Adatok
Poós Károly
1 bejegyzést írt és 54 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ide esett be és innen mászott ki a néni A délnyugat-szerbiai Prijepolje városához közeli Ivanje faluban egy nyolcvan éves néni (Vasiljka Lazović) néhány nappal ezelőtt beleesett egy 11 méter mély kútba és csodával határos módon, segítség nélkül sikerült…..
Poós Károly
2011.08.09 11:17:58
@Styxx:
Felebarátom!
Ismerősöm éppenséggel van. Zömében földet túrnak a szerencsétlenek, de még az okosabbja is csak szimplán paraszt, az aranyosan bunkóbbik fajtából. Hiába. A barátaim. Ráadásul kellő mértékben szegények is, hogy rálátásuk, véleményük legyen a szerbiai agrárium roggyant állapotáról.
Nem tudom milyen minőségű "gazdálkodó" dukálna Neked, mert ha mezei nejlonparaszt köll, annak itt vagyok például én: hogy legendás szerénységem okán ne cifrázzam a szót.
Gazdálkodni éppenséggel gazdálkodok: ha a három lovat, a kecskéimet, a mangalicáimat, meg a ház körül rajtam kívül föllelhető összes jószágot nézzük. Földem ugyan nincs, csak árendába tartok, de sebaj: egy János nevű középkori derék brit uralkodó szintén Földnélküli volt, és most is bekezdésnyi helye van a történelemkönyvekben - vitte hát valamire.
Ráadásul a jövő év márciusától már ezen állapoton is üdvös változás fog bekövetkezni. A városi temetőt üzemeltető Közvállalat igazgatója nekem ígérte oda (fölös pályáztatási bonyodalmak mellőzésével) a temető kaszálását egész szezonra. Nem korrupció révén, hanem egy idei tokjúból bográcsba megrotyogtatott birkapaprikás kedvéért.
Ám hogy ne ország-világ szeme hallatára levelezgessünk, írjon kegyelmed az intimus privátim adresszemre: karoly.posa@gmail.com
Várni fogom, oszt bármi történjék, bárhogyan alakuljon, igyekszem majd segíteni.
Elvégre Tito pionírjaként erre esküdtettek föl a gonosz fölnőtt kommunisták.
Felebarátom!
Ismerősöm éppenséggel van. Zömében földet túrnak a szerencsétlenek, de még az okosabbja is csak szimplán paraszt, az aranyosan bunkóbbik fajtából. Hiába. A barátaim. Ráadásul kellő mértékben szegények is, hogy rálátásuk, véleményük legyen a szerbiai agrárium roggyant állapotáról.
Nem tudom milyen minőségű "gazdálkodó" dukálna Neked, mert ha mezei nejlonparaszt köll, annak itt vagyok például én: hogy legendás szerénységem okán ne cifrázzam a szót.
Gazdálkodni éppenséggel gazdálkodok: ha a három lovat, a kecskéimet, a mangalicáimat, meg a ház körül rajtam kívül föllelhető összes jószágot nézzük. Földem ugyan nincs, csak árendába tartok, de sebaj: egy János nevű középkori derék brit uralkodó szintén Földnélküli volt, és most is bekezdésnyi helye van a történelemkönyvekben - vitte hát valamire.
Ráadásul a jövő év márciusától már ezen állapoton is üdvös változás fog bekövetkezni. A városi temetőt üzemeltető Közvállalat igazgatója nekem ígérte oda (fölös pályáztatási bonyodalmak mellőzésével) a temető kaszálását egész szezonra. Nem korrupció révén, hanem egy idei tokjúból bográcsba megrotyogtatott birkapaprikás kedvéért.
Ám hogy ne ország-világ szeme hallatára levelezgessünk, írjon kegyelmed az intimus privátim adresszemre: karoly.posa@gmail.com
Várni fogom, oszt bármi történjék, bárhogyan alakuljon, igyekszem majd segíteni.
Elvégre Tito pionírjaként erre esküdtettek föl a gonosz fölnőtt kommunisták.
Poós Károly
2011.08.09 11:42:39
@Styxx:
Jó.
A jövő hét nekem is jobban megfelel, mert ma háromkor indulok egy búval bagzott négynapos hivatali útra. Nem nagy kedvem van hozzá, szürkének, unalmasnak és minden képen fárasztónak ígérkező lesz a hetem második fele, mert szombatig Tokajban vagyok.
Mondom, kényszerűségből, nyögve-nyelve megyek. Kell a rossebnek a sok vacak lőre, amiről hírhedett az a környék! Köztudottan: mindenkor megvetettem az iszákos népséget, kiráz a hideg, ha szeszről hallok. Mindenki tudja rólam, milyen önmegtartóztató karakter vagyok.
Az absztinenciától jobban csak hazudozni szeretek.
Jó.
A jövő hét nekem is jobban megfelel, mert ma háromkor indulok egy búval bagzott négynapos hivatali útra. Nem nagy kedvem van hozzá, szürkének, unalmasnak és minden képen fárasztónak ígérkező lesz a hetem második fele, mert szombatig Tokajban vagyok.
Mondom, kényszerűségből, nyögve-nyelve megyek. Kell a rossebnek a sok vacak lőre, amiről hírhedett az a környék! Köztudottan: mindenkor megvetettem az iszákos népséget, kiráz a hideg, ha szeszről hallok. Mindenki tudja rólam, milyen önmegtartóztató karakter vagyok.
Az absztinenciától jobban csak hazudozni szeretek.
Mlada vojvođanka tetovirala! Haj nek se čuje čuje, haj nek se zna! Dér Heninek új tetkókája van. Nagyon érdekes. Jó, bizonyos szempontból az. A Csantavéri születésű csillagsztár ugyanis azt tetováltatta alkarjára: Војводина. Szerbül, cirill írással, úgynevezett…..
Mint a filmeken. Húsz éves, fiatal felesége autójának fékét rongálta meg a szintén fiatal, huszonkét éves férj, hogy végérvényesen megszabaduljon az asszonypajtástól, ám teljesen véletlenül lebukott. Az északnyugat-horvátországi Varasd (Varaždin) közelében fekvő Ivanac…..
Ronda általánosítással élve a kortárs templomépítészet legtöbbször megdöbbenti az évszázados formanyelvhez szokott szemlélőt. A látszóbeton alkalmazása általában még ront kicsit a helyzeten és innen nagy utat kell megtennie az épületnek, hogy a hívők bizalmát, szeretetét…..
Poós Károly
2011.06.17 10:25:23
@a-kis-herceg:
Tisztelt uram!
Azért nem írom nagybetűvel az Urat, mert belőle mifelénk, a poros Bácskában csak egyet ismerünk, ám őt kalaplevéve tiszteljük. Bátorkodtam hímneműnek vélni, nem a kis hercegi nickname-je, hanem a visszaírt üzenetének stílusa miatt. Tapasztalatom szerint a hölgyek sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni. Amennyiben tévedtem, jó előre elnézését kérem. Nem először fordul elő velem az életben.
Egyúttal rögtön szeretném azonosítani – parasztosan: identifikálni… - saját magamat is, lévén, hogy a laptopomon Bácskai peregrinusként jegyez ez az oldal, a rosseb tudja milyen bejelentkező adresszel, jelszóval; a munkahelyin meg Poós Károly lennék, így most ezt vagyok kénytelen használni. Végül is mindkettő álnév, hát sebaj!
Kicsit megkésve, felelnék a Makovecz építészetét illető levelére. Éppen ganajoztam a levelesládámban, ekkor bukkantam elvarratlan szálként reám meredő válaszára, amire most lesz érkezésem reagálni. Ez a péntek lazábbra sikerült a vártnál (Hasonló jókat Önnek is szívből kívánok!), időm meg kedvem is támadt a polémiánk tisztázására.
Az első fölvetésével kapcsolatban, általánosságban elmondható, hogy valamilyen szinten minden alkotó a múltbéli teljesítményére alapozottan építgeti önmagát, karrierjét, szakmai tudása kiegészülésének – stílszerűen – fundamentuma, pillére az asztalra egyszer már lepakolt munkájának elismerése. Ez az alap. És egyetlen megkezdett irányzat, stílus, eszme, ideológiai önmeghatározás se nagyon tűri a szakmai hajtűkanyarokat, a kilengést. Pont azért, mert hite van. Magyarán: amikor kőkeményen hiszek valamiben, akkor már nem kísérletezgetek. Pláne nem fogok magammal szembemenni. Negyven vagyok. Ha idáig nem döntöttem el, mit szeretnék, elég nagy a baj. Ezért mást, jobbat nem tehetek, a rálépett utamon végigmegyek, nem használok kerülőket, nem ülök fel járműre, és ha a célom messzinek is tűnik, csábítanak a rövidített ösvények, akkor sem bolyongok. Legföljebb kikerülöm a kátyúkat, de tartom az irányt. Szerintem ez így tisztességes és vállalható. Inkább a finomításokra, a tisztázásra, a kicsiszolódásra helyezem a hangsúlyt. Abban Önnek teljesen igaza van, hogy ekképpen olykor önmagam ismétlésének hat mindaz, amit művelek. De a szerves építészet – éppenséggel szellemiségéből, értékrendjéből kifolyólag – olyan teremtett stílus, vagy most már mondhatni mozgalom, ami behatárolatlanságával együtt sem veszi jó néven azt, ha valaki megfelelési, vagy más kényszertől űzve folyton kilép a szerepéből.
Tételeire a válaszaim:
ad1) Bizonyos, hogy senki alkotó sem tud folyton tökéleteset teremteni. Képtelenség mindig azonos hőfokon lobogni. Fölhozott példáira ellentételezés és – a teljesség igénye nélküli – cáfolat a dunaszerdahelyi bevásárló-sor, Lendava művelődési háza, az erdélyi, fölvidéki templomok… Hogy csak az utóbbi időszakban megépített munkákat említsem. azt hiszem, egyiknél sem vitatható, hogy a funkcionalitás meg a környezetbe simulás sem szenvedett csorbát. Persze, mindez lehet nézőpont kérdése is, hál’Istennek nem vagyunk egyformák.
ad2) Engedje meg, hogy kissé profanizáltan kedélyeskedjek: Nem mindegy, hogy hírességük hullámain, vagy hírességük hulláin. A magyar közéletben – csak úgy, ahogy nálunk, a déli végeken is – ez utóbbira sűrűbben lelünk példát. Sajnos. Még mindig dívik az, hogy tehetséges emberek sírdombjára pipiskedve akarunk nagyobbnak látszani. Hogy nem vesszük észre, kinevetjük, lesajnáljuk, megszóljuk a körünkben élő zsenit. Aztán posztumusz ordókat osztunk neki, meg márványba kalapálják a nevét…
ad3) „a politikai pozíciójuk a magyar "1011 éves feudalizmus" problémát mélyítik. A társadalom szempontjából negatív antipolgárosodási tevékenységet végeznek...”
Ezt kénytelen voltam ide másolni, mert dacára régtől datált humán érdeklődésű okoskodásomnak, nem tudtam értelmezni. A máig meglévő urbánus-népies vitára gondolt? Ha igen, akkor nincs baj. A szerves építészet gyökere kétség kívül az utóbbiból ered, próbál egyedi, meg magyar is lenni. Mi ezzel a gond? A századelő szecessziója is ezeket a húrokat pengette, és olyan melódiák születtek, hogy máig azokat csodáljuk. Ha nem hiszi, nézze meg mondjuk a szabadkai Városházát, Reök, vagy Raichle dél-alföldi ékszerdobozait. Világért sem akarom oskolázni, kérem, ne értsen félre! Mint már említettem, nem vagyok építész, de sok más egyéb mellett mérhetetlenül fontosnak tartom épített örökségünket. Meg a majdan megépülőt is. Bár, ez utóbbival kapcsolatban egyre borúlátóbb vagyok…
ad4) Végre egyet érthetek Önnel: Legyen szobrászat, térteremtés, ház-varázslat, nevezzék tetszés szerint. A lényegen úgysem változtat semmit.
ad5) Itten – szerény sejdítésem szerint - politikai természetű nézetkülönbség (Fülig Jimmysen) esete forog fenn, kérem szépen! Amivel megint kevés problémám lenne, mert az építészethez vajmi kevés köze van (A Farkasréti temető ravatalozója jobb- vagy baloldali?), inkább személyeskedő odaszúrásnak tűnik. Kicsit ismerős a téma, lévén az Anyaország sokszor általánosításba torkolló megítélésből fakadóan mi, a határon inneniek is potenciális fasiszták vagyunk, virtigli radikális (magyar) nemzetiek, de minimum aranykártyás Magyar Fórum előfizetők… Annyi bizonyos, hogy nemzettudatunk ekkor-akkor erősebbnek tűnik a Blaha Lujza téren evribádizóknál.
Ha nem így lenne, már mi sem lennénk. Mert hát tetszik, vagy nem: nekünk ez a folyamatos lövészárok-lét jutott, egyre fogyó töltényekkel, mindig szuronyrohamra készen. Erre kondicionálom három magzatomat is. Az ősök se ajánlott levélben üzengettek a töröknek, labancnak, Paskiewicz herceg muszkáinak, a rác csőcseléknek, a partizán bandáknak – hogy csak az elmúlt bő háromszáz esztendő fontosabb szarházijait említsem.
Mégis, valahol – hiszi vagy sem, mellékes – a toleranciaszintünk, ingerküszöbünk magasabban van az Önökétől. Vegyes a környezet, nyelvek, kultúrák, szokások ragadnak ránk. Higgye el, az angol, német mellett szépen megfér a szerb-horvát, kicsit a román ismerete is. Ezért sokszor más szemmel nézünk a világ dolgaira. Ha valamire, hát erre jó a kisebbségi lét. A magyarországi közállapotokat is tisztábban láthatjuk. Pontosan tudom, mit ért az előző két kurzus, miként lép a mostani. Azzal se árulok el nagy titkot, ha kijelentem: ez a fajta hozzáállás, ami tavaly óta él, szívemnek kedvesebb. Vagyunk így, jó néhányan a déli végeken, meg héthatárba, erre-arra. Nem köll Makovecz interjút olvasnom ahhoz, hogy tudjam: becsületes tanácselnök is lehetett, korrupt demokrata is van. Azért remélem, hogy egy mester életművének meglatolásakor már nem a pártbéli szimpátiája lesz a mérvadó.
Tisztelettel üdvözlöm, jó egészséget kívánva Önnek és szeretteinek is!
Tisztelt uram!
Azért nem írom nagybetűvel az Urat, mert belőle mifelénk, a poros Bácskában csak egyet ismerünk, ám őt kalaplevéve tiszteljük. Bátorkodtam hímneműnek vélni, nem a kis hercegi nickname-je, hanem a visszaírt üzenetének stílusa miatt. Tapasztalatom szerint a hölgyek sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni. Amennyiben tévedtem, jó előre elnézését kérem. Nem először fordul elő velem az életben.
Egyúttal rögtön szeretném azonosítani – parasztosan: identifikálni… - saját magamat is, lévén, hogy a laptopomon Bácskai peregrinusként jegyez ez az oldal, a rosseb tudja milyen bejelentkező adresszel, jelszóval; a munkahelyin meg Poós Károly lennék, így most ezt vagyok kénytelen használni. Végül is mindkettő álnév, hát sebaj!
Kicsit megkésve, felelnék a Makovecz építészetét illető levelére. Éppen ganajoztam a levelesládámban, ekkor bukkantam elvarratlan szálként reám meredő válaszára, amire most lesz érkezésem reagálni. Ez a péntek lazábbra sikerült a vártnál (Hasonló jókat Önnek is szívből kívánok!), időm meg kedvem is támadt a polémiánk tisztázására.
Az első fölvetésével kapcsolatban, általánosságban elmondható, hogy valamilyen szinten minden alkotó a múltbéli teljesítményére alapozottan építgeti önmagát, karrierjét, szakmai tudása kiegészülésének – stílszerűen – fundamentuma, pillére az asztalra egyszer már lepakolt munkájának elismerése. Ez az alap. És egyetlen megkezdett irányzat, stílus, eszme, ideológiai önmeghatározás se nagyon tűri a szakmai hajtűkanyarokat, a kilengést. Pont azért, mert hite van. Magyarán: amikor kőkeményen hiszek valamiben, akkor már nem kísérletezgetek. Pláne nem fogok magammal szembemenni. Negyven vagyok. Ha idáig nem döntöttem el, mit szeretnék, elég nagy a baj. Ezért mást, jobbat nem tehetek, a rálépett utamon végigmegyek, nem használok kerülőket, nem ülök fel járműre, és ha a célom messzinek is tűnik, csábítanak a rövidített ösvények, akkor sem bolyongok. Legföljebb kikerülöm a kátyúkat, de tartom az irányt. Szerintem ez így tisztességes és vállalható. Inkább a finomításokra, a tisztázásra, a kicsiszolódásra helyezem a hangsúlyt. Abban Önnek teljesen igaza van, hogy ekképpen olykor önmagam ismétlésének hat mindaz, amit művelek. De a szerves építészet – éppenséggel szellemiségéből, értékrendjéből kifolyólag – olyan teremtett stílus, vagy most már mondhatni mozgalom, ami behatárolatlanságával együtt sem veszi jó néven azt, ha valaki megfelelési, vagy más kényszertől űzve folyton kilép a szerepéből.
Tételeire a válaszaim:
ad1) Bizonyos, hogy senki alkotó sem tud folyton tökéleteset teremteni. Képtelenség mindig azonos hőfokon lobogni. Fölhozott példáira ellentételezés és – a teljesség igénye nélküli – cáfolat a dunaszerdahelyi bevásárló-sor, Lendava művelődési háza, az erdélyi, fölvidéki templomok… Hogy csak az utóbbi időszakban megépített munkákat említsem. azt hiszem, egyiknél sem vitatható, hogy a funkcionalitás meg a környezetbe simulás sem szenvedett csorbát. Persze, mindez lehet nézőpont kérdése is, hál’Istennek nem vagyunk egyformák.
ad2) Engedje meg, hogy kissé profanizáltan kedélyeskedjek: Nem mindegy, hogy hírességük hullámain, vagy hírességük hulláin. A magyar közéletben – csak úgy, ahogy nálunk, a déli végeken is – ez utóbbira sűrűbben lelünk példát. Sajnos. Még mindig dívik az, hogy tehetséges emberek sírdombjára pipiskedve akarunk nagyobbnak látszani. Hogy nem vesszük észre, kinevetjük, lesajnáljuk, megszóljuk a körünkben élő zsenit. Aztán posztumusz ordókat osztunk neki, meg márványba kalapálják a nevét…
ad3) „a politikai pozíciójuk a magyar "1011 éves feudalizmus" problémát mélyítik. A társadalom szempontjából negatív antipolgárosodási tevékenységet végeznek...”
Ezt kénytelen voltam ide másolni, mert dacára régtől datált humán érdeklődésű okoskodásomnak, nem tudtam értelmezni. A máig meglévő urbánus-népies vitára gondolt? Ha igen, akkor nincs baj. A szerves építészet gyökere kétség kívül az utóbbiból ered, próbál egyedi, meg magyar is lenni. Mi ezzel a gond? A századelő szecessziója is ezeket a húrokat pengette, és olyan melódiák születtek, hogy máig azokat csodáljuk. Ha nem hiszi, nézze meg mondjuk a szabadkai Városházát, Reök, vagy Raichle dél-alföldi ékszerdobozait. Világért sem akarom oskolázni, kérem, ne értsen félre! Mint már említettem, nem vagyok építész, de sok más egyéb mellett mérhetetlenül fontosnak tartom épített örökségünket. Meg a majdan megépülőt is. Bár, ez utóbbival kapcsolatban egyre borúlátóbb vagyok…
ad4) Végre egyet érthetek Önnel: Legyen szobrászat, térteremtés, ház-varázslat, nevezzék tetszés szerint. A lényegen úgysem változtat semmit.
ad5) Itten – szerény sejdítésem szerint - politikai természetű nézetkülönbség (Fülig Jimmysen) esete forog fenn, kérem szépen! Amivel megint kevés problémám lenne, mert az építészethez vajmi kevés köze van (A Farkasréti temető ravatalozója jobb- vagy baloldali?), inkább személyeskedő odaszúrásnak tűnik. Kicsit ismerős a téma, lévén az Anyaország sokszor általánosításba torkolló megítélésből fakadóan mi, a határon inneniek is potenciális fasiszták vagyunk, virtigli radikális (magyar) nemzetiek, de minimum aranykártyás Magyar Fórum előfizetők… Annyi bizonyos, hogy nemzettudatunk ekkor-akkor erősebbnek tűnik a Blaha Lujza téren evribádizóknál.
Ha nem így lenne, már mi sem lennénk. Mert hát tetszik, vagy nem: nekünk ez a folyamatos lövészárok-lét jutott, egyre fogyó töltényekkel, mindig szuronyrohamra készen. Erre kondicionálom három magzatomat is. Az ősök se ajánlott levélben üzengettek a töröknek, labancnak, Paskiewicz herceg muszkáinak, a rác csőcseléknek, a partizán bandáknak – hogy csak az elmúlt bő háromszáz esztendő fontosabb szarházijait említsem.
Mégis, valahol – hiszi vagy sem, mellékes – a toleranciaszintünk, ingerküszöbünk magasabban van az Önökétől. Vegyes a környezet, nyelvek, kultúrák, szokások ragadnak ránk. Higgye el, az angol, német mellett szépen megfér a szerb-horvát, kicsit a román ismerete is. Ezért sokszor más szemmel nézünk a világ dolgaira. Ha valamire, hát erre jó a kisebbségi lét. A magyarországi közállapotokat is tisztábban láthatjuk. Pontosan tudom, mit ért az előző két kurzus, miként lép a mostani. Azzal se árulok el nagy titkot, ha kijelentem: ez a fajta hozzáállás, ami tavaly óta él, szívemnek kedvesebb. Vagyunk így, jó néhányan a déli végeken, meg héthatárba, erre-arra. Nem köll Makovecz interjút olvasnom ahhoz, hogy tudjam: becsületes tanácselnök is lehetett, korrupt demokrata is van. Azért remélem, hogy egy mester életművének meglatolásakor már nem a pártbéli szimpátiája lesz a mérvadó.
Tisztelettel üdvözlöm, jó egészséget kívánva Önnek és szeretteinek is!
Az alábbi bejátszás a Vajdasági Rádió-Televízió honlapjáról származik. A Šešelj-féle Szerb Radikális Párt két napja meghirdetett demonstrációján ezrek gyűltek össze vasárnap este, hogy tiltakozzanak Ratko Mladić kiadatása és az "árulónak" tartott Boris Tadić…..
Poós Károly
2011.05.30 13:29:29
@vomita:
Ez ugyan akkora sztereotípia, mint az, hogy a magyar lóra termett fajta.
Ismerek néhány B-középes srácot, akik a Fradi valamelyik szektorából egyenest mennének harcolni a világ túlsó szegletére is, ha a magyar ügyet veszélyben látnák. Ám közülük is jó ha kettő meg tud különböztetni egy kancát egy paripától.
Másrészt magam körül látok szerbeket, akik legszívesebben pont ugyanúgy Dr. Kotász kezei közé adnák Mladicsot, mint azok az asszonyok, nők, akiknek hozzátartozóit Srebrenica körül kivégeztette, lévén, hogy ez a tábornoknak nevezett senkiházi jó másfél évtizedig hősies bujkálásával túszként kezeltette Szerbiát, a komplett lakossággal együtt.
Akikért állítólag annyira odavan.
És hogy most akarják őket megtörni? Megtörtént: jelentem.
Koszovót szépen lenyomták a torkukon.
A többi is sima ügy lesz.
Ez ugyan akkora sztereotípia, mint az, hogy a magyar lóra termett fajta.
Ismerek néhány B-középes srácot, akik a Fradi valamelyik szektorából egyenest mennének harcolni a világ túlsó szegletére is, ha a magyar ügyet veszélyben látnák. Ám közülük is jó ha kettő meg tud különböztetni egy kancát egy paripától.
Másrészt magam körül látok szerbeket, akik legszívesebben pont ugyanúgy Dr. Kotász kezei közé adnák Mladicsot, mint azok az asszonyok, nők, akiknek hozzátartozóit Srebrenica körül kivégeztette, lévén, hogy ez a tábornoknak nevezett senkiházi jó másfél évtizedig hősies bujkálásával túszként kezeltette Szerbiát, a komplett lakossággal együtt.
Akikért állítólag annyira odavan.
És hogy most akarják őket megtörni? Megtörtént: jelentem.
Koszovót szépen lenyomták a torkukon.
A többi is sima ügy lesz.
Hristos vaskrse! Miközben a szerb közvélemény az elmúlt hét folyamán egyes ellenzéki politikusok éhségsztrájkjával és az ebből fakadó médiacirkusszal volt elfoglalva (Vajon bekötik-e az infúziót és mikor? · Sztrájkszegés-e a szentáldozás? · Mit üzent…..
Poós Károly
2011.04.26 09:17:14
@bikmakk:
(Poós Károly a munkahelyi nickname-em, Titó pionír becsszó én vagyok a Bácskai peregrinus is. Áldott emlékű Kós Károly előtt hajtok véle fejet.)
Tisztelt bikmakk!
"Különböző látásmódok vannak; itt is, ott is. Mindenhol meg lehet találni a befogadó társaságot, az elfogadó légkört. Anélkül, hogy az identitásunkat fel kéne adni."
Azért másoltam ide, amit viszont-írt beillesztéssel, mert maradéktalanul egyet értek minden zöngés-zöngétlenjével, és klasszikusokat különben is csak pontosan illik idézni.
Bizony, a személyes ismeretség minden - Ön, és a kommentelők által nevesített - problémának a megoldása lehet. Immáron húsz éve érzem én olyan jól magamat Crna Goraban, a Kotori-öböl gigájának egyik kis falujában, mintha öröktől fogva oda szült volna édesanyám. És ha nem szeretném annyira a lovaimat, a hátsó udvari jószágaimat, meg ezt az Öreg Isten által irdatlan laposra gyalult, kiégett pusztánkat a folyónkkal, bizony mondom, hogy majdani nyugdíjas éveimet ott tudnám morzsolgatni Horthy apánk pálmafás emléktáblája körül, ahol fél hatkor óbégat Sabin barátom, az orvhalász, hogy rá ne büdösödjön az olcsó skuša, meg a kilónkénti 15 euróért mért zubatac.
Mindazonáltal engedtesse meg nekem a világ, és Ön is, hogy a délvidéki hétköznapok jó és rossz oldalát, a közös együttélés minden fortélyát és nehézségeit óvatos állásponton gunnyasztva képviseljem. Félreértés ne legyen: ha olyan sok bajom lenne a szerbséggel, ha vállalhatatlanok lennének az életkörülmények (teszem azt: a kedvenc kocsmámban öttől kevesebb fajta borból tudnék választani), ha tényleg rosszul érezném magamat a rám méretezett bőrömben, akkor már rég a világ túlsó szegletén evribádiznék, három magzatommal, és Mrs. Lemonnal együtt. Ám az időnként fonák élethelyzetek, megélt csalódások, bosszúságra okot adó száraz b.szogatások ellenére is maradt itten bennünk, délvidéki napszítta tahókban egy adag rátartiság, ami igen szépen illeszkedik őseinktől reánk testált lokálpatriotizmusunkkal. Dicsekvésnek veszi-e, vagy se, tökmindegy. Ezt a fajta, kicsit életre csiholtabb habitust hiányolom lépte-nyomon anyaországi nemzettestvéreinknél. Bántás nélkül: persze, ez is csak egy sarki igazság, tehát olyan prostituálódott szentencia, amit bárki meg tud. Értem ez alatt: cáfolni...
Végére hagytam a nehezét, mert eben az ügyben pediglen erősen elfogult vagyok, ezért megpróbálok finom lenni, mint a pocok szőre.
Említette volt - érzésem szerint egyáltalán nem pozitív kontextusban - az anyaországi politikum képviselőit, amire illik reagálnom, még ha el is veszejtem eleddigi - merem remélni meglévő - szimpátiáját, szerény személyemet illetően.
Tudom, hogy nem húznak karóba, ha én most férfiasan megvallom, hogy a jelenlegi magyar kormány politikájával, gondolkodásmódjával, tetteivel és világlátásával abszolúte egyet értek. Orbán Viktort pedig kifejezetten szeretem. Márai óta tudjuk, hogy az ilyen, és az ehhez hasonló hitvallások miatt, az adott időszakokban általában nem üti meg az ember a bokáját. Ám a Fideszhez való ragaszkodásom nekem jóval régebbről datálható, valamikor 1989 tájékán kezdődött. Hosszú a történet, nem is túl vidám, hadd ne untassam vele. Elég legyen annyi, hogy a mozgalommal együtt értem én is azzá, ami ma vagyok.
Valahol társalgásunkban elhangzott Teleki neve.
Ha megüt érte, akkor is kimondom, lévén mifelénk azt tartják, hogy "bátor ember templomban is mer fingani": Orbán az egyetlen olyan kaliberű politikus, aki Teleki Pál mellett mérhető súllyal bír.
Eszi-nem eszi, ez van.
Mondom ezt úgy, hogy májusban másodmagammal fogad bennünket Semjén, és még csak pártpolitikus sem valék.
És hogy a végére kicsit meg is nevettessem: Bayer Zsoltot, Szentesit brúderként üdvözöljük, nem egyszer jártak, hakniztak nálunk, általunk szervezetten.
Éppen ezért most a 80-on túli Moldova György jön hozzánk, először a déli végekre, szintén a mi kérésünkre és organizációnkkal.
A bot mindkét végét egymás mellé hajlítva lesz kerek a világ, tudom. Tudják ezt a többiek is a déli végeken. A provincia nem föltétlenül párosul provincializmussal. Ha meg mégis: bánja a rosseb! Nem hagyjuk minden szarnak, hogy megegyen bennünket, inkább megesszük őket mi.
Ezzel együtt kívánok Önnek és szeretteinek szép napokat, jó egészséget!
(Poós Károly a munkahelyi nickname-em, Titó pionír becsszó én vagyok a Bácskai peregrinus is. Áldott emlékű Kós Károly előtt hajtok véle fejet.)
Tisztelt bikmakk!
"Különböző látásmódok vannak; itt is, ott is. Mindenhol meg lehet találni a befogadó társaságot, az elfogadó légkört. Anélkül, hogy az identitásunkat fel kéne adni."
Azért másoltam ide, amit viszont-írt beillesztéssel, mert maradéktalanul egyet értek minden zöngés-zöngétlenjével, és klasszikusokat különben is csak pontosan illik idézni.
Bizony, a személyes ismeretség minden - Ön, és a kommentelők által nevesített - problémának a megoldása lehet. Immáron húsz éve érzem én olyan jól magamat Crna Goraban, a Kotori-öböl gigájának egyik kis falujában, mintha öröktől fogva oda szült volna édesanyám. És ha nem szeretném annyira a lovaimat, a hátsó udvari jószágaimat, meg ezt az Öreg Isten által irdatlan laposra gyalult, kiégett pusztánkat a folyónkkal, bizony mondom, hogy majdani nyugdíjas éveimet ott tudnám morzsolgatni Horthy apánk pálmafás emléktáblája körül, ahol fél hatkor óbégat Sabin barátom, az orvhalász, hogy rá ne büdösödjön az olcsó skuša, meg a kilónkénti 15 euróért mért zubatac.
Mindazonáltal engedtesse meg nekem a világ, és Ön is, hogy a délvidéki hétköznapok jó és rossz oldalát, a közös együttélés minden fortélyát és nehézségeit óvatos állásponton gunnyasztva képviseljem. Félreértés ne legyen: ha olyan sok bajom lenne a szerbséggel, ha vállalhatatlanok lennének az életkörülmények (teszem azt: a kedvenc kocsmámban öttől kevesebb fajta borból tudnék választani), ha tényleg rosszul érezném magamat a rám méretezett bőrömben, akkor már rég a világ túlsó szegletén evribádiznék, három magzatommal, és Mrs. Lemonnal együtt. Ám az időnként fonák élethelyzetek, megélt csalódások, bosszúságra okot adó száraz b.szogatások ellenére is maradt itten bennünk, délvidéki napszítta tahókban egy adag rátartiság, ami igen szépen illeszkedik őseinktől reánk testált lokálpatriotizmusunkkal. Dicsekvésnek veszi-e, vagy se, tökmindegy. Ezt a fajta, kicsit életre csiholtabb habitust hiányolom lépte-nyomon anyaországi nemzettestvéreinknél. Bántás nélkül: persze, ez is csak egy sarki igazság, tehát olyan prostituálódott szentencia, amit bárki meg tud. Értem ez alatt: cáfolni...
Végére hagytam a nehezét, mert eben az ügyben pediglen erősen elfogult vagyok, ezért megpróbálok finom lenni, mint a pocok szőre.
Említette volt - érzésem szerint egyáltalán nem pozitív kontextusban - az anyaországi politikum képviselőit, amire illik reagálnom, még ha el is veszejtem eleddigi - merem remélni meglévő - szimpátiáját, szerény személyemet illetően.
Tudom, hogy nem húznak karóba, ha én most férfiasan megvallom, hogy a jelenlegi magyar kormány politikájával, gondolkodásmódjával, tetteivel és világlátásával abszolúte egyet értek. Orbán Viktort pedig kifejezetten szeretem. Márai óta tudjuk, hogy az ilyen, és az ehhez hasonló hitvallások miatt, az adott időszakokban általában nem üti meg az ember a bokáját. Ám a Fideszhez való ragaszkodásom nekem jóval régebbről datálható, valamikor 1989 tájékán kezdődött. Hosszú a történet, nem is túl vidám, hadd ne untassam vele. Elég legyen annyi, hogy a mozgalommal együtt értem én is azzá, ami ma vagyok.
Valahol társalgásunkban elhangzott Teleki neve.
Ha megüt érte, akkor is kimondom, lévén mifelénk azt tartják, hogy "bátor ember templomban is mer fingani": Orbán az egyetlen olyan kaliberű politikus, aki Teleki Pál mellett mérhető súllyal bír.
Eszi-nem eszi, ez van.
Mondom ezt úgy, hogy májusban másodmagammal fogad bennünket Semjén, és még csak pártpolitikus sem valék.
És hogy a végére kicsit meg is nevettessem: Bayer Zsoltot, Szentesit brúderként üdvözöljük, nem egyszer jártak, hakniztak nálunk, általunk szervezetten.
Éppen ezért most a 80-on túli Moldova György jön hozzánk, először a déli végekre, szintén a mi kérésünkre és organizációnkkal.
A bot mindkét végét egymás mellé hajlítva lesz kerek a világ, tudom. Tudják ezt a többiek is a déli végeken. A provincia nem föltétlenül párosul provincializmussal. Ha meg mégis: bánja a rosseb! Nem hagyjuk minden szarnak, hogy megegyen bennünket, inkább megesszük őket mi.
Ezzel együtt kívánok Önnek és szeretteinek szép napokat, jó egészséget!
Poós Károly
2011.05.04 11:13:02
@kutya vacsorája:
Némi képen röstelkedve írom, bár ide kívánkozik, hogy kicsit tanácstalanságban vagyok, ezért - úgy döntöttem - hogy kikérem az Ön véleményét, mert látom, hogy azon ritka embertársaim közé tartozik, akik értik is amit leírnak, meg alighanem szereti a főzicskézést, sütést: dacára n.b. női mivoltának - és ezt most kérném tisztelettel dicséretnek venni.
Elanyátlanodásomnak egyetlen fájdalmas oka van: Szombaton egy ismerős magyarországi településen bográcsfőző- meg pálinkaversenyt tartanak, ahová immáron sokadszor megyünk, és idáig mindig díjjal értünk haza (meg tökrészegen, de ez amúgy is magától értetődik), az idén is brillírozni akarunk.
Ezért tájjelegű halászlét fogunk készíteni. Ez már eldöntött tény. Az ismerős orvhalász szombat reggelre ígérte a halakat, hat és fél kilót. (Ponty, süllő, a dévéreket meg ledaráljuk, az adja a masszát.) Egyrészt gyorsan elkészül, a főszakácsnak ideje sincs berúgnia, másrészt a Tisza mellől a vanba megérkezve ne már krumplipaprikással bolondítsuk a zsűrit.
Ezért a félkész szajréval és egy kisbusznyi bitang gazemberrel, akikkel egy civil szervezetben végvári vitézkedünk átlibbenünk az országhatáron. Mindeközben imádkozunk, hogy egyik vámos kisasszonynak se legyenek tudjukmilyen rossz napjai, mert akkor szúette lőccsel zavarnak vissza bennünket a lápi mocsárig.
Na-mármost: pálinkailag semmi féle meglepetés nem érhet bennünket, ez a dolog könnyebbik része. De a halászlé mellé hosszúkás, fából halként faragott fatálcán valami körítést is szeretnénk fitogtatni, vagy ha tetszik parasztosan - prezentálni. Kis bográcsban, albán kenyérrel megy a kóstoló, a minta.
És ez lőn a legnagyobb probléma!
Tárcsán sütünk hozzá süllőt. Jó. De mi legyen amellé? Cifraság, köret, díszítés, csicsa, büdös isten-nyila?
Tudna-é Ön nekünk oskolásan okosat mondani?
Valami weboldalat ajánlani, ahol a dizájn elemekkel bíbelődnek, és nem az ennivaló a lényeg, hanem a parvenü látvány. Rézi néni szakácskönyve?
Azért kámpicsorít el ez a helyzet, mert én még a karácsonyi ajándékokat se szeretem becsomagolni, újságpapírba adom a nejemnek a virágot, és a gyerekeket is szépítgetés nélkül pofozom.
Jó tanácsát előre is megköszönöm. Aztán meg majd valahogy meghálálom, megtalálom a módját, ha hiszi, ha nem.
Némi képen röstelkedve írom, bár ide kívánkozik, hogy kicsit tanácstalanságban vagyok, ezért - úgy döntöttem - hogy kikérem az Ön véleményét, mert látom, hogy azon ritka embertársaim közé tartozik, akik értik is amit leírnak, meg alighanem szereti a főzicskézést, sütést: dacára n.b. női mivoltának - és ezt most kérném tisztelettel dicséretnek venni.
Elanyátlanodásomnak egyetlen fájdalmas oka van: Szombaton egy ismerős magyarországi településen bográcsfőző- meg pálinkaversenyt tartanak, ahová immáron sokadszor megyünk, és idáig mindig díjjal értünk haza (meg tökrészegen, de ez amúgy is magától értetődik), az idén is brillírozni akarunk.
Ezért tájjelegű halászlét fogunk készíteni. Ez már eldöntött tény. Az ismerős orvhalász szombat reggelre ígérte a halakat, hat és fél kilót. (Ponty, süllő, a dévéreket meg ledaráljuk, az adja a masszát.) Egyrészt gyorsan elkészül, a főszakácsnak ideje sincs berúgnia, másrészt a Tisza mellől a vanba megérkezve ne már krumplipaprikással bolondítsuk a zsűrit.
Ezért a félkész szajréval és egy kisbusznyi bitang gazemberrel, akikkel egy civil szervezetben végvári vitézkedünk átlibbenünk az országhatáron. Mindeközben imádkozunk, hogy egyik vámos kisasszonynak se legyenek tudjukmilyen rossz napjai, mert akkor szúette lőccsel zavarnak vissza bennünket a lápi mocsárig.
Na-mármost: pálinkailag semmi féle meglepetés nem érhet bennünket, ez a dolog könnyebbik része. De a halászlé mellé hosszúkás, fából halként faragott fatálcán valami körítést is szeretnénk fitogtatni, vagy ha tetszik parasztosan - prezentálni. Kis bográcsban, albán kenyérrel megy a kóstoló, a minta.
És ez lőn a legnagyobb probléma!
Tárcsán sütünk hozzá süllőt. Jó. De mi legyen amellé? Cifraság, köret, díszítés, csicsa, büdös isten-nyila?
Tudna-é Ön nekünk oskolásan okosat mondani?
Valami weboldalat ajánlani, ahol a dizájn elemekkel bíbelődnek, és nem az ennivaló a lényeg, hanem a parvenü látvány. Rézi néni szakácskönyve?
Azért kámpicsorít el ez a helyzet, mert én még a karácsonyi ajándékokat se szeretem becsomagolni, újságpapírba adom a nejemnek a virágot, és a gyerekeket is szépítgetés nélkül pofozom.
Jó tanácsát előre is megköszönöm. Aztán meg majd valahogy meghálálom, megtalálom a módját, ha hiszi, ha nem.
Bár részletes biográfiát nem eresztett bőlére, alkotásai láttán Terry Rodgers valószínűleg, sokak álmát megvalósítva, hobbijának, szenvedélyének él, gondolom nem is rosszul. Hosszú évek óta nem nagyon fest/fotóz/filmez mást, mint erotikus partikat, illetve azok elejét, vagy…..
Poós Károly
2011.03.29 09:34:04
@midnight coder:
Egyet tudok érteni. Némileg. Mert a "hogyan festette" kérdés azért számomra mégiscsak fontos.
Ha a technika fogja a kezet, meg a photoshop kreálja a látványt, akkor a mondanivaló is egy sima képernyővédő értékén fog nivellálni.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hanyatt fekve festett mennyezeti freskók azért értékállóbbak, mert bukfencezve még nehezebb lett volna. Pusztán az embert, mint alkotót tartom a maga egyszerűségében és megismételhetetlenségében nélkülözhetetlennek. Ha a ketyerék, csodaszerkentyűk milyenségén múlna a művészet minősége, akkor mondjuk Capa fekete-fehér avítt fotóit kandallóba kéne vágni, és minden okostelefonos hülyének az év fotósa díjat ítélnék oda.
Itt tán még nem tartunk.
A polémiát kiváltó művekre visszatérve: Soha nem voltam oda a hiperrealista szemléletért, ez a szirupos, enyhén pornográf megközelítés meg kifejezetten émelyítő. Szóval nem tetszik.
Ha erotika, akkor inkább Klimt. A teremburáját!
Egyet tudok érteni. Némileg. Mert a "hogyan festette" kérdés azért számomra mégiscsak fontos.
Ha a technika fogja a kezet, meg a photoshop kreálja a látványt, akkor a mondanivaló is egy sima képernyővédő értékén fog nivellálni.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hanyatt fekve festett mennyezeti freskók azért értékállóbbak, mert bukfencezve még nehezebb lett volna. Pusztán az embert, mint alkotót tartom a maga egyszerűségében és megismételhetetlenségében nélkülözhetetlennek. Ha a ketyerék, csodaszerkentyűk milyenségén múlna a művészet minősége, akkor mondjuk Capa fekete-fehér avítt fotóit kandallóba kéne vágni, és minden okostelefonos hülyének az év fotósa díjat ítélnék oda.
Itt tán még nem tartunk.
A polémiát kiváltó művekre visszatérve: Soha nem voltam oda a hiperrealista szemléletért, ez a szirupos, enyhén pornográf megközelítés meg kifejezetten émelyítő. Szóval nem tetszik.
Ha erotika, akkor inkább Klimt. A teremburáját!
Kötelező lesz szeptembertől az angol nyelv tanítása Szlovákiában - döntött a pozsonyi parlament februárban - noha a döntéshozók egyelőre nem tudtak megállapodni, hogy melyik évfolyamtól. Az idén március elsejétől életbe lépő új szlovák közoktatási törvény szerint az…..
Poós Károly
2011.02.22 14:28:54
@HUN_Sector:
Tisztelt felebarátom!
Az eszperantó meg a még röhejesebb volapükk kísérlete szépen elsorvadt, spongyát rájuk. Nem sokat értek. Viszont a latinért kár, ami majdnem a XX. századig egyet jelentett a műveltséggel az iskolázottsággal és az európai értékrenden alapuló kulturáltsággal.
Írom ezt úgy, hogy nyelvész végképp nem vagyok, de szívesen visszacsinálnám azt az időt, vagyis a latin nyelv világelsőségét.
Mert ez a lebutított angol, a maga rágógumi ízlésével lehet, hogy a mai igénytelenségnek nagyon megfelel, de tán nem ennek kéne üdvözítő nyelvnek maradnia.
A fölmérések szerint egy átlag angol középiskolás diák kb. 1000 szót használ, ami nem szókincs, hanem - szerény meglátásom szerint - egyszerűen szórongy-halmaz.
Napi húsz szót bármelyik magzatom is kényelmesen megtanul. Ezek szerint tarzáni grammatikával és helyességgel másfél hónap alatt abszolválható a jó Byron bácsi anyanyelve?
Ez több, mint elgondolkodtató.
Tisztelt felebarátom!
Az eszperantó meg a még röhejesebb volapükk kísérlete szépen elsorvadt, spongyát rájuk. Nem sokat értek. Viszont a latinért kár, ami majdnem a XX. századig egyet jelentett a műveltséggel az iskolázottsággal és az európai értékrenden alapuló kulturáltsággal.
Írom ezt úgy, hogy nyelvész végképp nem vagyok, de szívesen visszacsinálnám azt az időt, vagyis a latin nyelv világelsőségét.
Mert ez a lebutított angol, a maga rágógumi ízlésével lehet, hogy a mai igénytelenségnek nagyon megfelel, de tán nem ennek kéne üdvözítő nyelvnek maradnia.
A fölmérések szerint egy átlag angol középiskolás diák kb. 1000 szót használ, ami nem szókincs, hanem - szerény meglátásom szerint - egyszerűen szórongy-halmaz.
Napi húsz szót bármelyik magzatom is kényelmesen megtanul. Ezek szerint tarzáni grammatikával és helyességgel másfél hónap alatt abszolválható a jó Byron bácsi anyanyelve?
Ez több, mint elgondolkodtató.
Poós Károly
2011.02.22 14:47:11
@Maisie MacKenzie:
Nagyon igazat adok a beírásának! A magyar közönség a televízió által kissé elkényeztetetten hozzászokott, hogy minden rissz-rossz filmet magyar szinkronnal, készen tálalnak föl.
Ezzel szemben Szerbiában, de az exjugoszláv krumpliköztársaságokban - gondolom leginkább a pénzhiány miatt - ilyesmi ritka, mint a fehér holló, még a Szezám utcát, meg a Muppet Show-t is föliratozzák.
Pont ezért lehet az, hogy a szerb tinik lényegesen gyorsabban tanulnak meg angolul, mint a mi kis magyarjaink, akinek esélyük sincs gyors magyar fordítások által, legalább a nyelv zeneiségét, toposzait, fordulatait és egyes szavait elsajátítaniuk.
Azért, hogy ne legyek igazságtalannak tűnő:
A szerb és az angol is indoeurópai nyelvnek számít. Logikus, hogy így némi előnnyel ragad rájuk.
És ezek az agyament latin-amerikai sorozatok is csak arra jók, hogy szerb gyerekek - főleg lányok - kisebb mértékben, de meghökkentően gyorsan elsajátítsák a spanyol alapokat.
Nagyon igazat adok a beírásának! A magyar közönség a televízió által kissé elkényeztetetten hozzászokott, hogy minden rissz-rossz filmet magyar szinkronnal, készen tálalnak föl.
Ezzel szemben Szerbiában, de az exjugoszláv krumpliköztársaságokban - gondolom leginkább a pénzhiány miatt - ilyesmi ritka, mint a fehér holló, még a Szezám utcát, meg a Muppet Show-t is föliratozzák.
Pont ezért lehet az, hogy a szerb tinik lényegesen gyorsabban tanulnak meg angolul, mint a mi kis magyarjaink, akinek esélyük sincs gyors magyar fordítások által, legalább a nyelv zeneiségét, toposzait, fordulatait és egyes szavait elsajátítaniuk.
Azért, hogy ne legyek igazságtalannak tűnő:
A szerb és az angol is indoeurópai nyelvnek számít. Logikus, hogy így némi előnnyel ragad rájuk.
És ezek az agyament latin-amerikai sorozatok is csak arra jók, hogy szerb gyerekek - főleg lányok - kisebb mértékben, de meghökkentően gyorsan elsajátítsák a spanyol alapokat.
Poós Károly
2011.02.22 15:05:41
@magyar bucó:
Ez így azért nem igaz. Elég ha az újlatin nyelveket megnézzük, vagy a pongyola változatot, a mai olaszt...
A 19. században még javában beszélte az értelmiség, ahogy orvosaink, kisebb mértékben ügyvédjeink és papjaink a mai napig használják.
A technika látványos fejlődésével lehet, hogy ez-az kimaradt belőle, de az angol annyi kifejezést lopott a latinból, hogy ezt könnyűszerrel meg lehetne oldani.
Én is latinpárti vagyok.
Ez így azért nem igaz. Elég ha az újlatin nyelveket megnézzük, vagy a pongyola változatot, a mai olaszt...
A 19. században még javában beszélte az értelmiség, ahogy orvosaink, kisebb mértékben ügyvédjeink és papjaink a mai napig használják.
A technika látványos fejlődésével lehet, hogy ez-az kimaradt belőle, de az angol annyi kifejezést lopott a latinból, hogy ezt könnyűszerrel meg lehetne oldani.
Én is latinpárti vagyok.
A Wikileaks által kiszivárogtatott diplomáciai iratokból néhány, a volt Jugoszlávia államaira vonatkozó rész: Horvátország Horvátország európai uniós csatlakozása nem fog olyan egyszerűen menni, mint ahogy azt a médiában széltében-hosszában készpénzként kezelik. Legalábbis…..
Poós Károly
2010.12.01 13:27:15
@Alc:
Majdnem minden tiszteletem a magas diplomáciáé, meg a még magasabban orrot hordó művelőiké - gondolom a politikusokról alkotott vaskos (itt ki nem mondott) véleményemmel ebben a szép új világunkban nem kell egyedül szerénykednem -, mindazonáltal éppen hasra esett tökmindegynek érzem azt, hogy valaki a Hilton bárpultjánál, Jelcin dácsájában, kurvás-pezsgősfürdős protokollesten ejti el szavait, vagy a Hatcsöcs nevű becsületsüllyesztőben mondja ki ugyanazt. Nem ugyan úgy persze, mert a csóró szájában kicsit furcsán hatna az a szó, hogyaszongya: biodiverzitás, és strukturális reform-experimentáció. A melós nem tudja mi az hogy vádalku, nem érti a jogi bükkfanyelvet, csak azt mondja közérthetőbben, hogy Biljana Plavsitynak kislány korában kellett volna rollerbalesetben kitörnie a nyakát.
És hogy a köznépnek nincsen szava, vagy hatása? Régi a sztori, de Monica Lewinsky se a Harwardon szerzett diplomát, de ide a rozsdás bökőt, hogy a világ legnagyobb emberének tekintett szaxistára igen erős befolyást gyakorolt...
Majdnem minden tiszteletem a magas diplomáciáé, meg a még magasabban orrot hordó művelőiké - gondolom a politikusokról alkotott vaskos (itt ki nem mondott) véleményemmel ebben a szép új világunkban nem kell egyedül szerénykednem -, mindazonáltal éppen hasra esett tökmindegynek érzem azt, hogy valaki a Hilton bárpultjánál, Jelcin dácsájában, kurvás-pezsgősfürdős protokollesten ejti el szavait, vagy a Hatcsöcs nevű becsületsüllyesztőben mondja ki ugyanazt. Nem ugyan úgy persze, mert a csóró szájában kicsit furcsán hatna az a szó, hogyaszongya: biodiverzitás, és strukturális reform-experimentáció. A melós nem tudja mi az hogy vádalku, nem érti a jogi bükkfanyelvet, csak azt mondja közérthetőbben, hogy Biljana Plavsitynak kislány korában kellett volna rollerbalesetben kitörnie a nyakát.
És hogy a köznépnek nincsen szava, vagy hatása? Régi a sztori, de Monica Lewinsky se a Harwardon szerzett diplomát, de ide a rozsdás bökőt, hogy a világ legnagyobb emberének tekintett szaxistára igen erős befolyást gyakorolt...
Aki napi szinten érdeklődik a politika iránt, az bizony hetek óta várt a tegnapi napra. A két nagy rivális, a jobb- és a baloldal legfőbb magyarországi helytartója, mint Rocky Balboa és Apollo Creed csapott össze (verbálisan) tegnap a Parlamentben. (Igaz, ami igaz, egy sztárboxnak…..
Poós Károly
2010.11.30 11:14:37
@J.W. Booth:
Nem szeretem a Jobbikot, bár vannak elképzeléseik, amelyekkel nagyjából egyet tudok érteni.
Archív felvételekről meg lehet nézni egy-két politikusnak nevezett zavarodott figura képét, a hanghordozását, mimikáját meg minden egyéb szakmai rossznyavalyát. Ha jól emlékszem Lombroso nevű orvos foglalkozott annak idején a bűnözök fizimiskájával.
Gyurcsány reakciója szerintem megér egy kisebb konzíliumot. Beteg az az ember. Komoly beteg.
Nem szeretem a Jobbikot, bár vannak elképzeléseik, amelyekkel nagyjából egyet tudok érteni.
Archív felvételekről meg lehet nézni egy-két politikusnak nevezett zavarodott figura képét, a hanghordozását, mimikáját meg minden egyéb szakmai rossznyavalyát. Ha jól emlékszem Lombroso nevű orvos foglalkozott annak idején a bűnözök fizimiskájával.
Gyurcsány reakciója szerintem megér egy kisebb konzíliumot. Beteg az az ember. Komoly beteg.
Poós Károly
2010.11.30 11:24:08
@Terézágyú:
Tisztelt ágyú! Te lősz mindenkire, aki él és mozog? Akkor meg pláne, ha netán pöttyet másképpen látja a világot, nem a te célkörösztödön sandul a közéletbe?
Vitáról beszélünk, amit Rejtő óta tudunk, hogy urak dolga. Ebben az esetben biceg a hasonlat, mert a szó klasszikus értelmében a vitaindító fél inkább elvtárs lenne, ha ezt a minősítést sikoltva ki ne kérné magának az a néhány igazán baloldali szerencsétlen pára, akik még tél-túl tisztességesen igyekeztek szolgálni az Eszmét. De hát döglött ideológiát nehéz szolgálni: ezt beláthatjuk.
Nem értem a photoshoppos megállapításodat se. Ez biztos valami pesti aszfalton föltarajozott kiszólás, megtisztelnél a magyarázattal.
Tisztelt ágyú! Te lősz mindenkire, aki él és mozog? Akkor meg pláne, ha netán pöttyet másképpen látja a világot, nem a te célkörösztödön sandul a közéletbe?
Vitáról beszélünk, amit Rejtő óta tudunk, hogy urak dolga. Ebben az esetben biceg a hasonlat, mert a szó klasszikus értelmében a vitaindító fél inkább elvtárs lenne, ha ezt a minősítést sikoltva ki ne kérné magának az a néhány igazán baloldali szerencsétlen pára, akik még tél-túl tisztességesen igyekeztek szolgálni az Eszmét. De hát döglött ideológiát nehéz szolgálni: ezt beláthatjuk.
Nem értem a photoshoppos megállapításodat se. Ez biztos valami pesti aszfalton föltarajozott kiszólás, megtisztelnél a magyarázattal.
A lendületes és kétségtelenül radikális kormányzás legfőbb vesztese a Jobbik. A választás óta hiába kepeszkednek, a lejtmenet egyértelmű.A két pofon elmaradt, de amit kaptak, annál fájdalmasabb: úgy ki lettek semmizve, mint az egyszeri magánnyugdíjas. Tavaly még reálisnak…..
Voltak akik leírták és bukott, leszerepelt embernek tartották. Voltak akik várták, hogy visszatér a közéleti rabságból, mint modern Sándor Mátyás, hogy harcot vívjon a jogállamot tutira megingató PatásÖrdöggel. Talán csak egyvalamire nem számított senki: hogy ez ilyen hamar…..
Vannak kaják, amelyek egyszerűen nem működnek, ha külföldre viszik őket. Az istennek se lehet eladni például a BurekOT Magyarországon. Legalábbis úgy nem, ahogy azt Szerbiában teszik. A topolyai piacon még mozgó burekos is volt korábban, úgy 10-20 éve. Nem valami kis kosárból…..
Poós Károly
2010.10.18 10:08:57
@lángoló babakocsi:
Nem mondanám, ha nem ez lenne a tapasztalatom. És ebbéli meggyőződésemben jóformán minden délvidéki ismerősöm meg tud erősíteni, mint írtam volt: sajnos.
Hiába hungarikum a pálinka, Magyarországon sportot űznek belőle, hogy cukrozzák, ami szerintem, meg tőlem mérvadóbb szakemberek véleménye szerint is katasztrófa, a pálinka igazi értékéhez képest.
Beszélgettem komoly pálinkafőzőkkel, kivétel nélkül cukorral nyomatják a cefrét, mert a mennyiségért a többség az anyját is eladná. És ez is szomorú.
Vilmoskörte? Zwackék lőréje? Nevetséges.
Nem mondanám, ha nem ez lenne a tapasztalatom. És ebbéli meggyőződésemben jóformán minden délvidéki ismerősöm meg tud erősíteni, mint írtam volt: sajnos.
Hiába hungarikum a pálinka, Magyarországon sportot űznek belőle, hogy cukrozzák, ami szerintem, meg tőlem mérvadóbb szakemberek véleménye szerint is katasztrófa, a pálinka igazi értékéhez képest.
Beszélgettem komoly pálinkafőzőkkel, kivétel nélkül cukorral nyomatják a cefrét, mert a mennyiségért a többség az anyját is eladná. És ez is szomorú.
Vilmoskörte? Zwackék lőréje? Nevetséges.
Poós Károly
2010.10.19 08:56:15
@Donna (Cara)mba:
Aki ismer, az tudja, hogy engem erős túlzással sem lehet jellegzetesen a szerb kultúra elkötelezett imádójának tekinteni, de a pálinka ügyében - kis kanyarral a burek témát megkerülve, de nem feledve - most kénytelen vagyok azt írni, hogy bizony a pálinka vagy az égetett szeszes italok terén a régi rácok jócskán ránk vertek, időbélileg.
Itt a déli végeken jelent meg legelőször, a 19. század második felében, a Balkánról szivárgott föl hozzánk az égetett szesz divatja, és rögtön hatóságilag tiltani is köllött, mert a jó bácskai meg bánáti magyar parasztok, kubikosok masszív alkoholistákká lettek tőle igen rövid idő alatt, lévén hogy homoki lőréhez, asztali borokhoz voltak szokva, a sört meg inkább a svábok itták, meg a városokban tyúktakarodó után koslató huncut urak.
Viszont ismételten megmutatkozott a régi vágású huszáros élni akarása az ittenieknek, és igen gyorsan elsajátították a pálinka főzésének tudományát, törvény ide vagy oda. Minden háznál főztek, ismerek olyan családot, ahol majdnem száz esztendős a szeszfőző kazán és dédapáról unokára száll ma is a titkos, soha le nem írt családi receptek hagyománya, tudása.
Mondjon ki mit akar, ide köll gyönni kóstolóra. Senki se bánja meg.
Aki ismer, az tudja, hogy engem erős túlzással sem lehet jellegzetesen a szerb kultúra elkötelezett imádójának tekinteni, de a pálinka ügyében - kis kanyarral a burek témát megkerülve, de nem feledve - most kénytelen vagyok azt írni, hogy bizony a pálinka vagy az égetett szeszes italok terén a régi rácok jócskán ránk vertek, időbélileg.
Itt a déli végeken jelent meg legelőször, a 19. század második felében, a Balkánról szivárgott föl hozzánk az égetett szesz divatja, és rögtön hatóságilag tiltani is köllött, mert a jó bácskai meg bánáti magyar parasztok, kubikosok masszív alkoholistákká lettek tőle igen rövid idő alatt, lévén hogy homoki lőréhez, asztali borokhoz voltak szokva, a sört meg inkább a svábok itták, meg a városokban tyúktakarodó után koslató huncut urak.
Viszont ismételten megmutatkozott a régi vágású huszáros élni akarása az ittenieknek, és igen gyorsan elsajátították a pálinka főzésének tudományát, törvény ide vagy oda. Minden háznál főztek, ismerek olyan családot, ahol majdnem száz esztendős a szeszfőző kazán és dédapáról unokára száll ma is a titkos, soha le nem írt családi receptek hagyománya, tudása.
Mondjon ki mit akar, ide köll gyönni kóstolóra. Senki se bánja meg.
Nem volt lehetséges megrendezni az olasz-szerb meccset. A mérkőzést 20 óra 50 perckor kezdték volna el, de a szerbek szektorából jóval a hivatalos kezdés előtt füstbombák repültek be a pályára.
Már ekkor felmerült a kérdés, hogy megrendezhető-e a genovai mérkőzés. Nem…..
Poós Károly
2010.10.13 11:06:12
@orient:
1. "Senki sem állította minden szerb egy vadállat aki nyers húson él és gyilkolászik jobbra balra."
Ez igaz. Én sem. Ezért nem értem, honnét a vád?
Akkor most előbb az egyszerűbbet: soha nem utaztam Szerbiában villamoson. Bérlettel, menetjeggyel, pláne anélkül se. Villamos-hálózat csak Belgrádban van és utólag belegondolva soha nem volt rá módom kipróbálni. (De például Macedóniában utaztam öszvérháton, jámbor szénégetők között. Igaz, akkor sorkatonaként szántak meg a jóemberek.) Viszont Pestet viszonylag jól ismerem, ám ott se reszkíroztam soha a bliccelést, mert könnyen kipecsételtek volna az országból, ami igen fájdalmasan érintett volna akkor és most is. Ha ez puhányság, akkor neveztessék a pragmatizmusom gyávaságának. Vállalom. Még a Kisföldalattin sem vagyok kemény csávó.
Most egy kissé rázósabb jön.
Magyarországiként Te szurkolhatsz Szerbiában (tehát hangsúlyozottan Szerbiában!) akárkinek, a szerbség körében valóban hagyomány a vendégszeretet és ott ez hatványozottan érvényes egy külföldire (kivéve tán ha albán az illető...).
De próbálj meg a felerészt magyarok lakta vajdasági-bácskai Temerinben szurkolgatni, vagy a jó nevű bánáti Magyarcsernyén megnyikkani, majdnem bizonyos, hogy ámbivalens érzelmekkel vonulnál vissza Szeged-Röszke irányába. Ez egy ilyen faramuci helyzet, hogy a szomszéd nagyobb szerb, mint a délebbi és a XX. század óta görbe szemmel néznek ránk, utcabeliekre, magyarokra. Hidd el, jól tudom mit beszélek.
Hogy éppen Montenegróban szurkolhattam a mieinknek, az csupán a sors kegyelme: húsz éve ugyan oda, a nejemék tengerparti nyaralójába járunk, évente többször is. Kicsi a falu, minket befogadtak. A kocsma pedig a törzshelyem. Ilyen egyszerű.
Máshol nem tudtam volna nézni a közvetítést.
2. A szekundáris megállapításoddal egyet értek, magam is ezt írtam, ezen nem kell rugózni.
3. A normális magyar szurkoló dettó ugyan olyan mint a hasonló szerb. Óbégat, énekel, ordít, anyázik, rázza a zászlót, sálat és ölelkezik a gólnál, aztán sörözik és hazakushad. Ebben nem látok semmiféle kirívó szerb kvalitást. Egyik zöld sasokat énekel, a másik delijet. Punktum.
4. A tökösebb bandáról pedig csak annyit, hogy ha majd a mítoszok ködéből előbóklászik, akkor kicsit több történelmet tessen lapozgatni, vagy ha erre rest, akkor nézze meg az elmúlt húsz év balkáni háborúinak valamelyik kivonatos dokumentumfilmjét, hallgasson meg egy-két vukovári középkorú embert, esetleg zarándokoljon el Zvorniktól nyugatra, a Drina folyón túl és penetráns képet fog kapni ennek a nagyszerű népnek a hősiességéről és, ahogy fogalmaz: a "tökösségéről".
1. "Senki sem állította minden szerb egy vadállat aki nyers húson él és gyilkolászik jobbra balra."
Ez igaz. Én sem. Ezért nem értem, honnét a vád?
Akkor most előbb az egyszerűbbet: soha nem utaztam Szerbiában villamoson. Bérlettel, menetjeggyel, pláne anélkül se. Villamos-hálózat csak Belgrádban van és utólag belegondolva soha nem volt rá módom kipróbálni. (De például Macedóniában utaztam öszvérháton, jámbor szénégetők között. Igaz, akkor sorkatonaként szántak meg a jóemberek.) Viszont Pestet viszonylag jól ismerem, ám ott se reszkíroztam soha a bliccelést, mert könnyen kipecsételtek volna az országból, ami igen fájdalmasan érintett volna akkor és most is. Ha ez puhányság, akkor neveztessék a pragmatizmusom gyávaságának. Vállalom. Még a Kisföldalattin sem vagyok kemény csávó.
Most egy kissé rázósabb jön.
Magyarországiként Te szurkolhatsz Szerbiában (tehát hangsúlyozottan Szerbiában!) akárkinek, a szerbség körében valóban hagyomány a vendégszeretet és ott ez hatványozottan érvényes egy külföldire (kivéve tán ha albán az illető...).
De próbálj meg a felerészt magyarok lakta vajdasági-bácskai Temerinben szurkolgatni, vagy a jó nevű bánáti Magyarcsernyén megnyikkani, majdnem bizonyos, hogy ámbivalens érzelmekkel vonulnál vissza Szeged-Röszke irányába. Ez egy ilyen faramuci helyzet, hogy a szomszéd nagyobb szerb, mint a délebbi és a XX. század óta görbe szemmel néznek ránk, utcabeliekre, magyarokra. Hidd el, jól tudom mit beszélek.
Hogy éppen Montenegróban szurkolhattam a mieinknek, az csupán a sors kegyelme: húsz éve ugyan oda, a nejemék tengerparti nyaralójába járunk, évente többször is. Kicsi a falu, minket befogadtak. A kocsma pedig a törzshelyem. Ilyen egyszerű.
Máshol nem tudtam volna nézni a közvetítést.
2. A szekundáris megállapításoddal egyet értek, magam is ezt írtam, ezen nem kell rugózni.
3. A normális magyar szurkoló dettó ugyan olyan mint a hasonló szerb. Óbégat, énekel, ordít, anyázik, rázza a zászlót, sálat és ölelkezik a gólnál, aztán sörözik és hazakushad. Ebben nem látok semmiféle kirívó szerb kvalitást. Egyik zöld sasokat énekel, a másik delijet. Punktum.
4. A tökösebb bandáról pedig csak annyit, hogy ha majd a mítoszok ködéből előbóklászik, akkor kicsit több történelmet tessen lapozgatni, vagy ha erre rest, akkor nézze meg az elmúlt húsz év balkáni háborúinak valamelyik kivonatos dokumentumfilmjét, hallgasson meg egy-két vukovári középkorú embert, esetleg zarándokoljon el Zvorniktól nyugatra, a Drina folyón túl és penetráns képet fog kapni ennek a nagyszerű népnek a hősiességéről és, ahogy fogalmaz: a "tökösségéről".
Poós Károly
2010.10.13 11:33:09
@orient:
1.
"Senki sem állította minden szerb egy vadállat aki nyers húson él és gyilkolászik jobbra balra."
Ez igaz. Senki, még én sem. Ezért nem is értem: honnét került ez ide?
Bérlettel, vagy anélkül Szerbiában még nem utaztam villamoson. Belgrádban van ilyen jellegű tömegközlekedés, ám visszagondolva eddig soha nem éltem vele. De utaztam öszvéren, szénégetők között, Macedóniában, amikor kiskatonaként megszántak ezek a jámbor emberek. Viszont Pesten se szoktam bliccelni, mert az útlevelembe gyorsan kipecsételnek és nekem ennyit nem ér. Ha ez puhányság, akkor a pragmatizmusomnak tudható, meg annak, hogy szeretek Magyarországra menni a családommal.
Most jön a neheze, nem is tudom miként magyarázzam meg röviden és félreérthetetlenül. A szűk szerbiai szerb alaptulajdonsága a vendégszeretet. Gondolom ezt tapasztaltad Te. Bármely külföldivel szemben élő hagyomány. Jó, mondjuk mostanában az albánnál ez nem biztos...
Viszont próbálnál meg egyszer a felerészben magyarok lakta bácskai Temerinben szurkolgatni, vagy a jó nevű Magyarcsrnyén Bánátban (hogy most más példát már ne mondjak) tudom biz'isten, hogy minimum ámbivalens érzelmekkel húznál vissza Szeged-Röszke irányába. Ez már csak így megy errefelé. A XX.század megtanította a szomszéd szerbet gyűlölni, de legalább lekezelni a magyart. Meg se próbálom bővebben kifejteni. beszélgess erdélyi ismerőseiddel, akiknek kutya bajuk a constanzai tengerparton, de Csíkban szarozik velük naponta a román rendőr.
A tengerparti korcsma Montenegróban a sors kegyelméből adódik: húsz éve oda járunk a családi nyaralónkba, törzsvendég vagyok, és a falu tiszteletbeli polgára. (Becs'szó.)
2. A szekundáris pontoddal egyet értek, én is ezt írtam.
3. A magyar szurkolók pont úgy és olyan hangerővel óbégatnak, örülnek vagy elégedetlenkednek, mint mások. Nem látom ebből a szerbség kirívó kvalitását. Az egyik zöld sasokat énekel, a másik delije-himnuszt. Tök egy-mindegy.
4. A szerbség tökösségéről pedig szűkre szabottan és kesernyésen csak annyit, hogy ha valaki veszi magának a fáradtságot és a közhelyek, meg a légből patkolt mítoszok lavórvizén túl messzebbre vagy mélyebbre is akar látni, akkor olvasgasson több történelemkönyvet.
Ha pedig erre is rest, elég ha az elmúlt húsz év balkáni háborúiról megnéz néhány dokumentumfilmet. de aki igazán tudni szeretné az igazságot és az emberi gyarlóság legsötétebb bugyrait, az elmegy Vukovárra és elbeszélget néhány középkorú járókelővel, vagy a Drinán átkelve, Zvorniktól nyugatra szétnéz és elgondolkodik. Nem lesz több kétsége afelől, mit is jelent a fennen hangoztatott szerb "tökösség".
1.
"Senki sem állította minden szerb egy vadállat aki nyers húson él és gyilkolászik jobbra balra."
Ez igaz. Senki, még én sem. Ezért nem is értem: honnét került ez ide?
Bérlettel, vagy anélkül Szerbiában még nem utaztam villamoson. Belgrádban van ilyen jellegű tömegközlekedés, ám visszagondolva eddig soha nem éltem vele. De utaztam öszvéren, szénégetők között, Macedóniában, amikor kiskatonaként megszántak ezek a jámbor emberek. Viszont Pesten se szoktam bliccelni, mert az útlevelembe gyorsan kipecsételnek és nekem ennyit nem ér. Ha ez puhányság, akkor a pragmatizmusomnak tudható, meg annak, hogy szeretek Magyarországra menni a családommal.
Most jön a neheze, nem is tudom miként magyarázzam meg röviden és félreérthetetlenül. A szűk szerbiai szerb alaptulajdonsága a vendégszeretet. Gondolom ezt tapasztaltad Te. Bármely külföldivel szemben élő hagyomány. Jó, mondjuk mostanában az albánnál ez nem biztos...
Viszont próbálnál meg egyszer a felerészben magyarok lakta bácskai Temerinben szurkolgatni, vagy a jó nevű Magyarcsrnyén Bánátban (hogy most más példát már ne mondjak) tudom biz'isten, hogy minimum ámbivalens érzelmekkel húznál vissza Szeged-Röszke irányába. Ez már csak így megy errefelé. A XX.század megtanította a szomszéd szerbet gyűlölni, de legalább lekezelni a magyart. Meg se próbálom bővebben kifejteni. beszélgess erdélyi ismerőseiddel, akiknek kutya bajuk a constanzai tengerparton, de Csíkban szarozik velük naponta a román rendőr.
A tengerparti korcsma Montenegróban a sors kegyelméből adódik: húsz éve oda járunk a családi nyaralónkba, törzsvendég vagyok, és a falu tiszteletbeli polgára. (Becs'szó.)
2. A szekundáris pontoddal egyet értek, én is ezt írtam.
3. A magyar szurkolók pont úgy és olyan hangerővel óbégatnak, örülnek vagy elégedetlenkednek, mint mások. Nem látom ebből a szerbség kirívó kvalitását. Az egyik zöld sasokat énekel, a másik delije-himnuszt. Tök egy-mindegy.
4. A szerbség tökösségéről pedig szűkre szabottan és kesernyésen csak annyit, hogy ha valaki veszi magának a fáradtságot és a közhelyek, meg a légből patkolt mítoszok lavórvizén túl messzebbre vagy mélyebbre is akar látni, akkor olvasgasson több történelemkönyvet.
Ha pedig erre is rest, elég ha az elmúlt húsz év balkáni háborúiról megnéz néhány dokumentumfilmet. de aki igazán tudni szeretné az igazságot és az emberi gyarlóság legsötétebb bugyrait, az elmegy Vukovárra és elbeszélget néhány középkorú járókelővel, vagy a Drinán átkelve, Zvorniktól nyugatra szétnéz és elgondolkodik. Nem lesz több kétsége afelől, mit is jelent a fennen hangoztatott szerb "tökösség".
Poós Károly
2010.10.13 14:39:00
@orient:
Nagybecskerek környékén egyedül Muzslyán élnek számottevő arányban magyarok, de ez a kis település is gyakorlatilag egybe ér ma már Becskerekkel. A Duna alsó folyásánál három kis falu még dacol: Hertelendyfalva, Székelykeve és Ürményháza. Beolvadásuk évtizedeken belül borítékolható. A Bánát azon térségében már csak óvatos túlzással beszélhetünk szép számú magyar közösségről, szórványban még föllelhetőek, de erősen asszimilálódtak és ez a szomorú tendencia a mai napig tart.
Az ötven-hatvanezres Versec, vagy Nagykikinda esetében az a két-három ezernyi magyar igazán nem tükrözi már a hajdanvolt etnikai arányokat. (Egyharmad sváb, ugyanannyi magyar és szerb. 1945-ig...)
Hogy kikkel és milyen körülmények között tudtál szurkolni, az talán most másodlagos. Lehet, tényleg mázlid volt, vagy egyszerűen az általad is emlegetett jobb fajta emberekre akadtál, köszönd meg a sorsodnak, hála Istennek!
Ami a politikát illeti: hááát, én még emlékszem azokra a boldog időkre, amikor Milosevity bukása után, az első demokratikus szél megleggyintésekor teli szájjal fogadkozott az elit, hogy láttuk a magyarországi rossz példát, mi nem fogjuk elkövetni... Aztán ugyanúgy zajlott a privatizáció, mint nálatok tizenpár évvel korábban, utcára került a melósok zöme, vadkapitalizmus dívik, és annyira skizofrén a helyzet, hogy hamarjában amerikai és orosz ülepet is egyszerre akarnak nyalni, ott lenn - Belgrádban. És szépen lenyomták a torkukon Boszniát, Karadzsityostól, Hágástól, hogy Koszovó legyen a hab a keserű tortán.
Ne irigyeld hát a szerb politikumot, és az őket megszavazó népet se. Szép csöndben mindenki igába hajtja a fejét. Lett légyen hortobágyi szürke marha, vagy Morava-menti kerge kos...
Nagybecskerek környékén egyedül Muzslyán élnek számottevő arányban magyarok, de ez a kis település is gyakorlatilag egybe ér ma már Becskerekkel. A Duna alsó folyásánál három kis falu még dacol: Hertelendyfalva, Székelykeve és Ürményháza. Beolvadásuk évtizedeken belül borítékolható. A Bánát azon térségében már csak óvatos túlzással beszélhetünk szép számú magyar közösségről, szórványban még föllelhetőek, de erősen asszimilálódtak és ez a szomorú tendencia a mai napig tart.
Az ötven-hatvanezres Versec, vagy Nagykikinda esetében az a két-három ezernyi magyar igazán nem tükrözi már a hajdanvolt etnikai arányokat. (Egyharmad sváb, ugyanannyi magyar és szerb. 1945-ig...)
Hogy kikkel és milyen körülmények között tudtál szurkolni, az talán most másodlagos. Lehet, tényleg mázlid volt, vagy egyszerűen az általad is emlegetett jobb fajta emberekre akadtál, köszönd meg a sorsodnak, hála Istennek!
Ami a politikát illeti: hááát, én még emlékszem azokra a boldog időkre, amikor Milosevity bukása után, az első demokratikus szél megleggyintésekor teli szájjal fogadkozott az elit, hogy láttuk a magyarországi rossz példát, mi nem fogjuk elkövetni... Aztán ugyanúgy zajlott a privatizáció, mint nálatok tizenpár évvel korábban, utcára került a melósok zöme, vadkapitalizmus dívik, és annyira skizofrén a helyzet, hogy hamarjában amerikai és orosz ülepet is egyszerre akarnak nyalni, ott lenn - Belgrádban. És szépen lenyomták a torkukon Boszniát, Karadzsityostól, Hágástól, hogy Koszovó legyen a hab a keserű tortán.
Ne irigyeld hát a szerb politikumot, és az őket megszavazó népet se. Szép csöndben mindenki igába hajtja a fejét. Lett légyen hortobágyi szürke marha, vagy Morava-menti kerge kos...
Az előző rész tartalmából: a kétharmad igenis elérhető, sőt Pécsett el is lett érve, illetve a kétharmad nem egyenlő az atombombával, mert hasznosan is lehet forgatni. Mellesleg az atombombával is csodás dolgokat lehet megvalósítani, az egyik a gombafelhő, a másik meg a béke.…..
Amíg az utóbbi napokban nem tudtam a bloggal foglalkozni, úgy éreztem, hogy a világ kifordult a sarkából, a nap megállt az égen, és Lendvai Ildikó egyszer sem vádolta a demokrácia felszámolásával a Fideszt. De ez persze csak szubjektív torzulás volt, a dolgok igazából…..
Poós Károly
2009.04.28 09:37:02
"Van-e hülyébb szó annál, hogy pácsó, meg hogy netrióta?", tette föl a kérdést magának nap mint nap az ember, egészen szerdáig, amikor a nol.hu megadta a választ. Még mindig ezt ízlelgetem: "webelit". Undorító szó, az ajánló viszont a maga…..
Egy kutya, egy szobanövény, és egy hajléktalan életét is megmentette Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy kedd reggeli sajtótájékoztatón. Úgy tűnik, Budai Bernadett kormányszóvivő összeesése óta a kormányfő csak jót cselekszik.A rendkívüli sajtótájékoztatón a…..
Rágalmazás miatt büntetőjogi feljelentést tett Pálffy István Friderikusz Sándor ellen - írja a Blikk. A pirospozsgás arcú Pálffyt Friderikusz könyvének állításai háborították fel, miszerint a Tv2-s időszakában rendszeresen illuminált állapotban vezette a Jó estét,…..
Poós Károly
2009.02.02 12:40:41
Nem kell a magyaroknak területi autonómia a Délvidéken, mivel nem élnek egy tömbben és kevesen vannak – nyilatkozta a szerb Dnevnik című lapnak Göncz Kinga, a Jan Slota szlovák SNS-vezér által kedvesen csak kócoshajúként emlegetett külügyminiszterünk. Majd azt…..
Kínzással és bántalmazással vádol egy szerb rendőrt a valjevoi (szerb város) ügyészség. A helyi sajtó adta hírül ma este, hogy Dejan R. 29 éves rendőr ellen vizsgálat indult. A hírt a pressonline is azonnal átvette, én is onnan…..
Hollywood és a nyugati baloldal tömeggyilkosok iránti perverz rajongásának egy újabb állomását jelentette Steven Soderbergh Che-ről szóló kétrészes filmje. A Che-kultusz tényleg elképsztő méreteket öltött - már nem csak Che Guevarát ábrázoló póló kapható, hanem…..
Speech after long silence; it is right… Yeats Van-e fasisztaveszély? Igen, van. Önmagában ma a szélsőjobb gyenge, az egyetlen kérdés, hogy bekerülhet-e a parlamentbe. Ha ez megtörténne, akkor is valószínűtlen, hogy koalícióra lépne vele a Fidesz. (A többi parlamenti…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Úgy látszik mindegy, hogy Belgrád, vagy Zágráb a főváros, a Balkánon minden és mindenki kútba esik, jövet-menet.
Most van a szezonja, na.