Regisztráció Blogot indítok
Adatok
I Adore Cherry Coke

3 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.11.08. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Határátkelő Mennyiért költöznék haza Norvégiából? 2018.09.06 06:30:00
Kata és családja öt évvel ezelőtt költözött Norvégiába. Mint oly sokan, nekik is a svájci frankos hitel tett be, így voltaképpen kényszerhelyzetben voltak. Akkor úgy tervezték, maximum 5 évig maradnak, így most felmerül a kérdés, visszaköltöznek-e. Írásra annak kapcsán…..
I Adore Cherry Coke 2018.09.07 11:47:53
@frata: Szia! Én lassan két éve élek kint Norvégiában. A válaszom a kérdésedre: ha nincs előre lefixált munkalehetőséged idekint, akkor milliók. De tényleg. Mert norvégul sem lehet egyik napról a másikra megtanulni, az albérlet nagyon drága, főleg családosoknak. És akkor már az étel sem lesz olcsó. Ráadásul ritkán lehet bútorozottan kivenni lakást. Szóval, én azt mondanám, hogy munka nélkül, családdal nem éri meg kijönni.
I Adore Cherry Coke 2018.09.07 12:36:25
Én két éve élek Norvégiában. Olvasva a cikket, egyetértést éreztem magamban, hogy "igen, én is ezért vagyok itt". De a szöveg cukormázas hangnemét nem szerettem, mert valóban úgy mutatja be Norvégiát, mintha itt aztán minden csak napfény és csillogás és csillámpónik repkednének az égen. Pedig dehogy.
Norvég párom van, ő itt élte le egész életét és nem jómódban, egyszerű emberként, mint Te vagy én. Neki is sokat kell dolgoznia, itt is vannak kizsákmányoló főnökök (akár norvég, akár más nemzetiségű), akik heti hat napot dolgoztatják, de az egy szabadnapján is felhívják, hogy esetleg nem tudna-e bejönni pár órára... Ez szerintem otthoniaknak is ismerős. Ilyenkor mindegy, hogy mennyire kedves, ad-e egy üveg bort a fáradozásáért vagy nem is érdekli a dolog...
Plusz... amin én a leginkább meglepődtem. Ha Norvégiáról olvasunk, sose hallunk arról, hogy mennyi drogproblémával küzdő vagy épp nem küzdő (hanem csak simán droghasználó) ember él. Pedig rengeteg van... Oslóban bárki szemtanúja lehet a drogeladásnak, elég ha a központi buszpályaudvar mellett sétálgat az ember... És a rendőr sincs annyira messze, hogy ne fülelhetnék le őket... Százalékos arányt nem tudok, de maradjunk annyiban, hogy nincs nagyon ismerősöm, akinek ilyen-olyan formában ne lenne drogos múltja. És hiába jössz le az anyagról, kényszer hatására vagy önszántadból: örökre stigmatizálva vagy. Ha van egy képzeletbeli aktád a nagy Norvég Kormánynál, akkor azon van egy bazinagy skarlát betű, hogy te bizony egy megbízhatatlan, soha meg nem javuló alak vagy.
És ez később, ha netán családot akarsz alapítani, csak még inkább megnehezíti a dolgodat. Személyes tapasztalat. Mert hiába vagy tiszta már sok-sok éve, a gyerekvédelem jön és kőkeményen ítél. Sok ismerősnél megtiltották az anyának, hogy egy fedél alatt éljenek az apukával, különben tőle is elveszik a gyereket. Aztán, ha szerencséjük van, idővel engedélyt kapnak rá, hogy akkor most már igazán egy család lehetnek. Mi ezt megúsztuk, mert én magyar állampolgár vagyok, nincs még személyi számom se itt és bár a kislányunk norvég állampolgár, ők is tudták, én is tudtam: ha fenyegetőztek volna, akkor csak magyar állampolgárrá tettem volna a lányomat és akkor egy szóval se köthettek volna belénk!
De mindezt, amit leírtam sem szabad általánosítani! Itt sem mindenki drogos, nem minden ex-drogosnak vagy normál embernek ront neki a gyerekvédelem és nem minden főnök egy diktátor. Pont, ahogy otthon sem. Életem nagy részét otthon töltöttem és rettenetesen hiányzik. Félévente egy hónapra hazamegyek és imádom.
De nem csak azért nem fontolgatom a hazatérést, mert idekint is van már családom, hanem mert tényleg érezhetően stresszmentesebb a környezet, ha rossz napja is van az embernek, nem a másikon tölti ki legtöbbször... És ez otthon is így van, csak ott még sajnos mindig azokból van több, aki igenis a saját problémáját másra is kivetíti. Nemrég jöttem haza otthonról, ha a kínaiban 20 ezer felett vásároltam, már kaptam is az irigykedő beszólást. Mire jó ez? Nem loptam a pénzt, megdolgoztam érte.
És lehet itt mondani, hogy a kormány így, a kormány úgy... A kormány nem szabja meg, hogy ki szól be kinek. Ez emberség kérdése.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása