Regisztráció Blogot indítok
Adatok
atilla79

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ma egy idézetet olvasva támadtak gondolataim -minthogy nem értek egyet egy egyébként ismert -és általam is elismert- emberrel.Popper Péter idézetek" ... Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ´Igazi´ nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy…..
atilla79 2015.03.01 18:48:34
Én egyet értek Popperrel, teljes mértékben! Miért is jelentené ez az idézet azt, hogy ő nem találta meg az igazit? Nem tartom igazán logikus következtetésnek. A véleményem, hogy az "igazi", "sors", stb. kifejezések, plusz az a hitvallás, hogy senki sem kerülheti el a sorsát, illetve, hogy mindig az történik, aminek történnie kell, egyszerűen nem igaz, és teljesen felesleges kijelentés. Mégpedig olyan oknál fogva, hogy nem cáfolható! Ahhoz, hogy az legyen, kellene valaki, aki képes volt egy döntés után visszamenni, és más döntést hozni, ami ugye lehetetlen. Amellett az ugye egyértelmű, hogy az ember sok-sok esetben szabadon dönthet, választhat különböző utak között. Vagyis mi magunk választhatjuk meg a sorsunk. Ugyanez igaz az "igazira" is, mi választhatjuk meg, mert egyszerűen több milliárd ember közül egyetlen embernek mennyi esélye volna egyet megtalálnia? Pont azt az egyet. Persze ez sem egzakt tudomány, nem bizonyítható, mindenki hihet amiben szeretne, viszont azzal, hogy kijelentjük, a sorsunk meg van szabva, vagy épp hogy csak egyetlen ember van a Földön, aki megfelel nekünk, pont a felelősséget dobjuk le a vállunkról a saját sorsunk felett, ami gyávaság, hiszen ezzel azt mondjuk, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, hát mi mindent megtettünk, amit lehetett. Hát vállaljuk fel a sorsunk, és irányítsuk. Ne legyünk gyávák, különben sosem leszünk boldogok.
Tegnap elkezdtem azokkal a városi legendákkal, sztereotípiákkal foglalkozni, amikbe a legtöbben belefutnak, megtapasztalnak, ha társat keresnek. Miért? Mert általánosítunk. Az első részben talán a legnagyobb ilyen sztereotípiával foglalkoztam, miszerint a pasik csak szexet akarnak. Azért tartom…..
atilla79 2015.02.21 01:36:07
Több ponton is bele lehet kötni a szerző cikkeibe. Olvasgatva a hozzászólásokat, néha egyet tudok érteni a véleményekkel, de nem minden esetben. Annyit fűznék hozzá a témához, hogy sajnos mivel (ahogy a szerző is felhozza) nagyon nagy a válások aránya itthon, azt is mondja, hogy ennek nagyban a pénz az oka... ez nem feltétlenül igaz, nagyon sok esetben a helytelen párválasztás is. Ha már helytelen a párválasztás, de ha a pénz is az ok, ha válás van, vagy együtt is marad az egymással dűlőre jutni képtelen pár, teljesen mindegy, a gyerek előtt már rossz példa áll! Mivel (ha az adatokra támaszkodunk) a hazai házasságok fele végződik válással, a maradék felének fele pedig rossz házasság, akkor beláthatjuk, hogy a fiatalok kb 25%-a indul pozitív mintával az életnek! Így hogy is várjuk el, hogy valaki, aki ma 20-30-a éveit tapossa mondjuk, jól tudjon párt választani, hiszen amit otthon látunk, azt visszük magunkkal. S ha ezeket az arányokat vesszük, egy-egy ember a tágabb családi körben több rossz házassággal/válással is találkozhat. Ettől függetlenül persze válhat valaki kiegyensúlyozott, sikeres felnőtté, akinek talán sikerül a jó párválasztás, így jó lesz a házassága, de erre elég kicsit az esély. Vagyis egy ennyire, és egyre jobban értékvesztett társadalomban nem sok a kecsegtető kilátás.
A megteremtett egzisztenciához fűznék még hozzá annyit, hogy a szerző nem veszi figyelmembe az országban többségben lévő "átlagembereket", akik messze nem keresnek annyit, hogy tökegyedül mondjuk (ha nem örököltek házat/lakást/pénzt) eltartsák magukat. Csak vegyünk egy átlagfizetést, és azt, hogy egy átlagember, ha albérletben lakik, minden csekket/számlát kifizet, eszik, ruhát vásárol, és néha még szórakozik, és megtankolja a kocsit is, hogy ismerkedhessen, mennyi marad havonta a számlán? Nem sok, így már annak az esély is ki van lőve, hogy egyedül lakásra gyűjtsön. Akkor vajon hol vannak azok a nők, akik azt mondják, hogy nosza, kezdjük együtt. Vagy ha neki van lakása, mert megtehette, akkor írjon egy szerződést, ha házasságra kerül a sor, vagy nézze meg, hogy ne egy felelőtlen idiótával jöjjön össze, aki "elveri a pénzét". Hol van itt az együtt kezdés, az újrakezdés, a tolerancia. Ha nekem megvan, nem várom el a másiktól, hogy neki is meglegyen ugyanaz, mert nem tudom, hogy ő honnét jött, milyen feltételekkel, és hogy alakult az eddigi élete. Nem mindenki a maga hibájából nem tud ma lakást venni, nem mindenkinek lehet saját lakása, amit tök egyedül ért el, szülői segítség, örökség, vagy egy pár nélkül. Vagy vegyük azt a férfit, aki a párjával elérte, megteremtette, de elvált, és a feleségé a lakás, és a gyerekek, ő pedig mehet albérletbe, vagy vissza a szülőkhöz, mert ugye a gyerektartás sem kis összeg, ha már két gyerek van, az a mai átlagfizetést rendesen lehúzza. Szóval? Hol vannak itt az egyenlő feltételek? A tolerancia, és az elfogadás? A szerző is elgondolkodhatna, hogy Magyarországon sem csak sikeres, diplomás, többszázezret kereső emberek vannak, hanem olyanok is, akiknek a bére az átlag 140ezret sem éri el. (Ez ugye a mostani nettó átlagkereset).
Lassan 15 éve öltött vámpírmaszkot és ragadott embermaradékból fabrikált gitárt Robert Rodriguez Alkonyattól Pirkadatig című kultfilmjében Tito Larriva és csapata. A jelenet megmaradt a kilencvenes évek egyik legmenőbb filmes idéznivalójának, a zenekar pedig azóta is hozza a…..
Stephen King: Dolores (r. Ács János) Lehet, hogy vérciki, de gyerekkoromban rajongtam Stephen King mai szemmel félgagyinak minősíthető horror-regényeiért. A rendszerváltás számomra első érzékelhető jeleként, egy mindenre fogékony ifjonti időszakomban került a kezembe első papírkötésű könyve, a…..
atilla79 2008.11.09 15:52:49
Hát, érdekes dolgokat olvastam mind a kritikában, mind a kommentek közt. A szerzőnek csak annyit fűznék hozzá, hogy ízlés dolga ki mit olvas, de azt mondani, hogy felnőttem, és már nem olvasok Kinget olyan, mint azt mondani, hogy "én is voltam egyszer rocker". Aki volt, az mindig az marad valahol, aki nem marad, nem is volt. Persze csak szerintem. Magam mindig szerettem Kinget, és bevallom,volt egy két éves periódusom, mikor én is megeteltem, de akkor is nagyon jó írónak tartottam. És igen, csak egyetérteni tudok zsuzskával, bölcsészek is szeretik Kinget, de nem kezdek arról litániába, hogy hány, a korában ponyvaként aposztofált szerző lett mára klasszikus. Szerintem - és nem csak szerintem - Kingre is várhat hasonló sors. Persze nem minden műve érdemli ezt meg, de aki mondjuk elolvassa a Lisey-t, vagy az Az-t, nem csak egy jó thrillert-horrot kap, de társadalmi drámát is, jó karaktereket, pszichológia kórképeket, és szociológiai kórképeket (ötödéves szociológusként azt mondanám, King jól megállná a helyét ezen a pályán is, rengeteg remek meglátása van, nem véletlen, hogy jó néhány könyvében van szociológus szereplő). De filozófiai műveltsége sem elhanyagolható, ki mit lát pl. a Végítéletben? Hallotta valaki Szent Ágoston nevét? Amúgy King maga talán nem bölcsész? És hát valljuk meg, ki az aki a könyveit elolvasva azt mondja,h ez színtiszta horror? Hogy gagyi? Elemezhetnénk a műveit. Véleméyem szerint King a mai igazán gagyik közt igenis értéket képvisel, könyveinek kicsengései csak annyira sötétek, és negatívak, mint maga a társadalom, és a világunk. Történetei horrorvonala pedig mindössze emészthetővé teszi regényeit.
Még a szerzőnek a kommentjéhez: Christine s Rémautó párhuzam. Ugye az utóbbit nem olvasta Kedves Uram? Igen, (ez a könyve a kevés hasonlók közt) valóban tekinthető gagyinak, de nem sok köze van Christine-hez. És hát a Két Rose-nak sem az Az-hoz, azt hiszem. És még ez utóbbi lényege is, ha nem volna a misztikus vonal, teljesen más megítélés alá esne. Ahogy Zsuel is írja. Köszönöm.