Regisztráció Blogot indítok
Adatok
aaaakos

0 bejegyzést írt és 19 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt.”(„Amint a pénz a ládában csörren, lelked rögtön a mennybe röppen.”)Johann Tetzel dominikánus búcsúcédula-árus szólásmondása – 1507. Nemrég megszületett az új törvény az…..
aaaakos 2011.07.27 09:10:16
.
aaaakos 2011.07.27 12:00:20
@Kiszámoló: Ezt megkérdezted minden egyes személytől, akik kártalanítást kaptak a rendszerváltás után a kommunista rezsim által végrehajtott államosítások ellentételezéseként? Ha nem, akkor nincs jogod számon kérni az egyházon sem. Az akkori vagyonából az egyház teljesen eltartotta magát és azt a többezernyi oktatási-szociális intézményt, amelyekkel a magyar társadalmat szolgálta.
w 1981 2009.08.06 07:00:00
1981-ben kezdtem meg óvodai tanulmányaimat Budapesten. Akkor még a szuperbabaképzők nem léteztek, sőt az óvodai tanterv is elég laza volt. Hetente egyszer-kétszer voltak kötött foglalkozások, de az etetésünkön és délutáni altatásunkon felül az óvoda főleg úgy működött,…..
aaaakos 2009.08.07 07:46:11
Látod Árpád, talán sokkal több ehhez hasonló bejegyzést kellene írnod. Értelmetlen megbotránkoztatás helyett inkább közös élményekre tapintani, azokat szép szavakkal megfogalmazni. Hidd el, sokkal többet használsz vele embertársainak és az egész közösségnek, mint a sehova sem vezető vagdalódzó írásaiddal és végtelen vitatkozásoddal.

Ez érvényes minden kommentezőre is, természetesen.
Észrevetted-e már, hogy sok vitában mindenki úgy vonul vissza a
küzdelembôl, hogy sokkal szilárdabban meg van gyôzôdve a maga igazáról,
mint valaha? Miért? Mert nemcsak érvek állnak szembe, hanem emberek az
érvek mögött. Így a vita nem csupán eszmék, okoskodások cseréje, hanem
többnyire két ember, pontosabban két érzékenység közötti harc.

A vitában gondolj mindig a másikra. Ha lerombolod az érvelését, ha
felborítod a gondolatmenetét, gondold meg azt, hogy tíz közül kilenc
esetben megsérted ugyanakkor az embert is, aki azt felépítette.
Nyertél? Nem. Segíted a másikat, hogy meggyôzôdjék arról, amiben talán
nem volt egészen biztos. Kényszeríted, hogy új és az elôzôknél
nyomósabb érveket találjon. De még tovább vitatkozol, logikád
kérlelhetetlen és az utolsó védôvonalaiba szorítod vissza a másikat.
Végül hallgatásra kényszerül. Gyôztél ez esetben? Egyáltalán nem. Nem
gyôzted le az érzékenységét, sôt ellenkezôleg. Magában azt mondja majd
egészen halkan: ,,igen, de...'' és ezzel a ,,de''-vel kezdve megalázott
érzékenysége ma vagy holnap újabb érvelésbe kezd.

Megsérted a másikat, amikor egészében elítéled:
,,érvelésednek egyáltalán semmi alapja sincs'',
,,teljesen a kérdés mellé beszélsz'',
,,ennek semmi köze a problémához''.
Megsérted a másikat, amikor gúnyolódsz:
,,nem a földön jársz'',
,,szegény öregem, ezt te már nem érted'',
,,biztosan álmodsz''.
Megsérted a másikat, mikor gonosszá válsz...; még a mosolyoddal is:
,,úgy okoskodsz, mint egy gyerek'',
,,téged kezeltetni kellene'',
,,teljesen bolond vagy''.
Ne légy nyakas, a sebnek elôbb be kell gyógyulnia. Ôszintén kérj
bocsánatot. Ha nincs hozzá bátorságod, hallgass alázatosan és igyekezz
örömet szerezni a fájdalom enyhítésére.

Ha a másik megsért, ez azért történik, mert te sértetted meg ôt. Állj
meg, csillapodj le, nyugodj meg és kösd be a sebét.
Ha a másik azt mondja:
,,Hát persze, nekem nincs meg az érettségim'',
,,én nem vagyok tanult ember'',
,,nincs tapasztalatom, túl fiatal vagyok, hogy ezt megértsem...'',
akkor megaláztad ôt. De ha a fölényed valóban fenn is áll,
ellensúlyozhatod: Ismerd el járatlanságodat egy bizonyos ponton, ismerd
el az eltérô szempontban is az értéket.
,,Véleményed érdekes, én túlságosan elméleti beállítottságú
vagyok, nincs kapcsolatom az élettel'',
,,úgy gondolkodom már mint egy öreg, hatásod gazdagít engem, sokat
nyújt nekem...'',
...és a másik már nem lesz koldus, aki csak kap, hanem veled egyenlô,
aki adni tud cserébe.

Vitatkozni akarsz a másikkal? Elôször nyerd meg a rokonszenvét, és ha
meg akarod nyerni a rokonszenvét, kezdd azzal, hogy megajándékozod a
barátságoddal. Ha a másik úgy is mutatkozik, mint ellenfél, mint
idegen, mint ellenség, ne tekintsd annak egy percig se, szedd össze
magad, és nézz rá úgy, mint barátra, mint testvérre.

Ha a másik teljesen belemelegszik a vitába, te is azt teszed, de így
sohase fogjátok megérteni egymást. Mielôtt beszélsz, szakadj el a
problémától, az érvektôl, a megoldástól. Teremts űrt magadban. Gôgöd,
önszereteted rossz tanácsadó. Érzékenységed mindent összekavar. Minden
elôítélettôl mentesen, a másik érvelésének elfogadására készen szállj
vitába.

Ne tulajdoníts egyforma jelentôséget minden problémának és ne fejtsd
ki véleményedet ugyanazzal az energiával:
a legjobb mosóporról, amely a legkíméletesebben és a legfehérebbre
mos,
a villanykapcsoló ideális helyérôl a folyosón,
a televízió elônyeirôl és hátrányairól,
a gyarmatosítás kérdéseirôl.
Mielôtt beszélnél és fôleg mielôtt indulatba jönnél, egy pillanatra
szedd össze magad és tárgyilagosan ítélj a tárgy fontosságáról.

Mindig a pozitívummal kezdd. Szükséges, hogy elôször ,,igent''
tudjatok mondani egymásnak ,,nem'' helyett, mert különben az ellentétek
és a küzdelem gépezete beindul és az ,,igenek'' ,,nemekkel'', a
,,nemek'' pedig ,,igenekkel'' kerülnek szembe.

A másik beszéd közben elszakad a gondolatától. Te hasonlóképpen.
Ezért kerültök olyan messze egymástól. A valóságban egészen közel
vagytok és véleményetek nem ellentétes, sôt nagyon gyakran kiegészíti
egymást. Törekedj megérteni azt a szemléletet, amelyet a másik
képvisel, ha azt akarod, hogy ô is megérthesse azt, amit te fedeztél
fel.

Háromhetes csecsemônek 540 gramm tejet adnak naponta, három
hónaposnak 720 grammot, felnôttnek bifszteket, beteg aggastyánnak
könnyű erôlevest. Ha a babának bifszteket adsz, nem ,,veszi be'' a
gyomra. Fel kell mérni, hogy ki mit képes ma az igazságból befogadni.
Légy türelmes! Ha túl sokat akarsz adni, kockáztatod, hogy a másik
,,semmit sem vesz be''.

Mindenkivel megtörténik, hogy megváltoztatja a véleményét, sôt néha
egészen váratlanul; nagyon ritkán változtatunk azonban véleményt olyan
irvelés hatására, mely minket mindenáron meg akar gyôzni. Még akkor is,
ha valódi igazságérzetbôl elhatározod, hogy meggyôzöl valakit, ne
mondd: kimutatom, hogy téved, inkább azt: segítem, hogy ô maga fedezze
fel az igazságot.

Gyakran a másik kész volna elfogadni ,,az'' igazságot, de elutasítja
a ,,te'' igazságodat. Miért sajátítod ki az igazságot? Hiszen az tôled
függetlenül létezik; ha magadnak sajátítod ki, tíz közül kilenc esetben
csak elhomályosítod.

Ha eredményes vitát akarsz, feledkezz meg önmagadról, tiszteld a
másikat, ne játszd a gazdagot, aki alamizsnát ad a szegénynek, menj
eléje mint barátod elé, csatlakozz hozzá és vele együtt fedezd fel az
igazságot.

Vallási igazságról van szó? Sokszor bírálod a kereszténységet. Akkor ne felejtsd el soha, hogy a
kereszténység nem okoskodások és eszmék segítségével bizonyítható, mert
az elsôsorban nem tan, hanem egy személy. Az igazság Jézus
Krisztus. Jézus Krisztusról nem vitatkozhatunk. Ôt befogadjuk. ,,A
vallásról vitatkozni'' elsôsorban annyi, mint tanúbizonyságot tenni
Jézus Krisztusról és a másikat segíteni abban, hogy találkozzék Vele.Valakinek, aki vallása elleni támadásokra, csúsztatásokra szeretne blogban is választ adni, védekezni, mindig ott a dilemma, hogy érvelni hite mellett neki elsősorban életével kell: a munkahelyén, a családjában, szűkebb és tágabb közösségében, a közéletben...nem pedig itt.

Építsünk, ne romboljunk. Még sok ilyen bejegyzést kívánok tehát! Hiszen ez a kommenteket átfutva valóban osztatlan sikert aratott.Üdv.
Hiába volt naprakész, jól képzett, elkötelezett pedagógus a történetünkben szereplő fiatalember, elküldték, mert homoszexuális.SziasztokEgy általános iskolában dolgozom tanárnőként és egy kollégám történetét szeretném megosztani, akit azért küldtek el, mert meleg, bár a…..
aaaakos 2009.07.29 11:25:52
@wzoli: A kérdésem továbbra is az, és ebben biztosan tudsz nekem segíteni, hogy ha létezik örökölhető "elváltozás" (genetikai különbözőség stb.), akkor az hogyan öröklődik olyan személyeknél, akik maguk nem nemzenek utódot? Az okos gondolatokat köszönöm.
aaaakos 2009.07.29 11:31:51
@scavengario: Ismétlés:"Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a homoszexualitás örökletes
lenne. Le Vay (1991) és D. Hamer (1998) idevonatkozó kísérletei
épp kudarcukkal bizonyítják, hogy nincs rá tudományos bizonyíték,
sőt, ellenkezőleg, a legendás „meleg gén” („gay
gene”) puszta „fantomnak” bizonyul az alaposabb vizsgálat során"

Kérlek, jelölj meg Te olyat, ami az ellenkezőjét támasztja alá.
Köszönöm.
aaaakos 2009.07.29 11:41:34
@flugi_: Te nem érted, miről beszélek, de ezt betudom annak, hogy képtelen vagyok mindazt munkám mellett leírni, amit szeretnék, s Benned nem áll össze a kép. Én igyekszem embertársaim javát akarni. Te viszont mérhetetlen intoleranciádról tettél tanúbizonyságot. Jó lenne, ha valamiféle elvont "emberiség- vagy kissebbségszeretet" helyett a mindennapi életünkben, és így itt is, legalább akkora tisztelettel beszélnél velem, ahogy én igyekszem Veled. Nem akartam evolúciót érintő kérdésekbe belemenni. Ismét tapasztalom ugyanis, hogy ami itt, a blogok világában zajlik, az nem kommunikáció, nem a közjóra való törekvés. Kiábrándító. Elszomorít.

Ha valakit komolyabban érdekel a téma, mint a bulvár szintjét, ajánlom a következő linket (nem rövid olvasmány, de talán megéri) és a benne megjelölt szakirodalmat:
www.magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25391/homoszexualitas_katolikus_szemmel.pdf
Üdvözlettel Mindnyájatoknak:
Ákos
FérjBlog Légy önző! 2009.07.18 08:44:00
De úgy igazán önző, mert az önzés képes kompromisszumokra, az önzés jót akar, az önzés nem fél tenni érte. Az a fajta önzésnek nevezett önmegvalósítási szarság, amiről több helyen is szenvelegnek, valójában az énkeresés, a szabadságvágy csapdája. Nem önző és nem…..
aaaakos 2009.07.18 11:04:13
Légy szabad!


Mikor leszek már végre szabad! -- sóhajtozik az ifjú. Kenyeret és
szabadságot adjatok, követeli a proletár; és hogy megszerezze és
megvédje ezt a szabadságát, kész verekedni, sôt életét adni érte.
Amikor valakit büntetni akarnak, elveszik a szabadságát. De sokak
számára a szabadság nem egyéb, mint a minden kényszertôl való
megszabadulás, az a lehetôség, hogy bármit, bárhol, bármikor
megtehetnek. Ez azonban a valódi lelki szabadság karikatúrája.
A valódi szabadság feltétele -- minden fizikai kényszertôl való
mentességen túlmenôen -- az önmagunktól való teljes elszakadás egy
felsôbbrendű cél érdekében. Magunknak kell megszereznünk a
szabadságunkat.
Az emberi szabadság mindig korlátozott, csak a természetfölötti síkon
bontakozhat ki teljesen. Egyedül Isten teljesen szabad. A földön az a
legszabadabb ember, aki a legjobban közeledik Istenhez, aki a legjobban
egyesül vele, aki a legszentebb.

A szabadság Isten legszebb ajándéka az ember számára, az az ajándék,
amely neki a legtöbbe került: Fia szenvedésébe és halálába.
Isten szeretetbôl és a szeretetért akarja az embert valóban szabadnak
látni.

Az emberek többsége szabadnak hiszi magát, amikor azt mondhatja:
,,azt teszem, amit akarok''; azaz:
nincs bilincsbe verve a kezem, nem tart vissza semmi fizikai
kényszer;
kielégíthetem minden vágyamat, ösztönömet, senki és semmi nem
akadályozhat meg ebben.

Ez a ,,szabadság'' a vadon élô állat szabadsága, de nem az emberé és
meg kevésbé Isten gyermekéé.

Még ha teljesen bénultan fekszel is az ágyban,
ha fogoly vagy is egy börtöncella mélyén, még akkor is szabad
maradhatsz, ha akarod, mert emberi szabadságod nem a tested, hanem a
szellemed síkján helyezkedik el.

Kivéve az önkívületi állapotot -- bár ebben cselekedeteid már nem
emberi cselekedetek -- nem veheti el senki és semmi sem szabadságodat,
mert senki és semmi sem börtönözheti be szellemedet.
Te magad és egyedül csak te korlátozod -- mások bűnrészességével --
szabadságodat. Ha szabad akarsz lenni, önmagad ellen kell küzdened, ki
kell harcolnod szabadságodat.

Ha azt mondod:

ez nem az én hibám, ilyen a vérmérsékletem!
nem tudok lemondani róla!
nincs igazam, de nem tágítok!
nem tudok dolgozni, egész idô alatt álmodozom. Nem birkózom
meg vele.
miért gondolkozom így? Mindenki ezt mondja!
azt ott látni se bírom!
nem akartam megtenni: hiába álltam ellen!...

akkor nem vagy szabad, rabszolga vagy. Önmagad, múltad, környezeted, a
dolgok stb. rabszolgája.
Addig nem vagy szabad, emberileg szabad, míg meg nem teremtetted
magadban az embert a talpán, aki testét, érzékeit, képzeletét
alárendeli szellemének[43].

A bárka nem siklik tova a vízen, ha csak egy szál kötél rögzíti is a
parthoz.
A lehorgonyzott léghajó nem repülhet, amíg összes köteleit el nem
oldjuk.
Amíg csak egyetlen dologhoz vagy egyetlen személyhez is ragaszkodsz
ellenôrzés nélkül -- addig nem leszel ,,szabad''.

Nem a dolgok ragaszkodnak hozzád, te ragaszkodsz a dolgokhoz.
Rabszolgaként szolgáltatod ki magad nekik.

Minél több lesz:
játékszered a ládában,
,,ügyed'' az irodában,
fehér neműd a szekrényben,
lemezed a lemeztartóban,
,,lovad'' a motorodban,
pénzed az erszényedben,
...
annál nehezebben tudsz szabad lenni, mert annál több alkalmad lesz a
,,megkötöttségre''.

Elszakadni e kötelékektôl annyi, mint szabaddá tenni magad.

A szabadság nem közömbösség. Normális az, hogy élvezel, érzel,
tapasztalsz, örülsz az emberekkel és a dolgokkal kapcsolatban, de
fontos, hogy a vonzalmak, örömök, szenvedések ne zavarják meg
értelmedet az út megválasztásában, ne kényszerítsék akaratodat az
elhatározásban.

Mit érnek gyors lábaid, ha nem tudod irányítani lépteidet?
Mit ér az építôanyag, ha nem tudod milyen házat építs?
Mit ér érzelmi gazdagságod, ha nem tudod kinek add?
Mit érnek gyôzelmeid örökölt tulajdonságaid fölött, öntudatlan és
tudattalan világod, szokásaid, belsô és külsô kényszereid fölött?
Mit ér önuralmad, készenléted, teljes szabadságod, ha nem tudod,
hogy használd fel ezt az elért szabadságot?

Ha szabad vagy, de akármire, ez nem igazi szabadság:
határozatlanságra, állhatatlanságra és aggályoskodásra vagy ítélve.

Az igazi szabadság lehetôség arra, hogy ura lévén önmagadnak, mindig
tévedés és hiba nélkül a JÓ utat válaszd és kövesd.

Ha igazán szabad akarsz lenni, meg kell ismerned az Atya tervét a
világgal, fel kell ismerned végtelen vágyát utánad. Azután
összeszedetten és felkészülten, elszántan és szabadon csatlakozz hozzá
a szeretet ,,igen''-jével. Ez az ,,igen'' Jézus Krisztussal jegyez el
téged.

Az ösztönös akaratot követni az állat ,,szabadsága''.

Ha érzékeid, képzeleted, szellemed, gôgöd, önzésed akaratát
követed, szabadságod a bűn által korlátozott és megsebzett ember
szabadsága.
Ha Isten akaratát követed, ez az istenivé vált ember szabadsága,
Isten gyermekeinek a szabadsága.

Szabadságod minôsége attól az akarattól függ, amelyhez csatlakoztál.

Annyiban vagy szabad, amennyiben képes vagy az Atya akaratához
ragaszkodni.

A szabadság karikatúráit: a teljes függetlenséget, az ösztönök,
vágyak, szeszélyek kielégítésének lehetôségét az engedelmesség
korlátozza.
Az igazi szabadság az Isten akaratának való engedelmességben
bontakozik ki. Isten akaratát pedig az Egyház, fölötteseink, a
mindennapi kötelességek és események közvetítik számunkra.

A valódi engedelmesség feltételezi az igazi szabadságot, de az igazi
szabadság az engedelmességbôl táplálkozik.

Ha valóban szabad vagy Krisztusban, semmi sem képes megállítani, mert
az igazi szabadság lehetôvé teszi számodra, hogy alávesd magad a jogos
kényszernek, de azt is, hogy a jogtalan kényszert és az elkerülhetetlen
akadályokat úgy alakítsd át, hogy megannyi eszközzé váljanak CÉLOD
elérésében.

Jézus Krisztus, engedelmes lévén haláláig, megszerezte számodra az
igazi szabadságot.

Ha meghalsz Vele a bűn számára, felszabadítod magad a rabszolgaság
alól és feltámadsz Vele a szabad életre.

A keresztségben elnyerted a szabadság csiráját. A bűnbánat
szentségében, amely újból a keresztség kegyelmében részesít, megint
megtalálod a szabadságot.
Ahányszor lemondasz a bűnrôl, ahányszor elszakítod kötelékeidet
azért, hogy Jézus Krisztussal egyesülj, mindannyiszor az igazi
szabadságot szerzed meg magadnak.

Véglegesen szabaddá majd akkor leszel, amikor a szeretetben végleg
összeforrsz Szabadítóddal.
 Egyes szervezetek nyomást gyakorolnak az ENSZ-re, hogy ismerje el az abortuszt, mint emberi jogot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulója alkalmából. A kezdeményezés élharcosa a CEDAW, a nők elleni megkülönböztetés minden formáját felszámolni…..
aaaakos 2008.12.03 10:02:42
Különvélemény részére válaszul, a 2008.12.03. 09:36:44-kor történt hozzászólásához, szintén a dolgok jobb megértése végett:

Az inkvizíció nem érthető meg az akkori államok társadalmi és alkotmányos berendezkedése nélkül. A középkori Európában nem létezett népfelség elve, a nép nem ruházhatta át alkotmányosan garantált választójog révén a hatalmat egy bizonyos általa választott politikai erő számára. Ily módon a világi hatalom, amelyet kétségtelenül gyakoroltak a nép felett, nem volt legitim. Legitimitást az jelentett számára, ha az Egyház az uralkodót elismerte, megkoronázta a népet pedig az uralkodó iránti engedelmességre és tiszteletre tanította, ami akkor a közrend alapjául szolgált. Éppen ezért a mai helyzettel ellentétben egyházi és világi hatalom szorosan támaszkodtak egymásra. Az eretnekek pedig legtöbb esetben nem pusztán az egyházat kezdték ki, hanem ezzel az általa legitimált uralkodói tekintélyt is. Ma is létezik ez a bűncselekmény, "alkotmányos rend elleni szervezkedésnek" nevezzük, amelynek még az előkészülete is büntetendő. Az inkvizíció, mielőtt valakit halálraítélt volna, mindent elkövetett, hogy jobb belátásra bírja az eretneket. S hogy mennyire elválaszthatatlan volt az Egyház elleni tanítása elleni támadás az Állami hatalm elleni támadástól, azt jól jelképezi, hogy a kivégzéseket mindig állami végrehajtás foganatosította. A spanyol inkvizíció teljesen állami intézmény volt, egészen más téma.