kirszti 2009.10.29 15:46:31

De jön helyette két, tökre nem píszí, de annál izgibb rádió, sok beszélgetéssel és a sláger helyett estfm jellegű zenékkel, ha igaz, amit mondanak. Csak a bumerángot vegye át valaki, a többi szerintem feledhető volt.

kirszti 2009.08.31 08:19:03

Fú, és miket mondott a szellem a pohárral? :)

kirszti 2009.06.18 18:51:14

elnézést, nagyon hosszú lett :)

kirszti 2009.06.18 21:01:57

@Reggie: nem próbáltam soha úgy eladni magam, hogy csókolom, jöttem ide, egy-két évet szeretnék dolgozni, utána lehet nem jönnék többet. De ha megnézik az önéletrajzom, látszik, hogy házas vagyok, ennyi idős, nyilván akarok gyereket. Ha olyan állásom lenne, amit szeretek és ahol engem is szeretnek, akkor is szülnék, lehet akkor kicsit később, de amint lehet, vissza is mennék dolgozni. De mivel erre most kicsi esélyt látok, próbálom azokat az állásokat megcélozni, amit egy ideig lehet csinálni, de nem egy életcél. Más a célom, már írtam, hogy saját vállalkozást szeretnék, ami csak az enyém és csak az én tudásomon alapul és esetleg még munkahelyet is teremtek vele, de a sajátomat biztosan. Tapasztalatom meg van, amennyit tudtam szerezni az egyetemen. Meg amennyit önkéntesként gyűjtöttem. De szerinted melyik munkáltatónak számít az bármit is, hogy én milyen hátrányos csoportokkal dolgoztam az egyetem alatt, vagy hogy milyen gagyi kutatásban vettem részt (mert mondjuk arra volt lehetőségem), és ezek egyike sem volt rendes munkaviszony. Talán a szociális szféra értékelné, de ott meg valahogy nincs olyan állás egy ideje, amihez nekem jó a végzettségem meg a tapasztalatom.
@qwert77: A jog dologhoz próbálok pozitívan hozzáállni, mert nem gondolom, hogy bármilyen tanulás felesleges lenne. Utáltam, de ragadtak rám dolgok, ezért is van benne az önéletrajzomban, mert hátha valaki értékeli. A három év pedig nem egész három, hanem másfél, de azért szoktam háromnak mondani, mert így követhető, hogy mit csináltam. A kihagyott félévek alatt szereztem jogsit, nyelvvizsgát, szintén önkénteskedtem és felkészültem a felvételimre. Ha egyszer rákérdezne erre a munkáltató, hogy miért hagytam abba, örömmel kifejteném, hogy 18 évesen jobban engedtem a szülői nyomásnak, próbáltam megfelelni az elvárásoknak és bizonyítani, de a jognak köszönhetem, hogy megtaláltam azt a szakot, amit igazán szerettem és szeretek a mai napig. Mondjuk sajnos ezt eddig csak egyszer kérdezték meg, gondolom a legtöbben ugyanúgy gondolkoznak, mint te.
Többen is írtátok, hogy nem olyan a motivációm, ami tetszene a munkáltatóknak, meg hogy határozott kiállás, ilyesmik. Az a baj, hogy egy önéletrajzban ezeket nem lehet megmutatni. Behívni meg nem szoktak. Ezt az esélyt hiányolom. A motivációmmal most tényleg lehet, hogy gond van, mert az anyós-mobilnak lenni-szakmát váltani és a többi kérdések miatt sokszor vagyok bizonytalan, de ha valahova pályázok, onnantól csak az állást akarom, semmi mást, csak engedné a munkaerőpiac, hogy ezt megmutassam :)

kirszti 2009.06.18 21:04:42

Köszönöm szépen mindenkinek a tanácsokat, sokat segítettetek. Nagyon jók az ötleteitek meg a felvetett kérdések, amiket át kellene most gondolnom. Bár hogy kamuzhatok-e az önéletrajzomban, az még mindig nem egyértelmű :) de lehet, hogy nem is itt van a probléma