Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Gontar

0 bejegyzést írt és 342 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Kedves Olvasóink! Küzdelmes öt éven vagyunk túl, az emberi hülyeség nem csillapodik - az internet terjedésének köszönhetően pedig mára olyan emberek kerülhettek hatalomra, mint Donald Trump vagy Orbán Viktor.  Újra jelentkezik a Szkepticista Gyülekezet - az áltudományok, városi legendák, mítoszok,…..
Az elme arany leple Monge összehajtogatta a borvörös ruhát, és letette a gyékényre a másik mellé. Keze egy pillanatig megpihent a maga varrta narancsszínű leplen, aztán a falba vájt polcról leemelte a régi göncét, és lassú mozdulatokkal belebújt. A foszladozó vászon…..
Szerelempor Szívasd a férfit! 2015.03.03 06:45:38
Gina öt perccel előbb ér a találkozóra. Az eső eleinte csak szemerkél de az alatt amíg Gina bemegy a közeli mekibe, zuhogni kezd. Ja, a találkozó nem a mekiben van, hanem a sarkon. De a meki ablakán keresztül éppen odalátni ahol a pasas várja Ginát. A nő az óráját nézi. Óra…..
Gontar 2015.03.03 18:54:53
A szívatás valóban nem jó játék. Ismerkedéskor vagy egy kapcsolat elején az ember nagyon toleráns, elfogadja a másik magyarázatait (pl. a késéssel kapcsolatban). Ilyenkor még a "meg vagyok szívatva" érzést felülírja a rózsaszín köd, a várakozás izgalma. Aztán ahogyan a kapcsolat továbbfejlődik és a szívatások nem maradnak abba a szívatott fél egyre inkább fogcsikorgatva, magára mosolyt erőltetve tűr tovább. Egy idő után, a maga módján - ezen idő hossza és a jelzés metódusa személyiségfüggő - jelzi az ember, hogy drágám... ezt talán nem kéne.

Tudod mi változik? Semmi. :-D

Mindig van valami magyarázat, amik egyébként önállóan akár még elfogadhatóak is. Mégis... elfogadhatatlanná a gyakorisága, az állandósága teszi. Szépen jelzi, hogy hol is áll a szívatott fél a másik prioritás listáján igazából.

Hol is... elárulom: valahol az utcáról egy elit ékszerboltba betérő csöves szintjén. Figyelni kell rá nehogy bajt okozzon, de igazából magasról le van szarva, hogy mit is akar. Itt ő nem akarhat semmit, ez nem az ő terepe.

Aztán az ember azon kapja magát, hogy minden egyes kibaszott alkalommal, amikor valami meg van beszélve szívatva van, nem is kicsit. Hol az utcán ténferegve vár állandóan 30-50 perceket (a 3 perccel a várakozás előtt beígért "azonnal jövök-re" vagy "pár perc múlva jövök-re"), hol a lakásban menetkészen egy-másfél órát arra, hogy elinduljanak végre.

Következő szint, amikor szólnak neki, hogy drágám... erre a szívató játszmába kezd, a szívatott felet támadja olyanokkal, hogy nem bírja ő ezt a sürgetést. Lelkiismeret furdalást okoz, megvádolja a másikat intoleranciával, földhözragadtsággal, rugalmatlansággal, stb... Eléri, hogy a szívatott fél érezze magát szarul az miatt is, hogy szólt - illetve.. ha csak ennyiről lenne szó... Érezze magát szarul az miatt aki! Az miatt, hogy neki fontos, hogy időben odaérjenek, vagy az miatt, hogy rühell nap mint nap az utcán ácsorogni. Érezze magát szarul azért is, mert zavarja a folyamatos átbaszottság.

Mindezek ellenére a szívató - a posztod végkövetkeztetésével ellentétben - nem feltétlenül mocsokláda. Van aki tudatosan szívat, rájuk ez nem vonatkozik. :-) Más egyszerűen csak szertelen... vagy nem tanult meg dolgokat... vagy valami... Vannak, akiknek a gyakorlatban minden fontosabb a szeretteiknél - ők azok, akikkel "lehet még majd, ráérnek" - ezért szívatják őket. Van aki rájön, hogy ezt elbaszta, de ilyenkor általában már késő.
Gontar 2015.03.04 10:59:25
@Lullabie May: Az idő az egyetlen olyan "fizetőeszközünk" vagy "energiánk" - ki hogyan értelmezi ebből a szempontból - ami pótolhatatlan. Minden mást vissza lehet nyerni alvással, aktív vagy passzív pihenéssel, kikapcsolódással, játszmákkal, anyagi ráfordítással vagy mással, csak az időt nem.

A pontosság számomra a másik megbecsülésének, a másikkal törődésnek a jele - nem pocsékolom az idejét fölöslegesen. Ugyanezt várom én is cserébe.

Az, ha én korábban érek oda bárhova is az én esetleges hülyeségem, és ezzel a gyakorlatban is tisztában vagyok. (megjegyzés: Ez azért fordul elő olykor, mert nem akarok késni - inkább a saját időmből pocsékolok valamennyit, mentsem a másikéból akár csak egy percet is.) A morcogás onnan kezdődik, amikor a megbeszélt időpontban nincs ott a másik vagy a megbeszélt időpontban nem tudunk elindulni. Természetesen van türelmi időszak, pont az az 5-10 perc amit írtál, de nem több. Esetenként lehet hosszabb, előfordul, teljesen érthető - ennek azonban van egyéb kritériuma is. Mégpedig az, hogy amikor a másik látja, hogy késni fog értesít. Nem akkor, amikor már magamtól is látom, hogy vazze, ez késik, hanem előre szól.

Ez is pont olyan, mint oly sok minden az életben. Mint pl. az alkohol, a face-függőség vagy ezermillió más dolog. A mértéken, az arányokon van a hangsúly. Az arányok döntik el, hogy a dolog elfogadható kereteken belül működik vagy sem. Néha késés tolerálható különösebb fogcsikorgatás nélkül. Még csak szívatva sem érzem magam. Százból kilencvenkilenc esetben azonban nem tolerálható. Kurvára nem.

Azzal, hogy a késő tisztában van azzal, hogy most éppen szívatja a másikat, akár tehetne is ellene (de nem tesz, mert különben legközelebb nem így alakulna a dolog) de ez miatt szétizgulja magát nem igazán tudok mit kezdeni, azonban nehogy már őt kelljen sajnálni. :-) Ez pont az, amiről írtam - még a szívatott félnek legyen lelkiismeret furdalása, hogy "jaj, szegény szívató, mennyit izgult azon, hogy most éppen megszívat engem". Jó vicc, kedves blogger. :-D
A féltékenység örök téma. Egy új tapasztalat átértékelheti a korábbi nézeteinket vagy összezavarhat vagy meggyógyíthat. Ha mi éppen nem vagyunk féltékenyek akkor is tudunk olyanról, aki nagyon vagy éppen fordítva. Aki sosem élte meg az vagy hazudik vagy... vagy valahogy…..
Gontar 2015.01.26 13:24:53
Érdekes írás. A féltékenység parazita érzelem, legalábbis az esetek nagy részében. Lehet a "beteges" esetekben is, de erről nem vagyok teljesen meggyőződve, illetve ezekben az esetekben elsősorban nem a konkrét partner iránt érzett szerelemre, szeretésre épül, hanem valami más, gyermekkorból hozott dolgokra például.

Egy ismerősöm mondta nemrég, hogy ő korábban nem volt féltékeny típus. A nőitől kapta el és mára féltékeny típussá vált. Az ő ilyen irányú tapasztalata egy ponton teljesen egyezik az enyémmel, mi szerint aki sokat féltékenykedik ő maga hajlamos a megcsalásra. Közhely, hogy mindenki magából indul ki, de ebben az esetben sokak esetében lehet benne valami, hiszen aki féltékenykedik annak a világában létező dolog a megcsalás, míg a másikéban - tudom, elképzelhetetlen vagy nagyon ritka - lehet egyáltalán nem. A másik dolog, ami ezt erősíti az a féltékeny típusú emberekben előfordulható önbizalom- vagy egyéb hiány, melynek orvoslására esetenként hajlamosak "harmadik felet" is igénybe venni. Ismerek olyan embert, aki rettenetesen féltékeny típus, miközben nem is nagyon titkolva orrba-szájba csalja az éppen aktuális, "hivatalos" partnerét.

A féltékenység egyik legborzasztóbb aspektusa számomra a kettős mérce - ezzel amúgy is hadilábon állok. A féltékeny ember sokszor olyasmin is kiakad, amit saját magának simán megengedhetőnek tart. Szintén nemrég, egy másik barátom mesélte, hogy az éppen kezdődő kapcsolatában a partnere közölte, hogy vegye tudomásul, hogy ő rendszeresen találkozgat, bulizik más férfiakkal - de a barátomnak eszébe se jusson más nőkkel akár csak beszélgetni a neten, mert azt egyszerűen nem hajlandó eltűrni. Nos, ilyen szabályokat az én világomban kár meghozni. Az ilyen mértékű kettős mércére sokféle, logikusnak tűnő magyarázatot (pl. magában megbízik a másikban nem) ki lehet találni, de mögöttük csak az énközpontúság, illetve a hiányos érzelmi intelligencia* áll.

A megállapodások, szabályok lefektetése valóban fontos pont ezen a területen is, azonban a "mai" világban, amikor az emberek jó része keveri a személyisége autoritás iránti igényét az énközpontúságával, szinte mindenki élményközpontú, kifelé "irányuló" kapcsolatot akar egyre kevesebb az igény a valódi intimitásra. Igazából nem is az igény a kevesebb, egyszerűen "csak" más az értékrend, az emberek prioritása és sajnos a körülöttünk látható minták sem a legmegfelelőbbek. Nehéz bármilyen megállapodást egyáltalán még csak meghozni is, ha a partner az összes addig létező kimondott és hallgatólagos megállapodást képes adott pillanatban felrúgni egy "változnak a dolgok" felkiáltás kíséretében.

*érzelmi intelligencia: Az együtt érző képesség mértéke. Arról szól, hogy adott esetben nem azért nem teszek meg valamit, mert félek a lebukástól vagy a büntetéstől - hanem azért nem, mert át tudom érezni azt, amit ez a másiknak okozna és nem akarok ilyet tenni vele, mert magamnak sem kívánnám ezt. Nem összekeverendő a morális intelligenciával.
Éppen akartam írni egy bejegyzést az egoról, amikor egy barátnőm belecsörgött a gondolatmenetembe. A reggeli telefonok egyébként is a frászt hozzák rám. Meg az estik. Ez a két alkalom amikor ha megcsörren a telefon abból még sosem sült ki semmi jó. Valamiért senki nem hív reggel…..
Gontar 2015.01.06 19:20:13
@Lullabie May: Ki mondta, hogy Ancsa összes pasasából ugyanaz a 10% hiányzik? :-) Mindössze nincsen olyan, hogy 100%, mindenkivel lesz minimum 10% hiány - Ancsát ez meg arra ösztönzi, hogy másnál szerezze be, ami rányomja a bélyegét az aktuális kapcsolatára - lásd első hozzászólásom második idézete. A pasik olyankor engedik el, amikor reménytelenné válik számukra, hogy a 100%-ot nyújtsák és rádöbbennek, hogy bármit és bárhogyan tesznek, bármennyit is adnak fel szabadon magukból (idézet: "Azért, hogy társkapcsolatban élhessek valakivel, önmagamat, mint individuumot szabadon korlátozom, ezáltal mint társas lény is ki tudok bontakozni.") az nem lesz elég, a partnerük másnál fog keresni. Ráadásul tisztességtelennek érzik, hogy ez a keresés a hátuk mögött, hazugságokba burkolva történik, erősen rányomva a bélyegét a kapcsolatukra - például a másik jelentős elhanyagolása, semmibe vétele által. A szelídebb pasasok ilyenkor csak simán lelépnek, mások szeretőt keresnek megint mások vitákat kezdeményeznek és / vagy hisztérikussá vállnak, biztosan vannak akik ilyenkor alkoholhoz nyúlnak, vagy agresszívvé vállnak, vagy valami... sokfélék az emberek.

Nagy probléma az, ha valaki sosem vet fel kérdéseket, mert elégedett azzal, ahol van? Konfliktus akkor lesz, amikor ezek a kérdések nem megfelelően vetődnek fel - már megint az énközpontúság... Aktuális idézet - lényeg az utolsó mondata: "Amikor önmagamat az egyediségem felől nézem, azt tarthatom természetesnek, hogy az életemhez értékeket rendelek, és igyekszem azokat megvalósítani, kibontakoztatni: szeretnék boldog és sikeres lenni, élményeket átélni, biztonságot teremteni magamnak, fejleszteni a képességeimet... Amennyiben ezeket az értékeket önmagamhoz, mint kizárólag független és önálló személyhez kapcsolom, abból komoly nehézségek származhatnak a társkapcsolatra nézve."

Ha jól sejtem Ancsa felmerült kérdései is énközpontú módon jelennek meg, és a problémáiért a párját teszi felelőssé. idézet: "Ha a megváltozott helyzetek vagy maga a változás egyéni sorscsapásként vagy a társra vonatkozó kritikaként nyernek értelmezést, akkor a kapcsolat valóban elkezdhet rossz irányba sodródni."

Persze mindez csak fikció, nem ismerem Ancsát és a portás pasast sem.
Egy barátom mesélte, hogy bár sosem vallotta volna be másnak, de természetesen azért kezdett kondizni mert remélte, hogy a póló alatt dudorodó izmai vonzzák a nőket.A fiam (12) azt mondta a minap, hogy remek dolog a dezodor, mert tesi után az egyik lány köré szagolt és…..
Gontar 2014.11.26 14:21:45
@Lullabie May: Akkor újra, kicsit máshogyan. :-)
Az egyén személyes felelőssége valóban az övé - eszem ágában nincsen ezt megkérdőjelezni. Mindenki felelős a tetteiért, akármilyen hatások is érték élete során. Mindenki ki tud törni a környezete által éveken - évtizedeken keresztül benne kialakított mátrixból. Valóban bárkinek megvan erre a lehetősége - a gyakorlat mégis az, hogy csak az emberek igen kis része képes ezt valóban meglépni.

Pont ez utóbbi az, ami miatt igenis társadalmi szintű a probléma, illetve a társadalom felelőssége is. Senki nem születik erőszaktevőnek - vagy mindenki annak születik (nézőpont kérdése). Kizárólag az egyének felelősségét vizsgálva, ezt fókuszba véve számomra kivitelezhetetlennek látszik jelentős változást létrehozni ezen a területen. Az egyén felelősségének kizárólagos vizsgálata nagyszerűen működik (működhetne...) például a bűntetésvégrehajtás szempontjából, de társadalmi felelősségvállalás nélkül soha nem lesz akár csak statisztikailag is kimutatható változás az ilyen jellegű tekintetében.

Amíg az, hogy valaki nő és az is, hogy valaki férfi napjainkban "megszokott" módon tárgyiasított "eszköz" - a dominancia, hatalom, mások befolyásolásának eszköze - illetve az, hogy a gyermekek folyamatos szexizmusra "nevelődve" cseperednek fel nem változik szerintem az erőszaktevők darabszáma sem fog. Ezeken viszont az erőszaktevők személyes felelősségének boncolgatása nem segít.
Kedves Budapest vonzáskörzetében élő szociális fóbiás sorstársak! Már egy ideje érlelődik bennünk egy terápiás jellegű kísérleti csoport gondolata, ahol pár szociális fóbiás közösen dolgozhatna a szorongás legyőzésén. Arra gondoltunk, hogy kb havi rendszerességgel…..
Gontar 2014.09.04 10:11:15
@Kaisa: Vannak szorongásos állapotaim (tömegben vagy idegenek között), csak ezek ritkán lépnek fel - de van mit orvosolnom ezen is. A csoporttalálkozóktól leginkább az önismeretem mélyítését várom ezen a területen.

Természetesen ha úgy gondoljátok, hogy nem illek a csoportba nem erőltetem.
Született már pár bejegyzés a blogban, amiből kiderül, mennyire lúzerek, lelkibetegek és életképtelenek vagyunk. És ha ez kívülről is látszódna, az emberek messziről elkerülnének bennünket, átmennének az utca túloldalára, ha szembe jönnének, elzárnának a világ elől vagy…..
Introvertált vagyok semmi kétség. A társasági események után alig várom, hogy hazamenjek pihenni, a hétvégémet sajnálom tartalmas programokkal kitölteni, inkább vagyok otthon és olvasok, vagy elmélkedek, egyedül ezt nem érzem elpocsékolt időnek. Szívesebben dolgozom egymagam és…..
Gontar 2014.06.30 18:33:51
Egy introvertáltnak az válik hasznára, amit élvez, ami örömmel tölti el. :-) Hülye egy válasz, mi? :-D Pedig így van.

Az introvertáltság az én értelmezésemben -erősen érintve vagyok a témában- nem azt a fajta zárkózottságot jelenti, amit az emberek nagy része ért alatta. Persze, "kívülről" nézve a zárkózottság az zárkózottság - de egyáltalán nem mindegy, hogy introvertáltságról van szó, vagy önbizalomhiányról például (a kettőnek igazából nincsen köze egymáshoz).

Egy introvertált ember általában sokkal erősebb belső motivációval rendelkezik mint külsővel, kevésbé van szüksége külső visszajelzésekre - ez teszi introvertáltá, illetve annak a ténynek a tudatosan vagy tudattalanul lelki szemei ellőtt lebegése, hogy az idő is energia, amit ráadásul nem lehet regenerálni - így bölcsen kell elhasználni.

A kérdésedre visszatérve - amikor jólesik akkor viselkedj nyugodtan extrovertáltabban. Nekem is jó néha, de ettől még nem leszek extrovertált - nem is menne... Gyanítom, hogy hosszabb távon téged is lemerít, így valamiféle dinamikus egyensúlyi állapot létrehozása lenne a cél - melyben az alapvetően introvertált személyiséged "megengedi" magának, hogy nyitottabb, kommunikatívabb legyen amikor csak kívánatos, de csakis addig, amíg élvezed. Amikor azon kapod magad, hogy ez már fáraszt akkor vissza kell venni belőlle.

Azt sem árt tudni, hogy a legalapvetőbb, legmélyebb motivációk közül -melyeket minden ember azonosít a boldogsága feltételeivel (négy ilyen van)- melyik az a kettő, amelyik a leginkább jellemző rád, habár ez független attól, hogy valaki introvertált vagy extrovertált.

u.i.: Egy hete gondolkodok azon, hogy írjak-e a blogotokra vagy sem. :-D Nah, most megtettem.
Gontar 2014.06.30 19:45:32
@Kaisa:

Szóval a négy alapvető motiváció:
- Domináljak és kerüljem el a dominanciát.
- Nézzek ki jól.
- Legyen kényelmem.
- Legyen igazam.

Alapvetően minden egyes ember boldogsághajszolását ez a négyes határozza meg. Az emberek nagy többségénél kettő erősebb, míg a másik kettő gyengébb.

A fentieket természetesen nem feltétlenül szó szerint kell érteni. A "nézzek ki jól" jelentheti azt is, hogy legyen rám büszke az apám/anyám (az ő szemükben nézzek ki jól), vagy van egy kép bennem arról, hogy milyen is az igazi nő/férfi (viselkedésre mondjuk) - és én ilyennek akarok kinézni. A "legyen kényelmem" például jelentheti azt is, hogy nyugodt családi életet akarok (férjet/feleséget de izibe) - amilyen a szüleimnek is volt (ez az a külső "komfort"zóna, amiben otthon érzem magam).

Némi kiegészítő információ: Minden ember boldog akar lenni. Minden ember ennek a négyesnek valamelyike által. Minden ember hihetetlen energiákat fektet ezekbe. Mindenki "szerepeket" játszik, de ezek nem működnek... Közép és hosszú távon soha, senkinél nem működnek - nem lesz tőle boldogság. Azért nem, mert a többi ember tudattalanul (ritkább esetben tudatosan is) is átlát ezeken a szerepeken. Nem azonnal persze, általában idő kell hozzá (párkapcsolatok a legjobb példa: először mennyország - később maga a pokol) - de a "szerepek" igazából "átlátszóak" a körülöttünk lévő emberek számára.
Gontar 2014.07.04 09:40:07
Nem, a szereped nem Te vagy - ez az egyik oka annak, hogy nem vagy boldog benne.

Dehogynem, van olyan, hogy az ember semmilyen szerepet nem játszik. :-) Ez lenne a cél - és ebben az esetben nincs olyan dolog, aminek megfelelni akarása közben vagy elérése érdekében az ember szerepet játszik.

A nyitját elég egyszerűen meg lehet fogalmazni, de a megvalósítása sokkal nehezebb:
- Van tehát a négy boldogság-motiváció.
- Ezen célok elérése érdekében szerepeket játszunk, amitől mégsem leszünk boldogok.
- Nem a négyesben megfogalmazott célokkal van a gond.
- Ezeket sem megszüntetni, sem megváltoztatni nem igazán lehet.
- Az elérés módszereivel van a gond. Az ebbe ölt időpocsékolással és energiafelhasználással. Azzal, hogy igazából nem önmagunkként viselkedünk közben. Ez mindenkit felemészt, miközben a környezetünk sem vevő rá.

Megfejtés: Mégis le kell mondani a célokról. :-) Az emberi psziché egyik legnagyobb paradoxona, hogy abban a pillanatban, ahogyan lemondasz arról, hogy dominálj/jól nézz ki/legyen kényelmed/legyen igazad tudatosan cselekvő önmagaddá válhatsz, és a kívánt célok valóra vállnak.

Ne akarj dominálni. Ne akard, hogy kényelmed legyen. Ne akard, hogy igazad legyen. Ne akarj jól kinézni.
Igazából nem a célokról mondasz le ezzel, "csak" kikapcsolsz minden energiapocsékolást/szereplést - és önmagadként cselekszel. A külvilág ezt észreveszi és értékeli is - így a célod mégis megvalósul és boldog is leszel.

De egyszerűen hangzik így leírva... Nekem majd egy évtizedes munkám van benne. Nem mondom, hogy nem haladtam, de bőven van hova fejlődnöm.
Nem bírom a feszültséget. Ezt már többször mondtam a közvetlen főnökömnek (aki most szabadságon van), és mindig kinevetett érte, hogy engem miért befolyásol mások konfliktusa. Biztos a szüleim miatt rögzült belém ez a reakció. Sokat veszekedtek kiskoromban, folyamatos…..
Gontar 2014.07.04 08:59:24
A feszültség oldására sokféle módszer van, de az a helyzet, hogy autodidakta módon meglehetősen kis eséllyel oldja fel magában az ember az általad leírt konfliktusokat.

Tudom, hogy nehéz ügy - de hajlandó lennél esetleg kipróbálni valamiféle önismereti tréninget?

Tapasztalatból írom - nekem kétféle ilyen volt, ami rengeteget segített.

- Az első -akitől a boldogság-motivációkról is tanultam- egy ismerősöm ismerőse, aki nagyon érti az embereket (szakmáját tekintve is, hadseregnek is dolgozott, túsztárgyalókat képzett ki meg ilyenek). Már idős, nyugdíjas, de tudtommal (jópár éve nem érintkeztem vele mondjuk) tart tréningeket (ingyen és bérmentve - legalábbis amikor nekem dolgom volt vele semmiért nem kért pénzt senkitől). Neten keresztül is foglalkozik emberekkel, de megoldani mindent így nem igazán lehet - viszont ha igényled keresek hozzá elérhetőséget (facebook vagy honlap). Ha mást nem beszállsz ott beszélgetésekbe, aztán majd alakul ahogy alakulnia kell, és ha szerveződik tréning (ezek mindig önszerveződőek voltak) és akarsz, akkor elmész.

Vele egyetlen "baj" van: Sok ember eléggé kiborul tőle. Az a helyzet, hogy "ami megérint abban érintve vagy" elv alapján működve nála olyasmivel szembesülhet az ember, ami enyhén szólva kiborító tud lenni - és aki erre nincsen felkészülve, nincsen tisztában azzal, hogy nem bántani akarják, "csak" tükröt kap saját magáról saját magától (ez persze csak a legeslegeleje - hogy legyen egyáltalán mi alapján elindulni)... Szóval igen fájdalmas tud lenni a szembenézés önmagunkkal - és ő vérprofi abban, hogy rávezessen erre. Ne egy Csernust képzelj el, részéről nincs fikázás meg földbe döngölés soha semmilyen módon, csak éppen hihetetlen érzékkel tapint rá a lényegre, és ezzel együtt az emberek "gombjaira".

- A másik a családállítás. Konkrét ezzel foglalkozó embert nem tudok ajánlani (ahol én voltam kétszer már a nevére sem emlékszem). Az a helyzet, hogy eleinte totálisan kételkedtem, de elmentem egy ismerősömmel (magamtól nem mentem volna :-D), és hát... Döbbenetes. Még akkor is, ha nem te "állítasz" és nem a te problémáidról van szó, hanem csak részt veszel mások "állításában". Kicsit ezoterikusnak hangzik ugyan, de kőkemény pszichológia - és valóban működik. Többet erről nem írok, ha érdekel a dolog biztosan utána keresel, hogy mi is ez. A pszichodráma is ehhez hasonló sok tekintetben, de az időigényesebb.

A cselekvés a lényeg. Mindig azt kérdezd magadtól, hogy mi és miért akadályoz meg abban, hogy megtedd amit akarsz. Ha erre a kérdésre tudod a választ, akkor előbb-utóbb rájössz arra is, hogy minden ami akadályoz a fejedben van - és "csak" arra kell rávenned magad, hogy ne foglalkozz ezekkel a dolgokkal. A legjobb gyakorlat, ha elkezdesz szembe menni magaddal. :-) Amikor valami akadályoz, akkor tudatosan ellene mész, és csak cselekszel - leérdekelve mindent. Amikor valamire csípőből nem a válaszod, amikor valamit csípőből elutasítasz - na, ezeket kell akkor mégis megtenni.

A fentiekhez az kell, hogy legyél jelen az életedben, és időben észrevedd az ilyen helyzeteket. Csak így tudsz megfelelően reagálni - azaz cselekedni.

Egy kis filmajánló a végére:
- A békés harcos. / Ez remekül megmutatja a "legyél jelen az életedben" dolgot.
- Igen ember. / Vígjáték ugyan, de zseniális a maga nemében, és igazából sokat lehet tanulni belőle.
Anna feladott csomagját visszaküldték, mert elfelejtették értesíteni a címzettet az eseményről. De a visszaküldésről sem értesítették, csak néhány órával azelőtt, hogy tovább vitték volna az át nem vett csomagok temetőjébe. A vecsési, 1. sz. postával keveredtem…..
Gontar 2014.04.02 16:14:09
Nekem USA-ba küldték vissza csomagomat így... Egy cimbinek rendeltem alkatrészt motorhoz.

Ott feladták, kaptam egy kódot, mellyel az egész világon követni tudom, hogy hol tart a csomag - nézegettem is folyamatosan. Aztán egyszer csak azt írta a rendszer, hogy passz... na, gondoltam biztos ideért Hungarisztánba és tényleg! Ami az egész világon működik, az nálunk nem: onnan lehet tudni, hogy beérkezett kicsiny országunkba, hogy eltűnik a rendszerből. Vártam egy-két napot, postás nem hozott csomagot és értesítőt sem. Aztán bementem a postára: nem, hozzájuk még nem érkezett meg, biztos a központi elosztóban van vagy valami... Botor módon türelmes voltam és vártam, csak vártam... Néha azért felhívtam a postát, de semmi.

Aztán olyan két hét múlva elegem lett, és bementem ismét személyesen. Ekkor ért a döbbenet: Az eredetileg USA-ban kapott kód alapján ők nem tudják megnézni, hogy országunkon belül merre jár a csomag. Ennek oka, hogy amikor hozzájuk beérkezik kap tőlük egy tök más (gondolom random) számot, és ez alapján tudnak csak rákeresni a rendszerben. Mondom ügyintézőnek, hogy akkor hajrá, keresse már meg akkor ez alapján. Erre ő: Akkor legyek szíves közöljem a csomag számát.. Azt hittem rosszul hallok, ezért visszakérdeztem: Azt a számot kéri tőlem, amit ők generálnak az eredeti kód helyett? Igen, azt kérte... Visszakérdeztem, hogy ezt nekem mégis honnan a retekből kellene tudnom? Azt mondja ő nem tudja, de enélkül nem tud utánanézni, és a rendszerük olyan, hogy az eredeti kódból sem tudja lekérdezni, hogy nálunk ezt mire cserélték... Felvetettem egy tudakozványt, de szart sem ért, illetve nem jött ezek után sem sem a csomag, sem az értesítő.

Természetesen a büdös életbe nem kaptam meg a csomagomat... A fentiek fényében várható módon visszaküldték a feladónak (engem egyébként ők értesítettek arról, hogy visszament hozzájuk) azzal a dumával, hogy nem voltam otthon és nem vettem át... Beszéltem az eladóval, kérdezte, hogy elküldjék-e újra - de lemondtam róla. Ennyi posta-stressz nekem elég volt jó időre. Korrektül visszautalták az árát és ennyi.
Az Átlátszó összeszámolta, hogy hány forintot nyert el a tendereken a Közgép 2013-ban. 432 000 000 000 forintot dobta ki a számláló a végén, ezzel az anim giffel szeretnénk gratulálni a pártalanul eredményes évhez!432 milliárd ft / 365  nap1,18 milliárd ft / nap49,31…..
Gontar 2014.01.10 19:21:36
Csak egy kis szösszenet ide, a végére. :-)

Ez csak a "zsebpénz" sajnos... Miután a médiában korábban többször is foglalkoztak a Közgéppel kapcsolatos dolgokkal ez kellemetlenné vállt, így változtattak: Bevásárolták magukat -természetesen jelképes összegért, zsíros állami megrendeléseket ígérve- több létező, prosperáló generál kivitelező cégbe. Amelyiknek a tulajdonosi köre nem ment bele azok a cégek azóta megszűntek (vajon miért), volt aki egyből belement, volt akit zsarolni kellett. Nos, jelenleg így szedik ki azóta is az igazán nagy pénzeket, illetve így osztják le -sokszor az utolsó csavarig- hogy kik is dolgozhatnak egy-egy projekten. A Közgép azóta csak kicsi "családi" kasszává silányult (elég megnézni kiknek is van részesedésük benne), illetve a korábban piaci alapon működő generál kivitelező cégekben szerzett részesedéseknek "hála" már közel sem csak az állami projektekbe tudnak beleugatni, hanem gyakorlatilag mindenbe.

A szocik alatt ha megvolt a pár százalék sáp, akkor ment minden normálisan, viszonylag piaci körülmények között - gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a generál kiválasztásnál élt a korrupciós-haver-sógor metódus, de alatta már nem - legalábbis a politikai korrupció nem. Na nem mintha ezt visszasírnám... de... Jelenleg gyakorlatilag már sokszor előfordul, hogy egészen kicsi projekteken (pár milla) is csak a preferált cégek, emberek lehetnek beszállítók - természetesen a megfelelő politikai "gazdasági" érdekek figyelembe vételével.

Fenti állításaim természetesen csak a képzeletem szüleményei, a valósággal történő esetleges egyezések csakis és kizárólag a vak véletlennek köszönhetőek. ;-)
Kpisti egy újabb értelmetlen parkolási anomáliára hívja fel a figyelmünket. Amit szintén egyetlen húzással megoldana, ha vagy eltörölnék az egészet a francba, de az is megtenné, ha legalább ideiglenes lakcímmel lehetne ingyen parkolni a lakásunk előtt:   Van egy…..
Gontar 2013.12.11 12:40:41
@Lengyel: Eddigi legreálisabb hozzászólás, tökéletesen egyetértek.

Aki meg azon hőbörög, hogy közös cucc és fizessen és genyó posztóló: Majd ha te is fizetsz amikor leparkolod a traktorodat a kocsma melletti földúton -és látod, hogy a befizetett zséből az ukrán rendszámos parasztok Ferrarikkal járnak- akkor pampogj. Erős a gyanúm, hogy kurva gyorsan megváltozna a véleményed.
Naiv ügyfél betalált egy egynapos HTC One telefont, amit másfél hónappal később le is tiltottak, merthogy az eredeti tulajdonos igazából részletre vette, amit aztán sosem fizetett. A garancialevél mellé természetesen nem kapta meg a számlát. Az eladó egészen addig tagadott…..
Egy kép többet mond ezer szónál. Kettő meg pláne. 1.: 2.: Bár a Fidesz a közleményében az iskolarendszerű szakképzésről beszél, szorosan hozzátartozik az egyébként is sántikáló győzelmi jelentéshez a felnőttképzés szétverése, ami nem sokat váratott magára a…..
Naiv ügyfélnek étel és italfogyasztás után sem voltak hajlandóak egy pohár vizet adni a Gastland Bisztróban a Széll Kálmán téren: Barátnőmmel betértünk a minap a Széll Kálmán téren nemrég nyílt all-you-can-eat étterembe. Rendesen fogyasztottunk, italt is rendeltünk…..
Erre a posztra nagyon-nagyon régóta készülünk...... Miről is van szó? Az EU 2008-tól szerette volna elindítani a teljes versenyt, de a tagállamok nyomására előbb 2011-re halasztották, azonban 10 tagállam még 2 év haladékot kapott: Magyarország, Románia, Lengyelország,…..
Vastagbőr Nem leszünk gyarmat! 2013.03.28 15:01:00
"A magyar-orosz kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adta át Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára szerdán Budapesten Viktor Alekszejevics…..
Gontar 2013.03.28 15:47:24
@Whave: A Közgépes témáról már váltottak egy ideje, mert túl nagy volt a visszhang. :-) Azóta azt csinálják (hogy ne az összes állami beruházást ugyanaz a cég nyerje), hogy jelképes összegért tulajdonrészt vettek/vesznek (Simicska/Nyerges és társaik - természetesen a meglévő cégeiken keresztül, ezekből a Közgép csak 1) jópár nagy cégbe (amik eddig piaci alapon működtek) azzal az ígérettel, hogy mostantól dőlni fog a zsé az állami megrendelésekből (így is van/lesz). Amelyik cég tulajai nem mennek ebbe bele (mert mondjuk az egyszerűség kedvéért eszük ágában sincsen eladni a cégük egy részét sem ilyen "kalandoroknak") annak reszeltek (ismerek konkrét esetet, de nem akaródzik ideírni), amelyiknél meg belemennek... nos, elég megnézni mely cégek nyerték a közelmúlt nagyberuházásait. :-)) Így aztán ugyanúgy ömlenek a kitalicskázott milliárdok a zsebekbe, pártkasszába ahogyan a Közgépen keresztül, csak nem annyira feltűnő. Mondjuk aki kicsit is nyitva tartja ezekre a szemét az azért elég könnyen kiszúrja ezt a dolgot így is (elég megnézni a nyilvánosan, bárki számára elérhető cégbírósági adatokat + a híreket arról, hogy az állami beruházásokat mely cégek is nyerik).

Nah, bocs az offért... Hogy ontopik is legyek: egy politikai körökben is mozgó ügyvéd ismerős mondta (már vagy négy? éve talán), hogy Vityáék a ruszki maffiának dolgoznak. Csak beérik előbb-utóbb az oroszok "befektetése" kishazánkban...
Szokatlanul korán, már egy évvel előbb elkezdődött a 2014-es választási kampány, de sajnos a hangvételben semmi előrelépés nem történt. Bajnaiék egy héttel ezelőtt előálltak egy faék-egyszerűségű képpel, ami azt ábrázolja, hogy Gordon idejében 265 forint volt egy euró,…..
Gontar 2013.03.27 13:51:32
@sjános: Jaja. Ráadásul lehet elsőre szigorúan hangzik, de asszem a 80%-kal kifejezetten engedékeny voltam. Ha csak magamból indulok ki: 80%-os pontosságú munkavégzéssel 1 hét alatt elveszteném az állásomat.

Ez a 80% azonban elegendő lenne ahhoz, hogy szakmailag (és ne politikailag) KOMPETENS emberek kerüljenek a megfelelő pozíciókra.