Regisztráció Blogot indítok
Adatok
blabla33

0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
 Kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozó központi államigazgatási szerveknél dolgozók jogviszonya a Fidesz-KDNP tervei szerint. A törvényjavaslat szerint a munkáltató indoklás nélkül, két hónapos felmondási idővel válhat…..
blabla33 2010.05.25 13:28:39
@IrishOak: törvénydömping van, amit belinkeltél először arról szól a poszt, azonban a szavazás nem erről a tervezetről történt, hanem arról a javaslatról, amely azt szabályozza, hogyan alakul át a minisztériumok szervezete.

A kormánytisztviselőkről szóló törvényjavaslatot május 20. napján nyújtották be, és még csak most kezdődik meg az általános vitája.
Több gondolat fut össze bennem, amiért ezzel a címmel írok blog-bejegyzést… Először is a március 8., ami ugyan sokak szerint szocialista hagyomány, pedig igazából épp az ellenkező forrásból, Amerikából érkezett. Aztán ezzel a címmel ("A nő") jelent meg Dr.…..
blabla33 2009.03.10 14:58:14
Kicsit sok mindent gondoltál, kedves homo secuiens secuiens, leírni, és emiatt talán kicist kevés jön ki - hacsak nem próbálom mögé képzelni az élményeidet. Magam számára így értelmeztem:

Az egyik talán az általános emberi jelenség: Szenvednek a nők a boldogtalan kapcsolatok miatt - bár ha ők szenvednek, akkor a férfiak is szenvednek. Talán egy kicsit nagyobb önismeret hiányzik az emberekből, és mindjárt nem kergetnék magukat olyan kapcsolatokba (szerelmi, élettársi, házasság), amelyekből aztán mihamarabb menekülni igyekeznek.

A másik is általános probléma, de talán a nők fogalmazzák (fogalmazzuk) meg többször/hangsúlyosabban: nemi szerepek társadalmi és személyes tisztázatlansága. És ebben egyetértek Domnisoara-val, szerintem ez az egyik legfőbb oka az állandó elégedetlenségnek (szenvedésnek). Saját példám alapján: szeretek dolgozni, talán nem is csinálom rosszul, mert érdekel, izgalmas a munkám, és tényleg bele tudok feledkezni 10-12 órát is. De emellett, sőt inkább ezelőtt a családommal is szeretnék minél többet lenni: beszélgetni, programokat csinálni (hogy ne csak úgy elteljenek a napok), vagy éppen együtt semmit csinálni. Nem a társadalmi elvárások zavarnak, hogy legyél jó anya, jó feleség és jó munkaerő, hanem a saját vágyam mindezekre. Nem nekem kell mindent megcsinálnom, és nem is erre vágyom: csak arra, hogy mindent csinálhassak. De ennek a konkrét megvalósítása mindennapos harcot jelent - ami talán szenvedésnek/kétségbeesésnek tűnhet. És félelmet, hogy nem fog sikerülni, ha mindenhova csak rohanok, sehol nem vagyok ott 100 %-kal.
blabla33 2009.03.11 11:03:18
@mammamusz: Sok mindenben egyetértek veled, de kicsit pontosítanék. Azt hiszem én írtam, hogy sok rossz kapcsolat oka, hogy a felek nem ismerik meg egymást. Ennek szerintem alapja, hogy magukat ismerjék. Mert ha nem ismerem magamat, a vágyaimat, az indulataimat (energiámiat), akkor is dönthetek (miként írtad a döntés a házasság alapja - ezzel egyetértek) a másik mellett. Ez esetben fel sem merül a válás gondolata nehézségek esetén.

Saját magamat ismerve és eztán magamról beszélve, ilyen esetben kb pokollá változtatnám a család életét, mindamellett, hogy állandóan igyekeznék elfogadni a másikat. Kicsit konkrétabban: ha a férjem előtti barátomhoz megyek hozzá, akit nagyon szerettem (és akihez hozzá is mentem volna), de akinek a vágyai, élete és az ambíciói teljesen ellentétesek az enyémekkel, akkor pár év után boldogtalan lettem volna. Pedig a döntést kész voltam meghozni. Aztán mikor vége lett, nagyon sokat tanultam magamról.

Én sem gondolom, hogy mintegy 8 évnyi ismeretség és 3 évnyi házasság után teljesen ismerem a férjemet. De innentől a változásokat együtt éljük meg, és a döntésünk egymás mellett szól. Azonban tudom, hogy ahhoz, hogy kielégítsük egymás vágyait, nem kell olyan kompromisszumokat kötnünk/ olyan dolgokat elfogadnunk, amelyek homlokegyenesen ellentétesek velünk.
Vége a pótvizsgaidőszaknak. Kész’vagytok? És? Régebben volt már úgy, hogy nem sikerült elsőre? Ezt most komolyan kérdezem! Nem csak merő kíváncsiságból. Engem ugyanis már volt, hogy kirúgtak… Kicsit nehezemre esik bevallani, de így van. Még egyetemistaként is…..
Ebben a félévben a kurzusaim az ember nagy krédéseire vannak kihegyezve: Honnan a szenvedés? Miért a halál? Mi jön utána? Olyan kérdések, amelyek attól lesznek nehezek, hogy nincs rá válasz. Márpedig ma az azonnali válasz uralkodik... Ha valaki nem tud választ adni a saját…..
blabla33 2009.02.02 13:58:31
@homo secuiens secuiens: De, természetesen. (Bár szerény véleményem szerint mindegyik szenvedés során elmondott imában/perlekedésben lehet/van egy kis ventillálás - hiszen ha megosztjuk, kibeszéljük a fájdalmat, nem is fáj annyira.)

Ehhez kapcsolódik a felvetésed: számomra egyes helyzetekben, amiket szenvedésnek éltem meg, segítséget jelentett, amikor tőlem kért valaki más segítséget. Bár ekkor nem a másik fájdalma könnyített, hanem a tudat, hogy segíthetek figyelemmel, tettel, szóval.
Belsőség Ugrok, már ugrok! 2008.11.23 02:55:00
Helikopteres cikkem szerkesztése közben Winkler és az összes szerkesztőségben tartózkodó kolléga jól szórakozott. Én is jól mulattam a megjegyzésein, bár egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert Robi kegyetlen volt a helikopteremmel. Jó néhány bekezdést száműzött a cikkből.…..