Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Janisch Attila

0 bejegyzést írt és 23 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.10.16. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
77 magyar film Másnap, Janisch Attila filmje 2015.01.14 18:55:40
  Janisch Attila az Árnyék a havon (1991) és a megosztott fődíjas Hosszú alkony (1997) után honunkban végleg „befutott”. A 2004-es szemlén a Másnap című filmje tarolt, hiszen a mű a fődíj mellé megkapta a legjobb operatőrnek (Medvigy Gábor), a legjobb férfi főszereplőnek…..
Janisch Attila 2018.08.14 13:45:11
Janisch Attila 2015.01.15 01:58:24
(Folyt)
Kb. 12-14 éves korom óta kísértett ez a történet, amely részben egy Robbe-Grillet regény motívumain alapul. Olyannyira így van (márminthogy ennyire régóta kísért), hogy azt is mondhatnám, azért lettem filmrendező, hogy ezt a filmet elkészítsem. Persze egy film a legritkább esetben lesz végül olyan, amilyennek azt az ember megálmodja. Ez sem olyan. Még most sem, holott ez már a második kísérlet volt, hogy elmondjam, ami ennek kapcsán a részemről (a számomra) elmondandó volt. Először a diplomamfilmemben futottunk neki (akkor még Andorai Péterrel az Utazó szerepében, az írótárs Forgách András akkor is most is, ahogy minden filmünk közös munkánk vele). Az akkor adott harmincöt percnyi hossz persze inkább csak egy vázlatra futotta, amely ráadásul lineárisan, kevésbé elvontan járta körül (vagy helyesebben: szeti át, lévén egyenesvonalúan) a problémát. Nem véletlenül került hát elő két korábbi filmünk szakma tapasztalatával gazdagodva ismét ez a történet.
Be kell valljam, hogy amikor belekezdtünk a filmbe, én magam alaposan félrenéztem a helyzetet. Azt gondoltam, hogy a Memento és a 21 gramm és más hasonló, nonlineárisnak vélt filmek után a nézőnek már nem jelent majd különösebb gondot egy olyan film befogadása, amelyben megszüntetjük az időt. Gondot jelentett. Valójában csak ezt a filmet készítve értettem meg magam is teljesen tudatosan, hogy a nonlinearitás, bár úgy tűnik, mintha az elbeszélés időrendiségére, idővonalára vonatkozna, valójában - ahogy Te is írod - nem az időről, hanem az oksági összefüggések felcserélődéséről, felcserélhetőségéről szól. Egy másfajta életszemléletről, egy másfajta logikáról. Az idő csak az eszköz ahhoz, hogy ehhez a másfajta logikához eljussunk. Eszerint a Memento pl nem nonlineáris, hanem lineáris elbeszélés, amelyben az idő 10 percnyi csomagokban halad visszafelé, a végállapotból a kezdetig. A logika azonban az idő megfordítottsága ellenére is következetes marad, okot okozat követ.
A Másnap (az angol címe - ez volt meg előbb - sokkal találóbb: After The Day Before) esetében azért volt szükség a nonlinearitásra, mert csak így lehetett ábrázolni azt a kettősséget, miszerint az elkövetett bűnnek egyszerre van külső oka, amelyből mint okozat következik (ez a film nézési idejének látszólagos olvasata), de ugyanakkor az okozat mégis hamarabb, valójaban az okot megelőzve következik be, ha a film történéseit a valódi (egyébként feltárható linearitás szerint) vesszük sorra, ez pedig az elkövetőben már eleve meglévő belső okra, hajlamra, szándékra utal. Egy bűn, amely már akkor megtörténik, mielőtt elkövették volna. Egy láthatóvá lett történés mögött, ott az akár mindvégig láthatatlanul megbúvó valódibb (vagy legalább olyan valódi) történés. Ennek a kettősségnek az ábrázolása volt számomra a fontos, és ezt tette lehetővé ez a forma.
Egy kedves filmrendező barátom, Bollók Csaba azzal fogadott egyszer: "Attila, baj van! Egy heti munkával lineárisba tettem a Másnap történéseit, de nem stimmel a dolog. A gyilkosság korábban történik."Mondtam erre Csabának: "Baj akkor lenne, ha most azt mondtad volna: úgy is logikus volt a rend." - Az igazi nonlinearitásnak ugyanis nincs igazi lineáris megfelelője. A lineáris és nem lineáris elbeszélés, mint két egymástól elkülőnülő, egymásból nem is betekinthető dimenzió (egyik nem értékesebb a másiknál - nem erről van szó), egymásba nem konvertálhatóak.
Hát valahogy igy történt, hogy a Másnap-ban, szerény kísérletként megpróbáltunk újra bekukkantani az elbeszélés lehetőségeinek ebbe a másik dimenziójába, amelyet mindezideig talán a legtökéletesebben és utánozhatatlan eleganciával Alain Resnais-nek sikerült megjelenítenie - hát perszehogy a nonlinearitás apostolának számitó Alain Robbe-Grillet mikrorészletezett forgatókönyve alapján!!!! - a Tavaly Marienbadban című remekműben.
Janisch Attila 2015.01.15 01:59:25
(Folyt)
Még valami, ami az írásodról jutott most eszembe:
Mindig meglep, hogy bizonyos motívumok, amikor belekerülnek egy filmbe, ott hogyan szervülnek. Sok-sok véletlen motívum (is) kerül be egy szerkezetbe, amelyek a számos tudatosan kiválasztott motívum között, ösztönösen, olykor kényszerből, vagy véletlenül lesznek a film vizuális vagy tárgyi világának a részévé. Példa erre az általad is említett labirintus játék. Ez a diplomafilmes korai verzióban bukkant fel először. Egyszerűen azt akartam, hogy a kislány valamivel múlassa az időt, amíg a birkákat őrzi, játszon valamivel, de ez a valami vizulisan is jól ábrázolható, képszerű és érdekes legyen. A labirintusjáték (akkor egy sárga műanyag változatban) teljesen véletlenül akadt a kezembe egy falusi búcsúban. Egyszerűen megtetszett. Semmilyen jelentést nem tulajdonítottam neki. Abban a változatban talán nem is lett olyan komplex jelentése, amiként azt Te megfogalmaztad már a Másnapra vonatkozóan. A Másnapba pedig azért került ismét bele a labirintusjáték, mert tetszett a forma, a kép, de még mindig nem gondoltam a jelentéssel. Más kérdés, hogy a Másnap körkörösen spirális szerkezetében ez a jelentés már megtöltötte a formát, egyfajta szimbólummá is téve azt, de a szándék a részemről még mindig kitartóan a formára irányult, a szimbólum "önmagát teremette", ami persze így nem igaz, de van olyan, hogy az ember maga is csak közben ismeri fel a jelentést, és akkor vagy hagyja, vagy megszünteti a formával együtt. Én meg hagytam. Általában hagyni szoktam. Sőt, amikor ilyen - kávázi önteremtő, önértelmező - rendszerek megjelennek a filmben (ez a vágás során történik), számomra nagyjából ez szokta jelenteni a munka végét. Ez ugyanis azt is jelenti (az én olvasatomban), hogy a rendszer pontjai úgy szervülnek egymássál, hogy újabb, nem tudatosan létrehozott szerveződéseket is teremtenek. Az önszerveződésnek ez a megjelenése valamiféle egész érzeteként jelenti, jelöli ki a munka végét. Pontosabban azt a pillanatot, amikor az ember elengedi (elengedheti) a filmet. Ez persze korántsem nem jelenti azt, hogy a film jó, vagy hibátlan lenne. De valamilyen formában mégis azt sugallja, egésszé vált. Készen egy film, mint tudjuk, soha nincs. De egésszé válhat.
A Másnapban van egy másik fontos, dramaturgiai kulcsszerepet betöltő motívum. Ez a kislány nyakában lévő lánc, amely zsinegre fűzött csigákból áll. A diplomamfilmemben még kis dobókockák voltak a zsinegre fűzve, de ezt a motivumot nem akartam mechanikusan átvenni, ezért mást szerettem volna. Hosszú idő keresztül a kislány pulóverén lévő gombokhoz hasonló gombokkal próbálkoztunk (ez volt a forgatókönyvben is), de sehogysem találtunk vizuálisan érdekes gombokat. Milyenek legyenek ezek a gombok, amelyek aztán a történet legváratlanabb pillanataiban és helyein bukkanak elő. Legyenek fényesek, gyönygházberakásúak? (merthogy jól láthatóaknak is kellett lenniük) - de mért lennének ilyen csili-vili gombok egy inyomorult környéken élő kislány pulóverén? stb.... szóval már majdnem a forgatásig jutottunk, amikor én még mindig elégedetlen voltam minden gombos variációval. Úgy tűnt csak rossz és kényszerű megoldás lesz, amivel nehéz volt megbékélnem.
Aztán egyszer - valahol a Cserhátban, Bánk határában, ahol egy vasúti sinpár talpfái között baktattam, keresve a jó helyszínt a filmben lévő vonatos jelenethez -, ahogy lepillantottam a lábam elé, megpillantottam egy kb. 1.5-2 cm atmérőjű kiszáradt, üres, fehér-fekete spirálban futó csigaházat. Felvettem a földről, és amint ott tartottam az ujjaim között, azonnal tudtam, hogy nem gombok lesznek a kislány nyakában, hanem ilyen csigházak. "Na, kezdhetem keresni az üres csigaházakat!" - gondoltam némi aggodalommal, akkor még attól tartva, hogy valami egyedi dologra bukkantam. De aztán, ahogy lenéztem ismét a földre, pontosabban a talpfák közötti zúzalékkővekre, kiszáradt, üres csigaházak százait, ezreit láttam magam körül. Nem először voltam ezen a helyszínen, de soha korábban nem láttam meg ezeket a fehérlő csigaházakat, pedig ott voltak addig is, hiszen ott vannak mindenütt, ahol vasúti sinek és talpfák vannak.
És mégis, a látható nem mindig látható, hiába látható. Kinek érdemes, lehet, kell hát megköszönni egy-egy ilyen rácsodlkozó pillanatot? Mondjuk azt, hogy a véletlennek? Ez talán jobban hangzik, mint amennyire nem igaz. De ha nem igaz, akkor meg mégis, hogy van ez? Ilyen pillantokban kap léket a megrögzött ateizmusom, hogy aztán gyorsan be is foltozzam ezeket a lékeket, miközben persze sóvárogva várom, hogy majd ismét valami hasonló meglepetés ("csoda") érjen.
Hinni, hitetlenül - kicsit sunyi remény.
Dehát ilyen gyarló vagyok - hiszen ember.

Kedves Jóska! Nagyon köszönöm az írásodat.
Talán nem untattalak e hosszabb válasszal, amelyet baráti viszonzásul írtam Neked!
Ölelés,
Attila
JogÁsz Bulvárország 2017.11.12 23:56:27
Sok hasonló definíció létezik a bulvár fogalmára, de abban mind megegyeznek, hogy a bulvár egyszerűsített gondolatokat közvetítő, népszerűséghajhász, ismert emberekről – sokszor a rágalmazásig menő – pletykákat terjesztő médium. Dr. Magyar György     Kép: BorsOnline Ha dr. Magyar György ügyvéd…..
Janisch Attila 2017.11.14 08:33:57
Kedves Dr. Sándor Zsuzsa!
Szabó Istvánnal kapcsolatban az "egyik legnagyobb magyar" kifejezés helyett talán szerencsésebb lett volna az "egyik legismertebb magyar" megjelölést használnia, mert az előbbi akarva akaratlan is valamiféle erkölcsi és morális tekintélyt, "nagyságot" is kölcsönöz a megnevezett személynek, míg a másik pontosabban utal az adott személy művészi, tudományos ésvagy sport (vagy bármi egyéb) teljesítménye okán elnyert nemzetközi ismertségre. Szabó István esetében pedig - ha tudomásul is vesszük és el is fogadjuk a megbocsájtás megtörténtét - nem beszélhetünk az előbbiről. Szabó a filmjeiben felmutathat olyan erkölcsi példázatokat, amelyek sokak számára katartikusak lehetnek és akár egyfajta megtisztuláshoz is vezethetik a nézőket, de ő maga, a saját személyében - az ügynökmúltja és az abban a mínőségében írott jelentéseinek morálisan elfogadhatatlan tartalma miatt - a megbocsájtás ellenére és azzal együtt sem vált és nem is válhat erkölcsi ésvagy morális szempontból is példát mutató személlyé.

Egyebekben tökéletesen egyetértek Önnel, ami a megbocsájtás lehetőségét illeti, amennyiben a bűnbe esett vagy elbukó személy részéről töténik bármiféle megbánás, szembenézés vagy bármiféle más jelzése a változásnak.

A bulvár sajtó veszélye nagy és a sajtó felelőssége még ennél is jóval nagyobb. És hogy milyen veszedelmesen könnyű átcsúsznia a bulvár irányába a komolyabb megbízhatóbb orágnumoknak és mediáknak is, azt jól példázza az újságírói szempontból kellően nem előkészítetten és a nem egyértelmű és nem bizonyító erejű vallomások hiányában túlságosan is hamar a nyilvánosság elé kerülő, Szikora Jánost rendezőt szexuális molesztálással megvádoló műsor.

Marton László és Dr. Magyar György ügyvéd esetében én elképzelhetőnek tartom, hogy az ügyvéd nem az ügyvédi titokratást megsértve adta hírül a Martontól kapott megbízatását, hanem tudatosan - a megbízójával is egyeztetve -, mintegy azt jelezve, hogy a Marton Lászlót érő további gyűlöletnek és az ebből következően olykor minősíthetetlen hangvételű nyilvános megjegyzéseknek és gyalázkodásoknak a továbbiakban lehetnek jogi következményei is, hiszen - ahogy Ön is utalt erre - egy emberi bukás, botlás, bűn még nem jogosítja fel sem a közvéleményt sem a sajtót arra, hogy minösíthetetlen hangnemet használjon az adott személlyel szemben.
Üdvözlettel,
Janisch Attila
Janisch Attila 2017.11.14 17:59:22
@Fánkevő Fáncsi: Igez, pontnak néztem a veszőt. Köszönöm a figyelmeztetést. Olyannyira, hogy azt a bekezdést törlöm is a kommentemből, hiszen így teljesen értelmetlenné vált a megjegyzéseinek ez a szakasza. :-)
Hungarian Geographic Klein Dávid - a hegymegnemmászó 2017.05.27 15:29:15
Klein Dávidnál kevés híresebb alibi bajnokot szült kishazánk. Közel egy tucatnyi próbálkozás és több százmillió forintnyi szponzori támogatást követően biztos vagyok benne, hogy ha az átlagos fizikai képességekkel rendelkező olvasóimnak lett volna ilyen háttere, és ennyi ideje azok közül sokan már…..
Janisch Attila 2017.05.28 09:30:53
A szerző Klein Dávid morális hozzáállását támadja, de milyen morális alapot ad erre neki a névtelenség? Aki ilyen bántó éllel megfogalmazott kritikai szöveget tesz közzé, az minimum névvel tegye ezt! --- Egyébként pedig hitelt adna a szerző mondandójának az is, ha a szövegéhez mellékelt volna legalább egy fotót, amelyet ő maga készített saját magáról a - szerinte könnyen abszolválható - csúcson. Mindezek hiányában a szöveg tipikusan magyar, rosszindulatúan és irígyen okoskodó locsogás, a másik ember névtelen, alattomos lejáratását, alázását, taposását tűzve ki célul. - Ez a cél mennyivel nemesebb, mint az, ha Klein Dávid - akár sokadszorra is - visszafordulni kényszerül, mert úgy látta a körülmények nem alkalmasak a csúcstámadás kikeres befejezésére és az onnan való visszajutásra? Semennyivel. Ha Kleinnek nem sikerül megmásznia a csúcsot sokadszorra sem, de sokadszorra is talál az úthoz szponzorokat, akkor a szponzorok részéről nyilván mégis van valami bizalom az irányába. Ez mért fáj a névtelenségbe burkolózó szerzőnek? Pofázni, kritizálni mindig sokkal könnyebb, mint csinálni valamit. Márpedig ez a tipikus magyar virtus - sajnos. Végezetül a szöveg tele van csúsztatással, ha másként nem hát akkor, amikor az Everest megmászásáról úgy beszél, mintha az egy margitszigeti kirándulás lenne, és ezt az állítását alátamasztandó mindenféle statisztikai adatokat illeszt a szövegbe, hogy a tudománnyosság és a megalapozottság látszatát keltse, de persze egyetlen számadatot sem közöl arról, hogy az Everest meghódítása közben hány mászó veszítette már az életét. - Ennek a szerzőnek megfelelő büntetés lenne - okulásául -, hogy próbálkozzon meg maga is a mászással, aztán tegye közzé, hogy milyen eredményt ért el. - Lehet, hogy ezt követően kicsit szerényebben nyilatkozna mások kudarcáról is. Üdv, Janisch Attila
Janisch Attila 2017.05.28 13:50:56
@Hungarian Geographic: Kedves NG! Nincs az én szövegemben semmi rasszizmus, se magyargyűlölet, ne értelmezd át azt, amit írtam. Magyarként kritizálhatom azt a közösséget, ahová magam is tartózónak gondolom magamat. És igen fenntartom: szeretünk másokba belerúgni, megtaposni, az eredményeiket fitymálni és közben jóval kevesebbet felmutatni. - Egyébként pedig semmi indulat nincs bennem - rossz ez a kobaksimogatóan lekicsinylő "nyugodjmárlehülyegyerek" szöveg - egyszerűen em értek egyet a szövegedben írottakkal, és azt is világosan megindokoltam, hogy miért. A névtelenségre pedig milyen válasz van, azon túl, hogy névvel vállald fel, amit írsz. Én pl. sosem használok álnevet, pedig elég élesen szoktam fogalmazni ott ahol publikálok, és ez azt hiszem alap. üdv, JA
Smoking Barrels Aki újra kezd méltó lenni a saját legendájához: Ridley Scott (1937-) 2015.10.12 06:00:00
Szomorú, hogy eljutottunk odáig, hogy még egy olyan filmőrült is, mint én, több kritikát is elolvas, és csak azután megy el egy Ridley Scott-filmre, ha olyan egyöntetűen áradozó az általános vélemény, mint most a Mentőexpedíció esetében. Mintha nem is kamaszkorom kedvenc…..
Janisch Attila 2015.10.15 23:45:34
@danialves: Kedves Barátom! Ne csinálj feleslegesen bolondot Magadból! Nem baj, ha nem vagy tisztában a filmgyártásban használatos fogalmakkal, de akkor ne állíts be megfellebezhetetlen tényeknek abszolút hülyeségeket. Az adaptáció azt jekenti, hogy súlyos nagy összegért megvette a produkció a regény megfilmesítes jogát, s ezek után természetesen, hogy a film a regény nyomán, annak karaktereivel, annak motívumaival, annak cselekményével készül. Ez nem lopás, nem "nyülás", hanem adaptáció. Ez a szakmailag megfelelő és a jogilag is helytálló fogalom. Maximum azt lehet mondani, hogy nem jó az adaptáció, mert a regény jobb stb., de lopásnak nevezni, sült hülyeség. Üdv, JA
Janisch Attila 2015.10.16 10:55:41
@danialves: Ha érdekel, hogy ki vagyok, magad is rákereshettél volna: hu.m.wikipedia.org/wiki/Janisch_Attila

A fogalomzavarodra pedig itt kapsz bővebb infót (idegen szavak gyűjteménye http://m.idegen-szavak.hu/adaptáció )
"adaptáció jelentése:
1. biológiában, orvoslásban: alkalmazkodás a lét feltételeihez
2. átalakítás, valamely írásműnek egy meghatározott igényű közönség ízléséhez való átformálása
3. színpadra, filmre való alkalmazás"

A harmadik pontot ajánlanám szíves figyelmedbe'

üdv, JA
Janisch Attila 2015.10.16 10:57:28
Filmvilág blog Gyakorlat teszi - Az SzFE-mesterképzés kisfilmjei 2015.03.31 12:42:21
Idén nyáron diplomáznak az SzFE-n 2013-ban elindult filmrendezői és operatőri mesterképzés első osztályának hallgatói. A Gothár Péter és Máthé Tibor vezette társaság vizsgafilmjeire még várnunk kell, de az egyetem vezetése fontosnak tartotta már most, pár hónappal a vége…..
Janisch Attila 2015.04.03 21:47:00
Nem ebben állapodtunk meg! A Bojár-ügyhöz, csöndben 2014.09.20 14:44:41
Válni nem jó. Elvált, gyerekeket nevelő nőként – is – mondom: válni nem jó. Nem jó, mert véglegesíti azt, hogy tényleg vége a szerelemnek, vége a közös életnek, vége az együtt ébredéseknek, kávézásoknak, kirándulásoknak, hülyüléseknek, mindennek, ami közös.Egyet…..
Janisch Attila 2014.09.23 06:49:57
Jó írás! Annyi korrekcióval, hogy bár nő írja, én ferfiként, nem elvált apaként szívesebben olvasnám még egy elvált nő esetében is így fogalmazva: "a gyerekünk" - többesszámban --- Mert hisz erről is szó van: tetszik, nem tetszik a válás után is közös a gyermek, akinek sem az egyik, sem a másik fél nem az egyedüli szülője, hanem csak ketten együtt. Mindketten azok voltak, lesznek, maradnak. Vagyis egy közös gyerek - amennyiben mindketten így gondolják, így akarják - közös marad mindörökre (és ezen nem változtat az eleválás puszta ténye, sem nem változtat az elválás oka, stb.). Tehát a "gyerekünk" - így többesszámban a végén - az egyedül helyes kifejezés. Nem tetszik, hogy a közvélekédés - és sajnos a bírói joggyakorlat is - az anyákat privilégiummal látja el. Kétségtelen van a gyermeknevelésnek olyan periódusa, amelyben az anyák olyan kapcsolatban vannak a gyermekkel, amilyenben a férfiak egyszerűen biológiailag nem lehetnek. De szerencsére a szülőt, sem az apát, sem az anyát nem csak a biológia teszi anyává vagy apává. Sőt kifejezetten nem.
Reckl Amál blogja Szép, hosszú alkony 2013.01.14 14:26:20
Hosszú alkony Nem klasszikus kritikának szánom ezt az írást, mivel egy tizenöt éves filmről lesz szó, tehát újnak nem mondható, viszont a figyelmet szeretném felhívni rá mindenképp, merthogy remekmű. A Hosszú alkony 1997-ben végignyerte az összes fesztivált, amelyen csak…..
Janisch Attila 2014.07.24 00:31:20
RoboRaptor Blog Az elveszett gyermekek társadalma - A legyek ura kritika 2014.05.06 08:31:03
William Golding 1954-es világhírű regényének, A legyek urának természetesen több filmváltozata is létezik, mára már szinte annyi, ahány kölyök szerepel a történetben, de ezúttal csak a legemlékezetesebb, 1990-ben készült adaptációval foglalkozunk. Ez a bizonyos Harry Hook…..
Janisch Attila 2014.05.19 08:47:09
Peter Brook 1963-ban készült filmje sokkal erőteljesebb, drámaibb, mint az írásban taglalt későbbi változat. Sajnálatos, hogy a remake filmek a legtöbb esetben elfedik, elrejtik a korábban készült és az esetek többségében jelentősebb eredetit. Van néhány kivétel. De az itt taglalt sem tartozik ezek közé. Nem rossz az új változat sem, de én inkább a másik megtekintését javasolnám.
www.port.hu/a_legyek_ura_lord_of_the_flies/pls/w/films.film_page?i_film_id=1477

Ugyanez vonatkozik az ugynevezett "rendezői" változatokra is.
Ezek a legtöbbször kereskedelmi célból "újramelegített", újravágott változatok, amelyekbe beleillesztenek korábban kimaradt részeket. Természetesen olykor ez jobbá tehet egy korábban "megcsonkolt" filmet. De sem az Apokalipszis most című filmnek nem tett jőt, hogy az ugynevezett rendezői változatba belekerült egy korábban (joggal) kihagyott 25 perces zárt egységnyi jelenet, és mégkevésbe tett jót Stanley Kubrick kiemelkedően zseniális The Shining (A ragyogás) című filmjének, hogy a blueray kiadáshoz valahonnan előbányászták a Kubrick által már a forgalmazás első hónapjai után meghaladott és leváltott első változatot, amely kb 25 oerccel hosszabb, mint az európai mozikban bemutatott film. A hosszú Shining bukott a korabeli bemutatókon és Kubrick maga vágta újra a filmet, amely ezt az újravágást követően érte el a tökéletés formáját. Egyedül ebből - - a rövidebb 115 perces -- "európa"i változatból (Európában ezt forgalmazták a mozikban, ez jelent meg vhs-en és az első DVD kiadásokon - pl. a magyar Kubrick Díszdobozban is) olvasható ki teljesen tisztán Kubrick bonyolult létfolózófiai üzenete, amely ugyan nagyon el van rejtve a film képeibe, dialógusaiba, de amely mégis nagyon fontos volt Kubrick számára.
Szóval a remakek és a rendezői változatok esetében érdemes figyelmesen megnézni az eredeti változatokat is - mert igen-igen komoly meglepetések érhetik a nézőt.

Üdv,
Janisch Attila
Filmvilág blog A Sátántangó kultusza 2013.04.14 09:00:00
Az a világ, amelyet Tarr ábrázol, mindig volt, és mindenütt létezik. Bárhol bárki felismerheti, ezért tart máig a film nemzetközi hírneve. Sátántangó - magyar, 1994. Rendezte: Tarr Béla. Írta: Krasznahorkai László. Kép: Medvigy Gábor. Zene: Víg Mihály. Szereplők: Víg Mihály (Irimiás), Dr. Horváth…..
Janisch Attila 2013.04.15 03:31:42
@Wintermoots Mikor mondta Tarr, hogy a valóságról készít filmeket? Az emberről viszont igen! Azokról az emberekről, akik (mi is) vagyunk! - A Sátántangó időkezelésének különös zsenialitása, hogy szinte észrevétlenül átállítja az időérzékelésünket, és ebben a maga teremtette dimenzióban a film megtekintése a legkevésbé sem fárasztó, kimerítő stb. Egyszerűen egy óriási élmény, amelyet utóbb, de közben sem érez a filmre nyitottá váló néző hosszabbnak, mint egy kb. két, két és fél órás filmet. - Az természetes, hogy a Sátántangó nem mindenkihez szól. Viszont meglehetősen szüklátókörű gondolat azt állítani, hogy a film hírnevét egy szűk filmelit kelti - ha csak Magyarországon, akkor esetleg..., de az egész világon? Ugyanmár! Mért nem lehet egyszerűen örülni annak, hogy van egy ilyen remekmű, amely magyar, amely a miénk!? - és igen: "2013 van, hahó" --- és?! ---- mi a probléma?!
Janisch Attila 2013.04.15 03:32:42
@Wintermoots: lásd az előbbiben!
Vastagbőr Utálják, de vészhelyzetben (ki)használják a magáncégeket 2013.03.16 12:31:00
Egyetlen nap, és az országos hókáosz kapcsán is csodálatosan megmutatták Orbánék, hogy milyen sajátosan gondolkodnak a magáncégekről. Utálják, szívatják, köpködik és adóztatják őket, de azért a kapacitásaikat, szolgáltatásaikat szeretik/szeretnék (ki)használni. 1,…..
Janisch Attila 2013.03.16 14:07:24
Vészhelyzetben a szolgáltatóktól elvárható kötelesség lehetne a közinformálás ingyenes szolgáltatása. Ha ez most nem is volt olyan kétségbeejtő vészhelyzet. Elsősorban mert a történések után jött az sms. De mondjuk nem lett volna hülyeség egy figyelmeztető sms szerda délelőtt vagy kora délután. Tuti kevesebben indultak volna el. Lehet, hogy kis sem alakul ez az áldatlan állapot. Vagy gondoljátok meg, ha a nagy cunami előtt sokan kaptak volna figyelmeztetést stb. Szóval az sms egy lehetséges fontos és azonnali információs csatorna, amely közcsatornává is tehető. Persze nem ártana szabályozni, hogy melyek azok a közérdekű esetek, mert mondjuk politikai reklámokat nem szívesen várnék innen. Bizonyos helyzetekben a rendőrség is elveheti a kocsidat saját használatra stb. - Amikor hallottam a dologról, magam a telenort gondoltam pofátlannak, mert, ahogy mondtam, most nem vált ez a kommunikációs csatorna annyira fontossá. De lehet egy olyan helyzet, amikor sok száz életet is menthet akár. És akkor is megtagadják?
Janisch Attila 2013.03.16 16:04:54
Janisch Attila 2013.03.16 17:16:25
Bermuda sokszög Mit bámulgatsz visszafelé? 2010.07.14 17:15:00
 Ma voltam bent a Körösi Zolinál a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökénél. Ezt csak azért írom ide, mert van ám nekem jelenem is, még élek és nem kizárólag merengéssel töltöm az időt. Bár körülöttem sűrűsödnek a nyugdíjasok, - időnként látványukba bele…..
Janisch Attila 2010.07.17 09:07:03
Janó,
ezt a filmesekről írtad vagy a politikáról?

"...egy csapat vonul le éppen a színről, kissé kullogva, a nyakába szégyentáblával, lopott, vagy legalábbis túl sokáig volt kedvezményezett, vagy csak ábrándozott a lopásról, de nem fért hozzá, mindegy, most jön a tiszta víz bele a pohárba, másik csapat rendezkedik..."

Mert ha a filmesekről, akkor ez hülyeség (vagy sorold név szerint a tolvajokat, a lopni akarókat)... ha meg a politikáról, akkor felesleges, hiszen bármilyen újonnan jövő csapatnak csak a múltja lesz érdekes, és tiszta vízről majd akkor érdemes beszélni, ha lesz hozzá építve egy kút is, és ha abból tényleg jön akár egy csepp tiszta víz...
Az idealizált jövőképeket csak kamufelxre érdemes forgatni, én a helyedben még a 8 milliméteres kamerámat sem használnám erre.
Janisch Attila 2010.07.17 14:40:40
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása