Regisztráció Blogot indítok
Adatok
mrcxqj

1 bejegyzést írt és 57 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Szentelésre készülök.Diakónus leszek. Kétezer-tizenhat. Április három. Ez egy egyszeri esemény az életben. Milyen érzés ez (testileg-lelkileg)? Nem könnyű erre válaszolni, pedig csak rá kellene tekintenem, mi van bennem most az esemény előtt. Megosztani még nehezebb. Ráadásul úgy írni erről,…..
Egykor egy amerikai elnök a szabadság jelszavává tette szállóigévé vált hitvallását: „Ich bin ein Berliner”. Mindenki tudta, hogy ez sem származási- vagy lakhelyet, sem illetőséget nem jelölt meg, hanem egyértelmű ideológiai álláspontot. Valójában Kennedy vallomást tett,…..
mrcxqj 2015.01.15 23:31:36
Keresztény vagyok, de ez a bejegyzés eléggé felzaklatott! Igen, felzaklatott... talán legfőképpen az empátia hiánya miatt és hogy egy ilyen eset kapcsán kezdi el a szerző fejtegetni, hogy a CH mennyire provokatív vagy sem... és ezt NEM!!! akkor tette, amikor megjelent a CH-ban, mondjuk a szentháromságot kifigurázó gruppen szex, hanem, amikor két fanatikus mészárlást rendez. Ízléstelennek tartom azokat a cikkeket, amelyek úgy kezdik megnyilatkozásukat az eset kapcsán, hogy a gyilkosság csúnya dolog, dehát azé nemkénemá provokálni...meghá maguknak keresték biza a bajt. Én csak azt tudom, hogy nem szeretnék egy olyan Európában élni, vagy bármely társadalomban a világon, ahol nincs helye az öniróniának, a szatírának, amely tükröt tart, még ha nekem nem tetsző, felzaklató módon is. Keresztény körökben szitokszóvá vált az a szabadság-eszme (vagy liberális érték), amely sok kérdésfelvetés mellett, de biztosítja azt, hogy mindenki elmondhassa, hogy mit gondol a világról, olyan formán, amilyen formán azt jónak látja. Senki nem kényszerítette senkire, hogy olvassa a CH. és aki akar az ultra-konzervatív keresztény lapokat olvasgathat, vagy kinyilváníthatja véleményét a karikatúrákkal szemben. ez a szabadság-eszme és szólásszabadság alapja.
A fenti bejegyzés szerzője azt írja, hogy a CH szerkesztői provokációjukkal tudták jól, mit tesznek és milyen veszéllyel jár. Ezzel annyit állít, hogy pusztán a fanatikus terroristáktól való félelem miatt kellett volna felhagyniuk a gúnyos rajzokkal. De hát ezzel meg pont azt az eszmét hazudtolták volna meg, amely azokat is befogadta, akik fegyvert ragadtak. A tragédia abban áll - ahogy egy barátom megfogalmazta - hogy ezek az újságírók nem Teherán, Bagdad vagy Damaszkusz utcáin firkálták falra a karikatúráikat, hanem egy párizsi szerkesztőségben. Számomra a szabadság eszménye ott kezdődik, hogy Kiss Ulrich megírhat egy ilyen, tőlem meglehetősen távol álló, engem kifejezetten felzaklató bejegyzést anélkül, hogy bárki, akit vagy akiket ez zavar lemészárolnák őt ezért.
Továbbá ezt állítja Ulrich, a cikk szerzője: "Az talán kevésbé világos, tudták-e, hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek, toleráns emberek, akik nem gyűlölködnek másképp gondolkodók ellen, mint feltehetőleg a ma megölt bevásárlók voltak." Ulrich, azt ugye te sem gondolod, hogy normatívvá kell tenni a terroristáktól való félelmet? Az áldozatok nem az uszítás áldozatai lettek, hanem fanatizmus terrorizmus áldozatai. Akik ezt tették a karikaturistákkal, azok számára a te jezsuita léted, vagy amit keresztényként teszel, az ugyan annyira provokatív. Ja, és ugyan ez a fanatikus eszme mészárol ártatlan keresztényeket Irakban és Szíriában (ők is provokáltak?)! Tehát szerintem nyugodt lehetsz afelől, hogy amit te teszel keresztényként az jó eséllyel aligha kevésbé provokatív, mint amit a CH szerkesztői tettek, legalábbis azok számára, akik aztán fegyvert ragadtak. Csak, hogy tudd, hogy mit cselekszel (szavaiddal élve). üdv! Charlie
Valamikor tizenévesen volt egy korszakom, amikor elég sok Agatha Christie-t olvastam. Nem haladtam módszeresen, nem törekedtem teljességre, és összesen talán az írónő műveinek harmadát olvastam el, de arra emlékszem, hogy ha éppen nem volt ötletem, hogy mit olvassak, akkor szinte…..
Kapcsolatban a valósággal - A keresztény lelkiség gyakorlatias. Jézus Krisztus közöttünk jártában két lábbal állt a földön, s nyomán a keresztény spiritualitás is bizonyos értelemben – ha nem is földhözragadt – legalábbis földközeli. Szeretni csak konkrétan lehet.…..
mrcxqj 2014.04.22 23:02:35
Pacsy, köszönet! "figyelmes szeretet", "áldássá válni" ... mennyire vágyom rá, hogy az életem ezen a tengelyen valósuljon meg. egy lassan érő, sok megtisztuláson át vezető életprogram...
Közel áll hozzám az a szemlélet, hogy az ima, a belső, individuális elmélyülés gyümölcsei első sorban a mások iránti figyelem és érzékenység kifinomultabbá válásáról ismerhető fel (ami nem zárja ki, a szememben legalábbis, sőt inkább feltételezi az önértékelés és az önelfogadás erősödő szintjeit)... Az ima és a másik felé forduló figyelmesség kapcsolatára egy személyes, kvázi banális élmény döbbentett rá. Assisiben voltunk egy lelkigyakorlatos kiránduláson (spiritualitástól áthatott hely, mindenkinek csak ajánlani tudom). Az egyik nap pont arra a helyre kirándultunk, ahová Szent Ferenc gyakran húzódott vissza imádkozni, a madarakkal társalogni... Ráadásul ezt a napot pont egy jezsuita barátom vezette, akihez különösen is közel áll Assisi Ferenc lelkisége (nem, nem argentin az illető :) ) A kirándulás elején arra invitált mindenkit, hogy mélyüljünk el és csendben tegyük meg a hátralévő utat (4-5 km) az első kijelölt állomásig. Ezt mindenki nagyon komolyan is vette. Két-három perc elteltével azonban eleredt az eső és mintha a Niagarát öntötték volna a nyakunkba: esett és esett végeláthatatlanul. Elő is kerültek rögtön az esernyők... igen ám, csakhogy én a szálláson hagytam az enyémet... az elején azt gondoltam, végül is nem a világ vége. aztán egyre jobban kezdtem fázni a zuhogó esőben, és figyeltem a többieket, némi irigységgel, ahogyan az esernyővel a kezükben elmélyülve haladtak/haladtunk Szent Ferenc háza felé. ( jó eséllyel egy ernyővel a kezemben én sem valószínű, hogy másképp tettem volna) Akkoriban sokkal félénkebb voltam, és nem mertem senkit megzavarni, hogy behúzódjam az esernyője alá , az azonban világosan megfogalmazódott bennem, hogy soha nem szeretnék az életem folyamán úgy elmélyülni, hogy ne vegyem észre, ha valakinek "szüksége van egy esernyőre"...

Ettől függetlenül, vagy pont ebből fakadóan, azt gondolom, hogy a csendes elvonulás, megállás, találkozás önmagammal, a mélyen lakozó Istennel, meglepően termékennyé képes tenni az életet, hogy aztán ne csak a magamban lakó Istennel de a körülöttem lévő emberek szükségeiben, fel nem fedezett értékeiben, illetve az élethelyzetekben rejtőzködő jelenlétét is felismerjem. Pont most olvastam, hogy egy másik, számomra hiteles pap, Pál Feri ezt valahogy így fogalmazta meg: "A húsvéti fény nem kívülről árad a világra, hanem az emberi szívben gyullad föl. A húsvéti fény belülről árad kifelé. Ezért lehetséges az, hogy amikor valakinek a szívében a húsvéti fény egyszer csak föllobban, akkor meglátja a szembe jövő Jézust."

Én általában az életem meghatározó pillanatához kötődő alkalmakkor vonulok el egyedül. Mint például most a napokban fogom megtenni... (33-at töltöm be, szóval drukkoljatok :) ) Áldott húsvéti napokat, és jó szemlélődést mindenkinek!
mrcxqj 2014.04.23 11:23:57
@pacsy: kösz a választ. kihangsúlyoztál valami olyasmit, amiről magam is meg vagyok győződve (még ha nem is érződi a fenti sorokból), mégpedig, hogy azok a pillanatok, amikor feltárul valami az életből, annak mélyéről és lényegéről, amikor Isten hagyja magát egy pillanatra láttatni, megérinteni: megvilágosodás, óceán-élmény... olyan pillanatok ezek, amelyek egyszerűen megtörténnek és biztosan nem azért, mert valaki kiérdemli, mert "ki lett imádkozva", mert valaki buzgón törekedett rá... egyszerűen megtörténik. talán azt sem tudjuk miért pont akkor, miért pont úgy: csak átélünk valami elmondhatatlant, körbeírhatatlant, ami onnantól kezdve egy átható és mély olvasati-kulcsot ad mindahhoz, ami az életünket (annak történéseit) jelentik. Itt talán a mi részünk (ha van egyáltalán ebben részünk) annyi lehet, hogy "hagyjuk", hogy megtörténjenek.... és így azok az alkalmak, amikor sikerül megállni, elcsendesedni, ad abszurdum kiüresedni: szabadnak lenni az anyagi, lelki kötődésektől, inkább megteremtik ennek lehetőségét (függetlenül attól, hogy ez bekövetkezik-e vagy nem). És valóban, a többi (a mások iránti érzékenység) az megszületik...
Viszont egy másik dolog, ha szabad egy kisebb kiegészítést :), ami elgondolkodtatott, az az, hogy Jézus többször jelzi, hogy az Istennel való egység (communio) teljességéhez a másik felé való figyelmességen, tehát odaforduláson át (is?) vezet az út. És nekem olykor úgy hat, hogy erre "aktív" módon hív meg: amikor éhes voltam enni adtatok... amit egynek is tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek...
De a legerősebb számomra, az utolsó vacsora kontextusába elhelyezett "Új Parancs", amely így hangzik "szeressétek EGYMÁST, ahogy én szerettelek benneteket!..." ez mindig elgondolkodtatott... hiszen ha Jézus (János evangéliumának elbeszélésében) így kezd egy mondatot, hogy "új parancsot adok" az valami olyat érzékeltet, mintha azt mondaná hogy "ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy éljetek, és mi a lényege a tanításomnak, ezt mondanám: szeressétek egymást, ahogy én szerettelek benneteket..." Itt annyi mindent mondhatott volna Jézus: pl.: új parancsot adok nektek: szeressétek az Atyát (Istent), ahogy én szerettem... vagy: imádkozzatok és virrasszatok, a többi majd megadatik...

Jézus, tehát, egy meglehetősen központi felhívásában (új parancs), egy meglehetősen "aktív" és "konkrét" odafigyelésre (szeretetre) hív. Mintha azt mondaná: ha így élsz közel leszel Istenhez, az ő országához...
Nem gondolom, hogy ez az ima, a megállás, meditáció ellen szólna, sőt sokkal inkább mellette ... mintha kölcsönösen feltételeznék egymást, hiszen ez utóbbi nélkül talán pont Azzal a Valakivel való személyes kapcsolat hiányozna, akinek az evangelista az Új Parancsolat szavait tulajdonítja.

Ufff... megszaladtak a sorok... beszélni erről valahogy mindig könnyebb ;) . Úgyhogy megyek is.
mrcxqj 2014.04.25 00:40:38
Augusztus 20. számomra egy meglepetés-nap volt, mert előző nap este kaptam egy szlovák rendtársamtól egy telefonos kérést, hogy egy Panamából jött jezsuita szeretne Pestre látogatni, tudnék-e segíteni neki az eligazodásban. Őszintén szólva nem voltam túl lelkes a kérésre, mert…..
mrcxqj 2013.09.04 00:45:28
Szia Korizoli! Számomra nagyon hatásosan sikerült érzékeltetni, hogy mit élhettél át katolikus papként és magyar emberként. Mégpedig tudod, hogyan? Pont a zsidókat beemelő példáddal. Engem nagyon szíven ütött. Talán azért, mert nagyapám családjának nagy része koncentrációs táborokban halt meg. Még azóta is visszatér bennem, ahogyan nagyapám arról mesél, amiket átélt. Először leírhatatlan düh volt bennem és mélységes dilettantizmussal kezdtelek vádolni, hogy a szememben ilyen leegyszerűsítve emelsz be egy ilyen hasonlatot. Aztán, ahogy a dühöm picit leapadt arra gondoltam, ha bennem (zsidó származású magyar katolikusként) ilyen fájdalmat okoz a párhuzamod (s annak számomra vélt felületessége), vajon te mit élhettél át a darabot látva. Papként, magyarként. Ha valóban ilyesmit éreztél, amit én a cikked és főleg a párhuzamod kapcsán, az tényleg mélyen fájdalmas lehetett és roppantul sajnálom.
A darab kapcsán, hogy erről is szóljak, azoknak a véleménye áll hozzám nagyon közel, akik azt hangsúlyozzák, h AR rendezése lehet sokak számára botránykeltő, mások számára átütően eltalált adaptáció, de mindenképp Szörényi eredeti szándékát és üzenetét testesíti meg, aki egyedül azt sajnálta, hogy Alföldi "zseniális" narratívája beáldozta a zenei igényességet. Ez főleg azoknak lehet érdekes, akik gond nélkül megkeresztelték és nemzeti ikonná avatták az eredeti rockoperát. AR rendezése provokál, mint ahogy a cikkedben megjelenő zsidó-párhuzam is. Furcsán is hatott rám, amikor ugyan ebben a posztban azt írod: "a provokáció csak mélyíti az árkokat." Lehet, hogy ha nem lenne provokáció, akkor nem is hívna elő (pro-vocare) érzékeny témákat, hogy azokat átbeszéljük, nem? (a megugró kommentekről nem is beszélve :) AR provokációja benned a zsidó párhuzamot hozza elő. A te gondolatkísérleted, pedig, azzal szembesít engem, hogy még mennyire elevenen él bennem nagyapám (akit nagyon szerettem). Hogy létezik-e tiszteletteljes provokáció... nem tudom. (Erről évekkel ezelőtt Pacsy-val diskurált valaki, számomra inspiráló módon, amikor Szabó Tamás leköszönt püspök szerelmi mámorban úszó képe mosolygott itt a blogon.)
És igen, drága Hölgyeim és Uraim, hosszas várakozás után végre eldördült a startpisztoly és megkezdődik a Lakótelepbajnokság, a FŐTÁV és az Urbanista közös játéka! Mégpedig egyből három nagyágyúval a III., a XIII. és a XXI. kerületből. Békásmegyer? Béke-Tatai?…..
mrcxqj 2013.08.15 18:48:45
@gmintgéza: kosz, igy mr ertheto :)
@Plumper_, gyere ki hora :)
Még mielőtt alant indokolnám: nem. Mondom ezt úgy, hogy én -- hegymászó nem lévén -- elfogadom azok objektív értékelését a nyolcezresek természetéről, és hogy miért nem szokták egymást az oda mászók menteni. Elfogadom, hogy az ilyen mentések szinte esélytelenek,…..
Jézus a szülő asszony fájdalmához hasonlítja fájdalmunkat. Mert fájdalmunk termékeny, életet adó...
kerdeseink egy szót 2012.04.03 09:57:26
A katolikusok a misén az áldozás előtt azt imádkozzák, hogy "hanem csak egy szóval mondd". És most már hónapok óta újra és újra felmerül bennem a kérdés: mi az az egy szó, amire várunk?Neked mi az az egy szó, amitől 'meggyógyul a lelked'?..
mrcxqj 2012.04.16 22:38:10
Bibliaprogramok BibleWorks 9 2011.07.19 10:45:00
Nagyon ígéretes új funkciók kerültek bele abba a bibliaprogramba, ami e hónapban adja ki legújabb, 9-es verzióját. Windows platformon ez a legsokoldalúbb szoftver a Biblia eredetei nyelveken való tanulmányozására. ..
Jézus tanítványainak e szavaival köszönnek egymásnak az orosz keresztények mind a mai napig. Mi is minden évben, sőt minden vasárnap megüljük Jézus feltámadásának örömünnepét. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is jelent „a test feltámadása”. A húsvéti…..
mrcxqj 2011.04.29 10:26:30
"Az emberiség végső állapotáról szóló bibliai remény ... a szentháromságos Isten képére szeretetben élő emberek örök szeretetközössége." Számomra telitalálat ez a kép, még akkor is ha első hallásra elvontnak, távolinak, vagy éppen keresztény közhelynek hathat. Érdekelne, hogy Weissmahr Béla hol ír bővebben erről a témáról.
Néhány évvel ezelőtt akadt a kezembe Gerárd Rossé, francia egzegéta írása ugyanerről a kérdésről. Tényleg izgalmas terület és régebben sokszor, visszatérően foglalkoztat, hogy mit is jelent a test feltámadása. Rossé elgondolkodtató dologra a hívja fel a figyelmet, amire te is utaltál Origenész; mégpedig, hogy a görög, hellenisztikus nyelvhasználat sokkal alkalmasabb volt ennek a misztériumnak a megközelítésére. Gyakran azonban, pont emiatt, platonista (dualista) módon értelmezik Pált: a romlandó-halandó test contra mennybe felszálló lélek. Kötve hiszem, hogy Pál, képzett zsidó farizeusként, platonista lett volna. Rossé utal arra is, hogy a héberben nem létezik akár a lélekre, akár a testre vonatkozóan az a jellegű megkülönböztetés, amely a görögben viszont igen: soma (test)-sarks(hús) valamint psyche-pneuma. A héberben a "basar", és "ruah" / "nephes" jelenik meg a test(hús) és a lélek leírására. A zsidóság, és Rossé szerint így Pál is, a görög platonista szemlélettel szemben, mintha egységben, integrált módon látná az embert, ahol nem létezik a test és lélek dualista elválaszthatósága. Érdekes, hogy a görög nyelv bizonyos módon mégis alkalmasabbnak bizonyul(t), ennek a homályos misztériumnak a megközelítésére. A nyelvi fejtegetésen túl ma sokkal inkább foglalkoztat, hogy mi az, ami valóban megmarad, ami az örökkévalóság dimenziójában válik "értelmezhetővé" mindabból, ami vagyok, amit teszek, amit tudok, amit mondok, amit érzek...
Szent Pál még olyan szépen, olyan egyértelműen megírta a Bibliában, hogy mulier taceat in ecclesia (a nők hallgassanak az egyházban)! (Vö. 1Kor 1,34). Bezzeg akkor még rend volt! Nade manapság, hogy a nők nem átallnak fedetlen fővel megjelenni – és imádkozni! i-mád-koz-ni!!…..
mrcxqj 2010.11.04 12:15:36
sziasztok, csak egy-két gondolat, az utóbbi eszmecseréhez. amikor először olvastam ezt a bejegyzést (melyet nagyon időszerűnek érzek és köszönet érte!), én is elgondolkodtam azon, hogy Jézus vajon hányszor "szegte" meg a törvényt és kb. arra jutottam, amire @lálo, vagyishogy inkább tudunk arról, hogy nyitott kérdésekben, értelmezésekben (ld.: szabad-e szombaton gyógyítani -ez nem törvény!!!) egy adott beszűkült iránytól eltérően, emberközpontúan értelmezte a Törvényt. Első ízben arra gondoltam, hogy végülis világos az, amit @Satori mondani akar, és ebben a kontextusban nem érdemes szőrszálhasogatónak lenni, hogy Jézus megszegte-e a Törvényt, vagy csak emberszerető módon (szemben haladva uralkodó irányzatokkal, mégis "legitim" módon) újra értelmezte-e azokat. Azonban most belegondolva, úgy érzem, hogy katolikusként, pont Egyházunk aktuális határ-kérdéseihez való viszonyunk szempontjából, mégsem teljesen irreleváns, hogy Jézus "megszegte"-e a törvényt, vagy nem. Hozzám közelebb áll @lálo álláspontja, miszerint Jézusnak fontos volt a Törvény és nem tudunk arról, hogy megszegte volna, amiből (és több más részt is figyelembe véve) számomra is az következik, hogy Jézusnak fontos volt a zsidósága és éppen ezért fájhatott neki, hogy pont az ővéi nem fogadták be. Ez a poszt szempontjából szerintem ott válik lányegi kérdéssé, hogy katolikusként tudok-e Jézussal együtt szenvedni azok miatt a korlátok, értelmetlennek tűnő merevségek miatt, amelyek sok embernek okoznak "elviselhetetlen" terhet és fájdalmat, vagy pedig elég csak "Jézus szabadságával" egyszerűen újraértelmezni, akár megszegni a "törvényt" és így függetlenedni a közösségtől (hiszen ha Jézus is ezt tette?). Maga a kérdéskör tényleg nagyon komplex, és ezt @Satori szerintem jól érzékelteti (ld.: Rahner cikk), meg azzal is egyetértek, hogy a történelem folyamán végighúzódik jócskán (akár a legnagyobb szentek életében is) ez a dilemma és fájdalom.

@peppe80: "Számára a kiközösítés nem fájhatott, mert nem vállalt közösséget azzal, aminek a nevében kiközösítették. Legfeljebb az őt kiközösítőket sajnálta" Nehezen tudom elképzelni, hogy Jézusnak, aki megsiratta Lázárt, aki könnyezett és vérrel verítékezett a Getsemáne kertben, ne fájt volna az, hogy pont azok, akik miatt jött, (Mt 15,24) kivetik.

"Nem ismert el tekintélyt maga fölött" Ténleg? Akkor miért igyekezett mindig az Atya akaratát tenni?

"és nekem úgy tűnik, saját maga felé sem várta el a tekintélyelvű imádatot." ezt én is így gondolom.
mrcxqj 2010.11.04 22:25:14
@Satori: "Vagy valaki látott már értelmezés nélküli törvényt - csak úgy magában?!" Meglepően sokat forgott bennem ez a kérdés az elmúlt 24 órában. Gadamer óta magam sem hiszek az értelmezés nélküli törvényben, igazságban, dogmában... Viszont azt hiszem - visszatérve Jézus korára -, hogy a törvény vonatkozásában voltak határ-kérdések és viszonylag világos értelmezések. Pusztán annyit akartam érzékeltetni (vagyis inkább "hangosan gondolkodva" megosztani), hogy Jézus szerintem főleg a nyitottabb hermeneutikai helyzetekben foglalt állást és adott teret új hangsúlyoknak, valamint, hogy alapvetően összhangban (nem belesimulva) akart élni az őt körülvevő zsidó közösséggel, amelybe beleszületett. És szerintem ebben nem is volt sikertelen, hisz aligha kérték volna fel tanítani zsinagógákban, vagy követte volna sokaság. A viselkedése (vámosokkal, bűnösökkel, nőkkel való barátsága, a szombat megtartásának szabad értelmezése) pusztán a farizeusok egy részében keltett botránkozást (s ez szerintem messze nem jelentett általános megütközést). A főpapokat és az elöljárókat sokkal inkább zavarta (provokálta) az ahogyan beszél, és amiket mond... (és gázban is vannak akkor, amikor valódi okot akarnak találni ahhoz, hogy elítéljék).
Mégegyszer, én azért tartom kulcskérdésnek, hogy Jézus miként viszonyult saját zsidóságához, a saját vallási közegéhez, a törvény (értelmező) megtartásához, mert talán segíthet közelebb kerülni annak megértéséhez, hogy a saját vallási közösségünkben Ő miként cselekedne.
Jézus hozzászól az életünkhöz, és ad választ a kérdéseinkre, és segít megtalálni a legjobb utat. De a mi feladatunk megtalálni a válaszát, felfedezni, hogy hogyan beszél hozzánk és mit mond. És a mi feladatunk megtenni (vagy átbeszélni Vele)...
mrcxqj 2010.09.21 21:19:46
@esmondta: köszönöm, hogy reagáltál.

segített, amit írtál és asszem, tényleg nem kell félni azoktól a szavaktól, amelyek felvillantják, hogy bizony vannak kötelezettségeink is. csakhát mindig ott a kísértés, hogy ezek mellett úgy kényelmesen elsomfordáljunk... szóval tényleg köszi, hogy ezt leírtad.

és további sok sikert a 'feladathoz' :)
Persze, hogy nem méltó, soha nem leszünk méltók, még arra se, hogy egyáltalán szóba álljon velünk az Isten. Ő mégis sokkal többre hív. Nem mert méltók vagyunk, hanem mert szeret minket. Jézus szeretetből akar közeljönni hozzánk, nem azért, mert megérdemeljük, de közel akar…..
törökgáborelemez 246. Ki a jobb? 2010.09.13 22:41:00
A mai parlamenti ülés sem volt tanulságoktól mentes. A napirend előtti miniszterelnöki felszólalásról a DeDi elemzése szinte minden fontosat elmondott, ezért most elsősorban nem is erre koncentrálok. A frakcióvezetői válaszokat és a miniszterelnöki reakciót hallgatva számomra az…..
Jezsuita bloggerek Pártus Jézus? 2010.06.18 18:37:00
Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy katolikus körökben is milyen népszerűségre tett szert Badiny Jós Ferenc munkássága és elméletei. Sokan úgy látják, hogy keresztény hitük és magyarságtudatuk elmélyítését szolgálja az emigrációból 2001-ben hazatért, és 3 éve elhunyt…..
Isten nem úgy teremtette meg a világot, hogy minden meglegyen benne, ami szükséges, és emellett még azért szép is legyen. Akkor azt mondaná az Írás eledelnek jót és látványra szépet. Isten túlcsorduló gazdagságát mutatja meg, hogy szépnek teremtette és jónak. Hogy csodáljuk,…..
Többször beszéltem már arról, hogy a 2010-es választás egyik legfontosabb újdonságát a választói illékonyság radikális megnövekedése jelentette, ami különösen egy olyan időszak után lehet feltűnő, amikor szinte befagyott a magyar pártrendszer. Éppen itt az ideje tehát,…..