Adatok
diabfeleség
76 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Vannak helyzetek, amikor rájövök, hogy a diabétesz nemcsak azzal utazik el, aki inzulint ad magának, hanem azzal is ott van, aki otthon marad. Tomi most egy teljes munkahétre Németországba ment üzleti útra. Négy éjszaka egy hotelszobában, egyedül. Papíron ez nem nagy dolog. Felnőtt ember, évek óta…..
Pár napja olvastam a hírt, hogy a tartósan beteg gyermeket nevelő családok – köztük az 1-es típusú diabétesszel élő gyerekek szülei is – 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást kapnak. Első gondolatom az volt, hogy végre egy kis segítség. Mert, aki valaha vásárolt tanszereket, cipőt, ruhát,…..
Amikor reggel már nyolckor harminc fok van, délután pedig a hőmérő valahol 38 és 41 fok között próbálja eldönteni, hogy még egyáltalán érdemes-e mérni, akkor az ember rájön: ezt a hetet végigcsinálni, hanem valahogy átvészelni kell. Mert ez már nem az a kellemes nyár, amikor limonádéval kiülünk a…..
Azt mondják, a nyári zápor romantikus. Aki ezt kitalálta, az valószínűleg soha nem próbált összepakolni egy tömött strandon, miközben villámlik, a gyerek üvölt, a férje vállán hűtőtáska lengedezik, ő maga pedig három törölközővel, egy pokróccal és két karúszóval próbálja megmenteni a családi…..
Van valami egészen különleges a vidéki júniusban. Talán az a nehéz, édes illat, ami már reggel körül belengi a kertet. Vagy a tücskök hangja a délutáni melegben. Esetleg az a semmivel össze nem téveszthető érzés, amikor belépsz dédiék öreg házának kapuján, és minden pontosan ugyanott van, ahol…..
A hétvégén vidéki strandra mentünk Gellért unokatesójával. A gyerekek négy és hat évesek, vagyis pont abban a korban vannak, amikor a strandolás már nem abból áll, hogy az ember leterít egy törölközőt és néha bemegy a vízbe hűsölni. Sokkal inkább egy egész napos sportteljesítmény, amelynek végére a…..
Megérkezett a nyár. Az a nyár, amit februárban még annyira várunk, amikor már elegünk van a hidegből, a kabátokból és abból, hogy délután négykor sötétedik. Aztán egyszer csak beköszönt a 30 fok, a tűző napsütés, a forró aszfalt és a fülledt éjszakák időszaka. A legtöbben ilyenkor a strandolásra, a…..
Tomi most orvosnál járt, új diabetológusnál. Tudjátok, olyan igazán komoly, leülős, „na akkor nézzük át az egészet” típusú viziten. És amikor hazajött, a kezében ott volt egy kisebb papírhalom. Szemészet. Neurológia. Kardiológia. Meg még ez-az...
Van az a dolog, hogy a gyerek és a palacsinta kapcsolata valahol a gravitáció és a Föld kapcsolata körül mozog. Nem kell magyarázni, nem kell elemezni. Létezik. Örök. Megkérdőjelezhetetlen...
Amióta legutóbb vidékre indulás előtt Tomi itthon hagyta a hosszan ható inzulint, azóta olyan lettem, mint egy ideges reptéri biztonsági ellenőr. Kulcs? Pénztárca? Telefon? Hosszan ható megvan? És nem egyszer kérdezem meg. Nem kétszer. Hanem legalább háromszor, egyre gyanúsabban szűkülő szemmel,…..
Volt már olyan hosszú hétvégéd, amit előre annyira vártál, hogy szinte biztos voltál benne: minden tökéletesen fog működni? Na, ez pont nem az a történet. Barátokkal mentünk, ráadásul ők is kisgyerekesek, szóval papíron minden adott volt egy idilli, közös, “mi már úgyis értjük egymást” típusú…..
Volt egy pillanat a héten, amikor ránéztem Tomira és azt éreztem: na ezért éri meg az egész. Nem a tökéletességért, nem a hibátlan napokért, hanem ezért az egyetlen döntésért, hogy „akkor ma újrakezdem”. Tomi most pont itt tart. Az úszás eddig is stabil része volt az életének, egy biztos pont,…..
A pince egy különös hely. Nem egyszerűen egy helyiség, hanem egy párhuzamos univerzum, ahol a tárgyak spontán módon szaporodnak, rendszerek omlanak össze, és ahol a férfiak látása valami egészen különös módon működik. A történet egy teljesen ártalmatlan mondattal indult: „Leugrom a pincébe Gellért…..
Van az a pont, amikor az ember már nem tudja eldönteni, hogy a gyomorgörcsöt a túl sok kávé, a kevés alvás vagy a hírek okozzák. Az elmúlt hetekben mintha egy egész ország élt volna ebben a furcsa, vibráló állapotban: fél szemmel a telefonon, fél füllel a beszélgetésekben, miközben próbáltuk…..
A húsvét valahogy mindig több, mint amit előre elképzelünk róla, és mégis: idén pont attól lett különleges, hogy nem történt semmi különleges. Nnem volt túlszervezett programhalmaz, nem volt „most akkor ennek tökéletesnek kell lennie” érzés sem, egyszerűen csak együtt voltunk. A család, a gyerekek,…..
Van egy játék, amit néha játszom magamban. Csendben, mosogatás közben, vagy amikor este már mindenki alszik, és a lakás végre elengedi a nap zaját. Elképzelek egy másik világot, ami szinte teljesen ugyanolyan, mint a miénk – ugyanazok az utcák, ugyanaz a konyha, ugyanaz a kanapé –, csak egyetlen…..
Van az a furcsa állapot, amikor az ember már nem azért mozog, mert „kell”, hanem mert egyszerűen nem bírja nélküle. Amikor nem egy kipipálandó feladat a futás, az úszás vagy a bicikli, hanem valami, ami észrevétlenül beépül a napok szövetébe. Mint a reggeli kávé. Vagy a levegővétel. És csak akkor…..
Van egy történetünk. Nem friss, nem tegnapi. De valahogy most újra előkerült. Tomi hozta fel a napokban egy régi munkahelyről, egy régi kollégáról. Az ember néha azt gondolja, hogy bizonyos mondatok már kikoptak a világból. Aztán kiderül, hogy csak csendben lapultak valakinek a fejében. Az illető…..
Aki azt mondja, hogy a svéd bútorok összeszerelése egy kellemes hétvégi program, az vagy sosem csinálta, vagy nem cukorbeteg férjjel csinálta. Nálunk a történet úgy kezdődött, hogy egyszer csak kimondtuk: lecseréljük a gardróbszekrényt. Tudjátok, az a pont, amikor az ember rájön, hogy a jelenlegi…..
Van az a pillanat február végén, amikor az ember kilép a házból, megcsapja egy langyosabb szellő, és érzi: valami megmozdult. Nem csak a levegő. Nem csak a rügyek. Hanem bennünk is. Diabfeleségként én ilyenkor nemcsak a kabátot teszem vissza a szekrény mélyére, hanem a téli túlélő üzemmódot is. Mert…..
A farsangi fánk nem egyszerű sütemény. A farsangi fánk illat. Gyerekkor. Porcukros bajusz. Olajszagú konyha. Nevetés. A gyerekem hároméves, és olyan rajongással nézi a szalagos fánkot, mintha legalábbis az élet értelmét találná meg benne. „Anyaaa, még egyet!” – mondja csillogó szemmel, és közben…..
Van az a tárgy a konyhában, ami más családoknál porosodik a felső polcon, nálunk viszont stratégiai jelentőségű eszköz. Nem a botmixer. Nem az airfryer. A konyhai mérleg. Egy diabéteszes háztartásban a konyhai mérleg nem kütyü. Nem dekor. Nem „jó lesz majd karácsonykor sütizni”. A konyhai mérleg…..
A wellness hétvége elvileg a pihenésről szól. A kikapcsolódásról. Arról, hogy az ember köntösben mászkál, órákra elveszíti az időérzékét, és komoly döntéseket csak olyan szinten hoz meg, hogy szauna vagy gőz. A félpanzió pedig ennek a netovábbja: reggeli, vacsora, közben semmi felelősség. Na igen.…..
Diabfeleségként van egy furcsa bűnöm: imádom a kórházas sorozatokat. Darálom őket. Sürgősségi, intenzív, fehér köpenyek, csipogó monitorok, kapkodó orvosok, „most!”-ok és „azonnal!”-ok. Tudom, paradox. Mintha önként keresném azt, amitől a valóságban menekülnék. Pár napja a Vészhelyzet Pittsburghben…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz