Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kacsacsőrű emlék

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.11.04. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
comment:com Frei még távol Afrikától 2008.11.04 04:24:00
És akkor Frei Tamás élére vasalt szafarinadrágjában, meg a hozzá színben és fazonban is passzoló ingben megállt a szavanna közepén. Mély lélegzetet vett, érezte, ahogy az afrikai levegő betölti a tüdejét, majd becsukta a szemét és elkiáltotta magát: „Ó, be csodás a…..
Kacsacsőrű emlék 2008.11.04 15:35:54
Kacsacsőrű emlék 2008.11.04 15:27:21
Frei nem a bérgyilkosos sztoriban bukott el, hanem már a legelső Frei-dosszié adásában, a 90-es években. Szkafanderben odaállt egy zaire-i kórház falához, és drámai hangon azt mondta a maszk mögül: "innen indult az Ebola!". (Képzeljétek hozzá azt a hajmeresztően természetellenes gesztikulációt is - két kéz egyszerre, párhuzamosan mozog le-fel) -, amelyet egy időben minden riporter megpróbált utánozni, Trutyi is. Akkoriban Trutyi még Frei Tamás reinkarnációjának hitte magát, de ez most nem érdekes.

Aztán az se volt pite, amikor Frei megvett egy amerikai sztorit (szépen le volt forgatva, meg volt vágva, csak narrálni kellett magyarul, szinkronizálni a riportalanyokat és magyar feliratokat rátenni.) És a butája megpróbálta elsütni saját sztoriként a vásárolt anyagot, de benne felejtette az amerikai riporter harisnyás lábát egy vágóképben - ugyanis nő volt az eredeti riporter.

Végül, nekem az is tetszett, amikor a kolumbiai dzsungelben járt, és egy nagyon veszélyes és éles helyzetbe került, amelyben hűdenagyonmajdnemmeghalt mindenki. De, persze, a végén győztek a kommandósok, de menniük kellett, mert ez Nagyon Veszélyes Vidék maradt, és nem volt tanácsos ott ugrálni a győzelem után. És akkor kiszállt be utoljára a csónakban, ha nem Frei Tamás? Nem ám a sok terminátor és rambó, feketére festett arccal, kendővel a fején, golyóálló mellényben, tiszta Vietnám-Szakasz-feeling. Nem ám, hanem Frei Tamás a Camel-utazómellényében (amivel nincs semmi baj, csak vicces.) És a legszebb az volt, hogy Frei drámai hangon elköszönt a nézőktől ("indulnunk kell, mert bármikor visszajöhetnek a kokaintermesztők... viszontlátásra egy hónap múlva."), beszáll, a csónak elindul, drámai zene felkever, csónak távolodik, stáblista, reklám. Vagyis az operatőr örökre ott maradt. Sokat kacagtam ezen. Hát így ment ez már régen is.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása