Regisztráció Blogot indítok
Adatok
pulayzso

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.11.09. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Vállgazd Blog Értékteremtő folyamatok menedzsmentje 1. kérdés 2008.12.01 10:26:00
A városi logisztika egyre bonyolultabb problémákat vet fel - ennek egyik jól érzékelhető megnyilvánulása az egyetemünk mellett, a közvélemény "háta mögött" épülő, a Nagycsarnok szemetének elszállítására szolgáló létesítmény. Mit gondol: ki kellene telepíteni a…..
pulayzso 2008.12.04 23:48:20
Nagy_kukta, Budapest BŐVELKEDIK turisztikai látványosságokban! Igen, egyik a csarnok, a PIACcal együtt!

Ti láttatok már szemétliftet? Én nem, ezért sem írtam alá a petíciót. Az én információim szerint üvegtetejű, föld alatti tárolóról van szó, ahonnan a szemetet hajnalban szállítják majd el. Ha ez beigazolódik, akkor sokatok vágya beteljesül („én a föld alá építenék”, „kukás kocsik jönnek és szállítják el naponta a szemetet”, „alternatív lehetőség az éjszaka való szemételszállítás”).
Stefiania, örülök, hogy felraktad az irományodat, szívemből szólsz :)

A már meglévő, nagy infrastruktúrát igénylő központokat nem söpörném ki, inkább ésszerű megoldásokat keresnék az infrastrukturális problémák áthidalására – szerintem ez a lift is ilyen megoldás, hisz így nem az utcán gyűlik majd a csarnokpiszok…
Ha tényleg túl sok szemetet termel, akkor esetleg valami szabályozás is segíthetne a standok árukészletének mennyiségére vagy típusára nézve. Amúgy biztos, hogy ez a kitelepítés dolog megfordult a vállgazdblogon kívüli fejekben is? Bennem nem merül fel…
Vállgazd Blog Értékteremtő folyamatok menedzsmentje 2. kérdés 2008.12.01 10:28:00
Az üzleti szakemberek szerint a vevők ma nem annyira termékeket és/vagy szolgáltatásokat akarnak vásárolni, hanem komplex "megoldást" szeretnének kapni problémáikra. Ugyanakkor tömegével találunk termékeket, szolgáltatásokat nem kívánt, s nem is használt…..
pulayzso 2008.12.04 23:09:05
Egyetértek azzal, hogy nehéz olyan terméket találni, ami nincs teleaggatva extrákkal, de azért meg kell jegyeznem,hogy nem lehetetlen. Van egy olyan érzésem, hogy az extrákkal ellátott termékek nem arányosan drágábbak, azaz sok esetben majdhogynem többet kell fizetnem, ha a 'minimálra' vágyom. Cáfoljatok meg, ha ez nem így van, ez csak egy érzés!

Azt gondolom, hogy mi, a fogyasztók bár tonnaszám veszük a már említett csiribiri telefonokat és a hasonszőrű termékeket, valójában nem kifejezetten a minél teljesebb körü szolgáltatásra vágyunk. Presztízst vásárolunk a látványos, minél több extrával felszerelt termékek formájában. Ahogy a külsőségek egyre meghatározóbbá válnak, hajlamosak vagyunk beállni a mókuskerékbe és hajtani a mindig különlegesebb, mindig újabb kütyüket. Lévén, hogy a spanyolviaszt nem lehet naponta feltalálni, az extrák nélkül egy idő után a birtokolt tárgyak presztizs értéke is elveszne -lévén, hogy többen férnének hozzá-. Szerintem ez a presztízs harc vezérli a fogyasztók magatartását, amit 'politikailag korrekt' módon nevezhetünk a "komplexitás iránti igénynek" is akár. Lehet, hogy a szolgáltatók nem tesznek mást, mint ügyesen kihasználják gyengeségünket/hiúságunkat?!?

A komplex szolgáltatásoknak egyébként ugyanúgy rabja vagyok, mint minden 'városi gyerek'. Sajnos ezek hiányában nem jutnék messzire. A gond akkor kezdődik majd, amikor ezek megrekednek (gazdasági-, természeti-, erőforrás válság). Ugyhogy lehet elkezdem tanulni az 1000mesterséget.
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 1. kérdés 2008.11.17 09:53:00
Egy jó nevű egyetem diplomája és az ott megszerzett tudás remek ajánlólevél a végzés utáni elhelyezkedéshez. Számos nappali tagozatos egyetemista heti 20-40 munkaórában dolgozik tanulmányai mellett. Véleménye szerint az ilyen jelentős mértékű tanulás melletti munka…..
pulayzso 2008.11.21 00:08:48
Ma, a tömegképzés korában az egyetemet gyakorlatilag bárki el tudja végezni, aki bekerül. A szak, amire bekerülünk csupán egy belépő. Úgy képzelem, mint egy BKV bérletet. Lehetőséget biztosít arra, hogy utazzunk és hogy célba érjünk. Az azonban, hogy mindezt hány átszállással, hány féle közlekedési eszközön keresztül tesszük, már rajtunk múlik. Levizsgázni az abszolút minimum. Ezt szerintem a cégek is így kezelik. Aztán hogy mi mindent szedünk még magunkra a vizsgaidőszakban gyorstalpalt tudás mellett, az szabadon választható. De az fog dönteni! Rengeteg fórumra nyerünk bebocsátást az egyetemre megváltott jegy által, melyek nem csak emberi, kulturális, de KAPCSOLATI tőke szintjén is meghatározóak lesznek a későbbiekben.
A kapcsolati tőke persze akkor épül leginkább, ha minél nyitottabbak vagyunk és minél több felé megfordulunk. A kevesebb azonban néha több.
Én gyakorlatilag az egész tavalyi évemet végigdolgoztam. Nem pénzért, tapasztalatért. Egy diákszervezetben, ami rengeteg hasznos, gyakorlati tudást kölcsönzött nekem. Aztán a vizsgaidőszak előtt úgy döntöttem, menni fog ez nekem egy valós cégnél is, amelynek profilja mellesleg abszolút a tanulmányaimba vág. Relatíve sok pénzt és tapasztalatot szereztem, a vizsgáim is sikerültek, de pont ’szocializálódni’ felejtettem el. Szocializálódni egy olyan közegben, egy olyan élethelyzetben, melyben csupán 3, esetleg 5 év áll rendelkezésemre, hogy egy életre elegendőt merítsek. Idén semmi kötöttséget nem vállaltam. Kezdem megismerni az egyetemi arcokat, újságot olvasok – meg néha könyvet is-, színházba járok meg kiállításokra, előadásokra és vita fórumokra és egyszerűen próbálom megélni a pillanatot. Zseniális. Egészen új dimenzió. A már említett három tőkém ugyanúgy gyarapszik, nyilván az anyagi már kevésbé….de hiszem, hogy a gyarapodó három magával vonja majd a mocskos negyediket.
Vállgazd Blog Emberi erőforrás 2. kérdés 2008.11.17 09:55:00
Mit gondol, miért él viszonylag kevés honfitársunk (más országokkal összehasonlítva) az Európai Unión belüli szabad munkahelyválasztás lehetőségével? Jó ez, vagy rossz? (A játékszabályok itt olvashatók, a november 21-én, pénteken 12.00 óráig beérkezett hozzászólásokat…..
pulayzso 2008.11.20 23:29:49
A problémát körüljártuk. Most jöhetnek az action stepek!
Könnyű dolgom van, gyakorlatilag minden felmerülő érvet-ellenérvet felsoroltatok előttem.
A múlt és tradíciók hatásának elszánt hirdetőinek is igaza lehet, de talán azok sem tévednek sokat, akik a kellő nyelvtudás nélkülözésében látják a ’helyváltoztatási kedv’ hiányát. Nincs más hátra tehát, mint hogy ültessük át gyakorlatba elméleteinket, tegyünk azért, hogy ez ne így legyen!
Én a nemzetköziség megélésére buzdítanék, e mellett érvelek. A magyarországi vállalatok életében is egyre határozottabban begyűrűzik e trend, biztos vagyok benne, hogy a kiválasztásnál fontos szerepet játszik a jelentkezők tapasztalata, a témához való hozzáállása.
Nagyon fontosnak tartom nonoka felvetését, az információ hatékonyabb áramoltatásának szükségességét. Lássuk be, ez az a terület, amelyen mi is sokat tehetünk. Nem várnék nagy csodákra a szüleink generációját tekintve, a magunk esetében azonban nagy lehetőségeket látok. A munkát a személyes interakciók szintjén kezdeném mindamellett, hogy a makroszintű kommunikációt is fejleszteném.
Egyre több külföldi érkezik hazánkba évről évre. Első körben ezeknek a fiataloknak a bevonásával képzelem el a nemzetköziség pátoszos fogalmának testközelbe hozatalát.
Használjuk ki a különböző csereprogramok által nyújtott lehetőségeknek ezt az oldalát is, hisz a nemzetköziség nem a határon túl kezdődik. Annyit beszélünk a kulturális különbségekről, az alkalmazkodás, elfogadás, tolerancia nehézségeiről. Miért ne kezdhetnénk a gyakorlást relatíve ismerős terepen?
Nem élő az iskolában felszedhető nyelvtudás? Ismételten megfordítanám a dolgot: az országunkban, hazánkban, városunkban, EGYETEMÜNKÖN lévő ’idegenekkel’ való kommunikáció ingyen és bérmentve jelent fejlődési lehetőséget. Ők is ugyanúgy működő emberek, mint mi: lehet, hogy azért jönnek ide, hogy megéljék a nemzetköziséget? Hogy megismerjenek egy más közösséget, BENNÜNKET?
Az ismeretlen ingoványos talaj. Miért ne tanulhatnánk ’túlélési’ technikákat azoktól, akik mellettünk kerülnek olyan helyzetbe, amilyenbe mi egy határral odébb kerülünk majd, amikor belevetjük magunkat a cosmopolita létbe?
Kapcsolatháló. Miért ne kezdhetnénk a saját kis multikulti hálónk építésébe már itthon?
Adok-kapok. Igen, szerintem itt hatványozottan igaz. A lehetőség adott, hogy bebizonyítsuk, jó kis nép vagyunk, megérdemeljük, hogy pozitívan viszonyuljanak hozzánk, amikor ők lesznek ’biztos terepen’.
Akár szerepelnek terveink közt hosszabb-rövidebb külföldi kalandok, nem kerülhetjük el a nemzetköziesedést. Lehet szeretni és élni vele, elfogadni, de nem élni vele, de utálni nagy hiba volna! Nyakig benne vagyunk, a mi felelősségünk, hogy mit kezdünk vele.
Makro szinten is fejlődnie kell a kommunikációnak. Az iskolák, az oktatás szerepét látom kulcsfontosságúnak. Kezdve az általános iskolás csereprogramokkal, a felsőoktatásban nagy változásokat hozott ’Bologna’ átláthatóbbá tételén keresztül rengeteg területen lehetne elősegíteni a tapasztalatszerzést. Ezt követően jöhet a külföldi munkavállalás kérdése, melyről előzetes nemzetközi tapasztalatok megszerzését követően valószínűleg érdemibb döntést hozhatunk.
Az azonban továbbra is érvényesül, hogy elsősorban mindenki magáért felelős, az intézmények a lehetőségeket biztosítják, az már a mi felelősségünk, hogy élünk- e velük.
Mozduljunk emberek!
(lehet, hogy már másodszorra küldöm fel...de az előző mintha elveszett volna...)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása