Adatok
hopopi13
26 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Állok a vártán, kellemes árnyán átlépve,kimúlik a gondolat...s lágyan elsuhan a tett óhaja...virágok, ágyak, pihe pázsit borzolja kedélyem...csak s na végre eljön, ami kellő...s a tenger lábamhoz simul, s lelkem is elnyúlva pirul, giccsbe hajló éjek, hűs habok sodra, meztelen…..
Fényes-kényes bulihegyek
törmeléksnitt, homokhegyek
felépült-megépült, kertjében még elévült
jöhet a kerítés
telepítem a cserjét
ültetem a világot elárasztom s kiáltom, illatoktól lángoló jezsament, bokoló violát, s rekkenő hőségnek is elenálló…..
S lám a hajnal még meg sem pirkadt, s már is a gépemnél, lényemnél, túl egy kedves jógasoron...csakhogy boldolgulom...s az ég...csakis az én napom hozza el...hisz ez is egy gyönyörűség...ahogy a köntöséből kilép az éj..lágyan lehajol s megcsókol, s a tüz belekap, s a…..
Szerelemszerda...szabad szombat...s vár ránk a jobb holnap...Drága Apcikám, mikor kicsi voltam mindig ezt mondta a szerdára...
Azt gondoltam sokáig, valamilyen különleges-titkos-felnőttes dologról van szó...ámbár nem gondoltam, hogy a szüleimnek való..(kackac)...De ez is…..
Nahát ez a nap is jól eltelt… s már immár, ma már máma van már… na ezt jól körbeírtam…
esőtől illatozó fellegek nem hoztak megkönnyebbülő permetet,
viharba csapó szél úrfik nem kergették ide a hüsit,
gyöngéd éjlepel balzsamozó fűillatot érlel… jah levágtam, nem…..
Még egy pénteki kis elfoglaltság, aztán kitör a négynapos ünnep, barátokkal, sütögetéssel, kirándulással, s a habok ki ne maradjanak… vesztükre… szerelmes sóhajtással merülök… s eszüket vesztik… bár… ki tudja… egy szempár, ha megbabonáz… na de hol terem manapság…..
Képtelen képek halma… jár az agyam… kimerült halma… csak rajong a szó… s elhal valahol… kép hang… egy távoli világ… felkiáltó jajszó… s épp a hegyek… megremegek.s belefutok a tengerbe… istenem… de vágyom már Rád… őrült hullámok dobálják testem… s lágyan…..
Előttem álló álmok… vágyálmok… letűnt virágok… kicsiny bimbódzó létharmatok, fájó kérészélet villanás… kábuló trikóból kibukó bimbó… apró birizgáló kéjkobra… megmar… s hatása visszafordíthatatlan… s láthatóvá válik nyomban a perverzió… harapj……..
Édességem mézharmatján… napcsillogás, szikrahullás… kicsinyke időmegállás… s vágyódás napi tirmus után… szívkihagyás, álmodás, kezemben létem… látom, érzem… s vágyom…
egy tökéletes képre… nap hanyatlik a ódonkék tengermélybe átadva gyönyörét, habjaiba…..
Kattingat a nap...s kikacsingat...s kivirulok én is...tobzódom mégis...a tanulás csak ráadás... a kert meg csodás...kicsit ültetek...s ringatnak az illatok...s fájva sajog a csordultig tele szívem...mivégre...
ezek a fránya illatok...mily csodás…..
Isteni nap..égető...zsírégető, felpörgető észpörgető, kívánatos lomha bekúszó vágyak, bőrbe futó érzékvibráló reszkető csillanások, torokszorító kis apró lüktető robajok, szívbemarkoló tatamok, s futó sóhajok...
Barnító édes lehelleted vibrál, isteni sugallat…..
Létálmodás...tobzódik a világ...minden más tükrözödő látomás...s vágy...mindig a vágy...átjár...vagy tán..vágyj
S kikerül a falak közül, egyesül őrjítő napfénnyel, s a kába megdermedve mentesül észtelenséggel...s kerül, mibe kerül egy lesz a fény rezgéséből...s…..
Őrült napfüzérben látva, álmodom őrült nap őrültségeit… s vágyom… a tenger vad hempergéseit… kívános ágyam megvetve… s bár holdtölte sincs… csak egyszerűen tavasz… felébredt álmodóváram… s kifakadt bája… álma…
Illatorgonán játszva kifeküdt a vágyam……..
Kedvenc napszakom, hajnali varázs szó, nyugalomtenger...őrjítő elme csak senyved, s szenved zaklatottan hangulatokat felmázolva, tobzódva illatozó álomfelhő kimeríthetetlen vágyfokozó szirénhangjában...s álmodik...a nyomor..kábul a vigyor...hamvába holt szó, megannyi porhó...s…..
Munkahegyek, tanulásrengetegek, s lassan megjő a tavasz is vele… s kibontakozik a fényből a heve… s merre kerget a szele?
Ma reggel madárdal keltett, s gyönyörűen felizzott kedvencem, bíborfényben tombolva, s majd beburkolva parázsló-aranyló-rózsa pazarló narancsba hajló…..
Ma született az életet adó édes Ancikám, s ez már második nélküle töltött évem, hiánya még mindig megfoghatatlan...ahogy Apcikámé is...
Még két éve készülődtem...kedvencét sütöttem a túrótortát sok gyümölccsel, illatfelhők szálltak mindenfele, készülődés,…..
Hófehér falakon csorog
szavaim vöröslő vére
hétszínálomba kopog
átütő szivárvány-lénye
Bíborfénnyel ragyog
olivába hajló nyugtató
smaragdzöld hátterében
aranynapba simuló
gyöngyházfényű…..
Isteni nap sugárzik le rám, isteni meleggel… eloszlatva mindenféle bút-bánatot, helyet adva az egészéges mértékletességnek, őrületes életerőnek… vágyaknak szárnyat, álmoknak ágyat, s kedveknek kiváltsággal teli késztető ábrándja… elmos mindent, csak a frissülő…..
Harmatos napomon ellágyulván
a rigóm hangjára révetegen
kinyitom résnyire
lelkem kettőre zárt kis kapuját
résbe betör a drágám szikrázó
felpezsdítő árja…..
Beindul a nap, robban a tudat… kávéval izgató, stimuláló gondolat… s kép: a napkelte retinámon ég… s a hangok: csivitelő csecsergés, zümmögő eszmélés… s az illatok: frézia bontja szél-lebegtetős esőmosta fellegét, bejátszik a cseresznye lombja, s jácintok sora,…..
Végzetesen élek,nem remélek, csak félek...képek özöne rám ront, mint egy párálló álom (ez jó, mondjuk én írtam...csak semmi szerénység...) s vágyom a tökéletes képre, létre, a fény rejtekére, kicsit elnézve, hangban zendítve, kedvesen, fülbemászón...szelíden...
Hp..
Ma reggel meglapulnak a fények, keverednek az illatfelhők mellett… s kutyám szuszog csendesen. idilli a kép, s mitől oly szép… mert fűződnek emlékek, érzések mindenhez… őstudat, vagy én, mennyiben vagyok független lény? avagy csak egy kivetített kép, egy feltört tudati…..
A százéves gondolat felvetései nem múlnak el nyomtalan… Bár ma igazán aktuális… a kép forradalmát éljük, s vele a képiség érzékiségét. Mindenütt képek, bárhova nézek, leöntenek, nyakoncsapnak, jól rám sóznak… akarom, vagy nem… nem érdekes?!…..
hopopi13
2007.02.26 18:53:10
Ez igaz, a nyelv is fölösleges...ahogy Hamvas mondja.
Beköszöntöttek a mindennapok… hétköznapiságukkal, napi rítusaikkal, ahogy kell-köll… egyetem… tanulás… munka… s a napi női feladatok… amellett, hogy szenvedélyemnek is hódolhatok kedvemre… s persze húz a szenvedélyem, hisz magam is szangvinikus alkat vagyok… s így…..
A kép… befolyásol, megesz, bekebelez… és néz… belülről rág, mint egy féreg… s megmételyez. Ámbár, ha szép… kinccsé lesz, s kér… újabb képet, még… vágyón, s rezdülve, hisz az elérhetetetlenül képtelen szép… giccsbe ágyazott lét, élményként élsz… s bár…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz