Adatok
KozmaM
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy jó nevű egyetem diplomája és az ott megszerzett tudás remek ajánlólevél a végzés utáni elhelyezkedéshez. Számos nappali tagozatos egyetemista heti 20-40 munkaórában dolgozik tanulmányai mellett. Véleménye szerint az ilyen jelentős mértékű tanulás melletti munka…..
Mit gondol, miért él viszonylag kevés honfitársunk (más országokkal összehasonlítva) az Európai Unión belüli szabad munkahelyválasztás lehetőségével? Jó ez, vagy rossz? (A játékszabályok itt olvashatók, a november 21-én, pénteken 12.00 óráig beérkezett hozzászólásokat…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
1)
Hogy az ember mikor kezd el, mennyit dolgozni, illetve abból, amit csinál (munka vagy sem) mennyit tanul, valóban személyes kérdés. Azzal nem értek egyet, hogy "most van lehetőség tanulni, utána már úgyis csak dolgozik az ember" - népszerű álláspont, de alapvetően félrevezető. Nincs abban semmi rossz, ha belekóstolunk a munkába egyetem mellett, egészen addig, amíg tudjuk menedzselni az ebből eredő pluszfeladatokat, és van időnk feldolgozni az élményeket, tanulni belőlük. Később pedig nagy hiba feladni a tanulást, még akkor is, ha dolgozik az ember. Fontos, hogy olyan dolgokat is tanuljunk munka mellett, amit a cég, ahol éppen dolgozunk, nem kér, nem honorál, csak nekünk fontos saját fejlődésünkhöz.
2)
Nincs legjobb megoldás, egyetértek azzal, hogy egyéni megoldásokat kell keresünk: ki hol találja meg személyes (és dinamikus) egyensúlyát a munkavállalás-tanulás dimenzióiban. Másrészt a munka "időzítése" stratégiai-taktikai kérdés is: nincs általános elv, hogy mi kell jobban a munkaadónak, jobb tudás vagy több tapasztalat - leginkább a megszerzett és megszerzendő tudás alkalmazására való képesség számít, ezt pedig sem az egyetemen szerzett 5-ösök, sem a tanulás melletti gyakornoki munkák nem garantálhatják. Sok múlik az egyéni hozzáálláson: hogyan tesszük, amit teszünk.
3)
Kétség kívül nagy lehetőség az egyetem melletti munkából tanulni, részben a következő dolgok miatt:
- javul a hallgató problémaérzékenysége, könnyebben és gyorsabban, jól képes lesz érzékelni, azonosítani a megoldandó problémákat a saját munkájában,
- megtapasztalja a napi szintű eredménykényszert, amely a jobb munkahelyeken mindennapos, az egyetemen ezt csak egy szűk réteg tudja így megtapasztalni,
- sokat lehet fejlődni az időgazdálkodásban, amely egész életünk során egy folyamatos fejlesztést igénylő terület marad, nem mindegy, ki mikor mennyit tud ebben előrelépni.
4)
Valóban, egyetértek, jó úgy visszaülni az iskolapadba, hogy már néhány dolgot a munkahely kapcsán felismertünk. Egyebek mellett:
- milyen a gyakorlat szépsége, egyszerűsége, másként való bonyolultsága a tankönyvi ismeretekhez képest,
- rádöbbenni (igen, ha nem felkavaró az érzés, akkor még nem sikerült érdemben megérteni), hogy nem úgy érdekes az elmélet, ahogy az iskolában számonkérték életünk első 18-25 éve során. Másként érdekes, de szükség van rá. El kell kerülnünk a csapdát: "az egyetem elmélet, a munka gyakorlat, a kettő nem reflektál egymásra." Jobb ezekre a dolgokra mielőbb rájönni.
5)
Az egyetemen, ha plusz feladatokat vállalunk (igen, egyetértek, tegyük ezt), még ha sokat is dolgozunk, kivételes a helyzet: az egyetem mégiscsak a hallgatókról szól, ők a létének értelme, s ha ezt a hétköznapokon nem is mindig érezzük, a rendszer így működik. A munkahely más, itt a friss diplomás, a gyakornok, ha az olykor elhangzó szép frázisok (ezek sokszor el is maradnak) mögé nézünk, nem igazán fontos része a gépezetnek. Nem érdekes, ha nem tetszik a munkája, ha nem érzi jól magát, nem baj, ha elmegy. Persze jobb lenne, ha jól érezné magát, de vannak ennél a cég menedzsmentje számára sokkal fontosabb prioritások. Ez miért érdekes? Ki kell érdemelni a bizalmat munkahelyünkön, hogy érdemi munkát, feladatokat kapjunk (ne csak fénymásolást vagy más "kézimunkát"). Ennek a szemléletnek az elsajátítása: "úgy dolgozzam mindig, hogy kiérdemeljem a bizalmat, a következő, még jobb, még komplexebb feladatot" - nos ez a szemlélet, ha megvan, nagyon sok új lehetőséget hoz számunkra későbbi munkahelyeinken is, az egyetemen is.
6)
A fentiekből következik, hogy nem csak az a kérdés, hogy dolgozunk-e, hanem hogy hol, milyen munkát, illetve hogy hogyan csináljuk, tudunk-e belőle tanulni, teszünk-e ezért valamit.
Egy segítő tanács: ne a cég nevét nézzük, ahová megyünk, hanem az embert, embereket, akikkel közvetlenül együtt fogunk dolgozni. Náluk többet kevesen tehetnek számunkra azért (saját magunkon kívül), hogy legyen értelme az egyetem melletti munkának.