Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Yarissa

0 bejegyzést írt és 55 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.12.04. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Acél Csaba vadászíró naplója Biztos, ami fekszik ! 2012.10.03 08:36:42
A favágóktól jött a hír, a nagy, lombár agancsú bika - "akit" egy hete keresek - előző nap, egy jókora akácfa törzsét döngette, amíg az ki nem fényesedett, mintha lecsiszolták volna. A háremét már láttam, a nagy agancshoz nagy vágyak nem társultak, mert egy tehén ünő,…..
Yarissa 2012.10.03 20:54:02
@Paci-ens: ....hát én Téged nagyon szeretlek. Mert hogy ilyen úriember vagy.
Meg is hálálom, - remélem lesz majd rá módom- kűldöm majd a "repülő" compót Feléd. Persze sütve.
Yarissa 2012.10.03 21:30:27
@Acél Csaba: Ez csak természetes. Te össze vagy nőve a compóval is.
Acél Csaba vadászíró naplója Samu. 2012.09.30 08:46:53
Már négy éve, hogy elhagyott a Jóbarát.   Tegnap jött a hír, hogy a Samu kutyusa is utána ment. Samu szerencsés volt, a Gazda eltávozása után, szerető család vette körül, valahogy már nem is kutyaként, hanem családtagként élt. Ha fejfája lenne, az lenne ráírva, hogy élt 14…..
Yarissa 2012.09.30 14:34:31
Acél Csaba vadászíró naplója Naplórészlet. 2012.09.28 09:03:33
Míg el  nem felejtem - elmesélem, hogy a múltkorában mellénk társult egy hasonszőrű. Jót lehet vele játszani, de amikor már nem tudja, hol a határ és tiszteletlen, akkor kénytelen vagyok rámordulni. Egyébként jó fej, barátságos és értelmes. Amikor gazdi hozta a kétcsövűt,…..
Yarissa 2012.09.28 15:40:27
Részlet a "Szőke" kutya naplójából.

... Amikor megpillantom kicsi gazdám kezében a fekete madzagszerűséget, rögtön tudom, csudajó dolgok történnek majd.
Sétálni megyünk, világot látni!
Mennyi új dolog, mennyi új szag, és mennyi új, számomra még ismeretlen szőrös, tollas mindenfélével fogunk találkozni.
Ilyenkor valami hevesen dobol idebennt, bennem, és nagyon örülök.
Így volt ez azon a napon is, amikor a tollas izét lenyeltem.
Elindultunk kisgazdámmal a fekete köldökzsinórral összekötve. Mindig ezen sétáltat, nem értem miért. Lehet, hogy fél, h eltéved? Vagy tán azt gondolja, én fogok megszökni?
Szóval mendegélünk, egyszercsak kisgazdám megszólal: "..jön a Berci, a Berci..." Na akkor aztán dobol ám méghevesebben valami bennem, jön a "barna" kutyus, akit kiskorom óta ismerek. Öregebb nálam, de biztosan ő már mindent tud, amit én még nem. Nagyon szeretek vele játszani, bár néha rendre utasít, amikor én ugrálok, pedig csak azt akarom mondani, h nagyon szeretem, szeretek vele lenni, vele játszani, együtt kóborolni erdőn, mezőn.
... és egyszer csak tényleg ott volt Berci!!!! Hurrá!!! Most megpuszilom, megölelgetem!!! Jaj , de mikor veszi már le rólam kisgazdi ezt a madzagot?
Megvan!!! Itt van az én kis barátom, Berci!
Nagy volt az öröm, boldogság, ugrándoztunk, szaladgáltunk.
Bár valami gyanús volt. Berci gazdija vállán volt valami hajlított vasdarab.
Valamit nagyon beszélgettek a gazdik, és kémlelték az eget. Én is néztem, de nem láttam semmit,... illetve néha valami tollgombóc repült.
Aztán Berci gazdija kiegyenesítette a hajlított vasdarabot, engem pedig kisgazdám megint a fekete köldökzsinórra kötött, és maga mellé űltetett. Olyan áhítattal nézték az eget, hogy el sem tudtam képzelni mi fog történni. De valahogy éreztem, valami számomra izgalmas dolog lesz.
Egyszercsak egy nagy durranást hallottam, ami a vasdarabból jött ki.
Semmi kétség, ez egy durrogó vascső.
Jajaj! De mi történt itt? Ahogy durrant a vasdarab, az égből az a tollas repülö valami lepottyant. Jujdejó játék ez!!
Rángatom a madzagot, nem értem mi történik. Én miért nem szaladhatok megnézni azt a tollas játékot?
Berci szalad, keresi! De én már látom is hol van, én előbb megtalálnám, de az én gazdim nem enged. Berci is megtalálja, szájába veszi és viszi a gazdijának.
Leteszi elé.
Na végre! Elenged a gazdi engem is.
Rohanok én is, h megnézzem mi az.
Hűha! Ez egy kis tollas játék. De várjunk csak! Ez nem is játék. Olyan hússzaga van. De hol a hús, amikor csak a tollakat látom. Ezt meg kell néznem közelebbről. Bercinek és a gazdijának már nem kell.
Akkor most az enyém lesz! Az enyém bizony! Hiszen én már akkor megláttam amikor lepottyant az égből, csak nem engedték, h megtaláljam. De most megvan!
Usgyí, szaladok vele! Mindkét gazdi idegesnek látszik. Nem értem. Szólongat a kisgazdim, h menjek oda. Hogyisne, tán még elveszi a tollast, ami jó játéknak tűnik, de lehet h ez egy hússzagú, ehető játék.
Ez egy valódi kincs. Dehogy adom. Enyém!!
Jujuj! Jönnek felém! Szalad mindkét gazdi, ordítanak is. Elfogják venni, ordítják h vigyem vissza. Na nem.
Berci gazdája már köldökzsinórnyira van tőlem.
Jaj Istenem, most mi legyen? Hová dugjam, mit csináljak? Ezt a kincset nem adom. Nem jut jobb eszembe, roppantok egyet és lenyelem. Ez az enyém lesz most már. Igaz, nem tudtam vele játszani, de az enyém.
Huh... kicsit karistolta a gigámat a sok toll, de majd később biztosan jó lesz.
Legalábbis ezt gondoltam.
Aztán még sétáltunk Bercivel, de a tollas izé a gyomromban egyre rosszabb érzést keltett. Lehet, h nem kellett volna lenyelnem?
Egyszercsak éreztem, baj van.... visszajött a tollas, de rosszul éreztem magam.
Ott volt előttem, és Berci már nem akarta elvenni tőlem, sőt a gazdik sem.
Érdekes, nekem sem volt kedvem már játszani vele.
Kisgazdim szemrehányó tekintete helyett már az aggódást láttam.
Lehet, h szót kellett volna fogadnom.
De be kellett bizonyítanom Bercinek , meg a gazdiknak, h azért mert én még kicsi vagyok, én is tudom h kell elbánni egy égből pottyant tollas izével.
....de ... lehet, h legközelebb mégsem nyelem le....
Yarissa 2012.09.28 23:36:11
@Paci-ens: Igen, nagyon szeretem, sőt több. Ő már az én kicsi Társam.
Tudod milyen?
Hát.... nem akarom dícsérni, csak úgy szerényen ha mégis jellemezni akarnám...
őszinte, bátor, hűséges, szeretetteljes, bevállalós, belevaló,kíváncsi, érdeklődő,nyitott,kalandvágyó, okos, tanulékony,kreatív, temperamentumos....és egy kis vadóc. Szóval tiszta anyja!
Elvileg , én vagyok a falkavezér.
De... csak Neked mondom, amikor rámnéz azzal a két gyönyörű , tiszta, őszinte, értelemtől csillogó szemével, el vagyok veszve, teljesen levesz a lábamról.
Szóval, akkor ki is a vezér?
Ha meg kell dorgáljam rá sem merek nézni, mert tudom, akkor elvesztem..
.
.mostanában elég sokat beszélek Róla.
Drága jó Mentorom, meg is szokta kérdezni, hogy : "..Csőrike, akarsz-e kérdés nélkül is beszélni a kutyádról?"
... szoktam akarni.... kérdés nélkül is.
Acél Csaba vadászíró naplója Sok a sokk. 2012.09.19 21:06:41
Olyan vadászterületeken, ahol kevesebb az erdő és több a mezőgazdaság, bizony az aratásokat sokkszerűen éli meg az állatvilág. Vegyük sorba. Tavasszal, amikor pl a fácánok   fészkelési időszaka van és szívesen rakják  tojásukat a szépen zöldellő lucernatáblákba - ennek…..
Yarissa 2012.09.19 23:14:24
Yarissa 2012.09.22 17:02:31
@Paci-ens: .....és nem jött vissza.
Már nem a bika bőg, hanem én.
Én vagyok kizsigerelődve. Súlyvesztésem kb. annyi, amennyit a bika agancsa nyomott volna. ...eddíg ez a helyzet.
De sosem adom fel.
Egyszer csak az enyém lesz. Addíg meg legfeljebb felváltva bőgünk.
Acél Csaba vadászíró naplója Zuzmara! 2010.12.31 08:07:00
A fák ágai a fehér zúzmarától súlyosan ölelik a ködöt magukhoz. Mintha az idő is a fagy markába tenné a múló perceket, karácsonyi képeslapok dermedtségébe rögzült a jelen. De van élet a fehérségben. A madárető körül sorjáznak a cinkék, a felkapott maggal a bokor ágára…..
Yarissa 2010.12.31 18:20:34
Yarissa 2010.12.31 18:27:28
@Acél Csaba: .... libák?... hát .. hát mondtam. Szemmel verve.
Acél Csaba vadászíró naplója Szánkó- kresz! 2010.12.07 20:32:00
Hóesés után, a házunkhoz vezető meredek domboldalból, szánkópálya lesz. Az út alján már óvatosan kell autózni, mert a stop tábla a gyerekeknek semmit nem jelentAmíg nagynehezen felkapar egy  autó, addig leállnak a szánkózással, kicsit félrehúzódnak,…..
Yarissa 2010.12.07 23:13:18
Röviden válaszolnék. A felelősség a szülőé. Nekem is van gyermekem, ő is volt kicsi, járt szánkózni, miután elmentem vele, és megnéztem hogy biztonságos-e a terep.
Ma a legtöbb szülő azt sem tudja hogy egész nap hol van és mit csinál a gyermeke. Mert az idő lenne, odafigyelni rá. Én, anno, minden percéről tudtam. Legalábbis azt hiszem.
Nem gondolom, ha a gyermeket otthon megkérdeznék, hogy hol volt szánkózni, épeszű szülő megengedné, hogy egy meredek , stop -táblával végződő közúton a csemete ott "rulettezzen" kockáctatva az életét, na meg az autósokét.
Ezen túlmenően esetleg az önkormányzat részéről is történhetne valami figyelemfelhívás, hogy tilos és életveszélyes csúzdának használni a közutat,többszempontból is.
Ugyanis testi épségük kockáztatása mellett nem kevés bosszúságot okoznak ezzel a lakóknak, akik emiatt nem jutnak hazáig autójukkal.
Egyébként amikor a mai, modern nevelési elméletek ( nem tudományos, csak úgy a jól bevett gyakorlat) kerül szóba, akkor nekem erős késztetésem van a véleményem kinyilvánítására.
Most is kűzdök még egy darabig, aztán elmondom.
Nem vagyok pedagógus, de mélységes ellenszenvet érzek a mai fiatal szülök, gyerekre mindent ráhagyó nevelési elmélete ellen.
Jó lenne ha tudomásulvennék, hogy a gyermek nevelése nem az iskolára tevődik, hanem a szülő feladata.
Ezenkivül nem kéne mindent ráhagyni a gyermekre, hiszen a társadalmi együttélés során bizony be kell tartani alapvető dolgokat, és el kell fogadni, hogy vannak tiltások, vannak határok, amiket nem lehet átlépni, mert annak komoly szankciói vannak.
Jó lenne, ha a gyermeket tiszteletre és engedelmességre nevelnék. Ugyanis ez alapvető feltétele a békés egymás mellett élésnek. A mai fiatalok neveléséből a fegyelmezés teljesen kimaradt. Ezért, amikor iskolába kerülnek, szegény pedagógusra hárul a gyermek szocializációjának nemes és "megtisztelő" feladata. Aztán ha ezért cserébe nem verik épp meg a pedagógust vagy nem jelentik fel, akkor esetleg megpróbálkozhat a tantárgy tanításával. Nem vagyok pedagógus, de sajnos mégis szembesültem sokszor ezzel.
Legutóbb azt hallottam, hogy nem szabad hülye tiltásokkal a gyermek akaratát letörni, mert sérül a pszichéje.
Hát.... aztán később az utcán végzi drogosként, alkoholistaként, vagy valamelyik galeri tagjaként, esetleg valamelyik büntetésvégrehajtóban, mert képtelen beilleszkedni, mert nem tűri a kötöttséget, mert nem tudja elfogadni a szabályokat.
Én nem tudom, de azt hiszem hogy egy idejében elcsattant "pofon"-ba nem sérültem bele én sem gyermekkoromban.
Tudomásul kell venni a gyermeknek is , hogy nem tehet meg mindent kénye kedve szerint, mint ahogy mi felnőttek sem.
Kicsit elkanyarodtam a "szánkózástól", de ez a téma is kapcsolódik a felvetett felelősség problémaköréhez.
Yarissa 2010.12.08 22:34:03
@Acél Csaba: Tiszavirág életű volt a "létem".
Acél Csaba vadászíró naplója Prestige! 2010.11.12 18:21:00
...vagy, ahogyan manapság használjuk a francia eredetű szót, presztizs. Erről irnék, ami a témát illeti már megint nem vadászat, horgászat, stb, hanem erős felindulás. Na jó, azért volt vadászat is, a "szokásos" csütörtöki, fácán, gerle. Annyiban azért mégsem…..
Yarissa 2010.11.13 21:50:54
Sajnos, én is úgy érzem, hogy az orvosok lejáratása folyik a médiában.
Nekem egyszer, azt mondta egy orvos, hogy nem az orvostudományé az "utolsó szó" a gyógyítás terén.
Az orvos nem Isten, és nem csodatévő.
Bár sokmindent tudnak, de az csak egy töredéke a csodálatos emberi test működésének.
Az eddigi tapasztalatokat lehet átlagolni, általánossá tenni, de ahogy minden ember más és más, egy adott gyógyszerre, kezelésre mindenki másként reagálhat. Nincs két egyforma ember, és betegség sem.
Jómagam is párszor rácáfoltam már az orvostudományra.
Az mindig sajnálatos, ha egy betegségből valaki nem úgy, vagy egyáltalán nem gyógyul fel.
De... az nem biztos, hogy az adott kezelőorvos "műhibája".
Egyszerűen lehetnek nem várt körülmények is.
Nem az orvosok mellett akarok kampányolni, de a média eléggé felnagyítva és pellengérre állítva öket , mutatja be az épp kiragadott eseteket.
Az utóbbi időben pedig szinte minden héten előfordul.
De ugyanilyen lejárató kampányt érzékeltem a vadászattal kapcsolatban is.
Mélységesen elítélem a médiát.
Nem is értem, hogy van ez.
Történik valami tragédia, és akkor a hozzátartozóknak a mély gyászukban az az első dolga, hogy a tv-ben szerepeljenek.
Hogy van ez?
Sajnos én is voltam már ilyen helyzetben, hogy egyik napról a másikra
elveszítettem igen fiatalon a hozzátartozómat.
Eszembe nem jutott volna a nagy fájdalmamban, hogy kihivjam a tv-t, aki majd asszisztál a gyászomban.
Én is kerestem a miérteket? Több kiváló orvossal is beszéltem, mert tudni akartam az igazságot, hogy miért történt, hogy lehetett volna kivédeni.
Kénytelen voltam belenyugodni, hogy lehet olyan rejtett , veleszületett rendellenesség is, amiről sosem tudunk.
Csak amikor baj van, akkor pedig már késő.
Visszatérve a médiára, szenzációhajhász.
Ma már hírértéke csak a katasztrófáknak van.
Talán mi is hibásak lennénk, hogy ezt szó nélkül "fogyasztjuk"?
Nagy baj ez, mert ha valami negatív dolog felröppen, az egy ember életét, karrierjét teheti tönkre.
A helyreigazítás már senkit nem érdekel.
Bevallom, én már félve ülök a híradó elé. Gyermekem egyszer azt mondta, ezek nem is hírek, hanem rémhírek.
Való igaz.
Az az érzésem, hogy a média nem formálja az emberek véleményét, hanem deformálja.
Acél Csaba vadászíró naplója Halottak napja! 2010.11.02 17:07:00
Mire is vannak az ünnepek? Legyenek azok bármilyenek, egyházi, állami vagy privát dolgaink,  névnap, születésnap stb. nyilván azért ünnepek, hogy annak a napján, de éppen azon a napján arról megemlékezzünk. Keleti kúltúrkörben a vallási ünnepek akár hetekig is…..
Yarissa 2010.11.02 18:46:23
Igen. Az ünnep is belőlünk fakad, csakúgy mint a szépség belülről.
Én pld. kipróbáltam egyszer, épp szilveszterkor, hogy mindent úgy csináltam, mint egy "sima" hétköznap.
Olyan is maradt a nap, sima hétköznap.
Hála Istennek, a fordítottja az utóbbi időben többször előfordul, amikor a sima hétköznapot ünneppé varázsoljuk.
Legyen az egy meghitt, gyertyafényes vacsora, vagy "csak" beszélgetés. Az ember ilyenkor a lelkét is ünneplőbe öltözteti. Számomra ez az igazi ünnep, nem amikor "kötelező" örülni.
Visszatérve a mai napra, a Halottak napjára.
Most én is össze voltam zavarodva, hogy már mindenki pénteken ment a temetőbe, hatalmas koszorúkkal. Persze praktikus okok miatt nyilván a temetőbe látogatást a hétvégén ejtették meg az emberek.
De alapjában véve én sem értem, hogy ha ma van halottak napja, akkor miért nem ez a "pirosbetűs" ünnep ?
Épp ezen gondolkodtam én is.
Azt vallom, hogy mindent a napján kell megünnepelni vagy megemlékezni róla.

NYilván nem azt akarom mondani, hogy csak nov. 02-án kell kimenni a temetőbe, és egyébként az igazi megemlékezés a szívünkben, lelkünkben zajlik, nálam legalábbis szinte naponta.
De ha már van külön Halottak napja, akkor legalább a napján lenne.

Emlékezzünk Szeretteinkre, akik már nem lehetnek velünk .
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen!
Acél Csaba vadászíró naplója Bikanyom. 2010.10.20 08:13:00
Egész nap esett. Azt már elárultam, hogy szeretem az esőt, megnyugtat, szobához - ezáltal könyvhöz köt - olvasni pedig nagyon jó. Node nem olyankor, amikor vadászni indulnék. Ilyenkor sem magamat sajnálom, hanem viseltes golyóspuskámat, "aki" negyven éve társam,…..
Yarissa 2010.10.20 20:28:11
Yarissa 2010.10.20 22:39:20
@Acél Csaba: Így bizony!
De lehet,hogy a bika cserkelte a vadászt.
Acél Csaba vadászíró naplója Párbaj ! 2010.10.04 22:47:00
A választási küzdelmek közepette a vadászterületem szolgáltatta az igazi kikapcsolódást, holott ott is "küzdelem "zajlott. Egyik vadászbarátom mondása jutott eszembe, miszerint oda érdemes kimenni leskelődni, ahová senki sem jár. Bevallom, ezen a lesen, ahol a bikák…..
Yarissa 2010.10.05 13:14:07
Yarissa 2010.10.06 23:13:24
@Paci-ens: Köszönöm a meghívásodat.
"Vendéget" is vihetek?
Még nincs fegyverem, egyenlőre folyamatba tétetett a dolog.
Ha minden igaz, jövő héten a szekrény meg lesz, a többi csak utána.
Nem vagyok mesterlövész, még sokat kell gyakorolnom.
Mit gondolsz? Esetleg találkozunk Borival is?
Az első vadászavató pálca használatára már regisztráltam az első jelentkezőt.
De ha jól tudom, minden vadfajból az első elejtésénél helyénvaló az avatás.
Elárulnád, milyen 18-asról beszélsz oly kitartóan?
Tesód áradozott egy 28-asról, lehet hogy arra gondoltál?
Nekem még savanyú a szőlő.
Korongozni a 20-assal voltam, és nem volt egyszerű.
Ui: megígérem, ha horogra akad egy compó, arra rendes prézlit kapsz, nem búzadarát. Majd előtte szárnyait szegem, hogy ne tudjon repülni.
Pussz!
Acél Csaba vadászíró naplója Vadászvizsga ! 2010.09.30 15:01:00
Kicsit elfáradt a kommentező csapat, én sem írtam újat, mert "véletlenül" gerlézni voltam. A gerlézés részleteivel nem borzolom a vadászatot nem kedvelők idegeit, úgyhogy maradjunk annyiban, volt is sok gerle, meg maradt is.Témát váltanék, de maradva vadászatnál,…..
Yarissa 2010.10.01 22:52:21
Szép estét Mindenkinek!

Ezúton is köszönöm Mentoromnak a sok-sok biztatást és segítséget, Nélküle nem ment volna!

Igyekeztem szívem lelkem beleadni , nem is maradt el a siker. A siker, amely nem csak az enyém.
Kommentező "Csapatnak" pedig külön köszönöm hogy drukkoltak nekem.
A vadászvizsgáról és oktatásról annyit,
hogy én, aki még csak a kezdő lépéseket teszem tétován, én is úgy gondolom hogy a vadászetikára nem fordítanak kellő hangsúlyt. Persze egy gondolattal helyre lehet ezt is tenni. Ki milyen ember, olyan vadász. A vadászetika is az egyetemes kultúra szerves része, így egy kulturált ember valószínű kulturált vadász is, és fordítva.
Ökológiát, fa fajok ismeretét pedig nem kérik számon. Sztem is enélkül nem teljes a képzés.
A fegyverismeret, valóban hangsúlyos.
De! Én ezzel tökéletesen egyetértek.
Hiszen, aki nem ismeri a fegyver részeit, annak működését, az nem biztos h tökéletes biztonsággal fogja használni, itt pedig a kisebb baleset is ember életbe kerülhet.
Őszinte leszek! Én nem tartom elég szigorúnak a fegyvervizsgát még igy sem.
Újabban elég sok Diana-jelölt is előfordul a vadászvizsgán. Egyesek úgy mennek oda, hogy soha nem volt fegyver a kezükben, foggalmuk nincs, hogy kell tölteni, üríteni stb, de még fénykép alapján sem.
Én arra kérem a jó Istent , hogy jó sorsom soha ne hozzom össze egy hiányos fegyverismerettel rendelkező vadásszal egy vadászat alkalmával.
Amit Paci-ens írt, azzal is egyetértek.
Korábban pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy valaki teljes jogú vadász legyen.
Én viszon úgy gondolom, hogy a vadászvizsga, csak az első lépés, amihez mindennap meg kell tenni a következőt, folyamatosan.
Az igaz vadász holtig tanul, mint a jó pap.
Remélem, hogy méltó leszek Dianaként is Öcsémhez és Mentoromhoz ...
Acél Csaba vadászíró naplója Lankadás! 2010.09.01 19:41:00
Figyelem a statisztikám, hogy mikor hányan olvasnak. Igazából, magamnak írom a szösszeneteket, de ha már nyilvánossá tettem - mint egy könyvet - akkor jó tudni, van-e rá érdeklődő. Illetve, milyen témákra van és melyekre nagy a hallgatás.A blogom - ha jól tudom - vadász,…..
Yarissa 2010.09.01 22:20:37
Acél Csaba vadászíró naplója Bikabűz ! 2010.08.29 10:19:00
Volt róla szó a kommentekben, hogy bizony a rigyető bika szaga, nem éppen parfűm alapanyag. Persze, csak számunkra, mert a szarvashölgyek szíve, igencsak erre pezsdül. Szarvasbőgés idején, még a bika fekhelyének a szaga is jól érezhető, pedig csak egy-egy rövid dagonyázás…..
Yarissa 2010.08.31 19:37:27
@Paci-ens: Köszi a bíztatást, nagyon jólesik.
Nehezített körülmények között korongoztam ma. A szétlőtt korongokat még táncoltatta a szél egy darabig.
Azért így is sikerült mások elvárásainak megfelelnem.
Magammal majd akkor leszek elégedett, ha mindegyiket sikerül "lekapnom".

Jó utat, a csomagoláshoz pedig kitartást!Puszi!
Yarissa 2010.08.31 19:40:18
Yarissa 2010.08.31 19:41:57
Acél Csaba vadászíró naplója Újra Orvieto. 2010.07.28 05:58:00
A gyorshajtásos "kirohanásom" után, ballagjunk  - szép lassan  - vissza Orvietoba, a szálláshelyünkre. Ez a városka is ( huszonegynéhány ezer lakossal) -mint a többi umbriai város, egy kőszirt tetejére épült. De ezt úgy kell elképzelni, hogy a sziklákon…..
Yarissa 2010.08.02 23:10:17
A másik tengert is Egyiptomban volt módom "birtokba venni"

Hurgada- a Vörös-tenger egyik gyöngyszeme.
Túristák és búvárok paradicsoma.
Vadászvizsgára készülvén- ahogy az erdőt a legtökéletesebb életközösségnek tartják, úgy a tenger is az.
Amit akkor volt módom látni, azt addig szájtátva csak a tv-n keresztül.
Üvegfalú hajóval mentünk a tengerre így
megcsodálhattuk az élővilágát.
Felbátorodtam, és beneveztem egy tengeralattjáróra, ami egy korallzátonyhoz merült le velünk.
Az élmény páratlan volt. A borzongás is, amikor becsukódott a kisablak.
Próbáltam felmérni, mennyi levegőnk van, hányan vagyunk, ha mélyebbre süllyedünk akkor mi lesz.
Őszinte ember voltam mindíg, az érzéseimet sem bírtam véka alá rejteni.
A merülés során felhangzott egy velőtrázó sikoly.
Természetesen tőlem származott.
Ahogy önfeledten csodáltuk a tenger élővilágát, egyszer csak megjelent egy ember feje velem szemben az ablak túloldalán. Egy búvár volt, aki etette a halakat, hogy lehetőleg minél nagyobb számban vándoroljanak "spontánul" a turisták szeme előtt.
Amikor feljöttünk és a légszomjam után ismét jól megszívtam magam friss levegővel, mondtam egy imát.
Szorongásom eltartott vagy egy napig.
Kértem egy búvárszemüveget, pipát, békatalpat, és közöltem hogy merülni fogok, és megindultam a végtelen tenger felé, népes csapat legnagyobb rémületére.
Két métert haladtam előre, elég elszántan, és amikor már combközépig ért a víz, akkor igen látványosan és hősiesen megkezdtem szakszerű merülésemet, búvárkodás és korall gyűjtés céljából.
Estére teljesen leégett a "szebbik" felem, ugyanis négykézláb haladtam a tengerfenéken, a fejem azért benne volt, és megjegyzem így is gyönyörűségben volt részem. Csak kicsit leégett, ami kiállt.
Yarissa 2010.08.02 23:25:51
A harmadik tenger, ahol Tázi is épp élvezkedik, az Adria.

Hál'Istennek, közelsége miatt már többször volt módom elmerülni benne, és feltett szándékom, hogy talán a közeljövőben ismét randizhatok mélységes
felségével.
Irigylem Tázit nagyon! Ő gyakrabban teheti.
Sajnos, ahol eddig voltam, mindenütt hirtelen mélyült.
Kristálytiszta, átlátszó, és behatárolhatlan hogy épp mennyi az alattam húzódó mélység, 1,5 vagy 3 méter. Ezért aztán haláltmegvető bátorsággal csak matraccal mertem bemenni legutóbb is.
Ahogy feküdtem a matracon, tökéletesen lehetett látni a halakat.
Nézelődtem, napoztam, kicsit elfáradtam.
Gondoltam, jóval a bólyán belül maradok, abból nem lesz baj.
Valószínű , elszundiztam.
Feleszméltem, és az volt az első, kerestem a bólyát. Nem volt.
Pontosabban nem előttem, hanem jóval mögöttem.
De az még csak a pánikra adott okot.
Iszonyatosan elkezdett hullámzani a tenger, és ráadásul befelé sodort.
Azt hiszem infarktus közeli állapotba kerültem. A hab a tortán az volt, hogy a matrac pedig egyre laposabb lett, mert az egyik dugót véletlenül kihúztam.
A jelek azt mutatják, túléltem.
Pánikot kihevertem, a gerincemben futkározó iszonnyal és a lelkemben a vad vággyal, másnap ismét vízre "szálltam".
Iszony és imádat.
Nekem ez a tenger.
Egyiket sem tudom legyőzni, együtt él bennem.
Yarissa 2010.08.03 18:13:45
@Az angol beteg: Csak elköszönni jöttem ide, az utolsó szó legyen még a Tiéd.
Acél Csaba vadászíró naplója Marci 2010.08.01 10:28:00
Addig nem akartam az írásokkal továbblépni, amíg a Viterboi képek nem kerülnek föl, de valószínű, a "red alert" - jól megérdemelt szabadságát tölti.De a tegnapi napnak volt egy "történése", amit nem tudok magamban tartani. Zárójelben jegyzem meg, hogy…..
Yarissa 2010.08.02 20:02:53
A legnagyobb dolgok egyike, a sérült, reményt vesztett , rászorult embereknek önzetlenül segíteni, visszaadni a hitet, a reményt, az életörömöt.
Engem is nagyon megrendített valami.....
Láttam egy 8-10 éves fiúcskát, aki szintén tolószékbe kényszerült, de segítség nélkül egyetlen lépést sem tudott tenni, sőt a kezét sem tudta használni. Egész nap édesanyja segítette őt, hogy a kerekesszékkel vagy ölben , de résztvegyen a közös programokban. Mindezt, mosolygó, ragyogó arccal.
Azt hiszem ekkora erőt, hitet még emberben nem láttam. A sérült fiú nap mint nap édesanyja mosolyából merítheti az életerőt. Általában a sérült gyermeket nevelő anyukák fájdalma egy életre kiül az arcukra.
Ahogy rájuk néztem összeszorult szívem, lelkem és folytogatott a sírás, milyen érzés lehet egy anyának nézni az egészséges gyermekeket amint önfeledten játszanak , miközben az övé a "széket" sem tudja elhagyni. De az anyuka arca egész nap a mosolytól ragyogott.
Nagy dolog lehetett hogy ebben a judo iskolában az egészséges gyermekekkel együtt lehetett és Marci fejlődését látva, neki is kitárult a világ, értelme lett az életének.
Minden tiszteletem, elismerésem azoknak az embereknek, akik ezt létrehozták, és igaz szívvel, hittel, ezer fordulaton igyekeznek végigvinni ezt a gyönyörű elképzelést és ezeken a gyereken segíteni próbálnak.
Ha több ilyen nemeslelkű ember lenne, jobb lenne a világ!
Vagy csak abba kellene belegondolni, hogy mi, akik egészségesnek mondjuk magunkat ma... holnap lehet hogy egy baleset folytán már nem leszünk azok.
Nem elég rálegyinteni, de a puszta sajnálat sem elég, sőt megalázó.
Tevőleges segítség kell, és a sérült emberek is azt várják, hogy elfogadják őket.
A másság elfogadása ....meg kéne tanulni.
Acél Csaba vadászíró naplója Traffipax. 2010.07.26 20:25:00
Sem az olasz úthoz, sem a vadászathoz nem tartozik az alábbi téma, de le kell írnom, mert feszül bennem. Nem csigázom a kedélyeket ( ha csigázódott volna) , de a trafipaxokról írnék. Sokmindent előre kéne bocsátanom, például azt, hogy sokkal szigorúbban büntetném az…..
Yarissa 2010.07.26 22:23:09
Nem szoktam "kontrázni", de tökéletesen egyetértek. Persze kellenek a trafipaxok, kell némi visszatartó erő, de ott ahol indokolt.
GYakran autózom az említett útszakaszon, és az elmúlt egy hónapban szinte minden alkalommal találkoztam trafipaxos autóval. Sőt! Ezen a rövid távon volt olyan hogy kettővel is.
Abszolút indokolatlan, hiszen kisebb megszakításokkal majdnem lakott terület az egész szakasz. Ezen olyan nagy "futást" - az útviszonyokat is figyelembevéve - nem lehet végrehajtani.
Max. az ember 5 -10-el túllépi.
Hát ez tényleg nem nagy fogás!
Egy ismerősöm jött hozzám a múlt héten a szomszéd faluból, és itt sírt, hogy lefényképezték és ő bizony "beleszaladt" az 50 helyett 57-el, mert nem is vette észre, hogy nem oly rég kicsit odábbvitték a Mohács -táblát. ( Gondolom, hogy legyen helye a tkamerás autónak. Persze ez már csak az én rosszindulatú megjegyzésem)
Viszont ameddig kameráznak, kevesebb járőrözik , így aztán a bűnözők már világos nappal is betörnek a nyaralókba, de még a faluban is vígan garázdálkodnak.
Nem önmagában a trafipax ellen hőzöngök, csak nem ilyen mértékben és mennyiségben , és főleg nem ezen a picinyke, szinte helyi forgalmat bonyolító szakaszon kellene.
Úgy gondolom én is, hogy a tényleges bűnüldözésben illetve a bűnmegelőzés területére kellenének a "kameravégről" az emberek.
Kívánatos lenne, ha pld. bizonyos negyedekben járőröznének, hiszen a rendőri jelenlét valamelyest visszatartó erő.
Én kifejezetten megörültem, amikor vasárnap délután megpillantottam az utcánkban a járőröző rendőrautót.
Acél Csaba vadászíró naplója Atomtemető. 2010.07.24 05:59:00
Ha már az olasz uti élményeket egy napra megszakítottam - és ezt egy vadászatért tettem - akkor azt el kell mesélnem. Nyilvánvaló, nem egy átlagos vadászat volt (bár ilyen sincs, mert két egyforma vadászat sincs) ha már engedtem a hívó szónak. A helyről csak annyit, hogy a…..
Yarissa 2010.07.24 16:08:55
Yarissa 2010.07.26 15:17:03
@Acél Csaba: Én pedig a múzsát.
Acél Csaba vadászíró naplója Riasztás! 2010.07.18 05:21:00
A fülledt éjszaka, alvásra nem alkalmas, csak olvasásra. Lassan virradni fog, a kutyasétáltatás ideje is eljön. Kutya és könyv.Groucho Marx (színész-humorista) mondása: " A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az…..
Yarissa 2010.07.18 23:19:26
Acél Csaba vadászíró naplója Reklám ! 2010.07.15 05:40:00
Kicsit megszakítva az olaszországi beszámolómat, itt reagálnék egy e-mailre, amit tegnap kaptam. Ennek lényege az volt, hogy nagyon meglepődött ( igazából,mélységesen felháborodott ) - mármint a levél írója - hogy a "bolsenai csoda" bejegyzésem után, egy társkereső…..
Yarissa 2010.07.15 22:56:44
Kötelességemnek érzem, ha már a blogra is felkerült a "reklám" dilemmája, hogy
töredelmesen bevalljam,
az e-mail írója én voltam.
Még szerencse, hogy nem közvetlen az oltár kép után jött a társkereső reklám.
Mit mondjak ?Több mint ízléstelen.
Egyébként pedig a média "áldásos" hatásaival szó szerint egyetértek az angol beteggel. Persze az is igaz, hogy minden tv-n van egy "szakadj meg" gomb is, nem kötelező a média-hulladékot nézni, de sajnos épp a reklám az, ami nem mindig kiküszöbölhető. Ha az ember meg akar nézni egy filmet pld., kénytelen a közbeiktatott reklámot is elfogyasztani.
Bocsánatot kérek ezúton is, de amikor először megpillantottam a bolsenai képek után a társkereső reklámot, elborult az agyam, hogy már semmi sem szent.
Acél Csaba vadászíró naplója Orvieto 2010.07.01 18:22:00
Egy pár napra a levelezési címem megváltozik, az új hely, Olaszország, Orvieto. "Alig" 1100 km-re a fatornyos falumtól. Már most - pedig el sem indultam - hiányoznak dolgok, emberek, esetek. Hogy a halászléról ne is beszéljek. ..
Yarissa 2010.07.10 00:00:20
@Paci-ens: Egy másik fórumon nekem is van avatarom, egy kis zöld és áááállatka. Addig rinyáltam, hogy mennyire szeretnék egy zöld brekit, hogy egyszer csak reggel amikor felmentem a fórumra, már ott volt a nevem mellett,sőt ugrált is. A moderátor megajándékozott.
Nem lehet túl bonyolult, egy kiválaszott képet kell feltölteni, de nekem sajnos sosem sikerült, mert nem volt hozzá elég türelmem és időm.
Hajjaj! Az idő elszállt, rövidesen holnap lesz.
Látom az English patient is itt járt, vagyis együtt a csapat. A fronttartó.
Jóéjt mindenkinek, holnapra szép napot!
Yarissa 2010.07.11 09:01:58
Yarissa 2010.07.11 15:55:32
Acél Csaba vadászíró naplója Cvikk ! 2010.03.19 13:10:00
Drámai napot éltem meg a "március idusa" c. bejegyzésem után. Valami 1470 körüli látogatót kaptam, no meg - vérmérséklettől és "oldaliságtól" függően, hideget-meleget. Több mint érdekes, hogy a másfél éve írogatott blogom jellegzetes támáihoz,…..
Yarissa 2010.03.20 19:41:31
Acél Csaba vadászíró naplója Március idusa 2010.03.15 09:31:00
Lehet, hogy nem éppen március 15-én aktuális a mondandóm, ilyenkor ünnepelni kéne, de valahogy már nem megy. A hatvanas években, "lánglelkű" egyetemistaként, a fokozott rendőrszigor és rendszeres egynapos elzárás ellenére is - természetesen éjszaka és titokban…..
Yarissa 2010.03.15 15:21:20
Örömmel tölt el, hogy gyönyörű ünnepünk kapcsán ennyi embernek van véleménye, még akkor is, ha vitatható.
Valahol mindenkinek egy kicsit igaza van.
A "sült galamb várás" és az "utcán politizálásról" én is szívesen elmondom az én véleményemet, ami nagy valószínűséggel vitatható, de úgy gondolom, hogy potitív hozzáálással, és egymás kölcsönös tiszteletével, ez mindenkinek megengedhető.
Tehát sültgalamb. Jómagam is úgy érzem, hogy komoly igény , sőt szükség van a társadalmi színtű változásra. Való igaz, ha az ember otthon egy fotelból várja a változást az érdektelenségnek tűnik. De! Úgy gondolom, sőt hiszem hogy
először mindenkinek a saját "háza táján" kéne rendet tenni, kicsit elszámolni a lelkiismeretével, hogy vajon mindent megtett-e egy jobb és szebb jövő érdekében a saját kis környezetében. Bár igaz a közmondás, hogy "fejtől" bűzlik a hal, de én vallom,hogy mindenkinek először saját magának kéne változni, és a szűkebb kis környezetében tevőlegesen résztvenni az életünk jobbá tételében.
Valahogy ez nem olyan látványos, mint mondjuk az utcán kukát borogatni.
Úgy hiszem, ha az ember tisztességben felneveli gyermekét, annak mindig hiteles erkölcsi példát nyújtva, abban a kis közegben, ahol él, a közösségért fáradozva, akár egy falunap vagy sportnap megszervezésével, ahol kicsik és nagyok valami hasznosat tesznek az adott közösségért , talán még kicsit beszélgetnek is, talán a sok-sok lépés közül az első, de hiszem, hogy ezeket az első lépéseket "itt lennt" kell megtenni.
Jó magam is tisztességben igyekeztem felnevelni gyermekemet, és ha valahol szükséget látok, soha nem megyek el mellette szótlanul. Igyekszem segiteni a lehetőségeimhez és képességeimhez mérten. Élek demokratikus jogaimmal, nem csak hőbörgök.
De az utcára most, nem mennék ki, több okból sem. Az egyik, hogy sajnos először a fejekben kellene egyénenként "rendet" tenni, mert ameddig huligánokból álló kukagyújtogatókkal kéne sztrájkolnom, akik csak a balhé kedvéért vonulnak az utcára, addig én ettől szeretném magam távoltartani.
Egyébként nem vagyok meghunyászkodó, és mindig elmondom a véleményemet a megfelelő formában.
Talán az sem róható fel a "fotelban ülőkkel" szemben, hogy nem vonulnak az utcára. Talán ők megértek és átéltek egy-két háborút, amikor a szemük láttára hurcolták el valamelyik családtagjukat, vagy épp a szemük láttára erőszakolták meg az anyjukat, szegeztek puskacsövet a fejükhöz. Gondolom ez a generáció egy kicsit tart attól, hogy ha az utcán elszabadulnak az indulatok, vajon lesz-e aki ezt megfékezi, és retteg attól, nehogy vétlen és értelmetlen áldozatok legyenek. Megjegyzem, nem tartozom ebbe a generációba, ettől azért fiatalabb vagyok, de megértem.
A kukaborogatásról és randalírozásról is az a véleményem, hogy kikérem magamnak, hogy a keményen és keservesen megkeresett jó kis magyar forintjaimat, amit befizetek adóba , közfeladok ellátására, azt a randalírozók miatti renoválásra kelljen költeni. Ennyire azért nem állunk jól.
Ezért mondom, először a fejekben kell rendet tenni, de mindenkinek.
Ameddig "idelennt" is azt látom szűkebb környezetemben, hogy a munkahelyéről még a wc-papirt is hazaviszi, a tisztitószert sörösüvegbe töltve szintén, saját maga alól kilopva a munkahelyét, az utcán szemrebbenés nélkül kidobja a müanyagpalackot, az erdőszélre kifuvarozza a szemetet, ameddig a legkisebb hivatalnok is korrumpálható, mindenki azt nézi, hogy lehet a zavarosban kicsit halászni, addig miről beszélünk?
Persze kicsit elkanyarodtam a demokrácia problematikájától, de úgyérzem mindannyian valahol,egy élhetőbb, tisztességesebb , értékeket követő világban szeretnénk élni, mindannyian áhítjuk a szebb és kiszámíthatóbb jövőt, de valahogy mindenki úgy van vele, hogy változtassunk, változzon mindenki, de közben én azért hadd sütögessem a saját pecsenyémet. Ezért mondtam azt, hogy nekem ez a meggyőződésem, hogy először mindenki maga változzon, ha van miben, és próbáljon először a saját kis környezetében a változtatás igényével élni, és és már helyi szinten vesse ki magából a közösség a mai politikusok erkölcsi színvonalára süllyed egyéneket, és igy előbb utóbb ez a sok kis közösség összeáll, és lesz belőle egy élhetőbb vidék, ország.
Egyébként pedig minden kedves kommentezőnek további szép napot kívánok!
Acél Csaba vadászíró naplója Dilemma ! 2010.03.05 09:55:00
Addig könyörgött az asszonyka, míg magammal vittem - kezdte László cimbora a történetet, aki "civilben" egy remek nagyvadas terület vadőre, meg szoknyabolondja volt. Mindkettőt "főállásban " űzte. De semmi huncutkodás - kötöttem,  ki a…..
Yarissa 2010.03.05 22:44:12
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása