Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Balázsaor

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kiadó:Vertigo/Republic/Universal Honlapok:www.volbeat.dk/enfacebook.com/volbeat Mindjárt a legelső bekezdésben leszögezem, hogy a Volbeat karrierjében a Rob Caggianóval letolt éra messze a kedvencem. Nekem mindegy, hogy mi a stílus: AOR, hard rock, heavy metal, thrash, a kiemelkedő hangszeres…..
Kiadó:Frontiers Honlap:facebook.com/GiantRockBand A Giant legutóbbi, 2022-ben megjelent albumának (Shifting Time) recenziójában már kitárgyaltam, hogy a White Heart nevű keresztény hard rock csapatból pufihajú dallamrockra váltó Huff testvérek többet érdemeltek volna, de a grunge a '90-es évek…..
Balázsaor 2025.05.20 16:37:50
Tisztelt Dionysos.
Szeretnék pár észrevételt megosztani a kritikával, bővebben pedig az AOR/HR lemezekkel kapcsolatban, az utóbbi 5-10 év termését figyelembe véve. Mivel régi olvasótok vagyok, mindvégig a legnagyobb tisztelettel írok.
Először azt kellett gondolnom, hogy a kritika úgy írodott meg, hogy a kritikus nem hallotta a lemezt, csak az előzetesen kiadott három nótát. Ami biztosan nem történhetett meg. Mire is alapozom ezt? Azt olvasom hogy a Giantnak nem sikerült megütnie azt a szintet ami kezdetben jellemezte őket. Pedig ha valahol érezni azt a tüzet, ami pl. 92-ben a Time To Burnön, az éppen hogy itt van. Köszönhetően Jimmy Westerlundnak (One Desire), aki dalszerzőként, és producerként tökéletesen hozza Dann Huff gitárhangzását, a saját egyéniségét is háttérbe szorítva. Az ő megemlítésének a hiánya úgy érzem több mint hiba, hisz ez az album leginkább miatta lett méltó utódja a klasszikus első két Giantnak. A helyette említett John Roth a Shifting Time óta nem tagja a Giantnak. Dalszerzői képességeit sem nagyon kamatoztatta, lévén a Promise Land albumon mindösszesen három számban vett részt szerzőként, és a már említett Shifting Timeon pontosan nulla alkalommal van feltüntetve mint dalszerző. A kritika szintén nem tér ki Mark Spiro, és Van Stephenson nevére, akik említésére a műfaj rajongói csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhetnek. Úgy gondolom, ez pontosan az az album, ami ha 89 és 92 között jelenik meg, ma a legnagyobb klasszikusok közt említjük. Itt érkeztem el mondandóm második részéhez. Úgy érzem a kétezres évek AOR termésének kritizálása nincs szétbontva a rossz, a közepes, és a kiváló albumokra. Szerintem ma ugyanúgy születnek olyan gyöngyszemek mint a hőskorban, amik egy hajszálnyival sem gyengébbek mint a sokszor hivatkozásként említett lemezek, vagy zenekarok. Elég csak megemlíteni jelen kritika tárgyát, vagy az új H.E.A.T-et, a Perfect Plant, a Streetlightot, az új Atlanticot, vagy akár a Nightblazet. Nem gondolnám hogy ezek a lemezek bármiben is alul maradnának egy kritikai összehasonlításban a nagy elődök munkáival szemben.
Maradok tisztelettel
Lengyel Balázs
Balázsaor 2025.05.20 20:50:59
@Dionysos: Köszönöm szépen a választ. Ez az a bizonyos ízlések és pofonok esete. Nekem marad kivételesen jó lemeznek az új Giant, akár évtizedes távlatban is. Ahogy az általad említett Kent Hilli szóló is, ami mint tudjuk szintén egy valaki miatt lett olyan amilyen. Producer, dalszerző, gitáros stb., Jimmy Westerlund. Az AOR nekem meg az örök szerelem.