Regisztráció Blogot indítok
Adatok
szellő_lány

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.11.25. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
El Mondo blog A nők kilenc "parancsolata" 2012.09.13 14:15:00
„A büntető törvénykönyv nem mindenható, a rossz házasságokon belüli bűncselekményeket külön tényállással nem akadályozhatjuk meg, talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme…..
szellő_lány 2013.01.17 11:50:54
@Zors: Engem is ez mentett meg!! :) Amikor megértettem, hogy ezt a mély vágyat ami bennem él csak az Isten tudja betölteni akkor helyre kerültek bennem a dolgok. Azóta béke van bennem. Tudok szeretni és nem csak ragaszkodni. Szívesen szültem és nem ő az életem értelme, mint ahogy a férjem sem, vagy a munkám sem.
Jezsuita bloggerek “Hiszti, az van!” 2010.10.05 18:13:00
A brit Robert Edwards nyerte az idei orvosi Nobel-díjat - jelentette be hétfő délelőtt a kitüntetést odaítélő stockholmi bizottság, amely azzal indokolta döntését, hogy a mesterséges megtermékenyítés úttörőjének számító kutató munkássága mérföldkövet jelent a modern…..
szellő_lány 2010.10.12 11:33:30
Én nem hiszem hogy a gyerek utáni vágy önzés lenne. Éppen ez az a vágy ami kimozdít minket a saját kis önző kereteinkből, egy lehetőség arra, hogy kitágítsuk a szeretetünk eléggé merev korlátait. Ha ennek a vágynak a megvalósulása akadályokba ütközik. Nos akkor azt mondja az egyház az a helyes, hogy elfogadjuk. Más utat kell találni, sorry. Törődj bele. Tehát ha meddő vagyok valamilyen fizikai ok miatt, akkor fogadjam el, ez a helyes. Ez azért eléggé "középkori", hogy a hívőnek megmondjuk mi a helyes és akkor neki már ezen nem kell gondolkozni, szabadon, felelősségteljesen dönteni.
Az egyház figyelmeztethet, hogy az ő álláspontja szerint nem helyes a lombikbébi program. De hadd döntse már el a pár, hogy a gyerektelenség akadályát hogyan oldják meg. Melyik utat választva növekszik a szeretetük, egyénileg is és közösségként is. Én személy szerint nem hiszem, hogy bárkit is megítélhetek, fölcimkézhetek a bűnös jelzővel, mert a lombikbébi programot választja. A szabadság elég nehéz dolog. Eldönteni, hogy választom vagy nem választom. És az egyház jobban tenné ha egyénileg a döntésben segítene minden párnak, nem úgy hogy kerek perec megmondja mi a tuti. Minden helyzet más és más, minden pár más. Van akiket megerősít egy közösen választott nehéz út arra, hogy közös gyerekük szülessen. Van akiknek meg csak a gyerek utáni vágyhoz való ragaszkodását erősíti meg, és ezáltal gúzsba köti a szeretetüket, stb. Szóval több lelkivezetőt, lelki segítőt ebbe a világba, hogy segítsünk a pároknak felelősségteljes döntést hozni.
Használni a tudomány eszközeit nem hiszem, hogy bűnös dolog, az is Isten ajándéka. És a lombikbébi program is egy eszköz. És mint olyan nagyszerű, megteremti az élet lehetőségét ott, ahol erre semmi remény. Nem életet teremt, nem az az Isten hatásköre. Csak lehetőséget rá. Rengeteg olyan dolog van ami ugyanezt teszi, lehetőséget teremt az élet számára és arra nem tör ki a hiszti mert már "természetessé" vált. Pl. valakinek eltávolítják az agytumorát, azért hogy életben maradhasson. Lehetőséget teremtünk az életre ott ahol semmi remény rá. Persze ez nem ugyanaz, ez más... Szerintem meg igen. És minden újabb és újabb eszköz amit a tudomány kitalál, felfedez újabb és újabb vitákat vet fel arról, hogy helyes használni vagy helyetelen, hogyan használjuk vagy ne használjuk. Az egyház óvatos és ezt értem, elfogadom, szeretem (a hisztit azt nem). De a vita segít abban, hogy megismerjük ezt az eszközt. Azért én kiváncsi lennék mások tapasztalatára. Mennyire nehéz felelősségteljesen használni ezt az eszközt... Milyen buktatói vannak...
El Mondo blog Eretneknek lenni 2010.01.12 10:00:00
Lehet, hogy valamit elrontottam. Eretnek lettem. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az eretnek első jelentése: "Aki valamely vallás hiv. hittételeitől eltérő nézeteket vall". Ez az idézet további kérdések légióit hozza fel, azonban most szigorú leszek, és csak…..
szellő_lány 2010.01.22 14:03:07
Kedves Tardi Garda!
Jó poszt. És olyasmiről írsz amivel nagyon sokan szembesülünk mi keresztények is. Ez szerintem teljesen természetes ha valaki önállóan is mer gondolkozni és kérdezni és fejlődik. Tapasztalatom szerint a vallás sok kérdésemre nem tudja a választ, és Jézus sem árulja el... Felnőtt életem egyik kihívása megtanulni bennük élni, a kérdésekben. A tudattal, hogy vannak kérdések amire nincs válasz. Mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Szerintem mindenki magának kell megtalálja, azonban vannak fogódzók, sőt közösségek is.
A keresztény misztikában való elmélyülés csillapíthatja a szomjadat. A keresztény meditáció jó út erre, a szemlélődés és a belső ima gyakorlása. És vannak közösségek, ahol ezt együtt gyakorolohatod más kersztényekkel akik mernek kérdezni, gondolkozni...
Magam is ilyennek vagyok tagja és sokat segít nekem.
Jezsuita bloggerek Homoszexualitás az Egyházban - egy lelkivezető szempontjai 2009.11.24 20:58:00
Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűen hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog…..
szellő_lány 2009.12.07 11:01:21
Már egy ideje mozgolódik bennem valami véleményféle, ezért gondoltam megosztom én is. A homoszexualitás szerintem egy kisebbség a többségen belül. Ez egy tény, ezt mutatja a természet, meg a tapasztalat. Nemcsak embereknél fordul elő, hanem különböző populációkban is. A homoszexuális hajlam nem választás következménye. Hasonlóan ahhoz mint a szemünk, bőrünk színe, nemzetiségünk.
Ami engem e körül zavar, és ami szerintem a problémát okozza, bár valószínűleg nem ilyen egyszerű, hogy előítélettel és nem a helyén kezeljük ezt a dolgot.
1.A többség (heteroszexuálisok) nem akarja tudomásul venni a kisebbség létét, valamint mivel MÁS mint ők, megbélyegzi az erkölcstelen, rossz,bűnös címkékkel. Legtöbbször azért mert csak a mássága van szem elött és nem maga az ember (aki valahogyan oda jutott sokféle okból kifolyólag).
2.A kisebbség úgy érzi nem fogadják el és ezért mindent elkövet, hogy ezt elfogadtassa. De legtöbbször úgy, hogy a saját másságát felnagyítja, túlhangsúlyozza (amit sok esetben visszataszítónak érez a többség) vagy akár divattá teszi. Vagy sokszor magát többségként akarja definiálni, hogy akkor majd elfogadják.
3.Előítéletekkel közelítünk a témához és nem az embert nézzük. Ezért tetszett ez a bejegyzés, mert itt az ember felöl közelít @pacsy.
4. A nevelésben mi keresztények is nem nyújtuk segítséget, nem mutatunk példát arra, hogy mit tegyen az a gyerek, kamasz, felnőtt aki ezzel a hajlammal született (persze a katekizmus megmondja, de egyénre lebontva nem sok segítségnyújtás történik). Nem segítünk nekik abban, hogy megtalálják azt az utat amelyen keresztül a legteljesebb keresztények lehetnek. Lelkivezetőként biztosan segítenek nekik, de mi mint keresztények legtöbbször csak felcimkézzük őket és hátratsszük a polcra BŰNÖS.
Jezsuita bloggerek Megbocsátás 2009.11.21 11:05:00
-  Apó, te gyakran beszéltél a megbocsátásról. Miért olyan fontos az? - Mert ha nem tudsz magadnak, vagy másnak megbocsátani, akkor megkeseredik az életed. És belegondoltál, hogy még a Miatyánkot sem tudod őszintén elmondani! - Nekem néha nagyon nehéz megbocsátani magamnak…..
szellő_lány 2009.11.23 13:39:25
Jezsuita bloggerek Húsvéthetfű 2009.04.14 09:04:00
Hej, ma reggel es korán felkelék, met hallom eccer az iskoláját, valami olyan recsegés-ropogás ember, mondom emmi, há’ nem-e hogy a hajnal hasadt, ember... Na valahogy egy cseppet visszaaludnék, há’ akkora ásítozás ember, hogy esment felébredek, mondom az istálaját, még…..
szellő_lány 2009.04.14 12:25:46
Jezsuita bloggerek Adventi újjászületés 2008.12.03 11:23:00
Szeretnék egy eseményt megosztani az életemből. Nemrégiben „képzési napokon” voltunk, ami amolyan programszerű, másfél-kéthavonta esedékes, szokásos, „kötelező” találkozó a „fiatal dolgozó jezsuiták” számára. (Ha azt akarod, hogy majdnem…..
szellő_lány 2008.12.04 14:57:38
Érdekes ez a gyónás dolog... Nálam mindig változik, mint maga az élet. Van amikor azt a felszabadulást érzem amiről te is írtál pacsy, főleg, ha nagyobb súlyú dolgot teszek le...Máskor meg semmit sem, de a lényeg nem ezeken az érzéseken van, hanem az újrakezdés tényén. Nagyszerű érzés ez a tiszta lappal való újrakezdés, felszabadító, hogy amit letettem, az megbocsátódott, nem kell többet rágódni rajta, ott lehet hagyni, segít, hogy előre tekintsek és ne hátra. Hogy arra irányuljon a figyelmem amit tennem kell és ne arra amit kellett volna és nem tettem, vagy amit rosszul tettem... Egyfajta előrelendülést ad.
Függ a lakóhelytől is, hogy milyen gyakran és kinél. Amíg vidéken laktam, ritkábban és nehezebben ment... Főleg az volt nehéz, hogy ha nem értették amiről beszélek... Itt Bp.-en ez egyszerűbb, több a lehetőség. De a gyakorisága nemcsak a külső körülményektől függ, hanem a belsőktől is.
A tapasztalatom az, hogy ha gyakrabban (havonta, két hetente) megyek el gyónni akkor valahogy intenzívebb lesz a lelki életem is, finomabb leszek és sokkal hatékonyabban irtogathatom a konkolyaimat. Ha nagyon ritkán (volt erre is példa), két évente, akkor mintha megkövesednék, és abba a hibába esem, hogy bűntelennek látom magam, tehát valahogy a bűnre való érzékenységem oda lesz... Persze úgy gondolom, hogy nem a bűntelenségen van a lényeg, hanem a szeretetem mértékén. Csak ha érzékenyebb vagyok a konkolyaimra, akkor a szeretetem is hatékonyabb lesz, jobban látom hogyan lehetne jobban szeretni az Istent és a körülöttem élőket is.
Az állandó lelki vezető meg mindenképpen segítség... Ilyet találni kegyelem, de lehet kérni... Én nagyon sokat kértem és végül is megadatott.
Jezsuita bloggerek "Ha megérted, akkor nem Isten" 2008.11.24 17:51:00
Nem is olyan régen az egyik nyilvános és visszakérdezős előadáson rendtársam azt a kijelentést tette: “Hiszek abban, hogy Isten minden embernek megadja azt, hogy előbb vagy utóbb már itt a földön megtapasztalja Őt”. Hűha, gondoltam, de jó lenne ha ezt a nem éppen…..
szellő_lány 2008.11.25 11:57:53
Ky-lí-nek: "Engem valóban érdekel, hogy az istenismerethez szükségszerü-e a tapasztalt vagy elég, ha csak agyalunk róla."
Én úgy gondolom, hogy az Isten megismeréséhez szükségszerű a tapasztalat. A tapasztalat alatt meg azt értem amit te is írtál, egy olyan élmény, amely által az illetőnek abban a pillanatban teljes bizonyossága lesz az Isten léte felől (ez az élmény több szinten, síkon valósulhat meg és minél több síkon valósul meg annál jobb). Azért írom csak azt, hogy abban a pillanatban, mert később ezt agyalással meg lehet kérdőjelezni... Mindenképpen szükséges egy olyan pillanatszerű tapasztalat amelyben az Isten léte teljesen egyértelművé válik számomra. Ezt agyalással nem lehet elérni, ez szerintem kegyelem, az Isten felém történő kinyilatkoztatása... És én is úgy gondolom, hogy mivel Isten a végtelen szeretet, irgalom, ezt az élményt mindenkinek meg szeretné adni, előbb utóbb az élete során. Én mint személy vagy nyitott vagyok erre vagy nem... amit megtehetek az, az, hogy ezen dolgozom... a nyitottságon, az önközpontúságom leépítésével... ez az előbb vagy utóbb múlik rajtam...
Ami meg a hitkrízist illeti... Először is tisztázom, hogy én mit értek hitkrízis alatt: Azt amikor kérdésessé válik számomra Isten léte, szeretete, törődése, személye... Azaz olyan tapasztalataim vannak amelyek azt "bizonyítják", hogy nincs Isten.
Én most újra egy ilyet élek meg... Nekem a kitartáshoz, ami talán a túllépéshez vezet, szükségem van a "régi szép idők" emlékére, érveire, de ami feltétlenül fontos, az a "régi szép idők pillanatszerű tapasztalata" amelyek által tudom, hogy Isten milyen, vagy milyen nem. No meg közösségre is, meg az Isten kegyelmére is, mert csak az én személyes kis elszánásom nem elég.
Engem nagyon foglalkoztat ez a hitkrízis dolog. Ti hogy vagytok vele? Mi kell a kitartáshoz? És miért érdemes kitartani? Hogy aztán mélyebb hitkrízis jöjjön? Szándékosan provokálok, gondolkodjunk együtt erről...
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása