Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Uj Péter

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A görögök után minket tennének ki a legtöbben. Soha nem számítottunk erős szövetségesnek, igazából csak egyre csökkenő politikai súlyunkat és földrajzi elhelyezkedésünket hoztuk a közösbe. (Fotó: nato.int) Miközben a NATO éppen 25. csúcstalálkozóját tartja, a…..
Felmérte, hogy kormánya gazdaságpolitikai hitelessége olyan mélyre került, hogy egy görög összeomlás esetén az ország nem lenne képes saját erőből a vízfelszín felett tartani magát. (Fotó: Reuters) Tegnap a miniszterelnök bepillantást adott a kormányzással kapcsolatos…..
Uj Péter 2012.05.15 12:20:29
>Nem mellesleg eközben sikerült megroppantani a görög demokráciát, politikai káoszt előidézni és 50 % fölé hizlalni a szélsőséges pártokat.

Ezek szerint az EU az oka a görög káosznak, és nem a görög politikai elit (a magyaréhoz igen hasonló) rövidlátása és ostobasága. Én ehhez - mármint az EU felelősségéhez - még gyorsan hozzávenném a világkapitalizmus kizsákmányoló mohóságát, embertelen, elnyomó rendszerét is, és már helyben is vagyunk.

>Mindez elsősorban azért, mert az EU mereven ragaszkodik a német recepthez és olyasvalamit erőltet, amely szemmel láthatóan az európai választók egyöntetű ellenállásába ütközik.

ŐŐŐ... Van valakinek valami más receptje? A választók ellenállásába ütközik minden, ami arról szól, hogy a fölvett hiteleket valahogy vissza kéne fizetni, vagy legalább úgy csinálni, mintha vissza akarnánk fizetni. És: a német elnyomással szemben az európai választók tehetetlenek. Mert ha azt elutasítják, akkor máris szélsőségesek, és saját előretörésükkel pontosan a német inkompetenciát igazolják, továbbá aláássák a demokráciát, ha esetleg nem utasítják el - ami eleve nem lehetséges -, akkor maguk is a német inkompetencia részévé válnak.

>Biztos van magyarázat arra, hogy miközben a spanyolok és a románok felmentést kapnak a hiányszámok teljesítése alól, addig a magyarok nem, de ezt a magyarázatot nem az Unióról szóló szerződésben kell keresni.

Van, mégpedig elég jól látható. Ha tartozunk valakinek, éveken át hazudunk neki, majd a végén páros lábbal tökön rúgjuk, mielőtt újra pénzt kérnénk tőle, akkor elég érthető, hogy az illető kicsit bizalmatlanul méreget.
És a bravúros kormányzati kommunikáció most még azt is hozzáteszi, hogy "ez mekkora hülye, mert már régen pofán kellett volna bennünket vágnia", illetve: "ez mekkora köcsög, mert másokat - akik egyébként nem verték át annyira, nem rúgták tökön páros lábbal - nem vág pofán." Óriási ötlet, tényleg. Olyan eredményes is lesz, mint az eddigi összes pazar manőver, ami a kormány szerint növelte a szuvertenitásunkat. (Közben akkorára nőtt a szuverenitásunk, hogy mozdulni sem tudunk tőle.)

És persze, az unió sem az a fenékig kompetens szuperállam vagy hatékony válságkezelő, vagy bármi, amit szeretnénk (szeretne valaki), és igenis dilettáns/kártékony/béna egy csomó ügyben, de azért nehéz nem röhögni, amikor mindenféle logikai csavarok végén valahogy mégis a németek lesznek a fődilettánsok, főfelelősök, és nem mi, ezekkel a penetráns hazugságokkal, napi ostobaságokkal, nagyhangú fontoskodásból kilogó tehetetlenség-lólábbal.
Hát csak az adórendszert tessék már megnézni! Utána lehet németezni/Eu-zni. A sok röhögés után most sírok egy kicsit.
A Malév példája jól mutatja, hogy bár lehet jó érveket felhozni a vállalatok állami tulajdonlása mellett, a honi pártfinanszírozás és politika miatt kizárt, hogy ebből bármi jó süljön ki. (Fotó: MTI) Teljes a káosz a Malév jövője körül. Egyik nap még azt halljuk,…..
Uj Péter 2012.02.02 11:32:25
A Malév helyzete alig volt jobb már az első Orbán-kormány idején. Illetve a kilátásai nem voltak sokkal jobbak, mert azóta, részben az orosz tulajdonlás révén hatalmas vagyontömeget veszített el a cég.
És valóban, a történelmi tények - tudnillik a szocialisták többet kormányoztak, mint a Fidesz, sőt a rendszerváltás előtti időkért is felelősek így-úgy - miatt az ilyen évtizedes, ránk rohadt ügyek mindig inkább varrhatók a nyakukba, mint másokéba; viszont azt sem mondhatja senki teljes meggyőződéssel, hogy a Fidesz mindent megtett az ügy megoldásáért. A Malév talán egyetlen igazán kompetensnek és hatékonynak tűnő menedzsmentje, a Szarvas-Váradi duó az első Fidesz-kormány kinevezettje volt, de a céghez küldött gazdasági emberek már akkor is inkább azt javasolták, hogy hagyni kell becsődölni a Malévot, különben még súlyos milliárdokat fizethet rá az állam.
Hogy mennyire alapos és átgondolt stratégia lehet itten a háttérben: a saját két kicsi fülemel hallottam az illetékes minisztert 2010 őszén kijelenteni, hogy "a Malévot megpróbáljuk eladni vagy a törököknek vagy a kínaiknak, más érdeklődő nincs, ha nem megy, be kell zárni kíméletlenül". Alig három hónap múlva hallom nyilatkozni a rádióban: a Malév nemzeti kincs, nem fogják hagyni bedőlni, satöbbi, satöbbi, a szokásos blabla. Ebből nekem megint az jött le, hogy van egyfelől a triviális, gazdaságilag megalapozott megoldás, viszont jön valahonnét felülről egy egészen másik, ki tudja, milyen információk, milyen logika alapján létrejött vízió.
És hogy a végére még bedobjak egy, ha nem is a Vastagbőr, de inkább a Konteo blogba illő dolgot: a rendszerváltás másik eredendő bűnének, a kommunista titkosszolgálatok átmentődésének egyik kárvallottja (más szempontból: haszonélvezője) a Malév. A cég közép- és felsővezetői szintjén mindig jelen voltak (understatement, valójában: nyüzsögtek) ezek az emberek, és lobbizásaikkal, kavarásaikkal még kaotikusabbá tették a helyzetet, szorgalmasan segítették nagy állami/vállalati pénzek magánvagyonná alakítását.
Ha a Jobbikban megvan a politikai akarat és persze a tehetség ahhoz, hogy keményen a Fideszre olvassa a nyugat- és kapitalizmusellenesség feladását, akár százezrekkel is gazdagodhat a szavazóbázisa. (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI) A szombati tömegtüntetés tisztán megmutatta,…..
Uj Péter 2012.01.24 01:23:34
Uj Péter 2012.01.24 10:05:22
Hát én sem a poszttal, hanem inkább Lánczi Tamással értek egyet. A Fidesznek igen nagy rutinja van az ilyen manőverekben, nem látom, mitől lenne itt új helyzet. Orbán eddig is nagyszerűen tudott játszani mind a két hangszeren: egyszerre tudott tetszeni a nyugat- és kapitalizmusellenes jobboldaliaknak a keleti szeles, spekulánsos bemondásokkal (drukkeresebb fogalmazásban: sikeresen integrálta a jobbközép táborba a szélsőségekkel kacérkodó szavazókat), és volt elkötelezett atlantista, amikor táborának centrumához beszélt vagy éppen Nyugaton turnézott.
Éppen ezzel a táborral nem lesz gondja, hiszen a békamenet is - amelynek a méretét a kissé megriadt ellenzéki sajtó is bőven túlbecsülte, a legvisszafogottabb híradások is a kis matekozással megbecsülhető, reális szám dupláját közlik, a párt meg kábé a tíz-hússzorosát, de ez nálunk már minden tüntésen így van, Millától Klubrádióig - elsősorban azt demonstrálta: van ötven-száz-kétszáz-négyszázezer ember, aki gyakorlatilag feltétel nélkül kiáll Orbán mellett, illetve kiáll Orbán ellenfelei ellen, a Fidesztől készséggel elfogad bármilyen érvet vagy világmagyarázatot ("Fidesz=secured pensions"), mégha az köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Orbán sokkal ügyesebben kezeli ezeket az érzelmeket , mint bárki más (akár Vona).
Gond inkább abból lesz, amiben Orbán nagyon kevéssé bizonyult ügyesnek az elmúlt másfél évben.
Indexék cikket írnak "Kis ország, kis Google" címmel. A szerző a beavatottság és a top secret klasszifikáció légkörét idéző gondolatmenettel túráztatja a billenytűzetét, és csigázza az olvasó kíváncsiságát, amely körmeit rágva vár arra, hogy most végre megtudja…..
Viszont a monarchia utolsó évtizedeiben nagy valószínűséggel a házi paprika uralta a piacot, a korabeli vendéglátás pedig valamennyi – hitelesnek látszó – forrásunk szerint meglehetősen jó színvonalon mozgott, ergo lehetséges, hogy a szegedi vendéglősök primer…..
Uj Péter 2008.12.27 00:43:53
Hinta, bakker, megcsináltad az évemet.

Mármint a következőt.

Nyerni (vagy döntetlenre hozni?) egy

gasztronómiai miniütközetet Váncsával

szemben - nem is álmodtam volna

ilyesmiről. Nem tudok elképzelni olyan gansztronómiai kérdést ti., amiben én vitapartnere tudnék lenni Váncsának. (Nem vagyunk egy súlycsoportban. Ebben sem.)

(Ja, azt a csökkent értelműt, aki

sznobozott, moderáljátok már ki, ne

szennyezze a posztot. Tényleg meghalok az

ilyen csávóktól, akik sznoboznak mindenkire,

akinek valamiért más az érdeklődési köre,

mint az övék, aki egy kicsit igényesebb

náluk bármiben, vagy esetleg ért

valamihez. Szegény nyomorultak még szó

jelentésével sincsenek tisztában. Szótárat

nekik!)

A Váncsa-féle dunai zsákutca valóban

létezik, bár szerintem nem zsákutca, hanem

egy elviselendő, elsőre kellemetlennek

tűnő mellékhatás: a bogrács fele

föláldozódhat. Igen ám, de a másik fél! (A félig üres, félig teli bogrács.)


Nagy bográcsot kell választani. Az is

biztos, hogy ilyen luxust a halászok -

akik nem tartoztak sohasem az úgynevezett gazdasági elitbe, ugye - ilyesmit meg nem engedtek maguknak, ők megettek mindent, ami a bográcsban volt, fejet, farkat,

mindent, sőt a tészta is azért került bele

a bajaiba, mert a vízimolnároktól tudtak

lisztet szerezni (cserélni halra), és

azzal nyertek egy kis plusz tápértéket.

Megoldást jelenthet a kétütemű

halászlékészítést - sokan ezt nevezik

balatoni módszernek: első ütemben fő a

hagyma, az apróhal, pontyfej, -farok,

-gerinc, második ütemben mennek bele az

érdemi (fogyasztásra szánt) szeletek.

Így ugyan épp megfelelő állagú halszeleteket nyerhetünk, de elveszik az együtemű lé frissessége, lendülete. (Viszont biztosabb a legalább közepes végeredmény, és az ehető halszelet.)

A halászlé annyira misztikus és annyira jó

étel, hogy nagyon csábít mindenféle

kísérletezésre, az ember úgy érzi, hogy

még egy kis trükkel, más hallevesekből

átcsempészet technikával, szokatlan fűszerekkel, miegymással fantasztikus dolgokat érhetne el - és mindig csalódnia kell.

A halászlé az ételek azon csoportjába tartozik, amely a maga rendkívüli egyszerűségében képes kibontakozni igazán. A bonyolítás soha nem fizetődik ki.

Ahogy a legegyszerűbb guacamole (chili, fokhagyma, só) képes legtökéletesebben megmutatni az avokádó ízét, ahogy az osztriga nyersen a legfinomabb, és ahogy a friss süllőszelettel sem érdemes mást csinálni, mint egy kis vajjal a tetején, nagyon kevés sóval esetleg borssal alig öt percig sütni, úgy a halászlé is az együtemű módszerrel képes csak megmutatni a ponty-paprika-hagyma szentháromság lényegét.

Ebben az egyszerű felállásban (power trio, mint a Jimi Hendrix Experience) persze piszok nehéz játszani; ha már belemásztunk ebbe az idióta allegóriába: a paprika a dob, aminek húznia kell maga után bandát, megadni a keretet, az alapot, a hagyma a basszus, amelyik a dob mellett alapoz, és persze a hal lenne maga Jimi, a frontember, amelyik az egész konstrukció közepén áll.

A halászléügyben legmesszebbre jutott bajaiak (szomorúan is mondhatnám ezt, tiszai létemre, de nem vagyok olyan ostoba, hogy ilyen presztízsvitát vagy indentitásképző izét kreáljak) tapasztalata pedig az, hogy a ponty a kulcs. Már a harcsa túlzott használata is higítja a levet, a keszegfélék csak nyomelemekben kívánatosak, a süllő kifejezetten káros (mármint a lé ízére, mert a süllőszelet maga nyilván kitűnő főtt hallá válik, pláne ha kicsit elsózzuk a lét). A kecsegéről valódi tapasztalataink nincsenek, mert kecsegét manapság fogni nem lehet, de még a piacon sem kapni, amit kecsege néven árulnak az többnyire lénai tok vagy a lénai és a kecsege valamilyen arányú keresztezése.

Az ideális koncentrációjú, lendületű és ízmélységű levet a folyami ponty adja. (Adná, ha száz esetből kilencvenkilencszer nem tógazdasági tükörpontyból lennénk kénytelenek főzni.) A harcsa inkább csak a szelet miatt kell bele, egy egy nagyobb harcsafej elfér egy húsz literes bográcsban. Az egyetlen halfajta, ami ízben jelentős hozzáadott értéket produkálhat: a csuka. (Úgynevezett Szily-iskola.) Vadakra hajazó, karakteres ízt hoz be, kifejezetten jót tesz a lének.

A krémlevessel nekem leginkább az a bajom, hogy passzírozás nem kívantos enyves ízeket szabadít el. A turmixolás a legaggodalmasabb módszer ebből a szempontból. A gasztronómiai csőlátással, pláne purista őrülettel nehezen vádolható Molnár B. Tamással is megvitattuk egyszer a kérdést, és ő is azon a véleményen volt, hogy semmi passzírozás, vagy ha valaki ragaszkodik hozzá, akkor finoman nyomkodja, ne passzírozza, és a turmix tilos!
Uj Péter 2008.12.27 01:34:45
Édes Anna:

A tészta története tudomásom szerint a fenti. Ti. a bajai halászok és a molnárok cserekereskedelme, bár forrásokat nem tudnék hirtelen.

Sajnos a passzírozásra sem tudok most pontos forrást idézni, bár épp a Tisza a partján vagyok, a feltételezett tetthelytől kábé negyven kilométerre, és egy csomó helytörténeti munka is van a kezem ügyében, de az erre vonatkozót nem találom. A lényeg a lényeg: valamelyikben azt olvastam, hogy a kilencszázas évek elején kértek és kaptak jogot algyőiek és szegediek a szegedi híd illetve a folyóparton még néhány helyen csárdák létesítésére. E csárdákban elsősorban tiszai halételeket kínáltak, és ezekben fordult elő először a passzírozott lé.

Váncsának tökéletesen igaza van abban, hogy a vendéglátóipar találmányai nem ab ovo emberellenenesek, a legtöbb ősnépinek gondolt ételünk a marhapörkölttől a csirkepaprikásig is valószínűleg vendéglőkben született, többnyire ráadásul osztrák vendéglőkben, tehát a szegediek találmánya is vihette volna előre az emberiséget, de sajna nem vitte.

Az alapanyagkérdés is nagyon érdekes volna, mint ahogy az egész magyar halgasztronómia. A XIV. századig mégis csak mindenféle édesvízi élőlények adták elsősorban a Kárpát-medence lakosainak táplálékát. Szerintem mi már nem fogunk enni csíkos káposztát, de a többség még pikkelyében főtt compót sem. Marad a ponty, abból is a tógazdasági. Így jártunk.

De persze még ma is lehetne bővíteni a repertoárt, halügyben teljesen elbutult a magyar konyha az utóbbi százötven évben.