Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Semmitmondó

0 bejegyzést írt és 22 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Igencsak egzotikus országba vezet ma utunk, még akkor is, ha ez az ország Európában van, valahogy mégis keveset tudunk róla, leszámítva a jó öreg sztereotípiákat. Albánia az úti cél, nagyon sok minden kiderül, például hogy miként lehet helyes például az a mondat: „ott megy…..
Semmitmondó 2012.11.16 20:43:34
@hagyma:

Normál esetben igazat is adok Neked, de a turista jelző szerintem szubjektív.... én szeretem és igyekszem a meglátogatott várost, esetleg országot "őslakos" szemmel nézni... valamennyire fel is készülök, olvasok, youtube videót nézek, hogy ne ezek a effektív lényegtelen dolgok maradjanak meg emléknek, mint pl.: a szemét, hanem a helyi ételek, italok, szokások ki ill.- megpróbálása...ezek az élmények számomra... :)
Nem hétköznapi történet következik ma, hiszen egészen Panamáig megyünk. Mert hát természetesen Panamában is élnek magyarok, ráadásul szerencsére olvassák a Határátkelőt is (na, megvolt az önreklám is), mi több, írnak is a blognak. Hát ezt, Rebeka írását olvashatjátok…..
Semmitmondó 2012.10.30 18:30:04
@Rebeka80: vajon miért nem jut eszébe a hozzászólónak,hogy "munka és gyűjtögetés"???? (na jó ez költői kérdés volt...)
Semmitmondó 2012.10.30 18:49:44
@Jess G: Elkanyarodtunk! Engem nem érdekel,miből ment ki akárki,hanem az Ő egyéni története érdekel és az ország bemutatása,ahogy ő látja! És csak ez utóbbiba köthet bele a hozzászoló,ha nem kapott elegendő infót az országról. Dehát senki se születik Krúdynak vagy Móricznak. Esetleg,ha normális stílusban írjuk a bloggernek,hogy írjon már még részleteket,akkor sztem megteszi...Ést ezt nem csak erre a posztra értem.
Semmitmondó 2012.10.30 18:18:09
@Jess G: Nem értünk egyet,ami nem baj. Azt gondolom erről a blogról,hogy azt kell leírnia a mostmár bátornak nevezett bloggernek,ami az ő története a külföldre jutásról,életről. Nem kell,hogy egyforma értékrendünk és pénztárcánk legyen! Ha egyszer leírom,hogy én,hogy jöttem ki,milyen elvekhez tartottam magam,milyen dolgok voltak nekem fontosak,akkor megint jönnek a bukszaturkász mélymagyarok megmondani a tutit,pedig az én értékrendem és egzisztenciám nem azonos sok emberével. A blog csak egy esti mesekönyv,tanulsággal,amit vagy megfogad az olvasó vagy sem! Benedek Eleknek se esik senki,honnan szerzett,hol látott tündért vagy kacsalábon forgó palotát...
Anita élt már külföldön, nem is keveset, aztán visszakeveredett Magyarországra, és most szomorúan kapkodja a fejét, hogy mi is folyik szülőhazájában. Megint menne, mint mondja, elsősorban nem a pénz miatt, hanem az egymás iránti tisztelet és megbecsülés hiánya miatt. „25…..
Judit és férje egy multin keresztül jutottak ki Angliába, gyerekekkel, így aztán közvetlen tapasztalata van a kezdés nehézségeiről, az iskoláról, és persze az albérletkeresés kálváriájáról. Mert kálvária, az volt. „A férjem és én már évek óta fontolgattuk, hogy pár…..
Semmitmondó 2012.10.02 16:00:16
Nehéz lesz visszafogni magam, de megteszem;
Ha az összes Határátkelő bejegyzés kommentjeit nézzük, akkor a rendszeresen hozzászólók kb. 70%-ban ugyanazt a mondanivalójukat adják el, más színnel megfestve. Ezek a hozzászólók rendszerint előszeretettel használják az alábbi formátumot "...eredeti szöveg..." . Majd utána történik a magyarázat az ő szemszögükből, ami a legtökéletesebb változat és a posztíró mindig balf@sz, hogy nem úgy csinálta, ahogy. Ja és természetesen minden posztíró hazudik. Nem mondja ki senki, de a "nehezen hiszem el" vagy a "nem gondolom, hogy így történt" és ehhez hasonló szinonimákkal történik a megbélyegzés. Kérdem én: - Miért nem lehet elhinni, hogy úgy történnek a dolgok, ahogy leírta a posztíró?
Továbbá kérdem: - Mindenki azt gondolja magáról, hogy mindent tud? Minden létezhető és előforduló szituációt ismer a kommentelő? Nem illene megadni a formális tiszteletet a posztírónak, hogy nem nézi senki hülyének (mert nem úgy nyitott bankszámlát, ahogy a kommentelő vagy mert a multicég nem adott neki lakást, akkor az már milyen idióta cég...) vagy senki nem hazudtolja meg.
A vélemény lehetne építő jellegű, akár negatív, akár pozitív értelemben.
De könyörgöm, tanuljatok már meg esztétikusan fogalmazni.
Most pedig várom az ellentüntetőket...
És lehetőleg olyanok írjanak már külföldről szerzett tapasztalatról, akik voltak már külföldön...

A poszthoz reagálva:
A nagyobb befogadó országok, mint Ausztria, Németország, Anglia eléggé felkészültnek tűnik a "bevándorlók"-kal kapcsolatos ügyintézésben. Talán épp ezért vannak akadályok, amelyeket véleményem szerint, különböző hivatalok, bankok szándékosan generálnak, hogy bosszantsák a külföldit.
Talán ilyen lehet ez a bankszámlanyitás is vagy ami itt nem lett leírva és talán nem is probléma Angliába, az adókategória és a családi támogatás jogosultságának és folyósításának az ügyintézése. Tapasztalatból mondom, hogy pl.: Németországban, azon belül is Münchenben, 3 ügyintéző sem tud segíteni és azt mondja, hogy külföldinek nincs jogosultsága, ha a család otthon él. Ami ugye nem igaz. Ha meg kint a család, akkor meg másfajta kifogást találnak. De érdekes, hogy a nyomtatványok helyét vagy a webcímét fejből tudják... Volt olyan bank a kezdetekben, amely azt mondta, az egyébként folyamatos német nyelvtudásomra, hogy nem érteném meg a szerződés szövegét, ezért nem akarnak számlát nyitni nekem. Persze jogi következményeket helyeztem kilátásba a diszkrimináció miatt, amely után megváltozott a véleményük, de én azért se kötöttem náluk szerződést.
Szóval azt akarom mondani ezzel, hogy erélyesen, de kulturáltan el kell magyarázni a német vagy angol vagy bármelyik ország hivatalának, bankjának az ügyintézőjének, hogy "Drágám, ne nézz ilyen csúnyán rám és ne légy ilyen rideg velem, mert én azért jöttem az országodba, hogy élénkítsem a gazdaságot én nem azért, hogy elvegyem tőled a megélhetést" Ez azért eddig bevált. :)
Más: Itt Németországban, egy kicsike bajor településen találtam számomra és a családom számára is alkalmas házat, amelyet szerettem volna kibérelni. Mivel vannak gyermekeim, az egészségügyet, iskolát, óvodát meg kellett látogatnom, hogy milyen feltételekkel rendelkeznek. Az iskola igazgató helyettesével beszéltem és megnyugtatott, hogy központilag jár a külön németóra a gyermekemnek, azért, hogy minél hamarabb beilleszkedhessen a gyerek.
Még más: Ma hallottam csak, hogy pl.: Münchenben ingyenes nyelvtanulást biztosítanak, a müncheni lakcímmel rendelkező "ausländer"-eknek. Gondolom Angliában is van ilyen lehetőség, talán minden nagyvárosban, amelyet szociális alapon lehet igényelni. Nem tudom, csak gondolom...

További sok sikert Juditnak és a családjának.
Semmitmondó 2012.10.02 17:56:28
@Sanyi9:

Rendben, ezt aláírom. Mindenki egy nicknév és egy avatar mögül mondja el a nagy tutit...de ugyanígy a kommentelő is. Így hazudhatok akár én is, de akár te is. De nem kell, hogy üldözési mániával küszködjünk...! :)
És legfőképpen nem kell egy kalap alá venni mindenkit.
De, ha pl.: a posztíró olyan béna, hogy a mondandója elején azt írja, hogy Norvégiában él és a végére zárszóként megjegyzi, hogy mindennap örül, amiért 30fok van és közel van Új-Zéland, akkor én is megcicomáznék neki egy kommentet...De persze ezek a látványos kamuposztok meg sem fognak itt jelenni.
Semmitmondó 2012.10.02 18:02:48
@telepi vagány:

Abszolút igazad van. Én a saját tapasztalatomat írom le, és talán azért mennek bonyolultabban a dolgok az én esetemben, mert rossz csillagzat alatt születtem és mert alapvetően megkövetelem, hogy egy szolgáltató szolgáltasson, mert én ezért fizetek. Ez sok helyen nem tetszik a pult másik oldalán lévő embernek.
Viszont igen, konkrétan tudok ellenpéldát is hozni, jó értelemben:
Dachau vagy Freising városának Finanzamt-ja (Adóhivatala) nem kekeckedik, sőt mérhetetlenül kedvesek.
A gyors beilleszkedésre való lehetőséget pedig, ahogy írtam, biztosítja a német állam, csak élni kell vele.
Előfordul olyan egy blogszerkesztő életében (vigyázat, intim részlet...), hogy nem ért egyet mindenben azzal a poszttal, amit megjelentet. Nagyjából így vagyok Balázs írásának bizonyos részeivel, de a fogalmazás néha kissé talán túlzott markánsságát hajlamos vagyok betudni…..
Svédországba látogatunk Péter segítségével, aki egy multis vezető beosztást adott fel azért, hogy álmai országába költözhessen. Párjával előrelátóak voltak, és először egyedül ment (ami szerintem elég jó ötlet), de nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön Péter…..
Semmitmondó 2012.09.30 19:22:17
@vuvuvu2:
Multiban dolgoztam, konkrétabban osztályvezető voltam (és olyan aki sikeres volt abban, amit csinált) , de nem egy tejkiadóban.
Megbecsült a főnököm, de a fizetésemet nem ő határozta meg, hanem a besorolási táblázat. Tehát fizetésemelés felejtős...
Több dolog miatt hagytam ott a bőrfotelt:
1, megsúgta a főnököm, hogy a vállalat takarékoskodása miatt bizonyos városokban megszűnik a pozíció (így az én esetemben is) az év végén, de helyette kaphatok nagyobb kirendeltséget, ugyanaz a munka, br 40.000Ft-al több fizu csak 60km-rel arrébb. A lényeg, hogy az új kirendeltséggel buktam volna 80.000Ft-ot, amit az üzemanyagra kell költeni.
2. a fizetésem 10db Deák Feri volt, ami jó, de mégse elég kétcsaládos apaként, annak tükrében, hogy nem vegetálni, hanem fejlődni és élni akarunk.
3. a bruttóm, majdnem pontosan a nettóm duplája volt, pedig gyerekkedvezményt is kaptam. Tehát az állam is segített a döntésben.
4. a családomat kis túlzással, épp annyira sűrűn láttam, mint most, pedig jelenleg van köztünk 900km.

Tehát hidd el, vannak akik képesek otthagyni a vezető beosztást, egy alacsonyabb kvalifikálású, de jobban fizető külföldi lehetőségért...
Semmitmondó 2012.10.01 18:02:58
@Nyulz of the World:

Kérlek, válaszolj nekem őszintén:
- Mi értelme megkérdőjelezned az állításomat?
- Mindegyik multi agyonfizeti a dolgozóit? (min. 30 pro és kontra multit tudnék felsorolni)
- Minden osztályvezetőnek kell autó, biztosítás stb.?

Amit mondtam, úgy van, és kész. Nem értem miért kell hitetlenkedni...
Tulajdonképpen némileg „kísérleti" poszt a mai, hiszen szerzője, Indiana Jones nem hagyta el az országot – bár ő azt mondja, hogy a keleti országrészből Mosonmagyaróvárra költözni felért egy határátkeléssel. Szerinte azt a színvonalat, amit egy külföldi takarítás jelent,…..
Semmitmondó 2012.09.30 18:53:36
@váj mí:
Oké, elfogadom, hogy kétely...de miért nem lehet egy-egy írást tisztelni abban a formájában, mit amiben megíródott?
Ez olyan, mintha pl.: Lőrincz L. Lászlóhoz odamenne az olvasó és kérdőre vonná, hogy miért nem írta bele ezt vagy azt, továbbá miért nem a 2.fejezetbe írta, hogy meghal a főhős macskája, miért a 12.-be.
Csak szeretném, ha tisztelnénk a poszt íróját. Persze, kérdezzünk, mert kérdés nélkül nincs felelet. De ezt lehetne kicsit emeltebb szinten is, mintsem kioktatóan, követelően.
Ezt alle zusammen kommentekre gondolom.

Bajor vidéken élek, egész pontosan Münchentől egy leheletnyire északra. :)
Semmitmondó 2012.09.30 19:36:42
@a_tom:

Haha...délután valami hasonló gondolatok keringtek a fejemben...reagálva írásod első felére :)

Egyébként a nagy terjedelmű "fikázásom" csak a saját megnyugtatásomra szolgált, viszont amiért felidegesítettem magam, az valóban a stílustalan stílus, ahogy írnak a posztolónak.
És miért ne lehetne szólni érte? Miért felesleges?
Magyarország és a magyarok ebben a betegségben szenved (Tudom közhely, de kevesen bizonyítják az ellenkezőjét): tűrjünk, mert a szomszéd is tűr. Ugyan már...
Hát tűrjön, aki akar, én nem tűrök, még ha egyedül is vagyok a véleményemben, de legalább hiszek benne és jó célért hivatott a reagálásom és a dühkitörésem.
Egyébként szar blogot nem olvasok, viszont ezt érdemesnek tartom olvasni, persze van még több is a tarsolyomban, de nem keresem magamnak a silány minőségű "alpárposztot".
Mindamellett "a_tom", az avatarod alapján én is azt gondolom rólad, hogy hurráoptimista vagy...kár, ha ez csak fikció, mert nem rossz optimistának lenni, próbáld ki kockázat nélkül.
Semmitmondó 2012.09.30 19:44:30
@váj mí:

Először is; üdvözöllek én is Szomszéd!

Bennem csak dúl az igazságérzet és mert valamiért sok empátiát szívtam az anyatejjel magamba, muszáj leosztanom egy-két kokit...

Te is szintén München Nord "gartenstadt"?
Eszter most következő írása komoly tanulságokkal szolgál – elsősorban arról, mit kell kiállnia annak, aki arra adja a fejét, hogy hajón dolgozva keresi meg a betevőt. „Hat évet dolgoztam folyami hajón egy francia cég alkalmazásában. Fél évre készültem, de annyira…..
Amikor egy család gyerekekkel vág neki a külföldi életnek, az egyik legfontosabb kérdés az iskolai beilleszkedés. Különösen nehéz lehet a helyzet, ha nyelvi nehézségek is adódnak, márpedig általában ez a helyzet – még szerencse, hogy a gyerekek gyorsan tanulnak és…..
Semmitmondó 2012.08.05 16:13:32
Nagyon értelmes és helyénvaló írást olvastam! Tele racionalitással, ami nagy segítség azoknak (is), akik készülnek Angliába.
Olvastam a hozzászólásokat, ami viszont felkavaró volt. Előre is elnézést kérek (bár ez nem szokásom), hogy kényszeresen írnom kell a reakciókra, de nem minden életút egyforma, nem mindenkit lehet egy kalap alá venni egy-egy rossz példával, vagy pro kontra jó példával. - tehát pl.: nem minden magyar lop, mert valaha egy magyar lopott. Nem mindenki menekül, mert valaki menekült az országból...
Szóval elolvastam a kommenteket, és azok, akik felhatalmazva érzik magukat, hogy ítélkezzenek egy olyan témában, amelyben talán saját maguk sem részesek, jobban tennék, ha inkább olvasnának - valami könyvet.
Az életfelfogás mindenkiben más és más, amit tisztelni kell, kivétel, ha nem zavarja más emberek életfelfogását szándékosan.
Nekem is van történetem, amiben biztos vagyok, hogy nem egyedülálló történet. A célom, nem megváltani a világot, de ezt a sok mocskolódást nagyon rossz olvasni, pláne egy olyan blogon, ahol csak jóérzésű élmények hagyták el Rozamami "száját".
30 éves vagyok, házas, két gyermek édesapja (2 és 9 éves - utóbbi a feleségem első házasságából). 2012 júniusáig Magyarországon éltem és dolgoztam egy globális multinacionális cég középszintű vezetőjeként. Ezt a pozíciót valóban kemény és napi akár 12 órás valódi munkával (nem seggnyalással) érdemeltem ki. A családom pedig tolerálta, mert tudták, az a cél, hogy legyen jó keresetem. Főiskolát végeztem, levelezőn, mellette dolgoztam. (Effektív középiskola 1. osztályától dolgozom, családi okok miatt)
Van egy lakásunk, 70nm, amelyen nincs hitel, mert sikerült jó áron venni és korábban sokat spórolni.
Tehát a családi élet, a karrier sínen volt.
Egy 10 éves autónk van. És egyikünk se dohányzik, se alkoholt, se kávét nem iszunk.
Egyetlen szenvedélyünk, hogy egészségesen próbálunk élni, étkezni. (amely manapság Magyarországon sokba kerül).
Én kerestem a nettó minimálbér 3 szorosát, hatalmas felelősséggel a nyakamban - a munkakörömet tekintve; a feleségem GYED-en van, de aktív munkavállalóként ő is annyit keres mint én, jelenleg csak GYED+Csp.
A mindennapjainkban nincs luxus, pl.: 1 tv-nk van, az se LCD vagy LED-es, nincs még mosogatógépünk sem. Viszont vannak olyan költségek, amelyeket fizetni kell, nemcsak nekünk, hanem mindenkinek ...ezek az adók és a havi rezsiköltségek, + egyéb ránk kivetett költségek (iskola, szakkörök, orvos...stb). Így egy hónapban marad kb félszázezer forint megtakarítás.
Ez mind szép és jó, és fogjam be a számat, mert van aki ennyit sem tud félrerakni és éppen, hogy nem hal éhen. Igaz, de valóban minden ember, saját életének a maga kovácsa, így minden élethelyzetből a legjobbat kell saját magának kihozni.( Így én nem fogok senkit sajnálni, tegyen meg mindent a jobbért...akkor is, ha lehetetlennek tűnik, mert csak tehetetlen ember van.)
Jelenleg Magyarországon, az adózás után is adózunk triplán, így nem igazságos a rendszer. Mellette tombol a cigánybűnözés, nincs közbiztonság, mindenhol csak közöny és panasz, csupa negatív löket és irreálisan drága az élet.
Sokat beszélgettem a feleségemmel, hogy itt csak az a jövőkép vár ránk, hogy nyugdíj nélkül maradunk és mellette nyöghetnénk a gyerekek diákhitelét valamint járhatunk (a megtakarítás egy idő után nem fog érni semmit...) orvoshoz meg patikába, mert a 7 napból 6 napi munka nem mindig csak erősíti az embert, hanem egy idő után árt...Mellette a gyerekekkel se mindig találkoztam, volt egy hét, amikor úgy mentem el otthonról dolgozni, hogy a fiam aludt és mire hazaértem, megint csak aludt.
Ez nem élet...az én értelmezésemben az ember nem azért él, hogy csak dolgozzon, hanem élvezze is azt a 70-80 évet, ami esetleg megadatik itt a földön.
Ezért arra jutottam, hogy Németországban kell élnünk és dolgoznunk, mert mindketten beszélünk középfokon németül és az ország is tetszik.
Tehát elkezdtem keresni a neten munkát, pályázatokat küldtem e-mailben, de nem vezető munkakört kerestem, hanem egyszerű alkalmazotti lehetőséget. Meg is adatott, így valóban fájdalmas búcsút vettem a családomtól és az értetlenül néző főnökeimtől, kollégáimtól és június óta, jelenleg is Németországban élek és dolgozom, egyszerű kétkezi munkát. Hogy miért "fejlődtem vissza"? Mert a magyarországi munkatapasztalat és referencia, nem minden esetben elfogadott itt, illetve szerettem volna másodjára is felépíteni a karrierem, úgy, mint otthon. Tudom, ez hülyeség, de én pl.: így jobban érzem magam és jobban is megbecsülöm magam.
Hogy rövidre fogjam a mondandóm, itt a keresetem szemtelenül jobb, mint az otthoni.
Most épp folyamatban van az autóvétel (99-es Opel Vectra B, kp-ra), októbertől pedig egy 75 nm lakást fogok bérelni, amelybe a családommal nyugodtan tudok élni.
És még így is marad annyi, hogy, bőven marad. Minden nap, amikor jó idő van, lejárok egy tóra úszni, sétálok, kirándulok.
Az elvégzett munkám után megkapom az elismerést, megköszönik az aznapi munkavégzésem és tiszteletben tartják a szabadnapjaimat, amelyet megbeszélés alapon dönthetem el, mikor kívánom kivenni. Már most megadták a lehetőséget, hogy fejlődhessek a munkámban, továbbképzésre küldtek.
A vásárlást ugyanannyiból végzem el, mint otthon, ugye nem kell vennem 5€-s cigarettát, 15€ italt, helyette veszek paprikát, paradicsomot, uborkát potom pénzért, valódi német minőségű húst ugyanannyiért, mint a hazai multikban forgalmazott román hús. A tej valódi és nem szlovák, fehér víz.
Itt nyugalom van, az emberek kiegyensúlyozottak, van bennük tisztelet, kevés a rosszindulat, nagy a nemzeti tudatosság. Egy hátrány van, amely csak egy állapot: hiányzik a családom, de nagyon.
És még egy löket: otthon lokálpatriótaként éltem, részt vettem és szerveztem is olyan eseményeket, amelyek jobbá tehetik a környezetemet, a városomat. De mindhiába....mindig valakinek van egy rosszindulatú megjegyése, még akkor is amikor teljesen ingyen kaptak egy társaságtól, amelynek korábban tagja voltam, karácsonyfát rászorultként.
A magyarok lehúzzák egymást, ott, ahol lehet.
Én köszönöm, nem kérek ebből, így a családommal a nyugalmat és a megbecsülést választjuk és nem menekülünk, hisz nincs miért.
Otthon már bizonyítottam, hogy nem halok éhen. Itt most ismét bizonyíthatok; nem lesz nehéz.
Nem prófétáskodni akarok, csak remélem segít a károgóknak elfogadni a lehetőséget kereső és élni akaró külföldön élő magyarok döntését.
Semmitmondó 2012.08.05 18:32:27
@dr. Kóser Malac: Elfogadom, semmi gond...csak megint a szokásos szisztéma: hamarabb beszélünk, mint gondolkodunk...így aztán keletkeznek bizonyos komplikációk...