Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Licaj Vuv

0 bejegyzést írt és 22 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Pénzügyi válság és a fenntartható fejlődésAmikor valaki hitelt vesz fel, egy olyan fogyasztást előlegez meg, amelynek majd a jövőben termeli meg a pénzügyi fedezetét. Amikor az egyes társadalmak, vagy a föld egész népessége túlfogyasztja környezetének javait, akkor egy…..
Licaj Vuv 2008.11.05 16:19:14
Kedves Senki Alfonz!

Szíved joga azt hinni, hogy sokkal hosszabb ideig élünk, mint az átlagember anno 2000 évvel ezelőtt. Itt abba is hagyhatnám, mert hiszen az én szívemnek az a joga, hogy azt higgyem ez nem egészen így van, viszont jelen helyzetünkbe az is belefér, hogy mindketten indokoljuk miért gondolkodunk így.

Magam azért bújtam Carr mögé, mert nagyon frappánsan, humorosan fogalmazta meg, amit gondolok e kérdésről, történetesen azt, hogy az egyes történelmi felvetések nem a tényekből születnek, hanem ellenkezőleg, a múltunk maradványait, ha tetszik a tényeket igazítják hozzájuk. Annak a hitnek, hogy nekünk most jobb, megvan a maga oka. Magam tanulmányaim során azt tapasztaltam, hogy ezzel szemben fokozatosan rosszabb lett, és akik ennek az ellenkezőjét állították általában tévedtek. Ezt egyébként, mint írtad volt, már a rómaiak is látták. Attól, hogy mi is úgy gondoljuk, ők is úgy gondolták, a dolgok egyre rosszabbak lettek még nem biztos, hogy egyikünknek sincs igaza.

Magam nem akartam írni a magyar őstörténetről, csupán arról, hogy ugyanazokból a csontokból homlokegyenest más következtetéseket vontak le. Hasonló a helyzet az élet hosszával is. Ha most azt mondom, hogy ha valaki meghalt 3 hónaposan, akkor mi jelentősen hosszabb ideig élünk, ugyanakkor ma is halnak meg ilyen korban emberek, csak kevesebben. E kérdésben magam két kutató véleményét ismerem, az egyik szerint ha valaki elérte a felnőtt kort és persze a kor kockázati tényezőit a kardfogú tigristől a hadjáratokig kikerülte, akkor matuzsálemi kort érhetett meg, a másik szerint az emberek 40 éves korig éltek és kész. Arra a kérdésre, hogy miért azt felelte: csak. (persze ettől részletesebben.) Az első régész volt, és csontok alapján ítélt, a másik kutató és források alapján dolgozott, bár azokat egészen szabadon kezelte. S persze van e két szélsőség között bármi. Magam csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ha e kérdésekben nem akarunk leragadni a hitnél, alaposan utána kellene járnunk a dolgoknak, mielőtt tényként kezelünk hiedelmeket. Ez egyébként mindkét félre igaz. Ha megmaradunk a hitnél, akkor hajtsunk fejet egymás előtt, ha a tényeket akarjuk megismerni, akkor sajna kutatnunk kell egy kicsit. Magam egyetlen szóval sem állítom, hogy amit e téren tettem, az kutatásnak elég. Engem meggyőzött. De, aki nem hiszi, járjon utána.

Ami a rókák anyagcseréjét illeti, az általános jog, ha tetszik. Bár azt hiszem, erős túlzás összevetni a péti nitrogén művekkel vagy a paksi atomerőművel, esetleg a sajóbábonyi foszgén gyárral. Az amerikai hód vízlépcsője esetenként jobb hasonlat lenne, bár azt hiszem egy kisebb hegyi patak elgátolását elég nehéz összevetni mondjuk az Ob, vagy a Jenyiszej kereszttöltéseivel. Olyan ez, mintha azt állítanánk, hogy tulajdonképpen mindegy, ha egy tíz kilós gyermek vág pofon egy öt kilóst, vagy egy száz az ötven kilóst. A rókáknál még rosszabb a helyzet. Ott ugyanis semmiféle összehasonlítási alapunk nincs. Mi ugyanis sajátos, és túlzottan összpontosított ezáltal mérgezővé váló saját anyagcseretermékeinken felül szennyezzük a környezetünket, amihez hasonlót szegények nem tesznek. Lelkük rajta.

Ami a természet védekezését illeti, néhány éven belül láthatjuk mennyire volt sikeres. Annak idején olvastam egy jó kis történetet, amelyben űrhajósok jutottak el egy bolygóra, ahol négy fajta állat élt. Ha jól emlékszem volt növényevő, kicsi, mint egy pele, ragadozó, amolyan macskaféle, valami kis dögevő, meg tán még valami. Amikor jött az ember, feldúsult a táplálék a kis peléből nagyobb patkányféle lett, a macskaféle is megnőtt, és így tovább. Az ember neki esett a patkánynak, kiirtotta, de erre válaszul valami egészen mást kapott. Lényeg a lényeg, hogy négy fázisban eljutott a kis pele az értelmes lényig. A bolygó így válaszolt az emberi beavatkozásra. Az űrhajó parancsnoka mindig az expedíció orvosát kérte fel, hogy találjon ki valami ellenszert az új ellenségre. Mire az emberszerű lény megjelent a másik oldalon a doki rájött, hogy mi is történik, és azt mondta a parancsnoknak, itt álljunk meg, mert ami ezután jön, azzal már én nem szeretnék szembe kerülni. Most én is azt mondom. Ez a válság egy újabb visszacsatolás. Itt álljunk meg, mert a következővel én nem akarok szembekerülni. És persze nem mondom, hogy Hál istennek. Akkor mondanám, ha az első visszacsatolást sem lőttük volna ki.

Tisztelettel:

LV.
Licaj Vuv 2008.11.07 17:51:27
Kedves Barátaim!

(Senki Alfonz és Balázs!)

Nyilvános levelezésünket egy időre (legalább két hétre) meg kell szakítanunk. Később talán folytathatjuk, de most egy ideig kénytelen leszek visszafogni grafomán késztetéseim.

Most jöttem vissza egy konferenciáról, mely, mint kiderült inkább kongresszus volt. Így legalább megtudtam, mi is a különbség e kettő között. (A kongresszust egy szervezet magának tartja, míg a konferenciát másoknak. Ha mások nem jönnek el, akkor a konferenciából kongresszus lesz.)

Volt néhány nagyon érdekes előadás. Többek között Gyulai Iván is beszélt. E konferencián hangzott el, hogy igen súlyos erkölcsi válságban vagyunk, amely nem csak az emberek, de a struktúrák erkölcstelenségét is magába foglalja. E válság nagyon rövid időn belül maga alá fog temetni valamennyiünket. E téren van két választási lehetőségünk. Vagy marad az egyén, teljes technkiai vértezettel, vagy a közösség technika nélkül. Ma még választhatunk, de holnap a természet fog dönteni. Ez valahol Senki Alfonz véleményét támasztja alá. Azt hiszem, most félre kellene tenni az ellentéteket, megkeresni a környezetünkben azokat az embereket, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és el kellene gondolkodnunk azon, hogyan tudunk együttműködni, hogyan tudunk életképes közösségek kialakulásában közreműködni. Ez esetben talán, de csak talán volna valami értelme annak, hogy létez(t)ünk.

Nem akarok ezekről a kérdésekről hosszan értekezni. Remélem, néhány hét múlva ismét hozzájuthatok e listához, és akkor esetleg lehet még valami mondanivalóm. Most csak szeretném megköszönni e lehetőséget, hozzá téve: öröm volt Veletek levelezni!

Isten Áldjon Benneteket!

LV:
Várhatóan októberben adják át a cigánd-tiszakarádi árapasztó tározót. Elkészült a 94 millió köbméter víz befogadására képes tározótér, amely közel 24 kilométernyi megépített gát segítségével 25 centiméteres árvízi szint csökkenést eredményez a vízbeeresztés…..
Licaj Vuv 2008.10.04 12:49:12
Sehogy!

Maga a tározó egy rossz kompromisszum eredménye. Eredetileg kettő lett volna, egy Cigándon, egy Tiszakarádon, innen a Cigánd-Tiszakarádi tározó elnevezés. A két tározó együttes működése teremtette volna meg a tájgazdálkodás műszaki feltételeit. De önmagában ez sem lett volna garancia semmire.

A kompromisszum abban állt, hogy Tiszakarád mellett elhagyták a tározót, ellenben Cigándon létrehoztak a tározón belül egy fejtározót, illetve egy tájgazdálkodási mintaterületet. Viszont a működést egyszerűen elfelejtették egyeztetni a gazdálkodókkal. 2004 tavazán kértek tőlük beleegyező nyilatkozatokat, majd feléjük sem néztek. 2007 végéig szinte semmi nem történt, csak be nem váltott ígéreteket pufogtattak, majd 2008 elejétől elkezdődött valami egyeztetés féle, de eddig nem sok eredménnyel. Jelen pillanatban volt átadás, de nincs gazdálkodási rend, nincs üzemrend, nincsenek azonos elvek alapján kidolgozott és igénybevehető támogatások. Elvben az is előfordulhat, hogy két szomszédos területen gazdálkodó egymásnak ellentmondó művelésre kap támogatást, így az egyik vizet vezetne a földre, a másik meg elvezetné onnan.

A gond az, hogy egyelőre senki sem hajlandó felfogni, hogy az Alföldön nem sok a vbíz, hanem kevés. Az árvizek azért okoznak gondot, mert az a kevés egyszerre jelentkezik, aztán hosszú ideig semmi. Olyan ez, mintha valaki kiszámolná, hogy egy embernek tíz nap alatt 20 l. vízre van szüksége, aztán sorba állítana minket, parancsba adná, hogy nyissuk ki a szánkat, és beleöntene egy vödör vizet, ami befolyik, befolyik, ami nem az mellé megy, aztán tíz napig nem kapunk semmit, mert hisz megittuk, ami kell. (Vagy nem?) A vízügy mindenesetre ma így gazdálkodik a vízzel.

Az a bizonyos tájgazdálkodás azt jelentené, hogy a mezőgazdálkodást az egykori árvizeken nem a víz levezetésére hanem ellenkezőleg: megtartására kellene alapozni. Sok haszna persze nem volna a dolognak, csak a medence vízháztartását lehetne szabályozni, az ár- és belvízkárokat mérsékelni, meggátolni, ne adj isten megfordítani a kiszáradás folyamatát.