Regisztráció Blogot indítok
Adatok
schillingarpad

2 bejegyzést írt és 107 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Jó ideje adósok vagyunk az augusztusi Új-Néző (ÚN) projekt beszámolójával. Mentségünkre szóljon, hogy eredeti terveink szerint az egyik országos heti lap közölte volna a következő írást. Mivel ez nem történt meg, ezért a cikket változatlan formában adjuk közre.…..
Nem telik el hét, hogy telefonon, vagy e-mailben ne érdeklődnétek a hamlet.ws megtekintésének lehetősége iránt. Örömmel jelentjük, hogy sikeres megállapodást kötöttünk a MU Színházzal, így a 2010/11-es évadban a színház műsorára tűzte a produkciót. November 1-én (hétfő)…..
Január 28-30-31-én, 18:00 órai kezdettel, egyedülálló előadássorozattal zárul a Krétakör közel másféléves alkotói periódusa. A szabadulóművész apológiája című, tavaly tavasszal megvalósított városterápiás akciósorozat köré szerveződő művészi reflexiók egy…..
schillingarpad 2010.02.01 23:57:23
Én már megköszöntem élőszóban Bálint gondolatait. Nyomtam neki, hogy tegye föl a blogra. A feloldás hiánya valóságos élményem, pontosabban képzeletbeli, mivel nem történik meg, csak utalok rá. Számomra ez azt jelenti, hogy gyakran csak érezzük azt, amit el szeretnénk érni, de még nem éljük meg. Az Anyalógiában semmi sem pont olyan, mint a valóságban, sokkal inkább annak vetített mása: álom, képzelgés vagy emlékezetkiesés. Az első nap közönsége nem ugyanazt látta, mint amit a két másik alkalom látogatója. Kihúztuk az erős kezdést, mert túlságosan megzavarta a nézőket, akik így képtelenné váltak a feloldódásra. Persze lehet, hogy ez az összetétel egy másik napon másképp reagált volna ugyanarra, de ezt már sohasem fogom megtudni. Én azt a következtetést szűrtem le, hogy az este jobb hangulata érdekében lemondok az első jelenetről, és rögtön a Cenerentola áriával nyitunk. Ez a döntés kicsit visszaigazította a látottakat egy hagyományosabb ívhez, ami talán könnyített a szorításon, és az előadást komikusabb irányba tolta el. Volt aki filmként nézte az egészet, volt, aki számára Raunschburg Jenő Családi kör magyarázataithoz hasonlította, de a legvége megérintette, volt, aki röhögött, és volt, aki unatkozott. Csütörtökön inkább ijedtséget éreztem, meg zavart, amelyek blokkolják a gondolkodást. Sztem sem volt tiszta sok minden. Ez voltaképpen egy tanulmány. A téma és a feldolgozásmód nagyon izgat. Érdekes volt megtapasztalni, hogy hat a nézők reakciója a játszókra (és persze rám is). Szomorú voltam, amikor nem kaptam visszajelzést, akkor meg dühös, amikor elcsúsztunk a szimpla komédia felé. Persze a családi éjszakának tagathatatlanul vannak francia filmvígjátékokból ismert elemei, az első rész meg olyan, mint valami rítus a diákszínjátszó fesztiválról. (Persze lehet ez a kettő fotómontázs és mozgókép is, vagy emlékek és a jelen, vagy röhejesség a kegyetlenségben és kegyetlenség a röhejességben, meg bármi más is.) Most vágjuk össze a képi anyagot, hogy megnézhessük újra, mit is csináltunk, és azt hol rontottuk el, illetve, hol találtunk használható anyagot.
A házasság kemény cucc. De kinél nem? Az együttélést gyakorolni kell. Mindenkinek, mindenhol. A kitárulkozás meg csak egy válasz az egyre csak dagadó önfényezésre.
De ami igazán érdekel, az az, hogy miről énekel a gyerek, mialatt altatni próbáljuk.
Ha valaki még írna nekünk, annak nagyon örülnénk.
Még egy dolog, ami érdekes lehet, hogy Bergman Rítusát, Cassavetes Egy hatás alatt álló nőjét és Trier Antikrisztusát néztük meg együtt a próbák előtt. Ezekről beszélgettünk, mielőtt kiterítettük volna egymás elé a magunk történeteit.
Tisztelt Döntéshozók! Az Előadóművészeti Törvény által VI-os kategóriába sorolt független társulatok, táncosok, bábszínházak és befogadó színházak közel húszéves működése és eredményei bebizonyították, hogy erre a szférára – mely a magyar kulturális- és…..
"Színvak lokálpatriotizmust szeretnénk" címmel közölt interjút a Figyelő Online művészeti vezetőnkkel. A riporter Bihari Ádám volt, a cikket itt olvashatjátok el...
Ma estétől közel egy héten át lesz látható a francia produkció a Fővárosi Nagycirkuszban. A következő napokban ide gyűjtjük majd a megjelenő kritikákat, fotókat, beszámolókat, amik az előadással foglalkoznak. Kedvcsinálónak addig is elolvashatjátok az olaszországi…..
schillingarpad 2010.06.21 18:19:58
A videón a 37. perctől látható Winkler Nóra, művészeti vezetőnkkel és Eszenyi Enikővel készített, beszélgetése.   ..
A ma esti Kultúrházban 22:50-től kezdődően Winkler Nóra fog beszélgetni Schilling Árpáddal  a héten megjelent, Demokrácia-játszóház című dolgozata kapcsán. Beszélgetőtársa Eszenyi Enikő. ..
schillingarpad 2010.05.11 10:36:46
Szia Viki, a leadott műsorból azt a részt kivágták, ahol arra hívtam fel a figyelmet, hogy a drámapedagógus és színházi nevelési szakember is lehetne sikerszakma, ha a színházi szakma bevonná azokat a köreibe. Miután ezek nem sikerszakmák, a színházi emberek nem érdeklődnek irántuk, és ebből következik az, hogy az országban összesen két valóban professzionális csapat működik. A Kávások, konkrétan Takács Gábor arról számolt be, hogy ők nagyon szeretnének hatást gyakorolni az utánpótlásra, de egyszerűen nincsen elég érdeklődő, és így válogatni sem lehet. Mondjuk ki, alacsony a színvonal. Pedig ha még tíz hasonló csapat lenne az országban, az is kevés volna, és ebben egyetértek Veled. Ahhoz, hogy jelentkezők százai közül lehessen válogatni, és támogatni TIE csapatokat, ahhoz ezt a szektort is ünnepelni kellene. De itt nincs díjeső, a sajtó nem erős, a támogatások nagy része külföldről érkezik, ráadásul az oktatás felől nézve ők színháziak, a színház felől nézve túl pedagógusok: két szék között a pad alá. Én mint színházi ember azért kardoskodom, hogy elfogadják, a TIE színház, sőt művészet. TIE módszerekkel komplett, felnőtteknek szóló előadást is létre lehet hozni. De ez egyelőre még nem túl érdekes egy kritikus vagy egy színházi néző számára. És még annyi más, de most nem bírok erről többet írni.
Szerintem a három napos Majálisunk (tehát nem csak az aknában látott performansz) mindenki számára érdekes volt. Anyáméknak is tetszett, pedig ők nem színházba járók. Jól érezték magukat, sétáltak és élvezték a műsort. De több pesti is írta, hogy tetszett neki, amit látott, sőt értette is. A három napos akciónkat egy esti performansz alapján megítélni tipikus függönyszínházas reakció: az esemény az, amit hajlandó vagyok végignézni, se előtte, se utána semmi. Nulla alázat az alkotók és résztvevők iránt, ahogy Nádas is írta, nincs ma már a szakmának becsülete. Akik a tömeg miatt nem tudták élvezni, azokat megértem, de nem volt más megoldás, egyszer tudtuk megcsinálni, igyekeztünk limitálni a nézőszámot, nagy volt a nyomás, ennyire sikerült. De sokan egyszerűen csak nem értik, mi ebben a jó. Sajnálom, de nincs már cérnám ezzel foglalkozni. Tanuljuk a szcénát, rengeteget dolgozunk, és reméljük, hogy később többeket is meg tudunk majd nyerni az ügyünknek. Ma már nem olyan hideg a közvélemény velünk szemben, mint mondjuk egy éve a szabaduló idején. Ma már írnak rólunk, beszélnek rólunk, mintha újra téma lenne a Krétakör. Egy-két év, és a munkánk is professzionálisabb outputokat eredményez, amihez kedvezőbb feedback társul. Azt azért el kell ismerni, hogy Gulyás Marci, mint projektvezető (egyedül celebrálta végig ezt a monstre programot) kemény munkát végzett. és azt se felejtsük el, hogy összesen 7-en voltunk a Bázisról, akik a szervezést végigtolták. (Féléves előkészítés, 500 résztvevő, kb. ugyanennyi néző, vagyis 1000 ember, köztük vagy 30 szervezet) Hatékonyságból mindenképpen jeles. Sztem nincs most olyan cég a színház piacon, aki hasonlóra képes volna, de ha igen, akkor mindent visszavonok és szaladok tanulni.
írta: Lina Schilling Árpád, a Krétakör Színház vezetője az elmúlt évek során tudatosan távolodott el egyre inkább a struktúrán belüli színháztól, aztán mindattól a kötöttségtől, amit az átlagos ember színháznak nevez. Eltűntek a színpadok, és a színészek csaknem közénk ültek le játszani. Aztán…..
Húsvétkor jött föl ez a pár sor, a kollégák meg azt mondták, rakjam ki. Hát, íme. Állítólag úgy 2000 éve keresztre feszítettek egy embert, akinek valakik lejegyezték az üzeneteit. Állítólag ezekre az üzenetekre alapozva jött létre egy világvallás. Állítólag a vallásra…..
schillingarpad 2010.04.20 19:09:48
Igaz, Viki, az integráció ellen. De a ciki igazából az, hogy így elkavartam.
Köszönöm, Misi. De talán többes szám harmadik személyre gondoltál, nem? Egyébként pont ez a formula, ami távolít a tárgyilagosságtól. Sztem.
A leírásod nagyon érdekes. Rögtön rá is kerestem László Gyulára és Götz Lászlóra. A történelem (múlt) kutatása éppúgy csak holisztikusan képzelhető el, mint a jövő tervezése. Ezért is szeretnék ezzel foglalkozni középiskolások bevonásával. Az oktatás színvonalát valószínűleg jogosan kéred számon (különösen tetszik, hogy nem még szorosabb nyelvtant hiányolsz, hanem épp ellenkezőleg, olyat, amely élményszerűvé tenné a nyelv használatát, vagyis megszerettetné a nyelvet, és az irodalom esetében is a kánon felülvizsgálatát sürgetnéd), én magam is egy eléggé "megvezetett" tanrendet kellett, hogy kövessek. A kedvencem a földrajz volt, amikor az ásványkincseket is ideológiai alapon kellett kiosztaniuk az egyes országok között tanárainknak. Az is különösen megfogott, hogy az említett kutatók kapcsán az alternativitás létjogosultságára hívod fel a figyelmet (László Gyula is ezt tette Györffy Györggyel folytatott vitájában: "Az Akadémia által elfogadott finnugor származtatás száműzte a kutatók érdeklődési köréből mindazt, ami ellentmondott volna a tannak.") Én magam is azt támogatom, hogy merjünk rákérdezni mindenre, ami megszokott.
schillingarpad 2010.04.20 23:43:28
A Vándoristenek nem színházi előadás, hanem hónapok óta, Kárpáti Péter vezetésével zajló műhelykísérlet, amely március végén ér abba a fázisba, hogy alkotók és szervezők szeretnék megmutatni az érdeklődőknek.A kerettörténet szerint él egy ember Agárdon (Nagy Zsolt) a…..
schillingarpad 2010.04.04 22:53:10
Az improvizáció irodalma hatalmas, én biztosan alig tudok róla valamit, de azt érzem, hogy Péter komoly kísérletbe fogott, amelynek deklaráltan egy workshop jellegű bemutatóját láthattuk (sztem), és nem a megtalált módszertan prezentációját. Érezni lehetett, ahogy a színészek koncentráltak, labdákat dobtak fel és ütöttek le egymásnak, játszottak. Nyilvánvalóvá tették, hogy a szándékuk valami egészen lehelet finom határvonal kialakítása a fiktív és a valóságos között. Ebben sokat segített a közeg, és hát a színészek tapasztaltsága is. Ami hiányzott még, az a dramaturgia. Szándékosan nem írok történetet, mert akkor kevésbé lenne érthető, amire gondolok. A sztori lényege a figyelem konstans megragadása, ennek rendel alá mindent az előadóművész. Bármilyen mesterműről is beszélünk, mindegyiknél szembetűnő az érdeklődés felkeltésére tett ajánlat. Ezért gondolom, hogy Péter még kivár. Azt a pillanatot várja, amikor a kísérletben résztvevő színészek tartósan emancipálódnak a felkínált keretek betartásával, és kezdetét veszi az élet imitációja. Ha kezünkben lenne a módszer - akár hajdan Sztanyiszlavszkijnak a naturalizmusa -, akkor elmondhatnánk magunkról, hogy toltunk valamit a színház szekerén a III. évezredben is. Bocsánat az emelkedett tónusért, valahogy egyszerre idealizálom és trivializálom a témát, ezzel is elősegítve annak megkerülhetetlenségét.
Viki, leírnád, hogyan nézett ki az a maffiás játék? Én nem ismerem.
Interjút olvashattok ügyvezetőnkkel, Gáspár Mátéval, a Prae.hu-n a Krétakör új irányvonalairól a Szabadulóművész és a készülő pécsi projekt kapcsán.  ..
schillingarpad 2010.03.24 18:39:22
Egyetértek Fancsikai Petivel, valóban másra gondoltam. Tudomatutit, amikor azt írod, hogy "gyurmázható színész", akkor a lényegre tapintasz. Én olyan alkotókat keresek, akik nem gyurmáznak, hanem alkotnak. Olyanokat, akik kíváncsiak, tehetségesek és szorgalmasak. Akiknek van önálló véleménye a világról, de látják saját határaikat, ezért szívesen tanulnak és tapasztalnak. Olyanokat, akik érzik, sőt talán értik is, hogy a társadalmi felelősség nem merülhet ki abban, hogy olyanokhoz beszélek, akik tökéletesen egyetértenek velem, csak éppen nem cselekszenek. Olyanokat, akik nem csak a színházban bátrak, akik nem csak akkor valamilyenek, amikor megtapsolják őket, akik számára nem mindegy, hogy mi történik, illetve nem történik mostanában. Talán érted, mire gondolok. Mert szerintem kurva nagy gáz van. De talán Te is szoktál olvasni híreket, meg jársz erre-arra az országban. Szóval szükség volna itt a színházra, de nem csak azoknak, akik szívesen hallgatnak aforizmákat a színpadról, hanem azoknak is, akik képtelenek a másfajta emberekkel együttélni: legyenek azok akár cigányok, akár nácik. És vannak itt fiatalok is bőven, akiknek senki sem magyarázta el, hogy együttélni csak úgy lehet, ha együtt élünk, vagyis meg kell tanulnunk elfogadni egymást. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ebben az országban jobbára olyan emberek élnek, akiknek a munkaerejére egyszerűen nincsen szükség abban a gazdásági rendszerben, amiben élünk, és amit éppen mi akartunk magunknak. És más egyéb dolog, talán Te is ismersz párat. Én olyanokat keresek, akiknek ezekre a problémákra volnának javaslataik a színházon keresztül, és nem csak olyanokat, akik szívesen mutogatják a kukijukat, és szeretnek gitározni.
Kedves Viki, hagyjuk is ezt a csókos dolgot, nagy hülyeség volt a részemről ezt szóba hozni. Minden intézményvezetőnek joga van olyan munkatársakat és vendégeket hívni maga mellé, akiket szeret, és akikben bízik. Én sem járok el másként. Ha esetleg most kívül esek a szakmai origón, annak csak örülök, mert kevesebb ostoba telefont kapok, így - tudtukon kívül - hagynak nyugodtan dolgozni. Túl vagyok már azon - szerencsémre -, hogy kilincselnem kelljen, épp ezért nem is érdekel különösebben az unalmas locsogás, ami a színházi életre épp úgy jellemző, mint bármilyen más szakmára, ahol ennyire hiábavaló a vészharang kongatása. Amit az opera lehetőségeiről írsz, mind igaz. Nem véletlenül dolgozunk együtt Dargay Marcival a zene és a színház összekapcsolásán, Gulyás Marcival a közösségi színházi kísérleteken, Fancsikai Petivel a médiaművészet tanulmányozásán. Készülünk. Próbálgatjuk magunkat, hogy majd nem is olyan sokára előálljunk majd a MŰ-vel. De ehhez még tanulnunk, tapasztalnunk kell, és új és erős kapcsolatokra kell szert tennünk. Gondold csak végig: utcaszínház Szentendrén, installációk Budapesten, pécsi performansz a bányában, mindez ugyanazt a célt szolgálja, hogy erőt gyűjtsünk egy nagyszabású ügyhöz. A címe még maradjon titok, de hogy lesz benne opera az biztos. Brook rendezését igyekszem megszerezni, mert nagyon érdekel.
schillingarpad 2010.03.24 22:40:41
Az MC93 Bobigny színházában 2008. májusában készült "A szabadulóművész apológiája" munkabemutatóján közreműködő lettországi orosz kollégánk 14 perces videóját osztjuk meg veletek.   ..
schillingarpad 2009.10.01 14:01:34
@bakarimaszka: kösz a cuccot. Megvan a srác kontaktja is? Mert akkor behíjuk őt is a körbe.
Beszámoló a CNAC-ban vezetett nyári műhelymunkáról 1999-ben a párizsi La Villette-ben Gáspár Mátéval együtt láttuk a CNAC 11-ik évfolyamának előadását és teljesen le voltunk nyűgözve a látottaktól. Akkoriban kezdtünk külföldön dolgozni. A Krétakörrel Bertolt Brecht…..
schillingarpad 2009.08.23 00:10:18
Miközben a Szabadulóművész projekt javában zajlott, Schilling Árpád az idei tanévben közreműködött egy újonnan alakult, óvodásokat és kisiskolásokat foglalkoztató pedagógusközösség munkájában Nagykanizsán. A Vabababa nevű összefogást alkotó pedagógusok arra tettek…..
Az ORTT hangjáték pályázata lehetőséget teremtett arra, hogy Mikó Csaba Idill című drámájából hangjáték-változat készülhessen. Schilling Árpád, egy régebbi felkérésnek eleget téve, vállalta a hangjáték megrendezését a Magyar Rádió számára. Árpád rendezői…..
schillingarpad 2009.06.28 23:14:52
Köszönöm, Júlia, amit írtál. Már az érdeklődést is köszönöm mindenkinek. Először foglalkoztam hangjátékkal. Ezt a lehetőséget elsősorban Mikó Csabának köszönhetem, aki tavaly augusztusban hívott fel azzal, hogy az ORTT pályázatának keretében hangjátékot készítenének az Idillből, és ő arra gondolt, hogy vállaljam el én a rendezését. Csabával pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor másik két darabját olvastuk fel a Krétakör Színház színészeivel. Izgalmas munka volt, vitáztunk is, amikor belenyúltam a szövegbe. Csaba komoly srác. Megtisztelő volt, hogy eszébe jutottam újra. Elvállaltam. Megcsináltam. Rengeteget tanultam belőle, amiért is a rádiós kollégákat illeti köszönet. Ez nem az eredeti darab, ez egy alkalmazott változat. Olvassátok el az eredetit is! Az Idill a Testínség című kötetben jelent meg. A kiadót elfelejtettem...? És azt sem tudom, hogy ha van még belőle, az hol található. De szerezzétek meg, mert van még benne pár másik darab is, és azok is komolyak. A színészeket arra kértem, hogy olvassák fel úgy, ahogy akarják. Az ügyetlenségemből gyúrtunk metódust. Nem tudtam még, miért lenne jó, ha külön olvasnák fel a szöveget, csak egyszerre nem értek rá mind. Aztán a felvett anyagot megszólalásonként illesztettük egymáshoz. Vágtam már képet is, meg hangot. De itt "csak" fülelni kellett. Nagyon élveztem. Nem tudom még pontosan hány hibát követtem el, de igyekeztem megjegyezni mindet. Ilyen módszerrel akkor érdemes dolgozni, ha már kipróbálta az ember. Meg kell próbánlom újra. Ritmusok, hangsúlyok, hangerő, és akkor miről is szól, hogyan is néz ki ez? Igyekeztem nem blöffölni, de sohasem foglalkoztam zenével. Olyan magas fokon, ami ehhez a munkához szükséges. Csaba zenei formákban gondolkodik, én meg a szövegdramaturgiában. Ezért alkalmaztam, és nem megzenésítettem. Pedig azt is érdemes volna. Szóval, vannak itt hiányosságok dögivel, azt is mondhatnám, hogy a létrejött anyagnak csak egy része volt tudatos döntések következménye, a többi inkább rá, -illetve melléérzés. Hallottam más hangjátékokat is, lehet, hogy a mi formánk eleve tévedés. Nem tudom.
Egy lelkes gyeptéglatekercselő résztvevő, Hoffmann Júlia, egyik kezében egy virágcseréppel, másikban egy filmes Olympussal a május 1-jei Finálé hangulatát örökítette meg, itt nézhetitek a képeit: INDAFOTO.slideshow.run({…..
Ide írjátok meg Artproletarz előadásokkal, eseményekkel kapcsolatos élményeiteket. Vannak még helyek az Örökséta buszos túrán, érdemes megpróbálni a szerdai 14 órás turnust. Ma este még játszhattok egy meccset a Kulti kiszabadításáért a Kinizsi u. 28-ban este 9-től. A 18…..
schillingarpad 2009.05.09 11:19:44
Igen, ezt én sem értem. Megpróbáltam elkpézelni azt az élményt, amikor valami vagy valaki leleplezi magát előttem, és elakadtam. Ha egy ellenem összeesküvő leleplezi magát előttem, akkor az egy olyan élmény számomra, amit leginkább úgy tudok kifejezni, hogy giccs? A fogalmazás legproblematikusabb pontja ez a "leleplezi magát". Egy műalkotás hogyan leplezi le magát? Nem én leplezem le azt? A fröccsöntött kereszt nem tudja leleplezni magát. Ha erre képes volna, akkor nem giccsnek hívnánk, hanem pl. provokációnak. Azokat hozná zavarba leginkább, akik annyira szeretik a fröccsöntöttségét. A giccs lehet szándékolt, és lehet öntudatlan? A giccs valami olyasmi, ami ízléstelen, nem? Valami, ami túl sok abból, ami, ha kevesebb volna, többet jelentene, nagyobb élvezetet okozna annak, akinek az ízlésvilága visszafogottabb gesztusokból építkezik. A giccs annak, aki szereti, a szépet jelenti. A giccs mint pejoratív, leíró fogalom a giccset kedvelők számára nem is létezik. A giccs annak fáj, aki kitalálta. Tehát az én problémám, ha valamit ízléstelennek találok. Egy olyan korban, amikor szinte másról sem beszélünk, mint a közös nevezőről az egymástól messzire keveredett világok között, talán éppen ez az egyik olyan fogalom, amitől szabadulnunk kellene. A giccs: ítélet. Legalábbis plumm inkriminált beszólásában. Vajon létezik a giccsnek olyan megfogalmazása is, amellyel azok is egyetértenek, akik történetesen szeretik, sőt élik is ezt a "giccset"?
schillingarpad 2009.05.13 08:57:48
Én továbbra is vitáznék a giccs föntebb kibontott definíciójával. A szándék és annak megvalósulása közötti ellentmondás? Az összeesküvő szándéka az, hogy eltegyen engem láb alól. De ezt nem úgy éri el, hogy odajön, és eltesz láb alól. Mert akkor ő egy merénylő. Az összeesküvő először is leplezi szándékát, majd igyekszik keresni valakit maga helyett, aki jó pénzért elvégzi a piszkos munkát. Tehát szándéka és annak megvalósulása között igenis van némi feszültség. Tehát érvényesíthető rá a giccs, mint esztétikai (vagy morális?) kategória, amennyiben a definíció ebben a formában helyes. Ráadásul a "fröccs öntött" kereszt szándéka és megvalósulása között hol van ellentmondás? Miért gondoljuk azt, hogy a fröccs öntött kereszt esztétikájában nem nyilvánul meg a készítő szándéka? Ha egy illető ezt a keresztet megveszi, házában kiteszi, és áhitattal imádkozik előtte, akkor a giccs iménti meghatározása erre a konkrét esetre nem vonatkoztatható. A giccs egy szubjektív esztétikai kategória, vagy nem? Honnan tudnám én eldönteni (vagy akármelyik magasan kvalifikált műítész), hogy egy alkotás szándéka és megfogalmazása között ellentmondás mutatkozik? Honnan vehetem a bátorságot ekkora általánosításra? A giccs nekem giccs, pontosabban egy plumm nevű űrlénynek. A fröccs öntött feszület meg kinek gáz, kinek szépség. Épp az látszik leomlani korunkban, ami olyan stabilan tartotta magát évezredekig: a biztos erkölcsi és esztétikai kategória. Ez kinek gáz, kinek magától értetődő semmiség. Ha tényleg képesek vagyunk elfogyasztani az összes halat, vadat, madarakat, képesek vagyunk műanyaggal "megvédeni" mindent, ami természetes, akkor a mi művelt, épp eszű civilizációnk maga a giccs. Gulyási értelemben.
Pár nap és lezárul a Krétakör A szabadulóművész apológiája címmel március 8-án indított városterápiája. Utolsó eseményünk előtt még Schilling Árpád tart előadást és vezet beszélgetést csütörtökön 6-kor a Krétakör bázison (IX. ker. Gönczy Pál u. 2.) az…..
Holnap lezárul A szabadulóművész apológiája eseménysorozata. A befejezést munkával és felvonulással ünnepeljük május 1-én: találkozó május 1-jén délelőtt 10-kor a BÁV egykori székházának udvarán (Kinizsi u. 12.). Kérünk hozz magaddal valamit, amitől szabadulni…..
schillingarpad 2009.05.02 10:45:23
Bocsánatot kérek mindenkitől, aki esetleg ugyanúgy járt, mint rememberme. El kell ismernem, hogy a kommunikációnk nem mindig volt egyértelmű, sőt időnként egészen zavaros volt. Ebben az esetben még egy váratlan fordulat is nehezítette a dolgunkat, ugyanis a ferencvárosi pályaudvar helyszínbiztosítása olyan magas összegbe került volna, hogy azt egyszerűen nem tudtuk, nem is akartuk kifizetni. Így viszont két-három nap alatt kellett egy új helyszínt találnunk, és ahhoz illő dramaturgiát, játékssorrendet, feladatokat stb. terveznünk. Miután az eredeti helyszín befogadóképessége végesnek tűnt, először csak azt a kb. 150 résztvevőt értesítettük, akik információink szerint minden eseményt láttak. Közülük kb. 30-an regisztráltak/jeleztek vissza. Miután azt gondoltuk, hogy mások esetleg regisztráció nélkül is eljönnek, nem akartunk tovább hirdetni. Aztán, mint említettem, hirtelen minden megváltozott, és akkor döntöttünk úgy, hogy utolsó nap kitesszük a blogra is, hátha más is el szeretne jönni, hiszen most már van is rá esély, hogy "beférjen". Nehéz volt előre kiszámítani, hogy hányan jönnétek, és ennek fényében mennyi munkát ajánljunk, hány kg marhahússal készüljünk, meg sörrel, és egyáltalán. Még nincs stabil közönségbázisunk. Ahogy Ágh Márton díszlettervező barátom mondta nekem, Ti most újra onnan kezditek felépíteni magatokat, ahonnan még 95-ben elindultatok. Szóval, nem tudtuk felmérni mekkora az igény. Féltünk értesíteni azt a kb. 1000 embert, akik legalább egy eseményt megtekintettek, mert nem tudtunk volna mit kezdeni azzal a helyzettel, ha mondjuk 500-an jönnek el. Persze ez a veszély irreálisnak tűnik, rendezvényszervezőként azonban mérlegelnünk kellett ezt az eshetőséget is. Az estébe hajló mulatság azért maradt el, mert nem maradt senki a parton, miután elbontottuk a kertet. A zenekar ott volt, csak a Krétakör vonult kicsit hátrébb. Lehetett volna kihozni nyugágyakat, elmenni még sörért és virsliért, lehetett volna hívni még zenészt és más kedves embereket. Mindezt lehetett volna, de nem volt hozzá senkinek sem kedve, bátorsága stb. Hogy a buli nem nyúlt az éjszakába, annak csak az volt az oka, hogy nem voltatok ott. A szabadulóművésznek talán az is az üzenete, hogy csináld magad, ne várd el, hogy mindig szórakoztassanak. Kedves Mindenki! Bocsánat még egyszer a félreérthető kommunikációért. Újak vagyunk ezen a területen (is), tanulnunk kell a hatékonyabb marketinget, szervezést, rendezvény bonyolítást. Azon leszek, hogy megbízhatóak legyünk. Igen, a bizalomért melózni kell.
schillingarpad 2009.05.03 21:58:15
Április 20-án kezdődik A szabadulóművész apológiájának 3. felvonása Artproletarz címmel. A felvonás helyszíne a IX. kerület, tartalma pedig olyan előadások, amelyeket A szabadulóművész apológiájának tematikája mentén a helyi közösségekkel együttműködésben hoztunk…..
Vasárnap este Feldmár András vezette a Laborhotel utolsó beszélgetős eseményét, ezzel lezárult az április 10-én indult 11 előadásból és 3 beszélgetésből (ebből egy elmaradt) álló második felvonás. Képek a beszélgetésről: INDAFOTO.slideshow.run({…..
Ezt a bejegyzést csak azért csináltam, hogy ne kelljen sokat keresgélni ha van valami mondanivalótok az előadásról...
schillingarpad 2009.04.20 09:02:30
Ilyen kimerítő és érdekes elemzéshez, mint a Tiéd, Viki, mit is kellene hozzátennem. Talán azt, hogy örülök neki. Annak, hogy gondolsz valamit a munkánkról, és annak is, hogy azt megosztod velünk. A "babaszoba" (magunk között hívtuk így) története valóban ez volt. Az A. történet első lépésében ezt a gyermek-, és felnőttkor közötti ugrást és összeköttetést kerestük. A fiúk valóban otrombák voltak, de a maguk módján kedvesek. Talán őket is meg lehet érteni. Akárcsak a lány anyját. Nem voltak szimpatikusak, de volt saját történetük, amely rájuk telepedett. Azt a szerepet játszották, amit magukra osztottak. Szerepeltek. Ebben a szobában egyébként Juliette saját életéből vett elemeket is felhasználtunk. Ahogy később más jelenetek esetében is eljártunk. Ez a módszer egyébként már megjelent egyszer a Krétakör történetében. Még 1995-ben, amikor a Teatro Godot című előadásunkat készítettük. Akkor is a résztvevők személyes történeteiből építettük fel az előadás dramaturgiáját. Azért írom le mindezt, hogy még tovább mehessünk, és gondolkodhassunk az előadás egyéb rétegeiről is. Nagyon izgalmas próbafolyamat volt. Én elmeséltem valamit magamról, Lilla is magáról, és a többiek is egymás után. A vendéglátó kezdte az egészet, és a vendégek folytatták. Valahogy úgy, ahogyan most ezen a blogon is történik. Együtt gondolkodunk azok között a határok között, amelyeket megszabunk magunknak, és amelyeket értelmesnek, hasznosnak tartunk a magunk és mások hasznára. ???