Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kazumasa

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tavaly október 20-án indult Dargay Marcell és zenésztársainak koncertsorozata, melynek során „A szabadulóművész apológiája” zenei újraértelmezését valósították meg. A létrejött alkalmak visszahallgathatók a korábbi bejegyzéseink között, ezúttal – az…..
Ide írjátok meg Artproletarz előadásokkal, eseményekkel kapcsolatos élményeiteket. Vannak még helyek az Örökséta buszos túrán, érdemes megpróbálni a szerdai 14 órás turnust. Ma este még játszhattok egy meccset a Kulti kiszabadításáért a Kinizsi u. 28-ban este 9-től. A 18…..
Holnap lezárul A szabadulóművész apológiája eseménysorozata. A befejezést munkával és felvonulással ünnepeljük május 1-én: találkozó május 1-jén délelőtt 10-kor a BÁV egykori székházának udvarán (Kinizsi u. 12.). Kérünk hozz magaddal valamit, amitől szabadulni…..
Kazumasa 2009.05.05 16:23:36
Én a Finálét is színháznak fogtam fel, hisz az Apológia "kontextus"-ában beleágyazva úgy működött, ahogy a nagy mester mondja: "lévén a cél - régen is, most is -, hogy tükröt tartsunk a természetnek: megmutassuk a becsületnek is a maga képét, a gyalázatnak is a maga arcát, az egész kornak, amelyben élünk, mintegy a testalkatát és körvonalait".

Az Apológia az aszfalton álló autókkal kezdődött - mi szimbolizálná jobban a korunkat, mint autók: a fejlett civilizáció áldása s átka egyszerre -, a kocsikban láthattam a korunk testalkatát és körvonalait. A Temető-ben szinte belefulladtam a kipuffogógázba, ez is korunk jellege. A Laborhotel-ban is, az Artproletarz-ban is a korunk arcát - magamét is - láttam. Ennek a sorozatnak a fináléja volt a Finálé.

A központi zálogháznál gyülekeztünk, mely már nem működik. (Hogy is tudna működni a korunkban, amikor az áruk termelői és forgalmazói arra ösztönzik az embereket, hogy minél hamarabb dobják ki és vegyenek újat. Hol van maradandó értékű termék? Sehol, mert az nem fújja fel kellőképen a gazdaságot. Így nincs mit beadni zaciba. Ellenben adnak hitelt bankban negédes mosollyal, míg ki nem pukkad a lufi - ím ki is pukkadt, ihajlaha, hm.) A zaciból a nagyszerű rezes banda vezetésével - táncolva - átvonultunk az "aszfaltdarab"-hoz, a parkolóhoz. Az autókat nem engedtuk be a különben azokat illető helyre. (Nem harccal, hanem pénzzel kiváltott engedéllyel, nem a lázadók korát élünk.) Oázist varázsoltunk elő a betonsivatagban (fricska a gépkocsidiktatúra orrára), ott ettünk, ittunk, ámbár műanyagtányérból, -palackból a korunk módján (az egyik Temető-beli kocsi jelent meg szemem előtt). A fáknak és a világoknak is kellene vizet adni - ez a gondolat jutni jutott az eszembe, de megtenni csak a Miksó tette meg. (Ez a különbség a gyerek és a felnőtt között, a gyerek javára. Az arcom előtt a tükör.) A Finálé fináléján a Tavaszt ünnepeltük, be milyen boldogan. (De ezt a "műsor"-t is Süsütől és csapatától készen kaptuk, mint akár az elkényeztetett közönség a kőszínházakban, amikor azzal nagyképűsködöm, hogy a színház új formája mellett kiállok. Az arcom előtt a tükör. A legközelebb az ilyen alkalommal valaminő ötlettel kéne előrukkolnom - gondolni gondolom, de megtenni? Hé, Miksó, hun vagy?) Aztán jött az epilógus: Visszaadtuk a teret az autóknak. Lebontottuk, amit pár órával azelőtt építettünk fel. A világ szikrányit sem változott, mint előtte (nem ez volt a cél). Én viszont igen (ez volt a cél). Hát, így színház volt nekem a Finálé is.