Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Márkus Aurél

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2007.01.23. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Szkeptikus blog Kritikus szemmel a Hellinger terápiáról 2009.03.03 10:04:00
Első alkalommal véletlenül bukkantam rá egy internetes oldalon a Hellinger terápiára, amit egy közismert lélekgyógyító és problémamegoldó, Soma „mamagésa” ajánlott a honlapján egy segítséget kérőnek. Utánanéztem a dolognak, és úgy találtam, hogy az eljárás Magyarországon is egyre inkább…..
Márkus Aurél 2009.03.08 22:46:47
w Rakétaválság 2007.01.23 10:00:00
Ma fiús témánk van, sajnos a hölgyolvasók most hoppon maradnak látszólag; valójában viszont jól teszik, ha leülnek, elpakolják a horgolást, és idefigyelnek. Úgyis csúnyán elhanyagoltam a világháborút, pedig nincs annak vége, sőt még el se kezdődött. Mai vendégünk a Kínai…..
Márkus Aurél 2007.01.23 22:34:58
Épp most fejeztem be egy könyvet: Vasziljev: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában (Gondolat, Budapest 1977) Antikváriumban többször láttam.

Amit itt olvastam, más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Kina nem kommunista és nem diktatúra, legalábbis nem az európai fogalmak szerint. Kína konfuciánus, mint már többezer éve. A konfucianizmus bonyolult erkölcsi, viselkedési szabályok rendszere. Ebben a rendszerben az alattvaló tisztelettel és odaadással tartozik a feljebbvalónak, akinek viszont kötelessége az alattvalókról gondoskodni. Szolidaritás nincs, csak a családon belül, ott viszont korlátlanul. Arra számítani, hogy az internet vagy bármi hasonló felrobbantja ezt a társadalmat, dőreség. Ha több ezer éve így működik, milyen mélyen lehet beégve az emberek tudatába?
A konfucianizmus a hosszú gyakorlat alatt sokkal kifinomultabb kormányzási technikákat fejlesztett ki, mint ahogyan azt gondoljuk. Hong Kongot nyilván már a 60.-as években sem tudta volna megvédeni Anglia egy kínai invázióval szemben. De az invázió jutalma egy romhalmaz lett volna. Inkább kivárták, míg békésen visszatért. Ugyanez lesz Tajvannal. Ugy gondolom, hogy Kína katonai szempontból nem jelent veszélyt, de leaglább is sokkal kisebb veszély jelent mint a kowboy mítosszal ferőzött USA, épp a szemlélete miatt.

Gazdasgilag pedig nyilván nyomulni fog, ott és azzal üzletel, akivel lehet. Bele fog illeszkedni a gazdasági világrendbe, mert az érdeke ezt diktálja. A méretei miatt nyilván nagyobb megrázkodtatásokkal jár majd ez, mint Japán esetében. Amint csak fokoz, hogy India és más Távol-keleti ország épp ugyanezt teszi.

Ami a képzettségüket illeti: már a nagyon régóta küldenek diákokat külföldi egyetemekre. Úgy tudom, hogy a legrosszab évben is negyvenezer új diákot küldtek, jobb években sokkal többet. Nagyrészük hazatért, de sokan maradtak kint, feltehetően a legjobbak. A kintmaradtakat nem átkozták ki, nem szakították meg velük a kapcsolatot, hanem akkor hívtál vissza őket, amikor már sikeresek voltak. Számosan kutatnak, tanítanak az USA-ban és Kínában párhuzamosan. Ha nem lennnének képzett embereik, nem lettek volna képesek arra, amit csak nézünk. Pásztorokkal, földművesekkel még összerakatni sem lehet PC-t.
A napokban láttam egy filmet a Tibetbe vezető vasút, előtte pedig egy másikat a Gotthard alagút építéséről. A vasút megépítése legalább akkora bravúr, mint az alagút, de a vasútnál csak kínaiakat lehetett látni.

"Nem megy senki oda kutatni…" Akármelyik európai két év alatt nyelvet meg lehet tanulni annyira, hogy egyetemre lehessen menni vele, új betűket meg egyáltalán nem kell tanulni. És ha Kínába akar menni valaki egyetemre, de nem kianit akar tanulni?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása