Adatok
Kacsacsőrű emlék
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
És akkor Frei Tamás élére vasalt szafarinadrágjában, meg a hozzá színben és fazonban is passzoló ingben megállt a szavanna közepén. Mély lélegzetet vett, érezte, ahogy az afrikai levegő betölti a tüdejét, majd becsukta a szemét és elkiáltotta magát: „Ó, be csodás a…..
Kacsacsőrű emlék
2008.11.04 15:35:54
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Aztán az se volt pite, amikor Frei megvett egy amerikai sztorit (szépen le volt forgatva, meg volt vágva, csak narrálni kellett magyarul, szinkronizálni a riportalanyokat és magyar feliratokat rátenni.) És a butája megpróbálta elsütni saját sztoriként a vásárolt anyagot, de benne felejtette az amerikai riporter harisnyás lábát egy vágóképben - ugyanis nő volt az eredeti riporter.
Végül, nekem az is tetszett, amikor a kolumbiai dzsungelben járt, és egy nagyon veszélyes és éles helyzetbe került, amelyben hűdenagyonmajdnemmeghalt mindenki. De, persze, a végén győztek a kommandósok, de menniük kellett, mert ez Nagyon Veszélyes Vidék maradt, és nem volt tanácsos ott ugrálni a győzelem után. És akkor kiszállt be utoljára a csónakban, ha nem Frei Tamás? Nem ám a sok terminátor és rambó, feketére festett arccal, kendővel a fején, golyóálló mellényben, tiszta Vietnám-Szakasz-feeling. Nem ám, hanem Frei Tamás a Camel-utazómellényében (amivel nincs semmi baj, csak vicces.) És a legszebb az volt, hogy Frei drámai hangon elköszönt a nézőktől ("indulnunk kell, mert bármikor visszajöhetnek a kokaintermesztők... viszontlátásra egy hónap múlva."), beszáll, a csónak elindul, drámai zene felkever, csónak távolodik, stáblista, reklám. Vagyis az operatőr örökre ott maradt. Sokat kacagtam ezen. Hát így ment ez már régen is.