Adatok
Parsec
0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Körülbelül két hónappal ezelőtt a HUP-on lehetett először olvasni arról, hogy milyen feszkó van a magyar szabvanyügyi testület szavazasa körül. Az OpenDocument Format (ODF) kontra Office Open XML (OOXML) vitáról van szó.A Microsoft számára azért fontos az Office 2007-ben már…..
Parsec
2007.09.03 02:07:30
Kedves Kutacs,
mindez így lenne egy tökéletes világban, de mint azt talán te is sejted, a mostani sem az.
A mostani környezet nem az 50-es évek állampárti, hanem a 2000-es kapitalista kényszerei alatt él, amelyek sokszor legalább annyira durvák, és nem a jetitől kell félni, hanem attól, hogy a gazdasági túlerő felülírja a közérdeket. Épp azért kell elfogulatlanul szemlélni a dolgokat, hogy ne azt higgyük helyesnek, ami éppen történik, hanem azt nézzük, hogy miként kellene a köz(!) számára helyesen működnie. Én pedig azt gondolom, hogy nem úgy, ahogyan ebben az esetben történik.
Például szakmai döntéseket kellene hozni szabványügyi kérdésekben, igaz?
Nézzük: szakmai-e az az eljárás, amikor a szakértői bizottságok váratlanul egy adott vállalathoz szorosan kapcsolódó emberekkel duzzadnak fel és a titkár (és nem mellesleg jogosulatlanul) az elfogadáshoz szükséges szavazati arányt 2/3-ról 50%-ra változtatja? Csak hogy a hazai példát említsem, de lehetne példát hozni más országokból is ebben az ügyben az üzleti nyomásgyakorlásra. Azt nyilván te is el tudod dönteni, hogy ez például közérdekű szakmai érv-e vagy egyszerűen cápázás.
Azt kellene megérteni, hogy ez nem fradi-dózsa, az ilyen típusú gyakorlatnak a kárvallottjai nem a Linuxosok (tojok rájuk), hanem te meg én leszünk.
„ha a microsoft, vagy bárki benyújt egy kérelmet, akkor az apparátusnak azt kell megnéznie, h az megfelel-e az előírásoknak, vagy sem.”
Hisz éppen ez a gond, hogy úgy próbálják kétes eszközökkel átnyomni, hogy nem felel meg (néhány szakmai adalék: www.szszi.hu/kozlemenyek/sajto/2007/08/28/ooxml_gondolatok/#topofpage ).
Gondolom hallottál már arról, hogy például a gazdag bálnavadászósdit kedvelő országok (pl. Japán) miként ápolnak „jó viszonyt” olyan országokkal, amelynek polgárai talán életükben nem láttak még bálnát, viszont némi ellenszolgáltatás fejében szívesen megszavazzák a vadászati tilalom feloldását (tisztán szakmai okok alapján persze). Na itt szintén valami ilyesmiről van szó, lehet rosszul előkészített szabványt az erő pozíciójából is tolni. Még akkor is, ha az sok szempontból hosszú távon előnytelen a használók számára, majd ha megvan, a szabványra hivatkozva újabb területre kiterjeszteni a monopóliumot megint kicsit megnyomva a pedált a megfelelő helyen (arról, nem beszélve, hogy az MS-nek de jure nem is szabadna léteznie, mivel az amerikai törvények szerint ilyen mérvű piaci részesedés esetén a vállalatot már régen fel kellett volna darabolni.)
Éppen azért kell tiltakozni, hogy lehetőleg megakadályozzunk egy olyan gyakorlatot, amely nem a mi érdekeinket veszi figyelembe. Mivel az MS is a saját érdekeit tartja szem előtt, az a legkevesebb, hogy mi is ezt tegyük, és befújjuk a lest.
Ez egy kőkemény üzleti, politikai és korrupciós játszma, játszhatjuk a hülyegyereket, mintha nem tudnánk róla, vagy nem vennénk észre, de talán nem muszáj, és a cselező lábak helyett saját érdekünkben figyelhetnénk a labdára is, nehogy végül beszopjunk egy jókora kötényt.
mindez így lenne egy tökéletes világban, de mint azt talán te is sejted, a mostani sem az.
A mostani környezet nem az 50-es évek állampárti, hanem a 2000-es kapitalista kényszerei alatt él, amelyek sokszor legalább annyira durvák, és nem a jetitől kell félni, hanem attól, hogy a gazdasági túlerő felülírja a közérdeket. Épp azért kell elfogulatlanul szemlélni a dolgokat, hogy ne azt higgyük helyesnek, ami éppen történik, hanem azt nézzük, hogy miként kellene a köz(!) számára helyesen működnie. Én pedig azt gondolom, hogy nem úgy, ahogyan ebben az esetben történik.
Például szakmai döntéseket kellene hozni szabványügyi kérdésekben, igaz?
Nézzük: szakmai-e az az eljárás, amikor a szakértői bizottságok váratlanul egy adott vállalathoz szorosan kapcsolódó emberekkel duzzadnak fel és a titkár (és nem mellesleg jogosulatlanul) az elfogadáshoz szükséges szavazati arányt 2/3-ról 50%-ra változtatja? Csak hogy a hazai példát említsem, de lehetne példát hozni más országokból is ebben az ügyben az üzleti nyomásgyakorlásra. Azt nyilván te is el tudod dönteni, hogy ez például közérdekű szakmai érv-e vagy egyszerűen cápázás.
Azt kellene megérteni, hogy ez nem fradi-dózsa, az ilyen típusú gyakorlatnak a kárvallottjai nem a Linuxosok (tojok rájuk), hanem te meg én leszünk.
„ha a microsoft, vagy bárki benyújt egy kérelmet, akkor az apparátusnak azt kell megnéznie, h az megfelel-e az előírásoknak, vagy sem.”
Hisz éppen ez a gond, hogy úgy próbálják kétes eszközökkel átnyomni, hogy nem felel meg (néhány szakmai adalék: www.szszi.hu/kozlemenyek/sajto/2007/08/28/ooxml_gondolatok/#topofpage ).
Gondolom hallottál már arról, hogy például a gazdag bálnavadászósdit kedvelő országok (pl. Japán) miként ápolnak „jó viszonyt” olyan országokkal, amelynek polgárai talán életükben nem láttak még bálnát, viszont némi ellenszolgáltatás fejében szívesen megszavazzák a vadászati tilalom feloldását (tisztán szakmai okok alapján persze). Na itt szintén valami ilyesmiről van szó, lehet rosszul előkészített szabványt az erő pozíciójából is tolni. Még akkor is, ha az sok szempontból hosszú távon előnytelen a használók számára, majd ha megvan, a szabványra hivatkozva újabb területre kiterjeszteni a monopóliumot megint kicsit megnyomva a pedált a megfelelő helyen (arról, nem beszélve, hogy az MS-nek de jure nem is szabadna léteznie, mivel az amerikai törvények szerint ilyen mérvű piaci részesedés esetén a vállalatot már régen fel kellett volna darabolni.)
Éppen azért kell tiltakozni, hogy lehetőleg megakadályozzunk egy olyan gyakorlatot, amely nem a mi érdekeinket veszi figyelembe. Mivel az MS is a saját érdekeit tartja szem előtt, az a legkevesebb, hogy mi is ezt tegyük, és befújjuk a lest.
Ez egy kőkemény üzleti, politikai és korrupciós játszma, játszhatjuk a hülyegyereket, mintha nem tudnánk róla, vagy nem vennénk észre, de talán nem muszáj, és a cselező lábak helyett saját érdekünkben figyelhetnénk a labdára is, nehogy végül beszopjunk egy jókora kötényt.
Worluk ma hajnali postjában írja, hogy törölte az összes ismerősét az iWiW-en. Érvei számosak. Például, hogy mire is jó neki, hogy ott van? Oké, tisztában van vele, hogy kik az ismerősei, és a rendszer egyetlen haszna, hogy ebből azt is megmutatja neki, hogy kiket ismerhet még.…..
Egyszer majd a tudomány bebizonyítja, hogy mégsem annyira jó üzlet odaszarni tízmillió nappaliba és hálószobába. ..
Parsec
2007.06.25 13:50:54
Joghurtot lóbálni és azt hazudni, hogy az a legjobb és az egyetlen, az ciki. Szőke András és Badár viszont rendben van. ..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
teljesen egyetértεk azzal, amit hozzászólásod első felében írsz.
Persze azért tanulságos azon is elmerengeni, hogy miért is utálhatják sokan zsigerből az MS-t: talán a túlerő és az alkalmazott módszerei és kommunikációja miatt. Kicsit olyan ez mint az állampárt, lehet uralkodni hatalmi monopóliummal, cápázva, erőből, de elvárni, hogy ezért még szeressék is, az már azért kicsit túlzás lenne.
Miként az is érdekes, hogy miért utálják arányában jóval kevesebben a maga területén szintén egyeduralkodó Google-t (amely pedig tényleg turkál az adatokban és levelekben a releváns hirdetések érdekében). Talán mert a Google frankó cuccokat ad az emberek kezébe ingyen egy kis reklámért és adatért, az MS pedig rázza a bilincset a felhasználók feje fölött, akik a monopólium miatt az ő szoftvereire vannak utalva akkor is, ha nem tudják megvenni (állásinterjún nem azt kérdezik, hogy megy-e a szövegszerkesztés, táblázatkezelés, hanem hogy: word? excel?).
A mostani esetnél az ellenérzés főként amiatt van, hogy az MS nem erőlteti meg magát annak érdekében, hogy egy letisztult, általánosan és nyíltan használható eszközt dolgozzon ki és ajánljon szabványnak, hanem egyszerűen belökte az eddig gányolt, foltozott, magára fejlesztett speckóját, amely tovább fokozná a függést a termékeitől. Erre joggal berághat az, akinek más az elképzelése a tiszta, nyílt, hosszú távon biztonsággal alkalmazható eszközökről.