Regisztráció Blogot indítok
Adatok
aron-reloaded

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Hát, itt van. Eddig kellett rá várnunk. Évek óta kongatják a pedagógusok a vészharangot, hogy baj van, gyorsan valamilyen megoldást találjunk ki, fékezzük  meg az erőszakot, ne engedjük be az életünkbe, a gyerekeink közelébe, de hiába. Lövések dördültek a Pécsi…..
Hogy befolyásolják a gyerekek médiafogyasztási szokásai a fejlődésüket? Milyen hatással van az életpályájukra? Mennyit számít az, hogy gyerekkorban milyen útravalóval indítanak el bennünket? Ezekre a kérdésekre keresi a választ egy a médiában dolgozó olvasónk, na meg arra,…..
aron-reloaded 2009.10.13 11:44:05
Hozzá Szóló: Miért csinálod ezt? (Ráadásul eléggé ügyetlenül is.) Nem várok választ, pedig tényleg érdekel.

többiek: Ez szerintem tipikusan olyan témakör, ami a szülő, és nem a pedagógusok felelősége. De a szülő dolga is borzasztó nehéz. Pontosan azért, mert mint fentebb már írták, a média egyre agyafúrtabb, egyre alattomosabb módon önti az emberekbe a szemetet. A média pedig meg fogja tenni, amit megtehet, mert a célja egyedül profit maximalizálás minden egyébre való tekintet nélkül. Szigorúbb törvényi szabályozás kéne. Pl: ne lehessen bevágni az összeverekedős jeleneteket az agyatlankodó showkból délelőtt ajánló gyanánt. A reklámokra is ráférne a szigorúbb szabályozás. Pl: ne arra tanítsa már a reklám a gyereket, hogy rajzoljon a falra zsírkrétával. Valamint nem kell mindent csöcsökkel reklámozni.

A TV teljes elhagyása lehet egy megoldási ötlet. De nem vagyok benne biztos, hogy ez az egyetlen lehetséges út. (Amúgy ez pedig további kérdéseket vet fel: nem fog-e túlságosan kiszakadni a gyerek a kortársai kultúrköréből, hogyha mindenki más tévézik, csak ő nem?)
Én amúgy kész lennék lemondani a TV-ről (mivel én meg számítógép függő vagyok, valljuk be), de a feleségemet nem tudom rábeszélni. Őt is meg lehet érteni: otthon egész nap a gyerekkel, néha kell egy kis "külvilág" - mondjuk főként akkor, mikor a baba alszik, de később óhatatlanul a gyerek is bekapcsolódik majd a tévézésbe (ami még mindig jobb, mintha egyedül nézné). De például hétvégén szoktuk nézni vele a Hupikék Törpikéket, és persze a mesék között is van reklámblokk...
aron-reloaded 2009.10.13 17:17:44
Hozzá Szóló:

>"Szigorúbb törvényekkel megelőzhető, hogy 100%-ban csak a szülőt tehessük felelőssé?"
Itt azért nem csak a saját gyerekedről van szó. Mert sajnos vannak olyan szülők, akik korlátozás nélkül hagyják tévézni a gyereküket. Ha a te gyerekedet az iskolában megveri egy olyan, aki előző este mondjuk ezt az ütést látta a tévében, és ki akarta próbálni valakin, akkor az a te felelősséged?

>"A korhatárkarikák bevezetése is csak idegességet szült [...]"
A korhatárkarikák teljesen el vannak tájolva.

>"A csöcsös reklámnál meg már elnézést, de mit keres a csöcsös reklám előtt a gyerek?"
Pl: ül az etetőszékben. Én kimegyek levenni a vacsoráját a gázról, és arra jövök vissza, hogy mese helyett már a hüvelygombáról beszélünk (akinek nincs TV-je az valószínűleg nem érti). (Megjegyzem konkrétan nem a pucér női mell látványával van a gondom, nem osztom ezt az amerikai fóbiát. Azt a bevett reklámtechnikai trükköt kifogásolom, amely bármiféle terméket burkoltan vagy kevésbé burkoltan a szexualitáshoz kapcsol. Pl: félreérthetetlen pillantásokat küldözgető fürdőruhás nő jégkrémet nyalogat. [Nem mindig találom el, hogy konkrétan mi is a reklámozandó termék: példámban ugyanúgy lehet a fürdőruha, vagy a jégkrém, de azon sem lepődök meg, ha mondjuk mobiltelefon.]).

>"Én elég sok családot ismerek, ahol nem megy a tévézés és nem látom, hogy a gyerekekben olyan nagy problémát okozna ez, akár a társakkal való viszonyban... de említhetnél elrettentő példát, ez mindig is érdekelt, ha esetleg bárki ismer olyan gyereket, aki nem nézi a tévét és emiatt rövid-, vagy hosszútávon bármilyen hátrány érte.
Volt ilyen? Mi volt? Mesélj."
Nem tudok ilyen példát. Súlyos információhiánnyal küzdök (nem csak ezen a téren). Az emberi élet egyik legnagyobb kihívása, hogy folyton megfelelő mennyiségű háttérinformáció nélkül kell döntenünk.
Ugyanakkor a TV teljes elhagyása nem megoldja, hanem elkerüli a problémát, mint azt fentebb már írták. Hiszem, hogy lehetne ezt a médiumot értelmesen is használni. (pl: értelmes embereket felvonultató beszélgetős műsorok (volt régen pár ilyen), színházi közvetítések, értelmes vetélkedők, igényes filmek, ismeretterjesztő filmek (nem az amerikai zombikra méretezett mindent tizenötször elismétlős), sportközvetítések, és igen, show műsorok (megfelelő minőségben), ...)
Hol van az megírva, hogy a TV-ből csak a hülyeség áradhat? Hiszen rajtunk, embereken áll, hogy mit sugározunk embertársainknak. Ezt kéne felfogni szerintem.

>"De azért örülök, hogy végül is beismered, hogy a szülők nem hajlandóak lemondani a tévéről [...]"
Igen, voltaképp erről van szó. Megjegyzem, nem csak a gyerekekre hat károsan ez a rengeteg szemét, sőt! (Nem tartom valószínűnek, hogy semmi hatása nem volna valakinek a lelkivilágára az, ha minden este gyilkolászós, boncolós, műtős cafrangolást bámul.)

Werem:

>"Statisztika: átlag szülő 4-6 percet tölt naponta csemetéjével. Ez sok mindent elárul a helyzetről."
Pl azt, hogy nem kisgyerekről van szó...

felucca:

> "Hogy a mamának is kell néha a külvilág? Úristen, a te feleséged csövön kapja otthon az ételt?"
Erről akkor érdekel majd a véleményed, ha GYED-en leszel. Amúgy pedig személyiségtől is függ, kinek mennyi társadalmi inger kell. Én nagyon jól ellennék egy sötét szobában hetekig (feltéve, hogy van net :)). A feleségem nem ilyen. (Én pedig azt viselném nagyon nehezen, ha egyfolytában jópofiznom kéne mindenkivel.)
Az előző bejegyzéshez:Látom, nem megy politikusainknak a matek. Segítek, jó? Kovácsék két gyerekkel saját tulajdonú lakásban élnek. Jelenleg mindkét szülő dolgozik, egyik nettó 130 ezer, a másik 150 ezres fizetést hoz (nagylelkű voltam, semmi minimálbér meg ápolónői…..
Mai szabály: soha ne ismerkedj autóból kiesve. Ne haragudjatok, de borzalmas történetet akarok megírni nektek. Egyedül élő 27 éves lány vagyok. Talán ott kezdeném, hogy nagyon régóta nem volt rendes, igazi kapcsolatom. Az utolsó másfél évben egy harmincas sráccal volt…..
Imádjátok az ilyet, döntsetek, menjen vagy maradjon a posztíró, kire hallgasson az eszére vagy a szívére? A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk. Még több szakítás a szakítóskönyvben, még több ismerkedés a Szakítós Mikuláson! Kedves…..
aron-reloaded 2008.11.28 12:50:53
Szép poszt, utólag persze engem is elfogott a kétely a valódiságát illetően, de nem is ez a lényeg. Létező, és nehezen feloldható problémát feszeget, amit érdemes megbeszélni. (Most regisztráltam én is, pedig már egy ideje "járok ide".)

Szerintem a végzettségből eredő különbség a kisebbik gond. Manapság a diploma már nem ér annyit, mint rég. Igazából nem is számít már annyit. Inkább afféle kötelező minimummá kezd válni, mint régen az érettségi. Persze nyílván másképp szocializálódik valaki egy szakközépben, mint az egyetemen (tudom, miről beszélek), úgyhogy ebből is adódhatnak problémák. Ugyanakkor szerintem ezt könnyebb felismerni: valakivel vagy egy hullámhosszon vagyok, vagy nem.

A korkülönbségből eredő problémák ravaszabbak. Most még minden jól működik. Melyik huszonéves lánynak ne imponálna egy negyvenes férfi érettsége? De a húsz év nagyon sok. Gondolj bele, mikor te leszel ereje teljében lévő, tapasztalt negyvenes, ő már a hatvanas éveit tapossa majd nyugdíjasként. És nem hogy napi három...

Ezért aztán azt javaslom, hogy élvezd ki ezt a helyzetet, amíg lehet, de ne menj bele komoly kapcsolatba. És nagyon vigyázz, nehogy becsússzon egy gyerek. Közben pedig végezd el az egyetemet, ha kell halassz évet, hogy összeszedd magad, és tedd nyílvánvalóvá a férfi számára is, hogy ebből nem lesz holtomiglan-holtodiglan.

Néhány offtopic megjegyzés:
Én egyáltalán nem éreztem fellengzősnek a leányzó stílusát. Érdekes látni, hogy ugranak máris a torkának a diploma-hiányból eredő kisebbségi komplexussal küzdő fórumtársak :).

A kétkezi munkások nagyon jól keresnek - megérdemelten. Mindazonáltal ez sajnos nem a társadalmi megbecsülésből ered, hanem abból, hogy adót csalnak. Én foglalkoztatottként ezt nem tehetem meg, tehát egyből fele annyit kapok csak kézhez. (Megjegyzem, idegileg nem is bírnám az adócsalással való trükközést.)

Napi hármat én nem bírnék. Esetleg egyszer, hosszabb böjt után. De másnap már tuti nem menne, és őszintén szólva nem is kívánnám. Persze nyílván vannak nálam hevesebb vérmérsékletű férfiak...