Adatok
Zora 111
0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szóval megérkeztünk Los Angelesbe. Egyenesen a partra mentünk fürödni. Egy jamaikai kajáldában halat ettünk. Aztán belebambultunk a los angeles-i beach hétköznapjaiba. Emberek futnak leizzadva, biztos Doors megy az Ipodjukon. Nagyon sokan futnak amerikában. Férfiak heverésznek a…..
A bloomingtoni második koncert talán felülmúlta az elsô sikerét is. Ugyan akkora tömeg fogadott bennünket, mint elôzô este. A sátor tömve volt, akik nem jutottak be, azok a kerítésen kívülrôl kukucskáltak. Ugyan azok az emberek ugyan azon a helyen! Némelyik szám után olyan…..
Quebec városba két nagy híd fut, ami alatt a Szent Lôrinc folyó, benne meg lazacok. A buszból Karcsinak most egy tökéletesen éles képet sikerült készítenie a híd korlátjáról. Ô olyan képeket készít - gondolva a hosszú téli estékre - amik egyenként alapos magyarázatra…..
Zora 111
2008.09.30 11:48:44
New Yorkba furcsa érzés megérkezni. Fôleg busszal, észak felôl, és három hétnyi koncert után. Fáradtan utaztunk, de nem vettük észre. Az állandó ásítástól tátva maradt a szánk.New York elôvárosai hosszú mérföldeken át pumpálják fel az adrenalint, míg be nem érünk a…..
A hétfô reggelt autószereléssel kezdtük. Mivel Tomi is csatlakozott a csapathoz, át kellett szerelni az utolsó ülést, hogy elférjünk. Aztán irány Kanada. Egész nap utaztunk, az amerikai-kanadai határnál feltúrták a buszt, de nem tartott sokáig, s baléphettünk az országba.…..
Egy napot utaztunk Madisonból Lincolnba. Ez már Nebraska államban van, ami azt jelentette, hogy Wisconsint elhagyva át kellett szelni Idaho államot. Kb. 800 kilóméter. Szerencsére tegnap este nem volt koncert. Bárhol álltunk is meg, mindenhol fociztunk. Az autópály fizetô…..
Szóval arra ébredtem, hogy a Karcsi leesett az ágyról. Épp abban a szállodában, ahol szokatlanul magasan volt a matrac. Azóta nem írtam semmit. Két napot töltöttünk Medisonban. Egy egyetemváros két tó között, mindenhol könyvtárak, kávézók, kocsmák, kollégiumok. Nappal…..
Milwaukee. Persze megint reggel van. A tévében mindenhol az Ike nevû hurrikánról tudósítanak. Szélfújta emberek állnak a viharban piros dzsekiben és vesézik a helyzetet. Háttérben vagy tomboló tenger, vagy házak ablakait deszkázó apukák. Az elôrejelzések szerint mi már csak a…..
Minneapolisban vagyunk. Ma este koncert lesz egy klubban. Tegnap nem csináltunk semmit, illetve reggeliztünk a szállódával szemben lévô Denny’s –ben. A reggelizés mindig meghatározó. A város szélén vagyunk az autópálya mellett. Mindenhol étterem, és rengeteg autó. Az…..
Családi koncerttel búcsúztunk Bowling Green-tôl. Utca közepén egy színpad, mikor oda érkeztünk egy nô énekelt kánkán szoknyában, a fején egy piros bugyival gyerekeknek a bugyiban éneklésrôl. Egy félakusztikus koncertet játszottunk én is a fejemre húztam egy nyúlsapkát. A…..
Tegnap megérkeztünk Ditroitba, béreltünk egy amerikai kisbuszt, mindenki kipróbálta, mivel sofôrünk nem lesz. Aztán indultunk Bowling Green városba. Átlagos amerikai kisváros lehet sportpályákkal, fából épült házakkal. A buszban elôkerült a pálinka, aminek hatására a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Most nincs olyan saját élményem, ami megosztható lenne. Csak annyi, hogy inspiráló volt itt olvasni.
De, mégis. Van valami. Néhány hete olvastam egy cikket egy újságban. Női lap, vagy sem, nem is tudom:
Két férfi áll az úton, mellettük egy nő, aki igazából nem tartozik hozzájuk.
Az út nem látszik, de néznek elfelé, előre.
Az útjukat kémlelik. Mosolyuk kicsit talán félszeg, de bizakodó. A két férfi vállán teher,
néha nehéz, de inkább könnyű. Örömmel teli.
Egyik már élt valamennyit, a másik még most kezdi. Rokonok. Értik egymást. Talán a sorsuk nem, de az útjuk ha másfelé is vezet, de hasonló. Még alakul. Változik. Szépek együtt.
Már másképp is nézem, látom ezt a képet, de minden változik. " Időhöz türelem kell..." :-)
Mostanában sokszor járok az erdőben én is, ébren, meg álmomban. És szaladok fenn a réten...
Kösz.
Maradok őszinte Híve...:-)