Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kajla

0 bejegyzést írt és 812 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Már született két lányuk. Aztán a feleség ismét áldott állapotba került, és a magzat szintén lány lett. Ezért a férj nem akarta engedni, hogy a gyermek megszülessen, mivel ő fiút szeretett volna. (Vietnámban és Kínában ez a terhesség-megszakítások egyik fő oka). A feleség azonban hallani sem akart…..
Kajla 2018.11.05 08:51:26
@jabbok: Érdekes, hogy ez az egyik legelső Pilinszky vers, amit megtanultam könyv nélkül gimnazista kormban és kiírtam a füzetembe a kedvenc versek közé.
Kajla 2018.11.06 07:37:52
@Felicitasz: @jabbok: Már idéztem itt a blogon Székely Magda versét:

Súlytalanság

Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok súlytalanság
állapota

Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága

Ugyanarról a problémáról szól, mint a „törvény” kérdése. Hogy a válaszok, legalábbis az egzisztenciális kérdésekre adott válaszok nem egyszerűek, nem biztosak, az ember keres, megszenvedi a válaszát, és kételkedik magában. Minden nagy gondolkodó a két Teréztől Pilinszkyig hordozták ezt a kételyt, még akkor is, ha vannak egyéni előrehaladások. Hiszen: miként a vidék hófúvás után, lecsillapul, hazatalál, valahogy úgy, fokról-fokra, rendeződik ember és Isten párbeszéde. Igen, „fokról-fokra”. És ebben nagyon fontos, hogy milyen az Isten. Nagy öröm, hogy az Evangéliumban olvasottban bízhatunk.
Kajla 2018.11.08 05:54:02
@jabbok: A beszéd megpróbál túlmutatni a szavak jelentésén. Egy párbeszéd is. Gyönyörűen mutatja ezt az Exupery idézet, köszönet érte. A költészet mindig ilyen, tudjuk, hogy nem a rózsáról szól, de ha magyarázni kezdjük, szűkítjük a jelentését. Ezért válik az igazán mély dolgok kifejezése esetlegessé és a személy, aki része, sebezhetővé. Ha egy vitát, beszélgetést értelmetlennek (feleslegesnek) mondunk, igazából a másikról mondunk véleményt, vagy magunkról, nem magáról a tárgyról. A jogban kell hozni egyértelmű döntéseket és a cselekedeteink is végül is eldőlnek, jobbra megyünk vagy balra. De a döntésekhez vezető utak nem egyszerűek. A bíró számára sincs biztos esemény, csak nagyon valószínű, ez alapján dönt. Sajnos ez helyzet az erkölcsi döntésekkel is. Még a hagyományos „egyértelmű” egyházi tanítás is küzd ezzel: Ne lopj, de ha a szeretteidet fagyhalál fenyegeti …. , Ne ölj, de a védekező háború, a halálraítélt … , Ne hazudj, de vajon a kérdezőt megilleti-e, az igazság …. . Piszok nehéz kérdések lehetnek, és midig nagyon konkrétak, amíg ember van, nem lesznek lezárt kérdések ezek.
   ..
Kajla 2018.09.30 09:46:34
@türkiz: „Ha pedig szeretsz, akkor már az Istené vagy… Szeretettel mindent meg lehet váltani, mindent meg lehet menteni.” De ki is ez a szent, hogy tanácsot mer adni egy gyilkos asszonynak? Istenre és az Evangéliumra hivatkozva. A kérdés – úgy vélem – jogos, hiszen ékes bizonyság erre Zoszima következő vallomásos félmondata: „Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy…” Hát igen, ez a mondat csak evangéliumi önismeretből, és alázatból fakadhat, és érezzük, hogy szóról szóra igaz. Semmi köze az olyanféle mondatokhoz, hogy „mindannyian bűnösök vagyunk”, amivel legtöbbször csak valamiféle hamis alázatot szeretnénk sietve bezsebelni. Nem, a sztarec és minden igaz bűnbánó szájából ez a mondat szóról szóra igaz, és úgy is értendő: „Ha egyszer én, egy ugyanolyan bűnös ember, mint te vagy, meghatódtam sorsodon, és megsajnáltalak, menynyivel inkább megszán az Isten”. E bekezdés oly szép, lépésről lépésre haladva oly teljes, hogy méltán lehetne gyónás előtti vagy szentgyónás utáni olvasmányunk. De még nem értünk a végére. Íme a befejezés: „A szeretet olyan drága kincs, hogy azon az egész világot megveheted, és nemcsak a saját bűneidet válthatod meg vele, hanem a másokét is”. Nagyszerű konklúzió. Igaz bűnbánata oly erőssé teszi a legnagyobb bűnöst is, és éppen őt, hogy ezentúl mások bűnét is megválthatja. S aki ezt teheti, az mindenképp szeretni fogja még ellenségeit is, fölszabadultan szeretni, hiszen megválthatja őket bűneiktől. És még egyszer, immáron negyedszer és utoljára: „Eredj hát, és ne félj!” (Pilinszky-Dosztojevszkij)
Augusztus elején Esztergomban Szent Ignác-napi búcsún prédikáltam a vízivárosi templomban rendalapítónk és az Eucharisztia kapcsolatáról. Ebből nőtt ki ez a bejegyzés, amiben a jezsuiták és az Eucharisztia kapcsolatát szeretném körbejárni. Miképp van jelen az eucharisztikus lelkiség a rendalapító…..
Kajla 2018.09.24 06:25:05
@türkiz: Csak jelzem, hogy nagyon egyetértek veled mindabban, amit leírsz.
Kajla 2018.09.29 12:48:42
@jabbok: Kedves Jabbok, nem olvastam az előzményeket, így attól függetlenül írom, hogy ez egy 'válasz', messzemenőkig egyeértek az itteni gondolataiddal, és úgy ézem, nagyon jól és hitelesen vannak megfoalmazva. A magam gondolatai is tisztultak. Köszönöm
„Van egyáltalán megoldás? És ha van, akkor hogyan tovább?” A menekültválsággal kapcsolatos jelenségek legyenek azok pozitívak, lelkesítőek vagy éppen negatívak, félelemkeltőek a hétköznapjaink részévé váltak. Mégis, mint valami „új” szokatlan kérdésekkel…..
Kajla 2018.03.20 05:50:28
@Felicitasz: Az eredeti poszt és a hozzászólás is nagyon közel áll hozzám, köszönet.
Kajla 2018.03.20 06:58:53
@Felicitasz: Mi az USA-ban (Kalifornia) éltünk néhány évet a 90-es években, a be- és elfogadást éreztük, nem az olvasztótégelyt. Az iskolában és óvodában direkt kíváncsiak voltak a más kultúrára, nyelvre, ételekre, be is kellett mutatni. Az egyetemen meg elképesztően sok féle akcentust lehetett hallani a tanároktól (magyar, kínai, spanyol, indiaii, héber, holland …), némelyik a megértést is nehézzé tette, és az elődadások sokszor nyelvtanilag sem voltak korrektek. A diákok elképesztően toleránsak voltak, igazából csak a szakmai tudást nézték. A bevándorlókat és látogatókat (mi eleve korlátozott időre mentünk) számos program segítette, mind a saját kultúra megőrzésére, mind pedig az angol nyelv tanulására.
Az ismeretlen világokkal való találkozás mindig rejtelmes dolog – és veszedelmes is, hiszen kulturális sokkal fenyeget. Még világosan emlékszem az esetre, amikor egyszer egy afrikai rendtárssal ismerkedve, az első kérdéseim egyikére, „Hány testvéred van?”, a fiatal jezsuita…..
Kajla 2018.02.04 20:04:21
@P.E.: Remélem, csak félreérthető vagy. Nem azért van gyerekünk és unokánk, hogy fiatalon tartsuk a kontinenst, nem azért, hogy fenntartsuk a kultúránkat. Nem (vélt) kötelességtudatból. Hanem azért, mert az élet kínál annyi szépséget, hogy öröm megosztani a gyerekekkel. És mert gyereket nevelni jó …
Kajla 2018.02.04 20:29:21
@P.E.: Bocs, félreértettem a beírásod. (Talán azért mert zavarni szokott engem az efféle vélemény, és ott is hallom, ahol nincs ...)
Kajla 2018.02.05 08:28:05
@manlakos: off:„Nem az lenne a legjobb – mindenkinek- ha a gyerekeink, unokáink, a mi kultúránkban, országunkban, de legalább a kontinensünkön tudnák leélni az életüket?”
Ez nagyon messzire vezet. Éltem – családommal – éveket az USA-ban, dolgoztam egy nagyon jó egyetemen, akkor nagyon sokat gondolkodtam ezen. Azt gondolom, hogy – keresztényként is ’ nagyon sok helyes válasz van erre, ha túlmegyünk a gyors ’igen-igen’-en. Csak néhány szempont:

mekkora hiány maradna mögötted(tetek) a családban, a barátok között?
hol tudod jobban kiteljesíteni szakmai képességeidet?
mennyire vagy pótolható itthon és mennyire külföldön?
a saját szakmai sikereiden túl, hol tud nagyobb lenni a hatásod?
hol tudsz inkább becsületesen élni?
hol válhatsz te és házastársad teljesebb emberré?
hol látsz több esélyt a gyerekeidnek, hogy teljes életet éljenek?

Ezeket (is) mérlegelve sokféle válasz jöhet ki. Mi hazajöttünk. (Egyébként apámék is sokkal-sokkal korábban.) Ez nem hülyeség, nem hősiesség, nem egyedüli lehetséges válasz.
Jezsuita bloggerek Van jövője? 2010.02.16 19:10:00
Hallani véleményeket, melyek szerint a gyónás leáldozóban van, el is fog tűnni, hisz egyre rövidebbek a sorok a gyóntatószékek előtt, és vannak katolikus vidékek, ahol már alig gyónnak. Ha a bűnbánat szentségének a történetét nézzük, akkor láthatjuk, hogy ez a szentség…..
Kajla 2018.01.27 07:23:41
@manlakos: @Pandit: Azt hiszem, hogy mindig van (lehet) egyedi mérlegelés. Súlyos bűn(cselekmény)nél is. Ha az esemény régen történt, elévült, nem ismétlődött, a jóvátétel a lehetőségekhez mértet megtörtént, a bűnbánat őszinte. A nyilvánosságra hozatalnak csak az a következménye látszik, hogy az illető a családjában erkölcsileg megsemmisül.
Szerintem ekkor a pap mérlegel, hogy mit szab a feloldozás feltételéül, nem biztos, hogy a rendőrség értesítését.
Kajla 2018.01.27 16:34:58
@türkiz: @Pandit: @matthaios: Az én ismereteim szerint is pontosan úgy van, ahogy matthaios írja, a fenit szöveg valami torzítás lehet.
Kajla 2018.01.27 17:28:01
@türkiz: De, nem érthető. Jó lenne, ha egy morálteológus hozzászólna.
A jó cselekedetekre vonatkozóan Jézus Krisztus üzenete eléggé egyértelmű. Az evangélium nem hagy kétséget afelől, hogy igazán jó tettnek valójában az számít, ami önző indítékok nélkül, azaz lényegében ingyenesen történik (Lk 14, 12-14). A viszonzás, az…..
Kajla 2018.01.03 07:56:33
@türkiz: „Azt hiszem, a prioritások határoznak meg minket. Egyféle alapállás, az a bizonyos kezdő pillanat...” Igen, igaz, amit írsz. És így válhat (a csaknem) ugyanazon cselekedet áldássá vagy ártalmassá. Már idéztem apámat (tudós volt), aki azt mondta, hogy vannak kutatók, akit a dinamitot akarják feltalálni, mások pedig a dinamit feltalálói akarnak lenni. És vannak papok, akik a másikra figyelnek mások pedig akik a saját empatikus képességüket akarják bizonyítani (vagy ugyanilyen hibás, a vélt egyházi igazsággal akarják a felsőbbrendűségüket hangsúlyozni). Van aki jó, és így üdvözülni fog; van aki üdvözülni akar és ezért jó akar lenni….
Talán az első bekezdésed megfogalmazásával vitatkoznék, vagy árnyalnám, bár nagyon úgy hangzik, hogy (keserű) tapasztalat alapján írod. Nem hiszem, hogy ennyire extrém lenne a torzulás, talán mindig keveredik az önmegvalósítás vágya a segítésével. És hasonlóan a felsőbbrendűség kimutatása is keveredik az igazság szeretetével.
Jézus példája ezért megdöbbentő, mindig az egész embert nézi.
Köszönöm még egyszer a bejegyzésed, meg a Röhring interjút is.
Kajla 2018.01.03 20:40:03
@türkiz: ezt találtam:

Ítélet (Székely Magda)

Leomolván az idők, mint a várak,
napján a végső elszámoltatásnak,
mindkét oldalon ugyanazok állnak.

Egy szín alatt a jók, a rosszak,
szorongatókon a szorongatottak
enyhületlen egymásba rajzolódnak.

Pedig törekedve hiába
minden idom külön kiválna,
vissza enmaga térfogatába.

De nincs hely ott hiú törekedésre,
nincs mód kitérni a kiterjedésbe,
a bűn kényelme végleg visszavéve.

Ott nincs gonosz már továbbindulóban,
a készületlen kívülebb lelobban,
emlékezete elmarad a porban.

Ott csak a jó az, ami súlya nélkül
felsorakozva útra kelni készül,
a gyönge híd csak egy hívásból épül,

ha majd beteljesedve
odaátról, áradnak egyre,
a fényből másba, fényesebbe.
Kajla 2018.01.26 11:40:41
@manlakos: Keresztanyám férje is teljesen egyetértett. Ők voltak egyeébként a Házashétvége mozgalom egyik hazai megalapítói.
Ferenc pápa a béke 51. világnapjára (2018. január 1.) írt üzenetének középpontjában a „A migránsok és a menekültek: békét kereső nők és férfiak” –állnak. A menekültekkel kapcsolatos állásfoglalásai miatt nagyon erős kritikák érik a pápát szerte a világon és idehaza is, azzal vádolva őt, hogy…..
Kajla 2018.01.12 16:01:24
@Kovacs Nocraft Jozsefne: Kedves KNJ, ha oldalról beleszólhatok, inkább az a helyzet, hogy ha trágárság, rasszizmus hangzik el, akkor a vitából elvesztesz számos embert, aki itt szokott hozzászólni. És azt gondolom, hogy ezzel mindenki (Te is és én is) vesztünk valamit. :(
Kajla 2018.01.12 20:07:47
@Kovacs Nocraft Jozsefne: Kedves KNJ, nem az a rasszizmus, ha valaki tisztában van statisztikai tényekkel, de az igen, ha a statisztika miatt az egyént hátrányosan megkülönböztetik. Attól még, hogy – szándékosan fordított példát hozok – hogy a fehérek átlagosan rosszabbul futnak, mint a feketék, a rögbi csapatban az egyéni teljesítmény alapján kell felvenni, és nem kell kihagyni a bőrszín alapján a fehéreket. Ugyanez a helyzet a menekültekkel. Attól, hogy magasabb köztük az erőszak aránya, mint a helyi (otthonában lakó) lakosok között, az egyéni nyomorúságon segítünk.
Kajla 2018.01.12 20:49:55
@Kovacs Nocraft Jozsefne: Nem, nem kell mindenkit befogadni. És nem kell a migráció előtt szabadon megnyitni a határt. Arról van csupán szó, hogy háborús övezetből jövő menekültet emberként kezeljük. (A lányom például rendszeresen korrepetál egy afgán kislányt.) Dolgoztam együtt hithű muszlimmal (az USA-ban), nem volt semmi gond vele, tisztelte, hogy én gyakorló katolikus vagyok.
Az imádság minden vallás szerves része, és az emberiség vallásos hagyománya hihetetlen gazdag az ima formáit tekintve. Egy-egy valláson belül is sokféle imaút létezik. Vajon a keresztény hagyományban milyen fő jellemzői vannak az imádságnak, ami különböző intenzitással, de valahogy mégis minden…..
Kajla 2017.12.17 16:55:51
@studiorum: Ez a Te véleményed. Én mielőtt olvastam volna Rohrt, előtte is hasonlóan gondolkodtam, mint ő. Őt olvasva úgy éreztem, hogy amit gondolok, azt nálam pontosabban fogalmazza meg. Általában az alapján szoktam ítélni, amit magam olvasok. Ez alapján nagyon komolyan javaslom Rohrt. Aki szeretné megismerni maga, talán érdemes elolvasni a Férfi útját, a Rejtett dolgokat. Aztán ítéljen mindenki maga.
Kajla 2017.12.17 18:40:32
@studiorum: Amit írsz abszurd, olvasd az írásait.
A „Katolikus válasz” elnevezésű internetes felületen egy névtelen és egy aláírt cikkben azzal vádoltak meg négy papot – köztük engem is – hogy „szentségtörő gyakorlatot” népszerűsítünk Magyarországon. Többen is biztattak, hogy írjak valamit válaszképpen; nem is feltétlenül a magam védelmében (bár az…..
Kajla 2017.12.09 11:03:34
@Konzervtigris: Megpróbálom. Barátodat, aki 10 éve házas, csókolózni látod egy lánnyal, aki nem a felesége. A feleség nem tud róla, a barátod szakít ezzel a lánnyal. A feleség megkérdezi tőled, hogy láttad-e barátodat ezzel a lánnyal, mert valaki mondta neki. Tudod, hogy a barátod megbánta tettét és hűséges akar lenni a továbbiakban a feleségéhez. Ha az igazat mondod, akkor komoly fájdalmat okozol, akár rá is mehet a házasság. Mégis, azt gondolom, hogy nem hazudhatsz.
Kajla 2017.12.09 13:08:10
@Konzervtigris: Azt gondoltam, hogy a hazugság nemcsak fájdalmat okoz, hanem bűn is. Én sem morálteológus vagyok, hanem mérnök. Van egy klasszikus példa, ami nagy vihart a korabeli Angliában, amikor hajótöröttek az éhhalál elkerülése érdekében megették (előtte megölték) a hajósinast, aki árva volt. A többi tengerésznek családja volt otthon. Azzal érveltek, hogy így keletkezett a legkisebb kár, ha nem így jártak volna el, mindnyájan éhen haltak volna. Így az öléssel megmentették sok ember életét. Azaz

gyilkosság  n-1 ember életét megmentik (mi ez ha nem jó?)
nincs gyilkosság  n ember meghal.
A morális válasza erre (legalábbis a keresztény, ha jól tudom), hogy ez NEM helyes, mert a cselekedet önmagában rossz.
Egy jezsuita barátom mesélte nemrég, hogy van egy kedves barátnője, egy olasz lány, aki Londonban él. Nem embernek való élet az (infra-humano) – azt mondja. Persze – mind minden normális olasznak (s ezzel talán nincsenek is egyedül) – neki is leginkább az emberi kapcsolatok hiányoznak ott a…..
Kajla 2017.12.09 11:11:22
@Déli pályaudvar: "Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek." mondta Szt Pál. Nem azt mondta, hogy nincs igazság, de azt igen, hogy homályosan látja(juk).
Kajla 2017.12.09 11:33:29
@matthaios: "A szerénységnek is lehetnek olyan túlzásai, amelyek nem indokoltak, sőt károsak." Pált nem hiszem, hogy szerénységgel kellene vádolni. Pontosan tudta, hogy ő ki, mit tud, és ezzel együtt írta le ezeket a mondatokat.
Meglehetősen nagy visszhangot váltott ki egy indiai rendtársunk Saju atya tánca és az oltárnál való jelenléte az egyik szeptemberi jezsuita nyolcas misén. Kommentelők sokasága fejezte ki véleményét tartalmilag és stílusban meglehetősen széles spektrumban pro és kontra. A kérdésben tekintélyes atyák…..
Kajla 2017.11.29 06:34:02
@jabbok: Kedves Jabbok, nagyon a szívemből szóltál (én már régóta korlátozom magam a hozzászólásokkal). Mondom ezt úgy, hogy sokszor veled sem értek egyet. Nem az egyet nem értés nehezíti a párbeszédet, hanem az, hogy komolyan vesszük-e a mást gondolót, elhisszük-e a jószándékát? Ha nem, ha azt gondoljuk, ha mást gondol, akkor vagy idióta vagy erkölcstelen, vagy hogy a másik ’sajnos elkárhozik’, akkor nincs tovább miről beszélgetni.

(Egyéként elolvasva az AL-t számomra kifejezetten szívet melengető volt, úgy éreztem, hogy egy nagyon fontos lépés a krisztusi szemlélet felé, kifejezetten felemelőnek éreztem. És nem tudom nem mondani, hogy a saját érintettségem szinte zérus, nem magamnak, magunknak keresek felmentést: összeszámoltam, hogy az elsőfokú unokatestvéreim és nagynénéim nagybátyáim, testvéreim száma 27, mindenki megházasodott egy papot leszámítva, és egyetlen válás történt, bár mindenki túl van a negyvenen.)
Tudok egy nagyon idős és nagyon derék lengyel jezsuitáról, aki a ’60-as években titokban Magyarországon végezte el a filozófiai és teológiai tanulmányait. Rendi körökben azóta is tréfálkozva meséli, hogy két idegen nyelvet beszél magas szinten, ám a nemzetközi…..
Kajla 2017.10.23 08:24:25
@pacsy: Kedves Pacsy,
annyit pontosítanék, hogy KáRmán Tódor és Kálmán RUDOLF.

A leírt szövegedben kicsit keveredik a humán tudomány és a művészet, az utóbbiak esetében teljesen egyetértek, nagyon fontos, hogy legyen magyar irodalmunk, költészetünk, nyelvi játékaink, stb. A tudomány esetében már nem értek veled egyet. Saját területem persze a természettudomány és ebben te is egyetértesz nemzetköziséggel, de véleményem szerint ez él a humán és társadalomtudományi területekre is. (Sok éven keresztül volt felelősségem ezen tudományokért is. Véleményemet az azokon alkotó emberekkel való sok-sok beszélgetés alakította ki.)

Először a nyelvi korlátról. Igaz, hogy meg van, én is érzem, de mindent el kell követnünk azért, hogy a gyerekeinknek ez már ne legyen! Tanuljanak meg gyerekkorban jól angolul! (És persze ne a magyar rovására.) (Egyébként pl. Szabó Árpád jó példa arra, hogy lehet valaki humán tudományban is, magyarként világhírű.)

A baj a hazai területen való tudományműveléssel a túl szűk terület, a korlátozott reflexió, a belterjesség. Egyes speciális területeken egyszerűen nincs meg a kritikus tömeg, amelyre szükség lenne. Egy érdekes példa, hogy az MTA nyomására a magyar nyelvtudományban a kutatók rá lettek kényszerítve arra, hogy angolul publikáljanak (szinte mindenki tiltakozott …) és néhány év alatt a magyar nyelvészet nemzetközileg az egyik leghivatkozottabb területté vált.

Ez nem zárja ki, hogy ápolni kell a magyar szaknyelvet is. Hogy BSc szinten mindenképpen oktatni kell magyar nyelven. (A PhD szinten már nem hiszem. Fontosabb, hogy nemzetköziek legyenek a doktori iskoláink.)

Az egyetemi lét, a kutatás egy más kérdés, meg vannak a nehézségei, buktatói, kihívásai. Hasonlóan mint a művészek alapvetően a pozitív válaszokat (hivatkozottság) keressük, minden tudós megküzd a hiúságával az önértékelési kérdésivel. De ez messzire vezet.

Az, hogy magyarnak születtünk, igen fontos dolog, de a magyarságunkból nem az következik, hogy magyarul kell tudományt művelnünk, hanem, hogy felelősségünk van a magyar egyetemekért, a magyar diákokért. Ha nem arra törekszünk ebben, hogy a tudományunkat a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsoljuk, az szerintem kárt okoz. (Vannak persze hungarikumok, kevesebb, mint gondolnánk, de ott is feladatunk, hogy megmutassuk a világnak az eredményeinket.)

Szellemesek a tudományművelési példáid, egy másik megfogalmazás, amit az én egykori tudományos vezetőm mondott, ami egy kicsit rokon a mamutvadászatoddal:

„Tudományt kétféleképpen lehet művelni, ugyanúgy, ahogy kétféleképpen lehet takarítani. Van akinek az a célja, hogy minél több kerüljön a lapátra, másoknak az, hogy tisztaság legyen.” Így igazából egy-egy PhD beadásakor érdemes feltenni a kérdést, hogy csak a lapát telt meg, vagy sikerült-e – legalább egy kicsiny szobában – tisztaságot teremteni?
Mármint házasságkötés előtt vagy után? Persze, hisz mi másra is gondolhattunk volna… ;) Szexualitás, egy örökké visszatérő kérdés és szerintem nincs olyan ember az Egyház környezetében, aki valamilyen módon ne találkozott volna ezzel a sokat vitatott témával. Nem csoda, hiszen ez egyszerűen hozzá…..
Kajla 2017.10.20 04:44:53
@jabbok: @matthaios: Kicsit off, de talán mégis érteni fogjátok, hogyan kapcsolódik. Egy doktori szigorlaton az egyik vizsgáztató egy kicsit szokatlan kérdést vetett fel: a valóság leírására a természettudományokban (mérnökök vagyunk) matematikai modelleket alkotunk. A modell felvétele után a vizsgálatok a matematikai modelleken folynak, ezeknek a viselkedését vizsgáljuk, keressük a szélső értékeket, szingularitást, stb. A kérdés az volt, hogy a vizsgázó találkozott-e már olyan esettel, hogy a modellünk – matematikailag korrekt – vizsgálata olyan megállapításokra vezetett, amelyet a valósággal üköztetve nem elfogadhatóak?

A válaszunk erre igen sokszor igen, a matematikai modell önálló életet él, önmagában konzisztens is, csak éppen eltávolodik a valóságtól. Természetesen ilyenkor vissza kell lépni a modellalkotáshoz és vagy pontosítani kell a modellt, vagy azt kell pontosítani, hogy milyen szempontból írja le a matematikai modell a valóságot, azaz mik az alkalmazásának a korlátai.
Kajla 2017.10.23 04:31:09
@Déli pályaudvar: Kicsit félve válaszolok, mert nem szeretném a vitát folytatni, ráadásul olyan kérdések merülnek fel bennem, amikről már évekkel ezelőtt itt a blogon vitatkoztunk, és ott is eljutottunk a vita megrekedéséhez, ahol csak azt lehetett rögzíteni, mit gondolunk másként. A vasárnapi evangélium kapcsán jutott eszembe, hogy Jézus többször kikerüli a direkt választ. Tegnap volt a szabad-e adót fizetni a császárnak, amire lényegében nem válaszol. (Mint ahogy nincs abszolút válasz az elnyomó hatalommal való együttműködésre.) A bűnös asszony esetében szintén nem válaszol, hanem nagyon szellemesen azt mondja, hogy az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Azt gondolom, hogy a mi válaszaink nem könnyűek, sőt bizonyos fokig az a könnyű, hogy egyértelmű, mérlegelés nélküli válaszokat kapunk valakitől, amit vakon követhetünk.

Nagyon gyakran kell egyéni válaszokat adni. És ez sokszor nehéz, meg kell szenvedni érte. Aki nem élt meg olyan szituációt, hogy alig valami billenti el, hogy súlyos, morális kérdéseket tartalmazó döntéseknél merre lépjen, az szerintem homokba dugja a fejét, szimplifikál. (Székely Magda verse jut eszembe.)

Ha ilyen egyszerű és egyértelmű lenne a HV tanítása és annak követése, mint ahogy itt elhangzik, akkor nem adott volna ki mind a német, mind pedig az osztrák püspöki kar egy deklarációt, hogy a fogamzásgátlás a párok lelkiismeretére van bízva, azaz ők szembe mentek a HV-vel. Lehet velük nem egyetérteni, lehet ellenük érvelni, de fel kell, hogy merüljön, hogy súlyos érveik vannak nekik is.

Semmi baj nincs avval, hogy Jabbok és Matthaios mást gondol, hogy te és én mást gondolunk. Az már baj, ha nem hisszük el, hogy a másik ugyanúgy az igazságot keresi, mint én, és ugyanúgy a lelkiismeretét követi; baj, ha a másikat a véleménye miatt minősítjük. (Azt el tudom fogadni, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben való egyet nem értés az Egyházhoz tartozást kérdőjelezhetik meg. De a fenti élessé váló vita tárgyát, én nem annak tartom.)
Hadd kezdjem egy provokatív felütéssel. A neves magyar humánetológus, Csányi Vilmos legutóbbi könyvében ezt írja: „Az erkölcs első fokozata az, amikor a szabályokat a csoport kényszerei miatt tartják meg. Második fokozatán az erkölcsöt kényszerítő szankciókat a csoporton kívülre, ősökre, büntető…..
Kajla 2017.02.20 17:30:42
@matthaios: Veszpremi, Havas, Laszlo, akiket megismerni veltem.
Kajla 2017.02.21 18:58:33
@matthaios: @jabbok: off: Két szeretett osztályfönököm volt Veszprémi ("Pamacs") és Meggyes, Havas esketett, keresztelte négy gyerekemet és atyai barátunk volt haláláig. László pedig egyetlen közös tanárom volt apámmal, akit Veszprémben tanított. (Volt egy szegény apáca, aki nálunk gyakorolta a kémia tanítást, es erősen megviseltük az idegeit. László Miska, akit nagyon szerettünk és tiszteltünk, amlékszem bejött az osztályba és csak annyit mondott: 'Urak, szájkosár.' Úgy is lett, túl élt bennünket a jelölt.
Hallottatok már Pió atyáról? Ő egy szentéletű olasz kapuccinus szerzetes, akit 2002-ben emelt oltára (vagyis avatott szentté) a katolikus egyház. Fantasztikus személyiség, hihetetlen kisugárzással – ez már abból is nyilvánvaló, hogy máig is milyen eleven tisztelete él Olaszország szerte! Részben…..
Kajla 2017.06.26 06:20:45
@matthaios: Jelenits két gondolata jut eszembe, mind a kettő nagyon erősen él bennem. Az elsőt talán egy bibliamagyarázaton, másikat talán még a gimnáziumi hittanórán mondta. Az alábbiak szerint emlékszem, remélem nem nagyon torzítom.
Az egyik, hogy a csodák mindig (legtöbbször?) személyesek, egy-egy embernek szólnak. Ezt megéltem én is, sok barátom is, vannak olyan ’véletlenek’, furcsaságok, amelyek számomra a gondviselés megnyilvánulásai. Ha elmesélem másnak, annak csak véletlen lesz, nekem nem az, és csak akkor lesz a másiknak is ’csoda’, ha nagyon mélyen ismer engem, és az én hitemen keresztül fogadja el.
A másik, hogy egy barátja (ismerőse?) azt mondta neki, ha olyat lát a szemével, amely ellentmond a józan észnek, akkor elmeorvoshoz fordul, hogy baj van vele. De hát, mondta Jelenits, mi ez, ha nem annak visszautasítása, hogy az Úr belépjen az életünkbe?
Jezsuita bloggerek Papi csábítás 2017.05.24 10:55:50
Nem mesélek szaftos történeteket. Azért sem! Ha rajtam múlik, ezen a blogon nem lesz szó olyan esetekről, hogy hogyan éltek vissza bizonyos papok a lelki tekintélyükkel, helyzetükkel mások kárára. Pedig igazán elterrentő (sőt gyomorforgató) esetekről tudok – lehetne rajtuk csámcsogni… Viszont nem…..
Kajla 2017.05.28 21:17:11
@jabbok: Én néhány hónapja olvastam, legkisebb lányom (pszichológus) nyomata a kezembe. Nagyo érdekes, de inkább a mondandója szemppontjából, kicsit úgy érztem, hogy nagyon el akar mondani valamit és ahhoz ezt a keretet választja. De miközben Dosztojevszkij, érdekes módon a valószerűtlen történettel is elvarázsol, itt úgy érztem kicsit kilóga lóláb. Ezzel együtt nagyon érdekes a köyv.
Az én húsvétjaim általában elég dolgosan telnek. Szerzetes pap vagyok, ám fő feladatomat tekintve egyúttal olyan ember is, akit szellemi munkára szabadítottak fel. Ráadásul a teljesítményemet számszerűsíthető adatok, publikációk alapján mérik. Ezért aztán – szégyen ide, szégyen oda – időnként…..
Kajla 2017.04.22 14:28:44
@türkiz: Igen, értem. De a dolgok gyakran nem szétválaszthatók. Persze nem mindegy, hogy jó vagyok és üdvözülök, vagy azért vagyok jó, hogy üdvözüljek; hogy dolgozom az ország népéért egy felelős pozícióban, vagy saját becsvágyammal elérek egy felelős pozíciót. De ezek, talán keverednek. A becsvágy és a szolgálni-akarás, a segítés és az önmagunk építése. Lehet 10%-90% és 90%-10% is. Nem könnyű látni.
Kajla 2017.04.23 06:53:04
@türkiz: Igen egyetértek, így amit leírsz, mindennel. Igen nem a pozíció számít, nem a tehetség, nem a szépség, nem az okosság. Nem a rang és nem a származás. Igen a szívben dőlnek el a dolgok. Igen, ugyanaz a gesztus lehet a másféle indíttatás miatt negatív és pozitív is. Örülök a leírt történetednek.

De mi lakik a szívben? („De ő nem bízott bennünk, mert ismerte mindnyájukat és nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről, tudta mi lakik az ember szívében” Jn 2,24-25). Azt gondolom, hogy nagyon ritkán látjuk, hogy a másik szívében mi van, és nagyon gyakran látjuk rosszul a magunkét is. Miért írok most? Reflektálni akarok rád? Megerősíteni amit EP-ről írtál? Fontosnak tartom a (vélt) igazság erősödését? Hiúság még a névtelenségem mellett is?

Persze ennek a fajta önmarcangolásnak sincs értelme, próbáljunk cselekedni ’természetesen’ és talán ezt írtad te is a megjegyzésedben. (off. egyébként furcsa nekem kicsit PF mindkét utolsó posztja, úgy érzem ezek nem rám tartoznak.) De a természetességhez való eljutás is egyéni, van, aki így indul már, van, aki hosszan küzd, van aki nem is érti a kérdést.

Bevallottam: a naplementét Svájcban.
Nem lett volna szabad.
Gonosz féreg az önvád. Az erősek
hajnalban kelnek, fát aprítanak,
isznak egy korty pálinkát, s így tovább.
Mivel csak ők, az erős gyilkosok
ismerik a füvek, fák, madarak,
a nők és a csecsemők nyelvét.
(PJ)
Kajla 2017.04.23 17:31:56
@türkiz: Köszönöm. A prózát nem ismertem, azt különösképpen.
Nemrég (2017. március 13-án) ünnepelte az egyház Ferenc pápa megválasztásának negyedik évfordulóját. Már aki ünnepelte… Merthogy Róma püspökének szavai, cselekedetei és döntései kétségtelenül nem mindenkiből váltanak ki osztatlan lelkesedést. Talán mindez azzal is összefügg, hogy az új papa bizony…..
Kajla 2017.03.29 19:37:54
@jabbok: ok., amit írsz azzal egyetértek. A következmény arra vonatkozik, hogy még abban az esetben is, ha a lelkiismereted szerint nyugodtan eltérhetsz egy szabálytól, akkor is mérlegelened kell, hogy pl. megbotránkoztatsz-e másokat.
Kajla 2017.03.30 04:12:44
@Déli pályaudvar: Nem teljesen értelek. Amire a megjegyzésed vonatkozik azok a dogmák? Vagy általában is, pl. erkölcsi kérdésekben? Az, hogy feltételezed, hogy van objektív igazság még nem jelenti, hogy az esendő ember azt fel is ismeri.

Visszamennék egy korábbi megjegyzésedre: „Szerintem nagyon sok bort kellene innia Balázs atyának és Ferenc pápának a sümegi szőlőlugasban, hogy úgy érezzék, minden igazán fontos dologban egyetértenek.” „Annak pedig, hogy az Egyház mit tanít 2000 éve, bárki utánanézhet. "

Hol akkor az igazság? Ha, ahogy írod ők fontos kérdésekben nem értenek egyet, akkor ki van közelebb az igazsághoz?
Kajla 2017.03.30 09:36:52
@khamul: Igy teljesen elfogadom, "szerintem", ez megengedi, hogy nem biztos. @jabbok: Igen, de ki kepviseli a kozosseget: BB vagy a FP?
Ismeritek Kempis Tamás Imitatio Christi című könyvecskéjét? Bár a keresztény spiritualitás egyik gyöngyszemének, klasszikusának mondják, nem csodálkoznék azon, ha még azon kevesek közül sem mindenki lelkesedne érte, akik egyáltalán kézbevették már. Mert bizony hétpecsétes könyvről van szó, melyeket…..
Kajla 2017.03.09 06:22:23
@matthaios: Igen, egyetértek veled, nem „csak”. Amikor emberi szempontból nézzük, akkor számos ellentmondással találkozunk, amivel régóta küzd a filozófia, teológia egyaránt, de még inkább mindenki a saját életében. Hogyan fér össze Isten végtelen igazságossága és irgalma, mindenhatósága és a szabad akaratunk, jósága és az ártatlanok szenvedése, stb. (A párok bármelyikének túlhangsúlyozása torzítja a képünket.) Ezért írja (talán) Pál, hogy „ma még csak tükör által homályosan látunk”. Számomra nagyon kifejező a Nemeshegyi által idézett jezsuita, aki azt mondta, hogy „ha meghalok, lesz néhány kérdésem az Úristenhez …”. Reméljük, hogy akkor majd „színről-színre” látunk.
Kajla 2017.03.10 17:37:58
@Déli pályaudvar: Furcsa dolog ez. Nekem a „szakmám” a racionális gondolkodás, természettudományos kutató vagyok, és mégis, ezekben a kérdésekben az adott nekem megnyugvást, hogy más az immanens gondolkodás, más, ami itt van, és Isten is más, nem fér bele a földi logikánkba. Nem tudjuk, nem értjük, pontosabban, „tükör által homályosan látunk”.

Tovább megyek. Úgy érzem, hogy amikor Jézus tanítását megpróbáljuk a földi logikánkba begyömöszölni, akkor gyakran félrecsúszunk, mert nem fér bele. Ugyanúgy nem, ahogy egy vers-elemzés nem tudja visszaadni a verset (bár precízebb), egy műelemzés se a tájképet.

Persze én gondolkodhatom így, egy teológus élete ennél nehezebb.
Az alábbiakban szeretnék megosztani Veletek néhány dolgot a lelkivezetői tapasztalataimból, és abból, ezen a téren hogy hogyan jutottam oda, ahol most tartok. Talán már nem rátartiság, ha azt mondhatom: vannak tapasztalataim. Az elmúlt 20 évből 11 és fél évet hivatalosan voltam spirituálisi vagy…..
Kajla 2017.02.23 12:48:17
@Déli pályaudvar:
A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

(Nemes Nagy Ágnes)
Mindenekelőtt egy ténymegállapítást szeretném tenni: a teológiában manapság gondolkodás-hiány uralkodik. Persze nem azt akarom ezzel mondani, mintha a teológiában ma nem gondolkodnának – ez nyílván túlzó (sőt felfuvalkodottságra és beképzeltségre valló) kijelentés volna. Annyi azonban talán…..
Kajla 2016.11.26 14:30:50
@jabbok: Nekem egy másik vers jutott eszembe, sok-sok korábbi bejegyzés kapcsán:

A másik gyorsabb, övé a vita
érveit könnyű váltogatnia
de állandó diadala felett
vár irgalommal az Egyetlenegy
Kajla 2016.11.30 15:44:48
@Pandit: Azt hiszem, de erről már sokszor volt szó, hogy a bár sokszor világosak és egyértelműek a válaszok, és világosan elkülönül a jó meg a rossz, sokszor azonban nem. Erről szólnak a világirodalom nagy tragédiái (boldogult tanárom Fekete Antal jut eszembe, „a hős két kötelesség malomköve közé kerül”). De erről vitatkoznak több ezer éve a filozófusok is és nem tudnak sokszor egyetérteni. De szerintem mint szülők (és pedagógusok is) szembesülünk azzal, hogy nem biztos, hogy a tiszta válasz az erkölcsileg helyes, a következetesség „szeretet nélkül” szörnyű hova vezethet. Szóval van jogosultsága a bizonytalan fogalmazásnak. (Nekem kifejezetten tetszett, mikor azt mondta a világos kérdésre, hogy „ki vagyok én, hogy megítéljem”.)
Rohr írja valahol (jaj tudom, nem fogunk egyetérteni), hogy át kell menni a törvény szigorúságán, hogy eljussunk addig a nagykorúságig, hogy tudjuk, a szeretet nevében, mikor szabad átlépni a törvényen. Hogy veszélyes vizeken vagyunk? Igen. Vissza lehet ezzel élni? Igen. Mégis ez lenne a nagykorúság.
Röviden szeretnék nektek egy olyan témáról írni, amiről majdnem soha nem olvashatunk a spirituális élettel kapcsolatban. Pedig nekem úgy tűnik, hogy fontos, sőt nélkülözhetetlen kérdés; olyasvalami amivel mindenki találkozik, ha valaha is komolyan és tudatosan rászánta magát a lelki életre. A…..
Kajla 2016.06.10 20:09:07
@IILiliII: Tudod, a személyes jellegű válaszok, még ha nem is annak szánják gyakran feltárnak valamit arról, aki írja. Ez itt is így van, sokszor lehetne pszichologizálni egy-egy válaszon, és elgondolkodni azon, hogy mit mutat meg az illetőről, amit esetleg nem is gondolt. Vagy nem is szánta annak. Előkerülnek sebezhetőségek, esendőségek is. Nagy kérdés, hogy a sebbe beleszórunk-e egy kis sót. Ritkán tesz jót. (Egyetértettem a jaj-jaj-al.)
@jabbok: Két megjegyzésem van: az egyik a vita: én nagyon sokszor érzem úgy, hogy elhangzott minden érv másképp gondoljuk, nincs tovább. Meg lehet állni, és tisztelettel azt mondani, hogy elmondtam mindent, elmondtál mindent, nem győztük meg egymást. Nincs tovább. Az igazság (de most nem a hitagaságokra gondolok) ritkán nyilvánvaló.

Talán tudod, hogy az amerikai egyetemeken a tanár kiválasztásnál kifejezetten hátrány, ha valaki helyben nevelkedett, Stanford az MIT-ről, Berkeley a Braunról keres utánpótlást. Mert fontosnak tartják a sokféleséget, a különböző gondolkodást. Nagyon bölcsnek gondolom ezt. Így én örülök az egyházon belüli sokféleségre, és uram egek, ha egymás mellé teszem azokat a papokat, akik hatottak rám, a Mária jelenések nagy tisztelője, az irodalmár, a nyolc gyerekes, akivel annak idején futni jártam. Egyébként mindenki (na jó majdnem mindenki) kicsit elfogult a saját útja felé, de hát ezért vagyunk felnőttek, hogy örüljünk annak amit adnak és kezeljük ugyanakkor kritikával. Mindenkit. A bölcseket is. Nemeshegyit is és Mustót is. Szerintem ők is ennek örülnének. Én nem voltam szemináriumban, így a csak az elvi véleményt tudom megfogalmazni, hogy úgy kell nevelni, tanítani, hogy a környezetünket markáns véleménynek tesszük ki, ami ugyanakkor megkérdőjelezhető. Ebbe beleférhet Pacsy meditálásos tanítása. (Egyébként mi is megéltük a társaságunkban, hogy egy házaspár karizmatikus lett, és mindenkit próbáltak ’téríteni’, és a vitában üdvözölt mosollyal azt mondták, hogy ahogy mi érvelünk, ők is korábban ezen a szinten voltak, de mamár … A jó hír az az, hogy eltelt néhány év és a dolgok a helyükre kerültek. Ők karizmatikusak maradtak, de a kölcsönös elfogadás helyrebillent.)
Kajla 2016.06.11 06:07:17
@jabbok: Kezdelek jobban érteni, de nem egyetérteni. A felsorolásod első fele olyan, ahol a megaállapításokkal részben egyetértek részben nem, biztos, hogy ahol egyetértek ott is, úgy fogalmaznék, hogy ’azt gondolom’, ’a saját tapasztalatom szerint’. Igen a fogalmazás néha türelmetlen és a ’toleranciát el nem fogadók’ felé intoleráns. Ez ok., csak nem érzem a felháborodást arányosnak evvel.

A másik fele a felsorolásodnak érdekes, én is, meglepődve észleltem. Velem is előfordult (itt a blogon is, és máshol is), hogy valami nagyon bántott, olyan heves érzelem, sértődöttség volt bennem, de sosem írtam le, és általában nem is mondtam ki. Egyszerűen azért, mert azt gondolom az eszemmel, hogy ennek a hatása negatív saját magamra nézve. Azt váltja ki, hogy ’mit szenveleg’, ’öntelt’, ’nárcisztikus’, ’megsértődött’. Azaz, bár tényleg ’megsértődtem’ ezt nem írom, hogy elkerüljem a reakciókat vagy, hogy negatív kép alakuljon ki rólam. Így Pacsy több reakcióján én is meglepődtem, azt is gondoltam, hogy bele fogják ütni ezekbe az orrát, és így is történt. Érdekes, hogy bár ezt nyilván ő is tudja, mégis ezt az utat választja.

@matthaios:
:-)
Kajla 2016.06.11 15:14:35
@CdB: "az egészet teljesen arányavesztettnek érzem" Egyetértek.

@matthaios: Tisztelem, ahogy mindig higgadtan és megfontoltan mondasz véleményt. És most egyet is értek.
Istent nem bírom máshogy elképzelni, mint nyitottan. Éppen Jézuson és az ő szavain keresztül ismerem meg Istennek ezt a létét, hogy esőt és napsütést ad jónak, rossznak, hívőnek és hitetlennek egyaránt (vö. Mt 5,45). Jézus a vallásos emberek szeme elé tükröt tart: „Nézzétek az Isten nem olyan, mint…..
Kajla 2016.01.26 07:38:12
@Aisha Alaenun: Nem kellene senkit sem megítélni sem a kint maradásért, sem az itthon maradásért, önmagában ez nem erkölcsi kérdés, egyik sem érdem. Döntés kérdése, amiben sok mindent mérlegelni kell, ha nagy szavakat akarunk, akkor lehet követni a nagyobb jót, hogy hol tehetünk többet (a családér, a környezetér, a nemzetér) és mind a két döntésben dominálhat az önzés is. Találkoztam számos derék disszidenssel és itthon maradóval, hasonlóéképpen számos csirkefogóval is. (Csak annyi személyeset, hogy összesen csaknem 5 évet éltem az USA-ban a kilencvenes években, akkoriban kellett gondolkodnom ezen. Mint látszik nem sikerült fekete-fehér válaszra jutnom, magam egyébként hazajöttem.)
Kajla 2016.01.27 21:56:28
@Felicitasz: Úgy látom igazad lett ....
2000. december 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése az 55/76-os határozatával a menekültek világnapjává nevezte ki június 20-át, amit 2001. június 20-tól kezdve minden évben megünnepelnek. Így kerül sor ennek megünneplésére az idén 2015. június 20-án,…..
Kajla 2016.01.21 04:50:08
@jabbok: @Izrael misztériuma: A menekült kérdés kapcsán az adja az igazi problémát, hogy nem a jó és a rossz, hanem gyakran a két rossz között kell választani. A globális kérdésnél talán ezt még világosabban mutatja egy konkrét ügy, a migránsok kitiltották egy német uszodából, azután, hogy ott sok német kislányt molesztáltak.

Ez a döntés nyilvánvalóan igazságtalan azon migránsokkal szemben, akik kulturáltan viselkednek, kikapcsolódni, sportolni mennének oda, vagy a gyereküket úszni tanítani.

Ugyanakkor ha nem történik kitiltás az igazságtalan az átlagos német ellen, aki, ha esetleg úgy kénytelen dönteni, hogy a továbbiakban egyáltalán nem engedi el a gyerekét az uszodába, mert nem kívánja kitenni az atrocitásoknak.

Sajnos a kérdésnek meghatározó része a számosság, ha kevés molesztálás történt volna, akkor a kollektív kitiltás nyilvánvalóan helytelen, esetleg helyettesíthető egy kicsit gondosabb felügyeleti rendszerrel. Nagyszámú esetben viszont már nagyon nehéz a döntés, hogy egy klasszikust idézzek „nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani”.
Kajla 2016.01.22 05:45:05
@jabbok: Nagyon érdekes, amit írsz, nekem nagyon kevés közvetlen tapasztalatom van a cigánysággal. Dolgoztam együtt egy cigány származású mérnökkel, aki nagyon értelmes volt, prog matot is végzett. És adtunk el autót valakinek, ami után – nem éppen PC módon – azt mondtuk, hogy üzletet „velük” soha többet, de mégis vásároltam tőlük Vaterán, ahol abszolút korrektek voltak. Az idősebbik Havas J. piarista (eskető papunk) hasonlókat mesélt mint Te a sátoraljaújhelyi tapasztalatairól.

Teljesen világos, hogy az egyént nem ítélheted el a többség miatt. De az is nyilvánvaló, hogy vannak átlagosan jellemző jegyek, pl. a feketék átlagosan gyorsabban futnak mint a fehérek, vagy – sajnos saját tapasztalat – a magyar diákok gyakrabban csalnak, mint az amerikaiak. De statisztikusan az is tény, hogy a férfiak jobbak a matematikában a nők pedig a kommunikációban (www.economist.com/node/7252887).

És PC ide, PC oda, a csoportviselkedés sújtja az ártatlan egyént is. Lehet tiltakozni, de elkerülhetetlen. Pl. az oktatásban, ha egy csoportban sokan disznómódon viselkednek, a pedagógus kénytelen váltani, ami – a legjobb szándék mellett is – rontja a tisztességesen viselkedő helyzetét is. Ezekre nincs recept, a pedagógus/politikus keresi a középutat, amit vagy sikerül megtalálni vagy nem.