Regisztráció Blogot indítok
Adatok
rape mode (törölt)

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.10.03. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Tékozló Homár McSzalonna, kenyér, McFejhús 2008.10.29 14:27:00
Lázba jöttünk a hírtől, hogy a McDonald's vegyészei "magyaros" menüvel álltak elő, és olyan fogások lepték el a mekiket, mint a bundáskenyér, az aranygaluska vagy a lángos. Annyira felbuzdultunk, hogy nagy videós tesztelésre készülünk. Itt jön a segítségkérés: aki…..
rape mode (törölt) 2008.10.29 23:43:07
matareseklan Japán Nagydíj (2008) 2008.10.12 09:59:00
A mostani futam Japánban egyértelműen bizonyítja, hogy egy Raikkönen és Alonso miért érdemeltek meg vb címet és a Hamilton Massa páros pedig miért nem. Egyértelműen látszódott ez Hamilton gyenge rajtján, akit Kimi könnyen hagyott ott, és a brit pilóta az első kanyarban való…..
rape mode (törölt) 2008.10.12 14:36:42
Ufó-ként, idegen bolygóról cseppent lényként tekintgetek mostanában a környezetemben rám zúduló gyűlöletáradatban fuldokolva. Utálat fröccsen rám a boltban, a méla undorral kiszolgáló eladó szeméből. Süt belőle a gyűlölet, mert ki kell szolgálnia, mert el kell adnia az árut egy ugyanolyannak, mint ő. Süt a gyűlölet és a gőg a fizetőpincér szemeiből, amikor háromszori könyörgésre hozzám méltóztatik fáradni, s unottan dobja elém a túlszámolt számlát. Derogál neki, hogy a borravalót meg kell köszönnie! Süt a gyűlölet a benzinkutasból, és morcosan, sértődötten gyűri zsebre a borravalót. Érzem, megalázásom naponta rendületlenül folyik. Megalázásunk, egymás általi megaláztatásunk, gyilkos utálkozásunk, irigykedésünk megállíthatatlanul önti zavaros szennyét a nyakunkba.
Miért?

Miért ez a szitok-átok hadjárat egymás ellen?
Kinyitom a TV-t, ömlik belőle a habratyolás, egymás sértegetése. Előveszem a sajtót, teli van gyalázkodással, lejáratással, hazugsággal. Mellébeszél a kormány, a hivatal, az ellenzék, hazudik mindenki szemrebbenés nélkül. Miért? Úgy érzem, hogy bepánikolva, félelmében igyekszik a polgár megszabadulni átkos múltjától, kiokádni megalkuvásait, bűneit, 40 év elhallgatott kis és nagy disznóságait. Egymás gyalázásával, uszítással próbálja az új rendben pozícióját megerősíteni. A virtuális lejáratás, kémkedés mindennapjait éljük.
Miért?

A családok élete pokol, acsarkodás és marakodás. A gyerekek riadtan bújnak a sarokba, vacognak, és sírva kullognak el az őket eltoló anyától. Ölelésre kitárt kis kezük bénán hanyatlik le a rideg szavaktól: „Hagyjál már, nem látod, hogy ideges vagyok!”
Ufó-ként járok az országban, s riadtan konstatálom: Magyarországon megszűnt a szeretet, a béke, egymás megbecsülése. Amúgy is fogyó népességünk gyilkolja, öngyilkolja, elűzi egymást ebből a sokaknak oly drága kis hazából. Menekülne a nép, csak nem tudja, mi elől, és hová? Bele a bűzlő kapitalizmus mohó poklába, cselédnek, bébiszitternek, kutyasétáltatónak, mert ötször annyi a bére, mint itthon egy szakmunkásnak.

Olyan ez, mint, amikor a vadnyulak próbálnak a hajtók gyűrűjéből kitörni, elkerülendő a feszülő hálót, a hurkot, mely menthetetlenül a nyakukra fonódik. Így vergődik a polgár, s próbál maradék kis pénzével szerencsét, kis bizniszeket kötni, tisztességesen vállalkozni, de mivel nincs tapasztalata a vad kapitalizmus mocsarában való járásra, hamarosan elnyeli a mocsár, megbukik, pénze elúszik, s eheti a munkanélküliek keserű kenyerét, avagy uzsorások markába kerülve szorul a nyakán a hurok.

Szomorúan látom, ahogy csúszik ki a munka hajdani életvidám és gondtalan munkatársaim, barátaim kezéből, fogy el lábuk alól a talaj. Kinek jó ez? Ez a nép nem hülye. Ez a nép méltóságában lett megsértve, arcul csapva, szemen köpve a pénz istene, Mammon által. És amikor kihúzzák alóla a talajt, akkor még ostorozzák, önérzetében sértik, becsületében mocskolják nap, mint nap, sajtón, rádión, TV-n keresztül.

A minap otthon voltam szülőfalumban. Összetalálkoztam a régóta magányosan élő Bözsi nénivel. Vedlett gönceiben, hajlott derékkal, karjain koszos szatyrokat cipelve, kukázásból tért haza. Mellette hű kutyái csaholtak vidáman. Kivettem kezéből a szatyrokat, s elkísértem hazáig. És a kapu előtt megállva, szemeit szeretettel körülhordozva a kutyaseregen, egyre csak mondta, csak mondta.

– Tudja, engemet ezek a kis állatok éltetnek. Hozzám csapódtak, kivetette őket is a társadalom, mint engemet. Nincs senkijük, rajtam kívül, megértjük egymást. Szeretetben élünk... Ellátom őket. Kukázok: értük. A hentestől kidobásra ítélt nyesedéket kérek. A maszek vendéglőstől ételmaradékot kunyerálok nekik – és persze magamnak is. Mert, aki az élet peremén van, túl a hetvenen, az már semmit ne várjon senkitől. Nekem itt vannak ők. Én vagyok a királynéjuk, s ők az én alattvalóim. Szeretjük egymást, Istenem, hát baj ez? Miért baj ez, mondja meg? Miért fáj egyeseknek ez a nagy békesség én nálam. Miért akarják a sintérrel elvitetni a barátaimat? Ha ők nem lesznek, mi marad nekem? Gonoszak az emberek, nagyon gonoszak... Emberfarkasok... Emberfarkasok...
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása