, pedig kötelező volt menni. Minden iskola kapott néhány táborjegyet, s ha senki sem jelentkezett önkéntesen rá, akkor kisorsolták. Akit kisorsoltak, annak kötelező volt elmenni és a másik felét kifizetni. Mindig imádkoztam magamban, hogy ne én legyek a kiválasztott. A kisorsolt. Mert hajaj! Mentem volna én! Ó, repültem volna! Már hetekkel előtte kinéztem a térképen a helyet, ahol a tábor volt. Álmomban már ott is jártam. De jaj! Csak ne én legyek! Nem tudom kifizetni. Szégyelltem. Szégyelltem, hogy szegény vagyok.

Egyszer aztán engem sorsoltak ki. Remegő kezekkel nyújtottam át a cetlit anyámnak. Figyeltem, egyenesen a szemébe néztem. Hátha. Hátha mégis azt mondja: - Most elmehetsz, most ki tudjuk fizetni. De nem. Szomorúan felnézett a semmibe. Ezt mondta: - Nám, fiam. Nincs árrá páránk. Máccor. Ná félj. Eccer álmenc. S búsulni fogc, hogy másszá vagy, s nám itthon.

Engem nem vigasztalt az, hogy majd egyszer. Én menni akartam. Most. De sajnos, nem mehettem. Mónika barátnőm ment el, neki ki tudták fizetni. Először irigy voltam. Bánkódtam. Szomorkodtam. Aztán lassan elfelejtettem. Csúfoltak azért, mert szegények vagyunk.

- Nám vajunk szegények – mondta az anyám. – Mondd mág nákik, ha még egyszer azt mongyák, szegényák vajunk, jöjánák csak ál ábédidőbá, s nézzék csak mág, van mit éjünk. Rokolyátok s ötözátetek es van, s azok mind tiszták. Mondd mág nákik, fiam. Mondd mág. S máglátod, nám mondanak többát ilyánt.

De hiába mondtam, néha még jobban nevettek. Ezért inkább már nem is mondtam semmit. Egyik nap, amikor szomorúan mentem haza, elpanaszoltam nagypapámnak a bánatom.

- Jaj, tá kölyök. Há nám tudtad, hoj minden ember egymodullag gazdag? Kínák kicsi van künn, annak sok van bánn, s kinák sok van künn, annak kicsi van bánn. Látod, neked nincs sok gúnyád, sok jácsékod, nincs mámádéknak sok párájuk, dá milyán gazdag a szüvád, s milyán gazdag a zászed. Mát csufolad tá a gazdagokat, azé má gazdag?
- Nám, nagytátoka, őket senki nám csufalja.
- S nám tá vacc a lágjobb tanuló a klászádba?
- Ige, nagytátoka.
- Vári mámádot tatád?
- Nám, nagytátoka.
- S vaján bászélnák-e pagány szavakat mámádék?
- Nám, nagytátoka.
- Hát káli annél több? Látod milyán gazdag vacc?
- Ige, nagytát, látom.

De akárhogy is erőlködtem erre gondolni, amikor az osztálytársaim fagyit ettek a szünetekben, valahogy mégsem éreztem gazdagnak magam. Valahogy szívesebben tartoztam volna abba a másik körbe.

Tisztán öltöztünk. Ez igaz. Nem volt olyan nagyon sok ruhánk, de mindig tiszták voltak. Pedig milyen nehéz volt mosni ennyi gyerekre! Nyáron a patakra mentünk. Amikor volt tehenünk, felpakoltuk a szekeret mindenféle ruhával: téli vastag ruháinkkal, meg szőnyegekkel, amiket anyám szőtt, ágytakarókkal, paplanokkal, és mentünk a patakra. Azok nagyon szép napok voltak.

- Patakfájibá mennünk mosni, nagytátoka, nezzá, ha kárás valaki, mongya mág, hoj ástérá, e hatkorra hazajövünk – hagytuk meg nagyapánknak, aki otthon maradt házőrzőnek. Kicsi, nagy, ment mindenki. A falu végén, erdő között folyt a patak. Ott olyan tiszta volt még.

- Láhát bálölá inni es, ulyan tiszta, dá azét tük ná ijatak, mát hozunk a kútról vizát, vaj, ha árost másszá felmenünk lesz, akkor vannak tiszta patakecskák az árdőbá. Onnat hozunk vizát. Máglássuk, hol kapunk hályát. Mát ilyánkor, nyár álájin, árost sokan mennák patakra, s nem eppá jó utolsónak lenni, mát szánnyeska a víz, s nám tisztít úgy, hugy káli – mondta anyám induláskor.

Odaérvén aztán szedtünk leveles tölgyfaágakat, abból gátat raktunk és mostunk. Brr, de hideg volt reggel a víz! Idősebb testvéreim mosták a nagy és nehéz dolgokat. Mi, kicsik, moshattuk a zsebkendőket azokkal a szappanokkal, amik elvékonyodtak, és már nem nagyon tudták ők használni a nagy szőnyegekhez. Néha, amikor édesanyám szappant főzött az udvarban, és kirakta földarabolva a napra, hogy kiszáradjanak, nagypapám elvett egy darabot és faragott belőle lovacskákat, amit ilyenkor elhasználhattunk. Csak sokszor sajnáltuk ezeket elhasználni. Vittünk magunkkal egy hosszúkás, négylábú széket, amit a patakba állítottunk: a padecskát. Arra kerültek a ruhák, szőnyegek szép sorban. Beszappanozták, majd sulyokkal, ami egy vágódeszkához hasonlított, sulykolták. Azután kiöblítették, amíg tiszta nem lett. Amikor tiszta volt, kivitték egy napos helyre, és kiterítették. Úgy nézett ki ilyenkor a patak két oldala, mintha kiöltöztették volna. - Mint e nyírjásza – mondta anyám. Amerre ellátott a szem, mindenhol színes ruhák száradtak. Sokan jártak a patakra. Hajnalodtól késő estig ott voltunk. Ott reggeliztünk és ott is ebédeltünk. Ha nagyon kicsik voltunk, ebéd után aludnunk is kellett. Sőt, idősebb testvéreink még mesét is mondtak nekünk.

Vot eccer e nyuleska. S annak vot három kicská nyula. Eccer mikor az anyik álment vadászni, mág hagyta a kicská nyuleskáknak, hoj jól kocsologyanak be. Senkit nohogy bé araszának. Mát ő haza nám jö, mát másszá ménen ínnát. Zanyik álment. Nám tőt ál sok idő, s egyszer csak kopogtat valaki. Nyuleskák, nyuleskák, áraszátek bé, má itt künn árost hidág van. Gondolkoztak a kicská nyuleskák, vajon ki láhát az? Almenták az ablakhoz, s kikukucsiltak. Há látták, hoj az a farkas. Hjajaj. Mit csányonak? Odamenták az ajtóhoz, s kirikojtattak, hoj nám árásztik bé. Mát mágeszi őket. Farkas látta, nincs mit csányon, álment e vasas emberhez, s mág-hegyesittá nyálvit. Visszament a házhoz, simándes, vékonykán azt mondta: Én vájok a mámátok, áraszátek bé, nyuleskák. A kicská nyuleskák árost nám hitték, hoj ő az anyik. Mát ők üsmárték az anyik glászját. Asmég hátramenták az ablakhoz, s kikukucsiltak. Há látták, hoj a farkas az. Na, ájmég farkas, most adunk nük náked, mondták a kicská nyuleskák.
S odamenták az ajtóhoz. S kiszóltak. Majtég, mámé. Kicsányuk az ajtót. Csak ulyan sokat játszottunk, máddig nám votál hon, hoj sok jácsék itt van zajtó álőtt. Várj e kicsit. S álkázták e gödröt ásni az ajtó álé. S mágásták. Ámá jó mélyát. Ria raktak e padravalót, letakarták, hoj ná látszogyan. No, most má háj bé. S kicsánták az ajtót. A farkas serényén bé es lépett. S akkor, hodorog-tronk, béásett a likba. Ha-ha-ha – kacagtak a nyuleskák. Úgy káli náked! S mikor hazajött az anyik, s látta, milyán ászes kölykái vannak, árost mágszáráttá őket. S jól álvártá a farkast. Az többát ottoti még csak a ház közálibá se ment soha. Itt a végá, fuss ál válá. Lá Návérbá.

Ugyanazokat a meséket mesélték, amiket az édesanyám mesélt nekik kiskorukban.

Télen aztán csak a szükségszerűbb ruhákat mostuk ki. De abból is volt bőven mindig. Nagy-nagy fazekakban havat olvasztottunk, bent „kiljárbá a plitán", mert az esővízzel vagy a hóval jobban lehetett mosni. Jobban tisztít, mondta az anyám. Cipeltünk haza a kútról is vizet, és nagy csebrekbe, fából készült kádba öntöttük.
- Áztasd bé jó sokat, s ösztán jól szappanozd bé, s jól-jól dörzsöld mág, lá-láöblíted öszta, s béhányad a vigitoba. S a fátákéket a fátákékekvál ásztisd be, a fájéráket a fájérákvál – okosított az anyám.

Történt egyszer, hogy a kishúgom, Mimi belepottyant fenékkel a forró vízbe. Ott settenkedett anyám körül, aki éppen a vizet öntötte. Pont jött a szomszédasszony, s a szegény gyerek úgy megijedt, hogy meghátrált az öregasszony láttára, és beleesett a vízbe. Volt akkor sírás! Sírt mindenki: Mimi, mert fájt neki, anyám, mert nem tudta, mit tegyen, miután kikapta a vízből, a szomszédasszony, mert az ő hibájából történt, Adrián, Péter meg én sírtunk, mert mindenki sírt. Más nem volt otthon. De sebtében bejött a nagypapa, aki az udvarban lakott velünk: - Tedd be serényán hidág vizbá! S tartsd ott! Muszáj, hoj lehűljön.
Anyám az ölében gyorsan az orvoshoz vitte.

- Jaj, úgy szorittam káblámhez szegénykét, s úgy futtám, s úgy bőgtünk mindakáttán. S jaj, mondtam náki, majtég ott vajunk, ná bőgj, majtég nám fáj, s futtám válá felfálé a diszpenszár felé. Jaj, szegény gyármek, hugy fájt náki, jaj, a szivám mágszakatt, mikor bőgött.

Kapott sokféle kenőcsöt, és hason feküdt sokáig. Nekiadtuk a legfinomabb falatokat, és a legjobb játékainkat. Nővérem, Liliana akkor Kovásznán tanult. Hazautazott és végig mellette volt, ápolta éjjel-nappal. Anyánknak tovább kellett főzni és kollektívbe járni. Mert oda kötelező volt menni. Már azóta, amióta én megszülettem.
Egyetlenegyszer kirándultam 50 km-nél távolabb tizenéves koromig, s mindössze egy napra. Akkor is kötelező volt menni, hiszen pionírrá avattak. Piatra Neamtra mentünk, ahol Nagy István várában felesküdtünk a hazára és az atyánkra, Ceausescura, hogy védeni és szolgálni fogjuk az országot. Mit értettem én ebből! Buzgón szavaltam a sokszakaszos verseket. Várlátogatás után elvittek minket az állatkertbe. Először a farkast láttam meg. Be volt zárva. Rácsok között volt. Azután láttam, hogy az őzike is, meg a róka is, meg a madarak is, és, jaj, minden állat be van zárva. A nagy medve és a kis bocs is. Ilyen állatokat soha nem láttam életemben...

Gábor Felicia (A szerző Csángó vagyok című, nemrég megjelent kötetéből)
RMSZ
Jezsuita bloggerek Szemlélődő ima, szemlélődő életforma 2009.04.13 10:15:00
Az imádság életforma. Senki sem tud (nagyon) másként imádkozni, mint ahogyan él. Az ima (és az élet) magasiskolájában egyetlen megtanulandó szabály van: nem beleszólni. Jálics Ferenc, aki sokunk számára tekintélynek számít ezen a téren - négy gyakorlatot javasol, amelyek…..
gyufaárus.hu 2009.04.15 09:07:07
gyufaárus.hu 2009.04.15 16:00:49
bölcsésztanár

Komolyan gondolod, hogy egy kamaszgyerek nevelésénél nem kell külön koncentrálni, hogy mit mondasz neki, jön magától, és pusztán attól, hogy te rendben vagy magaddal? Bár csak így lenne... Nekem minden energiámat az viszi el, hogy folyamatosan érvelnem kell... és nagyon nem mindegy, mikor, mit és hogyan mondok... és még azt sem engedhetem meg magamnak, hogy fáradt legyek néha... pedig mostmár bevezettem, hogy időnként elvonulok, magamra zárom az ajtót, és könyvvel a kezemben töltekezem. Többek közt Jáliccsal, vagyis rajta keresztül. És Nemes Ödön lelkigyaxis sorozata is jónak tűnik, bár még nagyon az elején vagyok.

Nagyon különbözőek az élethelyzetek és a gyerekek, ahogy én látom, és bizony mindenkinek egyénreszabottan kell utat törni, nincs recept.

Egyben azért biztosak lehetünk: ha Krisztus mellettünk volt akkor, amikor elindultunk ezen az úton és családot alapítottunk, vállaltuk a gyermekeket, ezekben a kihívásokkal teli időkben sem fog magunkra hagyni. Ha pedig így éreznénk, számon kell kérnünk rajta a kegyelmét. Ha tőlünk azt kérte, hogy visszavonhatatlan esküt tegyünk egymásnak, akkor ehhez az Ő kegyelme is visszavonhatatlan. És erre minden nap, minden pillanatban számíthatunk.

Ennek megtapasztalásához kell a Jálics féle imamód.
Jezsuita bloggerek Ha jól bégetsz és jól tejelsz, tartozhatsz a mi aklunkhoz 2008.10.22 18:22:00
Körülbelül ezekkel a szavakkal tudnám, kicsit leegyszerűsítve persze, de tömören összefoglalni azt az érzést, amit teológiai éveim alatt megfogalmaztam az egyházjogi és liturgikus pszeudo-tudományoskodás kapcsán. Pedig, ha jól belegondolok, még a mai napig a német…..
gyufaárus.hu 2009.04.15 09:34:55
Kis csirkéhez csatlakozva egy kiegészítés : az eskü, és rajta keresztül a szentség, amit a leendő házastársak szolgáltatnak ki egymásnak, egy életre szól. Nem a menyasszonyi ruha, nem a csokor, és nem az orgonajáték jelentősége a fontos, hanem a szentség, melyben kettőtök kapcsolatához harmadikként Krisztus is csatlakozik szövetségesként, és egy visszavonhatatlan hidat épít kettőtök közé. Ezt a szövetséget majdan bármikor számon lehet kérni, házastársadtól és magától Krisztustól is.

Ha még nem érzed át ennek a jelentőségét, és a házasságkötésben nem számítasz a szentség erejére, fordulj segítségért, ahogy kiscsirke ajánlotta.

Küldök egy idézetet neked, én majd húsz év házasság után bukkantam rá, mondhatom, teljességgel kifejezi, mit jelent a házasság köteléke. És a teljességhez hozzátartozik az is, hogy nem tudom, ha valaki ezt menyasszonyként adja a kezembe, tudtam volna mit kezdeni vele (???).

"Hajlandó vagy-e odaadni magad, átnyújtva keserves változásokra és változtatásokra, étekül és társul, próbakőül és párnául, örömül és bánatul, gyógyszerül és mankóul, jövőül és jelenül egy közös vállalkozásnak, amely kimenetelét tekintve bizonytalan? Hajlandó vagy-e fölülmúlni magad mindazzal, ami a másiknak fontos? Hajlandó vagy-e keresztként hordozni a másikat, és elviselni, hogy- minden igyekezeted ellenére - te is keresztje légy neki? Ha igen, van fogalmad arról, mi a szeretet. Tudásod csak évtizedek múlva lesz róla."
( Vasadi Péter )

Isten áldjon!
Jezsuita bloggerek Manipulálható tömeg 2009.04.06 20:55:00
A Virágvasárnap nyitja meg a nagyhetet... Ekkor vonul be Jézus Jeruzsálembe... Éljenző tömeg fogadja, pálmaágak, köntösök terülnek eléje... Az ünnepre felvonult nép így fogadja Jézust... És mi történik alig egy héten belül? Ugyanaz a nép azt kiáltja: Keresztre vele!…..
gyufaárus.hu 2009.04.08 12:47:04
Kedves Fityissz,

a stílus és a hangnem, amit képviseltél a korábbiakban, és úgy látom mostanára sem változott semmit, nem hinném, hogy összeillik a rendeddel, ignác lelkületével és cigánypasztorációs tevékenységeddel. Ott is ilyen buldózer módjára képviseled a szegényekhez közelálló Krisztust? Ha jól tudom Ő mintha nem így közeledett volna az emberekhez..

Veled valami nincs rendben, nagyon nagyon nincs. Scapinelli támadása helyett inkább magadban tégy rendet. Tudod, a farizeusok is eldobták a követ, mikor rájukpirított Jézus, és már annyira nem tülekedtek a dobálózással.

A Horánszkyban elmentem melletted a folyósón, és meghült bennem a vér, ezt most derekasan bevallom Neked.

A jezsuitákról bennem merőben más kép él, amit rendtársaid, és az elődeik alakítottak ki bennem, kérlek ne rombold, és ne játsz vele....

Veszélyes játékot űzöl!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jezsuita bloggerek Apák haza!?? 2009.03.20 23:59:00
Nemrégiben a Népszabadság hasábjain értesülhettünk arról, hogy az EU kötelezővé tenné, hogy a GYES vagy a GYED idejéből néhány hónapot az apa vegyen igénybe. Ha így lesz, akkor mi sem térhetünk ki előle – teszi hozzá az illetékes elvtársnő. Az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy ugyan már miért…..
gyufaárus.hu 2009.03.23 10:15:49
Jezsuita bloggerek Kedvenc imám - mostanában 2009.03.15 23:59:00
Atyám, / Reád hagyatkozom, / tedd velem, ami Neked tetszik. / Bármit teszel is velem, / megköszönöm. / Kész vagyok mindenre, / elfogadok mindent, / csak akaratod teljesedjék bennem / és minden teremtményedben. / Semmi mást nem óhajtok, Istenem! / Kezedbe ajánlom lelkemet, / Neked adom,…..
gyufaárus.hu 2009.03.18 12:42:31
"Jegyezzétek meg, hogy az ima old meg mindent. Úgy imádkozzatok, hogy az a szenvedélyetek legyen. Mindenre jó az ima; megszenteled vele az életedet, az idődet, a lelkedet, a lelkeden keresztül a környezetedet. Ami a legérdekesebb, hogy ez olyan semmiségnek látszik, de ez nem igaz. Ha gyászolsz, imádkozz; ha el vagy keseredve, imádkozz; ha elhagyott a házastársad; imádkozz; ha semmibe vesznek; imádkozz. Mindig legyen ott a fohász:”Igen, Atyám!” Meglátod, átalakul az életed. Amikor beléptem a rendbe, képzeletben rajzoltam egy kört a Golgotai kereszt köré. Beléptem oda, és ott maradtam. Mindig a Keresztrefeszített érdekelt. Ő ad megoldást mindenre. Ott a szívében a fájdalmam, válaszol, csak szólnom kell hozzá.”
( részlet P.Godó lelki végrendeletéből )
gyufaárus.hu 2009.03.18 13:04:47
gyufaárus.hu 2009.03.19 15:42:02
Azt hiszem értelek. Erről ész érvekkel nem tudom, hogy bárkit is meg lehet győzni...

Szeretem tőletek hallani azt a mondatot ( immáron visszatérően ), hogy próbáld magad az Isten szemével nézni, próbáld a cselekedeteidet, gondolataidat úgy látni, ahogyan Ő teszi...
Godó atya kétségtelenül a Keresztrefeszítettől kapott lelki-testi energiájával tudta felépíteni azt a nem éppen "tőröl metszett jezsuita" életművet, hogy saját szavaival éljek, ami engem is nagyon mélyen megérint és visszatérően gondolkodtat.Ő valószínű ezt a krisztusi szemszögből fakadó látásmódot mesterfokon tudta alkalmazni,és ez volt túlélésének az egyik kulcsa.
A nyolc év magánzárka, emberek nélkül, csak és kizárólag Krisztus szenvedésében osztozva, és persze Ignác lelkiségének legapróbb részleteit aprópénzre váltva - segíthette őt ebben a mély lelki közelségben, hogy valóban Krisztus Urunk hiteles követe lehessen.

Talán példaként lehet mások előtt megélni ezt a bensőséges kapcsolatot, ami másokat aztán gondolkodásra késztethet...

Nem kis feladat...
Jezsuita bloggerek Agyvihar 2009.02.15 15:00:00
Amikor a nyáron elkezdtünk blogolni még nem gondoltam, hogy annak, ami itt folyik valami köze is lesz majd az élethez. Pontosabban fogalmazva, nem is reméltem, hogy a blogolók által értékes hozzájárulást kaphatunk az apostoli munkáinkra vonatkozóan. Az első meglepetésem az volt, amikor a…..
gyufaárus.hu 2009.02.19 20:16:57
gyufaárus.hu 2009.03.11 16:48:01
Ígértem pár javaslatot, abban a reményben osztom meg veletek, hogy valami hasznosítható belőle:

Az előadássorozatokat feltétlenül támogatom, amennyiben azok, az igényes szellemiek jegyében, mégis széles tömegeket szólítanak meg és közérthetően segítenek gondolkodni bizonyos kortünetekről, amiket pl. jezsu is felvetett.

Mivel már több éve vezetitek a Fényi Gyula gimnáziumot, gondolom számtalan tapasztalat van birtokotokban, oktatás-nevelés terén, generációs és kamaszkori problémák , hit kérdések, a keresztény értékrend életképessége, azok elfogadása a lázongó fiatalok körében, és nem utolsó sorban a szülők támogatása ezekben a nem egyszerű, ám gyermekeink számára döntően fontos években…kereső fiataloknak és segítségre szoruló szülőknek, közösen szervezett, az együttgondolkodás jegyében meghirdetett tapasztalatcserére gondolok.

Aztán - a jubileum évét felhasználva - mi lenne, ha kilépnétek a belterjességből, és megkeresnétek – talán egy kiadványban, esetleg intézményvezetőt személyesen felkeresve - először csak itt a fővárosban néhány neves gimnáziumot, nem egyházi intézményeket, világiakat, és szolídan, csendben megkérdeznétek, hogy mik a tapasztalataik, miként orvosolják ők a mai kor gyermekének gondjait, szellemi igényeiket miként ébresztgetik és elégítik ki, szerveznétek egy pedagógus fórumot és ezáltal közelebb kerülnétek a problémák feltárásához, s rólatok is tudna a világ… ( nemrég beszéltem egy egyházat és Istent igencsak hevesen támadó ismerősömmel, de a beszélgetésünk végére abban a közös nevezőben azért sikerült megállapodnunk, hogy a jezsuiták intellektuális értékei vitathatatlanok. Ezt bátorításnak szántam.)
Ebből a kéznyújtásból később nagyon sok jó származhatna – aktív párbeszéd a pedagógustársadalommal, akik ugye, a nemzet napszámosaiként a legértékesebbet, a jövőt tartják a kezükben.

A másik (előadástéma), ami szintén sokakat foglalkoztató kérdés lehet: az öregedés, a testi leépülés méltóságteljes elfogadása, s hogy ezt az életszakaszt hogyan lehet lelkünk épülésére felhasználni, a család és környezet miként segíthet ebben.


Szívesen kézbe vennék egy kiadványt, (s ez kicsit jelzi a hiányérzetemet a jubileumi számmal kapcsolatban, bár nagyon igényesen megszerkesztett szám volt, de számomra inkább a múltat vázolta fel, többnyire azt, hogy mi volt, és nem volt benne a jövő) ami a fiatal, újgenerációs jezsuita szerzetesekről szól, bemutatkozás, részletes hivatástörténet - akár ifjúkori történetekkel megtűzdelve – majd a tanulmányokról, benne a kételyekkel, gyötrelmekkel, esetleges kudarcokkal, válságos hitélet zsákutcáival, s a kilábalás, tisztulás stb., hogy ma milyen területen tevékenykednek, miként telik el pl. egy átlagos napjuk, hogyan tovább elképzeléseiket megosztva, és amit szívesen olvasnék, az a főként itt a blogon Pacsy által képviselt nagyon finom, érzékeny mélységű lelki vonal, amiről tudom, hogy nem csak engem érintett meg, hanem pl. családunkon belül éltkorra való tekintet nélkül nagyszülőket és nagyszájú kamaszt egyaránt, mindenkit. Ezt az ablakot kinyitva úgy érzem követendő út lehettek azon igényesebb keresztény fiatalok körében, akik majdan felelősséggel vállalt keresztény családalapítók, apák, anyák és persze szerzetesek lehetnek .
(lám, előttünk járnak, kevesen vannak ugyan, de milyen jó, hogy vannak, példát mutatnak elénk, hogy így is lehet, és mi táplálkozhatunk belőlük, számíthatunk rájuk… só, kovász, amiből nem sok kell, mégis az a kevés nélkülözhetetlen, gyertyaláng, ami bármilyen kicsi, teljességgel betölt bármilyen helységet…)

Más: a szt.ignác-i lelkigyakorlatos könyv problematikája. Többször felvetettétek, volt, aki mellette, volt, aki ellen szólt. Nos: mi a helyzet? Kézbe vehető-e laikusként, s ha igen, miként, adjatok támpontokat, segítsetek, magyarázzátok meg, hogyan működtethető a dolog? Hogyan válhatnak hozzáférhetőkké egy laikus számára a benne foglalt értékek? Miként segíthet azok számára, akik nem tehetik meg, hogy félévente 8 napra kivonják magukat a hétköznapok forgalmából, mégis szeretnék ezt az utat járni ? stb.stb. – szintén előadástéma –

(A második világháborút megelőző időszakban élt egy neves osztrák pszichológus, aki hosszasan tanulmányozta szt.Ignác Lelkigyakorlatos könyvét. Több éves kutató munkájának eredménye csupán egyetlen mondat: A szt.ignáci lelkület, ill. a lelkigyakorlatos könyv normális embereket nevel.
Úgyhogy rajta, rajta…)

Más levelem majd (még)több lesz, és vidám, Isten megáldjon…
Jezsuita bloggerek "Az egyháznak nincs joga értékeit rám erőltetni..." 2009.02.08 18:53:00
Ezek azok a szavak, amelyeket Beppino Englaro az El País-nek adott tegnapi interjújában mondott. Hogy ki ez a Beppino? Hát Eluana Englaro apja. Na és ki az az Eluana? Hát én is csak a tegnap hallottam róla bővebben. Végül is emlékeztem a történetre, de olyan rég volt. Már 17 éve.…..
gyufaárus.hu 2009.02.10 15:46:18
Nagyobbik lányom másfél évvel a házasságunk után fogant, szerelmesek voltunk, és szinte magától értetődő volt, hogy nekünk gyermekünk fog születni. Aztán, amikor a másodikat szerettük volna, csak telt az idő, és nem történt semmi, szorongások, lelki válság, sok sok kérdés és "miértek" az Úristen felé , a kapcsolatunk sem volt már felhőtlen, és nem jött a válasz, nagyon nem. Sok sok megpróbáltatás ért bennünket, sorozatosan, s mire az egyikből kilábaltunk, már ott volt helyette két másik.

Egyszer, egy szűrés kapcsán az orvos megkérdezte, hogy nem szeretnénk még egy kisbabát? Én mondtam, hogy dehogynem, de valami miatt most mi valószínű nem vagyunk erre alkalmasak. Furcsán nézet rám, kérdezte, hogy orvosi segítségre nincs szükségünk? Én mondtam, hogy nem, ha majd alkalmas lesz rá a pillanat, biztos be fog következni,ha pedig nem, annak is meg van az oka, és én ezt csak a maga természetes útján tudom elképzelni. Kicsit magához ölelt amikor elbúcsúztunk, pedig láttam rajta, hogy nem igazán értett engem, de gondolkodik a válaszomon.
Nem telt el egy év, és az összes zűr, ami körülöttünk volt (munkahely, költözés, anyagi problémák stb.) szép lassan megoldódtak, a legfontosabbak akkor, amikor én már "ketten voltam", de még nem tudtam róla, kb. 3 hét leforgása alatt. A férjem hamarabb tudta, hogy mi történt velem, mint én, mert én már nagyon szkeptikussá váltam akkoriban. Aztán, amikor nem szabadultam többé az unszolásától, visszamentünk a dokihoz, aki pillanatok alatt monitorra varázsolta családunk negyedik tagját, aki majdhogynem vissza integetett nekünk, emlékszem egyenként tikkelte végig az egérrel az ujjacskáit és közben számolt...és kédezte: még mindig kételkedik?

Mámorosan tértünk haza, és bizony időbe telt, amig felfogtam, mi is történt velünk... Hosszú évek után megszólalt az Úr, lecsendesítette a háborgó tengert körülöttünk, és odaszólt: mit aggódtok ti kicsinyhitűek?

Magához érlelt az évek során, és be kellett látnom, hogy így volt jó minden, ahogy történt, s nem úgy, ahogyan én szerettem volna. Erre az felismerésre majd tíz évet kellett várnom.

S az extra ajándék: az érett korban fogant gyermekek - ez statisztika - az átlagostól kiegyensúlyozottabbak és intelligensebbek. A mi lányunk is átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, és bölcsődétől a mostani kisiskolás korig nem csak családunk , de a dadusnénitől kezdve az óvónőkön és pedagógusokon keresztül a plébános atyával bezárólag sokan élvezik és részesülnek személyiségéből, adottságaiból.

"Te voltál mindig mindenben minden" ahogy Ady foglamazott.

Érdemes volt várni az Úrra, pontosan tudta, mikor jött el az Ő ideje.
gyufaárus.hu 2009.02.10 15:54:24
Jezsuita bloggerek Ki neked Jézus? 2009.02.04 18:25:00
Talán mindannyiunknak ezen a blogon van véleményünk Jézus Krisztusról. Néhányaknak talán személyes kapcsolatuk is van Vele. Hadd meséljek valamit az enyémről. Kezdjük a születés titkától. Ha valaki hittel nézi, mint én, „megtestesülést” is mondhat. Mindig…..
gyufaárus.hu 2009.02.09 16:10:39
Kedves Pacsy,

hát nem érdekes, egy teljesen hétköznapi kérdésre ti. Ki nekem(d) Jézus ? alig páran fogalmaztak meg választ, mai , favoritnak tűnő kérdésekre pedig ömlenek a kommentek?

Vajon, az újszövetségben hasonló módon, életünk során hányszor kérdezi meg Jézus tőled, és tőlem : kinek tartanak az emberek engem, és Te , (Péter), kinek tartasz engem?

Sokszor kísért a gondolat, hogy Krisztus szembejött velem, és én nem ismertem föl, mint az emmausziak, szólt hozzám, és én nem hallottam, boldoggá akart tenni, de az én szemem olyan volt, mint Jóbé, aki a megpróbáltatások közepedte nem látta a boldogságot..., mégis , valami megfoghatatlan gyöngédséggel vesz részt a mindennapjaimban , iránytűvé válik az életemben, minden botladozásom ellenére fölsegít és tovább bíztat, lüktet a hétköznapjaimban, számít rám, és még mindig nem adta fel velem kapcsolatos terveit... nevel, tanít ...életem különféle eseményein keresztül szól hozzám, máskor meg csendben van, hallgat, figyel és rám vár, arra, hogy én lépjek felé...provokál, és hihetetlen a humora (?!)... próbára tesz, megmérettet, néha könnyen, máskor súlyosabban... irányítja az érdeklődésemet, sokszor tompít, máskor beszéltet, néha elhallkít, máskor indulatokat kelt... Szomjazza a barátságomat, vágyik a szeretetemre, megtisztel a reám bízott feladatokkal... és nem tudom megérdemlem-e, de úgy érzem fontos vagyok a számára, és sokszor szégyellem magam, mert alig tudom mindezt a feltétel nélküli szeretetet viszonozni...

Hogy ki nekem Jézus Krisztus ? Út amelyen járok, levegő, amit beszívok, és társ, hogy eljuthassak majdan hozzá...
Jezsuita bloggerek Mesterek és tanítványok – avagy: tanítható-e ma is a lelki élet? 2009.01.17 18:45:00
Nemrégiben történt, hogy beszélgettem egy több gyermekes anyukával, akinek – hétköznapi eset a XXI. századi Magyarországon – gyakorlatilag semmilyen egyházi-vallási tapasztalata sem volt. Olvasott egy jezsuita spiritualitásról szóló újságcikket, ám egyszerre csak…..
gyufaárus.hu 2009.01.21 10:20:48
Jezsuita bloggerek Másságról, másképp 2009.01.17 19:24:00
 Rendtársamhoz hasonlóan én is Észak-Amerikában tanultam teológiát és hamar azon vettem észre magam, hogy „más” vagyok. Na de nem egészen abban az értelemben, ahogy itt értjük a másságot. Számomra sokkhatás volt, hogy a nagyvárosokban homoszexuális városnegyedek (gay village) vannak és olyan…..
gyufaárus.hu 2009.01.20 13:03:13
Drága jó Korizoli,

a korábbi bejegyzés ( buzi-e vagyok ) több síkon is megmozgatott, elgondolkodtatott jó néhány kommentelő bejegyzése. Én is köztük voltam, de időhiány miatt a háttérben többet gondolkodtam, mint amit abból olvashatóvá is tettem számotokra.

Ősszel részt vettem a Szt.Ignác Kollégium Bibliaszimpóziumán, és ott a szex témakörében hangzott el Dr.Török Csaba részéről néhány haladó szellemiségű észrevétel, mindez Bp. egyik nagy létszámú, tradicionálisan egyházi gimnáziumában folytatott hitoktató ill. lelkivezetői munka tapasztalataként.
Teljesen egybevág az általad felvázoltakkal: ti. amiről beszélünk, az a következmény, az okok a hiányos, hányattatott sorsú családokban, az apa (néha anya ) nélkül, a házasság vagy futó kapcsolatok következményeként, annak melléktermékeként felnőtt gyermekek lelki válságában keresendő, akik úgy jutnak el sokszor a kamaszkorig, hogy nemhogy meleg családi fészket, de egy jó szót, egy simogatást, egy vigasztalást…stb ( egyszóval szeretetet )nem kaptak még soha senkitől, nem tudják milyen érzés az, hogy tartozom valakihez, fontos vagyok valakinek, számítanak rám, hanem bárhol vagyok csak problémát látnak bennem, senkinek nincs ideje rám, nem kötődöm senkihez, nem tudnak mit kezdeni velem, nem hallgatnak, nem értenek meg ...stb...stb.
Jobb esetben ezek a fiatalok, fiúk-lányok találnak egymásra, és a megélt érzelmi hiányokat látják egy kamaszszerelemben beteljesülni, a külvilág által egyébként is ébren tartott szexuális érdeklődésüket mihamarabb megélik egy majdhogynem gyerekként létesített szexuális kapcsolatban... S ha a személyiségzavar, depresszió esetlegesen oly mértékben megbontotta idegrendszerüket, hogy egy másnemű előtt már nem is tudják felvállalni önmagukat, nagyon könnyen landolnak a homoszexualitásban.
És rögtön felmerül a kérdés: ki a felelős azért, ha egy fiatal ilyen helyzetbe sodródik? Megválaszthatta a körülményeit? tehet róla, hogy nincsenek, vagy olyan szülei vannak amilyenek? Számtalan kérdés szőhető még, de a válasz eléggé egyértelmű…

Visszatérve az általad írottakra: köszönöm szépen a visszaigazolást, hogy van mit keresnem ezen a blogon. Tudom, hogy ti (SJ-k) a bennünk lévő gondolatokra, érdeklődésre, hit ill. lelki életben megtett útra, egyéb igényekre vagytok kiváncsiak, ezért blogoztok, én viszont az ilyen jellegű állásfoglalásaitokra vagyok éhes, mint amit Te itt most megfogalmaztál. Sokszor érzem magam egyedül az álláspontjaimmal, nagyon kellenek ezek a megerősítések…

És nem tudom elhallgatni a már korábbiakban megfogalmazott igényemet sem: a jezsuita rend részéről markáns jelenlétre van szükség az egyházi iskolákban. Ne engedjétek, hogy a téveszmék hamarabb kerüljenek el fiataljainkhoz, mint a felelős keresztény értékrend hétköznapi formában is kézzelfogható kapaszkodói.

Isten áldjon benneteket!
Jezsuita bloggerek "Buzi-e vagy?" Naná 2009.01.15 18:08:00
Évekkel ezelőtt, még kanadai tanulmányaim ideje alatt találkoztam azzal a ténnyel, hogy Észak-Amerikában úgy általában a teenagerek próbálgatják szexuális orientáltságukat. Az elején nagyon meglepett a tény, de aztán hozzászoktam. Itt már csak ilyenek, gondoltam, és azzal…..
gyufaárus.hu 2009.01.16 18:20:10
Szerintetek nem furcsa, hogy ez a "másság" elfogadása szemlélet mennyire teret hódit mai világunkban?

A végén még én érzem magam kellemetlenül, aki egy egészséges keresztény környezetből származva, az ott kapottakat megélve, továbbadva élek és nevelem a rámbízottakat...

Annyi mindenki másságát kell tolerálnom, hogy a végén nekem kell bocsánatot kérnem, hogy miért is élek reményeim szerint tisztességes keresztény emberként, és egyébként ... tessék csak tessék, bárkinek joga van még azt is felülbírálnia, hogy a Teremtő melyik nemhez sorolta be fogantatásakor...Bárki is komolyan gondolja, hogy követezmények nélkül ilyen szinten belel lehet nyúlni a Teremtő által lakotott "renbe" ?

És erre a lehetőségre - akár ilyen előadások révén - még fel is hívjuk gyermekeink - figyelmét? nagyon veszélyes lehet egy ilyen felvilágosító-elfogadó kampány, ha nincs rögtön mellette egy hiteles egyházi álláspont.

Atyák, reagáljatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mit mondjak a gyermekemnek, ha erről a témáról kérdez majd?
gyufaárus.hu 2009.01.16 22:07:31
Jezsuita bloggerek Újévi megfontolások, avagy: mi is az élethivatásom? (Megtalálni, elvéteni, beteljesíteni) 2008.12.25 11:41:00
Papi képzésem alatt sokat hallottam a „hivatás” kérdéséről. Csakhogy akkoriban (még nem a jezsuitáknál) nekem mindig iszonyúan elvontnak tűntek ezek a fejtegetések. Gyakorta hallottam, hogy a hivatást „Istentől kapjuk”, de aki megkapta, „el is…..
gyufaárus.hu 2008.12.26 14:57:39
Kedves Pacsy,

nagyon jól esnek így a karácsonyi hangulatban, új évre várva a gondolataid!

Igazából azon töprengek, hogy én az említett labirintusban bóklászva vajon meddig jutottam? Néha úgy érzem, haladok a jözéptájék felé, néha pedig az emésztés fázisában érzem magam. És nagyon sokszor nem érzem a helyemen magam és nem tudom, hogy az Úristen valóban oda szánt engem, ahol most vagyok, amellé az ember mellé, akivel egykoron elindultam egy közös úton, vagypedig az az én kizárólagos döntésem volt, melynek következménye aztán egész életemre kihatott? Mennyiben neki mondtam igent, és mennyiben mentem a saját fejem után, pillanatnyi érzelmi állapotomnak kiszolgáltatottan? (szabad-?- akarat, vagypedig előre megírt koreográfia szerinti esemény)
Jó néhány évvel a hátam mögött azonban egy dologban vagyok egyre határozottabb: én, aki vagyok, a magam szerencsétlen, esendő, sokszor visszakérdező, kamaszosan forrongó, máskor csendben, alázatosan az Ő puszta jelenlétében tartózkodó, onnan töltekező, kudarcokat, keserűséget és lelki élményeket egyaránt hordozó, szóval én a magam valóságában kellek Neki.
Amikor a Vele való kapcsolatomban már leírtam magam, mert kiégett, depressziós és keserú vagyok, Ő akkor von magához a legjobban és különféle "bravúros" eseményeken keresztül ontja rám figyelmét, melenget és bizonyítja, hogy én akkor is, úgy is kellek neki..., nem a sikereimet akarja birtokolni, nem az eredményeimet számolja, hanem azt szeretné, hogy felnőjek hozzá. Máskor pedig a csendjében fürdet, és adja tudtomra, hogy nem vagyok közömbös a számára.

Folyamatos lelkigyakorlat ez, amiben részesít, különböző érzékenységű hullámsávokon kommunikálva velem.

Szóval, ahogy írtad, az út befelé vezet!

Köszönöm mégegyszer!
Jezsuita bloggerek világhódító kereszténység 2008.11.28 11:50:00
"A túlszakosodás túl hülyéket szül"... és mennyivel inkább a bigott vallásosság! Ezt hivatott szolgálni és megerősíteni Rómában a Zenit katolikus hírügynökség, kishazánkban a Magyar Kurír egyházi portál. Lássuk csak:   "Szent Teréz szeretett volna…..
gyufaárus.hu 2008.12.15 09:14:47
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása